kiránduló

Kicsit hosszú túra lett, de gyönyörű! Majdnem végig csobogó patakok mentén, egy csomó látnivalóval megtűzdelt, kellemes zöld erdőben vezető túra, amit igazán érdemes végigjárni. Takanyó-völgy - Pusztabánya - Kisújbánya - Óbánya - Cigány-hegyi kilátó - Hidasi-völgy (Csurgó vízesés). Valamivel több mint 20 km, kicsit fárasztó, de cserébe a látnivalók mindig pont jókor jönnek, így van alkalom némi pihenőre és nézelődésre. Ismeritek? Bejártátok már így egyben? Tartsatok velem most képekben, aztán majd nézzétek meg élőben is milyen gyönyörű! :-)

Hol található? Magyarországon, Baranya megyében, a Kelet-Mecsek rengeteg erdejében. Térképen ITT.

A parkoló Komló (Zobákpuszta) és Magyaregregy között van az út mentén. A zobákpusztai elágazótól még kb. 1,5 km Magyaregregy (Szászvár) felé. Elég nagy, szinte mindig áll itt pár autó és ingyenes. Térképen ITT.

Ha a teljes túra pontos útvonalára is kíváncsiak vagytok, vagy letöltenétek telefonra, akkor azt ITT lehet.

A parkolóból visszafelé, Zobákpuszta felé kell elindulni a kék jelzést követve. Egy rövid szakaszon a főúton kell menni, de aztán a kék jelzés letér jobbra az út mellé az erdőbe.

Mindjárt átkelhetünk egy patakon is, ami ott kanyarog végig a főút mellett.

A fás rész után jön egy szép nagy, napos rét, ahol nyáron derékig érő fű is lehet, de a túraút nyomvonala azért látszik.

A rét után nagyon kell figyelni, mert a kékről át kell térnünk a sárga kereszt jelzésre. Itt együtt vezet ki a főúthoz a sárga kereszt és a kék háromszög is, ahol aztán átugorhatunk ismét a patakon.

A főúton átkelve nekünk a sárga kereszt kell. A kék háromszög is ugyanoda visz, sőt, a völgy után majd azon túrázunk tovább, de innen a háromszög balra felmegy a domboldalba, a sárga kereszt viszont sokkal izgalmasabb útvonalon halad.

Hiszen a sárga kereszt vezet a patak mellett a Takanyó-forrás felé.

Itt is egy napos rét jön, meg balra vadetető, aztán kezdődik az erdős rész. A jelzés jól láthatóan fel van festve a fákra, messziről lehet már látni, hogy hol kell bemenni az erdőbe.

Innentől keskeny gyalogúton sétálhatunk a patak mentén, hol kicsit magasabban, hol kicsit lejjebb.

Aztán hamarosan meglátunk egy érdekes természeti képződményt a patakmederben.

Sárga pötty is jelzi a fán, hogy forráshoz értünk.

Ez a Takanyó forrás. A forrás folyamatosan bővizű, vizét a jura időszaki dogger márga mészköves rétegeiből vezeti le. A kifolyó vízből a felszínre jutása után hamarosan megkezdődik a forrásmészkő kiválása, melynek eredményeként 2-3 m vastagságú dombocska települt a völgytalpra. Azt láthattuk már messzebbről is a patakmederben.

Érdemes kicsit lejjebb mászni a patakmederbe, mert ott csodát láthatunk. Egyrészt csurog lefelé a forrás vize, ami télen még látványosabb, hiszen jégcsapokká fagy.

Másrészt: a mészkővidékeken a források, patakok kioldják a kőből az ásványi anyagokat, így sok oldott meszet szállítanak magukkal. Ez az oldott mésztartalom kicsapódik a vízből, ha elillan belőle az oldott szén-dioxid. A vékony rétegben kicsapódó mész a növényeken és a köveken bevonatot képez. Idővel a növényi szerves anyag elpusztul, lebomlik, de megmarad a helye a kialakult kőzetben. Így jön létre a lyukacsos szerkezetű édesvízi mészkő, más néven mésztufa (travertino).

Sőt, a barlangos részen igazi cseppköveket is megfigyelhetünk. De aki lemegy és megnézi, ne nyúljon hozzájuk! A cseppkövek nagyon lassan nőnek. 10 év alatt 0,1 - 1 mm-t. Ha megfogjuk őket, a kezünkről, bőrünkről hozzájuk tapadó zsír miatt megáll a cseppkő képződés. Ugye ezt senki sem szeretné. Tehát mindent a szemnek, semmit a kéznek! :-)

És miután megpihentünk egy kicsit, és felfrissültünk a forrás vizétől, indulhatunk is tovább az erdőben, a sárga kereszt jelzést követve.

Sajnos a forrás után már nincs víz a patakmederben (csak talán hóolvadás idején), és hamarosan el is hagyjuk a völgyet fölfelé.

Némi kaptató után felérünk egy szélesebb erdészeti útra, ahol a sárga kereszt ismét találkozik a kék háromszög jelzéssel.

Ha tovább mennénk egyenesen a sárga kereszten, akkor pár km után a Máré-várhoz érnénk.

De mi itt elfordulunk a kék háromszögön jobbra, tovább felfelé a hegyen. A farakásoknál igyunk egyet, mert elég fárasztó kaptatón jöttünk fel, aztán induljunk tovább, mert van még feljebb.

Itt is nagyon kell figyelni, mert a kék háromszög hamarosan betér jobbra az erdőbe. Látjátok, milyen jól fel van festve a fákra, mégis, nekem is sikerült már elmenni mellette. (Egy kis beszélgetés jól eltereli az ember figyelmét. :-) De ha tovább mentek a széles erdészeti úton, akkor sincs nagy baj, majd a következő kereszteződésnél forduljatok jobbra, és hamarosan újra meg lesz a kék háromszög. Így egy kicsit kerülő.)

Tehát kövessük a kék háromszög keskeny ösvényét jobbra, be az erdőbe.

Igen, még mindig van feljebb, itt már biztosan senki nem fog fázni. Viszont az erdő szép, és érdekes, néhol misztikus hangulatot kölcsönöznek a kidőlt fák amorf alakjai.

Aztán kanyar következik, és a jelzés itt nem 100 %-ban egyértelmű, ugyanis van balra egy olyan, útféle az erdőben is, de nekünk fel kell menni a kövesútra, és ott elfordulni balra.

Egy darabig újra aszfaltos úton vezet a kék háromszög jelzés bennünket. Ez az út megy Pusztabányára, ahol elég sok túraútvonal kereszteződése található. Sokan indulnak innen túrázni, ezért autóval jönnek be. Így ha nem is túl nagy, de azért van forgalom az úton. Főleg hétvégén.

Hamarosan meg is látjuk Pusztabánya erdészházát, a pihenőt, a parkolót és a sok autót.

Innen a kék háromszög Püspökszentlászló irányába megy tovább, majd a falu szélét érintve felkaptat a Zengő csúcsára. Az aszfaltos út is arra megy tovább, de elmegy Püspökszentlászló mellett, és végül Pécsváradra ér ki. Pusztabányánál ér ki a zöld kereszt jelzés is, ami egy jó nagy kört tesz innen északra az erdőben, többek között találkozik a piros pötty jelzéssel (Síngödör völgy) és átvisz a zöld sávra, majd a piros sávra is, és a mai túránk során találkozunk majd még vele. A zöld sáv is itt halad, jön nyugatról Komló felől, és megy tovább keletre, Mecseknádasdra. Továbbá itt megy keresztül az Üvegesek-útja is, amit mi is követni fogunk egy darabig.

Pusztabánya egy mára elnéptelenedett, kihalt település a Kelet-Mecsekben, ma a mecseki túrák egyik kedvelt pihenőhelye. Mintegy 400 méteres magasságban fekszik, a Hidasi-völgy völgyfőjének oldalán emelkedő fennsíkon, kora kréta homokkő és bazalt alapkőzeten.

Pusztabánya egyike a környék azon településeinek, ahol valamikor üveget fújtak a német lakosok. Ennek a foglalkozásnak az emlékét mai is őrzik a közeli falucskák német nevei. A ma is lakott Kisújbányától (Neuglashütte) és Óbányától (Altglashütte) eltérően Pusztabánya teljesen elnéptelenedett, házaiból már semmi sem látszik. Valamikor kb. kétszáz lelkes falu lehetett, 'Vitriaria' néven, amit a Bajorországból és a Fekete-erdő vidékéről betelepített üvegművesek népesítettek be. A közelben kvarchomok bánya volt, amire szükség volt az üvegkészítéshez.

Ezen a helyen az 1780-as és az 1810-es évek között fújtak üveget. Amikor a tüzelőfa megfogytával az üvegfújók elmentek, a helyen nem maradt állandó település, így senki nem használta fel a kemencék építőanyagát másra és fennmaradhattak.

A kelet-mecseki huták üvegfúvói német, osztrák és cseh-morva hutavidékről érkeztek, így a cseh-német üvegkészítés technikáit honosították meg nálunk. Ez a pusztabányai kettős, olvasztó-hűtő kemence is cseh-német mintákat követ. A kőből és tűzálló téblából épített kemence első traktusában folyt az üvegolvasztás. A boltozat alatt széles padkán álltak a samottból készített olvasztótégelyek. Több napi, folyamatos tüzelés mellett ezekben olvadtak össze az üveg alkotórészei. Az 1300-1400 C fokos hőmérséklethez szükséges huzatot speciális nyílások és a kemence alatt húzódó fekvő kémény biztosította.

Három-négy naponként aztán az üvegfúvók a tégelyekből a pipájukkal kivették az olvadt üveget, és elkészítették a kívánt öblösüveget, vagy karika és táblaüveget (mert akkoriban az ablaküveg is fúvással készült). A készre fújt üvegtárgyakat betették a kemence hátsó traktusába, a hűtőkamrába. Itt temperálták lassan szobahőmérsékletre az üveget, mely e nélkül elrepedt volna. A hűtőkamrába a hőt szintén az olvasztókemencéből vezették át.

Itt, Pusztabányán nagyon sok pad-asztal és tűzrakóhelyek is vannak, adódik az alkalom egy tízóraihoz vagy uzsonnához, attól függően mikor érünk ide. Az üveghutákat érdemes körbejárni, a tájékoztató tábla kicsit lejjebb van az üvegesek útja mellett.

Az üvegesek útjának az alább látható, különleges zöld jelzése van, innentől ezt kell majd követnünk.

A „Kisújbányai Baráti Kör” Alapítvány által alapított ÜVEGESEK ÚTJA a hosszúhetényi Üvegkiállítástól indul, a Zengő alján, a Réka-völgyi hutahelyen, Óbányán, Kisújbányán és Pusztabányán áthaladva, 23 km megtétele után ér vissza a kiindulási helyre. Az úton 16 tájékoztató tábla mutatja be az üveg történetét, alapanyagait, az üvegkészítés eszközeit, a lakosság életmódját, a Kelet-Mecsek 18. századi hutáit. (Tervben van, hogy végig megyek rajta, és azt is bemutatom.)

És most jöjjön egy szakasz az Üvegesek útjából, ami egy emlékmű mellett halad el.

Az aszfaltos útról ismét jobbra kell letérni az erdőbe, de jól látható a jelzés a fákon. Az Üvegesek útja jel is ott van, de itt most egy darabon a zöld sávot (is) fogjuk követni, az sűrűbben fel van festve.

És még mindig van feljebb.

Bár itt már némi hullámzás is megfigyelhető, mert lejtő is lesz.

Keresztezzük az aszfalt utat és a másik oldalon az erdőben megyünk tovább az ösvényen.

Az elágazásoknál figyelni kell, de mindenhol jól láthatóan fel vannak festve a jelek. Igen, még itt is jobbra, fölfelé megyünk tovább.

És ha már Üvegesek útja, jöjjön még egy kis ismeretterjesztés:

Az erdei üveghuták élén rendszerint egy hutamester állt, aki az erdőt birtokló uradalomtól bérelte az erdőhasználat és üvegkészítés jogát. Ő szegődtette az üvegfúvókat, akik rendszerint az általuk fújt üveg egyharmadát kapták fizetségül természetben, vagy annak értékét pénzben. A kemencemesternek, fűtőknek, olvasztófazék készítőknek, csomagolóasszonyoknak kialkudott heti bér járt. Rajtuk kívül számos favágónak, hamuzsírfőzőnek, mészégetőnek, fuvarosnak is kenyeret adott egy-egy erdei üvegcsűr.

A hutában dolgozó munkások a műhely körül felhúzott egyszerű házakban laktak családjukkal. A meg nem nősült legények a hutamesternél kaptak helyet. Az ő hajléka volt az üvegcsűr mellett a hutatelepülések legtekintélyesebb épülete, itt mérték a bort is. A hutamester egyszerre volt munkaadó és a kis közösség lelki vezetője: legmegbecsültebb munkásainak gyermekeit rendre ő tartotta keresztvíz alá. Ha egy huta körül kimerült az erdő és a műhelynek költöznie kellett, vele mentek a szakmunkások is, vagy szerződésük lejártával távolabbi hutavidékre vándoroltak.

Kb. 20-25 perc séta után elérkezünk egy fontos kereszteződéshez. Itt elhagyjuk a zöld sáv jelzést, ami jobbra megy tovább, az üvegesek útja pedig balra folytatódik. Balra lesz a sárga sáv is.

Majd hamarosan kiérünk az erdőből és egy hatalmas, napos réten találjuk magunkat elég magasan. Minden irányba völgyek vannak, szép a kilátás, főleg Kisújbánya felé, ami tőlünk jobbra van. Az erdő fái között talán a háztetők is látszanak kicsit.

Itt a sárga sáv tovább megy egyenesen a Cigány-hegyi kilátóhoz, így a hosszú túrából lehet egy kicsit rövidebbet csinálni. Viszont akkor az (egyik) legszebb rész kimarad. Ezért forduljunk inkább jobbra, tovább, az Üvegesek útja jelzését követve, így lemegyünk a völgybe Kisújbányára.

A réten keresztül nem látszik pontosan a nyomvonal, de a villanyoszlopon ott a jelzés, és ha tovább megyünk egyenesen, hamarosan rátalálunk egy ösvényre a fák között.

Ezen az úton kell lefelé menni tovább Kisújbánya felé.

Hamarosan meglátjuk a falu szélső házait is.

Kisújbánya ma már egy eldugott kis üdülőfalu, mely a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet közepén, a festői szépségű Kisújbányai-medencében található. A falun egy patak folyik keresztül, és több forrás is található itt. A patak kivételes természeti szépségű völgye a „magyar Svájcként” is emlegetett Óbányával köti össze a falut. A falukép a klasszikus sváb parasztfalut jeleníti meg. Ezért itt nemcsak a szép táj gyönyörködtet, hanem a hagyományos sváb faluba tett időutazás is.

A sarkon álló útjelző tábla szerint innen Zengővárkony 8,2 km, a Máré csárda 7,4 km, és Óbánya a patak melletti völgyön át 4 km.

Az út mellett "plázs" is van, ahol pihenhetnek, napozhatnak a fáradt vándorok.

Mielőtt tovább indulnátok, még feltétlenül vessetek egy pillantást egy ipartörténeti különlegességre, a járgányra!

A járgány egy olyan mezőgazdasági gép, mely áttétek (fogaskerekek) segítségével az állatok vonóerejét forgó mozgássá alakítja át, így működtethet cséplőgépet, vagy szecskavágót, darálót is. Ilyen cséplőgép a kisújbányai földművelők udvarán még 1947-ben is működött.

Amikor beérett a gabona, felállították a járgányt az udvarban, majd naponta csak annyi kévét vittek haza, amennyit hajnalban, amíg még hűvös volt, ki tudtak csépelni. A cséplőgépet hajtó tehenek 2-3 órát bírtak dolgozni, utána kihajtották őket a legelőre. Általában egy gyerek, vagy idősebb ember vezette az állatokat, egy lány adogatta a kévéket, majd egy idősebb asszony "etette bele" a cséplőgépbe. A gép dobja mögött egy másik asszony állt, aki elhúzta a kihulló szalmát, majd a férfiak dolga volt a szalma összerakása. A búza szalmáját főleg alomnak használták, de ezzel tömték ki évente a fekvőhelyek szalmazsákjait is.

Aztán sétálhatunk tovább, kifelé a faluból a patak mentén. Illetve, mivel a patak nemcsak az út mellett csörgedez, hanem rajta keresztül is, ezért át a patakon.

Többször át kell kelni rajta, mire elérjük a völgy bejáratát. Azért nem kell aggódni, száraz lábbal át lehet kelni, csak figyelni kell kicsit. Vannak kövek, ágak, de híd az nincs.

Itt is követhetjük az Üvegesek útja zöld jelzését, vagy figyelhetjük a Dél-Dunántúli Kéktúra kék sáv jelzését is, mert a kettő együtt halad át a völgyön.

A völgy bejárata sorompóval van lezárva, mellette a tábla fokozottan védett természeti területre hívja fel a figyelmet. A belépés a túraúton természetesen nem engedély köteles, azonban a túraútról letérni nem szabad. Fokozottan védett területeket csak a jelzet turistautakon, vagy a belépésre jogosult személy vezetésével lehet látogatni. Ha a jelzett útról le akarunk térni, akkor külön engedélyt kell beszereznünk a természetvédelmi hatóságtól, melyet jellemzően csak kutatók kérnek meg.

Megérkeztünk a legszebb részhez: itt a Kisújbányát Óbányával összekötő túraút a patak völgyében. Csodálatos!

Persze a patakon itt is át kell kelni időnként, de ez még több víz esetén sem jelent problémát.

Út közben találkozunk az Üvegesek útja következő tájékoztató táblájával, melyről kiderül, hogy az üvegolvasztáshoz nem csupán bükkfára, kvarcra és mészre volt szükség, hanem sok vízre is. Illetve a víz erejére. A patak hajtotta ugyanis a békasótörő malmot, mellyel összezúzták a gondosan kiválogatott, magas kvarctartalmú köveket, és a fűrészmalmot is, ahol a készüveg szállításához szükséges faládák deszkáit vágták.

Majd következik a völgy egyik látványossága, a ferde vízesés. A kőtömbök ferdén helyezkednek el, mert a kréta kori vulkanikus tevékenység következtében kibillent a jura kori üledékes mészkőréteg, és valóban ferdén csobog le a patak vize.

Érdemes itt megpihenni kicsit, csak hallgatni a patak csobogását, a madarak énekét, a fák susogását. Nagyon jó energiákkal rendelkező hely ez.

Aztán egy kis fahídon keresztül átmegyünk a patak túlsó partjára.

A völgy következő látványossága egészen közel van, ez a csepegő szikla.

A folyamatos vízcsepegés több forrásból ered, számukat az igen intenzív mészkiválás és a dús mohaszőnyeg miatt nem lehet pontosan meghatározni. A szikla körül a mederben hatalmas mészkőtömbök láthatók.

A szikla belseje tulajdonképpen egy mini cseppkőbarlang. Benne cseppkövek figyelhetők meg. Már ha sikerül közel menni hozzá, hiszen a csepegő szikla a patak túlpartján van. Alacsony vízállásnál nem probléma, át lehet lépkedni a köveken, de magasabb vízállás esetén sajnos nem megközelíthető.

A túraút szépségét és kicsit a nehézségét is adja, hogy itt is következik egy olyan szakasz, ahol az ösvény belevezet a patakba. Persze köveken, farönkökön lehet haladni, itt sem leszünk vizesek, de mindenképpen izgalmas egy kicsit. :)

A sziklák lépcsőzetes elrendeződésének köszönhetően rengeteg kisebb vízesésben gyönyörködhetünk. 

Csodaszép ez a völgy! Én nagyon szeretek erdőben, patak mellett sétálni, túrázni, ezért nagyon szeretem ezt a helyet is. Jó hallgatni a patak csobogását, a madarak csicsergését, és közben élvezni az erdő látványát és illatát.

És még sokan mások is így vannak ezzel. Ez mára már némileg elrontotta az idillt. Számíthattok rá, hogy nagyon sokan sétálnak ebben a völgyben. Míg a túra elején a Takanyó forrás völgyén át valószínűleg sikerült úgy bejönni, hogy senkivel nem találkozunk út közben, sőt, Pusztabányától Kisújbányáig sem túl terhelt az út, itt, lent Óbánya és Kisújbánya között manapság már mindig nagyon sokan vannak. (Talán hétköznap nem annyira.)

A patakátkeléseknél a sok túrázó miatt akár dugó is kialakulhat. Ezen a képen nem is értem, hogyan nincs senki. Itt is át kell kelni a patakon, de a farönkökön és a köveken lépkedve nem leszünk vizesek.

Így is szép a patakvölgy, ha kevés víz van benne, de azért persze sokkal szebb, amikor több víz csobog a patakban. A völgy látványosabb a folyásiránnyal szemben haladva, ezért ha folyásiránnyal megegyezően sétáltok, érdemes néha hátra nézni, néha visszanézni a patakra, mert a sok kis vízesés csak így látható.

De hamarosan véget ér a völgy, ha elérjük a pisztrángos tavakat, már nem vagyunk messze Óbányától. A tavak előtt köszöntenek bennünket Óbányán, és az Országos Kéktúra - Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra nagy táblája is kint van.

A pisztrángos tavakban rengeteg pisztráng lakik, amiket a közeli pisztrángozóban meg is kóstolhatunk.

Kérhetjük csak salátával, vagy sült krumplival is. A hal nagyon finom! Csak ajánlani tudom. (Esetleg van hamburger is, de itt a pisztráng a kötelező ebéd.) Itt érdemes egy "hosszabb" szünetet beiktatni, kicsit enni-inni, pótolni a ledolgozott kalóriákat, mert a neheze még most jön.

Az első üveghuták Óbánya területén létesültek, de aztán amikor kimerült már a környék és tovább költöztették a hutát Kisújbánya irányába, Óbánya majdnem elnéptelenedett. Ekkor azonban német ajkú zselléreket telepítettek a faluba, akik eleinte vándor-üvegesként dolgoztak, majd fafaragással, fazekassággal is foglalkoztak. Később a fafaragók és fazekasok távoli vidékeket is komoly hírnevet szereztek maguknak.

A németajkú lakosokra visszautalva nevezik Óbányát "magyar Svájc"-nak.

A falu házai szépen rendben tartottak, sok vendégház is van közöttük, el is lehet itt bújni pár napra a világ elől.

Ha lementek a faluba, akkor a templom mellett fölfelé induló kék négyzet jelzésen is fel lehet menni a piros sávra, de az kerülő. A rövidebbhez vissza kell sétálnunk a pisztrángos tavak felé, és a sarkon, ahol egy szép ház mellett mindig kint van egy asztal "Óbánya ízei"-vel, ott kell fölfelé elkanyarodnunk.

Az asztalt egyébként érdemes átbogarászni, mindenféle bio, helyi termék van rajta, szörpök, lekvárok. A fizetés becsület kasszás, egy kis dobozka van kint, abba kell bedobni a megvásárolni kívánt termék árát.

Tehát itt kell elindulni fölfelé a zöld kereszt jelzésen. A sarkon felújították a kerítést, és még nem festették újra a jelzést, de lehet, hogy azóta már igen. Akár van jelzés, akár nincs, a lényeg, hogy forduljunk az erdő felé, és hamarosan meg lesz a jelzés. Rögtön a kerítés végénél. (Bár a kitaposott út egyenesen vezet, nekünk nem arra kell menni!)

A kerítés mellett egy kis oszlopon ott van a zöld kereszt. Keskeny gyalogút vezet fölfelé a ház mellett, még benézhetünk róla a baromfiudvarba is, ahonnan a kakas hangos kukorékolását még sokáig fogjuk hallani.

Ahogy Pusztabányánál megígértem, itt találkozunk tehát a zöld kereszt jelzéssel, és azt követve kell felmászni a piros sávig. Ez a szakasz mindössze 900 méter hosszú, de 322 méteres tengerszint feletti magasságból felvisz 444 méterre. Ez testvérek között is 122 méter szintemelkedés ezen a rövid szakaszon. Kicsit meredek, kicsit fárasztó, kicsit lihegni is kell közben, de legalább rövid. És itt rögtön le is dolgozzuk az Óbányán bevitt kalóriákat, valamint ki is izzadjuk a bevitt folyadékot. :-)

Ha már látszanak a kivágott rönkök, akkor felértünk. Itt lehet szusszanni egyet, kicsit megvárni, hogy helyreálljon a kétszázas pulzusunk. :-D

Idefelé lent a völgyben jöttünk a patak mentén, visszafelé fent a hegygerincen megyünk az erdőben. Itt a piros sáv jelzést kell követni még kb. 2,5 km-en keresztül.

A Dél-Dunántúli Piros Túra célja, hogy megismertesse a túrázókat a Dél-Dunántúl kevésbé ismert részeivel, természeti és kulturális értékeivel.

Az útvonal három megye, Tolna, Baranya és Somogy dimbes-dombos tájain, többnyire erdei utakon vezeti a vándorokat. A Sárköz pereméről, Szekszárdról indulva a Szekszárdi dombságon keresztül a Mecsek 5-600 méteres csúcsaihoz érkezünk és Pécs mellett haladunk el. Innen a Zselicen át, a betyárok nyomait követve jutunk el Kaposvárra, ahonnan Külső-Somogyon keresztül vezet az utunk Siófokra. A kijelölt piros út hossza összesen 320 km.

A piros sávval jelzett út egy hullámvasút. Hol felfelé kellett menni, hol lefelé. Érdekessége még, hogy mindenki szemben jött velünk, tehát sokan járják be az Óbányai völgyet úgy, hogy Óbánya irányából végigmennek a völgyön át Kisújbányára, majd onnan felmennek a Cigány-hegyi kilátóhoz, és erre, a piros jelzésen jönnek vissza, majd le a zöld kereszten (vagy a kék négyzeten) Óbányára. Úgy talán egy kicsit könnyebb, így több az emelkedő.

De azért nem vészes, csak egy kicsit hosszú és eseménytelen ("látnivalótlan") ez a szakasz. De kb. fél óra múlva megérkezünk a következő irányváltáshoz.

Ahol a nagy kőhalmokat látjátok, ott találkozik több túraútvonal, és ott kell elkanyarodnunk nekünk is a Cigány-hegyi kilátó felé balra.

A piros jelzés innen levisz a völgybe a Pásztor-forráshoz, majd tovább a Máré-vár felé és bevisz Magyaregregyre. Jobbról, Váralja felől jön a kék kereszt jelzés, ami a kék sávval köt össze bennünket. Szintén jobbról, Kárász felől jön a sárga sáv, és visz fel a Cigány-hegyi kilátóhoz. Illetve itt jön még a zöld háromszög is, ami szintén a Cigány-hegyi kilátóhoz vezet.

Itt tehát nekünk balra kell fordulni, és némi lejtő után egy kis emelkedő vár ránk.

A fákon több jelzés is van, nekünk itt a sárga sávot, illetve a zöld háromszöget kell követnünk. (Végülis a kék kereszt is jó egy darabig, de aztán az elkerüli a kilátót.)

Hamarosan meg is látjuk a fák fölött a kilátó tetejét, innen már nincs messze, és nincs túl magasan.

Az elágazásnál a bal oldali utat válasszuk, az megy tovább felfelé, a jobb oldali elkerüli a kilátót.

Aztán egy jobb kanyar, és az út végén már ott a kilátó, ami az 524 m magas Cigány-hegyen található és a Kelet-Mecsek egyetlen kőkilátója.

A Cigány-hegyi kilátó 1978-ban épült Buzás Endre tervei alapján. A terméskőből épült gránit névtáblával ellátott kilátót a Mecseki Erdészeti Zrt. és a DDNP 2007-ben felújította és két szinttel megmagasította. 

Alul esőbeálló van, a kilátó mellett pedig felújított padok, asztalok.

A kilátó lépcsője és szintjei egyszerű, átlátszó acél-rácsból vannak, ami két szempontból is "fantasztikusan jó" választás. Oké, tudom, ez a legegyszerűbb, legidőjárás állóbb, stb... Viszont egyrészt a tériszonyosok nem fognak tudni felmenni a tetejéig (vagy csak küszködve), másrészt a fentebb állók-haladók cipőjéről a lentebb állók-haladók nyakába potyog a sár.

A kilátás persze fentről gyönyörű, körben hullámzik a Mecsek rengeteg erdeje. Látszik innen a Misina tetőn álló tévétorony is, a Tubesen lévő kőkilátó az antennatornyokkal, meg a Mecsek legmagasabb hegyén, a Zengőn található kilátó is.

Majd ha kipihentünk a felmászás fáradalmait, és kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, indulhatunk lefelé. Ez volt a túra utolsó magas pontja, innen már csak lefelé kell menni.

Először mindig csak egyenesen lefelé a kilátótól a sorompóig.

A sorompó után elérjük újra az Országos Kéktúra kék jelzését, és táblarengeteg is vár minket. Balra fordulva visszajutnánk Kisújbányára (600 m), egyenesen Pusztabányára, viszont mi forduljunk jobbra, hiszen arra még nem jártunk ma. A tábla szerint a Hidasi-forrás 3,9 km-re van innen.

Egy darabig ismét aszfalt úton haladhatunk, mellettünk pedig megcsodálhatjuk a Mecsek szikláit. Itt is jól látszik, mennyire vékony az a termőréteg a köveken, amibe a fák kapaszkodnak.

És hamarosan elágazáshoz érünk, ahol a kék sáv jelzés letér a kövesútról balra. Jól ki van táblázva, nem lehet eltéveszteni. Ez a kéktúra táblája szerint a Lakkeri-fenyves.

A táblák szerint visszafelé Kisújbánya 1,2 km, a Ferde-vízesés 2,5 km. A völgy felé a Pusztabányai kulcsosház 2,4 km, a Lajos-forrás 2,8 km, de itt a Hidasi-völgy felé itt más támpontot nemnagyon adnak. A Takanyó-forrás van még kiírva, de az ugye egy másik völgyben van. Mindegy, erre kell menni, az biztos.

Egy erősebb lejtővel leérünk a patak mellé. Mivel a lejtős ösvény mellett több helyen is van forrás, lent már csordogál egy kis víz.

Innentől ismét patak mellett sétálhatunk, és jelentős szintkülönbségek sem lesznek már.

Persze azért egy kis emelkedő bármikor elénk ugorhat. Itt a keskeny ösvény azért megy fel...

... mert ismét az erdőben (össze-vissza) futó aszfaltos úton kell egy darabig tovább sétálnunk. De pár kanyar, meg egy kis lejtő után meg is látjuk...

... az erdőbe bevezető ösvényt. Az elágazásnál az Országos Kéktúra táblarengetegét böngészhetjük.

Ez a pont a Hidasi-völgy bejárata. Innen a zöld sáv jelzésen eljuthatunk Pusztabányára, ami még 1,2 km, a Takanyó-forráshoz, ami innen 3,3 km, vagy Püspökszentlászlóra, ami innen 4 km. A kék sáv jelzésen Zobákpuszta 5,2 km. Még szerencse, hogy addig már nem kell elmennünk. A Hidasi-forrás pedig már csak 2,1 km, kb. 30 perc, ott vár bennünket a hűs forrásvíz, ott inni is tudunk, vagy feltölteni a kiürült kulacsokat.

A Hidasi-völgy egy erdővel benőtt, festői patakvölgy, mely a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területe. A kijelölt ösvényekről letérni itt sem szabad, viszont az ösvények a legszebb helyeken vezetnek keresztül.

A vízszabályozások következtében gátak közé szorult vízfolyásaink természetes "viselkedését" ma már kevés helyen figyelhetjük meg. Pedig a szabadon áramló patakok, folyók romboló-építő szerepe fontos része a természetes élőhelyek kialakulásának, fejlődésének. Ezt a folyamatot figyelhetjük meg a Hidasi-völgy ezen szakaszán. Az ösvény mentén csobogó kis patak helyenként nagy kanyarokat tesz, hogy az útjába eső akadályokat kikerülje. A patak kanyarulatainak belső részén épít, míg a külső részén rombol a víz, így alakítva ki egyre nagyobb, úgynevezett meandereket.

Az ilyen, természetes állapotban megjelenő patakszakaszoknak számos kísérője, lakója van. A patak lassú szakaszainak kis öbleibe rakja már februárban petéit az erdei béka. A víz által alámosott meder szélén, a lehajló gyökerek közé rejti kerek, labdához hasonlatos fészkét az apró termetű ökörszem, és ide rakja fészkét a vörösbegy is.

A hűs erdőt időnként napos rétek váltják, melyek tavasszal tele vannak virággal. Van "hunyoros rét", meg "ibolyás rét" is.

Aztán újra erdő jön.

A völgy neve állítólag onnan származik, hogy a patakon valamikor fahidak vittek keresztül, amelyek ma már nincsenek meg.

A völgy közepe táján balra, a kék pötty jelzés forráshoz vezet. Egy kicsit sétálni kell még odáig, de nincs messze.

Viszont tavasszal nem jött víz belőle. Pedig a Wein György forrás az utóbbi években egyre nagyobb hozamokat produkáló forrás. Nevét Wein György geológusról kapta, aki a korszerű mecseki kőszénbányászat kialakításában játszott jelentős szerepet.

Foglalása előtt természetes módon egy kis barlangból lépett ki a víz. A barlangi patak medrében a koptatott kőzettörmelékek mellett vulkáni kőzetek kavicsait is meg lehetett találni. A forrás mögötti barlangos tér ürülését gátló jelenlegi foglalás alatt és mellett próbál kifolyni a víz úgy, hogy a betonépítmény mellett és alatt folyamatos a víz fel-, illetve kitörése. Ennek következményeként arra kell számítani, hogy a kifolyás helye fokozatosan áthelyeződik, mivel alacsonyabb hozamok esetén már nem lesz energiája és lehetősége a rossz foglalás helyén történő megjelenésre. 

Aztán jön patak a másik oldalról is, de szerencsére olyan keskeny, hogy akár át is ugorható.

Vaddisznók által összetúrt, napos rét után ismét árnyas erdő következik.

Majd újabb pötty a fán (csak piros), tehát újabb forráshoz érünk.

A Hidasi forrást, mely a patak mederfalából jelentkezik, 1957-ben Csokonay Sándor építette ki.
A forrás állandó, kb. 8–25 liter/perc érték körüli vízkifolyással. A vize hűs és nagyon finom. Érdemes feltölteni az eddigre már egészen biztosan kifogyott kulacsokat.

Érdemes lemenni a forrás melletti kövekre is, és onnan nézni a patakot, mert talán itt a legszebb. Lépcsős sziklákon csobog megszámlálhatatlan kis vízesés. Gyönyörű, energiát adó hely.

A forrás körüli területhez egy népi mese is tartozik: "Zsiványok sok pénz rejtettek el itt egy fánál, amely torz növésű; egyik ága egy behajlított emberi könyökhöz hasonlít. Aki ott ás, ahová ez a könyök mutat, az megtalálja az elrejtett pénzt".

Út közben összetalálkozunk újra a sárga kereszt jelzéssel, amelyen - emlékeztek még? - a Takanyó völgyön keresztül indultunk. Tehát ha a Takanyó völgy után tovább jöttünk volna, akkor itt érünk ki, így lehet egy rövidebb túrába összekötni a két völgyet. És ha innen tovább mennénk a sárga kereszt jelzésen, akkor a Máré-várhoz érnénk.

Hamarosan útelágazáshoz érünk, ahol a felső út vezet tovább a völgyből kifelé, azonban itt mindenképpen érdemes előbb elmenni lefelé (balra).

Mert itt található a völgy egyik, szintén gyönyörű látványossága, a Csurgó-vízesés.

Itt egy másik kis patak hat méter magas vízesést képez egy mésztufagáton, illetve mohos sziklákon csurog le a Hidasi-völgy patakjába. A meszet szállító víz cseppkőszerű alakzatokat hozott létre.

Mivel nem túl nagy a vízhozam, így azért nem annyira látványos a vízesés. Viszont télen, amikor nagyon hideg van és hatalmas jégcsap oszlopokká fagy a víz, az bámulatos, ezért akkor is érdemes túrázni erre.

Ha pont idesüt a nap, akkor természetesen szivárvány is van.

És ha megcsodáltuk a Csurgó vízesést, és pihentünk egy kicsit, netán meg is uzsonnáztunk, akkor megkereshetjük a tovább vezető utat. Kicsit vissza kell menni, majd hirtelen fel a vízesés tetejére. (Vagy visszamehetünk az elágazásig is, akkor nem kell a meredek úton felmászni.)

Fent megnézhetjük a kis patakot, aminek a vize lecsurog a vízesésen. Egészen kicsi, inkább erecske.

Aztán az utunk folytatóik az erdőben, a patak mentén. Itt egészen keskeny az ösvény, sőt, egy-két helyen a patak már alá is mosta, ott lehet, hogy előbb-utóbb be is fog omlani.

Tavasszal rengeteg medvehagyma van még errefelé. Az ösvény mellett is sok van, de igazán érintetlen terület van a patakon túl is, ahova egy helyen át tudunk kelni. Ezért ha medvehagyma szezonban jöttök, és gyűjteni szeretnétek, nem kell cipelni, innen már nincs messze a parkoló.

Viszont addig még újra át kell mennünk a patakon. Bár vannak faágak, azért oda kell figyelni, hogy ne legyünk vizesek, sárosak.

És itt találtam még tavasszal egy gyönyörű virágot is, bár élősködő életmódot folytat, azért még szép.

A kónya vicsorgó 10-25 centiméter magas, halványpiros, ritkábban fehéres, levélzöld nélküli évelő növény. Rizómáját (gyöktörzsét) vastag pikkelyek borítják. A hengeres száron is csak levélszerű pikkelyek találhatók. Lombos fák, főleg patakparti mogyoróbokrok és égerfák gyökerein élősködik. Halványpiros, 1-1,5 centiméter hosszú, két ajkú virágai egy oldalra néző, eleinte bókoló fürtöt alkotnak.

Majd, már csak azért is, mert nehogy száraz és sármentes cipővel üljünk vissza az autóba, még egyszer át kell kelni a patakon. Itt már kicsit nehezebb.

De! Van bedőlve a patakba egy nagyobb fa, ha azon keresztül megyünk át, akkor elkerüljük a vizet és nem leszünk sárosak. (Nem a képen látható fatörzs, hanem kicsit tovább, egy ágas-bogas nagy fa.)

Itt már határozottan hallhatjuk az autók zaját, sőt a fák között már látni is lehet a patak fölé épített közúti hidat.

És a kék jelzésen kiérünk vissza a Zobákpuszta és Magyaregregy közötti útra. Balra fordulva már meg is látjuk az autókat, csak át kell menni a patak fölötti hídon odáig.

Remélem tetszett, most így képekben, aztán majd a valóságban is tetszeni fog ez a jó kis túra. Kicsit hosszú, de tényleg gyönyörű. Változatos, érdekes, és tele van patakcsobogással. Ráadásul minden évszakban érdemes végigjárni, hiszen mindig egészen mást láthatunk. Tavasszal az éledő természetet rengeteg virággal, nyáron a buja, zöld növényzetet, ősszel ezernyi színben pompázik az erdő, télen pedig a megfagyott vízesések különlegesek.

Természetesen fordított irányban is bejárható. Én azért választottam ezt az irányt, mert szerintem a Hidasi-völgy szebb, mint a Takanyó, látványosabb, és így egy nagyon szép rész marad a végére, ez marad meg inkább a fejünkben emléknek. Mire kiérünk, az elejét már el is felejtettük, annyi élmény volt útközben. :-D

A közelben van a Síngödör völgy is, ami elég vadregényes, hiszen a patakmeder mellett és benne kell menni, közel van a Máré-vár, ami egy pici gyöngyszeme a Kelet-Mecseknek, erre van a Zengő, a Mecsek legmagasabb hegye is. És még egy csomó látványos hely van a Mecsekben. Érdemes bejárni mindet. :-)

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Oda várom a kommenteket, és a saját tapasztalatokat is szívesen olvasom.

Az információk egy része a wikipedia oldalairól, a források leírása pedig a http://www.baranyatermeszetbarat.hu oldalról származik.