kiránduló

Ilyen csodát errefelé nem látni! Minden vízesés megfagyva, hatalmas kék-fehér jégcsapok és jégoszlopok, elvarázsolt hófehér, csillogó világ. Ilyen egy kanadai szurdok télen. Hasonló szurdokok vannak Ausztriában, de azok télen zárva vannak, tilos a belépés, így ott nem láthatunk ilyen behavazott, befagyott csodavilágot. Esetleg a Plitvicei tavaknál, ha elég hideg van (de mostanában nem az igazi). Kanadában viszont a folyamatos -20 és -30 fok megteszi hatását. "Kiküldött tudósítónk" decemberben a Sziklás-hegységben járt és megajándékozott bennünket néhány érdekes helyszínnel és egy halom fotóval, hogy megmutathassam milyen is az igazi tél. Ha már itthon hétágra süt a nap és lassan előkerülnek a bikinik, legalább nézegessünk gyönyörű havas, jeges fotókat. És ha netán Kanadába készültök, ide feltétlenül menjetek el! Johnston Canyon - mutatom milyen!

Hol található? Kanadában, Alberta és Brit Kolumbia államok határán, a Banff Nemzeti Parkban, Calgarytól 150 km-re nyugatra. Térképen ITT.

A kanyon bejáratánál hatalmas parkoló van, ahol nyáron szinte lehetetlenség helyet találni, de télen azért még sikerülhet. A parkoló korlátozott befogadóképessége miatt a szurdok tömegközlekedéssel is elérhető, májustól októberig buszok indulnak Banff-ból a szurdokhoz.

A parkoló mellett, a szurdok bejáratánál kulturált mosdók vannak, ahova már csak azért is érdemes bemenni, mert ott bent jó meleg van. :-) (- 20 foknál nem utolsó szempont.)

Nyáron ajándékbolt és étterem is üzemel a parkolónál.

A szurdok bejáratát hatalmas fa kapu jelzi, amire angolul és franciául is ki van írva a szurdok neve. Kitaláljátok melyik az angol és melyik a francia? :-D

A kihelyezett tájékoztató táblák is mind két-nyelvűek, hiszen Kanadában az angol és a francia is hivatalos nyelv.

Belépés után mindjárt egy hídon átkelhetünk a bővizű folyó felett.

Ez itt a folyó! A fenyők között hömpölyög a vize. Hát igen, télen ez nem látszik, de ott van az a jég és a hó alatt.

Az útirány jelző tábláról kiderül, hogy az alsó vízesések 1,1 km-re vannak, a felsők majdnem 2,5 km-re. Tehát sokat lehet sétálni a csodaszép patak mentén.

Nagy táblán átnézhetjük a Johnston Canyon térképét. Alul állunk most, kb. 30 percre vannak az alsó, kisebb vízesések és kb. 1 órára vannak a felsők, ahol van egy hatalmas vízesés is.

Ez is a patak, erre folyik tovább a víz a szurdokból. Valószínűleg nyáron csodaszép színe van, ahogy tovahömpölyög a fenyők között, de télen csak a szikrázó hó látszik.

Induljunk hát az ösvényen a nemcsak télen, hanem nyáron is hűvös, árnyékos világba a sziklák között, ahol a víz uralkodik. A Nemzeti Park és saját biztonságunk érdekében a kiépített ösvényről letérni nem szabad.

A Johnston Canyon a Banff Nemzeti Park egyik legnépszerűbb látnivalója télen, nyáron. Mindig rengetegen keresik fel.

Az emberek már az 1900-as évek eleje óta járnak ide, hogy felfedezzék a víz erejét, és hogy hogyan formálja ez az erő a tájat.

Mint a már ismert szurdokokban, itt is kiépített utakon lehet bemenni a hatalmas sziklák közé. Mondjuk itt jó magasan megy a kitett út a sziklákhoz erősítve.

Ott lent látszik egy kis víz, a helyszínen persze hallani is lehet, ahogy csobog. A jégcsapok pedig kékek. Hát nem gyönyörű?

Nyáron élvezhetjük a szurdok hűs szelét és a víz hideg permetét, télen pedig gyönyörködhetünk a megfagyott világban. Mivel az utak havasak, javasolják a csúszásgátlós bakancs és/vagy rá szöges kiegészítő használatát.

Azért az látszik, hogy itt is hatalmas és gyönyörű sziklák között vezet az út.

A híd alatt nyáron ott hömpölyög a csodás türkiz színű patak, láttam róla fotókat a neten, tényleg gyönyörű, de télen csak a fehér hó látszik.

Holle anyó dolgos segítője alaposan kirázta az ágyneműt. Vastag hótakaró borítja a földet, de a fákon is fentmaradt belőle.

A szurdok könnyen végig sétálható, nem igényel különösebb erőnlétet, bárki számára ajánlható. Talán ezért is ennyire népszerű. Ha kevésbé terhelt időszakot keresünk, akkor érdemes tavasszal vagy ősszel menni. Nyáron és a télen pedig minél korábban érkezzünk, még a tömeg előtt. (Kiküldött tudósítónk is így tett, korán ment, ezért nincsenek tömegek a fotókon. De visszafelé már több csoporttal is találkoztak.)

Mi is az a szurdokvölgy? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a mészkőbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. 

Az alsó vízesésekhez vezető ösvény meglehetősen sima, egyenes, nincs benne se lépcső, se emelkedő.

A Sziklás-hegységben élnek állatok. Medve is. Farkas is. Hogy csak a legnagyobbakat említsem. Azt gondolhatnánk, hogy az ilyen forgalmas helyeket elkerülik, hiszen itt rengeteg a turista. De nem. Ez az ő életterük, úgyhogy bármikor lehet találkozni állatokkal. Maga a kanyon természetesen nehezen megközelíthető számukra, így annak nagyon kicsi az esélye, hogy a hatalmas sziklafalak között találkozunk valamilyen nagy vaddal, de a szurdokon kívül előfordulhat.

Szerencsére télen a medve téli álmot alszik.

Egy hídon átkelünk a patak túlsó oldalára és egy kis alagút színesíti az utunkat.

Az alagút mellett nyílik nagyszerű rálátás az alsó vízesésekre.

A vízesések teljesen befagynak és a falakhoz tapadt hatalmas jégképződmények rendkívül látványosak. Időnként látni lehet a vízesést, ahogy hömpölyög a zárt jéglapok mögött. Állítólag még a Disney-féle „Frozen” mese sem veheti fel a versenyt ezzel a jégvarázslattal.

Itt a vízesésnél egy videó is készült. Ez visszaadja a víz hangját is, ahogy zúdul le a víz a jégcsapok mögött.

A téli túra csodálatos látnivalója a hatalmas megfagyott vízesés, különleges kék színű jégcsapokkal.

Itt látszik a víz, aminek télen gyönyörű, mélykék színe van.

Általában a kanyon falait még áprilisban is csodaszép, megfagyott, kék vízesések vagy jégcsapok borítják. Ide később ér az olvadás, tavasszal is még hóban sétálhatunk.

A szurdok télen a legnyugodtabb. Persze így is lenyűgöző, és talán ezek alapján a fotók alapján is egyértelmű, hogy miért a Johnston Canyon a legnépszerűbb túra Kanadában. Miért olyan népszerű? Csodálatos, festői a táj, több vízesésre nyílik rálátás és viszonylag rövid úton, könnyen megközelíthető. Életkortól és erőnléttől függetlenül mindenki élvezheti és megtapasztalhatja a szurdok szépségét.

A szurdokban különösen a tavaszi hóolvadás után van rengeteg víz, amely június második hetében éri el a csúcsot. A szurdok ilyenkor a legdrámaibb. A víz ereje félelmetes, a patak rendkívül gyors és erős. Akár nagy fák is láthatók, amint átsöpörnek a vízeséseken és lefelé tartanak a kanyonban. A vízesések közelében, bizonyos helyeken fülsiketítő dörgés, dübörgés hallatszik.

Aki közelről szeretné látni a vízesést, a kanyon szikláin keresztül vezető rövid alagútban a vízeséstől néhány méterre lévő kilátóhoz mehet fel – csak ne lepődjön meg, ha csupa vizes lesz. (Hát ez a veszély télen nem fenyeget.)

Az alsó vízesések után újabb útbaigazító tábla. Innen még kb. 2 km-re vannak a felső vízesések.

Visszanézve is lenyűgöző a látvány. Onnan jöttünk.

A felső vízesésekhez vezető ösvény egy kicsit meredekebb, kijutva az alsó kanyonból az erdőn át vezet.

A téli hónapokban (decembertől áprilisig) a Johnston Canyon kedvelt hely a jeges sétákra és jégmászásra is. Az alsó vízesés (1565 méteres tengerszint feletti magasságban) télen befagy, és kiváló lehetőséget biztosít kezdő és haladó jégmászáshoz. Bár a jégmászás meglehetősen ijesztően hangozhat, megfelelő oktatással a kezdők is megmászhatnak egyszerűbb útvonalakat. Ha valaki fel tud mászni egy létrán, akkor megmászhat egy fagyott vízesést is. Banff-ban és Lake Louise-ban számos szolgáltató kínál ilyen vezetett kirándulásokat és oktatást.

Nyáron a patak ott csobog lefelé mellettünk, télen viszont csak a fehér jég és hó látszik itt is belőle. Viszont az út elkezd felfelé egyre jobban emelkedni.

Az út egy része babakocsival vagy kerekesszékkel is járható, azonban mivel egyes szakaszokon a hidak olyan szélesek, mint egy babakocsi vagy kerekesszék, érdemes a tömeget elkerülve, reggel 8 előtt vagy este 6 után érkezni. Nagyobb forgalomban nehéz a haladás.

A szurdok nagy sziklái után a fenyves erdőben emelkedik tovább az út.

Innen is rálátni még további vízesésekre, amelyek csobogása, dübörgése jól hallatszik az út során.

A felső vízesésekhez vezető 2 km-es távon 120 méteres szintemelkedésre készüljünk. Ez már kicsit izzasztóbb szakasz.

A fák között innen is láthatjuk a patakot.

A szurdok látogatható kutyával, de a Banff Nemzeti Parkban a kutyáknak MINDIG pórázon kell lennie (a bírságok meglehetősen drágák, ha elengedjük kedvencünket). Csak olyan jó természetű és nyugodt viselkedésű kutyával érdemes ide látogatni, ami bírja a nagy tömeget és a többi kutyát, mert sok látogató kirándul kutyával. Javasolt kutyával is minél korábban (7 - 8:30) érkezni. Javasolják továbbá, hogy a kutyások vigyenek magukkal zacsikat, és igen, itt is szedjenek össze mindent a kutyus után. (Különösen fontos ez a vadállatok miatt.) A kutyák imádni fogják az erdőszagokat és az erdei állatok hangját, de az állatok veszélyt is jelenthetnek rájuk. Azt is figyelembe kell venni, hogy nagyon kevés olyan hely van, ahol a kutya hozzáférhet a patak vizéhez, ezért szükséges innivalót vinni nekik is, főleg nyáron.

A szurdokban a túraútvonal egész évben nyitva tart, de havazás esetén ajánlatos szöges hókapcsot bérelni vagy vásárolni, amely a cipőre rögzíthető a jobb tapadás érdekében, mivel a tömött hó nagyon csúszós lehet. A síbotok is segítenek a haladásban. 

Az erdőben lépcső is van, bár ebből a nagy hóban nem túl sok látszik. Ráadásul csúszhat is rendesen, főleg lefelé.

A szurdok nyáron úgy néz ki, mint egy gyönyörű képeslap. A vízesések szépsége és színei ilyenkor jönnek ki a legjobban, ahogy a tavasszal kissé sáros víz lefolyik, és a medencékben összegyűlő smaragdzöld víz szép kontrasztot alkot a tiszta fehér vízesésekkel. A moha és fenyők friss erdőszagot árasztanak. A szurdokban azonban a forgalom is a csúcsán van, legjobb a kora reggeli vagy a kora esti órákban érkezni.

A szurdok ősszel gyönyörű színekben pompázik, a vízszint pedig ilyenkor a legalacsonyabb. A kevés víz miatt a vízesések sem dübörögnek annyira. A patak azonban többet mutat a medréből, mivel jól látható a mészköves medencéje.

A patakmeder alján hatalmas folyami sziklák nyugszanak, amelyek mindegyikét tökéletesre csiszolta a víz, különleges színkombinációkat és egyedi geológiai összetételt mutatva be. A kanyonban ősszel a legalacsonyabb forgalom is.

A legnagyobb felső vízesésben a víz drámai 40 métert zuhan az alatta lévő mély medencébe. A vízesés felső szélén egy keményebb, dolomitból álló réteg van, ami ellenáll a víz erróziójának. Alatta viszont a puhább mészkő folyamatosan kopik, változik. Alul a medencében örvénylő víz is koptatja a mészkövet. Végül a víz olyan mélyen alámossa a dolomit réteget, hogy a párkány alátámasztás híján letörik. Így "vándorolnak" a vízesések egyre hátrébb.

Itt két jó kilátóhely van. Az első egy olyan, amely a vízesés aljára néz, azonban ez télen gyakran zárva van, akárcsak a látogatás időpontjában. A második egy meredekebb ösvényen érhető el, ez már a szurdok felett van, és a vízesés tetejére nyílik kilátás.

A hatalmas felső vízesésről is van egy videó.

Csodálatosak télen a hatalmas jégcsapok, a megfagyott vízesés.

Télen a jég még jobban formálja, rongálja a sziklákat. Enyébb időben a víz beszivárog a repedésekbe, ahol aztán megfagy. És mivel a víz fagyás közben kitágul, így egyre nagyobbak lesznek a repedések, vagy szikladarabok akár le is törhetnek. Az erózió tehát télen is folytatódik.

És itt is kék a jég. :-)

A jég mögött hallani ahogy dübörög lefelé a víz a sziklákon, de látni nem lehet. Viszont a víz ereje így is érezhető.

Egészen mélyen alattunk van a vízesés alja, ahova leér a rengeteg víz. Ott nem tud befagyni a medence, mert folyamatosan mozgásban van a víz.

Itt van a kilátópont a vízesés tetejénél. Ha ott szemben most jégcsapok vannak, akkor olvadás után mindenhonnan folyik a víz?

Ha valaki hosszabb túrára vágyik, kipróbálhatja a felső vízeséseken túli ösvényt. Az Ink Pots hét zöld színű forrásból álló medence egy réten, körülbelül 3 kilométerre a felső-vízeséstől. Erre már alig megy el valaki, itt már nincs tömeg. 

A kihalt ösvényen a kutyások kísértést érezhetnek, hogy elengedjék a pórázról a kutyákat, de a szaladgáló ebek nagyon könnyen idecsalhatnak egy medvét vagy pumát. Ez már többször előfordult és ez veszélybe sodorta mind az ember, mind az állat életét. Ezért is kell a kutyákat mindig pórázon tartani. A közelmúltban volt példa arra, hogy egy túrázó a póráz nélküli kutyájával óriási szerencsével tudta csak elkerülni a grizzly támadást.

Persze ide a szűk szurdokba, a hatalmas sziklák közé nem jönnek medvék. Itt nyugodtan élvezhetjük a lenyűgöző látványt.

Télen ugyanazon az úton kell vissza kimenni a szurdokból, amin bejöttünk, de ha jól láttam nyáron egy kerülő útvonal is használható.

Remélem tetszett ez a téli jég-világ. Esetleg kedvet is kaptatok hozzá. Bár most itthon nem nagyon van ilyen, de valószínűleg az Alpokban, a Tátrában és a Kárpátokban vannak havas völgyek, amik nincsenek olyan messze... (mint Kanada).

A szurdokban külön belépődíj nincs, azonban a Banff Nemzeti Parkba behajtásnál kell fizetni autónként, ha 1 felnőtt ül az autóban akkor 10.50 CAD, ha több (2-7 fő) akkor 21 CAD. (Ez kb. 2700Ft. és 5300Ft. )

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!  

Folytatjuk... :-D

Az információk egy része "kiküldött tudósítónktól", valamint a következő weblapokról származik: www.johnstoncanyon.com, www.banfflakelouise.com, www.travelbanffcanada.com.