kiránduló

Milyen lehet átmenni egy felhőn? Izgalmasnak hangzik, de annyira nem az. Viszont átlibegni látványos! A Spittal an der Drau mellett magasodó Goldeck hegy kicsit megtréfált, de végül annál látványosabb utazásban lehetett részem. A kis piros kabinok télen-nyáron járnak, nyáron a túrázókat, télen a síelőket szállítják. A környék egyik legszebb panorámáját kínáló felvonóval hosszan utazhatunk, halkan suhanva a fák között. Mutatom milyen!

Hol található? Ausztriában, Karintiában, a Millstätter See közelében, az A10-es autópálya mellett, Spittal an der Drau város mellett, a Dráva partján. Térképen ITT.

Megközelíthető tömegközlekedéssel is, mert a parkolóban van egy buszmegálló, valószínűleg Spittal-ból jár ki busz.

Vagy autóval, az alsó állomás mellett óriási parkló van. Nyáron nincs tömeg, könnyen találunk helyet, de valószínűleg nem véletlenül csináltak ekkora parkolót.

A nagy pénztárépületben tudjuk megvenni a felvonóra a jegyeket. De akinek Karintia-kártyája van, az mehet egyenesen a beszálló állomáshoz, nem kell külön jegy hozzá.

A pénztár mellett hatalmas térképeken átnézhetjük, hogy milyen túrázási lehetőségek vannak, illetve milyen sípályák várnak ránk télen. Ha csak egy irányban vesszük igénybe a felvonót, a másik irányba több túraút közül is választhatunk.

A felvonó a pénztár épület mellett található, teljesen külön. Innen, 547 méteres magasságból indul a hegyi kaland.

De mi is ez? Egy két sebességes, kis-kabinos felvonó. Az állomásokon a kabinok a gyors szállítókötélről leakadnak, és egy lassabb kötél viszi őket körbe, miközben az ajtók kinyílnak, majd becsukódnak. A kabinok nem állnak meg, de elég lassan mennek ahhoz, hogy nyugodtan be vagy ki tudjunk szállni.

Aztán az állomás után a kabin újra ráakad a gyors szállítókötélre és már repül is fölfelé.

Ahogy elindulunk fölfelé látszik, hogy mekkora is a parkoló a felvonó alsó állomása mellett. Lehet, hogy télen ez a hatalmas parkoló is megtelik.

Aztán átrepülünk az út fölött, az autók fölött és egyre közelebb megyünk a hegyhez.

Sajnos ha menetirány szerint előre néztem, nem túl sok mindent láttam. Leginkább azt, hogy bele fogunk menni a ködbe. És csak reméltem, hogy nem borítja be a felhő az egész hegyet.

Lefelé csodálatos volt még a kilátás. Ahogy egyre feljebb mentünk, egyre jobban kitárult a panoráma.

Előttünk meg még mindig nagy fene köd van. :-D

Na ilyen, amikor átrepülünk egy felhőn. Egy része már alattunk van.

A másik része meg még felettünk. Közben pedig benne vagyunk a felhőben. :-)

Szerencsére sikerül átrepülni rajta, a hegyen fent már nem volt köd. Csak egyre szebb kilátás.

A Goldeckbahn kis-kabinos felvonóval hosszú az utazás, kb. 15 percig élvezhetjük.

Fölfelé úton is érdemes néha hátra fordulni, mert a csodás kilátás abban az irányban tárul elénk.

Előre nézve csak egyre közelebb jönnek a sziklák.

Aztán a hármas oszlopon túl már feltűnik a felső állomás épülete, hamarosan végetér az utazás.

Út közben 17 oszlopon kell átdöcögni. Az oszlopokon vannak tartó és feszítő csigasorok. A különbség annyi, hogy a tartó oszlopnál a csigasor fölött fut a drótkötél, ami viszi a kabinokat, a feszítő oszlopoknál meg a csigasor alatt. Mindkettő ráz egy kicsit, de egyáltalán nem vészes.

Lassan rálátni a gyönyörű Millstätter See-re is, ami mindössze 5-6 km-re van a Goldeck hegytől légvonalban. Csak a kettő között van még egy kisebb hegy.

Fent a hegyen túraútvonalak várják a gyaloglókat. A legkönnyebb és legrövidebb, ami a felső állomás melletti tó partján fut körbe. Ide mindenkinek érdemes elsétálnia. A kerítés mellett pedig tehenek kérődznek jámboran.

Mindjárt fent vagyunk, ideje készülődni a kiszálláshoz.

A felső állomás mellett van egy nagy épület, ebben tárolják a kabinokat üzemidőn kívül. Gondolom szerelni is itt szokták őket. Látszik is, hogy össze van kötve egy kanyarral a kabinok pályája az épülettel. 

A felső állomáson is szépen lassan mennek körbe a kabinok, így van idő ki- és beszállni annak ellenére, hogy a kabinok nem állnak meg. Persze ha valakinek segítségre van szüksége, vagy esetleg valamilyen csomagot szállítanak a felvonóval, előfordulhat, hogy megállítják. Ezért, ha menet közben megáll alattunk a felvonó, nem kell pánikba esni, valószínűleg csak segítenek valakinek vagy pakolnak valamit.

Ha nem akarunk fent túl nagy túrát tenni, akkor is érdemes sétálgatni a felvonó körül, hiszen a levegőt harapni lehet, a panoráma lenyűgöző, a tehenek kolompolnak, és átjár bennünket a nyugalom.

A Goldeck csúcs 2142 méter magas, nem tűnik messzinek és a szintkülönbség sem túl nagy, hiszen 1780 méteren van a felvonó felső állomása. Állítólag kb. 1,5 óra alatt kényelmesen fel lehet sétálni. (Én a nem túl jó idő és a kevésbé lelkes túratás miatt kihagytam.)

A nagy síterep is itt található fent, a csúcs körül.

De a kilátás a felső állomás körül sétálva is lenyűgöző. Lent kanyarog a Dráva, a völgyben kis falvak, mindenfelé erdő, szóval csodaszép.

Aztán ha már eleget sétáltunk vagy túráztunk fent, akkor indulhatunk lefelé. A pénztárban kapott kártyára (vagy a Karintia kártyára) nagyon kell vigyázni, mert lefelé is azzal tudunk átmenni a forgókapukon.

Kicsit válogattunk a kabinok között, mert a rájuk ragasztott reklámok némileg zavarják a kilátást.

Aztán kezdődhet is a repülés lefelé. Kényelmesen hátradőlve gyönyörködhetünk a kilátásban, hiszen az lefelé mindig szebb.

Szép rálátás nyílik Spittal an der Drau városkára, mely a Dráva völgyében fekszik ugyan, de csak annak egy mellékfolyója, a Lieser folyik át rajta. A 15 ezres kisváros történelme nagyon régre nyúlik vissza. 1191-ben II. Otto von Ortenburg gróf és fivére Hermann von Ortenburg archdiakónus a mai plébániatemplom helyén egy kápolnát és egy kórházat alapított. A város az utóbbiról (Spittl) kapta a nevét. A kórház a Katschberg-hágón áthaladó zarándokokat látta el. A köré települt lakosokat az Ortenburgok által emelt torony védte. Az Ortenburgok 1418-as kihalása után Cillei Hermann szerezte meg a várost. A Cilleiek 1456-ban szintén kihaltak, amikor II. Ulrikot Hunyadi László megölette; Spittal pedig a Habsburg-házhoz tartozó III. Frigyes császárra (egyúttal Karintia hercegére) szállt. 1478-ban a várost a betörő törökök dúlták fel, amit Mátyás magyar király megszállása, egy parasztfelkelés és 1522-ben egy - szinte teljes pusztulást okozó - tűzvész követett.

1524-ben Gabriel von Salamanca, I. Ferdinánd spanyol származású kegyence kapta meg a várost. 1533-ban ő építtette a Porcia-kastélyt (Schloss Porcia). Az olasz palazzók stílusában készült Porcia Ausztria egyik legjelentősebb reneszánsz várkastélya. 1662-ben a francia származású Porcia hercegei lettek a város birtokosaivá. A 18. században a vasipar és a hozzá kapcsolódó kereskedelem miatt fellendült a város gazdasága. A virágzás 1797-ig tartott, amikor Napoléon Bonaparte tábornok seregei felégették Spittalt. 1809-ben a schönbrunni békét követően Felső-Karintia és Kelet-Tirol a Francia Császárság Illír Tartományaihoz került. Napóleon bukása után (1815-ben) Spittal visszatért a Habsburg Birodalomhoz. A vasút 1871-ben érte el a várost. A második világháborúban Spittalban hadifoglyok munkatábora működött. Két orosz temető emlékeztet erre az időszakra. A vasútállomást 1944-ben a szövetségesek lebombázták. A háború után Spittal a brit megszállási zónába tartozott. Spittalban található Ausztria legnagyobb magánkézben lévő vasútmodell-gyűjteménye.

Spittal-tól délnyugatra helyezkedik el a Geiltali-Alpok 2142 m magas csúcsa, a Goldeck, ahova ez a hosszú repülést adó kis-kabinos felvonó visz fel. (Persze gyalog is fel lehet menni.)

Érdekes, hogy az előbb még látszott a parkoló, most meg újra egy felhő van előttünk, amitől semmi sem látszik a völgyből.

Lefelé is átrepültünk a felhőn, ami nagyon sejtelmessé, misztikussá tette a tájat és az utazást.

Aztán kibukkanva a felhőből már nincs sok hátra a lefelé útból.

Technikai adatok:

• típus: 8 MGD
• alsó állomás: 547 m
• felső állomás: 1780 m
• szintkülönbség: 1233 m
• a felvonó hossza: 3028 m
• gyártó: Leitner
• építés éve: 2011
• az oszlopok száma: 17 db
• a kabinok száma: 94 db
• a kabinok férőhelye: 8 fő
• utazó sebesség: 6 m/s
• az út hossza kb. 15 perc
• maximális kapacitás: 2400 fő/óra

A technikai adatok a www.lift-world.info oldalról származnak.

Nyitva tartás (2024):

• 05.30. - 06.02. csütörtöktől vasárnapig
• 06.07. - 06.09. péntektől vasárnapig
• 06.14. - 06.16. péntektől vasárnapig
• 06.21. - 09.08. hétfőtől vasárnapig minden nap

Első hegymenet: 9:15-kor
Utolsó hegymenet: 15.45-kor
Utolsó völgymenet: 16:15-kor

Rossz idő esetén nem jár.

Jegyárak (2024):

Hegy- ÉS völgymenet:

• felnőtt: 28,50 Euro
• nyugdíjas: 26 Euro
• diák: 24 Euro

Hegy- VAGY völgymenet:

• felnőtt: 21,50 Euro
• nyugdíjas: 19,50 Euro
• diák: 17 Euro

Családi csomagok (hegy- és völgymenet):

• 1 felnőtt + 1 gyerek: 36,50 Euro
• 2 felnőtt + 1 gyerek: 58 Euro
• 1 felnőtt + 2 gyerek: 41,50 Euro
• 2 felnőtt + 2 gyerek 65 Euro

Kutya jegy 5,50 Euro, kerékpár jegy 8,50 Euro.

De! Karintia kártyával naponta egyszer ingyen utazhatunk vele!

Remélem kedvet kaptatok egy felvonózáshoz, és ha a Millstätti-tó, vagy Spittal környékén jártok, nem hagyjátok ki. Egyébként is Karintia rengeteg látnivalót kínál a kirándulóknak. Rengeteg felvonóról is írtam már (mert gyűjtöm őket), és azért érdemes felvonózni, mert fent a hegyen mindig további túrautak, tavak, csúcsok, csúcskeresztek várnak ránk.

Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

Az információk egy része a wikipedia oldalairól származik.