A Tihanyi-félszigetről szóló bejegyzés első részében bemutattam, hogy milyen látnivalók vannak a félsziget nyugati oldalán. Megmásztunk gejzírkúpokat, amikről kiderült, hogy nem is gejzírek voltak, "csak" hőforrások, aztán gyönyörködtünk csodás balatoni panorámában, átmentünk hegyeken, bebújtunk barlangokba és most jöjjön a keleti oldal! Számtalan látnivaló vár még ránk erre is és maga a falu is itt van. Az előző részt az Apáti-hegyen álló Őrtorony kilátónál hagytuk abba, most tehát onnan folytatjuk a túrát. Tartsatok velem a keleti oldalra is! Mutatom milyen!
Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, a Balaton északi partján. Térképen ITT.
Az egész túrát megterveztem, megnézhető vagy letölthető INNEN.
Tihany megközelíthető autóval, bicajjal, busszal vagy akár vonattal (Aszófőnél leszállva) is az északi partról, vagy komppal a déliről.
A kilátó Aszófő, illetve Sajkod felől megközelítve sokkal közelebb van, de Tihany felől is (több úton is) elérhető.
A kilátó nem annyira magas, de a felső szintről lenyűgöző panoráma tárul elénk minden irányba. Észak-Kelet felé például ott van Balatonfüred, mögötte a Bakony vonulatai.
Kelet felé jól rálátni a Tihanyi-félszigeten lévő Külső-tóra, és a Balatonra is.
Dél felé pedig ott magasodnak a Tihanyi Apátság tornyai, mögötte pedig látszik a déli part is, Siófok, Balatonszéplak, Zamárdi.
Rálátunk az egész Tihanyi-félszigetre, távolabb ott a Belső-tó, látszanak levendula ültetvények, szőlősorok és a nyugati oldalon hullámzó dombsor is.
A sárga háromszög jelzésen jöttünk fel, azon is folytassuk az utat lefelé, a másik irányba.
A fákon itt is jól láthatóak a jelek, a sárga háromszög mellett a kilátó piktogramja is fel van festve.
A kilátótól nem messze találhatjuk a Boldogasszony Kristálytiszta Utat Jelző Emlékhelyét. Ez a 13 emlékhelyből álló Boldogasszony Körének egyik pontja. (Egy másik ilyen emlékhely a Badacsonyon található (Napkorona Emlékhely), és én láttam egyet a Fonyódi hegyen is (Boldogasszony Széke). Van még Balatonvilágoson, Kenesén, Bogláron, Földváron, Zamárdiban és a Pilisben is.)
"2014-ben épült az emlékhelyek 9. pontja, mely egy Világítótornyot szimbolizál, begyűjtve a felkelő, delelő és lemenő napot, éjszaka is világosságot adva a Nap erejében, a Holdsugár fényében az ember számára, hogy az út világosságában mindig lássák, tudják, Anyai oltalomban haladnak."
"A világítótornyot az emberi akarat kidöntötte folyamatosan, hogy hűlt helye se maradjon, de maradt és jelen van, más formában.
Tisztelettel és az újnak megnyílva legyetek részesei az Emlékhelyek áramló szeretetének, melyek folyamatosan változnak veletek és általatok."
Érdemes az emlékhelyhez egy pici kitérőt tenni, mert onnan lehet a legjobban rálátni a Külső-tóra.
A Külső-tó a Tihanyi-félszigeten elterülő, tengerszint felett 116 méter magasan fekvő, elmocsarasodott mélyedés, mely a félszigetet felépítő egykori vulkán főkráteréből alakult ki. A tó a közvetlenül a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részét alkotó Tihanyi-félsziget szigorúan védett, nem látogatható területe. Maga a Külső-tó az egykori lecsapolt állapotából az immár több évtizedes élőhely-rekonstrukció révén ismét zavartalan vízi, mocsári élőhellyé alakult. A parti madarak és nádi énekesek mellett, a fokozottan védett nyári lúd fészkelőhelye.
Sőt, a kilátópontról láthatjuk a Külső-tóban hűsölő vízilovakat is. Ott az egyiken ácsorog egy daru. :-D
Az ösvény erősen lejt, közben sziklás talajon botladozhatunk, nem árt odafigyelni a lábunk elé.
Aztán az Apáti-hegyről leérünk a szőlősorok közé.
Itt összetalálkozunk a zöld háromszög jelzéssel, innentől ezt kell követnünk nagyon sokáig.
Az útjelző tábláról azt is leolvashatjuk, hogy a Tihanyi hajóállomás 4,1 km-re van innen, a Visszhang-domb 3,3 km, és amerre megyünk, a Kis-erdő-tető 2,1 km.
Sajnos itt is lesz olyan elágazó, ahol nem látszik semerre a következő jelzés, de nekünk itt sokáig a szőlősorok mellett, a keréknyomon kell menni, szinte egyenesen (két bal kanyarral).
Aztán előbb-utóbb újra meglátjuk a jelet is a szőlősorok oszlopain.
Egyik oldalon új kerítéssel, villanypásztorral körbevett szőlők vannak...
... a másik oldalon meg teljesen elvadult, a nyakig érő gazban imitt-amott még előbukkanó szőlőtőkék. A távolban pedig látszik az Őrtorony-kilátó is. Ha innen jöttünk volna, már messziről és végig láttuk volna a célt.
A zöld háromszögön tulajdonképpen Tihany falu felé tartunk, tehát ha nagyjából az Apátság tornyai felé megyünk, akkor jó az irány.
Itt is elmegyünk levendula ültetvény mellett, ahol érdemes jó nagyokat szippantani a levegőből. Ugyanis nemcsak a virágnak van levendula illata, hanem az egész növénynek, a leveleknek is.
A Belső-tó felől megérkezett a tanösvény jelzése is. Innen egy kis kitérővel a Belső-tavat is megnézhetjük.
Eddigre már 2,1 km-re vagyunk az Őrtorony-kilátótól, viszont már csak 800 méterre vagyunk a Kis-erdő-tetőtől. A Szélmarta sziklák 900 méter, a Barátlakások még 2,2 km, a Tihanyi hajóállomás pedig 3,5 km a tanösvény jelzést követve.
Egy kicsit az útról rálátni a Belső-tóra, mely szintén vulkáni tevékenységnek köszönhetően alakult ki.
Nekünk viszont itt hamarosan el kell fordulnunk balra, jól mutatja ezt a nagy fára festett jelzés.
A széles, poros (vagy néha sáros) útról ismét bekanyarodtunk a fák közé, kicsit újra erdőben vezet az ösvény.
Itt is jól láthatóan fel vannak festve a jelzések, nem lehet eltévedni.
A fák között kilátópontok vannak, ahonnan rálátunk a Külső-tóra és az Apáti-hegyre, tetején az Őrtorony kilátóval. A Külső-tóból innen inkább csak a nádas látszik, nem annyira látványos.
De a félszigeten túl a Balaton is szépen látszik, meg a déli part dombjai.
Durvul a talaj, érdekes sziklaképződményeken mászhatunk megint felfelé.
Aztán a keskeny ösvény nagyobb sziklák mellett vezet tovább.
És egy elágazáshoz érünk. A zöld háromszög jobbra megy tovább, balra a tanösvény van. Melyiken menjünk? Természetesen a tanösvényen, hiszen az a nyugati oldalon is mindig valami szép és/vagy érdekes helyre vitt.
Ha balra tartunk, akkor a domb szélén haladunk tovább, ezért a fák között mesés panoráma tárul elénk nyugati irányba a Külső-tóra és a Bakony vonulataira.
Hamarosan meg is találhatjuk a Tihanyi-félsziget következő, különleges látnivalóját: ezek a Szélmarta sziklák.
A Szélmarta-sziklák a tihanyi táj tüzes múltjának emlékei, a Balaton-felvidék vulkanizmusa ugyanis kb. 7 millió éve éppen itt kezdődött. A félsziget robbanásos vulkáni működése során keletkezett (bazaltos anyagú) kőzet oldalára billent a szerkezeti mozgások hatására, majd a kemény, ellenálló sziklát az erózió kibontotta a puhább fedő rétegek alól. A fedetlen sziklafelszínt a szél által szállított szilárd anyagok, például apró homokszemcsék csiszolták, azaz marták repedezett, barázdált felületűre. Valószínűleg nevüket is a szabad szemmel jól látható felületüknek köszönhetik.
A sziklakilátó különlegessége abban áll, hogy a félszigetre jellemző alacsony, tompa formákkal ellentétben itt kitett, vad alakzatokkal és viszonylag nagy magassággal szembesülünk. Nagyon érdekes az egész, el lehet nézegetni egy ideig.
Folytassuk az utunk a keskeny ösvényen és kövessük a zöld T-t, a tanösvény jelzését.
Van még a sziklákból néhány, ezek mellett is elmegy a keskeny ösvény.
Itt is megfigyelhetjük az Aranyház sziklák színeit is adó zuzmókat.
A zuzmók (Lichenophyta) egysejtű fonalas kék- vagy zöldmoszatok és tömlősgombák együttéléséből (szimbiózis) kialakult szervezetek. A zuzmóknak számtalan színváltozata létezik. Színüket leginkább a fotoszintézist végző algák határozzák meg. A speciális pigmentek, mint például a sárga színt adó usnik sav, számos színárnyalatot hoz létre, mint például narancs, vörös, barna szín, melyek leginkább a száraz élőhelyeken jellemzőek. A különböző színezetű zuzmók a sziklafelületek különböző pontjain helyezkedhetnek el, annak függvényében, hogy milyen életfeltételeket igényelnek inkább, például a fényviszonyokat tekintve.
Az ösvény egész keskeny, egyik oldalon a sziklák, a másik oldalon fás-bokros rész, és a lejtő. Ahol átlátunk a bokrok fölött, ott pedig szép a kilátás.
Aztán kiérünk egy rétre, ahol nyakig érő fűben vezet a keskeny ösvényünk.
Újra összetalálkozik a zöld háromszög a T jelzéssel, itt egy darabon ismét együtt haladnak.
Ez pedig már a Kiserdő-tető lesz, ahol a hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtősztyepp borítja, oldalain cserszömörcés – molyhos tölgyes bokorerdő fut körül.
Fent is találunk még szélmarta sziklát, és egy pihenőt, ami pont jókor jön a "hegymászás" közben.
Jólesik megpihenni kicsit, és körülnézni a kopár tetőről. Innen már egészen közel van Tihany falu, és közelinek tűnnek az apátság tornyai is.
Kis pihenés után keskeny ösvényen kanyaroghatunk le a kiégett fűben. De lehet, hogy nyár elején még itt is nyakig ért a fű, amikor még nem volt kiszáradva.
Aztán hamar leérünk egy széles útra, és ki a félszigeten átvezető aszfaltos út mellé.
Az úton át kell mennünk, a tanösvény folytatását jól látható tábla mutatja. A zöld háromszög itt elkanyarodik, nekünk a tanösvényen kell tovább mennünk.
A zöld háromszöget követve már csak 900 méter az Apátság, a hajóállomás 1,7 km. A Lóczy Lajos tanösvény jelzését követve a Barátlakások 1,1 km, a hajóállomás pedig ezen a másik úton 2,4 km.
Ismét indul a felfelé mászás. Elmegyünk egy szép új műfüves focipálya mellett, és kanyargunk felfelé a fűben kitaposott kis ösvényen. A tanösvény jelzése itt is jól követhető, fák hiányában a sziklákra festették fel.
Visszanézve rálátunk a Kiserdő-tetőre, az előbb még ott jöttünk, azon a dombon. A távolban pedig a Balaton vize is megcsillan.
A másik irányba innen is rálátni a Külső-tóra és az Apáti-hegyre, tetején az Őrtorony kilátóval.
Ez a hegy, amire most jövünk fel, a nevét a ma is jól látható, a Balaton környékén legszebben fennmaradt földsánc-rendszerről kapta a nevét. A magaslat kitűnő földrajzi fekvése, meredek, helyenként mély szakadékokkal védett oldalai már korai elődeinket is megtelepedésre ösztönözte.
Az Óvár-hegyen, az egykori földvár maradványai közelében ún. pannon-gyepek találhatók, bennük tavasszal a kisfészkű hangyabogáncs, a nagy pacsirtafű és a tavaszi hérics csoportjai, ősszel a csillag gerebcsin lila virágtömege díszlik. Itt él a hazánkban csak két helyen előforduló nyugati ajtóscsiga is.
A keskeny gyalogút még magasabbra visz a kopasz hegyoldalban; közben jó alibi a nézelődés, hogy kicsit rendeződjön a légzésünk és a pulzusunk.
A tanösvény jelzésünk itt a zöld sávval találkozik össze, és jön egy kis erdős szakasz is. Emlékeztek még a zöld jelzésre? A révtől a nyugati oldal felé ezen indultunk (a sárga sávval együtt), majd a zöld jelzés elkanyarodott a félsziget belseje felé, és azon mentünk a hőforrás kúpokhoz. Ha tovább megyünk rajta erre, akkor egy kitérő után a végén visszavisz bennünket oda, a kúpokhoz. De most is csak egy darabig követjük.
Valahol itt megtalálhatjuk az Óvár sáncait is, amelyek leginkább 1,5-2 méteres töltésre emlékeztetnek. (Nekem nem sikerült.) Az Óvár sáncaiban a kőkorszakból származó leleteket is találtak. Maga a földvár biztonságot nyújtott az itt lakó falusiaknak, hiszen támadás esetén teljes állatállományukkal együtt nyertek falai között menedéket. A tihanyi Óvár a Tihany-Szántódi rév forgalmát felügyelte.
Felérünk egy kerítés mellé, melynek másik oldalán szőlő és pince található. Itt a kerítést mentén meg kell kerülünk a bekerített részt.
Az i. e. 1000-600 környékén épült földvár valószínűleg uradalmi központ, harcok idején menedék lehetett. Habár a földvár nagy részét mára házakkal, kertekkel építették be, az évszázadok során pedig a sáncot több helyen elhordták, mégis sok helyen láthatóak nyomai. I. e. 400 - i. u. 100-ban az itt élő kelták tovább építették a földvárat, amelyet a későbbi népek is használtak, de valószínűleg nem építették tovább azt.
Út közben ismét mesés panoráma tárul elénk, és egy nagy, bár kissé már megfakult tábla segítségével be is azonosíthatjuk a szemben lévő "hegyeket".
Kanyarodik az ösvényünk a félsziget északi szélén, így bukkan elénk a Balaton és az Aszófői sarok.
Tovább menve pedig egy karnyújtásnyira látszik Balatonfüred.
Aztán egyszercsak elkanyarodik az ösvény a kerítés mellől, és megkezdődik a lejtő a félsziget északi oldalán.
Itt megint oda kell figyelni, mert a kanyar után még jól fel van festve a jelzés, de aztán az ösvény elkanyarodik (szerintem teljesen logikátlanul) balra, viszont látszik, hogy ki van taposva egyenesen is. Mivel balra nem látszott a fákon jelzés, nekem logikusnak tűnt az egyenes, de ott egy kerítés állja utunkat - bár sokan átbújtak már alatta. Én visszafordultam, mert biztos voltam benne, hogy nem mehet úgy jelzett turistaút, hogy át kell bújni egy kerítés alatt.
És valóban, az ösvény tehát balra kanyarodik, aztán jön egy újabb hajtű kanyar jobbra. Egy kis szerpentin vezet lefelé az Óvár hegyről.
Egy régi pihenőnél a jelzés is meg lesz, itt még tovább szerpentinezik az ösvény.
Aztán végre "helyes" irányba kerülünk, jobbra van tőlünk a hegy, balra a Balaton.
És itt ismét találkozhatunk olyan szélmarta sziklákkal, mint korábban a Kiserdő-tető felé.
Keskeny ösvény visz tovább a fák között, és hamarosan megérkezünk utunk következő nagy látnivalójához.
Itt találjuk a Barátlakásokat, melyek ma kultúrtörténeti emlékek. Ezek a tihanyi Óvár-hegy északi oldalán lévő 20–30 m-es meredek bazalttufafalban, az Orosz-kőben mesterségesen létrehozott üregek, amelyek régen emberi lakhelyek voltak.
Az Óvár északi sziklafalában, az Orosz-kőben, a zöld jelzésű turistaút mentén az első üreg tengerszint feletti magassága kb. 165 m. A 3 m széles és 2 m magas bejárata északra néz. Hossza 4,15 m és térfogata 24 m³. Bejárata egykor teljesen fel volt falazva, ma csak egy mellvédszerű fal van benne.
Falaiba bemélyedő polcokat faragtak. A hátsó falban egy dinnye nagyságú homokkőbomba van, amely alatt a benyomott tufitrétegek szemléletesen mutatják a becsapódás erejét. A mennyezetet egy jól cementált, keményebb breccsás réteg alkotja, de az üreget a breccsás réteg feküjében lévő, morzsalékosabb homoktufitba faragták.
Ez a Kárpát-medencében, sőt egész Közép-Európában az egyetlen, viszonylag épségben fennmaradt remetetelep.
Az első után sétáljunk tovább a keskeny ösvényen.
Az Orosz-kő sziklafalában, a zöld jelzésű turistaút mentén a második üreg közvetlenül az első Barátlakás mellett, attól 1,5 méterre található. Tengerszint feletti magassága 165 m körüli. Nem egyetlen üreg, hanem egy üregrendszer. Legnagyobb ürege 6 m széles és a bejárat 3,1 m magasan nyílik észak felé.
Valamikor a mennyezetig volt felfalazva, ma csak egy utólagosan épített mellvédje van. Befelé 3,7 m hosszú. A nyugati részén átfaragott ajtónyílás vezet a 2,6 m hosszú és 1,3 m széles kamrába, amelynek aljába sírgödör van faragva. A kamrából a front felé újabb átjáró vezet egy elülső, kisebb, 2,8 × 1,2 méteres nyitott üregbe. E kisebb üreget a nagyobbtól épített kőfal választja el.
Az üregek feltehetően a 10–11. századtól voltak lakottak és egy vallási remetetelepet alkottak. Egészen a 14. század közepéig tartott kultikus használatuk. Valószínűleg ortodox görög felekezetű, feltehetően I. András által Tihanyba telepített bazilita szerzetesek vájták ki azokat. Celláikat, kápolnájukat, ebédlőtermüket keleti típusú, laura-rendszer szerint alakították ki.
Sétáljunk tovább, van még látnivaló!
Az Orosz-kő sziklafalában, a zöld jelzésű turistaút mentén a harmadik üreg, mely a 2. sz. Barátlakástól kb. 30 méterre van, viszont 8 méterrel magasabban. Kettős üreg. Bejárata Nyugat felé néz, 3 m széles és 2,3 m magas. Ez is el lehetett falazva, de ma már ebből csak néhány sor kő maradt.
A bejárati első üreg 5 m hosszú és falaiban bemélyedő polcok vannak. Ebből balra átjáró vezet a másik üregbe. A második üreg front felőli falát lőrésszerű ablakokkal épített kőfal alkotja. Hossza 4,3 m és szélessége átlagosan 3 m. Az üregrendszer térfogata 60 m³. Kőzete hasonló a többi Barátlakás kőzetéhez.
A kilátás pazar, bár a fák már kicsit zavarnak benne. De amikor itt "barátok" laktak, még biztosan nem voltak ekkora fák. Mondjuk valószínűleg sokemeletes szállodák sem voltak szemben a parton.
A feljebb lévő remete-lakhoz lépcsősor vezet, ezen vissza lefelé, majd jobbra folytatjuk az utunkat.
Meg is találjuk a következő Barátlakást a lépcsősor tövében. A 3. sz. Barátlakástól kb. 35 méterre nyugatabbra, az út szintjétől lefelé nyílik, mert a törmelékszint eltakarja előterét. Tengerszint feletti magassága 171 m körüli. Cholnoky Jenő 1932-es térképe szerint bejárata a nyugati sarokban volt, jelenleg a keleti saroknál praktikusabb bemenni.
Az objektum egyetlen, téglaformájú üreg. A fronttal párhuzamos hosszabbik oldala 9,7 m, szélessége 3,8 m és magassága 2,5 m. A front felőli részt épített kőfal alkotja, ebben három ablak látszik a két végén befolyt törmelékkúpból. Lehet, hogy négy ablaka volt.
Bent egy gyertya talán kápolnára utal, akár az is lehetett a funkciója.
És elvileg van egy ötödik Barátlakás is, a 4. sz. Barátlakástól 25 méterre nyugatra, az út szintjétől 2 méterrel magasabban. Tengerszint feletti magassága kb. 170 m. Nem egyetlen üreg, hanem az 1952-es sziklaomlás által csonkolt üregrendszer. Előterének kb. a fele leszakadt. Az eredetileg északra néző, téglalap alapú előtérből egy háromszög alapú rész maradt meg, amelynek a hosszabb befogója 5,2 m, a rövidebb 4,5 m. A mennyezet magassága az ép részeken 2,1 m és az első részek felé fokozatosan magasodik a leszakadt rétegek hiánya miatt. Az előcsarnok közepén szűk, alacsony nyíláson keskeny, 80 cm széles, 2 méteres folyosóra lehet jutni, amely a belső üregbe vezet. A belső üreg 4,7 m hosszú, 3 m széles és 2,1 m magas.
De ez nekem valahogy kimaradt, nem emlékszem ötödikre. Fotót sem találtam róla. (Az alábbi fotón szerintem még a negyedik van.)
A Barátlakásoktól keskeny ösvény vezet tovább az erdőben lefelé, a jelzés itt is jól követhető.
De van még itt látnivaló. Leánylakások a neve annak a két mesterséges üregnek, amelyeket egyesek a Barátlakások részeként említenek, viszont azoktól egy kicsit távolabb fekszenek.
A Barátlakásoktól a zöld jelzésű turistaúton Kelet felé kb. 120 m-t kell haladni, innen a jelzett turistaút lefelé tart a Ciprián-forráshoz, de egy kevésbé járt ösvény jobbra kiágazik belőle, ami a sziklafallal párhuzamosan halad. Ez utóbbi úton kell továbbmenni még 100 m-t. Ott található a két Leánylakás. 1750 körül egy Keszi Ferenc nevű ember lakott bennük eszelős lányával.
A fákon fehér omega jelzi a leánylakásokhoz vezető utat.
Az egyik leány-lakás kicsit magasabban van, oda fel kell mászni.
A másik lejjebb van és nagyobb is.
És itt is van egy óra. Három óra tíz perc van rajta.
A kis kitérő után indulhatunk meredeken lefelé, tovább a tanösvényen.
A félsziget egyetlen rétegforrása az Oroszkút, mely eredeti nevét feltehetően a barátlakásokban élt orosz szerzetetekről kapta. A tó vize mellett ez a forrás biztosíthatta a barátok vízszükségletét. Évszázadokon keresztül a Balatonból gyalog hordták fel a vizet a tihanyi asszonyok. Az apátság részére szamárfogat biztosította a vízellátást.
Mai nevét Halbik Ciprián Gáspár tihanyi apátról kapta, aki a forrás állítólagos felfedezője.
A forrás azonban ma már nem ad vizet, ugyanis 1996-97 telén földcsuszamlás történt, mely elsodorta az ösvényt és a támfal egy részét is, azóta a forrás vize több helyen szivárog. (Pedig én is nagyon örültem volna egy kis víznek, mert már alig volt valami a kulacsomban.)
Még egy kis erdei rész, de itt már hallatszik az autók zaja, a Balaton csobogása.
És le is érünk a félsziget keleti oldalán végigfutó út mellé, egy pihenőnél.
A turista jelzések mennek tovább, a fákra jól láthatóan fel vannak festve. Itt a Balaton partján sétálhatunk tovább a hajóállomás felé.
Út közben gyönyörködhetünk a Balaton kékes - türkizes vizében, a suhanó vitorlásokban és a hattyúkban is.
Lassan beérünk Tihanyba.
Az út mentén kisebb strand, nyáron a fürdőzőktől hangos. A képet nézve szinte most is hallom a balatoni strand jellegzetes hangjait: a strandolók visongását, kiabálásait a víz felől, a focizók, tollasozók hangjait a partról, a víz csobogását, az induló hajók kürtjét. Régi, édes balatoni nyaralások emléke... :-)
A strandot elhagyva egy kis térre jutunk. A téren üzletek, éttermek, büfék, nagy játszótér. És ha kifogy a kulacsból a víz, itt végre megtölthetjük. A játszótéren van ivókút!
És itt van a tihanyi hajóállomás is. Innen indulnak menetrend szerinti hajójáratok Balatonfüredre, Siófokra, illetve a nyugati medence felé szinte minden település elérhető hajóval is.
A hajóállomásról felnézve szépen látszik a domb tetején a Tihanyi Apátság.
Innen a parton tovább, körbe sétálva 3 km a Tihanyi rév. Arra végig az autóút mellett sétálhatunk a járdán, a víz mellett. Viszont ha szeretnénk megnézni a falut is, az Apátságot, akkor innen fel kell másznunk még egy "hegyre". A zöld háromszög jelzés visz fel a Visszhang-dombra. Innen indul.
Sok-sok lépcsőn kell felmászni, aztán egy meredek utcán kanyarogni tovább felfelé. Az utcán autók is járnak, ott csak óvatosan. De sokan sétálnak fel és le is erre, nem leszünk egyedül.
Felérve a Visszhang-dombon táblaerdő fogad bennünket. A zöld sáv jelzésen az Óvártól már 1,3 km-t jöttünk, a Barátlakások 1,7 km-re vannak, az Apátság még 300 méter. A zöld háromszögön a Kis-erdő-tető 1,2 km, a Belső-tó 2 km, a hajóállomástól pedig 800 métert jöttünk. És itt kiderül, hogy mik voltak azok a kettesek a fákon a Barátlakások felé: a "Legenda-körút" jele a fákon a kettes, ami a Kálváriához is elvisz, ami innen 1,1 km. Van egy "Visszahang körsétaút" is, amit viszont egyesek jelölnek, ez is érinti a Kálváriát, Tihany központját és a Levendula Házat.
A 18. század közepén elkészült az apátság temploma. Az erre járók hamarosan észrevették, hogy az északi domboldalról kiáltott hangot visszaveri a templom fala. A 19. század végéig a terület szinte teljesen csupasz volt, a hang akadálytalanul jutott el a templom faláig és verődött vissza. Az 1900-as évek elején épült villa (a mai Visszhang Óvoda épülete) miatt csökkent a visszhang ereje. Aztán új épületeket emeltek és nagy lombkoronájú, magasra növő fák is újabb akadályokat jelentettek a hang terjedésében.
Aki innen szeretné hallani a visszhangot, már nem sok esélye van rá, hiszen a fák takarják a templom falát.
A visszhang nem a lányka mellől hallható, hanem erről az oszlopról. A hanghullámok a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza, 2 másodperc alatt téve meg az oda-vissza közel 700 méteres távot. A visszhang optimális esetben hét szótagot vert vissza a tihanyi templom oldaláról.
Már a 20. század elején észrevették, hogy a visszhang ereje egyre csökken. Bebizonyosodott, hogy ennek oka elsősorban a domb és a templom közé ültetett fák megerdősödött lombozata, valamint a megnövekedett zajjal járó idegenforgalom.
Az Echo napjainkban is működik. Hét szótagot ver vissza, de csak szélcsendben (és nem nyáron). A lombozat és a beépítések miatt a kijelölt kis oszlopnál és a táblánál nem biztos, hogy működik, de ha a sziklakert és a mandulafa közé állunk, ahonnan jól látni a templom falát, onnan jól működik.
A visszhang kipróbálása után pedig szép korzón sétálhatunk egészen az Apátságig.
És a kőfalon megtalálhatjuk Tihany nagyon hamar, nagyon népszerűvé vált legújabb látványosságát, Gombóc Artúrt. A kis szobrot Kolodko Mihály alkotta, akinek apró szobrai már sok helyen megtalálhatóak, sőt sokan egyenesen "vadásszák" őket. A legtöbb szobrocska Budapesten található, de van sok Ungváron (a szobrász szülővárosában) és Vácott is, ahol jelenleg lakik. És jutott egy Tihanyba is. A szobrot könnyű megtalálni, mindig kisebb csoportosulás van előtte. :-)
Persze Tihany legfőbb látnivalója az Apátság, melyet a Tihanyi-félsziget vulkanikus hegysorának kelet felé meredeken leszakadó peremén alapított I. András király 1055-ben, Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. Az Apátságról oldalakat lehetne írni, de én itt most csak megemlítem, hogy látogassátok meg azt is, érdemes.
Aztán induljunk tovább a falu felé, egy darabig a zöld sáv jelzést követve.
Tihany falu minden háza vagy kávézó, vagy étterem, vagy ajándékbolt. Levendula, paprika, kerámia és mindenféle népművészeti ajándék beszerezhető, határ a csillagos ég.
Azért akad egy-két lakóház is, melyeknek különleges hangulata van.
Például ez is gyönyörű, és a homlokzatán lévő évszám alapján hamarosan betölti a kétszázadik évét. 1827-ben épült.
És innen már csak egy kis séta a lejtőn és visszaérünk a túránk eredeti kiinduló pontjára, a tihanyi révhez. Útba esik még az Akasztódombi termelői piac, ahol minden szombaton 8-tól 13 óráig sok finomsággal várják a vásárlókat.
Persze mehettem volna még itt is kerülővel turista jelzéseken, a zöld sáv jelzés átvitt volna az Akasztó dombon, majd a másik oldalon a Kerek-hegyen, de eddigre már nem volt erőm hozzájuk. Ez az egyenes út sem rövid, hiszen majdnem 3 km a falutól a rév, így még kb. fél órát kell mennünk a nem túl izgalmas járdán. De ez már a levezetés, az izgalmak és az érdekes látnivalók eddigre már a hátunk mögött lesznek.
És elsétálunk a Club Tihany előtt is, ahogy az első részben bemutattam, itt kellett elfordulni, azon keresztül indult a túra, ami körbe vitt az egész Tihanyi-félszigeten.
Remélem kedvet kaptatok és ha legközelebb a Balatonnál jártok, körbetúrázzátok Ti is a Tihanyi-félszigetet! :-)
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Oda várom a kommenteket, és a saját tapasztalatokat is szívesen olvasom.
Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a következő weblapokról származik: wikipedia, www.termeszetjaro.hu, csodalatosbalaton.hu, funiq.hu.
Utolsó kommentek