Aki kifejezetten szereti az elhagyatott helyeket, a kicsit romos épületeket, ahol a természet már elkezdte visszafoglalni a területet, annak kifejezetten ajánlom a Mili szurdokot. Aki viszont a patak menti túrákat szereti buja növényzettel, annak is. A Rethymno közelében található szurdok azért más mint a többi, mert egyrészt olyan, mint egy botanikus kert, másrészt elhagyott vízimalmok, romos épületek vannak benne, ezektől lesz egyedi és különleges. A patak mellett tavasszal rengeteg virág nyílik, virágoznak a fák is, finom virágillat terjed a völgyben. Mili egy különleges szurdok Krétán, mutatom milyen. Tartsatok velem!
Hol található? Görögországban, Kréta szigetén, Rethymno várostól kb. 8 km-re délre. Térképen ITT.
A szurdokhoz Rethymno-ból a városnéző "hop on - hop off" busz is kijár, így tényleg könnyen elérhető. Ha autóval érkeznénk, akkor pedig az út mellett van pár parkolóhely.
A buszmegállónál nagy táblán bemutatják a szurdokot és a benne található épületeket.
És itt kell lemenni a szurdokba.
Egy hosszú lépcsősorral indul a túra, ami körül már itt is rengeteg lombos fa van.
A szurdok a nevét az alján található, vízimalmokkal teli faluról kapta. Valamikor 30 vízimalom is őrölte a környék gazdáinak gabonáját itt, így a falu lakói főként molnárok voltak. Főként a kőomlások miatt hagyták aztán el a falut a lakói, és telepedtek át magasabbra, a szűk völgy fölé. Az utolsó lakók 1972-ben költöztek el Mili-ből.
A táblák által jelzett mindkét út ugyanoda visz, de az alsó út szebb, mi is arra mentünk.
Hamarosan leérünk a folyó mellé, itt végre csobog a víz is a szurdokban.
És megtaláljuk az első malmokat is, amik mára elég rossz állapotban vannak már. Kerítés is védi a megmaradt falakat, bár gondolom inkább azért tartja távol a turistákat, nehogy rájuk omoljon valami.
Kicsit hátborzongató, kicsit kísérteties, mégis hangulatos látvány a növényekkel benőtt, elhagyatott épületek sora.
Mili falu fontos menedékként és fedezékül szolgált az oszmánok és a második világháború idején a nácik elleni harcok során is.
Mára egyetlen jobb állapotú vízimalom maradt a völgyben, amit nagyjából karbantartanak.
Viszont van egy kis taverna, kávézó hangulatos terasszal és gyönyörű virágokkal.
A kávézó a szurdok bejáratától nem túl messze található és az út ott vezet át az épületek között. Visszafelé jó lesz majd itt megpihenni és inni valami frissítőt, ha az autó az út mellett maradt, és vissza kell jönnünk hozzá.
Eltévedni nem lehet, mert ahol elágazik az út, ott mindig tábla jelzi, hogy merre kell menni.
A kávézó ellátását talán még mindig drótkötélpálya biztosítja, bár nem vagyok biztos benne, hogy ez működik még.
A drótkötél a völgy fölötti úthoz vezet, ahol néhány ház is van, csodás örök panorámával.
A szurdok ösvénye a fák között, a hegy oldalában vezet tovább.
A következő épületeknél valami forrás is lehet, mert a víz az ösvényen csordogált lefelé. Emiatt a szurdokban sárra is kell számítani.
Újabb hosszú lépcsősor vezet le a patak mellé, fölötte pedig fügefa ágai hajlanak keresztül. Nyáron talán termés is lesz rajta.
Aztán egy kis pihenőhelyhez érünk, ami mellett a patak is ott csobog.
Elhagyott, félig a sziklába épített kápolna van a másik oldalon.
Aztán mehetünk tovább lefelé a sűrű dzsungelen keresztül. Persze áprilisban még nem volt annyira sűrű, de nyárra valószínűleg jobban benövi a növényzet a kis ösvényt is.
Újabb sáros lépcsősor vezet tovább lefelé, valahonnan csordogál egy kis víz itt a lépcsőkön.
Magas sziklák között vezet tovább az út.
Átslisszanunk, mint teve a tű fokán... :-D
Újra feltűnik a patak, bár még mindig alig lehet rálátni a sok faág között.
Kis vízesés is csobog, de inkább a hangja hallatszik, a látványért kicsit keresgélni kellett.
Közben a másik oldalon fölöttünk sárga törökméz sziklák. Valószínűleg homokkő lehet.
A patak mellett újabb elhagyatott épületeket találunk, meg még pár vízesést.
Aztán egy hidat, ami valamikor átvitt a patak túloldalára, de sajnos mostanra már kissé megroggyant. Azért a biztonsági utasítások még kint vannak egy táblán: 15 főnél többen ne tartózkodjunk egyszerre a hídon, és normális ütemben sétáljunk át, ne ugráljunk rajta.
Az ösvény a másik oldalon, a sziklák alatt, a hegy oldalában folytatódik, itt meg kőomlásra figyelmeztet egy tábla.
Fölöttünk ott magasodnak a gyönyörű sárga és narancs sziklák. Hát igen, ha mondjuk madarak rajcsúroznak rajta, akkor potyoghat pár kavics lefelé.
Az ösvény egyre magasabbra megy, egész közel kerülünk a homokkő sziklákhoz. Itt az árnyék is kevesebb, ha tűz a nap, nagyon meleg tud lenni.
Megfigyelhetjük az üledékes homokkő rétegeit. A homokkő jellegzetessége, hogy az elegyrészek szabad szemmel megkülönböztethetőek. A szemcsék lehetnek lekerekítettek vagy szögletes alakúak. Jellemző a szemcsék osztályozottsága. A szabályszerű rétegezettség ritmikus kiülepedésre utal. Előfordul osztályozott rétegződés, amikor az alkotószemcsék méret szerint elkülönültek. A homokkő színe az elegyrészek minőségétől függ. A szín változhat a világos sárgától a vörös árnyalatokon át a zöldes és feketés megjelenésig. A vöröses elszíneződést a vastartalmú elegyrészek okozzák, a sötétszürke, feketés színváltozat a földpátok túlsúlyát jelzik.
Aztán újra lejteni kezd az ösvény, megyünk vissza a patak mellé.
Ezen az oldalon is találunk néhány romos házat.
A túloldalon pedig lelátunk egy kis kápolnára.
Aztán az ösvény átvezet a házak maradványain.
Itt ismét egészen különös hangulat uralkodik, a romok szerelmeseinek tökéletes kirándulás.
Talán valamikor ajtók voltak ezek és mi tulajdonképpen egy házon megyünk keresztül? Vagy csak valami fal védte a házakat?
A misztikus környezetben néha hátra is néztünk, nem jön-e mögöttünk mondjuk egy nagy golyó... :-)
Aztán leérünk ismét a patak mellé, azon átkelve pedig megpihenhetünk kicsit az apró kápolnánál.
A patakon nem vezet át híd, de a köveken lépkedve át lehet jutni száraz lábbal.
A pataktól ismét felfelé visz tovább az ösvény, pár lépcső segíti a feljutást.
Az apró kápolna zárva, de van mellette egy harangocska. Talán ez is egy kívánságokat teljesítő harang... Ki kell próbálni!
Megy tovább az ösvény ismét az árnyékos oldalon, itt azért sokkal kellemesebb.
Út közben rengeteg virágzó növényt és fát láthatunk, ezért szinte folyamatosan virágillat lengi be a völgyet. Ennek a fehér virágnak is isteni illata volt. (Bár sajnos nem tudom mi ez.)
A szurdok elég hosszú szakaszán ilyen fa korlátok láthatóak, ezek mutatják az utat, eltévedni nem lehet... (Itt még...)
Majd újra át kell mennünk a patak másik oldalára a köveken lépkedve, mert híd az nincs.
A köveken kicsi zúgókon keresztül csobog le a patak vize.
A növényzet pedig igazán dús, zöld.
A szokásos fakorlát a túloldalon folytatódik, tehát biztosan jó irányba megyünk tovább.
Kőomlások nyomai ma is vannak, néhol át kell mászni rajtuk.
De alapvetően az út bár nem túl széles, azért kényelmes, enyhén lejtő, könnyen járható.
Lassan újabb romokhoz érünk a nagy sziklák mellett elhaladva.
Egy nagy kőre helyezett táblán arról olvashatunk, hogy itt, egészen közel egy Agios Nikolaos kápolna romjai láthatóak.
Ezt a falra kitett nyíl is mutatja.
Mi el is indultunk a romos épületek között ...
... de a kissé misztikus díszleteken kívül nem találtunk semmit. Nem volt meg a kápolna.
Aztán ahogy visszaindultunk, akkor vettük észre az egyik félig leomlott épület falán a freskót, meg a növényzet között az ablakok árulkodó alakját. Valószínűleg ez lehetett a kápolna.
A kápolna után még mindig a napos oldalon visz tovább az ösvény.
Mígnem ismét leérünk a patakhoz, át is kell menni rajta, de a hídnak már csak a maradványai látszanak.
Aztán az ösvény folytatását lezárták egy kőomlás miatt, így a patak mellett lehet tovább menni.
Sokan jártak már erre is, van kitaposott ösvény.
Aztán egy gáthoz érünk, ahol valamikor vízimalmok lehettek.
Erre utal az is, hogy a patak vizét elterelték egy kis vályúban.
Meg is vannak még a malom romjai, de már eléggé visszafoglalta a területet a természet.
A vályú végén "nagy" vízesésen keresztül zúdul le a víz vissza a patakba.
Az elhagyatott falu romos falai között vezet tovább az ösvény.
Míg újra leérünk a patakhoz.
Itt körülnéztünk, de nem volt semmilyen útbaigazító tábla, sehol egy nyilacska, vagy felfestés.
A patak arra megy tovább a sziklafal mellett, de ösvény nem látszik.
Fentről csordogál a patak, onnan jöttünk, arra biztosan nem kell visszamenni. Viszont a hely gyönyörű!
Á, a patak túloldalán viszont a gazban ott egy létra, talán azon kell felmászni és tovább menni. Az ötlet jó volt, felmentünk, volt egy kapu, nyitva volt, mentünk tovább. Egy kert szerűn mentünk át kőből rakott épületek felé, azonban az épületek között a kivezető utat egy hatalmas fa kapu zárta el. És az tényleg elzárta, mert zárva volt. Így kénytelenek voltunk visszajönni ide és tovább keresni az ösvény folytatását.
Tehát ha meglátjátok a létrát a gazban, ne menjetek fel rajta, nem arra kell menni! :-)
Na még egyszer, onnan jöttünk a zöld völgyön át, arra nem mehetünk. A fán lévő gumiabroncsos installáció csak arra figyelmeztet, hogy semmi mást ne hagyjunk a természetben, csak a lábnyomunkat. De iránymutatás nincs rajta.
Akkor nem marad más hátra, mint a patak, bizony erre kell tovább menni.
Nagyjából meg lehet úszni száraz lábbal, mert van egy keskeny ösvény, illetve a köveken is lehet lépkedni.
Sőt, még kis pallós segítséget is kapunk az átkeléshez.
Aztán újra meglesz az ösvény, ami innentől már felfelé vezet.
És már látjuk is a szurdok végét, legalábbis valószínűleg ezt jelenti a kis bódé.
A kijárat Xiron Chorion falu közelében található. A bódé miatt azt gondolom, hogy nyáron esetleg szednek valami belépőfélét is, de áprilisban még nem volt ott senki a szurdok egyik végén sem.
És a kijárattól jött a komolyabb emelkedő, mert a falu jóval feljebb van, mint a patak.
Mivel csoporttal voltam, olyan szerencsések voltunk, hogy a túravezetőnk a szurdok felénél visszafordult és átállt a kisbusszal a szurdok másik végére, így nem kellett oda-vissza bejárnunk a szurdokot. Aki autóval megy, annak muszáj lesz oda-vissza menni. Sajnos azoknak is, akik Rethymno-ból a "hop-on hop-off" busszal jönnek ki, vagy nekik a másik megoldás, hogy innen a faluból lesétálnak vissza Rethymno-ba, mert innen már csak 3-4-5 km-re van a város (attól függ, melyik vége), kb. egy óra alatt le lehet érni és az út folyamatosan lejt.
A falu felé banánfák, kertek és csodálatos, vadvirágos rétek között vezet tovább az út.
Remélem kedvet kaptatok ehhez a szurdokhoz is és ha Krétán nyaraltok, főleg Rethymno-ban vagy a környékén, akkor megkeresitek ezt a különleges, buja növényzettel és misztikus romokkal teli szurdokot.
És már csak egy kicsit kell felfelé menni a házak között, hogy megérkezzünk a falucska főterére.
És Xiron Chorion (Ξηρόν Χωρίον) falucska terén van tulajdonképpen a szurdok túra másik vége, itt van egy pici parkoló a templom körül, ahol meg lehet állni, ha valaki innen indulna a Mili szurdokba.
A krétai kalandok még mindig folytatódnak. Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Utolsó kommentek