kiránduló

A tatai Öreg-tó partján álló romantikus vár Zsigmond király és Mátyás király idején élte fénykorát. De ma is tele van élettel, különböző állandó és időszaki kiállítások várnak ránk benne. Érdemes bemenni és megnézni közelebbről is, mert nem várt érdekességeket is találunk benne. Bár én ebben a posztban leleplezem a meglepiket, de ennek ellenére vagy pont ezért kell megnézni a helyszínen is. Most tartsatok velem Tata gótikus vízivárába. Mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében, Tata belvárosában, az Öreg-tó partján. Térképen ITT.

Megközelíthető a tó felől is, de a "fő" bejárata a város felől van.

Ez az egyetlen magyarországi vár, melyet az eredeti vízárok-védelmi rendszer övez.

Fellner Jakab 1755-ben építette a vizesárkon átvezető, négy nyílású hidat és a végében a vörös márványkeretes kapubejárót, ami máig a vár fő bejárata.

A kapu melletti emléktábla tanúsága szerint Mátyás királyunk 1471 és 1485 között 13 alkalommal látogatott a várba.

Az udvarra lépve nagy táblán nézhetjük meg, hogy milyen is a teljes vár alaprajza. A várkastélyt három sarkán olaszbástyás, a negyediken körbástyás vízivár veszi körül. 

Az eredeti állapotában négy saroktornyos épületnek mára csak a keleti tornya áll, az udvari főbejárattól a romterületen jól kivehetők a vár négy saroktornyának és az azokhoz csatlakozó palotaszárnyaknak az alapfalai. 

Egy várban bármi megtörténhet! Még az is, hogy pár korabeli ruhában masírozó katonával találkozunk. :-)

A vár udvara szabadon látogatható, sétáljunk körbe a várfalak között.

Az új kapu és a török kori bejáró közé egy úgynevezett udvarbírói házat építettek börtöncellákkal és börtönkápolnával. Az épület emeleti részeire az Esterházy család levéltára és gyűjteményei kerültek, a földszinten pedig lóistállót alakítottak ki. 1805-ben még öt áristomot (börtönt) is kialakítottak.

1821-ben a várudvaron új kápolnát építettek, és ebben 1848-ig miséztek a raboknak.

Az 1960-as években kezdődött régészeti kutatások eredményei arra utalnak, hogy a 14–15. század fordulóján épült várkastély egy korábbi, vélhetően a 14. század második felében, a terület akkori birtokosai, a Lackfiak által építtetett L alakú, zárt udvarú kis vár alapjain jött létre. Ebből az építési periódusból csupán nagyon kevés számú építészeti töredéket sikerült azonosítani.

Ez a furcsa alakú Kecske-bástya, körülötte ott folyik az Által-ér vize, mely az Öreg-tavat is tölti.

A várfalakon belül kellemes park van hatalmas, öreg fákkal.

A másik oldalon van a rondella, a kerek bástya.

A bástya alatt közvetlenül itt is folyik a patak...

... a túlpartján étterem, azon túl pedig már Tata utcái vannak.

 A 14. század végén a birtok Zsigmond király tulajdonába került, aki az egyik kedvelt tartózkodási helyéül szolgáló tatai kastélyt 1397 és 1409 között négy saroktornyos, három oldalán beépített, U alakú várrá alakíttatta, amelynek udvarát délnyugat felől támpilléres védőfal zárta. Az északkeleti szárnyon királyi kápolna létesült. A vár körül 12–14 m széles árkot ástak, amelybe a tó vizét vezették, az északi saroktorony mellett pedig új kaputornyot építettek. A délkeleti oldal és a kápolnafalak kivételével az e korból származó épületrészek később elpusztultak, de alapjuk feltárását követően elhelyezkedésük rekonstruálható volt. 

Zsigmond magyar király 1426-ban Rozgonyi Istvánnak zálogosította el a várat, és a Rozgonyiaktól csak I. Mátyás király váltotta vissza 1467 előtt. Az 1470–1480-as években Mátyás az itáliai vízivárak mintájára újjáépíttette az erődítményt: az udvar körül a várat kétszintes kerengőszárnnyal bővíttette, kívül pedig a nyugati sarkon a meglévő mellé egy újabb tornyot, ehhez csatlakozva pedig a vizesárok mentén észak- és délnyugat felől kettős védőfalat emeltetett.

A tóra néző délkeleti szárny előtt pompás kilátást biztosító árkádos terasz épült. Mindezeken túl a termek is új, díszesebb belső kialakítást nyertek. Ezek közül szerencsére a 18-19. századi átalakítás során jó néhány építészeti részletet (faragványok, ajtó- és ablakkeretek, kerengőkorlát, kályha- és edénytöredékek stb.) megőriztek, illetve megtaláltak. A Mátyás-kori átalakítással az épület igazi reneszánsz várkastéllyá alakult, ahol a király tavaszonként szívesen megpihent.

Mátyás halála után a várat fia, Corvin János örökölte, akitől 1494-ben II. Ulászló király szerezte meg. Kisebb díszítő munkáktól eltekintve érdemi építkezéseket feltehetően ő már nem végeztetett a várban. A mohácsi csatavesztés után az épület új funkciót kapott: a dunántúli végvárrendszer egyik fontos láncszemét alkotta. A portyázó török csapatok Tata környékét és magát a várat a csatát követően feldúlták, majd Szapolyai kezére adták. Az ország megszállása során az oszmán hadak jelentős pusztítást végezve 1543-ban foglalták el, de a falak lerontását követően üresen hagyták. Legkésőbb 1546-tól már ismét magyar helyőrség állomásozott benne.

A várba az udvar felőli bejáraton át lehet bemenni.

A vár épülete 1954 óta a Kuny Domonkos Múzeumnak ad otthont, melyben az állandó helytörténeti kiállítások, korszakok és témakörök szerint mutatják be a gyűjteményt. A legnagyobb gyűjtemény a római és a középkori kőtár. 

A tatai múzeum római kőtára a megye területéről származó darabokat őriz, amelyek elsősorban a Duna-menti Azaumból (Almásfüzitő), Szomódról és Környéről származnak. A kiállítás faragott oltárkövei, feliratos táblái és domborműves síremlékei a vár udvarának romkertjében elrendezett római kori szarkofágokkal és más faragványokkal egészülnek ki. A vár előtt látható a legszebb kőfaragvány, egy oszlop, amelynek oldalait árkádok alatt álló istenalakok díszítik.

A csatlakozó kiállító teremben Tata és környéke középkori emlékei láthatók, köztük a honfoglalás kori okarina (az ún. sámánsíp). Itt került kiállításra a közeli Öreg-Kovács-hegyen előkerült középkori udvarház és körtemplom emlékanyaga valamint a feltárt épületek makettje is.

A vár egyik érdekessége az a terem, ahol egy római kori villa freskótöredékeit nézhetjük meg. A teremben látható töredékek Brigetio (ma Komáromhoz tartozó Szőny település) területéről, a földből, apró darabokra törve kerültek elő a 20. század végén. Régészek és restaurátorok közel 30 éves munkájával sikerült a szobát rekonstruálni és bemutatni úgy, ahogy az ma látható.

Itt egy nagyobb lakóház egyik termének egykor összefüggő falfestmény-dekorációját láthatjuk. A szoba egy, a 2. században élt római polgár lakóházának szobája volt. A mindennapjait töltötte a freskók között: lakomákat rendezett, vendégeket fogadott, ügyes-bajos dolgait intézte.

A szoba építési megoldásai és falfestményei arra utalnak, hogy tulajdonosa előkelő, gazdag ember lehetett, aki itáliai hangulatot és római ízlést akart megvalósítani itt, a birodalom határán, a távoli Brigetióban. Tervét helyi festőkkel nem tudta volna kivitelezni, mert a pannóniai festők ebben az időben sem technikailag, sem művészileg nem álltak olyan fokon, hogy ilyen feladatot el tudtak volna végezni. Ezért minden bizonnyal itáliai művészek munkájának kell tekintenünk ezt az alkotást. A mesterek a freskó (nedves vakolatra festés) és a szekko (száraz vakolatra festés) technikáját egyaránt alkalmazták. A terem díszítése a kor divatjának megfelelően mitológiai történetek hőseinek, isteneinek megidézésével történt. A tisztelet és emlékezet gesztusán túl az otthonosságot jelentette ez, hiszen a mitológiai alakok életük mindennapjainak is részei voltak.

Az emeleten mindenképp érdemes megnézni, a gótikus keresztboltozatú lovagtermet, melynek dísze egy hatalmas, rekonstruált Zsigmond-kori lovagalakos kályha. 

Külön részt szenteltek Fellner Jakab építész munkásságának, aki rengeteg jelentős épületet tervezett és épített hazánkban. Az építkezések felügyelete megkövetelte, hogy Fellner Jakab gyakran utazzon tatai otthonából az Esterházy uradalmak különböző településeire, Pápára, Egerbe vagy Bécsbe. Az utazás eszköze a lovaskocsi volt, melyen Pápára 14, Egerbe 32, Bécsbe pedig 30 óra alatt juthatott el.

A rengeteg római katolikus plébániatemplom mellett igazán jelentős épületek is kötődnek a nevéhez. Például: Csákvár Esterházy kastély, Cseklész Esterházy kastély, Eger érseki palota, Líceum és nagypréposti palota, Majk kamalduli rendház és cellaházak, Pápa irgalmas rendház, Tata Esterházy kastély, majolikagyár, piarista rendház és a katolikus templom, Veszprém aggpapok háza, papnevelő intézet és püspöki palota.

De térjünk vissza kicsit a vár történetéhez:

Az 1558 óta török kézen lévő várat a Salm győri generális által vezetett, több dunántúli vár visszafoglalásával végződő 1566-os nagy hadjárat keretében szerezték vissza. Ezután, ugyancsak a többiéhez hasonlóan születtek meg a tervek a tatai erőd modern, a kor haditechnikai színvonalának megfelelő végvárrá történő átalakítására. Az erre vonatkozó elképzelések kidolgozása és végrehajtása itáliai hadmérnökök, Giulio Turco és Niccolo Angelini nevéhez fűződik. A külső védelmi rendszer megerősítésére a sarkokon fülesbástyák épültek (1572: déli, Ferrando-, 1577: keleti, Rosenberg-, 1586: Kecske-bástya) és újabb vizesárkot alakítottak ki. Az addig nyitott tó felőli oldalon ezzel egyidejűleg védőfal létesült. A belső vár (a várkastély) jó tüzérségi célpontként szolgáló tornyait a keleti kivételével ekkor bontották vissza.

A vár és közvetlen környezete az 1590-es években újra hadszíntérré változott: 1594-ben bevette a török, 1598-ban azonban már ismét a keresztényeké, miután Pálffy Miklós főkapitány seregei visszafoglalták. Az elkövetkező 17. század ismét a vár kevésbé mozgalmas időszakai közé tartozik az állapotának fokozatos romlásával, ami az előző századvégi török-Habsburg és az 1605-1606-os Bocskai-féle hatalomátvétel során zajló ostromok, illetve az elmaradó helyreállítási, karbantartási munkák következménye. Az 1620-as évek közepén helyreállított vár 1646-ig a várkapitányok zálogbirtoka volt, majd az uralkodó, III. Ferdinánd gróf Csáky Lászlónak adományozta. Családjának kihalását követően került a tatai várbirtok újra királyi kézbe 1697-ben.

A Kara Musztafa nagyvezírrel az élén utoljára Bécs ellen induló oszmán csapatok 1683-ban elfoglalták és felrobbantották. Két évvel később végleg keresztény kézre jutott az ekkorra romos állapotú és 1699-ben lebontásra ítélt vár, amely 1704-1705-ben kuruc kézen volt, majd a tatai uradalommal együtt 1717-ben szolgálati jutalomként Krapf József tulajdonába került. Krapftól 1727-ben galánthai gróf Esterházy József országbíró vásárolta meg, így egészen 1945-ig az Esterházy család tulajdona maradt.

Tatán, a virágzásnak indult mezővárosban számos céhtestület működött, köztük a legjelentősebb a posztót készítő csapóké volt, de híresek voltak a tatai fazekasok és vízimolnárok is. A kiállításon a céhek testületi életének emlékei láthatók: céhládák, céhkorsók, stb. A tatai csizmadia céh emlékeit egységes enteriőr mutatja be, egy ünnepi összejövetel összes kellékével: a céh nyitott ládájával, pecsétjével, kannájával és poharaival, de az asztalon látható még a mesterré avatandó legény céhremeke, egy kiscsizma is. Az enteriőr mellett a tatai csizmadiák és szűcsök újonnan restaurált templomi zászlóit mutatjuk be.

A vár weboldala szerint Nagy János emlékkiállítását 2022. tavaszáig csodálhatja meg a látogatóközönség a Kuny Domokos Múzeum Vármúzeumának második emeleti kiállítótérében. Én viszont október végén voltam és még mindig ott volt. Lehet, hogy még mindig ott van?

Egy kis kávézón keresztül juthatunk ki a vár teraszára, ahonnan csodás rálátás van az Öreg-tóra.

A 19. század elején tűz pusztított a várban. 1815-ben a várépület megmaradt szárnyát romantikus stílusban átalakították. Az eredeti kápolnafalra ekkor húzták fel a mai torony szintjét. Ekkor készültek a jellegzetes neogótikus ablak- és ajtókeretek, de a kváderes borítású terasz is. A déli oldalon a teraszhoz – az angolkertben is tevékenykedő – Charles Moreau építész tervei alapján egy kis zárt erkély kapcsoltak. 1896-1897-re nyerte el az udvari front a mai képét. A Tatán és környékén tartott nagy császári hadgyakorlatok idejére átalakították az ablakok íveit, és az emeleti ablakokat is az itáliai gótikát idéző módon építették át. Az épület belsejében a 20. század elején új lépcsőket és boltozatokat készítettek. Ez a munka ugyan széles körben tette ismertté, de történelmi hitelének nem használt.

A vár terasza az udvarról sok lépcsőn keresztül is megközelíthető, így a kávézóba bárki betérhet a várbelépő megvásárlása nélkül is. De a kiállítóterekbe is bemehetünk innen is.

1955 óta a várban működik a Kuny Domokos Múzeum, amely a Komárom-Esztergom megyei múzeumi szervezethez tartozik. A múzeumot Kuny Domokos keramikusról nevezték el.

A toronyba keskeny lépcső vezet fel.

Fent a csillagászattal kapcsolatos kiállítás van és szép kilátás az ablakokból. Ide kapcsolódik egy jelenlegi időszaki kiállítás is.

A „Bolygósztori – a Naprendszer története meteorit mintákba rejtve” című kiállítás a legszebb meteorit típusokat bemutatva kalauzol el minket Naprendszerünk őstörténetébe. A kiállítás a Naprendszer keletkezésének szó szerint is kézzel fogható oldaláról, a meteoritok felől megközelítve járja végig bolygórendszerünk keletkezésének kalandos történetét. Megcsodálhatjuk a legősibb, még a Földünk kialakulása előtt keletkezett meteoritokat, a bolygócsírák szétrobbanásával felszínre került bolygómag anyagokat, vagy a már kialakult és jól ismert égitest-szomszédaink, a Hold, a Mars, vagy a Vesta kőzeteit. A kiállítás Szklenár Tamás, a Magyar Meteoritikai Társaság alelnöke, az Oktatási és ismeretterjesztési Tagozatának tagozatvezetője, a kiállítás tulajdonosának gyűjteményére épül. A vándorkiállítás a Svábhegyi Csillagvizsgálóból érkezett a tatai helyszínre. A kiállítás 2023. július 28-ig látható.

A római kőtár mellett a földszinten kaptak helyet a vár legszebb Zsigmond- és Mátyás-kori faragványai, illetve a vértesszentkereszti bencés monostorból (12.-13. század) származó faragott tagozatok, képes fejezetek, oszlopfők, zárókövek, stb.

A földszinten van még egy különleges kiállítás, mely egy ős-barlang világát tárja elénk.

Az új kiállítás a tatai Kálvária-domb földtörténetét mutatja be, amely kb. százmillió év lenyomatát hordozza magán. A tárlat a tatai Geológus Kerttel együttműködésben, azt kiegészítve meséli el a földtörténeti középkort.

Gyönyörű ásványokat, és ősállat lenyomatokat csodálhatunk meg itt.

1965-ben indult meg a vár ásatása és feltárása. A várárok, a kazamaták illetve a vár kútjának régészeti feltárása még várat magára. 1974-ben a Kuny Domokos Múzeum a vár tíz termében megnyitotta állandó és időszaki kiállításait. 1997-ben nyílt meg a római, Pannónia provincia, Brigetio településéről származó, freskókkal gazdagon díszített belső tér rekonstrukciója, amely teljességével a múzeum Európa-szerte egyedülálló kincse. A vár földszinti kiállítótermeiben még a korábbi kiállítás részeként kialakított római és középkori kőtár, illetve régészeti emlékeket bemutató egységek láthatóak.

Remélem kedvet kaptatok egy várlátogatáshoz és ha Tatán jártok, nem hagyjátok ki! A maga nemében különleges, de nagyon zárójelben megjegyezve nekem kicsit csalódás volt. A vártól nem messze található Esterházy kastély sokkal jobb. Ha választani kellene a kettőből, én inkább azt ajánlanám.

Nyitva tartás: keddtől vasárnapig 9-től 17 óráig.

Belépőjegy árak:

• Teljes árú belépőjegy: 1.600,-Ft/fő
• Kedvezményes belépőjegy: 800,-Ft/fő
• Csoportos belépőjegy (10 főtől): 1.200,-Ft/fő
• Családi belépőjegy (2 felnőtt + 1 vagy több gyerek 18 éves korig): 2.600,-Ft
• Különleges helyek elnevezésű múltidéző séta 1.000,-Ft, várlátogatással együtt, kombinált belépőjegy: 1.800,-Ft
• Fotójegy: 1000,-Ft

Nemzeti ünnepeken, (március 15., augusztus 20., október 23.) a vár ingyenesen látogatható.

Több várról írtam már és még vannak a tarsolyomban megírásra várók is. Tata és környéke is rengeteg látnivalót rejt, hamarosan jönnek a bejegyzések sorban innen is. És Komárom-Esztergom megye is tele van felfedezésre váró helyekkel.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, a wikipedia oldalairól, valamint a következő weboldalakról származik: https://visittata.com/latnivalok/tatai-var-kuny-domokos-muzeum, https://kunymuzeum.hu.