kiránduló

Székesfehérvár olyan különleges város, hogy hatalmas természetvédelmi terület van a belváros közvetlen közelében. Tavak, nádasok, költőszigetek, erdők, rétek és rengeteg madár. A Sóstó háborítatlan élővilágában gyönyörködhetünk, ha felkeressük a 218 hektáros területet. Bármelyik évszakban érkezhetünk, mindig kellemes sétát tehetünk a tavak között és mindig találhatunk valami látnivalót. Én egy hideg decemberi napon jártam ott, így a téli arcát mutatom meg a Sóstó tanösvényeinek. De egészen biztosan nyáron is gyönyörű. Nézzük hát, mit tud egy városi tanösvény, mi rejtőzik a házak között. Most tartsatok velem, aztán majd nézzétek meg élőben is!

Hol található? Magyarországon, Fejér megyében, Székesfehérvár területén. Térképen ITT.

Megközelíteni legegyszerűbb az Auchan felől a belváros felé autózva, a Szárcsa utcáról a Sóstó közön keresztül érünk ebbe a nagy parkolóba. Kint, a főútvonalon nincs kitáblázva csak a parkoló.

De nem muszáj elmenni odáig, előbb is van egy nagy parkoló és egy bejárat, melyet ezek a kicsit fura (talán) madarak jeleznek. Ez a parkoló a Vadmadárkórháznál van, a Szárcsa utca mellett, ez is elég nagy és ingyenes.

A Sóstó Természetvédelmi Területen összesen 8 km hosszú tanösvény várja a kirándulókat. Négy útvonal közül választhatunk, melyeket tetszőlegesen lehet variálni a számtalan elágazásnak köszönhetően. A különböző útvonalak más-más hosszúságúak, de mindegyiken ízelítőt kaphatunk a Sóstó élővilágáról. Az útvonalak a tanösvény bármelyik bejáratánál elkezdhetők, de kezdőpontnak a Látogatóközpontot javasolják, ahol a terület térképe is beszerezhető.

A látogatóközpont felé vezető út mellett fantasztikus játszótér várja a gyerekeket, akik ha beszabadulnak ide, lehetetlen lesz tovább csábítani őket.

A Sóstó aranykora akkor kezdődött, amikor 1821-ben felmerült, hogy a tó és a temető közötti haszontalan, buckás helyet fásítani kellene. Schmöltz Leopold bádogosmester e célra jelentős összeget, 467 Forintot adott, amiből több mint 10 000 fát ültettek. A tanács hálából neki adta a kocsma bérletét, ahol sört és bort mérhetett. Aztán a kocsma mellett mulatóház is épült táncteremmel, ahol 1840-ben Anna napkor zenés mulatságot rendeztek éjszakai kivilágítás mellett.

A 19. század végén a környék már népszerű fürdő-, kiránduló- és horgászhely is volt stranddal, stéggel, kabinokkal, vendéglővel. A tónak kellemes, homokos partja volt, vize a Velencei-tó vizéhez hasonlított. Nagyon tiszta volt, de vastartalma miatt barnás-vöröses. A tó iszapjának gyógyító hatása is ismert volt.

Manapság a tóparton szép nagy napozóterasz van, ahol akár télen is napfürdőzhetünk. Vagy csak nézhetjük a vizet.

És itt találjuk a Digitális Vándor egyik túrájának indító tábláját. Ez egy applikáció, aminek segítségével különböző tanösvényeket járhatunk be, miközben a telefonon újabb és újabb információkat és kiegészítéseket kapunk bizonyos pontokon. A kiegészítés lehet egy kis film, egy mese, zene vagy ének is. Út közben térképen követhetjük a helyzetünket, láthatjuk merre kell mennünk és milyen messze van a következő ellenőrzőpont. Gyerekekkel is érdemes kipróbálni, mert a Sóstónál a népmesék világán keresztül ismerhetjük meg a tájat, az itt élő állatokat és növényeket. Bár én nagyon nem vagyok híve a természetben a telefon nyomkodásának, de ez egy jó app, én már több útvonalukat is bejártam. Végül itt is elindítottam és a térképen látható útvonalon mentem végig, érintve minden főbb látnivalót. (Az app térképe több ponton is hasznos volt, mert láttam, ha nem jó ösvényen indultam tovább.)

De mielőtt elindultam a Digitális Vándorral, még előtte kicsit körülnéztem a tóparton és megnéztem mi minden van még itt. És a nagy táblán is elolvastam, hogyan ért véget a Sóstó aranykora.

Egyrészt az 1843-as nagy fehérvári tűzvész után megtiltották az új házak építésénél a nádfedél használatát, így az addig komoly bevételt hozó learatott jó minőségű nádat máshol kellett értékesíteni. De a tó fénykorát a város szennyvizének 1910-es évektől kezdődő bevezetése és a második világháború pecsételte meg. Az utolsó sóstói csősz hadifogságba került és a terület gazda nélkül maradt. A nehéz évek alatt a fákat és a padokat a lakosság elhordta tüzifának, a sétányokat felverte a gaz, a víz szennyezetté válásával a fürdőzésről is leszoktak az emberek. A focipályák építésével pedig a tó felülete radikálisan lecsökkent.

A Sóstó Látogatóközpont a MOL Aréna Sóstó pazar építményén belül kapott helyet. Az állandó kiállításon ízelítőt kaphatunk a Sóstó mesésen gazdag élővilágából. A szakemberek szívesen mesélnek az itt élő állat- és növényvilág sokszínűségéről, remélve, hogy ezzel sikerül kedvet csinálni egy kis túrázáshoz is.

A látogatóközponttól induló Stadiontúrákat és Ökotúrákat szerveznek csoportok számára megrendelésre, egyéni látogatóknak pedig előre meghirdetett garantált időpontokban. A szervezett kirándulások során szakértők mutatják be a természetvédelmi területet. (A garantáltan induló programok általában szombati napokon vannak, előzetes regisztrációhoz kötöttek és a természetvédelmi terület weboldalán tájékozódhatunk róluk.)

A látogatóközpont nyitvatartása:

• november 1-től március 14-ig keddtől szombatig 9 - 17 óra között
• március 15-től október 31-ig keddtől szombatig 9 - 17 óra között, vasárnap 10 - 16 óra között
• június-július-augusztusban szombatonként este 18-ig van nyitva

Hétfőn mindig zárva és télen vasárnap is! (Ezért nem jutottam be én sem, vasárnap voltam.)

Az aréna mellett van egy 50 méter magas torony, melyen a látogatók számára 30 méter magasan alakították ki a kilátóteraszt.

A toronyban tartózkodók száma limitált, a bejárat fölötti számláló mutatja, még hányan mehetnek fel. A torony szabadon és ingyenesen látogatható, minden nap reggel 8-tól napnyugtáig van nyitva.

A torony szerkezete acél és teljesen átlátszó. Bár a lépcsőfokok nem átlátszóak, de szerintem ez nem sokat segít tériszony esetén.

A felső kilátóterasz viszont acél-rácsból van, tehát teljesen le lehet látni a talpunk alatt. Kb. 10 emelet magasan. Hát menjen fel aki mer! Én nem mertem. :-D

A terület bejáratai mellett mindenhol vannak ilyen kapuk, és a kapuk alatt nagy térkép, amin átnézhetjük, hogy merre mennek a jelzett ösvények, merre milyen látnivaló van.

És akkor induljunk egy körre a Sóstó tanösvényein. Ha Digitális Vándorral sétálunk, akkor azt az indító táblánál kell elindítani (máshol nem lehet). Ha ott elindítottuk, akkor innen a tavak fölé épült pallórendszeren is visszamehetünk a másik oldalra, mert arra indul a tanösvény. De egyébként erre is mehetnénk tovább, hiszen mindegy melyik irányból kerüljük meg a területet.

A székesfehérvári Sóstó meseösvény gyönyörű természeti környezetben kalauzolja a túrázókat egy mesebeli kirándulásra 10 állomáson keresztül. A mesék nagyon fontos szerepet töltenek be a gyermekek fejlődésében, tanító hatásuk tagadhatatlan. Ez a meseösvény nagyszerű ötvözete a tanösvényeknek és a meséknek. Az indító táblánál lévő első állomáson azonban találós kérdésre kell jól válaszolni.

Az állatvilág nagyon gazdag a Sóstón, a vízben számos gerinctelen faj találja meg életfeltételeit, többek között csigákat, szúnyoglárvákat, bogarakat, szitakötőlárvákat is láthatunk, de őshonos halfajok is élnek a tóban. Többek között compó, csuka, aranykárász és a fokozottan védett lápi póc is. Jelentős mocsári teknős állomány él a Sóstón, jó időben pedig a nádas hangos a békafélék koncertjétől.

Ami talán a leglátványosabb és leginkább magával ragadó, az a terület madárvilága, az itt költő madárfajok száma eléri a 100-at. A szárcsa, kis fekete testével igen gyakori vendég és a vízityúk hangja is gyakran hallható.

A légteret a dankasirályok és a közéjük vegyülő szerecsensirályok uralják. Számukra remek költőhelyet biztosítanak a rekonstrukció során a kialakított mesterséges költőszigetek, így országos szinten kiemelt fészkelő kolónia él a tavon.

Ha itt átértünk, már körbe is mentünk a Sóstó legrövidebb, Északi-sétányán, mely mindössze 660 méter hosszú. Az Északi-sétányon, mely a térképeken kékkel van jelölve, egy rövid, kényelmes séta során ízelítőt kaphatunk Sóstó vízi élővilágából és hangulatából.

A tó fölött átívelő hidak után a házak mögött kezdődik - vagy folytatódik a tanösvény. Nem lehet eltéveszteni, hiszen itt még csak egy, jól látható út van.

Aztán fahidakon újra a víz fölött sétálhatunk a nádasban.

A hídon egy madármegfigyelő hely is van kialakítva, ami mögé elbújva jobban megfigyelhetjük a tavon élő madarakat, hiszen ők nem látnak minket. A kukucskáló rések elhelyezésénél gondoltak a gyerekekre is, vannak egészen alacsonyan lévő nyílások is.

A fahidas rész után erdei ösvényen sétálhatunk tovább, majd hamarosan egy kiágazáshoz érünk.

Az elágazásoknál mindenhol ilyen kis táblák mutatják a látnivaló irányát. A következő fahídon a kócsag-toronyhoz sétálhatunk ki.

A nádasban gyakorta látható a nagy kócsag, erről a fajról kapta a nevét, a Sóstó jelképe a Kócsag-torony. A nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara is, Európán belül hazánk az egyik legjelentősebb előfordulási területe. Költőtelepeket alkot, ahol akár 30-50 költőpár is fészkelhet. A Sóstón évről évre egyre kiterjedtebb telepet alkotnak. Együtt fészkelnek a vörös gém és a bakcsó egyedeivel. A nagy kócsag található az 5 forintos érmén is.

A toronyba vezető lépcső fokai között átlátni, de nem annyira vészes. És a torony sem túl magas. Viszont fentről még jobban rálátni a tóra, a nádasra és a költőszigetekre. Tehát érdemes felmászni.

A Sóstó 2016-18. évi meder-rehabilitációja során 5-15 méter széles kotort lagúnákat alakítottak ki az összefüggő nádas területek felszabdalására. A nádas-szigeteket elválasztó lagúnák egyrészt frissen áramló vízzel töltik fel a szigeteket, másrészt növelik a szegély-nádas felületét, ami azért fontos, mert sok madár szereti, ha a fészkén ülve kilát a nyílt vízre. Költési időszakban pedig nagyon fontos a tojások és a röpképtelen fiókák védelme a ragadozóktól. A 40-90 cm mély árkok megakadályozzák a vizet nem kedvelő vadak bejutását a nádasba.

A Digitális Vándor alkalmazásba itt valami hiba csúszott, mert a kócsag-toronynál kiírta, hogy a kalandozásunk véget ért, pedig még csak most kezdődött. Szerencsére nem áll meg a program, tovább lehet lépni és természetesen folytathatjuk a felfedező utat a tanösvényen.

A legbátrabbakat egy kis kitérő várja. A "másik út" egy fiatal erdőn vezet keresztül és az egyensúlyozó rönkök és gerendák után újra visszavezet a tanösvényre.

A következő állomás a sirályles. Előtte egy nagy táblán megtaníthatjuk a gyerekeknek, hogy mi az a tápláléklánc, és ők maguk is létrehozhatnak többféle változatban ilyen láncokat. Itt elsősorban a vizes élőhelyek táplálékláncaival ismerkedhetünk, az itt élő állatok szerepelnek a táblán. Válaszokat kaphatunk olyan kérdésekre, hogy "mit jelent a termelő kifejezés?", "kik a fogyasztók?" és "milyen összefüggés van az egyedszám, a testméret és a táplálékláncban betöltött szerep között?".

A házikó oldalán lévő tábláról pedig megismerhetjük, majd elbújva meg is leshetjük a nyáron itt fészkelő sirálykolóniát.

A fokozottan védett szerecsensirály is egyre növekvő számban fészkel a Sóstó költőszigetén, a dankasirályok között. Koromfekete fejéről és élénkpiros csőréről könnyen felismerni. Rovarokkal és puhatestűekkel táplálkoznak. Fészkük egy bélelt mélyedés a költősziget talajában, ebbe rakják 2-3 tojásukat.

A különböző magasságokban elhelyezett réseken kilesve pont a tóra és a költőszigetekre láthatunk rá.

Nyáron egészen biztosan hatalmas élet van itt, de decemberben csendes volt a tó, madarakkal csak később, az erdős részen találkoztam.

Tavasszal gyakran hallható a kakukk és a gyurgyalag hangja is. Utóbbinak a Homokbánya területén egy kisebb költőtelepe is van, ami 2020 tavasza során került felújításra. Ha figyelmesen sétálunk, szemünk elé kerülhet a 2019. év madara, a gólyatöcs is, és még sok más parti madár.

A pirossal jelölt Északi-tókör egy könnyű körséta a Sóstó rehabilitált északi tava körül, út közben interaktív tanösvény elemekkel, madármegfigyelő pontokkal. Sóstó legmozgalmasabb területe ez, számos madárfajt megfigyelhetünk. De erre vezet tovább az ösvény a Keleti sétaút hosszabb útvonala felé is.

Egy helyen az ösvény mindkét oldalán furcsa szerkezetek vannak, szerencsére hamar rájöttem, hogy ezek kismadarak befogásához és meggyűrűzéséhez használt hálók.

A madárgyűrűzés egy kutatási módszer, ami a madarak egyedi jelölésén alapul. A megjelölt madarak megkerüléseiből adatokat kaphatunk többek között a madárfaj vonulási útvonalairól, a táplálkozóterületeiről, pihenőterületeiről, a költőterületéről, az egyes egyedek, illetve madárpopulációk életmenetéről, az egyes madárfajok állományainak változásáról. Mindezek nagyon fontos háttérinformációk a természetvédelem számára, és természetesen segít minket abban, hogy közelebb jussunk az egyik leglátványosabb természeti jelenség, a madárvonulás megismeréséhez. A legelterjedtebb fémből készült lábgyűrűt Magyarországon 1908 óta alkalmazzák. (Ezek az infók a Magyar Madártani Egyesület honlapjáról származnak.)

2021-ben az év madara a cigánycsuk lett, ez a faj a Sóstó déli, országosan védett területén költ. Sóstón stabil állománya él, évente több pár is sikeresen nevel fel fiókákat.

A cigánycsuk territoriális viselkedésű, a hímek sokat énekelnek a revír kimagasló pontjain. Párba álláskor nászrepülésük is megfigyelhető. Igazi vártamadár: kimagasló pontokról lesi rovarokból, pókokból és más ízeltlábúakból álló zsákmányát. Télen, állati táplálék hiányában elfogyasztja a magvakat, bogyókat is. A hazai, és a tőlünk északabbra található populációk egyedi vonulók, a telet a mediterráneumban és Észak-Afrikában töltik.

Az ösvények egyedi módon vannak jelölve, itt nem a fákon vannak a turistajelzések. Ilyen kis, alacsony, színes oszlopok jelzik az utakat, bár elég ritkán vannak kirakva és a színük sem mindenhol stimmel. Ennek itt még pirosnak kellene lennie. Bár végülis a narancssárgával jelölt út is erre megy majd tovább, leválva a pirosról. Szóval ha követni szeretnénk az ösvényeket, ne ezekre hagyatkozzunk. Inkább a térképet nézzük, ami beszerezhető a látogatóközpontban. Meg néhány helyen a fákra szerelt színes nyilak is mutatják az utat.

Vajon a fák is alszanak éjszaka? A szajkó vagy a mókus jegyzi meg jobban, hová rejtette a téli tartalékait? Tényleg kommunikálnak a fák a gombafonalakon keresztül? Érdekes és izgalmas kérdések, melyekre egy könyvben találhatunk válaszokat. A Digitális Vándor alkalmazásban meghallgathatunk egy részletet ebből a könyvből.

A Keleti-sétaút kellemes árnyas erdei séta Sóstó legkevésbé ismert és látogatott területeire olyan élőhelyeket is érintve, amelyek a Sóstón máshol nem fordulnak elő. Ennek a túrának a jelölése narancssárga, és hosszan, egyesen vezet az ösvény a fák között.

Egy darabig együtt halad a pirossal jelölt Tó-körrel, aztán a narancs jelzés megy tovább egyenesen, míg a piros elfordul. Szerencsére jól látható piros nyíl jelzi a fán, ahol el kell fordulnunk.

A tavak közötti gáton sétálunk át a túlsó oldalra, főleg nádas között, de azért néhol rálátni a vízre is.

Út közben egy pihenőt találhatunk, ahol akár a halak mozgását is megfigyelhetjük a vízben.

Aztán kicsit arrébb van ismét egy kitérő, ahol egy hosszú fahíd vezet be egy kis szigetre.

A szigetre érve kipróbálhatjuk milyen lehet a tavirózsa levelein sétálni. A gyönyörű fehér tavirózsa őshonos növényünk, de a levelei természetesen nem olyan erősek, hogy elbírjon bennünket, ezért fából készült a tavirózsa sétány. A jobbra-balra dőlő "leveleken" nem is olyan könnyű sétálni...

A szigeten fából készült út vezet körbe. A nádasban rengeteg állat él, melyeket ha nem is biztos, hogy meglátunk, a hangjukat meghallgathatjuk séta közben. De maga a nád is egy érdekes növény, hiszen egy fűféle. A talajban kúszó, erős gyöktözseivel gyorsan terjed, így nagy klóntelepeket képez. A klónok ivartalan szaporodással jönnek légre, az anyával genetikailag teljesen megegyező utódok. Így egy nádasban csak kevés önálló, genetikailag különböző egyed él.

A nagy fapalánk mögül itt is zavartalanul leshetjük a madarakat, innen is ráláthatunk a különböző költőszigetekre.

Nagy táblákon olvashatunk érdekességeket a Sóstó élővilágáról, a berekben élő különböző állatokról és növényekről.

Itt a vízben él például a közönséges rence, ami egy "húsevő" növény. Levelei vékony sallangokra szeldeltek, egyes sallangjai pedig kis, tojás alakú hólyagokká alakultak át, amik a növény csappantyúval ellátott csapdái. A csappantyú végén két kis serte van, aminek legkisebb érintésére is kinyílik a csapóajtó és a gyanútlan áldozatot (apró rákot, rovart) beszippantja a hólyag belsejében uralkodó alacsony nyomás.

A szigeten egy kis nádfedeles esőbeálló is van padokkal, asztalokkal. Itt is megpihenhetünk a séta közben kicsit, akár csendben nézelődni, hallgatózni is.

Pihenés közben innen is figyelhetjük a madarak életét.

A Duna vízrendszeréhez tartozó hűvös vizű mocsarakban bújik meg a lápi póc. Ez egy olyan hal, ami kicsi, bármilyen testhelyzetben tud úszni és a levegőből is képes lélegezni különleges úszóhólyagja segítségével. Régen annyi volt belőle, hogy disznóhízlalásra is használták, ma viszont már fokozottan védett, a bírság a kifogásáért 250 000 Ft!

Ha körbesétáltunk a szigeten, folytathatjuk az utunkat tovább a gáton a túlsó oldal felé.

Hamarosan elágazáshoz érkezünk, itt jobbra kanyarodva lehet visszamenni a látogatóközpont és a parkoló felé. Ez a pirossal jelzett Északi-tókör, ami 2180 méter hosszú. Ha kevés az időnk, vagy elég ennyi séta, akkor ezt a kört sétáljuk végig mindenképpen, hiszen ez mellett van három madármegfigyelő torony, egy csomó interaktív tájékoztató tábla és más érdekességek is. Ez a kör akár kerekes székkel, babakocsival is körbejárható, bár az erdei szakaszokon azért vannak kihívások. A fa hidak meg elég döcögősek.

Az elágazásnál találhatjuk a nyomok dobozát. A dobogón felül, körben állatok nyomait találhatjuk, oldalt pedig a nyomhoz tartozó állat fotóját. Megismerhetjük itt a sün, az őz, a nyúl, a menyét, a görény, az erdei egér, a róka, a borz, a mókus, a szarvas és a vaddisznó nyomait is.

És jegyezzük meg ezt az elágazást az állatnyomos dobogóval, mert visszafelé is erre kell majd jönni, és itt kell tovább menni. (Sajnos visszafelé lesz egy-két nem egészen egyértelmű jelzés is a fákon.)

A nyomok akár le is tapogathatóak, pont olyan mélyedések, mint amit az úton a sárban láthatunk. És ha megjegyezzük őket, akkor az erdőben majd kereshetünk ilyen állatnyomokat.

Szóval ha van még időnk és kedvünk, akkor menjünk tovább a sárgával jelölt Déli-túraúton, mely érinti a Sóstó fa matuzsálemeit és a fészkelőhellyé alakított egykori lődombokat is.

Gáspár Attila fehérvári természetvédő tűzoltóról kapta a nevét az a tágas rét. A Sóstó tulajdonképpen neki köszönheti újbóli felfedezését, ő kezdeményezte a védetté nyilvánítást is. A 90-es évek elején több tonnányi hulladékot szedett itt össze a város iskolásaival, így tisztul meg sok kis dolgos kéz segítségével a terület. Ő lett a Sóstó első igazi természetvédelmi őre és a Zöld-tanyán minden évben megrendezett hagyományőrző programok megálmodója.

A rét közepén egy nagy egyensúlyozó ösvényt alakítottak ki "Sóstói lépegető" névvel.

Mellette pedig megismerkedhetünk a halászat ősi módszerével és eszközével a vejszével. A halászat a 19. század végéig sok embernek adott megélhetést. A halász jól ismerte a különböző halfajok viselkedését és a vizek természeti adottságait (áramlást, mélységet), ennek megfelelően választott módszert a siker érdekében.

Különböző halfajok fogásához különböző formájú vejszéket alkalmaztak. Egyszerűbbek voltak a csukafogó vejszék, bonyolultabbak a pontyfogók, hiszen az ponty óvatosabb, ravaszabb hal.

Egy ilyen vejsze van felépítve itt is a fák között, olyan mint egy labirintus.

Az erdei séták során gyakran találkozhatunk pókokkal, akár a hálójukba is beleakadhatunk. A játszótéren kipróbálhatjuk azt is, milyen egy pókhálón csücsülni és várni, hogy beleakadjon valami finom csemege. Közben a Digitális Vándor app-ban megnézhetünk egy videót arról, hogy hogyan szövi a pók a hálóját, és meghallgathatunk egy ghánai népmesét is, ami megtanítja, hogy ne féljünk a pókoktól, hanem tanuljunk tőlük.

Mielőtt tovább indulnánk a sárgával jelzett ösvényen, tehetünk egy kis kitérőt, főleg azért, mert a Digitális Vándor következő ellenőrzőpontja is erre lesz valahol.

Út közben találkozhatunk egy új installációval, ami a méhek fontosságáról és védelméről szól. Itt, a fák között egy méhlegelőt is kialakítottak, azaz a beporzók rétjét. A táblákról megtudhatjuk mi mindent köszönhetünk a beporzóknak, és miért nagyon fontos, hogy segítsük és védjük őket.

Továbbmenve az úton, pár méter után megpillanthatjuk a Zöld Tanyát, ami tulajdonképpen egy erdei iskola.

A korabeli vályogház felújítását követően rendezvények helyszíneként is szolgál. A nyitott erdei tanteremben megpihenhetnek a látogatók, vagy természetismeret órát tarthatnak. A természetvédelmi terület megismerésében segít a terület erdésze, illetve ő felügyeli a Sóstó rendjét. A Zöldtanyától induló túra 2-3 órás kényelmes sétával megtehető.

Az erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédjaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz!

A Sóstónak itt is van egy bejárata a Segesvári utca felől.

A kitérő után vissza kell jönni a pókhálós, vejszés rétre és innen indulunk tovább a sárga úton, a többi látnivaló felé. És hamarosan beérünk ismét az erdőbe.

A holtfa nem olyan többlet érték, amely jó ha van, de akkor sem történik semmi, ha nincsen, hanem az erdő működéséhez szükséges alapvető alkotóelem. A természetes erdő ökológiai folyamataiban öt fő szerepe van:

• Fenntartja az erdő produktivitását azáltal, hogy szerves anyagot, nedvességet, tápanyagot és az újulatnak mikroélőhelyet biztosít.
• Élőhelyet ad azoknak az élőlényeknek, amelyek a holt faanyagot vagy a fák elhalt üregeit használják táplálkozó- vagy élőhelyül, fontos szerepe van az erdők önszabályozásában is.
• Az erdei vízfolyásokban és állóvizekben felhalmozódó holtfa speciális víztereket alakít ki, amelyek számos vízi élőlénynek szolgálnak élőhelyül.
• Viharok, heves esőzések és más éghajlati szélsőségek esetén megakadályozza a talajeróziót, stabilizálja a felszínt, a vízfolyásokban lassítja a víz levonulását.
• Hosszú távú szénraktárnak tekinthetők, ezáltal mérséklik a növekvő szén-dioxid koncentráció éghajlati hatását.

Ezért nem "tiszta" az erdő alja, fontos, hogy legyenek benne kidőlt, otthagyott fák.

Hamarosan megtaláljuk az erdő fái közül a legismertebbeket, a "Három Nővér" elnevezésű, száz évnél is idősebb csöregefüzeket. Sajnos a csapadékos és viharos 2010-es év tavaszán az egyik nővért derékba törte a szél, és a másikakról is jókora ágak törtek le. Mára a háromból két egyed már inkább élőhelyként tölt be jelentős szerepet a környék élővilágában.

A Sóstó gombavilága is sok érdekességet rejt. Esős időszakokban számos gombafaj megfigyelhető, a Három Nővér nevezetű öreg fűzfákon például sárga gévagombák élnek. Ez a gombafaj sok más gombához hasonlóan az ártéri erdők elhalt fáin telepszik meg. Gyakoriak a pókhálósgombák, a különböző tintagombák, csiperkék, kucsmagombák, de megtalálható itt számos korallgomba faj is, holtfákon nagy telepeket alkotva.

A gombák az életközösségek nagyon fontos képviselői, emiatt kiemelten vigyázzunk rájuk és ne pusztítsuk el vagy szedjük le őket, hiszen egy természetvédelmi területen járunk!

A harmadik nővérnek még mindig hatalmas koronája van, remélhetőleg idén tavasszal is újra kihajt és sok levelével árnyékot ad a többieknek.

A sárga ösvényt a fákra kihelyezett nyilacskák mutatják. Sajnos nem mindenhol teljesen egyértelmű az irány, mert több út is keresztezi egymást, ezért jó, ha bekapcsoljuk a Digitális Vándort is, mert abban a térképen egyértelműen látjuk, hogy hol vagyunk és merre kell továbbmennünk.

A Sóstó területének legkorábbi említése 1473-ból, Istvánffytól ered. A Székesfehérvár melletti két legnagyobb mocsár a Sóstó és az Ingovány volt abban az időben. A Sóstó a Sárvíz mocsaraként alakult ki. Nevét a vízéről kapta, mely sós volt, annak ellenére, hogy a Sárvíz édes vize duzzasztotta. Dr. Brigelius Máté városi fizikus hatósági megbízásra 1713-ban vizsgálta a Sóstó vizét és a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a Sóstó alkálisót tartalmaz.

A Sóstótól délre elterülő réteken a helyi vízviszonyok függvényében különböző lápi élőhelyek jöttek létre. Van tó, talajvíz és nedvességet kapó rét is. Itt, egy magasabban fekvő homokháton a kiszáradó kékperjés láprét élőhely típus figyelhető meg. A társulás nevét egy évelő, tömött zsombékokat alkotó fűféléről, a kékperjéről kapta. Nyári virágzáskor a növény bugavirágzata bíborszínű vagy zöldeskék.

Egy hármas elágazáshoz érünk, ahol tábla nem jelzi, hogy merre tovább. Jobbra egy összekötő utat találunk, melyen rövidíthetünk a déli körön. Balra visz tovább az ösvény, ami levisz egészen a homokbányáig. Érdemes arra tovább menni, mert arra lesz még egy látványosság.

A terület legjellegzetesebb növényritkaságai a kosborfajok. Ezek a talajtakaró orchideafélék a trópusi esőerdők fán lakó egyedeinek rendszertani rokonai. Az éves csapadékviszonyok függvényében egyes fajok el-eltűnnek, de vannak stabilan jelenlévő állományok is. 9 faj szinte minden évben megfigyelhető. Feltűnő, különleges virágaik miatt veszélyeztetettek, minden fajuk védett, gyűjtésük szigorúan tilos. És milyen kosborral találkozhatunk errefelé? Például poloskaszagú kosborral, vitézkosborral, agárkosborral, valamint kardos és fehér madársisakkal.

A sárga út a homokbánya előtt visszakanyarodik, itt az elágazás. Balra a narancssárgával jelölt úton sétálhatunk vissza, jobbra pedig a citromsárgával jelöltön. Szemben pedig a homokbánya.

A homokbánya egykori területhasználata új élőhelyeket hozott létre, ahol védett ritkaságok tudtak nagy tömegben elszaporodni. A mélyebb fekvésű buckaközökben a mocsaras, lápi viszonyokat kedvelő növények találtak otthonra, a magasabban fekvő területeken pedig a szárazabb körülményeket kedvelők. Nagyszerű kilátás nyílik innen a homokbánya egykori nagy kubikgödrére, mely ma a lápi élőhelyek mozaikja. A mélyen fekvő láprét látogatása azonban a nagyszámú védett lágyszárú jelenléte miatt tilos.

Ha egy picit elsétálunk balra, az út mellett van egy kis pihenő, és nagy táblán megcsodálhatjuk az elzárt terület gyönyörű virágait is. Ha van nálunk távcső (ami a madarak megfigyelése szempontjából is előnyös), akkor a virágokat is megleshetjük. Például él a réten kormos csáté, gyíkpohár, homoki nőszirom, mocsári kosbor, pókbangó és mocsári nőszőfű is.

A pihenő után sétáljunk vissza az elágazáshoz, és menjünk tovább a sárga nyíllal jelzett irányba, mert ott még lesznek érdekességek.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Fejér Megyei Csoportjának tagjai 1986-ban kezdték el a Sóstó és Homokbánya botanikai és ornitológiai feltárását. Ennek eredményeként 1990 novemberében országos védettséget kapott a homokbánya "botanikai eldorádója", a lődombok gyurgyalag és partifecske kolóniája, és a vízmű erdő kék vércse telepe.

A madarak megfigyelését itt is egy rejtekhely segíti, ami mögött el tudunk bújni, hogy ne zavarjuk őket a fészkeik megközelítésében.

A katonaság távoztával két értékes, védett madárfaj talált az egykori lődombok falában társbérletet. A partifecskék és a gyurgyalagok természetes lakhelyeit a folyók leszakadt partfalai jelentették. Fészkelési lehetőségeik csökkenésével olyan helyszíneket is felkerestek, mint az a homokdomb, a lényeg, hogy függőleges lösz- vagy homokfalat találjanak, melybe mély üregeket tudnak vájni. Mindkét madár költöző, a telet a távoli Kelet- és Dél-Afrikában töltik. De nyáron itt vannak nálunk.

A város vesztő helye, akasztófája is a közelben állt az Akasztófa-dombon. Az egyik utolsó híres kivégzés 1858-ban történt, amikor a Fejér megyei császári és királyi törvényszék 9 embert ítélt kötélhalálra többszörös rablás és rablógyilkossági kísérlet miatt. A rablóbanda az egész Dunántúlon fosztogatott, először Zalában és Somogyban, majd Fejér megyében is.

Errefelé pedig évszázadokon át lövedékek röpködtek hol magyar, hol osztrák, hol szovjet katonák fegyvereiből. A gyurgyalagok fészkelőhelyénél három meredek falú dombot láthatunk, melyek golyófogó dombok voltak. Ma már csak ez a három domb maradt meg, de régebben volt még itt egy 600-asnak nevezett 80 méter hosszú, kb. 20 méter magas domb, mely mellett két oldalt további 6-6 kisebb domb is volt. A terület melletti épületek ekkor lőszerraktárként funkcionáltak, a lődombok építésének földmunkáit pedig rabokkal végeztették. A lődombok 1980 körül még álltak, többségüket 1990 körül hordhatták el.

Napos réten halad tovább az ösvényünk, vékonyka nyírfák között.

Hamarosan visszaérünk a Gáspár Attiláról elnevezett rétre, ahol a lépegető, a pókháló és a vejsze található. Innen indultunk a Déli-körúton, csak a másik irányba.

És itt továbbmenve ugyanarra, amerről jöttünk, találunk egy kicsit megtévesztő oszlopot, illetve az oszlopon a jelzéseket. A piros ösvényt itt balra jelzi és megy is be egy keskeny ösvény a fák közé, de nekünk nem arra kell menni, hanem itt még tovább egyenesen a gát felé. (Itt majdnem eltévedtem, még szerencse, hogy a Digitális Vándor térképén megnéztem az irányt, és rájöttem, hogy nagyon nem ott vagyok, ahol lennem kéne...) :-)

Majd amikor visszaérünk az állat-lábnyomos dobogóhoz, amellett kell elkanyarodnunk balra.

Itt ismét fahídon sétálhatunk egy darabig a víz fölött.

Télen csak óvatosan, a deres pallók csúsznak és nincs korlát.

Innen is szép rálátás nyílik a tóra, a nádasra és a költőszigetekre.

Majd hamarosan meglátunk egy újabb kilátótornyot, a bíbic-lest. A bíbic egy vonuló lileféle, nagyon szép színezetű, ékes bóbitás madár. Sóstón már csak átvonuló és táplálkozó faj, de minden évben a lessel szembeni szigeten szoktak időzni.

A bíbic-lesen egy csomó más madárfajjal is megismerkedhetünk a táblákról. Pl. nádi sármány, törpe gém, nyári lúd, guvat, pettyes vízicsibe, bölömbika, vízityúk, szárcsa, függőcinege.

A Sóstó egy különleges természetvédelmi terület, a Mezőföld nagy részét egykor betöltő sárréti mocsár kis maradványa, mely az idők során egyre kisebb lett, körbenőtte a város. Valaha ez a láp jelentette a település védelmi zónáját és éléskamráját.

A kilátótoronyból is látszik, hogy valóban milyen közel van a város, ami körbeveszi a Sóstó területét.

Itt a toronynál ér véget a Digitális Vándor app tanösvénye. A végén értékelhetjük az egész kirándulást, beírhatjuk a jó és rossz tapasztalatainkat. Ha pedig sikeresen teljesítettük a túrát, minden ellenőrző pontot megtaláltuk és megcsináltuk a feladványokat, akkor matricát kapunk jutalmul.

A bíbic-les után a tóparton, a nádas mellett sétálhatunk tovább, visszafelé.

A nádas közötti réseken még benézhetünk a tóra, hátha itt is sikerül még meglesni néhány madárkát.

A séta végére nekem is megjöttek a madarak, pedig addig nem sokkal találkoztam. Gépmadár is, meg "rendes" madár is.

A gépmadárral épp kanadai "kiküldött tudósítónk" jött haza, aki rengeteg fotót hozott még csodás tengerentúli tájakról. Majd igyekszem azokról is írni. :-)

És lassan körbeérünk, a vörös ösvény visszakanyarodott a sportpályák mellé. Itt már nem lehet eltévedni, csak egyenesen kell menni előre.

És itt már csak vissza kell sétálni a stadion melletti parkolóhoz. Vagy ahhoz, ahol sikerült megállni.

Remélem kedvet kaptatok a "városi" tanösvény végigjárásához, hiszen a Sóstó hatalmas területe rengeteg látnivalót kínál, főleg akkor, amikor madarakkal van teli a környék. És Fejér megye is tele van csodákkal, hiszen Székesfehérvártól nem is messze, Gánton sétálhatunk egy vörös bolygón, a Velencei-tó mellett, Pákozdon pedig elképesztő kőrakások vannak a dombtetőn. És szintezési ősjegyről hallottatok már? Nadap mellett azt is megnézhetjük.

És egy csomó más tanösvényről is olvashattok még a Kirándulón. :-)

És ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk nagy része a kihelyezett táblákról származik, valamint a Sóstó honlapjáról.