kiránduló

Nyár, Görögország, Kréta. Rethymno, az északi parti "nagy" város minden szempontból tökéletes a nyaralásra: hosszú, homokos tengerpartján strandolhatunk egész nap; hangulatos, sikátoros belvárosa tele van apró üzletekkel és tavernákkal; látnivalói is vannak és ideális kiindulópont a sziget bejárásához is. Bár repülőtere nincs, de akár tömegközlekedéssel is könnyen elérhető. Nekem nagyon tetszett, ha visszatérek még Krétára, biztosan Rethymno-t választom bázisul. Megmutatom miért!

Hol található? Görögországban, Kréta szigetén, a sziget északi partján Chania és Heraklion között majdnem félúton. Térképen ITT.

A belváros közelében egy hatalmas parkoló van, ahol a bérelt autókat hagyhatjuk. De ha a közelben van a szállás és más irányból sétálunk be a városba, akkor is érdemes feljönni eddig a térig. Márcsak a gyönyörű székesegyház miatt is.

A templom a huszadik században, 1975-ben épült és négy mártírnak szentelték: Aggelis, Manuilo, Georgios és Nikolaos, akiket 1824-ben öltek meg. A templom kereszt alakú, a kereszt metszéspontja fölött kupolával és a homlokzatán két toronnyal. A belső tereket falfestmények borítják, amelyek a Biblia jeleneteit és a templom patrónusainak életét ábrázolják. (Sajnos ide nem sikerült bemenni.) Érdekesség, hogy a négy mártír közül háromnak az ereklyéjét itt őrzik a templomban, a negyedik vértanú ereklyéit pedig az oroszországi Szentpétervárra szállították.

Innen a belvárosba vezető út a régi városkapun keresztül vezet.

A Guora-kapu az egyetlen, ami a velencei Rethymno erődítményéből megmaradt. Ennek a kapunak, amelyet Giacomo Guoro velencei rektorról (= kormányzóról) neveztek el, nyílása 2,60 m széles. Korábban ez volt a fallal körülvett város főbejárata, és a központi térre vezetett, ahol Rethymno legfontosabb középületei voltak: a Loggia, a Rimondi-kút, az óratorony. 

Kréta harmadik legnagyobb városa, amely az ókori Rithymna helyén épült, a mai napig megőrizte reneszánsz jellegét, ami a világ minden tájáról vonzza a látogatókat.

Rethymno legfontosabb látnivalói az Óvárosban összpontosulnak. Érdemes a szűk sikátorokban eltévedve felfedezni festői zugokat, építészeti kincseket, régi kúriákat és az itt áthaladó hódítók egyéb jeleit.

A rengeteg ajándékbolt között halast is találunk, ahol akár mi is megvehetjük a friss alapanyagot a vacsoránkhoz.

Rethymno ma túlzás nélkül Kréta egyik legszebb városa, amely sajátos „színével”, történelmi és építészeti gazdagságával az egyik legjobban megőrzött velencei város. Az Óvárosban a velencei évek reneszánsz építészeti elemei együtt élnek a muszlim építészettel, és a város gazdag történelme kéz a kézben jár a modern turisztikai fejlődéssel.

Tovább sétálva a szűk utcákon hamarosan egy nagyon régi kúthoz érünk.

A Rimondi-kút Rethymno város egyik legismertebb látványossága. Kréta városaiban a velenceiek vízvezetékeket és szökőkutakat építettek. Mára Rethymno-ban csak egy maradt fenn a velencei évekből, a Rimondi-kút, vagy ahogy a helyiek hívják „Vrysakia”. Egy legenda szerint a szökőkútból való ivás garantálja az örök fiatalságot. (Sajnos nem folyik víz már belőle.) A szökőkutat Rethymno rektora (parancsnoka), A. Rimondi építette és róla nevezték el. A mai Petichaki téren található. A város vízszükségletének jelentős részét fedezte, amikor 1626-ban megépült. Négy korinthoszi oszlopfőben végződő bordás oszlop között oroszlánfejű vízköpők vannak.

Később, a török ​​hódoltság idején a szökőkút fölé félgömb alakú kupolát építettek, amelynek egy részét máig megőrizték. A kút az óváros tipikus, nagyon sokat fényképezett szeglete és a rethymnoiak kedvenc találkozási pontja.

Mellette hangulatos tavernák, és az egész tér be van futtatva lila akáccal. Árnyékot ad, gyönyörű és még illatos is.

Innen az óváros sikátoraiban továbbhaladhatunk az erőd felé. Érdemes felmenni, mert onnan felülről láthatjuk a várost és a tengerpartot is.

Meredekebb utca visz fel a domb tetejére, lakóházak és apró üzletek között. Nyáron biztosan nagyon sokan vannak itt is az utcákon, tavasszal még viszonylag nyugalom volt.

A hatalmas kaktuszok is mutatják a krétai klíma melegségét. Itt télen sincs hideg, csak a hegyekben van hó, Rethymno-ban viszont nem fagy el semmi.

És lassan felérünk a hatalmas erődhöz.

A velenceiek által emelt Fortezza erőd Kréta nyugati részének egyik legfőbb történelmi emléke. Az építmény évszázadokig védte a környéket a fosztogatóktól. Mára Rethymno város büszkesége a dombtetőt beborító építmény.

Az erőd közvetlenül a tengerparton fekszik, de ebből az irányból ez nem látszik. Viszont a bejárata a város felől van.

Az erőd minden nap reggel 8:30-tól este 8-ig van nyitva, utolsó belépés fél 8-kor.

A kapu alatt itt is ajándékbolt van mindenféle görög motívumos ajándéktárggyal.

Balra van a jegypénztár, ahol 4-5 Euro-t kell fizetnünk a jegyért. A pénztár épülete mögött van mosdó is, ahova 50 Centes érme bedobásával lehet bejutni.

Jegyvásárlás után pedig kezdődhet a hatalmas terület felfedezése.

A dombon, ahol ma az erőd áll, az ókorban a régészek szerint még Apollon temploma állhatott.

Mivel Rethymno területe régóta lakott, a rómaiak, majd az őket követő bizánciak egyaránt helyőrséget telepítettek ide, majd védelmi célokra már néhány falat is emeltek.

Fentről szép kilátás nyílik a városra.

Tovább sétálva egy szabadtéri színházat találhatunk. Számos kulturális esemény zajlik a Fortezza nagy szabadtéri színházában. A legismertebb Rethymno Reneszánsz Fesztiválja, amelyet körülbelül 20 éve minden nyáron megrendeznek és nagy népszerűségnek örvend. 

Amikor a velenceiek ide érkeztek, a 13. századtól kezdődően a város hamar fejlődésnek indult, házak épültek az egykori helyőrség romjain, és kikötő is épült. Rethymno hamarosan Kréta nyugati régiójának meghatározó települése lett. A város lakói kereskedelemből és mezőgazdaságból éltek. Aztán a viszonylag békés évszázadokat a tengereken egyre nagyobb területet meghódító török birodalom terjeszkedése törte meg.

A velencei tanács a török fenyegetés idején jelentősen növelte Kréta itteni haderejét és 1540-ben egy várost védő fal építése is elkezdődött.

Az egyre nagyobb hatótávolságú és tűzerejű fegyverek elterjedése miatt azonban a falak passzív védelme már nem bizonyult elegendőnek. 1571-ben Rethymno város falai alá megérkezett a török sereg 40 hajója, melyeket az olasz származású, de muzulmán hitre áttért Ali pasa vezetett. A hajók addig ágyúzták a várost, míg a lakosság elmenekült a hegyekbe egy alig 100 fős helyőrséget hagyva hátra. A komoly túlerőben lévő török had az itt maradt védőket hamar felőrölte és a falakat áttörve 1571-ben földig rombolta a várost.

Innen látszik, hogy az erőd valóban a tengerparton van, csak egy út választja el tőle.

A törökök Rethymno elpusztítása után hamar továbbálltak, így a visszatérő velenceiek szinte azonnal elkezdhették az újjáépítést. Mivel a városfal ereje nem bizonyult elégségesnek a támadásnál, a helyi vezetők és tanácsnokok egy jóval komolyabb védelemre képes erődrendszer építését adták parancsba. A lakosság által Paleokastro-nak (ősi várnak) hívott dombtető bizonyult a legalkalmasabbnak a feladatra, mivel ezt már korábban is a környék megfigyelésére használták.

Egyik épület mellett régi ágyúk is megfigyelhetők, bár elég erősen megrágta már őket az idő vasfoga.

A ma is fennmaradt épületek helyét védelmi okokból határozták meg, két évvel azután, hogy Uluj Ali kalóz (1571) elpusztította a várost. Az építkezést Alvise Lando rektor és Yiannis Skordilis mestere felügyelte Sforza Palavicini tervei szerint. Az alapkövet 1573. szeptember 13-án helyezték el és ezzel kezdetét vette a velenceiek uralmának legnagyobb szabású építkezése Krétán. A korabeli beszámolók szerint több mint százezer helybeli dolgozott a vastag falakon, bástyákon, belső épületeken, míg végül 1580-ban készült el az építmény. A végeredmény egy szabálytalan sokszög alakú erőd lett négy bástyával.

A Fortezza felépülése után Rethymno lakói közül sokan be szerettek volna költözni az erődbe, ám mivel azt a velenceiek főként a saját embereiknek és elöljáróiknak szánták, így keveseknek adódott erre lehetősége. Korabeli népszámlálások szerint Rethymno lakossága ekkor már több mint 5000 fő volt, ennyien el sem fértek volna bent.

A Fortezza védekezésben hatástalannak bizonyult, mert hiányzott körülötte a vizesárok és a támadók lelassítását lehetővé tévő más építmények, azonban a belső teret elég jól megtervezték. Az erőd központi részét foglalta el egy tér Agios Nikolaos székesegyházzal (amelyet a török ​​uralom idején Ibrahim Khan mecsetté alakítottak át, kupolával és minarettel kiegészítve), valamint a rektori rezidencia. Ennek a lakóparknak egyes részei ma is fennmaradtak. A korabeli dokumentumok szerint kétszintes, 49 ajtós, 81 ablakos, két lépcsőházas és erkélyes volt, kialakítása pedig a reneszánsz palotamintát követte. Volt még több ciszterna, a tanácsosok rezidenciája, egy épület, amelyről úgy tartják, hogy püspöki rezidencia lehetett, raktárhelyiségek, két templom (Agia Ekaterini és Agios Theodoros), valamint magánházak.

A velenceiek a pénzügyi forrásaik kimerülése miatt a védelmi hibákat már meg sem próbálták kijavítani, mivel úgy gondolták, hogy a dombtetőn álló vastag falak elrettentő látványa és a Fortezzában felhalmozott tűzerő elég lehet a támadók megfélemlítésére.

Néhány évtizeddel később az Oszmán hadsereg ismét meg is jelent a tengeren és látva a megerősített támaszpontot, szinte az egész Égei-tengerről összevonta a csapatait a Fortezza ostromára. Az erőd még a jelentős túlerő ellenében is sokáig kitartott, ám végül 1646-ban sikerült bevenniük a törököknek.

Miután a törökök megszállták Kréta szigetét, a megrongálódott erődben esett károkat kijavították és majdnem 3 évszázadig saját irányításuk alatt tartották. Az erődben lévő keresztény templomot mecsetté alakították át, új házakat emeltek, melyekbe immár a városlakók is beköltözhettek.

A mecset ma is áll, a kupolájának belseje mozaik mintás.

A 20. századig fennmaradt összes épületet a németek lerombolták, géppuskákat helyeztek el az erőd északkeleti oldalán, és sok túszt is tartottak itt fogva.

A Fortezza ma is a magasból néz a városra és partvonalára, és minden nyáron fontos kulturális eseményeknek ad otthont az Erofili Színházban.

Aki kedveli a történelmet és részletesebben is érdekli Rethymno velencei erődjének belseje, az akár 2-3 órát is eltölthet benne, de ha csak simán körbemegyünk, arra elég fél-1 óra is. Az erőd méretéről árulkodik, hogy falainak hossza 1307 méter. Mivel fa nem sok helyen van az erődben, főként a bejárati kapu körül van csak, ezért a tűző nap ellen mindenképpen készüljetek valami védelemmel, sapka, kalap, kendő viselése nagyon ajánlott.

A kijárathoz közeledve egy keresztény templomocskát is találhatunk még épen.

Bent gyújthatunk gyertyát szeretteinkre gondolva. És némi aprót dobva a perselybe.

Aztán elhagyva az erődöt, még megcsodálhatjuk az ősi, vastag falakon kinőtt növényzetet. Érdekes, hogyan tud megélni ilyen szép virág is a kőfalban.

Ezután leereszkedhetünk a velencei kikötőbe, vagy visszatérhetünk a sikátoros utcácskákba, ahol tavernák sora vár ránk. 

Rethymno 1913-ban, Kréta sziget Görögországhoz csatlakozásakor lett hivatalosan is görög város. Az első és a második Világháború évei alatt Rethymno súlyos károkat szenvedett, ám az 1960-as évek újjáépítési hulláma után hamar felvirágzott. A sziget idegenforgalma már a korai években felfedezte megának a rendkívül gazdag történelemmel és látnivalóval rendelkező várost, és a 80-as évekre már a Nyugat-Krétán nyaralók egyik kedvenc városává vált.

Utcái hangulatosak, éttermei hívogatóak, az ételek finomak és megfizethető áron kínálják őket.

Aztán a sikátorok közül kiérve egyszercsak felbukkan a tenger és a kikötő.

Persze itt is hatalmas ajándékboltok vannak a járdákra is kipakolva, ahol mindent IS lehet kapni. A sikátoros utcákon az egyszerű kis szupermarketek, a gyakran művészien kialakított kávézók és a számtalan ruha- és ajándéküzlet jól megférnek egymás mellett, a többségük a régi házak földszintjén működik.

A kikötőnél régi napóra mutatja az időt és pontos! Csak a nyári időszámítást nem ismeri. :-)

A város több pontján van kitéve nagy térkép, amin be tudjuk tájolni magunkat. Jól látszik rajta a Fortezza, a 2-es számmal jelölt, aprónak tűnő velencei kikötő és a kis sikátoros utcák. Látványos még a 23-as számmal jelölt városi park is, ahol a helyiek bandáznak esténként.

Az alábbi térkép a nagyjából középen, piros nyíllal jelölt téren volt, ahol egy gyönyörű görögkatolikus templom is található.

Ez az Angyalok Boldogasszonyának temploma (Church of Our Lady of the Angels).

A templomnak kalandos története van. A törökök elfoglalták és mecsetté alakították át, de 1917-ben a keresztények visszakapták, és a templomot az Angyalok Boldogasszonya tiszteletére szentelték fel. Ebben az időszakban eltávolították a minaret maradványait, és már 1920-ban felépült a templom harangtornya is.

Természetesen itt is találhatunk gyönyörű csodatévő szent képet ezüstből, drágakövekkel díszítve.

És Rethymno óvárosában jól megfér a templomok között a mecset is, mely mellett karcsú minaret magasodik.

Szintén az óvárosi részen van a Rethymnoi Régészeti Múzeum, mely ugyan Kréta szigetének legkisebb múzeumai közé tartozik, azért az ókori és középkori idők szobraiból, vázáiból és a feltárt régészeti emlékekből összeállított kis kiállítás érdekes látnivaló lehet a történelem iránt érdeklődőknek.

A múzeum melletti régi kapu pedig egy iskola sportpályáihoz és egy hatalmas térre vezet.

Ezen a nagy téren van az imént már említett, egykori mecset. A Nerantze-mecset Rethymno óvárosának egyik legimpozánsabb és legjobban megőrzött műemléke, amely sok más épülethez hasonlóan jelentős változásokon ment keresztül, akárcsak maga a város. A velencei időszakban Santa Maria (Ágoston-rendi Szűz Mária) templomként működött, mellette a Corpus Christi tiszteletére szentelt kápolnát építettek. 1657-ben, amikor a törökök elfoglalták a várost, a templomot mecsetté alakították, amelyet Rethymno hódítójának, Gazi Huseyin pasának szenteltek; azonban közismertebb neve a nerantzei mecset. Később a török ​​uralom idején a velencei terrakotta cseréptetőt felváltotta a ma látható három jellegzetes kupola, a templomot pedig oszmán szemináriummá (teológiai iskolává) alakították át, minarettel. Pontosabban, a minaret 1890-ben épült George Daskalakis, a korabeli híres rethymnoi építőmérnök tervei szerint. A Török Vének Tanácsa Kelet legimpozánsabb minaretjének megalkotására törekedett, és valóban, ez a 27 méter magas és két erkélyes új épület Rethymno legnagyobb és legimpozánsabb minaretje lett. A krétai állam létrejötte és a görög függetlenségi háború után Görögország elnyerte autonómiáját az Oszmán Birodalomtól. Ekkor a mecsetet templommá alakították át és Szent Miklós tiszteletére szentelték fel, de soha nem működött templomként. Az egykori mecset ma Városi Zeneiskolaként működik a Rethymno Művészetfejlesztési Egyesület irányítása alatt. A helyreállítási munkálatok során több tucat sír került napvilágra, amelyeket a velencei korszak padlója alatt találtak. Ami az ajtó faragott burkolatát illeti, ez a reneszánsz építészet egyik leglenyűgözőbb és legkidolgozottabb mintája, amely Rethymnoban látható. Különféle zenei előadások, koncertek és rendezvények zajlanak a valamikori mecset falai között.

Említésre méltó még a Szűz Mária temploma. Ez egy modern stílusú bazilika, amely gyönyörű vallási festményeket rejt. Az eredeti templom és harangláb 1844-ben épült, de a templomot 1956-ban újjáépítették. Ez a helyi érsek székhelye is. 

A zegzugos utcákban, a rengeteg bolt között támadhat némi bazárszerű érzésünk is, persze elsősorban főszezonban, amikor a sikátorokban hömpölyög a tömeg. Főleg esténként.

Bár egyes utcákon lehet autóval is közlekedni, nem érdemes. A legtöbb utca egyirányú, szűk és tele van gyalogossal. De az óváros körül több parkoló is található, ahol letehetjük az autót és gyalogosan, kényelmesen végigjárhatjuk az összes sikátort.

Rethymno több utcájában is vannak ilyen piros virágú fák. A virágok teljes mértékben egy piros üvegmosó kefére hasonlítanak. Ebből adódóan a neve is kefevirág. :-) Ausztrália száraz, meleg területeiről származó díszcserje, eredeti élőhelyén akár 5-6 méteres, örökzöld bokorrá vagy fává is megnőhet. Magyarországon is tartható, nálunk a nagyméretű dézsák jellegzetes növénye. Nevét piros virágairól kapta, amely a száron körkörösen nyílnak. Nekem nagyon tetszik, szerintem igazán különleges a kinézete. És Krétán nagyon sok van belőle.

Az óváros mellett található egy buja zöld park, amiben ott jártamkor a helyi fiatalok bandáztak estefelé. De ettől függetlenül érdemes végigsétálni benne, mert olyan, mint egy nagy botanikus kert.

Egy csomó különleges növény, virágok, bokrok és fák nőnek a parkban. Többek között ez a sövény is valami egzotikus bokor lehet, és nemcsak itt találkoztam vele, hanem Kréta szerte nagyon sok helyen.

Apró fehér virágai nagyon finom, édes illatot árasztanak. Sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy mi lehet ez, de kíváncsi vagyok rá, ha valaki tudja, kérem kommentelje oda a Kiránduló facebook oldalán megjelenő bejegyzés alá. Előre is köszi!

A parkban rengeteg szobor is van, gondolom híres krétai vagy görög férfiakról. Van szökőkút, valami kis épület, büfé is.

És folytassuk a Rethymno-i sétát a tengerparton. Igazi, hangulatos, pálmafás, tengerparti sétány húzódik a kis velencei kikötő mentén. Ezen a sétányon, a városból kifelé eljutunk egy nagyobb kikötőbe, majd a város melletti homokos strandokra.

Rethymno velencei kikötőjét tradicionális tavernák veszik körül, bár nem közvetlenül a vízparton vannak, hanem kicsit beljebb, az út túloldalán. Az egyszerűbb gyorsbüféktől a kifejezetten elegáns éttermekig és bárokig rendkívül széles a választék.

Bár Rethymno kikötője jóval kisebb, mint a chaniai, az óvárosi rész maga látványosabb, bejárására több időt szánhatunk, akár napokat is el lehet tölteni bolyongva az ódon épületek között.

Az óváros mellett közvetlenül szép homokos strand is található, de itt fürödni - gondolom a kikötő miatt - nem szabad.

A kikötő ikonikus épülete a világítótorony, melyhez akár ki is lehet sétálni.

A kikötő méretében eltörpül ugyan Chania velencei kikötőjétől, de színes házaival, kéklő-zöldellő vizével felettébb bájos jelenség.

Kréta hegyei olyan magasak, hogy még tavasszal is hósapkát viselnek a csúcsaikon. Így egészen különleges tengerparti látványban lehet részünk, háttérben havas hegyekkel.

Krétán több helyen is láttam ilyen vad- és házi kacsákat keveredni. A kikötőben is jól élnek ezek az állatok, a világító toronyhoz vezető út mentén etetik, itatják is őket.

A világító toronytól egy más perspektívából nézhetjük meg a várost és készíthetünk fotókat róla.

Sokan azt gondolják, hogy a világítótornyot a velenceiek vagy esetleg a törökök építették, de valójában a világítótorony az egyiptomiak által épült. A 19. század elején a görög felkelések visszaszorítására szolgáló hűséges szolgálatért a szultán átadta Krétát az egyiptomi pasa számára. Az ő uralkodása alatt 1830-ban épült ez a világítótorony. És ez a második legnagyobb épen megmaradt egyiptomi világítótorony Kréta szigetén. (Chaniaban van egy még ennél is nagyobb.) A teljes magassága 9 méter és ma már nem üzemel.

A kis velencei kikötő mellett épült egy sokkal nagyobb, amit ma is használnak. Oda kisétálva szintén nagyon jó fotóhelyet találhatunk, ahonnan gyönyörű fotók készíthetők a városról. Feltéve, hogy nem sötétedik ránk. Bár azért így sem rossz.

Rethymno kikötőjének nevezetessége a delfinek szobra. Ez a szimbólum egyébként több helyen is megjelenik, prospektusokon, képeslapokon. Ez Rethymno "szobor-szimbóluma". Ez a szimbólum már régi érméken is megjelent, melyeket ma a régészeti múzeumban tekinthetünk meg.

A szobrot azért is érdemes felkeresni, mert a helyszín, a nagy kikötő mindenképpen fantasztikus. Az egyik oldalon a város és a kis velencei kikötő, a másik oldalon a hosszú homokos strandok találhatók. Így egyszerre csodálhatjuk meg a szobrot, valamint a tengerre, a kikötőre és a közeli hegyekre nyíló nagyszerű kilátást.

És a kikötő másik oldalán kezdődik az a több km hosszú, homokos partszakasz, ami Rethymno strandját jelenti.

A terület teljesen rendezett, tiszta és népszerű mind a helyiek, mind a turisták körében, akik egy kényelmes fürdőhelyet keresnek Rethymno-ban. A nyüzsgő nyári hónapokban a terület kissé zsúfolt lehet, de elég hosszú és széles ahhoz, hogy mindenki kényelmesen elférjen.

Megtalálni itt az összes szokásos kényelmi szolgáltatást: napernyőket, napozóágyakat (fillérekért), zuhanyzókat, bárokat és életmentő, figyelőtornyokat is. (Mondjuk nyilvános toalettre nem emlékszem...) Rengeteg lehetőség van vízi sportokra is. 

Annak ellenére, hogy a strand a nyüzsgő városközpont mellett található, mivel hosszú, homokos part, itt található a Caretta Caretta teknős egyik legfontosabb fészkelőhelye. Ezért találkozhatunk elkerített területekkel, amelyeken belül a teknősök menedéket találnak, amikor tojásokat raknak. Kulcsfontosságú, hogy a fészkelőhelyek védettek maradjanak és ne zavarjuk őket, főleg, nehogy megsérüljenek a forró homokba rakott tojások.

A strandnak a városhoz való közelsége miatt rengeteg taverna, étterem, bár és kávézó található erre. Minden igényt kielégítenek a hagyományos krétai ebédlőhelyektől a nyüzsgő bárokig, sőt, a koktélokat akár a napernyők alatt is szürcsölhetjük.

Van, ahol az utcán sül a bárány és van, ahol vegetáriánus ételeket is kínálnak.

A hosszú, homokos partszakasz kiválóan alkalmas laza tengerparti sétákra. Vagy sportolásra. Reggelenként sokan futottak itt az út mentén is, ahol kerékpárút is van. 

A tengerparti út mentén végig sokcsillagos szállodák váltják egymást a tavernákkal, élelmiszer- és ajándékboltokkal. Itt mindenki talál magának mind szálláshelyet, mind étkezési, bevásárlási lehetőségeket. De Rethymno strandjait már bemutattam részletesen ITT.

És ha már bevásárlás. Rethymno nagy város, itt mindenféle nagyobb bevásárlóközpont is megtalálható. Vannak helyi, (számunkra ismeretlen) görög élelmiszeráruházak, supermarketek, de van Lidl is. És mutatok néhány helyi specialitást. A specialitások sora már a parkolóban kezdődik... itt az autók árnyékoló tető alatt parkolhatnak. Ingyen.

A Lidl áruházban frissen préselhetünk magunknak narancslevet. A narancsot felpakoljuk a gép tetején lévő kosárba, alulra pedig beteszünk egy üres üveget. És ez egészen biztosan 100 %-os narancslé.

A pékáru nem szabadon hozzáférhető (mint nálunk), hanem a zárt dobozból egy hosszú lapát segítségével lökhetünk ki egyet oldalra, ahonnan el tudjuk venni. Így senki nem tapogatja össze, nem köhög rá, stb... Sokfelé van ilyen már régóta Európában, Krétán is. Nálunk miért nincs?

Krétán rengeteg egzotikus gyümölcs kapható, viszont amit mindenképpen érdemes megkóstolni, az a helyi banán. Kréta keleti oldalán, Malia város körül vannak nagy banánültetvények, ahonnan ellátják a boltokat maliai banánnal. Arról lehet megismerni, hogy egész fürtben van kirakva és egy-egy banán sokkal kisebb, mint az általunk megszokott méret. Viszont nagyon finom! És ez sehol máshol nem kapható, csak Krétán.

És még egy érdekesség, a SYNKA szupermarketben aloe verát is vehetünk kilóra. :-)

És ha valami különlegességre vágyunk, amit haza is vihetünk, az óváros boltjaiban sok helyen kaphatóak helyi, speciális szappanok. Például kecsketejes, vagy csiganyálas. Hát...

Szamártejes szappan is van, ami ajándéknak is kiváló. És még a repülőre is felvihetjük, mert nem folyadék. :-)

Az édességeket kedvelők sem csalódnak Rethymno-ban. Ilyen gyönyörű sütiket lehet kapni, és ez még csak egy kis része a cukrászda pultjának, sokkal többféle van. Nehéz választani.

Rethymno Kréta egyik legromantikusabb és legbájosabb városa. Az óvárosban számos látnivaló található, amelyeket a látogatók élvezhetnek a strandolás előtt vagy után. És ott a hatalmas velencei erőd is, a Fortezza. Meg múzeumok. Meg sikátoros utcácskák. Meg kikötő világítótoronnyal. Meg gyönyörű templomok. És rengeteg tenger.

Remélem kedvet kaptatok hozzá, hogy ha legközelebb Krétán jártok, legalább megnézzétek Rethymno-t. Vagy akár itt nyaraljatok, hiszen nyaralásra minden szempontból tökéletes. Úszkálni a kellemes tengerben, vagy feküdni a forró homokon, miközben a városon túl havas hegyek látványa tárul elénk... megfizethetetlen. :-)

És Rethymno közelében még számos más látnivaló is van, érdemes akár a "hop on - hop off" busszal bejárni, amivel a Mili szurdok is elérhető. Rethymno ideális bázis állomás a sziget nyugati oldalának bejárásához, ahol tényleg rengeteg és sokféle kaland vár ránk. Hegyek, szurdokok, városok és gyönyörű strandok.

A krétai kalandok még mindig folytatódnak. Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a következő weboldalakról származik: https://www.destinationcrete.gr, kretasziget.hu.