kiránduló

A Szentgáli tiszafás tulajdonképpen egy hegy. És nem is Szentgálnál van, bár onnan is megközelíthető. Viszont, ha Bándról indulunk, akkor rövidebb túrával érhető el. A Szentgáli tiszafás egy nagyon különleges hely. Különleges hangulat uralkodik a sokezer, különböző korú tiszafa között. Bár nem kizárólag tiszafák vannak, az erdő vegyes, bükkös. És tele van virágokkal, medvehagymával. Különleges tanösvény mutatja be a tiszafát, az élőhelyét és a hegyet, ahol egy kellemes délutánt eltölthetünk a természetben, jó levegőn. Sőt, egy kis kardio is lesz benne a hegymászás miatt. Jártatok már tiszafa-erdőben? Mutatom milyen csodálatos!

Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, Veszprémtől nyugatra 10 km, Herend közelében, Bánd mellett. Térképen ITT.

Ha a pontos útvonalra vagytok kíváncsiak, vagy letöltenétek telefonra, akkor azt ITT lehet. És ezen a térképen az is látszik, hogyan lehet megközelíteni a Miklós-Pál hegyet Szentgál felől a piros jelzésen.

Továbbá a bándi temetőnél egy kis parkoló is lett kialakítva, onnan a piros háromszög jel vezet fel egyenesen a hegy tetején lévő kilátóhoz, vagy a piros keresztre fordulva eljutunk a tiszafás alsó bejáratához.

Tehát ha megállunk Bánd településen valahol, vagy busszal érkezünk, akkor ennél a táblánál kell bekanyarodni a hegyek felé. (Mivel én útba ejtettem az Esseg várat is, ezért mentem erre, de ajánlom ezt másnak is, főleg gyerekekkel, mert így útba esik egy nagyon klassz, váras játszótér is.)

Aztán fel is tűnik velünk szemben a Miklós-Pál hegy, ahol a tiszafás található. Nagynak tűnik? 489 méter. Hm, akkor lehet, hogy nem is hegy, hanem domb... Bár amikor mászni kell felfelé, akkor inkább hegynek tűnik. :)

Több helyen jól ki van táblázva, merre kell mennünk a tiszafás felé.

Errefelé útba esik egy gyors folyású folyó is, a Séd. Honnan lehet még ismerős? Hát Veszprém belvárosában, a várhegy alatt is ez a folyó, a Séd kanyarog. A gyalogosoknak szerencsére van egy híd, de az autóknak át kell hajtani rajta.

Még kb. 600 méter van a hegyig egy földúton, utána kezdődik a kaland.

Innen már ráláthatunk a tiszafás kapujára és a hegy oldalában felkúszó lépcsősorra is. Igen, ott kell majd felmennünk.

A hegy itt körbe van véve kerítéssel, így jobbra fordulva el kell még sétálnunk a kapuig.

A kapu csukva van, de nem zárva! Mi a riglit megemelve könnyedén bejuthatunk, viszont a vadak nem tudják kinyitni.

A kapun belül nagy tábla fogad bennünket, és a tanösvény térképét is megnézhetjük. Nem pont ezt, egy másikat. Viszont ez sokkal látványosabb, ezért ezt tettem ide (majd az út során ezzel is találkoztok).

A sárga vonal a kerítést jelzi, a piros vonal a tanösvény, illetve az út a csúcsra. Több út is vezet a csúcsra különböző irányokból, de azok itt nincsenek feltüntetve, viszont az látszik, hogy a csúcs a kerítésen kívül van. A sárga vonalon belül, a bekerített rész a védett, őshonos tiszafás, onnan a vadakat kizárták, ezért van bekerítve. Én most a következő útvonalat mutatom: a kép tetején, ahol indul a piros út, ott a kapu, azon belépve felmegyünk az elágazásig, onnan fel a csúcsig, majd vissza az elágazásig, és tovább balra, végig az erdőn keresztül a tanösvényen, majd a kerítés mellett, kívül vissza. Ez jó nagy kör, a faluból indulva és oda visszatérve kb. 7,5 km.

Tehát lépcsővel kezdődik a tanösvény. Nem sok van, kb. 550 db. De nem számoltam. :-)

Viszont ami csodálatos, az a milliónyi hóvirág a lépcső két oldalán, sőt még a lépcsőfokok között is. Persze ez csak tavasszal látható, de érdemes ilyenkor érkezni, mert fantasztikus látvány. A fotó nem adja vissza, élőben sokkal szebb. Gyönyörűséges!

A tanösvény a Déli-Bakonyban, közelebbről a Szentgáli-medence déli területén, az Alsóerdő egyik dolomit peremén, a Miklós-Pál hegyen található. Az egyes állomásokon kisebb betekintést nyerhetünk a tiszafásra, a tiszafára, mint fafajra, továbbá néhány lágyszárú növénnyel is megismerkedhetünk. Ezeken kívül azt is megtudhatjuk, hogy miért van szükség vadvédelmi kerítések létesítésére az erdőben. A tanösvény hossza 3900 m.

200 millió évvel ezelőtt tenger hullámzott itt. E tenger a Tethys üledékei gyűrődtek fel a Pireneusoktól az Alpokon, a Himaláján át Kínáig, Japánig terjedő óriási hegységlánccá. A Miklós-Pál hegy és a környező hegyvonulatok szintén ebből az üledékes kőzetből, a dolomitból épületek fel, amelyet a tektonikai mozgások az idők során hegyekké emeltek.

Az egykori tengerelöntés emlékét őrzik a kőzetben található vastaghéjú kagylók, a Megalodusok kőbél maradványai is, amelyek az egykori hatalmas középtenger, a Tethys sekélytengeri lagúnáiban, zátonyok közötti medencékben és a zátonylejtőin éltek. A Miklós-Pál hegy oldalában 1995-ben felfedezett lelőhelyről öt különböző faj egyedei kerültek elő, melyek közül az egyik Magyarországon egyedül itt található. Ez a faj addig csak a szicíliai típuslelőhelyéről, az Észak-Olasz dolomitokból és Törökországból volt ismert. A kövületek átlagos átmérője 10-15 cm.

És amikor már azt hisszük, hogy elfogytak a lépcsők, jön egy újabb adag.

Tériszonyosoknak kihívás a terep, mert csak egy keskeny ösvény vezet a hegy oldalában. Egyik oldalon a hegy, a másik oldalon pedig a mély szakadék. Nem ártanak a szédülésmentes fej és a határozott lépések.

A fákra festett piros T betűk jelölik a tanösvény vonalát, de mivel itt még csak egy ösvény van, nem lehet eltévedni.

A kagyló lelőhely közelében található a Miklós-Pál hegyi Rókalyuk-barlang, melynek 40 méter hosszúságban feltárt járatai, üregei csak kúszva járhatóak. A kutatás során a barlang üledékéből számtalan állatcsont között hiúz állkapocs, valamint egy 19. századi elöltöltős puska maradványai is előkerültek.

Mindenfelé látni az erdőben kidőlt, ott hagyott, korhadt fákat, amelyek nagyon fontosak az erdő életében. Holtfának hívják őket, és sok rovar, bogár kifejezetten ilyenekbe rakja a petéit. Például a szarvasbogár és különböző cincérek. És hogy milyen láncolat alakul ki egy-egy holtfából? A harkályok előszeretettel táplálkoznak a lárvákkal. A harkályok minden évben új odút ácsolnak maguknak, az elhagyott régieket pedig számtalan más, olyan állatfaj használja, amely képtelen lenne e nehéz műveletre. Odúlakó énekesmadarak, kisebb harkályfélék, macskabagoly, az egyetlen odúban költő galamb-féle, a kék galamb, denevérek, pele-fajok, mókus, nyuszt, de akár az odú későbbi kibővülésével még vadmacska is. Így tehát a holtfa eltűnése és az ezáltal bekövetkező táplálékhiány miatt a fekete harkály eltűnésével összedőlne az egész lánc, és elköltözne a felsorolt rengeteg állatfaj is az erdőnkből. Biztos, hogy a sokak által igényelt „tiszta, rendezett” erdő lenne az igazi erdő?

Erre még kevés a tiszafa, de ezért találkozhatunk már vele.

A hűvös, párás klímát igénylő, árnytűrő tiszafa a bükk fafajjal együtt az északi kitettségű erdőkben tenyészik. A Miklós Pál-hegy és a Balogszeg hazánk őshonos előfordulási helyei a tiszafának, amely valójában az elegyes és a bükkös erdők bokorszintjében található.

A tanösvényen haladva időnként tájékoztató táblákkal találkozhatunk, melyekről érdekességek derülnek ki a helyről, az erdőről és a tiszafáról.

Itt például arról olvashatunk, hogy milyen károkat tud okozni az erdőkben a széldöntés. A sekélygyökerű fafajok, pl. a lucfenyő és a bükk, különösen hajlamosak nagyobb szélviharok, széllökések következtében a kidőlésre. Ilyenkor tövestől fordulnak ki a talajból és tányér alakú gyökérzetük az ég felé mered. Ilyen fa mellett is elhaladunk.

A tiszafa rendkívül lassú növekedésű, hosszú életű fafaj. Magassági növekedése életfázisának első 10 évében 2-5 cm, és azután is csak 10-25 cm/év.

A tiszafa életkora meghaladhatja az ezer esztendőt is!

A tiszafa tipikusan kétlaki faj, külön egyeden nőnek a porzós és a termős virágai. Magja szeptembertől érik. A magköpeny piros színű és édes ízű, a madarak előszeretettel fogyasztják és terjesztik.

A tiszafa minden része (a piros magköpenyét kivéve), még a fűrészpora és a pollenje is egy taxin nevű alkaloidát tartalmaz, amely az emberre és a páratlan ujjú patásokra (különösen a lovakra) nézve halálosan mérgező. Ugyanakkor a páros ujjú patások, az őz, a szarvas, különösebb mérgezési tünetek nélkül rágják a törzsét és a hajtását.

A tiszafa a világ legértékesebb fái közé tartozik. Nem tartalmaz gyantajáratokat, nem vetemedik, nem reped. Fájából íjakat készítettek, az építészetben gerendának használták. Kiválóan alkalmas bútornak tömörfaként. Jelenleg elsősorban faszobrászatban és dísztárgyak készítésére használják a szerény mennyiségben rendelkezésre álló tiszafát.

Hát nem gyönyörű?

És itt elérkeztünk az útelágazáshoz. Innen lehet felmenni a kilátóhoz, amit a táblán elhelyezett nyíl is mutat. A másik irányba pedig folytatódik a tanösvény, de innen már végig lefelé kell menni. 

Ezért előbb irány a kilátó. Az út továbbra is szép tiszafás ligetben vezet.

Vannak félelmetesebb helyek is. Akár egy horrorfilm díszlete is lehetne. Mondjuk a méreg miatt mindenképpen. De amúgy barátságos. :-)

Az elágazástól már a piros sáv jelzést kell követnünk felfelé. A piros jelzés Paloznaktól Szentgálig vezet.

Hamarosan egy pihenőhöz érünk, ahogy gyönyörű faragott táblán Dr. Majer Antalra emlékeznek, aki az erdőműveléstan professzora, a bakonyi tiszafás tudós kutatója volt.

Erre megjelenik már a medvehagyma is, és hóvirágot is találhatunk ismét.

Aztán a távolban feltűnik újra a kerítés, ami körülveszi a védett tiszafás erdőt.

A kapu itt is csukva, de nem zárva, simán ki lehet menni rajta, és vissza is lehet jönni majd.

A kerítésen kívül pedig egy fedett házikó és újabb pihenő esik útba.

A házikóban hosszú asztal padokkal, és az asztalon asztalterítő! :-)

Itt újabb elágazáshoz értünk, a piros jelzés megy tovább egyenesen, innentől már lefelé a hegyről, a kilátóhoz pedig a piros háromszög jelzést kell követnünk.

A hegytető tavasszal tele van medvehagymával! Aki szereti, ide is jöhet "legelni". :-)

Még egy kis szedres, szúrós indás, egy kis mászás felfelé, és hamarosan feltűnik a fák között a kilátó.

A kilátó névadója is Dr. Majer Antal erdőmérnök, egyetemi tanár, az Erdészeti és Faipari Egyetem díszdoktora. Szinte nincs olyan területe az erdőművelés tudományának, amelyben maradandót ne alkotott volna. A szentgáli tiszafás részletes termőhelyi, botanikai, állományszerkezeti vizsgálatát az 1970-es években az ő vezetésével végezték.

Az összesen 22,15 méter magas kilátó a 489 méter magas Miklós-Pál hegy csúcsán található. Pihenőszintje 17,5 méter magasságban van. Remek kilátás nyílik a Bakony vonulataira, illetve tiszta időben akár a Balatonra is.

Hát igen, a lépcsőfokok között átlátni. De csak felfelé, lefelé már nem ez fog zavarni bennünket. :)

Gyönyörű, fából készült szerkezet az egész.

Hm, hát igen, kilátás az első szintről. Én nem merészkedtem feljebb. De aki volt már fent, elmondhatja kommentben, mit is látott! :-)

Mivel a kerítés mellett van egy letarolt rész, ami jól járható és a kilátó is pont a kerítés mellett van, gondoltam ez az út is visszavisz a kapuhoz. Ráadásul út közben megfigyelhetjük a hegytető rétegeit, hiszen kilátszanak a dolomit sziklák, és látszik milyen vékony csak a tetején a termőréteg.

Sőt, ha irtó nagy szerencsénk van, akár még ős-maradványos követ, vagy ős-kagyló darabot is találhatunk a földből kifordított szikladarabok között.

Aztán ha vagy innen, vagy a másik úton visszaérünk a kapuhoz, akkor menjünk vissza be, és folytassuk az utunkat a tanösvényen.

A jelenlegi Magyarországon két őshonos előfordulása van a tiszafának. Az egyik a Bükkben, Ómassa és Lillafüred fölött a sziklás részeken található, de ott mindössze néhány példány él. A másik, a híresebb pedig itt, a Déli-Bakonyban, Szentgál - Márkó - Bánd - Herend határában.

És ha visszaérünk az elágazáshoz, akkor most már mehetünk tovább a tanösvény jelzésén, a hosszan, lassan lejtő ösvényen.

Közben megcsodálhatjuk a tiszafákat.

A környék erdőgazdálkodója a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság, viszont a Szentgáli tiszafás a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében áll.

A tiszafa fiatal korában árnytűrő fafaj, ami jelentősen befolyásolja szaporodási stratégiáját. Szaporítása történhet magról, illetve vegetatív úton hajtásdugványozással vagy oltással.

A Kárpátok koszorúzta Magyarországon a legnagyobb tiszafa egyed átmérője tőben 120 cm volt. Ennek tuskóját az 1885. évi budapesti kiállításon be is mutatták.

A legnagyobb törzskörméretű tiszafa egyed talajszinten 11,4 m kerületű és Franciaországban található.

Az aljnövényzet jellemző faja a babérboroszlán, mely egy kb. 1 méter magas, örökzöld cserje. Védett, reliktum faj, azaz régen összefüggő volt az elterjedése, azonban mára már csak szigetszerű foltokban látható. De azért van még. Kicsit nézelődünk, és biztosan meg is látunk párat.

Az erdőt károsítja a bükkfatapló is. Nincs elkülönülő tökje és kalapja, de ettől még gomba. A fához a kalapszerű termőteste erősen rögzül. A fatörzsben élősködő gomba a fát idővel elpusztítja, a törzsek sokszor derékban eltörnek. Az elhalt fában akár 10 évig is tovább él. A fásan kemény termőteste áttelel és minden évben újabb termőréteg fejlődik alatta.

A legidősebb tiszafa körülbelül 2000 éves. Németországban él, Allgäuban, Bürgündele mellett 1250 méteres tengerszint feletti magasságban.

Hazánk legnagyobb törzskörméretű tiszafája Baranya megyében, Varga községben él, és 422 cm a törzse.

A legmagasabb tiszafa Somogy megyében, Hencse községben talál ható, magassága 17 méter, törzskerülete 389 cm.

A hangulatos rész után egy medvehagyma mező következik.

Majd újabb tiszafa csoportosulás...

... és újabb medvehagyma mező.

Az erdő egy részén tavaszi kankalinokkal is találkozhatunk. A kankalin nagyon elterjed, dísznövényként is tartják, de az a rövid szárú, színes, nagyvirágú változat. Ez is kankalin, csak ennek a virágai hosszú szár végén bókolnak. És nagyon fontos gyógynövény is.

A tavaszi kankalin elsősorban felső légúti hurutokban, a népi gyógyászatban még asztmatikus, köszvényes és neuralgikus panaszok, idegi eredetű fejfájás esetében és szívgyengeség ellen használják. Ha nehezen múló köhögést kell kezelni, ha a váladék nem akar felszakadozni, mindig beválik ez a magas szaponintartalmú gyógynövény. Különösen teaként oldja jól a nyúlós garatváladékot és könnyíti meg kiköhögését. A kankalin gyökere szaponinban nagyon gazdag; 5-10%-ot is tartalmazhat, ezért a kankalin szinte valamennyi köhögéscsillapító tea fő alkatrésze. 

A keskeny, kanyargó ösvény mellé kihelyezett táblákról érdekes információkat tudhatunk meg a tiszafákról.

Néhol kilátszanak az erdei talajból a hegyet alkotó sziklák. A bemohásodott kövek gyönyörű díszletek lehetnének egy manós mesefilmhez.

Bár nem összefüggő a tiszafák erdeje, de sok van belőlük, és csoportosulásuk egészen sejtelmes látványt teremt.

Vagy félelmetest, vagy titokzatost, vagy misztikust, vagy káprázatost. :-)

Az ösvény a hegy oldalában elég magasan kanyarog, itt sem biztos, hogy élvezik a sétát az erős tériszonyban szenvedők.

Viszont a fák között időnként kis kilátás is van. Ott kanyarog a Szentgálra tartó földút, mellette pedig egy kőbánya.

Aztán egyszercsak egy elágazáshoz érünk. A piros háromszög mellett "Tóni bácsi kunyhója" felirat. Ha már itt vagyunk, másszunk fel.

Az út igen meredek, és ezen még le is kell majd jönni... De a kunyhó nincs messze, már látszik a fák között.

Tóni bácsi kunyhója 1976-ban épült, és 2020-an újította fel Dr. Majer Antal 100 éves születési évfordulójára a HATESZ Egyesület, akik egyébként az utakat is karbantartják. Köszönjük nekik! :-)

A házban pihenő pad kilátással, valamint fedett helyen asztal van padokkal a piknikhez. Vagy egy hirtelen jött eső elől itt meg tudjuk húzni magunkat, hogy megússzuk az esőt szárazon.

A pihenő padról ez a kilátás tárul elénk. Látszik, hogy még mindig nagyon magasan vagyunk a hegy oldalában.

Többfelé is találkozhatunk sárga virágba borult fákkal, ez a húsos som. Még a lombosodást megelőzően nyíló sárga virágai a tavasz első hírnökei.

Aztán kis pihenő után folytathatjuk az utunkat a tanösvény mentén.

Magyarországon a jelenlegi nagyvad létszám jóval az erdők tűrőképessége fölött van. A vadlétszám növekedésével természetesen a vadkár (rágás, hántás, dörzsölés, túrás, makk-felevés, törés, taposás) is komoly méreteket öltött. Ma már kerítés nélkül felújítani egy erdőt sok helyütt lehetetlen.

Oda is értünk mi is újból a kerítéshez, ahol a kapun ki kell mennünk, mert az út arra folytatódik.

Ha itt balra indulnánk, akkor feljutnánk újból a kilátóhoz, hiszen a kilátó ugye ott volt a kerítés mellett. De ott fent már voltunk, most induljunk inkább lefelé.

Az erdész szakmán belül is vannak nézetkülönbségek a vadkerítések létjogosultságáról az erdőben, az jól érzékelhető, hogy gyakran nélkülözhetetlen.

Itt össze tudjuk hasonlítani a kerítésen belüli és az azon kívüli gyep- és cserjeszintet. Kívül alig találunk csemetéket, fácskákat, és ha van is, akkor azokon gyakran látható rágáskár. A gyepszinten alig van néhány lágyszárú növény.

Ezzel szemben a kerítésen belül dús a gyep- és a cserjeszint, sok csemetével, magonccal, melyek a környező fák magjaiból erednek.

A területen előforduló nagyvad fajok: gímszarvas, dámszarvas, muflon, vaddisznó és őz.

Mi pedig lassan leértünk a hegy lábához, ahol útbaigazítást kaphatunk.

Ezen a ponton válik el egymástól a piros sáv jelzés és a tanösvény. A piros sáv Szentgálra visz, a tanösvény pedig vissza Bándra. Visszautunkat elkíséri a Cinca patak, ami az út mellett kanyarog, és a végén a Sédbe torkollik.

Amennyit megtettünk errefelé a hegy oldalában, most majdnem ugyanannyit kell visszasétálnunk a hegy lábánál. Az út hossza a leérkezéstől a kapuig kb. 1 km, tehát még 10-15 percig sétálhatunk a rengeteg tiszafát rejtő erdő mellett.

A kerítésen belül, a fák között erre is nagyon-nagyon sok hóvirág van, gyönyörűek, ahogy fehérlenek a hegyoldalban.

És innentől már csak vissza kell sétálni a kerítés mentén a kiindulópontra.

Remélem kedvet kaptatok egy jó kis hegymászásos, elvarázsolt erdős kiránduláshoz, és ha erre jártok, nem hagyjátok ki! :)

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Veszprém Erdőgazdaság oldaláról származik, a többi a wikipediáról és a kihelyezett táblákról.