A Pákozd melletti dombtető olyan, mintha óriások játszótere lett volna valamikor. Hatalmas sziklák olyan lehetetlen pozíciókban állnak, ami egyszerűen nem lehet természetes. Mint gyerekek a fakockákat, úgy rakták össze az óriások a kőtömböket valamikor, és mi erre a játszótérre csodálkozhatunk rá ma. Más magyarázat nem lehet! Tartsatok velem a pákozdi ingókövek mezejére, megmutatom hol van, hogyan lehet megtalálni és milyen hihetetlen formációkkal kápráztat el bennünket a természet. Nézzétek!
Hol található? Magyarországon, Fejér megyében, a Velencei-tó partján elterülő Pákozd mellett. Térképen ITT.
Megterveztem a körtúrát, letölthető, megnézhető ITT.
Az Ingókövekhez több irányból és több parkolóból is indulhatnunk, de én most egy olyan túrát mutatok, ami Pákozd központjából indul, ahova akár busszal is érkezhetünk (a megálló neve: Pákozd, Hősök tere). A központban parkolhatunk a gyógyszertárnál, a templomnál, vagy a Kultúra Házánál is.
A központban hatalmas térkép mutatja be Pákozd látnivalóit. A településen van a hatalmas Miskahuszár szobor is (ami az M7-esről látszik), a Domb utca végén. Történelmi- és Katonai Emlékpark is van a Pákozdi csata emlékére.
Induljunk el fölfelé a templom és a Kultúra Háza között, majd forduljunk jobbra és menjünk át a patakon.
Így jutottunk az Ady Endre utcába, amin szépen végig sétálunk, tovább, kifelé a faluból. Kövessük a zöld kereszt jelzést.
A házak közül kiérve - már a fák között - az utca elkanyarodik és beletorkollik a Rákóczi utcába. (A fő út mellett a Rákóczi utcánál kihelyezett táblán is jelzik, hogy Bella-tó erre, tehát akár autóval is be lehet jönni, de túrázni jobb.) :-)
És gyalog le is kanyarodunk az Ady Endre utca folytatásáról egy keskeny ösvényre.
Majd hamarosan meg is látjuk a vizet a fák között. Ez a Bella-tó.
Pákozd határában, a Bella-patak felduzzasztásával kialakított mesterséges tó egykor Bella-fürdő néven volt ismert.
Ma már csak a betonozott rész és a meghagyott vaslépcsők utalnak egykori funkciójára, fürdeni nem lehet benne.
Ettől függetlenül kellemes, hangulatos hely, sokan sétálnak errefelé. Sőt. Régóta tervezik a környék rendbetételét és sétányokkal, szabadtéri színpaddal, sütögető-helyekkel kedveznének a kirándulóknak.
A nádason meg az is látszik, hogy néha jóval magasabb a vízállás.
A tó partján végigsétálva egyenesen folytatjuk utunkat a zöld kereszt jelzést követve.
Kis házikók mellett vezet az utunk, olyan üdülőtelep szerű a hely.
És egészen addig megyünk a zöld kereszten, amíg oda nem érünk a zöld sávhoz. Figyelni kell, mert hirtelen egy keskeny ösvényen kell jobbra fordulni.
A zöld jelzés egy ideig jól láthatóan fel van festve, könnyű követni. De nem lesz ez mindig így.
A jelzés felvisz minket egy dombra, ahol egészen érdekes színe van a talajnak.
A turista térkép erre a szakaszra is jelzi a Gránit földtani tanösvényt, de annak jelzéseit errefelé én nem láttam. Csak a zöld sáv van felfestve, azt kövessük.
Hosszú szakaszon egy vadkerítés mellett vezet az út, majd amikor vége a kerítésnek, vége lesz a jelzéseknek is. Ezen a fán van az utolsó.
Részben érthető, hiszen egy fa nélküli fennsíkra érkeztünk, a Sárhegy tetejére, ahol csak bokrok vannak, de azért ilyen területeken is van lehetőség a jelzések kihelyezésére. Táblákat is szoktak kitenni, vagy legalább kövekre felfestik a jelzést. Hát itt ilyen nincs.
Kereszteződések viszont vannak. A jelzés a térkép szerint elfordul jobbra, majd alulról visszatér a tetőre. De ha mindig egyenesen megyünk, akkor is pont ugyanoda fogunk érni.
(Azért egy ilyen kereszteződésbe igazán kitehetnének egy útirányokat jelző táblát...)
Aztán az út mentén meglátjuk az első szikla-formációkat. Ebből már tudhatjuk, hogy jó helyen vagyunk.
És a sziklán előkerül a jelzés is. A piros kereszt a faluból jön fel az Arany János, majd az Ingókő utcán (tehát arra is fel lehet jönni). És a zöld jelzés is meg lett.
A területen a gránit kisebb-nagyobb sziklacsoportokat alkot, amelyek jellegzetes alakjukat a szél és az esővíz együttes hatásának köszönhetik.
A talaj lepusztulásának köszönhetően a kemény gránitsziklák előbukkantak, majd a repedésekbe szivárgó esővíznek, illetve a jégnek köszönhetően hasadnak, aprózódnak, változik az alakjuk.
Itt már ismét követhetjük a zöld jelzést, mert a sziklákra fel van festve.
Színes bokrok között vezet tovább a keskeny ösvény.
Fent a dombtetőn sehol egy kis árnyék, ezért a túrát inkább ősztől tavaszig ajánlom. Nyáron, nagy melegben tikkasztó lehet itt a túra. A hőség, az égető napsütés és a vízhiány miatt valószínűleg kevésbé élvezhető, mint egy kellemes tavaszi vagy őszi napon. Én november végén voltam, amikor nagyon szép színekben pompázott a növényzet.
Az ösvény mellett egy magaslaton találjuk az Árpád pihenőt.
A padon megpihenhetünk és gyönyörködhetünk a lenyűgöző panorámában. Természetesen rálátni a Velencei-tóra is.
A Velencei-hegység Magyarország egyetlen gránit alapkőzetű hegysége és mint ilyen az ország földtani értelemben legöregebb tájegysége.
Innentől gyakorlatilag már sétálhatunk sziklától szikláig, össze-vissza.
A Velencei-hegységet valószínűleg csak megszokásból nevezzük hegységnek, hiszen a Dunántúli-középhegység legkisebb tagjának legmagasabb pontja is csupán 352 méter. Előnye viszont, hogy könnyű megközelíteni és a területet átszövik a turista- és a kerékpáros útvonalak.
A távolról már látott sziklaformáció hatalmas kövei közelről érdekesek, különös színűek.
Aztán innen meglátjuk a távolban a még nagyobb sziklákat. Legyen az a következő, amit megkeresünk.
Út közben is vannak szép kövek, ezeken keresztül vezet az út a hatalmas sziklákhoz.
Nagyjából van ösvény a dombtetőn, de gyakorlatilag bármerre mehetünk, mindenhol fogunk nagy köveket találni. Az egész dombtető tele van a földből előbújt gránit formációkkal.
A köveken kiterjedt zuzmó telepek láthatóak.
A zuzmók (Lichenophyta) egysejtű fonalas kék- vagy zöldmoszatok és tömlősgombák együttéléséből (szimbiózis) kialakult szervezetek. A zuzmóknak számtalan színváltozata létezik. Színüket leginkább a fotoszintézist végző algák határozzák meg. A különböző színezetű zuzmók a sziklafelületek különböző pontjain helyezkedhetnek el, annak függvényében, hogy milyen életfeltételeket igényelnek inkább, például a fényviszonyokat tekintve.
Ez a kő is egészen kocka. Vagy olyan, mint egy nagy asztal.
A Pogány-kő (241 m) csúcsa körül elszórt Pogány-kő formációt hatalmas sziklák alkotják.
Ez is olyan, mintha óriások pakolták volna egymásra.
Pogány-kő nevű ingóköveken cirill betűs feliratok, „graffitik” emlékeztetnek arra az 1991 előtti időszakra, amikor a területen a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg egyik gyakorlótere helyezkedett el.
Az ingókövek területét 1953-ban, hazánk geológiai értékei közül elsőként, nyilvánították védetté. (Ehhez képest itt gyakorlatoztak a szovjetek...)
A Pogány-kőről meseszép panoráma tárul elénk... ha éppen nincs köd. Bár a Velencei-tó még így is látszott szabad szemmel, csak a fotó nem adja vissza rendesen a látványt.
Szerencsésebb esetben keleti irányban láthatjuk a hegység legmagasabb pontját, az adótoronnyal koronázott Meleg-hegyet (352 m), és a pákozdi ingókövek dimbes-dombos vidékét is.
Aztán a gyalogösvényen menjünk tovább arra, amerre még nem jártunk.
És hamarosan megérkezünk a legismertebb ingókőhöz, a Kockához.
Egyszerűen hihetetlen, hogy így az élén áll. Ugye, hogy teljesen olyan, mintha valaki direkt így odarakta volna? Hogy jöhetett ez így létre, természetes úton?
A Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapja szerint:
"A kemény, tömött, vízzáró kőzetet repedések szelik keresztül-kasul. A repedések a gránit tömegét, nagy négyszögletes hasábokra tagolják és ezeken a felszíneken folyik a kőzet aprózódása, mállása. A felszín mállása folytán a gránittömbök sarkai legömbölyödtek, a tömbök elváltak egymástól és sajátos képződmények az ún. "ingókövek" jöttek létre. Egyes tömbök élükkel támaszkodnak csupán a sziklára, amelyen kimozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének. Ezen alakzatok legszebb példányait őrzi a természetvédelmi terület."
Ha a Kocka-kő mögött tovább megyünk az ösvényen még egy kicsit, akkor a növényzettel eléggé benőtt Oroszlán-sziklához jutunk.
Ez is egy hatalmas, mohával benőtt kőtömb az alacsony tölgyek között.
Az Oroszlán-sziklától menjünk vissza a Kocka-kőhöz, mert az utunkat erre folytatjuk tovább.
A Kocka-kő melletti fára vannak felfestve a jelzések, melyek közül innentől a sárga háromszög fog nekünk kelleni, mert az vezet a további látnivalók felé.
Keskeny ösvényen indulunk el lefelé a dombtetőről.
Fákon, köveken megtaláljuk a sárga háromszög jelzést, nem fogunk eltévedni.
Elhaladunk egy mohával borított nagy, lapos szikla mellett...
... az elágazásnál kövessük tovább a sárga háromszöget ...
... majd rövidesen megpillantjuk a hegység legimpozánsabb sziklaalakzatát, a gigászi gólemnek tűnő Pandúr-követ.
A Pandúr-kő egymásra hányt gömbölyded sziklái lenyűgöző látványt nyújtanak. Fel is mászhatunk a tetejére, vigyázzunk azonban, igen magasak a sziklák, és kapaszkodó nem nagyon van.
Út közben tábla figyelmeztet rá, hogy a közelben méhek vannak. Hát ezért is jobb ősztől tavaszig túrázni erre, mert akkor a méhek nem röpködnek már.
A rengeteg egymásra szór szikla között itt is vannak nagyon érdekes formációk. Például ez a szintén az élén "álló" hatalmas kő.
Vagy ez a nagy szikla alá szorult kis szikla.
Vagy ezek az egymásra rakott kövek.
A hatalmas Pandúr-követ érdemes körüljárni, nézzük meg elölről és hátulról is.
Mivel a talaj lejtős, nem kell felmászni sehova, hogy átlássunk a kövek és a fák fölött.
És ha kigyönyörködtük magunkat a rengeteg érdekes formában, akkor indulhatunk tovább lefelé. Hát igen, egy kicsit meredek... és apróköves is... Csak óvatosan.
Még alulról is érdekes formációk láthatóak. Meg, ahogy egy fa is belenőtt a kövek közé.
Aztán kezdődik a meredek domboldal lefelé. Ez itt azért izgi, mert a sok falevél alatt nem látszik, hogy mi van. És lehet kő, ág, lyuk, guruló kavics vagy rendes talaj is. Minden lépés tartogathat valami meglepetést.
Visszanézve ilyen meredek ösvényen kell lejönni. Ez fölfelé sem jó, lefelé meg még rosszabb.
Viszont ha leértünk, akkor egy kellemes erdei ösvényen folytatjuk az utunkat a sárga háromszög jelzést követve.
Egészen addig kell a sárga háromszöget követni, amíg össze nem találkozik a sárga sávval. Most már a sárga jelzésen sétálhatunk tovább az erdőben.
A széles erdei út keskeny ösvényben folytatódik, de a sárga jelzés mindenhol jól látszik a fákon. Itt kiérünk a lakott terület szélére, már házak is vannak, de aztán az erdőben megyünk tovább.
És előkerült a Gránit földtani tanösvény zöld levél jelzése is. Ha itt a zöld levél jelzést követjük, akkor egy kis kitérővel megnézhetünk egy újabb "ingó-követ", a Kiscipót.
Vagy mehetünk tovább a sárga jelzésen is.
Ha felmentünk a Kiscipóhoz, akkor itt érünk le. Vagy ha alulról jövünk, akkor itt láthatjuk a fán a táblát, ami a sziklaformációhoz vezető ösvényt mutatja.
Aztán tovább és tovább, mindig a sárga úton. (Egyébként ez a lefelé tartó út egy kicsit hosszú volt, vagy csak nekem tűnt annak. Fölfelé hamarabb odaértem a dombtetőre.)
Az ösvény mellett találjuk a Csorda-kutat. Ezt annakidején a 60-as évek környékén birkák itatása céljából építették. Aztán önkéntes összefogással pár évvel ezelőtt felújították.
A kútban van víz, de mélyen és egy csomó bedobált ág is van benne. Sajnos szomjoltásra nem alkalmas.
A kút után mehetünk tovább a sárga sávon az erdőben.
Majd egyszercsak kis tábla és a tanösvény zöld levél jelzése mutatja, hogy bent a fák között még van valami.
Itt befelé nagyon jól láthatóan fel vannak festve a tanösvény jelzései. Az ösvény mellett pedig az örökzöld lónyelvű csodabogyót is megfigyelhetjük.
A Gomba-kő felé nemcsak kőből vannak gombák.
Majd fel kell kaptatni egy meredek ösvényen ...
És valószínűleg meg is találtuk a Gomba-követ, hiszen itt a jelzés alapján majd vissza kell fordulnunk. Pár perces kitérő csupán.
Hát... kő. De hogy gomba? Nem igazán találtam olyan szöget, ahonnan gombának nézett volna ki. De biztos nem véletlenül kapta ezt a nevet. :-)
Viszont itt megfigyelhető az az érdekes folyamat, ahogy a repedések mentén málló morzsalékot az időjárás már kimosta, így elváltak egymástól a nagy kőtömbök.
Ugyanazon az úton térhetünk vissza a sárga sáv jelzéshez, amin bementünk.
És sétálhatunk még sokat tovább, a sárga úton.
Majd kiérünk egy "tisztásra", ahol táblák is vannak. Innen megy fel a piros kereszt jelzés az Ingó-kövekhez, tehát ez az irány is egy jó alternatíva a környék megismeréséhez.
A lustábbak idáig is fel tudnak jönni autóval és akkor csak innen kell gyalogolni. És ebből az irányból a piros kereszt jelzést követve a sziklaformációk mindössze 1,5 km-re vannak.
Mi viszont mehetünk tovább még mindig a sárga sávval jelzett úton. Közben beérünk Pákozdra, és a falu házai között ereszkedünk le vissza a főút mellé.
A jelzések végig villanyoszlopokra és táblák oszlopára, jól látható helyre vannak felfestve.
A főúthoz visszaérve láthatjuk, tábla is mutatja, hogy ebből az irányból is felmehetünk az Ingókövekhez.
Remélem kedvet kaptatok egy jó kis kiránduláshoz a Velencei-tó mellett. Kellemes erdő, meleg dombtető, csodás kilátás és érdekes sziklák - ez mind a pákozdi ingókövek mezeje.
A közelben található Nadap, ahol az országban egyedülálló szintezési ősjegyet (és környezetét) nézhetjük meg, de innen nincs messze Gánt sem, ahol meg vörös homokon, marsbéli tájon sétálhatunk. És persze még számos csodát rejt Fejér megye is, folyamatosan bővítem majd az érdekes helyek listáját.
Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk egy része a következő honlapokról származik: www.dunaipoly.hu, https://kirandulastippek.hu, https://velenceito.info, www.termeszetjaro.hu.
Utolsó kommentek