Újabb kétezer méter feletti csúcsokat mutatok, ahol rengeteg túrázási lehetőség van, ráadásul egy fokozottan védett környéken a Nockberg-i Bioszféra Rezervátum területén. A Nockberg pedig olyan része az Alpoknak, ahol minden csúcs neve "nock"-ra végződik. Ha a Biosphärenbahn Brunnach kis-kabinos felvonó felső állomásától indulunk, többek között a következő csúcsokat mászhatjuk meg: Pfannock (2254 m), Mallnock (2226 m), Klomnock (2331 m), vagy esetleg a Rosennock (2440 m). Mindezt akár körtúrában is. Nem könnyű, de csodálatos! Mutatom!
Hol található? Ausztriában, Karintiában, a 88-as főút mentén elterülő Bad Kleinkirchheim falucska Sankt Oswald település-részének szélén. Térképen ITT.
A túrák kiinduló pontjához a legkönnyebben egy kis-kabinos felvonóval juthatunk fel 1908 méteres magasságba. És innen még van feljebb. :)
Bár a kilátás már a felvonó felső állomása mellől is lenyűgöző, azért még érdemes magasabbra mászni. Lent a völgyben Bad Kleinkirchheim házai látszanak, szemben pedig a Wöllaner Nock csúcsai. (Jé, az is Nock... :))
A felső állomás épülete mellett természetesen hatalmas térképeken tájékozódhatunk a túraútvonalakról (és a sípályákról), valamint másik térképen megnézhetjük a helyiek milyen túrákat ajánlanak.
Különböző színekkel jelölt körtúrák vannak kijelölve mind lent St. Oswald-ban, mind fent a hegyen, különböző nehézségi fokokban, különböző csúcsokat érintve. Van hosszabb, rövidebb, mindenki kedvére válogathat.
A felső állomás mellett napozóteraszos étterem, és pár játék is van a gyerekeknek. Kicsit lejjebb pedig egy kis tavacskát sétálhatunk körbe.
A másik irányba indulva, a felső állomás háta mögött már nagyobb játszóteret alakítottak ki, hogy a gyerekek a felvonóban ücsörgés után végre mozoghassanak.
Természetesen az Ausztriában máshol is megszokott sárga táblaerdő itt is van, alatta pedig a Bad Kleinkirchheim-ben megismert körtúra jelölő nyilak. És még a fa oszlopon lévő piros és türkiz csík is túraút jelölés.
Ettől a táblától jobbra indulva a Mallnock csúcs 1 óra 20 perc, a Pfannock csúcs 2 óra 15 perc, a Klomnock csúcs 2 óra 15 perc, a Falkert csúcs 4 óra, a Rote Burg 1 óra. A másik irányba inkább Hütték vannak, illetve lefelé St. Oswald falu 1 óra 30 perc (gyalog).
Induljunk hát meghódítani egy-két csúcsot itt is. Először még egyfelé indul a sok különböző célhoz vezető túraút, majd később lesz elágazás, ahol választanunk kell, melyik csúcsot szeretnénk megmászni.
Itt is találkozhatunk a - szintén Bad Kleinkirchheim-ben és a Kaiserburg-on már megismert - "Nock/art" oszlopokkal és információs táblákkal.
Itt bemutatják a Nockberge Biosphärenpark-Runde körutat, ami a kis-kabinos felvonó felső állomásától indul és a Nockberg legszebb részein vezet körbe. Azt is lehet választani, jó kis túra.
A Nockberge Biosphärenpark-Runde van jelölve az oszlopon a fölső türkiz táblácskával, az alsó piros pedig a Mallnock Alpinrunde útvonalát mutatja.
Itt van hát az elágazás, a Mallnock és a Klomnock felé felfelé kell indulni, a Pfannock felé pedig az alsó úton. (Ez a fotó már visszafelé, felülről készült, ezért kicsit becsapós.)
Aztán kicsit bekeményít az út, megkezdődik az emelkedő, ahol egyre feljebb érve kapkodhatjuk a levegőt és próbálhatjuk a torkunkban dobogó szívünket kicsit lejjebb gyömöszölni. :)
Fent kőrakás, mintha csak azért tették volna ide, hogy legyen miből "kő-emberkéket" építeni. Pedig már egyre több helyen olvashatunk róla, hogy inkább ne építkezzünk. Egyrészt az igazi és tudatos túrázó nem hagy semmilyen nyomot maga után a természetben (se szemetet, se fák kérgébe vésett monogramot), másrészt a kövek alatt élőlények laknak, így ha hozzányúlunk a kőhöz, olyan, mintha a háztetőt vennénk el a fejük fölül. Hát nem tudom, hogy egy ilyen kőrakásban lakik-e valami, de a természet tényleg úgy szép, ahogy a természet erői létrehozták.
Azért van itt fent egy pihenő is, ahonnan csodálatos panorámában gyönyörködhetünk egy kicsit megpihenve a padon.
A Brunnach-i térség a kis-kabinos felvonó és a Mallnock nevű 2226 méteres csúcs között terül el. Nevét arról a számtalan kis forrásról és tavacskáról (Brünnlein) kapta, melyek a füves lejtőkön találhatók. A területet csak kaszálóként tudják hasznosítani, mert a tehenek számára túl meredekek a hegyoldalak. De az itt kaszált széna nemcsak sima takarmány, hiszen a fű tele van gyógynövényekkel. Egy kiló hegyi széna tíz kiló "völgyi" szénának felel meg - ezt állítják itt a gazdák. Az itteni talaj (vastartalmú Dolomit és Ankerit) ásványi anyag tartalma miatt a hegyi széna változatos és különösen tápláló.
Viszont a fűnek is kell egy kis idő, amíg regenerálódik, ezért csak minden második évben kaszálják le az állatoknak. Így a kaszálás utáni évben van ideje a tehenek számára oly értékes, tápanyagban gazdag gyógynövényeknek és fűnek megerősödni. A gazdák csíkokban szokták a füvet kaszálni (egyik csíkot egyik évben, a másikat a másikban), ezért tűnhet néhány hegyoldal csíkosnak.
A túraút a csúcsokat összekötő gerincen halad, így mellette meredek hegyoldal van. A nagyon tériszonyosokat ez némileg zavarhatja, de lehet beljebb is menni, akkor nem látjuk annyira a szakadékot.
A gerincen haladva gyönyörű kilátás nyílik mellettünk a lent kanyargó utakra, és a szomszédos hegyekre. Lent a Hütte körül pedig a tehenekre.
Sőt, ott lent valami buli lehetett, mert nagyon sokan voltak a Hütténél, és még valami zene is felhallatszott.
Újabb útelágazáshoz érkeztünk, ami egyben valami magaslat is, mert a táblák alatt jelölték a nevét és a magasságát: Brunnachgatter 2020 m.
Innen tovább egyenesen a hegy oldalában található egy érdekes sziklaformáció a Rote Burg, valamint a Pfannock csúcs felé is mehetünk arra (még 1,5 óra). Felfelé pedig már nincs messze a Mallnock csúcsa (50 perc), és a Klomnock (1,5 óra).
Valamint erre vezet az Alpe Adria Trail útvonala is, mely Ausztria legmagasabb csúcsát a Großglocknert köti össze az Adriai tengerrel, Trieszttel, miközben az Alpok legszebb ausztriai, szlovéniai és olasz vonulatain vezet keresztül.
Nézzük előbb a Rote Burg-ot, az csak 15 percre van a táblától, és mászni sem kell hozzá felfelé.
"Rote Burg"-nak, "vörös vár"-nak a Nockberg egy hatalmas dolomit sávját nevezik, ahol főként gneisz, csillámpala és dolomit található, melyek a vasoxidnak köszönhetően vörösek.
A hegy oldala meg olyan, mint a shar pei kiskutyák bőre, csupa vízszintes ránc, sok kis gyűrődés.
A hegyoldalon megtalálhatók olyan mészkedvelő növények, mint a szürke kőtörőfű, a veronika, az alpesi napvirág, a havasi magcsákó, a merev sás vagy a tarka nyúlfarkfű. Aztán pár lépéssel odébb már a mészmentes talaj növényei nőnek, például a macskagyökér. Ez geológiai szempontból is érdekesség.
Hamarosan látszanak is a magas, vörös sziklák, amik messziről valóban úgy néznek ki, mintha egy valamikori vár romjai lennének.
Pedig nem vár romok, csak vörös sziklák. Gyönyörűek!
A dolomit egyébként egy karbonát ásvány, a kalcium-magnézium-karbonát trigonális kristályrendszerű ásványa. A természetben jellemzően mészkővel keveredve alkot kőzetet, e kőzettípust együttesen karbonátos kőzeteknek hívjuk. Ha a kőzetben kalcit a több, mészkőről beszélünk, ha a dolomit, meszes dolomitról.
Van egy kis "kilátó" is a sziklákon, de itt inkább maguk a kövek az érdekesek, bár a kilátás sem kutya. De mivel egyik oldalról a hegy van, itt még nincs lenyűgöző 360 fokos panoráma. Ahhoz kicsit feljebb kell mászni.
A visszafelé vezető út végtelennek tűnik, de nem az. 10 perc alatt visszaérhetünk az elágazáshoz, a Brunnachgatter 2020 m táblához, ahonnan mehetünk tovább felfelé.
A piros jelet követve a Mallnock Alpinrunde úton haladhatunk tovább a csúcs felé. Most jön a neheze...
50 perc felfelé. Mindig csak felfelé. És még mindig felfelé.
A Mallnock Alpinrunde érinti először a Mallnock 2226 méteres csúcsát, majd a Klomnock következik 2331 méteren, és a Steinhalterhütte fogadó felé a St. Oswaldi patakot követve érünk vissza a kiindulópontra, le a faluba.
De még mindig felfelé kell menni, ha a csúcsot szeretnénk meghódítani. Néhol feltűnik az Ausztriában mindenhol alkalmazott piros-fehér-piros turistajel is. Itt minden utat (kivéve amit nem) piros-fehér-piros sávval jelölnek, viszont számozva vannak a túrautak, a számokat és az irányokat pedig a sárga táblák mutatják.
Azért előbb-utóbb elnyerjük a jutalmunkat a sok felfelé mászásért. Végre kibukkant a hegytetőn a csúcskereszt.
A csúcskereszt mellett a Nock/art két táblája, és a táblán egy legenda. Egy történet, ami Heinz Hinteregger úrról szól, aki mezőgazdász volt St. Oswaldban, és Pepi Reinwald úrról, aki ács.
Heinz Hinteregger nagyon a szívén viselte az ügyet, hogy az állattartók a gyógynövényekben gazdag hegyi szénát használják takarmányozásra. (Hű ez de tudományos lett... :)) Ezért elhatározta, hogy rendbe hozza a birtokán található régi faépületeket.
A történet úgy kezdődött, hogy nekiálltak az egyik fa épület tetőjének helyreállításának. Csakhogy az épület eléggé magas volt, ezért mindkettejüknek létrára volt szüksége. De hol szerezzenek létrát a hegy oldalában? Szerencsére a régi brunnach-i libegő hegy-állomásán találtak egy különösen hosszú példányt. Ahogy vitték a hosszú létrát az építkezés helyére, túrázókkal találkoztak a Mallnock csúcs felé vezető úton. A hegymászók érdeklődve figyelték a furcsa duót az igen hosszú létrával, majd amikor megkérdezték, hogy mit terveztek a hegy oldalában ezzel a létrával, mindketten (viccesen) azt válaszolták, hogy fel akarják vinni a Mallnock csúcsára. Az emberek meghökkentek, de jött is a magyarázat: a Mallnock csúcsáról csak létrára állva lehet látni a Großglocknert. Azért viszik fel a létrát, mert ők még ma feltétlenül meg szeretnék nézni Ausztria legmagasabb csúcsát. És azért, hogy a túrázók ezt elhiggyék, Heinz és Pepi tényleg felvitték a létrát a Mallnock csúcsára. Ott egyikük felmászott a létrára és a vállalkozás sikerét bizonyítandó felkiáltott: én már látom a Glocknert!
De valójában bárki megpillanthatja a Großglockner csúcsát a Mallnock-ról, csak tiszta idő kell hozzá, létra nem. :)
A csúcstábla egy útbaigazító oszlopon van. És még mindig erre halad az Alpok-Adria út is.
A csúcskereszt mellett dobozka, a dobozkában vendégkönyv. Ha felmásztok keressétek meg, és írjátok bele, hogy mennyire örültök, hogy sikerült, vagy milyen érzés a csúcson lenni. Vagy csak egyszerűen azt, hogy itt jártam. :)
De van aki rajzol bele, van aki verset ír vagy idéz, van aki fél oldalt is teleír. Pihenés közben olvasgatni is jó az előttünk itt járt turisták bejegyzéseit.
A 360 fokos körpanoráma pedig lélegzetelállító, lenyűgöző, és természetesen csodálatos.
Ha van még időnk, kedvünk és erőnk, mehetünk tovább a körúton a Klomnock csúcs felé, ami innen már csak 40 perc. Elvileg. A táblák szerint.
Feltéve, ha az időjárás is kegyes hozzánk. És nem jön egy ilyen sötét, morgó felhő.
Az út jól láthatóan a gerincen halad végig, tehát nagyon nagy szintemelkedés már nem lesz innen (bár eleinte ugye lefelé kell indulni a Mallnock csúcsról). Viszont a gerinc elég keskeny, az út mindkét oldalán jó kis lejtő van.
És nem is tűnik oly messzinek a Klomnock 2331 méteres csúcsa, tetején a csúcskereszttel. Ami miatt mégsem mentem el odáig, az a közbejött csúnya, sötét felhő, ami folyamatosan dörgött. Valahogy nem éreztem magam biztonságban a hegy tetején egy villámló felhő alatt úgy, hogy én vagyok az egyetlen kiálló pont a talajból...
Így aztán még egy kis nézelődés, és a panorámában gyönyörködés után inkább visszafordultam, és "villám" tempóban nekiindultam a visszafelé vezető útnak, a kis-kabinos felvonó felé. (Persze ekkor még nem tudtam, hogy azt is leállították a villámlás miatt. Tehát a félelmem ettől a felhőtől nem volt alaptalan.)
A Mallnock oldaláról még elég messzinek tűnik a felső állomás, jó hosszú az út odáig a hegygerincen. Itt is ki vagyunk téve az elemeknek, ha jön egy zuhi, semmi nincs, ami megvédjen tőle. Esetleg az esőkabátunk. Amit ugye minden ilyen hegyi túrára magunkkal viszünk, hiszen bármelyik pillanatban jöhet egy kis eső a nyakunkba. Még akkor is, ha egész felfelé úton sütött a nap.
Ráadásul az út nemcsak hosszú, hanem szerpentines is. Ez még az a szakasz, ami levisz a Mallnock 2226 méteréről a Brunnachgatter 2020 méterére.
És akkor vegyük át azt is, hogy mi is az a bioszférapark, vagy rezervátum.
A bioszféra-rezervátum az UNESCO Ember és bioszféra programjának (Programme on Man and the Biosphere (MAB)) keretein belül létrejött természetvédelmi rendeltetésű terület.
A bioszféra-rezervátumok világhálózatának alapító okirata szerint a rezervátumok „mozdítsák elő és mutassák be az ember és a bioszféra között létrejövő kiegyensúlyozott kapcsolatot”. Annak érdekében, hogy prezentálják az ökológiai rendszer sokszínűségét, a rezervátumok magukba foglalják a szárazföldi, a vízparti és a tengeri ökoszisztéma területeit.
A bioszféra-rezervátumok területe három övezetre osztott. A külső az úgynevezett „puffer” zóna, ahol a táji adottságok kihasználásával gazdálkodnak. A következő az átmeneti zóna, ahol jellemző az emberi jelenlét, de szigorú korlátok között. A legbelső és legértékesebb zóna a rezervátum magterülete, ahol semmilyen gazdasági tevékenységet nem lehet folytatni, a legfontosabb feladat a természeti értékek megőrzése. A bioszféra-rezervátumok feladatai közé tartozik a terület természeti értékeinek, táj-, faj- és genetikai diverzitásának megőrzése, a fenntartható fejlődés biztosítása és az ezt célzó oktató- és kutatómunkák támogatása.
A hálózathoz 120 országban 651 terület tartozik.
Ilyen bioszféra rezervátum még Ausztriában például a Fertő-tó környéke, és a Bécsi erdő is.
És a Mallnock csúcsától indulva kb. 1 óra múlva érünk vissza a kis-kabinos felvonó felső állomásához.
Így a végén (az eddigi lelkesítés után) bevallom őszintén, hogy ez a hegymászós túra egynek jó, de igazából (nekem) nem volt különösebben sem látványos, sem lenyűgöző, inkább olyan ... semmilyen. Persze szép a kilátás, de mindenfelé egyforma kopár hegyek vannak csak, és a csúcs túra is inkább csak a teljesítményről szól. Talán egy körtúra jobb lett volna, de ez az oda-vissza nem egy nagy szám.
De biztos vannak olyanok, akiknek ez a hegy is a szívük csücske. Bár lehet, hogy inkább télen, amikor rengeteg sípálya kanyarog mindenfelé, és lelkesen hódolhatunk a téli sportoknak.
Azért ha már Bad Kleinkirchheim-ben jártok, ne hagyjátok ki, használjátok ki a kis-kabinos felvonót és azért sétáljatok Ti is egyet a kétezer méter fölötti csúcsok között.
Az információk egy része a wikipedia oldalairól, és a kihelyezett táblákról származik.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Utolsó kommentek