kiránduló

Közösségi oldalakon láttam fotókat a Sellyei Arborétum sáfránymezőjéről és mivel nincs túl messze, rögtön tudtam, hogy ezt nekem is látnom kell. Csak illír sáfrányokat kerestem tehát, de végül egy csodás arborétumot találtam. Rengeteg más virág és virágzó bokor is van benne, amik így tavasszal szépen sorban virágba borulnak. Ezért szinte mindegy mikor megyünk, mindig tartogat valami szépséget. A hatalmas fák árnyékában nyáron is jó megpihenni, és kellemes a séta benne még akár télen is. Sokan kihasználták a jó időt, sokan sétáltak az arborétumban, és pihentek a padokon, pedig nem túl frekventált helyen található az egész. De érdemes megkeresni! Mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Baranya megyében, Szigetvártól délre kb. 30 km-re. Térképen ITT.

Sellye lent van Dél-Baranyában, az Ormánságban, a horvát határhoz közel. Ha a kisváros meg van, akkor a központban lévő nagy sárga templomot kell keresni, az már messziről látszik. A templom mellett van egy kis parkoló, ahol meg lehet állni. (Korán érkeztem, még csak egy autó volt ott, nade majd visszafelé...)

A kastélykert kapuja csukva van, de ki van rá írva, hogy nyitva tartás 6:30-tól 17-ig. Akkor hát nyitva kell, hogy legyen, és valóban, a nagy kapu nem volt zárva, csak be volt hajtva. Tehát nyugodtan be lehet sétálni rajta.

A kastélyt a Batthyány-család építette barokk stílusban, a mai formáját a XVIII. század közepén nyerte el. Az 1800-as évek elején mind a kastély, mind a hozzá tartozó terület nászajándékként a Draskovich család birtokába került, mikor Draskovics Károly feleségül vette Batthyány-Strattmann Erzsébetet.

Az utóbbi időben kollégium működött benne, most azonban le van zárva, és mindenhol feliratok figyelmeztetnek a vakolat omlására, ezért megközelítése tilos.

A kastély északi két főkapu közötti része a 16. századból való, a keleti, nyugati és déli szárnyak 1745-50 között épültek. A kastélypark már a Draskovich család tevékenységének köszönhetően nyerte el a mai kiterjedését és kertépítészeti kialakítását. A család a századforduló környékén (1890-1910 körül) hozta létre a korabeli stílusirányzatoknak megfelelő díszkertet, mely a kastély főhomlokzata előtt geometrikus, a keleti és a nyugati kertrészeken oldott vonalvezetésű, tájképies kialakítást kapott. Induljunk hát jobbra felfedezni a sok szép növényt a parkban.

Nagy táblán olvashatunk a kastély és a kert történetéről, térképen pedig megnézhetjük, hogy hol milyen látványos facsoportot vagy különleges fát találhatunk.

240 lombhullató, 115 örökzöld fafajtát, többek közt homokon is jól növekvő akácfákat csodálhat meg minden ide látogató, melyek a világ számos pontjáról, Kínából, Japánból, Spanyol és Görögországból vagy a Kaukázusról kerültek ide. A parkban Kanadától Kínáig a világ majdnem minden jellegadó fenyőféléje is felsorakozik.

A park természetvédelmi terület is, ahol óvjuk, védjük a természet értékeit. A tábla érdekessége, hogy még a Megyei Tanács VB. tette ki. A feliratot kicsit megmagyarázza, hogy a kastélyt körülvevő 7,65 hektáros terület botanikai értékei miatt 1965-ben került védelem alá és lett arborétum.

Az ösvényen elindulva rögtön egy hegyi (avagy óriás) mamutfenyő bámulatos magasságát csodálhatjuk meg. Ezt tekintjük a Föld legnagyobb (tömegű) élőlényének. Magassága általában 50–85 m, törzsének átmérője 5–7 m; kivételesen 10 m-nél is több lehet. Magyarországon a legnagyobb példányok 30–40 méter magasak.

Az arborétum területén több faragott szobor is található, ezek a Sellyén megrendezett Nemzetközi Festő- és Faszobrász Alkotótáborokban készültek, melyet az Ormánsági Művészeti Központ több alkalommal megszervezett külföldi és hazai festőknek és faszobrászoknak.

Rövid séta után egy karakteres vérbükk csoport alatt meg is lett a sáfrány tenger, amiért eredetileg jöttem.

A Dél-Dunántúl legszebb és leg-fajtagazdagabb parkjának tartott Sellyei Arborétum minden évszakban tartogat csodákat. Ám tél legvégén, tavasz elején talán a legszebb, amikor az illír sáfrányok szőnyege borítja a talajt.

Kicsit elkéstem, mert a virágszőnyeg már kezdett elvirágozni, de még így is lenyűgöző volt a látvány.

Az illír sáfrány (Crocus tommasinianus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó sáfrány (Crocus) nemzetség kora tavasszal virágzó, Magyarországon védett faja.

Dél- és Kelet-Európa, pontosabban Magyarország, Bulgária, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Románia, Montenegró és Horvátország endemikus növénye. Endemikus, tehát természetes állapotban csak ezen a területen fordul elő.

5–15 cm magas, hagymagumós évelő növény. Tőálló levelei keskenyek, szálasak, közepükön egy fehér, vaskos hosszanti csík fut végig. 

Ugyancsak tőálló virágát hártyás fellevél borítja. Lepellevelei hosszú csövűek, színük a halványlilától a sötét ibolyaszínűig terjed és a hozzá megtévesztésig hasonló kárpáti sáfránytól foltnélkülisége különbözteti meg.

A 3 külső lepelcimpa belső oldala lila, a külső pedig fehér, a föld alatt még folytatódik. Porzója és bibéi narancssárgák, a bibeszál fonalas. Termése tok. Fehér színváltozata is ismert. Sőt, találni fehéret és rózsaszínt itt a sok lila között is.

Az illír sáfrány hazánkban védett, eszmei értéke 50 000 Ft. Tolnában, Gyulaj környékén fordul elő a legnagyobb mennyiségben, de a Villányi-hegységben is megtalálható. A sáfrány állománya a kastélyparkban kb. 280 ezer tőre tehető, ennek eszmei értéke összesen több mint 10 milliárd forint.

Ha sikerül elszakadni a sáfrányok mezejétől, akkor az ösvényen újabb látnivalók felé sétálhatunk tovább. Ha kedvünk tartja, egy-egy padon el is mélázhatunk, vagy élvezhetjük a természet szépségét.

Az út mellett újabb virágok nyílnak. Itt például egy helyen az illír sáfrány, a téltemető és az ibolya.

Erről az érdekes virágról nem sikerült megállapítani, hogy micsoda. Tudja valaki?

Kezdett már bimbózni a sokak által aranyesőnek ismert bokor, de az igazi neve aranyfa vagy aranycserje.

Az aranyfa (Forsythia), az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó nemzetség. Felálló vagy lehajló ágú cserje. Leveleik keresztben átellenesek, a négycimpájú virágaik magányosan vagy csoportosan lombfakadás előtt vagy azzal egy időben nyílnak a vesszők hosszában.

Az ösvény mentén egész aranycserje sor található, ha kinyílik ez is csodás látványt nyújt majd.

Érdekesség, hogy kínai neve csin-csung, azaz aranycsengő. 

Ez a gyönyörű, különleges fa a kaliforniai gyantásciprus. Eredeti élőhelye Észak-Amerika pacifikus–észak-amerikai flóraterülete. Díszfának főleg az északi mérsékelt égöv országaiba telepítették be, egyebek közt Magyarországra is. Szép példányi díszlenek az ország több arborétumában, de közparkokban és magánkertekben is.

A következő bokor a soktövisű magyal. Az örökzöld bokrocska tényleg nagyon szúrós.

A parkban madáretető és madár odúk is vannak kirakva, sőt, az egyik fán denevér házat is láttam. Az ilyen fadobozt a denevéreknek teszik ki búvóhelynek, alvóhelynek.

A talajt sok helyen borítja borostyán. Mindenki ilyennek ismeri, de tudjátok, hogy a fákra felkúszva már egészen más alakú levelei vannak?

A borostyán a heterofillia klasszikus esete. Az ötkaréjos levelű, fiatalkori, meddő alak a földön kúszva sűrű, örökzöld gyepet alkot és többnyire árnyékban él. A fák koronájába, sziklára vagy falra léggyökerekkel felkapaszkodva fokozatosan alakul át ékvállú rombos tojásdad levelű, zömök hajtású, időskori alakká. Ez hozza ősszel, szeptember-októberben a gömbös ernyőkben álló, zöldessárga virágokat, majd a borsó nagyságú, fekete termés tavasszal érik. Termését az énekes madarak nagyon szeretik.

A kastélypark különleges mikroklímájának köszönhetően több helyen is ideális életfeltételeket találnak egyes páfrányfajok. Ez többnyire a nagyobb fák és bokrok által biztosított árnyéknak, és a szinte folyamatosan nedves talajnak köszönhető. Összesen hét fajjal találkozhatunk az arborétumban, ezek közül a királypáfrány fokozottan védett.

Szintén az árnyékos helyeket szereti a különleges gímpáfrány. Ez a páfrány az árnyas, hűvös szurdokvölgyek jellemző faja, de megtalálható sziklaerdők és bükkösök aljnövényzetében, barlangbejáratoknál is. A gímpáfrány Magyarországon az egyetlen olyan páfrányfaj, amelynek levelei osztatlanok. Nevét onnan kapta, hogy levele állítólag hasonlít a gímszarvas nyelvére. 

A sellyei uradalom egészen 1945-ig a Draskovich család kezében maradt. A település az első világháborút követő években, a szerb megszállás idején járási székhely volt. A második világháború 1944-ben érte el a települést és a birtokot, Draskovich Ivánt és gyermekeit ekkor űzték el Sellyéről, a kastélyt pedig kifosztották.

1946-47 között gazdasszonyképző intézmény, 1950-63 között járási bíróság és tanács működött a kastélyban. Ezt követően 1964-ben költözött a kastély falai közé a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum diákotthona, majd annak jogutód intézménye. Az épület új funkciójának köszönhetően többször is átalakították a kastély és a park egyes részeit. De az épület ma is nagyon impozáns.

Ebben az arborétumban is találunk néhány tiszafát.

A tiszafa a világ legértékesebb fái közé tartozik. Nem tartalmaz gyantajáratokat, nem vetemedik, nem reped. Fájából íjakat készítettek, az építészetben gerendának használták. Kiválóan alkalmas bútornak tömörfaként. Jelenleg elsősorban faszobrászatban és dísztárgyak készítésére használják.

A tiszafa rendkívül lassú növekedésű, hosszú életű fafaj. Magassági növekedése életfázisának első 10 évében 2-5 cm, és azután is csak 10-25 cm/év. A tiszafa tipikusan kétlaki faj, külön egyeden nőnek a porzós és a termős virágai. Magja szeptembertől érik. A magköpeny piros színű és édes ízű, a madarak előszeretettel fogyasztják és terjesztik. 

Az uradalmi együttest kiszolgáló személyzeti udvar és kertészet a kastélypark dél-nyugati határán helyezkedett el. Az udvarban gépraktár, valamint a kocsis, a sofőr és a traktoros számára személyzeti-szolgálati lakások álltak. Ettől elkülönülve volt még szolgálati lakása itt a főkertésznek és a segédkertésznek is. A kertészet mellett három üvegház is állt, valamint ezek szomszédságában egy méheskert is volt. Az alsó Majorban álló magtár 1874-ben még sörgyárként üzemelt. Mellette tehénistálló és egy kis tejház is állt.

A kertészetben kánna, dália és más egynyáriak termesztése folyt, az üvegházakban liliomot, szegfűt, cikláment, krizantémot is neveltek. Utóbbiak elsősorban a kastély belső tereinek díszítésére szolgáltak. A virágokon kívül zöldségeket is termesztettek, ezekből még Trakostyánba, a grófi család nyári rezidenciájára is szállítottak.

Ezt a virágot meg ugye mindenki sárga csillagvirágnak ismeri? Hát ehhez képest... A sárga tyúktaréj (Gagea lutea) a liliomfélék családjába tartozó, kora tavaszi, sárga virágú vadvirág. 10–25 cm magas, lágyszárú, hagymás, évelő növény. Eurázsiai elterjedésű faj, egész Európában honos, de Magyarországon ritka.

A park faunája a növényvilághoz hasonlóan igen gazdag, védett állatfajokban is bővelkedik. A primitívebb élőlényektől egészen az emlősökig szép számmal képviseltetik magukat. Csigák közül a kerti csiga és az éti csiga a leggyakoribb. Ízeltlábúak közül gyakran találkozhatunk keresztes pókkal, imádkozó sáskával, de néha még szarvasbogárral vagy hőscincérrel is. A számtalan lepkefaj közül említést érdemel a nappali pávaszem, az atalantalepke, a kardoslepke és a fehérpettyes álcsüngőlepke is. Kétéltűek közül találkozhatunk erdei békával, zöld levelibékával, zöld varanggyal és barna ásóbékával is. Hüllők közül leggyakoribb a vízisikló, a rézsikló, a zöld gyík és a lábatlan gyík is. Emlősök közül a keleti sün, a közönséges kései denevér, a mókus és a vakond is állandó lakója a parknak.

A fák között szúrós csodabogyó bokrokat is találhatunk. Ez egy szubatlanti-szubmediterrán elterjedésű cserje, legészakibb megjelenése Magyarországon van. A Dél-Dunántúl erdeiben fordul elő leggyakrabban, helyenként akár tömegesen. A zselici erdőkben és a Mecsekben is nagyon sok van.

Különlegessége, hogy levélszerű ellaposodott szárképletei, az ún. fillokládiumok vannak rajta, melyek tojásdad-lándzsásak, 10–30 mm hosszúak, ép szélűek, bőrszerűek, merev szúrós hegyben végződnek. A valóságos levéltől abban különböznek, hogy rajtuk virág és termés van (innen ered a neve), ami az igazi levélen soha nincs. Valódi levelei aprók, pikkelyszerűek, a levélágak tövénél helyezkednek el. 

A parkban rengeteg madárral is találkozhatunk, közülük többen rendszeres fészkelők, mint a kék cinege, az örvös galamb, a csuszka, a feketerigó és az erdei pinty is. Gyakran hallani fülsértő hangját a szakjónak is, melyet népies nevén mátyásmadárnak is neveznek. A madarakat télen etetik, fészkelésüket pedig kihelyezett odúkkal segítik.

A kavicsos út mentén rengeteg árvacsalán is virágzik. Valahol van a parkban pufók árvacsalán is, ami védett és igen ritka faj az országban, vadon csupán néhány helyen él Zákány és Őrtilos környékén.

A következő fenyő különlegesség a japán selyemfenyő. A japán selyemfenyő (Pinus parviflora) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának, a tűnyalábos fenyők (Pinus) nemzetségébe és a selyemfenyők alnemzetségébe tartozó, terebélyes, oszlopos, örökzöld fa. A mérsékelt égövben rendszeresen ültetik, de Magyarországon csak néhány példánya él.

A park hatalmas fái nyáron hűs árnyékot adnak az ösvényeken sétálóknak, de télen sem hiányzik a zöld szín, hiszen rengeteg örökzöld fa és bokor található az arborétumban.

Természetesen hóvirág csoportokkal is találkozhatunk koratavasszal az arborétumban.

A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék talán legismertebb növénynemzetsége. Huszonegy fajuk él, melyek a Pireneusoktól, Közép- és Dél-Európán át a Kaszpi-tóig, illetve a Közel-Keletig találhatók meg. Közülük a legkülönlegesebb faj Görögországban él, s októberben virágzik.

A kikeleti hóvirág (mely hazánkban a legelterjedtebb) 2005 augusztusában, az uniós jogszabályváltozásoknak köszönhetően lett az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növényfaj Magyarországon is. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft, egyetlen szál letépését is pénzbírsággal büntetik. Pedig azok a szép, régi nőnapok... amikor hóvirágcsokrokkal köszöntötték a fiúk a lányokat...

A park keleti részének létrehozása a korábbi gazdasági épületek megszüntetésével, valamint az attól távolabbra lévő haszonkerti területek bevonásával történt. E kertrész útvonalvezetése nem olyan szépen kimunkált, mint a nyugati oldalon, de a változatos növénycsoportok, dendrológiai különlegességek kellő mértékben ellensúlyozzák a nem túl divatos útvonalvezetést.

Az ösvény mentén újabb virágszőnyeg örvendeztet meg bennünket, ez a téltemető. Magyarországon tél végén, kora tavasszal virágzik, élőhelyén szép virágszőnyeget hoz létre köszönhetően annak, hogy nagyobb telepekben nő. Virágzása akkor erőteljes, amikor előtte kellő hideghatás érte, vagyis amikor hideg és kemény volt a tél. A virág bimbója még bókoló, csak kinyíláskor egyenesedik fel a virágtartó szár. Felhős időben vagy napnyugtakor virága becsukódik. 1982 óta védett.

A világháború utáni időszakban a park keleti része ment keresztül a legtöbb változáson. Az 1960-as évek elején felépített járási pártbizottság épületének (ma mezőgazdasági szakiskola) területfoglalásával megszakították a park határán futó gyalogos sétány összefüggő rendszerét. Ugyancsak a 60-as években szüntették meg a grófi teniszpályát. Helyén egy időben szökőkúttal és virágágyásokkal díszített pihenőterületet hoztak létre.

Újabb szobor bújik meg a bokrok között, ami a sellyei Nemzetközi Festő- és Faszobrász Alkotótáborban készült.

A kankalin (Primula) a kankalinfélék családjának 400–500 fajt tartalmazó nemzetsége. Alacsony növésű, lágy szárú növények tartoznak ide, melyek közül többet dísznövényként is termesztenek. A kankalinok is az elsők között virágoznak koratavasszal. Ez pedig itt a szártalan kankalin.

Egy újabb szép, éppen virágozni kezdő bokrot találtam, ami szerintem japánbirs. Igaz, általában a japánbirs bokrokon világos vagy mélyrózsaszín vagy vöröses virágok vannak, de van ennek fehér változata is. A japánbirsek a lombfakadás kezdetén nyíló nagy, viaszszerű virágaikkal díszítő közkedvelt cserjék. Ágaik tövisesek. Apró birsalma-termésük erősen illatos, de keserű, nem ehető. 

Amikor teljesen virágba borul, szerintem ez is nagyon szép lesz. Bár azért a rózsaszín változat sokkal látványosabb. :-)

A parkban több különleges fenyőféle is van a világ minden tájáról, például andoki araukária, szecsuáni ősmamutfenyő, koreai jegenyefenyő és tengerparti óriásfenyő is.

Hogy ezek a fenyők épp melyikek én sajnos nem tudom, de lehet, hogy keleti luc, amerikai duglászfenyő, himalájai cédrus, páfrányfenyő vagy hegyi mamutfenyő, mert ezek is vannak valahol a parkban.

A keskeny ösvény tiszafasor mellett, fenyők között vezet a filagória felé.

Ne feledjük, hogy a tiszafa minden része (a piros magköpenyét kivéve), még a fűrészpora és a pollenje is egy taxin nevű alkaloidát tartalmaz, amely az emberre és a páratlan ujjú patásokra (különösen a lovakra) nézve halálosan mérgező. Ugyanakkor a páros ujjú patások, az őz, a szarvas, különösebb mérgezési tünetek nélkül rágják a törzsét és a hajtását. 

Az 1930-as években épült egy kis, műkőből készült kerti pavilon, filagória. Kivitelezése egy Krajner nevű jugoszláv építőmérnök nevéhez köthető. Formavilágában a központi geometrikus részhez igazodik, alaprajza nyolcszögletű.

A pavilonból szép kilátás tárul elénk a parkra.

A filagória mellett két hatalmas gyümölcskosár áll kőből faragva. És alaposan megnézve tényleg felismerhetőek benne a gyümölcsök és nemcsak a szőlő. Legfelül sárgadinnye, aztán alma, körte, naspolya, virágok és szőlőlevél.

És megkerülve a kastélyt, lassan visszaérünk a bejárathoz.

Árnyas, S alakú, tégla lépcsősor vehet fel vissza a kastély mellé.

És körbeértünk a nagy parkban. Remélem a kastély mihamarabb gondos gazdára talál, hogy ismét a régi fényében tündökölhessen, mert egyébként minden irányból nagyon szép épület.

Remélem kedvet kaptatok a növényritkaságokhoz, egy kellemes sétához egy kastély gyönyörű parkjában, a sellyei arborétumban.

Írtam már más arborétumokról is határon innen és túl, és folyamatosan bővítem a listát, mert nagyon szeretem az arborétumokat. Baranya megye pedig rengeteg csodát rejt, a Mecsek tele van végtelen túraúttal, de más látnivaló is van még: barlangok, várak, kilátók.

És ugye mennyi autó lett a kis parkolóban? :-D

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a következő weblapokról származik: wikipedia, sokszinuvidek.24.hu, csodalatosmagyarorszag.hu.