kiránduló

Kréta szigetén két repülőtér van, az egyik Chania városa mellett. Aki ide érkezik, az itt szerzi az első benyomásait a szigetről. Vagy ha este érkezik és indul, akkor a hazaút előtti utolsókat. Így jártam én is, Chania-ban búcsúztunk Krétától, ráadásul pont húsvétkor. Az ünnep miatt a város nagy része zárva volt, de így is maradandó élményeket kaptunk. Chania nagyon hasonlít Rethymno-hoz, sikátoros utcák, nagy öböl, világító torony adja az alaphangulatot. Egy napot mindenképpen megér, de akár nyaralásra is jó. Mutatom milyen!

Hol található? Görögországban, Kréta északi partján, a nyugati oldalon. Térképen ITT.

A Chaniai Ioannis Daskalogiannis Nemzetközi Repülőtér 14 km-re van a belvárostól. A reptéri épület előtt van buszmegálló, ahonnan a KTEL (helyi autóbusz társaság) járatai indulnak mind Chania-ba, mind Kréta más városaiba. Továbbá a reptér előtt több autókölcsönző is üzemel, ahol rögtön fel tudjuk venni a bérelt járgányt, akár este is.

Irány tehát a belváros, ahol találhatunk karcsú minareteket, mecseteket, görög-katolikus templomokat, múzeumokat és keskeny, sikátoros utcákat tele boltokkal, tavernákkal.

Chania (vagy Hania) Kréta második legnagyobb városa, egyben régióközpontja is. Rendkívül gazdag történelmi múlttal és több ezer éves gyökerekkel rendelkezik. Állandó lakossága ma kb. 55 ezer fő.

A szűk utcákon fából nem sok van, de szinte minden ház vagy ajtó előtt vannak cserepes növények, virágok. Ilyen pompás kutyatej nálunk is van, de inkább szobanövény. Krétán nagyobb, tele van virággal és az utcát díszíti.

Az egyik szép nagy téren találhatjuk a Szűz Máriának szentelt hatalmas templomot. Chania egyik legszebb templomának története a 14. századra nyúlik vissza. A történészek szerint a Szűz Mária templom elődjét még az 1300-as években emelhették és három évszázadon keresztül szolgálta Nyugat-Kréta ezen régiójának hitéletét. Az 1645-ös török megszállás azonban jelentős változást hozott a templom életében, a papokat elűzték és szappangyárat rendeztek be a falak között.

Több mint kétszáz évig, egészen 1868-ig volt szappangyár a templomban, amikor a keresztényeknek sikerült megegyeznie a törökökkel és felújíthatták az akkorra már erősen elhanyagolt épületet. A velencei stílusban történő újjáépítést követően az épületben ismét a hitélet vált az elsővé, sőt a törökök még egy harangtorony építésébe is beleegyeztek.

Bár a második világháborúban találat érte a templomot, a sérüléseket az elmúlt évtizedekben kijavították, így ma teljes szépségében fogadja a látogatókat. A templom belseje hatalmas és lenyűgöző, csupa arany és ezüst. Nagyon más, mint az itthon megszokott templomok, érdemes bemenni és megcsodálni.

A Szűz Mária templom előtti tér másik végében viszont találtunk egy, a számunkra "igazi" katolikus templomot is. Kicsit el van dugva, de nem nehéz megtalálni, csak át kell menni hozzá egy kapu alatt.

A házak mögött kis belső udvar, pálmákkal teli kert van szobrokkal. És itt van a Mennybemenetel Templomának bejárata.

Belül kicsit egyszerűbb, nem annyira pompázatos, mint a görög-katolikus templom, de azért ez is szép. Rendszeresen tartanak itt is miséket, így Chania-ban nem kell lemondani a templomba, misére járásról sem. (Bár természetesen egy görög-katolikus mise is épp oly felemelő lehet, mint egy római-katolikus.)

A templomoktól a tenger felé továbbhaladva meg is érkezünk a város fő találkozóhelyére. A Sintrivani tér (Szökőkút tér) mindig is találkozóhely volt Chania lakosai számára. Eleftheriou Venizelou térként is ismert, mert itt tartotta beszédeit Eleftherios Venizelos miniszterelnök.

És a téren átsétálva meglátjuk a város régi kikötőjét, mely körül színes házak, a házak alatt éttermek kávézók vannak. Nagyon szép és hangulatos az egész öböl.

Chania velencei kikötője, beleértve a velencei világítótornyot is, a város egyik szimbóluma. A helyiek és a látogatók kedvenc sétálóhelye. A kikötő eredeti építménye 1320 és 1355 között épülhetett, de később, 1353 és 1364 között elhagyták, mert túl sekély volt, és túlságosan ki volt téve az erős északi és nyugati szélnek. Ettől kezdve a nagyobb Heraklioni kikötőt minősítették Kréta legfontosabb kikötőjévé. Chania kikötőjének hanyatlása folytatódott, amikor a város 1645-ben török kézre került, ugyanis a hódítók nem vetették bele magukat sem karbantartásába, sem javításába.

Végül Muhammad Ali, Egyiptom alkirálya (Kréta 1831 és 1841 között egyiptomi fennhatóság alatt állt) felismerte a kikötő jelentőségét a helyi gazdaságban. Emiatt megjavította a mólót és kotrási munkákat végzett, amelyek elősegítették a kikötő újbóli felvirágzását.

A velencei kikötő egyik legjellegzetesebb épületét a törökök emelték a 17. században. Küçük Hasan pasa mecsetét Giali Tzamisi néven is emlegetik, melynek jelentése "mecset a tengerparton".

Azt nem tudom, hogy csak a húsvét miatt volt-e, vagy máskor is van ilyen, de a kikötő körüli éttermek előtt sok helyen forgott nyárson kecske, birka. A kecskék feje sem volt levágva, (ezen a helyen legalább becsomagolták alufóliába, de máshol nem), így a nyúzott kecskefej látványa (a szemeivel és a fogaival) nemnagyon hozta meg a kedvünket a lakomához.

De a húsvét ott is húsvét, csak egy héttel később tartják. Volt piros tojás, kalács és egy kis kontyalávaló is.

Chania világítótornya eltér a többi korabeli világítótoronytól, és nem sorolható egyetlen szabványos világítótorony kategóriába sem. Építészeti szempontból egy minaretre emlékeztet. Nem tartalmaz világítótorony-őr hálóhelyiségeket, tekintettel arra, hogy lakott területen található. A 21 méter magas torony fénysugara 7 mérföld távolságra is eljuthat, és Európában biztosan, de lehet, hogy az egész világon ez az egyik legrégebbi világítótorony. Az alapokat a velenceiek rakták le természetes sziklára 1595 és 1601 között. Számos jellegzetessége a helyi, velencei építészetre emlékeztet. A városfalak építéséhez felhasznált anyagból készült a világítótorony is, amelynek nyolcszögletű alapja van, 16 sarkos középső része és a torony teteje hengert formáz. 1839-ben korszerűsítették az akkori legújabb világítótorony-technológiával. A keleti oldal lépcsőháza és a mellvéd török kiegészítés.

A velencei világítótorony a II. világháború idején súlyos károkat szenvedett. Részlegesen újították csak fel a háború után, majd a ma is látható formáját 2006-ban, egy teljes körű restauráláson nyerte el. A felújítás az eredeti velencei tervek alapján történt. A torony a talapzatával együtt 26 méter magas és ezzel nemcsak Kréta, de egész Görögország legmagasabb világítótornya. 

A városban több helyen is vannak kint nagy térképek, melyeken beazonosíthatjuk, hogy hol vagyunk éppen és hogy merre található a többi látnivaló.

A világító toronnyal átellenben található a Tengerészeti Múzeum vörös épülete. A múzeum a bronzkortól napjainkig mutatja be a tenger történetét hajómakettekkel és háborús ereklyékkel. Ez Görögország egyik legérdekesebb tengerészeti múzeuma. 

Húsvétkor sajnos zárva volt, de a neten olvasott értékelésekben nagyon érdekesnek tartották. Az 1973 óta működő múzeum a görög tengerészetet mutatja be több mint 2500 makett segítségével. A kiállításon tengerből kiemelt hajóroncsok darabjai is vannak, és a II. világháború tengerészeti legendái is, hadihajók, rombolós és fregattok. Életnagyságú torpedók között sétálhatunk, valamint meghallgathatjuk egy torpedó indításának semmi máshoz nem hasonlító, tenger alatt surranó hangját is. A hajózási részen kívül hatalmas kagylógyűjteményük is van.

A legérdekesebb rész Kréta II. világháborús védelmének és a német megszállásnak a története, melyet maketteken, csata-diorámákon mutatnak be. Csodálatos dioráma van továbbá Chania erődjéről és kikötőjéről is. A kétszintes múzeumba a belépő felnőtteknek 3 Euro, gyerekeknek 2 Euro.

Chania területén az első település Kastelli dombjára épült. Az innen származó régészeti leletek az újkőkorig visszanyúló emberi tevékenységre utalnak. A késő minószi korszak (Kr. e. 1400-1100) úgy tűnik, hogy a virágzás időszaka volt. Aztán a római megszállás Krisztus előtt 69-ben egy békés és újabb virágzó időszak kezdetét jelentette, ekkor épültek fényűző magán- és állami épületek, köztük egy színház is. A rómaiak voltak az elsők, akik falakat emeltek a Kastelli-hegy köré. Ebből az időből számos értékes szobor maradt fenn. A féktelen fejlődés időszaka a késő ókorig és a Római Birodalom hanyatlásáig, majd az első bizánci időszakig fennmaradt.

A szökőkutas téren konflisok is várták az utasaikat. Kicsit tájidegen, de nagyon hangulatos.

A Tengerészeti Múzeum épülete mögött/fölött egy kis bizánci múzeum is található, ahol Kréta régészeti lelőhelyein talált tárgyakat nézhetünk meg.

A tengerparton láthatjuk Chania erődjének maradványait. Az erődítmény építkezései 1610-ben kezdődtek és majdnem két évtizedig tartottak. A Firka erőddel egyszerre húzták fel a várost védő várfalat is. Az elkészülte után az erődben kaptak helyet a katonaság parancsnokságai, a kaszárnyák és hivatali épületek, mellettük számos raktárt is kialakítottak, ahonnan ostrom esetén a katonákat és a lakosságot is el lehetett látni. A török hadsereg érkezésekor azonban a velenceiek akkora haderővel szembesültek, amekkorára nem számítottak, így az erőd 1645-ben a várossal együtt elesett. A törökök beköltözése utáni időszakból származik az erőd mai neve is, ugyanis a Firca szóval a muszlim katonákat, barakkokat illették. Aztán 1913. december elsején Kréta és Görögország egyesülésekor az erőd sarki bástyájára felhúzták a görög zászlót, mely a mai napig ott lobog.

Az erőd megmaradt épületrészei és vastag falai látogathatóak, megtekintésük ingyenes. Megnézhetőek benne a korabeli vízgyűjtő csatornák, a fegyvertárolók, néhol velencei szimbólumok és faragványok is kivehetőek. Az udvart belülről is körbe lehet sétálni.

Chania az ókori Kydonia helyén épült, egy város, amelyet a legenda szerint a történelem előtti időkben Kydonas, Hermész fia, vagy talán Apollón isten alapított. Homérosz is említi Kréta nagyon fontos városaként.

A történelmi emlékek, a valamikor városfal és a modernebb épületek érdekes egyvelege látható a kikötőben továbbsétálva.

A fejlődést egy időre megállította az arab betörés „sötét” időszaka (i.sz. 824/828-961), amelyből kevés történelmi adat maradt fenn. Kréta Nicephorus Phocas általi felszabadításával és a második bizánci időszak kezdetével a város erődítése elengedhetetlenné vált, hogy meg tudja védeni magát a támadásokkal szemben. A Kastelli-hegyen, a korábbi erődítmények romjain erődöt építettek. Valószínűleg ekkor kapta a város Chania nevét. A Bizánci Birodalom felbomlása után Krétát eladták a velenceieknek. Ellenségüknek, a genovaiaknak azonban sikerült egy rövid időre elfoglalniuk a szigetet, és kifosztották a várost. 1252-ben a velenceiek letelepedtek Chaniában, megjavították a Kastelli-hegyen álló kastélyt és újjáépítették a várost. Az „új” város gyönyörű épületeket, házakat és a velencei rektori palotát kapott. Ez lett a második legnagyobb és az egyik legfontosabb Candia Királyságban, ez volt az érsek és a rektor székhelye is. A város fokozatosan terjeszkedni kezdett Kastelli erődövezetén kívülre és új védelemre volt szükség. Az új városfal építése a 16. század közepén zajlott, Michele Sanmichielli veronai mérnök vezetésével. A falak, a várárok és egyéb korabeli alkotások, épületek a velencei stílust követték.

Az épületekkel szemben a vízen pedig a legmodernebb jachtok sorakoznak, melyek közé imitt-amott azért egyszerűbb vitorlások, halászhajók is beékelődnek.

Chania régi kikötőjében áll a Grand Arsenal. Bár az épületet az 1600-as években építették, rendszeres használata csak a 19. század közepén kezdődött meg, amikor 1872-ben egy második emelettel bővítették. Ekkortól működött az épületben keresztény iskola, városi kórház, színházi előadásokat is tartottak és a chaniai városháza is itt kapott helyet. A német invázió során bombatámadás érte az épületet, emiatt sokáig használhatatlan volt.

Majd a 20. század végén a chaniai Mediterrán Építészeti Központ restaurálta és helyreállította a csodás épületet. 2002 óta rendezvényeket szerveznek itt, konferenciáknak ad otthont, szemináriumokat tartanak, valamint színházi előadások és koncertek zajlanak az ódon falak között.

A velencei hajógyárakat (olaszul Arsenali) a velencei uralom éveiben, télen hajójavításra használták. A legnagyobb komplexum 1526 és 1599 között épült és 17 boltíves építményből állt. Napjainkban már csak 7 épületből áll a csoport, mely a „Nagy Arzenállal” (ma Mediterrán Építészeti Központ) kezdődik. A többit a török ​​hódoltság idején lebontották, amikor a kikötő szerepe már lecsökkent és az épületek állaga leromlott. A fennmaradtakat katonai raktárnak használták. Az arzenál eredeti felhasználásának idején az épületek a tenger felől nyitottak voltak, és egy bizonyos pontig víz is volt bennük. Íves nyílásokkal kötötték össze őket, a főbejárat nagyjából az épületsor közepénél volt. Ennek a kapunak egy része ma is fennmaradt, a Daskalogianni utca végén.

A kikötő felől viszont az épületsor végénél találhatjuk a hajóépítés múzeumát. Bent rengeteg érdekes dolgot láthatunk a régi hajó építéséről, a hajózásról, a hajó típusokról, vannak régi szerszámok, eszközök, kötelek, és pár régi hajó rekonstrukciója valós méretben. A belépő csak 3 Euro, a kiállítás max. fél óra alatt körbejárható. Ennyit igazán megér.

A tengerészeti múzeumokon kívül van a városban még néprajzi és régészeti múzeum is. A Régészeti Múzeum 2022-ben költözött új, modern épületbe, ahol több mint 3500 különféle régészeti lelet nézhető meg, melyek elsősorban Nyugat-Krétáról származnak. Időszámításunk előtt 4000-től találhatunk itt mindenféle történelmi emléket.

Van továbbá egy 9D-s (?) mozi, ahol Kréta történelméről szóló 3 filmet nézhetünk meg. A Minoan's World the 9D Experience a mínoszi időkbe repít vissza, és nagyon jó kiegészítése (vagy előzménye) lehet a Heraklion mellett lévő Knosszoszi palota meglátogatásának. (Bár azt nem tudom a 9D mit takar, de a moziban a hangon és a 3D-s látványon kívül fúj a szél, hol hideg, hol meleg van, esik a hó és még a székek is mozognak. A hang fülhallgatón keresztül jön és 14 nyelvből választhatunk. Sajnos magyar nincs.) A belépő 17 Euro. A program kb. 1 órás. 

A velencei kikötővel szemben hosszú kőfal van, mely a hullámzástól védi az öblöt. A fal végén található a világítótorony. Sokan sétálnak ki oda is, hiszen onnan egy másik szemszögből gyönyörű rálátás nyílik a kikötőre és a városra. 

1645-ben megkezdődött a város török ​​ostroma, mely mindössze 57 napig tartott. Meghódítása után a katolikus templomokat mecsetté alakították, nyilvános fürdőket telepítettek – három a mai napig fennmaradt –, valamint szökőkutakat, laktanyákat és kórházakat építettek. Chania lett az otthona az oszmánok katonai parancsnokának, a pasának. Négy évszázados oszmán megszállás után az 1821-es görög forradalom a város keresztény lakosságának lemészárlásához vezetett a muszlim megszállók által.

Bár Chania az elmúlt évezredekben többször is "gazdát" cserélt, tartozott görög, arab, bizánci, velencei és török fennhatóság alá, és mindegyik uralkodó nép igyekezett a saját igényeire szabni a város arculatát, mégis a velencei befolyás hagyta a legjelentősebb nyomokat. A velencei kikötő színes házai és az óváros zegzugos utcáiban található ódon épületek mind a velencei időkből származnak.  

Ezt követte az egyiptomi szuverenitás rövid időszaka (1831-1841), amikor Krétát átadták Mohammed Ali egyiptomi alkirálynak. Ekkor építették újjá a rakpartot és a híres világítótornyot.

Az oszmán uralom utolsó szakaszában (1841-1898) Chania-t nevezték ki fővárosnak, ennek megfelelően a város virágzott és növekedett.

1898 decemberében György görög herceg partra szállt Szoudában – az újonnan függetlenné vált krétai állam főbiztosaként. Ez egy növekedési időszakot indított el a város számára és Chania fontos közigazgatási, kereskedelmi, kulturális és gyártási központtá vált.

Chania több mint egy évszázadok keresztül volt Kréta fővárosa. 1847-től töltötte be ezt a szerepet egészen 1971-ig, amikor Heraklion kapta meg a fővárosi címet.

A 20. század elejére a városnak 21 000 lakosa volt. A védőfalakon belül már nem fért el a lakosság, ami az erődítményeken kívüli új építésű lakótelepek kialakításához, az erődítmény lebontásához és a régi falakon nyílások kialakításához vezetett. Ugyanakkor számos közintézmény épült, utak, iskolák, és Chania városi piaca is. Amikor a Firka-erődben felhúzták a görög zászlót 1913. december 1-én,  Kréta és Görögország egyesülése hivatalosan is teljessé vált. A következő években a várost modernizálták a régi velencei jelleg megőrzésével.

A második világháború alatt a bombázások sorozatai komoly károkat okoztak. Ezután 1964-ben Chania óvárosát a védett műemlékek közé sorolták, azóta sok erőfeszítést tettek történelmi jellegének megőrzésére, többnyire sikeresen.

A kikötőtől keletre kissé sziklás, köves a part, erre nincs igazán jó strand, mindössze egyetlen fürdőhely, a Koum Kapi beach van, ami egy keskeny, kiépítetlen homokos strand. Van viszont rengeteg taverna a tengerparti úton, ami a strandhoz vezet.

Chaniatól nyugatra találjuk a hosszú, strandolásra alkalmas tengerpartot. A velencei kikötőtől kb. 1 km-re kezdődik a város fő strandja a Nea Chora beach. Ott már arany homok fedi a partot, napernyőkkel és napágyakkal, tavernákkal és bárokkal felszerelt a strand. A strand rendszeresen elnyeri a Kék Zászlót is, ami a minőségét mutatja.

Aztán a Nea Chora strandtól tovább nyugatra átveszik a homokos partot a Chania körüli híres nyaralófalvak. Ezekre a településekre nyaralók ezrei érkeznek minden évben. A strand kis homokkő félszigetek által elválasztott öblökkel kezdődik (Agia Apostoli, Kato Galatas), majd Kato Stalostól már a kilométereken át arany homokkal borított partok húzódnak.

Chaniának sikerült megőriznie történelmi jellegét és hiteles „színét”, annak ellenére, hogy az elmúlt években az idegenforgalmi ágazat erőteljesen fejlődött. Görögország egyik legszebb városa, amely életben tartja az elmúlt évszázadok során itt áthaladó különféle kultúrák lenyomatát. Az elmúlt évtizedekben Chania Kréta egyik leggyorsabban növekvő turisztikai központjává vált. Különösen nyáron a velencei kikötő és az óváros szűk utcái tele vannak látogatókkal a világ minden tájáról. Ugyanakkor a nyár rengeteg kulturális programot, fesztiválokat és eseményeket hoz a felújított történelmi épületekbe és a régi kikötő keleti végén található Moro hajógyárba. A város azonban a turisztikai szezon határain túl is aktív marad, lakosai is pezsgő életet élnek.

És ha kigyönyörködtük magunkat a velencei kikötő (és környéke) látványában, akkor tovább indulhatunk a belváros felfedezésére. A hajóépítő, -javító épületek háta mögötti utcát választottuk, így a másik oldalról is megnézhettük ezeket a régi építményeket.

Chania óvárosa a város hosszú történelmét testesíti meg. A festői sikátorokban a látogatók megtekinthetik a régmúltban egy ideig itt megtelepedett civilizációk nyomait. Velencei, oszmán, neoklasszicista műemlékek és építészeti elemek, régi városrészek, történelmi helyszínek és sok helyi szín jellemzi Chania óvárosát, amelyet méltán neveznek néhány „Kelet Velencéjének”. Az óváros a velencei kikötőtől beljebb nyúlik, és magában foglalja Topanas, Splantzia, Kasteli, Santrivani és a zsidó negyedet.

A lakóházak udvarán egzotikus növények, fák nőnek. Többek között ez a ... izé, ... valami. Nagyon jól nézett ki ez a körte alakú gyümölcs, biztosan finom is, de fogalmam sincs mi ez. :-)

Egy üres teleknél hatalmas sarkantyúka bokrot találtunk. Egyébként Krétán nekem az a meglátásom keletkezett, hogy ami nálunk szobanövény vagy "normál" méretű vadvirág, az ott sokkal nagyobb, sőt hatalmas. Láttunk ember magas kaprot, derékig érő kamillát, égig érő kaktuszokat, nagy bokornyi muskátlit. És rengeteg illatos virágot. Persze ott könnyű nagyra nőni, hiszen télen nem fagy el semmi.

Visszafelé újra belebotlottunk a Grand Arsenal épületébe, melyet a tenger felől már megmutattam.

Igen, az épület mellett bérelhető elektromos kerékpárok sorakoznak, amiket érdemes igénybe venni, hiszen Chania elég nagy város, és a látnivalói, múzeumai távolabb vannak egymástól.

A húsvét miatt ez is zárva volt, de azért a kapuátjáró alatti nagy üvegajtó be lehetett látni. Így hozták össze a mai, modern megoldásokat a régi, ódon falakkal.

A másik oldalon kevésbé látványos. A szűk utcán továbbmenve pedig visszaérünk a tengerpartra és a velencei kikötő öbléhez.

Előtte azonban még egy meglepetés mosdót is találtunk, ami teljesen ingyenes volt és rendkívül kulturált.

És visszaértünk a "fő" térre, a "tengerparti" mecsethez. Ez Nyugat-Kréta egyik legismertebb mecsetje, mely az 1600-a évek második felétől szolgálta a város megszállóit, az Oszmán Birodalom katonáit és a kikötő környékén lakó török köznépet. Akkor a mecset még kicsit másképp nézett ki, ugyanis egy minaret és egy pálmákkal szegélyezett kert is tartozott hozzá. A pálmafákat és a kis kertet az 1900-as évek elején, a város felszabadulásakor rombolták le a helyiek, mint a török elnyomók egyik jelképét.

Az épület már nem mecsetként funkcionál, egy időben régészeti múzeumként működött, napjainkban kiállításokat, ünnepségeket szerveznek benne és körülötte.

A Kastelitól keletre található Splantzia a muszlim lakosság régi negyede. Itt kapott helyet a török ​​kori város központi mecsete Agios Nikolaos templomában, amely 1320 körül a domonkos rend kolostoraként épült. A török ​​hódítók minaretet építettek rá, és mecsetté alakították át (törökül Hünkar Camisi, császár mecsete).

A Splantzia negyed szűk, festői utcáin átsétálva a lenyűgöző építészetű arisztokrata keresztény negyed, Topanas macskaköves sikátoraiig kifinomult homlokzatú velencei nemesi házak és jellegzetes sachnisia (sachnisi = hagyományos típus) oszmán építészetű épületek láthatóak. A szintén gyönyörű zsidó negyedben (Ovriaki sinikia) meglátogatható a Kehal Hayyim zsinagóga, az egyetlen, amely Chaniában fennmaradt, valamint a Régészeti Múzeum, amely a Szent Ferenc (Agios Franghiskos) ferences kolostorban található. A kerület főútján, a Kondilaki utcában korábban jelentős zsidó családok házai álltak.

Chania különböző hangokkal és színekkel teli óvárosa minden látogató fényképén felbukkan. A velencei és török ​​műemlékek, a neoklasszicista épületek, a keskeny sikátorok virágokkal teli erkélyekkel, a hagyományos boltok, a velencei kikötő mentén húzódó sétány, a nyüzsgő éttermek és kávézók mind-mind egy történelmi portrét alkotnak. Chania a város, amely emlékezik a múltra és ünnepli a jelent.

Chania városát már a bizánci korszakban falak vették körül. A bizánci erődítmény szabálytalan alakú volt és körülölelte Kasteli dombját. Ezeket a falakat, amelyeket az ókori Kydonia romjainak köveiből építettek, 1252-ben a velencei hódítók javították ki, és új várostervet követve új várost építettek a falakon belül. Később azonban a lőpor feltalálása, a hadászat fejlődése és az egyre növekvő lakhatási igények változásokat hoztak. A velenceiek látva a Földközi-tenger keleti részén terjedő Oszmán Birodalom fenyegetését és felismerve a város új élettér-igényét (a város a fullasztó falakon túl is terjeszkedni kezdett), a velenceiek új erődítések építése mellett döntöttek. A 16. század közepén elkezdték építeni az új falakat és az árkot. A feljegyzések szerint ezt a veronai Michele Sanmicheli tervezte és felügyelte. A falak négyzet alakúak, sarkaikban szív alakú bástyák voltak. Három kapu volt a falakban. A Porta Sabbionara (Pίli tis ammou = homokkapu) a keleti oldalon volt. A Porta Retimiota (Pίli tou frourίou = erődkapu), amely a fő kapu volt, a déli oldalon volt, és a Rethymno felé vezető útra nyílt. A San Salvatore bástyánál volt egy kis kapu is, amelyet főleg katonai okokból, valamint a zsidónegyed lakói használtak. Napkeltekor minden kapu kinyílt, napnyugtakor bezárul. Később még ezek a kiterjesztett falak is korlátozták a város növekedését; emiatt a Krétai Állam fennállása alatt a falak nagy részét lerombolták.

Manapság a falakból már csak kis részletek maradtak fenn az óváros környékén. A bizánci falak egy része a Sintrivani téren látható, ahol egy 18. századi ráépítéssel ellátott torony is fennmaradt.

Chania egy kifejezetten nagy kiterjedésű város és a mai napig terjeszkedik, egyre kijjebb tolva a határait. Még néhány év és teljesen egybeolvad az elővárosaival és a tenger mentén fekvő nyaralótelepülésekkel.

Az óvároson kívül modernebb, újabb emeletes házak sorakoznak az utcákon, közöttük széles, többsávos utak futnak.

Újabb térkép a városban, ezen már jóval kintebb vagyunk az óvárosnál. Viszont jól látszanak a város valamikori falai. 

Itt van Chania hatalmas piac-csarnoka, melynek a helyén egykor sok pici üzlet volt. Hentesek, halászok, pékek kínálták az áruikat. A nagy csarnokot az 1900-as évek elején építették a megnövekedett forgalom miatt. 2022-től várhatóan 2 évig zárva lesz a csarnok teljes felújítás miatt (ezért nem fotóztam le én sem).

A piac közelében található a város egyik legnagyobb parkja is, a Chania Municipial Garden, ahol nagy zöld területek vannak szobrokkal, sétányokkal és pávák, ludak, kacsák is élnek itt.

Szintén a piac közelében található a labdarúgás múzeuma, ami focirajongóknak igazi kuriózum. A múzeum tulajdonosa szenvedélyes focirajongó, rengeteg történetet ismer és nagyon vendégszerető. A kis múzeum tele van dedikált labdákkal, mezekkel és egyéb ereklyékkel. Még magyar válogatott mezek is vannak!

Remélem kedvet kaptatok Ti is egy kis városnézéshez és ha Krétán jártok, ellátogattok Chania-ba is. Hasonlít Rethymno-ra, mégis kicsit más. Érdemes itt kezdeni a szigettel való megismerkedést (főleg a 9D-s moziban) vagy itt búcsúzni Krétától. Feltéve, ha a repülőjáratunk ide érkezik vagy innen indul. 

A krétai kalandok itt most véget értek, a jövő héten más tájakat mutatok már. Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

Az információk egy része a https://www.destinationcrete.gr/monuments/, és a  https://kretasziget.hu oldalról származik, ahol rengeteg fontos információt találtok Krétával kapcsolatban.