kiránduló

Van a Mecsek keleti oldalán egy szűk völgy, a völgyben egy takaros kis falu, ahol valamikor a múlt-múlt században megállt az idő. A falu után viszont a völgy mélyén, a patak partján gyönyörű természeti környezetben halad a turistaút. A patak vize a lépcsőzetesen és ferdén álló köveken csobog lefelé megannyi kis vízesést képezve. A hatalmas fák árnyékában, a patak hideg vize által hűtött völgyben nyáron is kellemes kirándulást tehetünk, ami az egész családnak érdekességeket és látnivalókat kínál.

Hol található? Magyarországon, Baranya megyében, Pécstől nem messze, Mecseknádasd mellett, Óbányánál. Térképen ITT.

Sokan felfedezték már ezt a remek és gyönyörű kirándulóhelyet, ezért a völgy hétvégéken megtelik kirándulóval. Óbányán is bevezették a fizetős parkolást, illetve megtiltották a behajtást a faluba.

Így hétvégén és ünnepnapokon csak fizetés után hajthatunk be (ami viszont sajnos nem garantálja, hogy parkolóhelyet is fogunk találni, igaz rögtön a falu elején van egy nagyobb parkoló, de minden infrastruktúra nélkül). Ha már sokan állnak a falu előtt az út szélén, lehet, hogy célszerűbb megállni a sor végén, és egy kicsit többet sétálni.

A faluban több turistaút is találkozik, illetve indul, erről táblákon tájékozódhatunk. Egyik irányba többek között az Óbányai kilátó, a Réka-vár, a Kedves-forrás és a Disznós kút található, másik irányba a pincesor és Mecseknádasd, a harmadik irányban pedig a Ferde-vízesés, Kisújbánya és a Cigányhegyi kilátó. Itt halad keresztül az országos kék-túra is.

Óbányát, főként németajkú (sváb) lakosai miatt "magyar Svájc"-ként is emlegetik, bár rendezettsége, tisztasága miatt is rászolgálhat erre a titulusra.

Az utcaképet a település közgyűlése védetté nyilvánította, a romantikus, régies hangulattól a lakók sem kívánnak eltérni. A községben 89 ház őrzi a múlt századi, fésűs beépítésű, oldaltornácos faluképet.

A gyönyörű túraút a falu belső végén, a pisztrángos tavaknál kezdődik. A tavak mellett halsütő üzemel, ahol mennyei vaslapon sült pisztrángot ehetünk (általában) különböző méretekben, saláta körítéssel, elfogadható áron.

Visszafelé ne hagyjátok ki, kóstoljátok meg, érdemes. :)

Aztán még pár ház (az egyik ház előtt helyben termett mindenféléből lekvár, szörp és egyéb finomságok becsületkasszával...) és beérünk a patak mellé, az erdőbe.

A tavakban rengeteg pisztrángot figyelhetünk meg, de a kerítéssel vigyázni kell, mert villanypásztor is van benne. (Erre nagy táblák is figyelmeztetnek.)

A tavak mellett több mederben is csörgedezik a patak, amit eltérítettek a tavakhoz. A gyerekek itt máris vizesek lehetnek egy kicsit. :)

A túraút a kék sáv jelzésen halad, ami az országos kék túra rész-szakasza. Nagy táblákon tájékozódhatunk erről is, és Óbányát bemutató tábla is van.

Itt a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben barangolhatunk. Az 1977-ben, közel tízezer hektáron kialakított tájvédelmi körzet nagy része erdő borította terület. A változatos növény és állatvilágnak otthont adó vidéken mély szurdokok, patakos völgyek, magasan kiemelkedő száraz gerincek, tetőerdők váltják egymást.

Szabdalt domborzatának köszönhetően a Mecsek talál legháborítatlanabb részén barangolhat itt a látogató. Szubmediterrán elemekben gazdag növényvilága bővelkedik védett és fokozottan védett fajokban. A tájvédelmi körzet legféltettebb kincse a világon (!) már csak itt előforduló bánáti bazsarózsa.

Aztán egyszercsak a patak keresztezi az utunkat, ahol nagy köveken lépkedve lehet átjutni a túlpartra. A gyerekek itt már másodszor vizezhetik össze magukat, pancsolhatnak a patakba, de az óvatlan felnőttekkel is megeshet, hogy vizes lesz a zoknijuk. :)

Majd hamarosan mehetünk át ismét a patakon, vissza a másik partra, de itt már szinte hídon kelhetünk át. Azért az óvatosság nem árt. :)

A turista út több helyen közvetlenül a patak partján fut, de van ahol eltávolodik kicsit.

Sokféleség jellemzi a Kelet-Mecsek állatvilágát is, melynek kiemelkedő képviselője a réti sas, a fekete gólya vagy a csak a Mecsekben előforduló mecseki őszitegzes.

Az Óbányai-völgyben tett sétánkat a Pro Silva tanösvény természetes erdőműködtető folyamatokról, az erdőket fenntarthatóan kezelő erdőgazdálkodásról mesélő információi teszik még érdekesebbé. A tanösvény információi letölthetők a DDNPI honlapjáról, vagy a kihelyezett nagy táblákon található QR kódok segítségével.

Ez az út volt egykoron az üvegesek útja is. Erről nagy táblán olvashatunk.

A 18. századtól kedve az üveghasználat egyre kevésbé volt luxus hazánkban. A paraszti és városi portákon is megtalálhatóak lettek az üvegtárgyak és egyre több épületet díszített üvegablak. A mecseki hutákban fúvott üvegeket megyeszerte vásárolták, de eljutott minden dél-dunántúli piacra, sőt az Alföldre is. Valószínűleg az itt működő üveghutákról kapta a falu eredeti német nevét is: Altglashütte.

A völgy egyre mélyül, egyre nagyobb dombok között haladunk, és sűrű, magas, egyenes törzsű bükkerdő ad árnyékot. A patakban pedig egymást érik a zúgók, újabb és újabb kis vízesések, csobogók, sziklák színesítik a patakot.

A közeli falvakba valószínűleg ugyanolyan favázas puttonyokkal szállították az üvegárut a kereskedők, mint amilyenekkel később a nádasdi és óbányai fazekasok járták a vidéket. Távolabbi falvakba szalmával jól kibélelt szekéren vitték az üvegportékát. Előnyös helyen voltak azok a huták, melyek szőlőtermesztő vidék közelébe települtek, hiszen a borkészítés és fogyasztás sokféle üvegedényt igényelt. A kelet-mecseki üvegfúvók termékeit négy híres borvidék is vásárolta: a Pécs környéki, a szekszárdi, a Siklós-Villányi és a Bodolya-Sepsei. De a legnagyobb felvevő piac Pécs városa és a nagy uradalmak voltak, mert itt fogyott a legtöbb ablak és öblösüveg.

Aztán egyszer csak elfogy az út a patak mellett, és a patakban megy tovább.

Ez a legszebb rész, a mély völgyben a magas fák között csobogó patak kövein lépkedni. A gyerekek imádni fogják (hogy már negyedszer vizezhetik össze magukat). :)

Sajnos a víznek itt nincs olyan hihetetlen türkiz színe, mint más mészköves szurdokvölgyekben Szlovéniában és Ausztriában, de azért ez is szép és energiát adó hely.

A patakmederben nem is olyan könnyű a haladás, oda kell figyelni, hogy melyik köveken lépkedünk tovább. De ettől lesz kicsit izgalmas, vadregényes az egész.

De vannak olyan merészek is, akik kerékpárral vágnak neki az útvonalnak. Hát ezen a részen nem volt könnyű dolguk.

De aztán hamarosan folytatódik a túraút a patak mellett, és hamarosan elérjük a csepegő sziklákat.

A folyamatos vízcsepegés több forrásból ered, számukat az igen intenzív mészkiválás és a dús mohaszőnyeg miatt nem lehet pontosan meghatározni. A szikla körül a mederben hatalmas mészkőtömbök láthatók.

A környék egész évben gyönyörű, de télen, amikor a csepegő vizek jégcsapokká fagynak, igazán különleges látvány.

A szikla belseje tulajdonképpen egy mini cseppkőbarlang. Benne cseppkövek figyelhetők meg, ami igen ritka természeti jelenség, hiszen cseppkövek elsősorban föld alatti barlangokban, a hegyek gyomrában képződnek.

Alul pedig megfigyelhetjük, ahogy a lecsorgó víz egy kis erecskében mélyedést vés a sziklába.

A csepegő szikla után jön egy fa híd...

... és hamarosan megpillanthatjuk a különleges, ferde vízesést.

A vízesés érdekessége, hogy nem egyenes, mivel a kréta kori vulkanikus tevékenység következtében kibillent a jura kori üledékes mészkőréteg, és valóban ferdén zubog le a patak vize.

A völgy kényelmesen 1,5 - 2  óra alatt bejárható, de ha kicsit összevizezzük magunkat út közben, vagy leülünk elmélkedni, akkor több időre lesz szükség. De mindenképpen kellemes kirándulóhely a völgy, kisebbeknek-nagyobbaknak, idősebbeknek egyaránt. Itt kiszakadhatunk modern világunk rohanásából, itt mindenkit vár az érintetlen természet, a csend és a jó levegő. (Lehet, hogy térerő sincs, bár nem tudom, mert út közben még sosem jutott eszembe megnézni.) Ha Pécs környékén jártok, ugorjatok el Óbányára is.

Az információk a wikipedia oldalairól, a turautak.com-ról, és a kihelyezett táblákról származnak.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.