Egy kis eldugott, gyönyörű arborétumot (?), botanikus kertet (?), vagy valami ilyesmit mutatok ma, ami remek kirándulóhely, más látnivalóval is összeköthető és biztos vagyok benne, hogy csak kevesen ismerik. Turisták tömegeivel valószínűleg nem fogtok találkozni benne. Ez a Forrasztókői egzótakert, ami nagyon közel van a Bakonyi "gyilkos" tóhoz, azaz a Hubertlaki-tóhoz. Ha már oda besétáltatok, menjetek egy kicsit tovább, és csodás helyre juttok. Mutatom merre, és mutatom milyen! Tartsatok velem!
Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, Bakonybéltől északra. Térképen ITT.
A túrát a Hubertlaki-tóig megterveztem, letölthető, megnézhető ITT. A térképen az egzótakert a tótól északnyugati irányban található. (Sajnos az itt leírt körtúrát ezen a térképen nem lehet bejelölni, de elég egyszerű: tovább a kék kereszten, majd az úton jobbra, át az egzótakerten és a kék kereszten vissza).
Bakonybélből észak felé továbbmenve az úton kb. 4 km után találjuk bal oldalon az Odvaskő Éttermet és mellette egy hatalmas parkolót. Itt érdemes megállni. A parkoló mellől több irányba is vezetnek túrautak, innen mehetünk be a Hubertlaki-tóhoz is, és innen lehet felmenni az Odvaskői-barlanghoz is.
De ha nem állunk meg Odvaskőnél, akkor egy bekötőúton autóval is megközelíthetjük az Egzóta-kertet Huszárokelőpuszta felől.
De maradjunk a gyalogos verziónál és az egzótakerthez induljunk a Hubertlaki vadászháztól. Hubertlakon, a tótól alig néhány száz méterre északra, a Hamuházi-séd és a Szalai-séd összefolyásánál, a Hamuházi réten állt az erdőbirtokos család kétemeletes vadászkastélya, amíg le nem égett 1967-ben. Helyén ma vadászház és kulcsosház áll.
Induljunk el a kék kereszt jelzésen tovább, egészen a murvás útig.
Itt útjelző táblák mutatják, hogy mit merre találunk. Egyik irányban Huszárokelőpuszta van, a másik irányban Farkasgyepű és Ugod. És persze Hubertlak a harmadik irány, ahonnan jöttünk. (Majd visszafelé ne felejtsünk el ennél a táblánál befordulni.)
Ha körtúrát szeretnénk, akkor itt, a murvás útnál hagyjuk el a kék keresztet, ami balra megy, mi pedig induljunk jobbra, Huszárokelőpuszta felé.
10 perc séta után lekanyarodunk a murvás útról. Az útelágazásban tábla is jelzi, hogy az egzótakert itt balra van. És már csak 200 méter.
Keskenyebb szekérnyomon, buja bokrok között vezet tovább az út az erdőben.
És hamarosan meglátjuk az egzótakert bejáratát.
A nagy kapu zárva, de mellette egy kis kerengőn át be lehet menni. A terület körbe van kerítve, hogy a vadakat kizárják, de mi be tudunk menni az oszlopok között.
A kapun belül mindjárt nagy táblán olvashatunk az egzótakertről, és egy kis térképen átnézhetjük, hogy merre mennek az utak, és milyen látnivalók vannak a kerten belül. Vannak pihenők, kilátó és valami barlangot is jelöl a térkép.
A kerten keresztül vezető útvonal körülbelül 700 méter hosszú, bejárása nem jelent különösebb kihívást. Egyedül a kilátóponthoz vezető úton van emelkedő. Esős, nyirkos időben a kilátópont sziklái és a barlang környéke csúszós lehet.
A 366 méter magas Forrasztó-kő oldalában kialakított kertet a 20. század közepén hozták létre azzal a céllal, hogy a meghonosítani kívánt egzóta fajok fejlődését erdei környezetben figyelhessék meg. Az Ugod és Bakonybél között található, de a lakott területektől távol eső kert a fenyőfélék és örökzöldek kedvelőinek kifejezetten izgalmas látnivaló. Tehát máris kiderült, hogy az egzóta nem fán terem, hanem maga a fa. :-D
A trópusokon növő egzóták az évszakok teljes hiánya miatt egész évben egyenletesen növekednek, faanyagukban nem figyelhetünk meg évgyűrűket.
A második világháború után jelentős volt a fahiány Magyarországon, így építőfa sem volt elég, az pedig a mai napig elsősorban fenyő. Bizonyára e helyzetből adódott a számtalan kísérlet arra, hogy a hazai erdőkben több fenyőt lehessen nevelni, s így jöttek létre az ország különböző vidékein az erdészeti egzóta kertek, kísérletek. A luc a Mátrában, Zalában és más felé is pusztul manapság. Ezek viszont kolorádói jegenyefenyők.
Az 1950-es évek közepén az ERTI egyik fő kutatási témája volt az egzóták meghonosítása hazánk területén. Ennek során az egzóta fajok klímaállóságának vizsgálata céljából számos növényfajt gyűjtöttek össze arborétumainkban. A meghonosítás következő lépcsője a kísérleti egzóta telepek létesítése volt, amelynek során már csak az erdészeti szempontból jelentőséggel bíró fajok telepítését tervezték. Esztétikai megfontolásból számításba jöhetett néhány dekoratív faj is. Általános irányelv volt, hogy a telepítéseknek erdő jelleget adjanak, ezért nem szórt elegyben, hanem kisebb-nagyobb foltokban végezték a telepítést. Az ország számos területén létesültek akkor a legkülönfélébb termőhelyi adottságok mellett kísérleti egzóta telepítések.
Ez itt egy szép kaukázusi jegenyefenyő sor.
Erre az időszakra nyúlik vissza az ugodi, forrasztókői egzóta telepítés története is. A telepítés 1954-től kezdődött dr. Majer Antal erdőmérnök irányításával, aki akkor az ERTI Ugodi Kísérleti Állomás vezetője volt. Rajta kívül Márkus László és a volt Ugodi Erdészet szakemberei: Weibl Elemér erdészetvezető, Berger György erdőművelési műszaki vezető, Csombó Görgy kerületvezető erdész tettek sokat a kert létrehozásáért.
Az 1954-ben kezdődött telepítéskor tudatosan választották ezt a mérsékelten hűvös és nedves területet, ahol a Magas-Bakonyra jellemző erdőtársulások nagy része egy viszonylag kis területen mind képviselteti magát. Megtalálható itt a bükkös, a gyertyános- és cseres-tölgyes, de a molyhos tölgy- és kőris elegyes cseres erdőtársulás is.
Az egzótakert kialakítását irányító Dr. Majer Antal nevével már találkozhattunk a Szentgáli Tiszafás kapcsán, illetve róla nevezték el a Tiszafás melletti Miklós Pál-hegy csúcsán lévő kilátót is. Az egzótakertben nagy, faragott emléktáblát állítottak a tiszteletére.
A telepítéshez szánt csemetéket Iváncról, Csákánydoroszlóról szerezték be és a helyszín közelében, a Nagyföltés tisztáson előnevelő kertet létesítettek. A tiszafák a szentgáli tiszafásból származnak. A csemetéket Barabics Elemér nevelte Iváncon, majd innen kerültek Ugodra. Az első telepítések idején a kertet még nem kerítették be, így a csemeték jelentős vadkárt szenvedtek. A gondos ápolás ellenére számos növényfaj telepítése kudarcba fulladt. Néhány viszont meglepően erőteljes növekedést mutatott. A kipusztult egyedeket vagy pótolták, vagy újabb fafajok egyedeit telepítették a helyükre.
A padokkal, asztalokkal, tűzrakó hellyel kialakított piknikező rét mellett egy kis esőbeállót is találunk.
A kertben ma a következő fontosabb egzóta fajok találhatóak: atlasz cédrus, simafenyő, óriás mamutfenyő, zöld-duglasz fenyő, oregoni hamisciprus, nyugati tuja, óriástuja, koreai jegenyefenyő, kaukázusi jegenyefenyő, kolorádói jegenyefenyő és közönséges jegenyefenyő.
És már át is értünk a kert túlsó végére. Persze még mindenképpen menjünk fel a Forrasztókő tetejére, de az már zsákutca, a kijárat majd itt lesz a közelben.
Itt találjuk a Szentgálról ide telepített tiszafákat is. Ne feledjük, hogy a tiszafa minden része (a piros magköpenyét kivéve), még a fűrészpora és a pollenje is egy taxin nevű alkaloidát tartalmaz, amely az emberre és a páratlan ujjú patásokra (különösen a lovakra) nézve halálosan mérgező. Ugyanakkor a páros ujjú patások, az őz, a szarvas, különösebb mérgezési tünetek nélkül rágják a törzsét és a hajtását.
Kanyargó lépcsősor vezet felfelé a dombra az árnyat adó tiszafák között.
A kis bokor Júlia borbolya, ami egy szárazságtűrő, örökzöld faj, és direkt a gerinc közelébe ültették, mert ez kedvező élőhely neki.
Fent, a Forrasztókő tetején tájékoztató tábla van a Magas-Bakony jellemző erdőtársulásairól, ezen kívül emlékkő, padok, asztal és csodás kilátás vár ránk.
Majer Antal nyugdíjas éveiben is szívesen látogatta a kertet. Végső búcsút 1992-ben tett látogatásakor vett tőle. Utolsó látogatásának emlékét kedvelt kilátóján, a Forrasztókőn elhelyezett emléktábla őrzi.
Tőle van az idézet is: "Örvendj az erdő csöndjének! Ha egyedül vagy annak, hogy egyedül lehetsz, ha nem vagy egyedül, annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz és örvendj annak, ami ma van."
Újabb lehetőség egy uzsonnára az erdei asztalnál. Aztán, aki még kíváncsi a barlangra is (amit a térkép jelölt), az megpróbálhatja megkeresni. Az asztalon túl vezet tovább egy keskeny ösvény, majd erről le kell térni jobbra, de semmi nem jelzi, hogy hol. (És sajnos már én sem emlékszem pontosan.)
Viszont a barlangnak valami ilyen sziklás helyen kell lennie, valahol kicsit lejjebb, mint a domb teteje.
Érdekes törésvonal, hatalmas sziklák.
És megtaláltuk a barlangot.
Alacsony, szűk bejárata van.
És a belseje is kicsi. De azért érdekes.
A falakon vannak cirkafirkák, és azt is megtudhatjuk, hogy 1966-ban itt járt Csányi Magdolna.
Érdekes, ahogy a két nagy sziklatömb közül az idő már kimosta az apróbb részeket és így komoly rés keletkezett. A felső mintha lebegne az alsó fölött.
Aztán barlangászás után még szusszanhatunk egyet a Forrasztókő tetején, gyönyörködve a kilátásban. Szemben a Bakony legmagasabb pontja, a 709 méteres Kőris-hegy látható.
Aztán ugyanazon a lépcsős úton vissza, leereszkedünk a kapuhoz.
Illetve a kerítésen átjutást segítő létrához, mert a kapu ezen az oldalon is zárva van, de itt keringő sincs, olyan, mint a másik oldalon, ahol bejöttünk. Itt létrázni kell.
Ezt vegyétek figyelembe a kirándulás tervezésénél, mert ha van olyan, aki nem tud egy ilyen létrán átmászni, azzal a másik oldalon lévő kapunál lehet csak bejönni és kimenni is.
A kerítéstől erdei út vezet visszafelé.
Majd megtaláljuk a fákon a kék kereszt jelzést is, ez vezet vissza bennünket Hubertlakhoz, illetve azon is túl, egészen az Odvaskő parkolóig is követhetjük.
Remélem felkeltettem a kíváncsiságotokat, hogy milyen lehet egy egzótakert, ahol a fenyők az égig érnek. Ha Bakonybél környékén jártok, keressétek meg, érdemes.
A murvás útra visszaérve már tábla is mutatja majd, hogy merre kell elfordulni a Hubertlaki-tó, illetve a kivezető túraút felé. Vagy a murvás utat követve Huszárokelőpusztára lehet kiérni.
Az egzótakert egész évben szabadon, ingyenesen látogatható. Csak meg kell találni. :-D
Persze a környéken még egy csomó más látnivaló is van. A legismertebb persze a Hubertlaki-tó, amit a bakonyi "Gyilkos-tó"-nak is becéznek. A nagy parkolóból pedig az Odvaskő barlanghoz is felmehetünk. De rengeteg más látnivaló is van a Bakonyban Bakonybél és Zirc környékén, meg persze egész Veszprém megyében. Bármikor érdemes ide túrákat szervezni, hiszen télen is ad annyi élményt, mint nyáron, sőt. Tavasszal virágszőnyeg, ősszel meg csodálatos színorgia vár ránk az erdőkben. A Forrasztókői-egzótakertben meg égig érő fenyőfák.
Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a következő weblapokról származik: wikipedia, https://fataj.hu, www.csodalatosbakony.hu.
És külön köszönet Bácskai Péternek, a Hajagi Természetvédő és Szabadidő Egyesület elnökének az idegenvezetésért! Nélküle nem jöhetett volna létre ez a bejegyzés. :-)
Utolsó kommentek