kiránduló

Úgy látszik, hogy a kisebb vízhozamú vízesések télen sokkal látványosabbak mint nyáron. Persze, hiszen az alig csordogáló víz könnyen megfagy és gyönyörű jégcsapok, oszlopok, jégbarlangok, csipkék és más formák jönnek létre. Ilyen, sajnos ma már viszonylag kis vízhozamú vízesés-sorozat a Melegmány-völgyi vízesés, ahol régen bőséggel zúdult le a víz, létrehozva a mésztufa lépcsőket. Ma már, ha folyik nem túl látványos, nade télen, megfagyva! Festői túrát hoztam mára is, sok jéggel, csobogó patakkal, több látnivalóval és még több erdővel. Irány a Mecsek! Mutatom merre!

Hol található? Magyarországon, Baranya megyében, a Mecsek északi oldalán, a 66-os út mentén, Magyarszék és Mánfa között. Térképen ITT.

A túrát megterveztem, letölthető, megnézhető ITT.

A Kőlyuki-betérőnél viszonylag nagy parkoló van, szinte mindig van ott autó és állítólag az étterem is nagyon jó.

A parkolóból a piros sáv jelzésen indulunk el az erdő felé.

A Dél-Dunántúli Piros túra célja, hogy megismertesse a túrázókat a Dél-Dunántúl kevésbé ismert részeivel, természeti és kulturális értékeivel.

Az útvonal három megye, Tolna, Baranya és Somogy dimbes-dombos tájain, többnyire erdei utakon vezeti a vándorokat. A Sárköz pereméről, Szekszárdról indulva a Szekszárdi dombságon keresztül a Mecsek 5-600 méteres csúcsaihoz érkezünk és Pécs mellett haladunk el. Innen a Zselicen át, a betyárok nyomait követve jutunk el Kaposvárra, ahonnan Külső-Somogyon keresztül vezet az utunk Siófokra. A kijelölt piros út hossza összesen 320 km.

Rögtön szembe találjunk magunkat az egykori Cifra-malommal, de már úgy átépítették, hogy valamikori vízimalom volta fel sem ismerhető. A nagy kapu mellett a piros túra bélyegzőhelye várja az igazoló füzettel érkezőket.

A ház előtt elkanyarodva elágazáshoz érkezünk. A piros sáv megy tovább egyenesen a tavak mellett, a piros négyzet pedig elfordul balra. Itt kicsit vacilláltam, hogy mi legyen a sorrend. Először a kedvenc részem, majd az uncsi visszaút, vagy előbb a kicsit unalmasabb - de még nem ismert - rész, majd az út felétől pedig a gyönyörűséges?

A második mellett döntöttem, indultam tehát az ismeretlen felé a piros négyzettel jelzett úton. Jobbra az erdő, balra lovak és a 66-os út.

Az elágazásoknál egyértelműen fel van festve a jelzés, jól követhető, nem lehet eltévedni.

Aztán az út mellől a piros négyzet felvisz egy dombra, csak azért, hogy nehogy fázzunk túrázás közben. :-D

Fent van egy - szinte - komfortos vadászles, kéménnyel, zárt ablakokkal, és vele szemben egy vadetető hely. Majd a piros négyzettel jelölt ösvény fordul is balra, és visszavezet bennünket le az út mellé. (Tehát itt átmásztunk egy dombon tényleg csak azért, hogy kimelegedjünk egy kicsit. Mert út egyébként lent egyenesen is lett volna... De a jelölés erre vitt.)

Vissza, leérve egy takaros házikó mellett megyünk tovább...

... majd kiérünk ismét a 66-os út mellé. Balról autóval is be lehet jönni, illetve onnan érkezik a piros kereszt jelzés, amit mi jobbra követünk egészen a Melegmány-völgyi vízesésig.

A kereszteződésben tehát jobbra fordulva rögtön meg is látjuk Mánfa gyönyörű műemlékét, egy Árpád kori templomot.

Festői völgyben, fáktól részben takartan áll egyik legszebb Árpád-kori eredetű római katolikus falusi templomunk, amelyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek.

Mánfa már az Árpád korban is önálló település volt. Középkori temploma nemcsak a megye, de az egész ország egyik legismertebb műemléke. Kitűnő akusztikáját már számos hangverseny bizonyította.

Az első egyhajós, íves szentélyű, torony nélküli, kisméretű templom déli oldalán három ablakkal és lépcsős bélletű kapuval feltehetően a 12. században épült. Az első átépítésre a 13. század második felében került sor, amikor a templomot keleti irányba bővítették, új egyenes záródású szentéllyel és sekrestyével egészítették ki. A bővítés a déli oldalon további két hajóablakot eredményezett. A nyugati homlokzat elé ikerablakos torony épült és ekkor készült a déli homlokzat előtt végigfutó támfal és terméskő kerítőfal is.

A templomhoz kis fakapun keresztül mehetünk közelebb, melyen egy csomó turista jelzés is látható.

És hogy hova tűnt a templom mellől a falu? Először a tatárok űzték el a falu lakóit és égették porig a házakat. Majd néhány évszázad múltán a törökök ismét. Ekkor a falu életben maradt vénei úgy határoztak, hogy ide többet nem térnek vissza, mert ez a völgy a hadak útja. Így települtek át a mai Mánfa helyére.

De a teheneiket az emberek a Melegmányi védett völgybe hajtották legelni. A tisztásokat elvadult erdő zárta körül, ami az elfelejtett régi templomot is benőtte. Amikor egyszer egy pásztor felébredt ebéd utáni szunyókálásából, a tehenek között hiába kereste a bikát. Majd hirtelen harang kondult, s a pásztor elindult a hang irányába. A sűrű bozótban aztán megtalálta az állatot, a szarva beakadt a folyondárba, amely körülfonta a kis templom harangját is, és ahogy szabadulni akarva rázta a fejét, megszólalt a harang. A bongó hang messze elhallatszott, meghallották a faluban is. "Vissza hív bennünket a harangszó" - mondogatták egymásnak meghatottan az öregek. 

Nyugati homlokzatát egy karcsú, magas torony uralja, amelynek falát három ikerablak töri át. A hajó aszimmetrikus (északi oldalán a 15. században kiszélesítették). A déli oldalon nyílik a bélletes kapu, fölötte román stílusú, félköríves záródású ablakok. A szentély négyszögletű. Annyi bizonyos, hogy a templomot 1742-ben állították helyre. 1927-ben restaurálták, ekkor épült a nyugati karzat is.

A templom második műemléki helyreállítása 1975-ben fejeződött be. Megújított kerítőfalával, gyönyörű környezetben ma ismét szemléletesen példázza középkori építőművészetünk szépségét.

A templom látogatásához a Mánfai Polgármesteri Hivatalban kell egyeztetnünk, vagy hétvégén a kulcsot a falugondnoktól elkérnünk. (Az elérhetőségek a templom melletti táblán olvashatók.)

A templom mellett parkoló is van, túrázni innen is indulhatunk.

Mi pedig kövessük a piros kereszt jelzést, hiszen az vezet bennünket "egyenesen" a gyönyörű Melegmány-völgyi vízeséshez.

A piros kereszt is jól láthatóan, jól követhetően fel van festve.

Egy darabig egy hosszú, napfényes tisztáson halad az út.

Aztán befordulunk az erdőbe. Itt meg lett az a patak (helye) is, amit a turista térképen láttam. Azt hittem ez az út is egy darabon patak mellett halad. Hát... majdnem. Sajnos a patakmederben egy csepp víz sem volt.

A patak parton "land-art" művészek alkottak.

Mi viszont innentől nem a (kiszáradt) patak partján megyünk tovább, hanem elindulunk felfelé. Elég sokat kell itt felfelé menni, hiszen a templom kb. 200 méterrel van tengerszint felett, és innen kell megmásznunk egy 336 méter magas "hegyet". Kb. 1 km alatt. Nem vészes, de fázni nem fogunk.

Út közben újabb "művészeti" alkotás (?), vagy csak két félig kidől fácska van alátámasztva egy csomó másikkal...

Egészen addig emelkedik az ösvényünk, amíg ki nem érünk egy betonos útra.

Itt található a "Jó szerencsét" vadászház, mellette padok, asztalok, tűzrakóhely. A ház mellett vezet be a piros pötty jelzés a "Jó szerencsét" forráshoz, ami a patak táplálója (lenne). Valószínűleg vagy nagyon kicsi a vízhozama, vagy teljesen kiszáradt. A forráshoz vezető út kb. 200 méter.

A kereszteződésben jelzések garmada, ez alapján válogassuk ki merre kell mennünk. :-)

A piros kereszt hívó jelzése a turistaút mindkét oldalán jól látható, így nem tévesztjük el, merre folytatódik az ösvényünk.

És itt meg is kezdjük a visszaereszkedést 336 méterről 296-ra, pár száz méter alatt.

És egy nagy kanyar után meg is látjuk lent a keresztbemenő zöld jelzést és a patakot, ami a Melegmány-völgyi vízesés felől jön.

Útirány jelző tábla mutatja merre kell mennünk tovább a piros kereszten. A táblán az "Anyák kútja" felirat szerepel, ez a vízesés fölötti forrás, tehát az lesz a jó irány.

Az ösvény a patak túlpartján folytatódik, amihez át kell sétálnunk a patakon. Híd nincs, faágak, kövek vannak.

Majd a patak partján kell még sétálnunk egy keveset, hogy megérkezzünk a látványos, jégbefagyott vízeséshez.

Már messziről látszik a jég fehérsége a fák között.

És igen! A más évszakokban nem túl látványos, kis hozamú vízesés sorozat télen, megfagyva nagyon látványos! Északi oldalon van, ezért nem süti a nap, így talán tovább megmarad a jég a mésztufa lépcsőkön.

A vízesés mellett találjuk a Melegmányi forrást is, amiből alig csordogál a víz.

Ahhoz, hogy a megfagyott vízesés közelébe menjünk, át kell kelni ismét a patakon, de mivel nagyon kevés a víz benne, ez nem okoz problémát.

Aztán csodálhatjuk a szebbnél szebb apró részleteket a sok jég között.

A völgy teljes keresztmetszetét kitöltő édesvízi mészkőnek ez az előfordulása és állandó továbbfejlődése a környék egyik legszebb természeti látványossága. 

Csapadékos időszak után közel 6-8 méter magas mésztufa lépcsősoron zubog le a víz. A mésztufagátakat a víz magának építi: a patakban levő nagy mennyiségű oldott mésztartalom a patakba dőlő faágakra, gallyakra kicsapódik, lassan összefüggő tömböket alkot.

A vízesés melletti nagy táblán metszetekkel, rajzokkal is szemléltetik a forrásmészkő képződését.

A védett terület jelentős geológiai, hidrogeológiai értékei a Melegmányi- és a Nagy-Mély-völgyben megcsodálható mésztufagátas vízesések. A mésztufa (édesvízi mészkő) képződése felszíni karsztjelenség. A mésztufa olyan forrás által táplált patakban válik ki a vízből, amely a felszínre bukkanása után még nagy mennyiségű oldott mészkövet tartalmaz. A mészben és szénsavban gazdag víz a felszínre jutva elveszíti oldóképességét és az oldott CaCO3 tartalma kicsapódik a patakba hullott faágakra, növényi részekre. Képződése során egyre vastagodó mésztufa tömeg jön létre.

Alulról nézve tehát nagyon látványos a hatalmas, jeges vízesés sorozat. De vajon milyen felülről?

Ehhez a vízeséstől balra lévő ösvényen kell felmennünk a piros kereszt jelzést követve tovább.

Aztán a kidőlt fák előtt kanyarodjunk be jobbra, a vízesés felé egy keskeny ösvényen.

És meg is találjuk a patakot, ami csordogál fentről, az Anyák kútja és más források felől.

Már itt is vannak mésztufa lépcsők, ahol jegesedés is megfigyelhető.

A mésztufa képződése során látványos gátak, lépcsők apró tavacskák, zuhogók keletkeznek a patak medrében. Képződése napjainkban is folyamatos.

És újabb jégcsodákat is találhatunk, már csak ezért is érdemes felmászni.

Bent a barlangban kis jégcsapocskák, jégoszlopok, kívül pedig csurog a víz rajtuk.

Majdnem olyan, mint a kanadai Johnston Kanyon, csak kicsiben. :-D

Jó, hát sokkal kevesebb a jég, kicsi, savanyú, de a miénk. Viszont mondjuk mínusz 30 fok sincs, mint Kanadában. :-)

Még lenézhetünk a völgy felé, bár fentről kevésbé látványos az összefüggő jégtakaró, aztán indulhatunk vissza le.

Visszaindulásnál megtaláltam az idei első hóvirágot! (2022.01.30.) Itt a tavasz!

Ha nagyobbat túráznátok, akkor fölfelé tehető egy nagy kör: fel a piros kereszten, majd jobbra a kék jelzésen, és vissza le a piros sávon. Vagy egy kisebb kör: fel a piros kereszten, jobbra a kék pöttyön és le a piros sávon. De így kimarad a Mecsek legmagasabb vízesése.

Ezért én visszaindultam lefelé a piros kereszten az elágazás felé. Út közben, első ránézésre azt hittem havat látok a fákon. De ez nem hó, hanem gomba. :-)

A keskeny ösvényen vannak kidőlt fák, olyan mint egy akadálypálya.

Az előző elágazáshoz visszaérve most a zöld sáv jelzésen megyünk tovább a Nagy-Mély-völgy irányába.

A két völgy - a Melegmányi- és a Nagy-Mély völgy találkozásánál van a Páfrányos nevű hely, igen sok és sokféle páfránnyal. Sajnos még nem hajtottak ki a páfrányok, de nyáron biztosan nagyon látványos.

A zöld sáv jelzésen a patak mentén megyünk tovább.

A patak többször keresztezi majd az utunkat. Egy helyen híd is van az átkeléshez, a többi helyen meg át kell ugrálni a patak kövein.

Van abban valami megkapó és megnyugtató, ahogy a patak kanyarog a völgyben, az ég kékje visszatükröződik a vízen, körülötte pedig sok lehullott falevél borítja a talajt. Vastag, puha avarban lépkedhetünk.

Január végén még a patak is be volt fagyva több helyen, vékony jégréteg alatt csordogált a víz.

Mi pedig ismét átkelünk a patakon, de mivel kevés a víz, ezért nem nehéz ez annyira.

Az ösvény olyan, mint egy kis hullámvasút, lemegy a patakhoz, átmegy a patakon, felmegy a domboldalba, le a patakhoz, fel a dombra, és így tovább. Persze nem kell nagy emelkedőkre gondolni, de egy picit mindig hullámzik.

Aztán hamarosan meglátunk egy törésvonalat a domboldalban, és a vízesés hangját is hallhatjuk. Megérkeztünk az Ágnes-vízeséshez.

Hogy meg tudjuk nézni, kicsit tovább kell menni az ösvényen, majd le a patak partjára.

És ott visszafordulva elénk is tárul a patak "nagy" vízesése.

A Melegmány-völgyet és a Nagy-Mély-völgyet a Petnyák-völgy köti össze. Az itt található Ágnes-vízesés a másfél méteres magasságával a legmagasabb vízesés a Mecsekben. 

És télen gyönyörű jég-alakzatokká fagyott a vize.

Közben az egyik oldalon csobogott is lefelé, amit persze olyan jó hallgatni.

A domboldalban nagyon látványos a törésvonal, ahol a keményebb kőzet alól eltűnt (kimosódott) a puhább réteg. A kiálló párkány alá szinte be is állhatunk.

Itt is kereshetünk a jég között apró, érdekes részleteket, furcsa alakzatokat.

A völgy mélyére nem sok napfény jut be, így itt tovább megmaradt a jég a patakon is.

Kövessük tovább a zöld sáv jelzést a fák között.

Mellettünk lent kanyarog a patak, fent kanyarog az ösvény. Néhol egész keskeny. Nemcsak a patak.

A fákon mindenfelé találunk taplógombákat, még a patakba dőlt törzseken is. De tudtátok mennyi mindenre jó a taplógomba? A kiszárított bükkfataplót régen tűzgyújtáshoz használták, a szálas rész könnyen lángra kap, míg a keményebb részek órákig parázslanak. Megtalálták az 5 ezer évvel ezelőtt meghalt, jégbefagyott ember, Ötzi holmijai között is. A jó nedvszívó képességű szálas taplóanyagot a borbélyok és seborvosok a vérzés elállítására alkalmazták, a háziasszonyok tűpárnaként használták, mert a tűk nem rozsdásodtak meg benne. Ma a műlegyes horgászatban a legyeket szárítják vele. Csehországban a nemezzé döngölt rostos taplóanyagból kalapot készítenek.

Az ösvény mellett, a domboldalban nagy, mohás kövek vannak. Sejtelmesek, mesések, ki tudja kik laknak a zöld sziklák között...

Aztán hamarosan elágazáshoz érünk. Csordogál egy patak is a következő völgyben balról.

A kereszteződésben az eddig követett zöld sáv jelzés összefut a piros sávval. A piros a patakkal együtt érkezett balról és megy tovább jobbra, a Kőlyuki-betérő felé. Egyébként a piros sávot követve balra, felfelé a Kánya-forráson túl eljuthatunk a Kantavári romokhoz, aztán a pécsi állatkerthez is.

Ha valaki nagyobb kört menne, akkor érdemes felmenni a piroson legalább a Melegmányi útig, és valamelyik másik jelzésen visszatérni. Vagy ha a piros kereszten a vízesések mellett felmegyünk, akkor ezen a piros sáv jelzésen tudunk vissza, lejönni.

Itt egyesül a két patak is, és át is kell kelnünk rajtuk újra.

Tehát itt a patakon átugrálva a piros sáv - zöld sáv jelzéssel ellátott úton megyünk tovább a Kőlyuk felé.

Itt is megállapíthatjuk, hogy bár besüt a nap, a völgy hűvös, a jég eléggé megmaradt még a fentről jövő patak vizén.

Az ösvény itt is hol lejjebb, hol feljebb halad, de végig a patak mentén sétálhatunk, láthatjuk-hallhatjuk a vizet.

Mellettünk a domboldal mindkét oldalon pedig telis-tele lesz medvehagymával. Ha szeretitek, gyertek erre tavasszal túrázni.

De a völgyekben sok más védett növényt is találhatunk. Pl.: szúrós- és lónyelvű csodabogyót, vesepáfrány-féléket, gímpáfrányt, turbánliliomot, farkasölő sisakvirágot, ritkábban sápadt kosbort, havasi tisztesfűt, nőszőfű féléket, keleti zergevirágot és pázsitos nőszirmot.

A hóvirág is bújik errefelé is. Kár, hogy ennyire védetté tették. Régen minden évben egy csomót szedtünk a faluból a szőlők közé vezető út menti erdőkben. Kis csokrokba rendeztük a virágokat, borostyán levéllel körbetekertük a csokrot és azt kapták a tanító nénik nőnapra. Emlékeztek? :-)

A bedőlt fák és a beomlott nagy kövek miatt sok helyen alakultak ki kis vízesések, csobogók. Ezért az erdőben persze, csend van, de csodálatos, zajokkal teli csend. Csivitelnek a madarak, szél mozgatja a faágakat, csobog a patak, ropognak a falevelek a talpunk alatt.

Aztán jön a meglepetés. Egyszercsak feltűnik egy fahíd, mint az "igazi" szurdokvölgyekben Ausztriában. Régóta van már itt híd, de 2018. júniusában felújították, új tölgyfa elemekre cserélték az elhasználódott szakaszokat.

Ez a Nagy-Mély-völgy egyik legszebb szakasza, de csak az egyik, mert lesznek itt még csodás helyek.

Például a következő rész is nagyon szép, bár ebbe egy kicsit belenyúltak az ivóvíz ellátás érdekében.

A Vízmű-nyelő egy eredetileg természetes víznyelő volt, melynek torkát és környezetét a 70-es években kiépítették, kibetonozták, mert egy természetes vízvezeték-szakasz belépési pontjaként használták.

A mesterséges kőfal mindkét oldala gímpáfránnyal van tele. Ez a páfrány az árnyas, hűvös szurdokvölgyek jellemző faja, de megtalálható sziklaerdők és bükkösök aljnövényzetében, barlangbejáratoknál is. A gímpáfrány Magyarországon az egyetlen olyan páfrányfaj, amelynek levelei osztatlanok. Nevét onnan kapta, hogy levele állítólag hasonlít a gímszarvas nyelvére.

A terület a Mélyvölgy-melegmányi-karszt részét képezi. A völgyet egyedi növény-, és állatvilága mellett a dolinák, víznyelők, kisebb barlangok, patakok és források sokasága teszi érdekessé.

Egy beton gáttal kicsit felduzzasztották a patakot, ezért itt mély a víz. Ráadásul télen vastagon be van fagyva.

A gáttal és némi beton segítségével kissé átalakították a folyómedret. Szerencsére a betont mostanra teljesen belepte a moha, így akár szépnek is nevezhetjük. Ráadásul vízesés is van. Megfagyva.

A vízmű terület után nagy, mohás sziklafal mellett halad tovább a keskeny ösvényünk.

Majd hamarosan pihenőhelyet, tájékoztató táblát pillanthatunk meg. Itt valami látnivaló még biztosan van!

Itt indul a piros barlang jelzés, ami a pár lépésre található Kőlyuk barlanghoz vezet.

Régen Komló vízellátását segítette a barlang vize, de a vízgazdálkodási hasznosítás, főleg a robbantások miatt, nagyon megváltozott a barlang természetes állapota.

A triász időszaki mészkőben, tektonikus törésvonal mentén kialakult barlang 6,5 méter magas, monumentális bejáratának felső része egy kőfülkéhez hasonlítható. A barlang a Mecsekben az Abaligeti után a legnagyobb, cseppkövek nem díszítik, sötétjében számtalan denevér él.

A barlanghoz legenda is kapcsolódik.

A törökök kirabolták Mátyás budavári palotáját. Ibrahim basa a rablott kincsekkel és Mátyás könyveivel a Mecsek egyik rejtett barlangjában, talán éppen a Kőlyukban húzódott meg. Ott lakott egy aggastyán a lányával. Ibrahimnak megtetszett a lány és hogy az apja ne legyen útjában, megölette. A haldokló öreg halála perceiben azonban megátkozta a gyilkos törököt: "Ha a lányomat bántani mered, halj meg vele együtt!"

Ibrahim kinevette az átkozódó aggastyánt, a lányt megragadta és egyre beljebb vonszolta a barlangba. Abban a pillanatban szörnyű vihar támadt. Hatalmas kövek gördültek a kijárat elé és ömlött az eső. A barlang fölött volt egy mélyedés, ami pillanatok alatt megtelt esővízzel. A víz áttörte a barlang falát és rázúdult a bent lévőkre. Meghalt Ibrahim basa a lánnyal együtt, s velük a sok kincs és Mátyás könyvei is odalettek.

A barlanggal szemben, az út másik oldalán van egy újabb forrás, aminek két neve is van. A forrás tetején egy nagy mészkőbe vésve olvasható: ETA-forrás. A kifolyócső feletti szép gránittáblán pedig a Cserkész-forrás nevű felirat áll. Az Eta nevet állítólag Beleznay József cserkészparancsnok feleségéről, Szekeres Etáról kapta. A forrás általában bővizű, hóolvadáskor vízhozama eléri a több száz litert percenként.

Értékes állatfajai a védett területnek a barlangi patakokban élő endemikus (csak itt előforduló) vak viziászka és csiga félék, a felszíni vízfolyásokhoz kötődő, fokozottan védett és ugyancsak endemikus mecseki őszitegzes és a nagy termetű ritka hegyiszitakötő.

Újabb patakátkelés következik, ráadásul itt már kicsit szélesebb a patak, de nem mély. Sok kő van benne, amiken átugrálhatunk, de van keresztbe bedőlt farönk is, ha szeretünk egyensúlyozni.

Utunkat immár a patak másik partján folytatjuk. Közben hallgathatjuk a patakcsobogáson kívül a madarak csivitelését is. Fészkel a területen fekete harkály, kék galamb, hegyi billegető is, a sok kisebb-nagyobb, mindenki által ismert énekes madáron kívül. (Én főleg cinkéket láttam.)

A változatos terep hatására szintén változatos faállománnyal találkozhatunk. Az északi oldalakon és a hűvös, párás völgyekben bükkösök, gyertyános-tölgyesek, a tetőkön a melegkedvelő cseres-tölgyesek váltják egymást. A lepusztult hegygerinceken és meredek oldalakon törmelék-lejtő erdők, az igen szűk völgyekben pedig szurdokerdők alakultak ki.

A patak mentén pedig megfigyelhetünk ilyen különleges, "lábakon álló" fákat is. A gyökerek közül a lezúduló csapadék kimosta a földet, ezért olyan, mintha a fa lábakon állna.

Bújik már az illatos hunyor is, ami hazánkban kifejezetten a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon honos. Érdekessége, hogy levelei áttelelnek, csak akkor veszíti el őket a növény, amikor tavasszal az újak fejlődnek, ezért félörökzöld. Viszont bármilyen ártatlannak tűnik, a növény minden része - de különösen a gyöktörzs, a tőlevelek és a magvak - mérgező!

Legelő állatok fogyaszthatják akkora mennyiségben, hogy mérgezést okozhasson. Súlyos esetben az állat 3-4 napon belül elpusztul a központi idegrendszer bénulása következtében. A méreganyagok a szarvasmarha, kecske tejében - vagy kényszervágás esetén még a húsában - is megtalálhatóak.

Közeledünk a legvizesebb részhez, ahol jelentős sár is lehet minden évszakban.

A piros sáv jelzéssel itt találkozik a piros és a zöld pötty. A zöld pötty jelzés innen indul, majd a patakon túl felmegy a domboldalba, majd némi kanyargás után találkozik a sárga és a zöld jelzéssel. Mindkét jelzés végül Orfűre visz, csak másik útvonalon.

A piros pötty két forrást, a Bikfa-forrást és a közelben, egy csodás völgyben található Kőfejtő-kutat köti össze.

Nekünk pedig itt jobbra kell tovább mennünk, követve a piros sáv jelzést.

Tovább indulás előtt még megnézhetjük a Bikfa forrást. Eredetileg egy bükkfa tövéből folyt ki a víz, innen ered a neve. A három oldalról határolt támfalból kiálló fémcsövön miocén rétegvíz csordogál. Vízhozama a mérések szerint 5-12 liter/perc érték körül mozog, időszakosan el is apadhat. A forrás a mellette elhelyezkedő földúttal közel azonos magasságban van, ezért a forrásból kijövő víz nem folyik el rendesen és eliszaposodik. Érdekessége, hogy a környéken ennek a forrásnak a vize a legmelegebb, olykor a 14 fokot is meghaladja. Ez valószínűleg a Sikondán feltörő gyógyvíz miatt van, mert a melegvíz közvetlen közelében a többi felszínre érkező víznek is az átlagosnál magasabb a hőmérséklete.

A forrás kifolyója valóban mélyebben van, nem is jött rajta víz, amikor arra jártam, azonban a környékén mindenhol állt a víz. És mivel a vastag avarban nem is látszik, óvatosan lépkedjünk, mert hamar bokáig állhatunk a vízben. (Tapasztalat. :-D)

A piros jelzés felmegy tehát a domboldalba egy meredek emelkedőn. Ott legalább már nem lesz sár.

Mert út megy lent is, a tavakat elkerítő kerítés mellett, de az nagyon sáros. Jobb itt fent menni a keskeny gyalogúton.

Mellettünk hatalmas halastavak, melyeket a patak felduzzasztásával hoztak létre. A víz csöveken csobog egyik tóból a másikba.

És hamarosan visszaérünk a parkolóba.

Remélem kedvet kaptatok egy kellemes, téli kiránduláshoz! Persze amilyen jó idő van már, nem garantált, hogy marad még ennyi jég idén, de tél lesz jövőre is, és túrázni télen is jó! Télen olyan élményekben lehet részünk, amilyenek nyáron nincsenek. És még egy hatalmas előny a nyárral szemben: szúnyog és kullancs sincs! Oké, kicsit hideg az van, de az ellen fel lehet öltözni. Így túrázni télen is jó!

Egy hosszabb túrát már bemutattam a korábbi Nagy-Mély-völgyről szóló írásomban és a Mecsek számos rendkívül szép, látványos és kalandos túrautat tartogat még.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a wikipedia oldalairól származik.