kiránduló

Ha azt mondom Tihany, azt mondjátok levendula, apátság, Belső-tó. Pedig Tihany ezeken kívül még rengeteg szuper látnivalót rejt, csak kicsit el vannak dugva, meg kell keresni őket. A félszigetet keresztül-kasul szelik a túrautak, sőt, csodás körtúrát is tehetünk rajta. Én már régóta készültem rá és végre a nyáron körbejártam az egész félszigetet. Magam is meglepődtem mennyi mindennel találkoztam út közben, ami végül egy posztba bele sem fér. Ez csak a fele, de így sem lett rövid. Most megmutatom a félsziget nyugati oldalát, mert arra indultam, a következő bejegyzésből pedig majd kiderül, hogy mi van a keleti oldalon. Aki még tervezi a túrát, annak ötlet, aki viszont már járt arra, annak nosztalgia. Vagy még plusz tippek, hátha kimaradt valami. Tartsatok velem, mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, a Balaton északi partján. Térképen ITT.

Az egész túrát megterveztem, megnézhető vagy letölthető INNEN.

Tihany megközelíthető autóval, bicajjal, busszal vagy akár vonattal (Aszófőnél leszállva) is az északi partról, vagy komppal a déliről. Mivel én délen lakom, komppal mentem át.

A túraútvonalakat több helyen is nagy térképeken nézhetjük át. A mai irány a révtől a sárga-zöld sáv, majd teszünk egy kitérőt a zöldön, át a Cserhegyen a Hármas hegyre, ott elmegyünk különböző érdekes gejzír-kúpok mellett az Aranyházig, majd vissza a tanösvényen Gejzír-mezőn keresztül a sárga sáv jelzésre, és azt követve a Szarkádi-erdőn, majd a Csúcs-hegyen és a Nyereg-hegyen keresztül sétálunk végig a félsziget nyugati szélén az Őrtorony kilátóig.

Induljunk hát Tihany-révtől (ami nem azonos a tihanyi hajóállomással!) a sárga és a zöld sáv jelzéseket követve.

Itt áll meg a busz is, akár azzal is érkezhetünk a túrára.

A túraút az ikonikus Club Tihany területén vezet keresztül, nyugodtan menjetek be a porta mellett.

Ha megszólít a portás, hogy hova-hova, csak mutassatok a szemben lévő fára, ott van rajta a túrajelzés, azt kell követni.

A nagy főépületen kívül sok kis faház áll a fák árnyékában, közöttük vezet a túraút. A jelzések jól láthatóan fel vannak festve, könnyű követni őket.

Ha keresztül megyünk a főépület előtt egyenesen, akkor egy kanyart levághatunk, de a jelzett út sem nagy kerülő.

És a főépület mellett megtaláljuk az erdőbe vezető ösvényt is. Itt van mellette a nagy térkép, betájolhatjuk magunkat, aztán indulás a hegyre, sőt hegyekre az erdőn át.

Rögtön egy sor lépcsővel kezdődik a túraút, de nem túl hosszú a lépcsősor. A fákon a jelzések továbbra is jól követhetőek.

Itt találjuk az Újlaki templomromot. Igazi, kicsi falusi négyszög alaprajzú templomocska volt, mely gyönyörű helyre épült, mellőle a kilátás pazar lehetett a Balatonra (mára körbenőtték a fák). A kis templom kora gótikus elemeket mutat, bár kialakítása, formája és mérete a romantikára emlékeztet. Egyhajós, szentélye egyenes záródású, keresztboltozatos volt, erre utalnak a ma is látható boltozat indítások. A hajó szélesebbre épült, mint a szentély, utóbbinak fala ma is áll. Érdekes, hogy a templom nem keletelt, hanem északi tájolású, ez ritka az ilyen korai és a környékbeli templomainknál.

A templomromtól keskeny ösvény vezet tovább a fák között.

A Tihanyi-félsziget Magyarország egyik legváltozatosabb tája, itt hozták létre az első tájvédelmi körzetet is.

A Tihanyi-félsziget 5 km hosszú és legnagyobb szélessége 3,5 km. Túlnyomóan mocsaras földnyelv kapcsolja a szárazföldhöz, mely földnyelv csak 6 méterrel emelkedik a tó szintje fölé. Partjait meredek dombsor alkotja, mely az egész félszigetet övezi és legmagasabb csúcsaiban (Csúcshegy 235 m, Óvár 214 m, Hármashegy 212 m) 120-130 méternyire emelkedik a Balaton szintje fölé. Ezek a hegyek egy völgykatlant vesznek körbe, amelyet egy harántos emelkedés két mélyedésre oszt; egyik a Belső-tó (131 m) közvetlenül Tihany mellett, a másik a mocsaras Külső-tó (116 m).

Az úton viszont hamarosan egy útelágazáshoz érkezünk.

Táblák sokasága mutatja az irányokat és a távolságokat. A tihanyi-révtől már kb. 1 km-t jöttünk (15 perc), a Cser hegy még 0,9 km-re van (szintén 15 perc), és a zöld jelzésen eljuthatunk a tihanyi hajóállomásra is végül, ami innen 3,3 km-re van (kb. 50 perc).

Ha érdekes gejzírkúpokat szeretnénk látni, akkor a tábláknál forduljunk jobbra és a zöld jelzést kövessük tovább. A sárga jelzés megy tovább egyenesen a félsziget nyugati szélén. (Később mi is visszatérünk rá.)

Kicsit vadregényes erre az erdő, a kidőlt fákat ott hagyják, hiszen az erdőnek és az erdőlakóknak szükségük van rájuk. A túrázók meg majd átlépik őket. :-)

Hamarosan egy szélesebb útra érünk ki, ami egyben kerékpárút is.

De nem megyünk rajta sokáig, jól mutatja a nyíl, hogy hol kell befordulnunk az erdőbe.

Újra keskeny, vadregényes ösvényen sétálhatunk tovább a zöld jelzést követve.

Az út folyamatosan emelkedik, hiszen átmegyünk a 208 méter magas Cser-hegyen. A talaj is sziklás lesz, oda kell figyelni minden lépésnél.

Fent egy kőfal mellett haladhatunk el. Nem találtam róla semmit. Tudja valaki, hogy miért van itt, fent a Cser-hegyen egy hosszú kőfal? Valami erődítmény volt itt?

Aztán újabb útelágazáshoz érünk, a zöld jelzés megy tovább Tihany falu felé, a hajóállomás már csak 2,4 km-re van, az Apátság pedig 5,7 km-re. De mi forduljunk balra. Arra a zöld kereszt jelzésen az Aranyház csúcs mindössze 400 méter. (Ha egyenesen megyünk...)

Erre a a zöld kereszt jelzésen folytassuk az utunkat. A zöld kereszt visz át minket a tanösvényhez.

A hegy tetején a lombos erdők mellett jelentős mennyiségű fenyő is található, isteni illattal és rengeteg tobozzal a földön.

Az út során többször eszembe jutott a Quimby örökzöldje: " G dúrban zúgják a fákon a kabócák". Olyan, mintha a mediterrán tengerpart kabócáktól zúgó, forró fenyveseiben járnánk. Azt nem tudom, hogy tényleg G-dúrban-e, de hogy irtó hangosan húzzák a kabócák a fákon végig az út mentén, az biztos. Néha már szinte bántó hangerővel. :-)

Kiérünk egy napos rétre, ahol menjünk csak tovább egyenesen.

Jobbra láthatóak a Kerek-hegyen lévő geofizikai állomás antenna tornyai, az útba eső fákon pedig ott a zöld kereszt jelzés. Itt sem lehet eltévedni.

A rétről szép kilátás tárul elénk, ott van szemben a Kab-hegy, és Aszófő temploma.

A következő tábláknál rácsatlakozunk a Tihanyi félszigetet átszelő tanösvényre.

Hazánk első tanösvénye a Lóczy Lajos magyar geológus nevét viselő, 7 állomásos, 11 km-es sétaút (sok helyen Lóczy-gejzír tanösvény néven találjuk meg). A zöld T jelzéssel jelölt, csak gyalogosan bejárható útvonal a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi területén halad, és végigvezet a Tihanyi-félsziget fő természeti látnivalóin. A tanösvényre több ponton is becsatlakozhatunk, vagy ha elfáradtunk, több helyen letérhetünk a tanösvényről, így nem szükséges a teljes 11 km-t végigjárnunk, kisebb szakaszokat is kitűzhetünk magunk elé.

A táblától az Aranyház már csupán 200 méter, a Belső-tó pedig a tanösvényt követve 1,6 km. Mi kövessük a zöld kereszt jelzést tovább, itt jobbra fordulva.

Innentől együtt halad a zöld kereszt jelzés a tanösvény zöld T jelzésével. Egy darabig.

A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő Gejzírmező sziklaképződményei mintegy három-millió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkeztek. A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során e területen működött a legtöbb hévforrás. Az itt kialakult forráskúpok közül a legnagyobb az Aranyház-gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. Az utóvulkáni képződmények kimagasló száma és különleges megjelenési formája volt az egyik döntő érv amellett, hogy a félsziget elnyerje az Európa Diplomát. A Hármashegyi-kúp tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Belső-tóra és az ősközségre, az Aranyház tövében pedig, egy régi pincében, kőzetbemutató látható.

Az újabb táblákkal jelölt helyen a zöld kereszt jelzésből jobbra kiágazik a zöld omega barlang jezés. Ez egy kis körút, aminek a végén visszaérünk a zöld keresztre. Viszont emellett vannak a gejzírkúpok, úgyhogy mindenképpen el kell menni erre. A tábla szerint az Átjáró-barlang innen mindössze 190 méter. Annyit igazán megér. De mi lehet az?

Még magasabbra megyünk, ebben lépcsők is segítenek. És a jelzést még a lépcsőkre is felfestették.

Az első gejzír, ami mellett elhaladunk a Borsóköves kúp.

A védetté nyilvánítás előtt a hévforráskúpok egy részén helyi kőfejtők működtek, így feltárult belső szerkezetük is. Minden egyes kőzetváltozat és rétegzési típus egy-egy újabb forróvíz-feltörési fázis emléke.

Az Aranyház környéki kúpok kőzete túlnyomó részt meszes anyagú és tömeges megjelenésű, csak helyenként mutat gyenge rétegzettséget. Kialakulásukat követően szénszavas víz tört át rajtuk, ettől lyukacsossá vált a kőzet.

A szénsavas víztől kürtők is kioldódtak. Az okkersárga, barna színezetű részeket vasas oldatok járták át. Egy újabb fázis hévvizei viszont karfiolra emlékeztető borsóköves és más ágas-bogas mészkiválásokat raktak le az üregek belsejében.

A kövek alján egy méretes sikló levetkőzött, és ott hagyta a kabátját. Innentől minden földön fekvő ágtól megijedtem, mert attól tartottam, hogy felbukkan a bőr gazdája.

A Borsóköves-kúp után menjünk tovább az erdőben, a keskeny ösvényen, a zöld barlang jelzést követve.

Hamarosan újabb sziklát láthatunk meg, a Kalapos-kúpot. Itt, a ma látható sziklatömbnél jóval nagyobb átmérőjű gejziritkúp jelentős részét körben elbányászták, így jött létre sajátos formája, amit a természet napjainkban még tovább alakít.

A felül lévő, vastag, tömeges kőzet kemény, jobban ellenáll az időjárás viszontagságainak. Az alatta fekvő töredezett, breccsás kőzetet a hajdani hévvizek, forró gőzök bontották meg a repedések mentén. Ez a gyengébb szerkezetű, mésszel alig cementált rész - szabaddá válva - kevésbé viseli el a fagy hatását és az oldó vizek támadását. Gyorsabban pusztulva nyakszerűen elkeskenyedik, míg a fölső szilárd kőzettömeg megőrződik. Ezeket gombaszikának nevezik.

Minden elismerésem a jelzések felfestőinek, nagyon jól látható és követhető ez a jelzés is.

És meg is érkeztünk az Átjáró-barlanghoz. Nagy táblán átnézhetjük a rétegeit, amit a valóságban is be tudunk azonosítani.

Ez az egyik legbonyolultabb felépítésű forráskúp, kitűnően mutatja az egyes képződési fázisokat. A felszínre ömlő hévvízből tömeges gejzirit rakódott le (1). Ezt szakította meg egy időre a vasas oldott anyagok - ritmikus működésből következő - lemezes kicsapódása (2), majd folytatódott a tömeges mészkiválás (3).

A közel függőleges törések mentén szintén vastartalmú, lemezes szerkezetű anyag vált ki (4).

Ezután szénsavas oldatok barlangot vájtak a kúp belsejébe (5). Végül kovás (SiO2) oldatok törtek fel: egy széles hasadékban hidrokvarcit telér képződött (6). A külső erők e nagyon kemény kovás kőzetet kevésbé tudták pusztítani, mint a meszes részeket, így az kipreparálódott környezetéből.

A túra során több helyen láttam ilyen órát felfestve kövekre. Nem tudja valaki, hogy ezek mik? Furdal a kíváncsiság, de nem találtam róla semmit. Itt, az Átjáró-barlangnál lévő órán fél 5 van.

A bújócskázás után - mert ugye csak át kell bújni azon a barlangon, ha már ott van és átjárónak hívják - sétálhatunk tovább a zöld barlang jelzésen, ami visszavisz minket a Lóczy Lajos tanösvényre.

Hamarosan oda is érünk az elágazáshoz, innen jobbra megyünk tovább a zöld kereszt, zöld T jelzésen az Aranyház felé.

És már csak pár lépés, és meg is látjuk a Tihanyi félsziget legnagyobb és leglátványosabb szikláit, az Aranyházat, mely mindössze 175 méterrel van tengerszint felett.

A Tihanyi-félsziget egyedülálló földtani képződményei a korábban gejzíreknek tartott forráskúpok. Valójában ezek nem felszökő források voltak, hanem a törésvonalak mentén - évmilliókkal ezelőtt - a felszínre bukkanó hévforrások. A kilépő és hirtelen lehűlő vízben helyben csapódott ki az oldott mész- és kovatartalom, ezzel fokozatosan magasítva és oldal irányban is növelve a kúpokat.

Az Aranyház forráskúp tetejére fel is lehet mászni, és lenyűgöző panoráma tárul elénk az egész félszigetre. Ott van a távolban az Őrtorony-kilátó, ami mai túránk célpontja, mellette a nádassal benőtt Külső-tó. A háttérben pedig a Bakony vonulatai.

A forrásjáratok csatornái a bányászattal megbontott kőzetben ma is láthatóak. A megmaradt legnagyobb forráskúp az Aranyház, mely nevét a szikláit borító sárga színű zuzmónak köszönheti.

A másik irányban látható panorámáért kicsit át kell mászni a sziklákon, de megéri, mert keletre is gyönyörű a kilátás. Látszik egész Tihany az Apátsággal és a Belső-tóval.

A zuzmók (Lichenophyta) egysejtű fonalas kék- vagy zöldmoszatok és tömlősgombák együttéléséből (szimbiózis) kialakult szervezetek. A zuzmóknak számtalan színváltozata létezik^. Színüket leginkább a fotoszintézist végző algák határozzák meg. A speciális pigmentek, mint például a sárga színt adó usnik sav, számos színárnyalatot hoz létre, mint például narancs, vörös, barna szín, melyek leginkább a száraz élőhelyeken jellemzőek. A különböző színezetű zuzmók a sziklafelületek különböző pontjain helyezkedhetnek el, annak függvényében, hogy milyen életfeltételeket igényelnek inkább, például a fényviszonyokat tekintve. 

Ha kigyönyörködtük magunkat a zuzmókban, a forráskúp szikláiban és a panorámában, akkor indulhatunk is tovább, hiszen hosszú út van még előttünk. Itt, az Aranyház szikla mellett halad el a sárga kereszt jelzés, melyen az egyik irányban a Belső-tó 1 km-re van innen, a másik irányban a Hálóeresztő (?) 1,4 km. A tanösvényen haladva a Belső-tó 1,4 km, a Szélmarta sziklák 2,3 km és a Tihanyi hajóállomás 4,9 km. Valamint itt van még a Levendula körsétaút táblája is, melynek jelzését követve a Levendulás 3,2 km, az Apáti templom 4,6 km, a Levendula Ház pedig 8,4 km.

Nemsokára egy újabb elágazásnál a Lóczy Lajos tanösvény és a Levendula körsétaút balra elkanyarodik, mi viszont kövessük tovább a sárga keresztet, mert ez visz vissza bennünket a sárga sáv jelzésre, ami végig halad a félsziget nyugati szélén.

A következő elágazásnál ismét összetalálkozunk a Lóczy Lajos tanösvénnyel. A tábla szerint onnan már csak 1,1 km a Hálóeresztő, és 4,4 km a Csúcs-hegy (amin majd keresztül fogunk menni.)

Egy kis útelágazásnál pedig jobbra ...

... egy szép levendulást találhatunk. És innen is látszik az Őrtorony-kilátó. És egy szitakötő megtrollkodta a fotómat. :-D

Menjünk tehát tovább a sárga kereszt jelzésen, ami itt még együtt halad a tanösvénnyel.

Út közben egy újabb forráskúpot találunk, ez a Tölgyes-kúp. Egy kis kitérővel ezt is megnézhetjük.

A forráskúp mellett egy nagy napos tisztáson vezet keresztül az út, de hamarosan újra beérünk az erdőbe.

És itt a sárga kereszt jelzés elválik a tanösvény jelzésétől. Mindkettő ugyanoda visz, csak a sárga kereszt egyenesen, míg a tanösvény tesz még egy kis kitérőt. Szerintem belefér ennyi plusz, a tanösvényt választottam, és nem bántam meg.

Itt ugyanis további forráskúpokat csodálhatunk meg. Ez például a Sajmeggyes kúp.

A Sajmeggyes-kúp után útelágazás van és egy csomó útirányjelző tábla van kitéve. Nekünk továbbra is a Hálóeresztő és a Csúcs-hegy felé kell mennünk. Az ösvény itt szélesebb, kényelmes úton sétálhatunk a következő látnivaló felé.

A következő útelágazásnál ismét összetalálkozunk a kerékpárúttal, de jól látható a felfestésen is a helyes irány. Sőt, még tábla is mutatja, hogy a Szarkádi erdőt jobbra találjuk. Igen, nekünk is ebben az erdőben folytatódik a túra.

A fák között jobbra hamarosan a következő hatalmas sziklaképződményt is meglátjuk, ez a Borzvár.

A Borzvár szikláin is megfigyelhetjük a feltörő hévforrás vizének csatornáit, és a mészkő rétegződését.

A változatosság kedvéért egy újabb elágazás, ahol a régi táblán csak az Aranyház és a Szarkádi erdő van kiírva, de mellette vannak újabb táblák is. Ezekről megtudjuk, hogy az Aranyháztól már jöttünk 1,3 km-t, az Erdei iskola még 1,5 km, a Csúcs-hegy pedig még 3,3 km. És feltűnik egy nagyon különleges forráskúp is.

Ez a Félbevágott-kúp, aminél feltárul a forráskúp kioldott belseje, egy barlang is.

Így ez a szikla megnézhető kívülről és belülről is. Fel is lehet mászni rá, és bele is mászhatunk. Nagyon különleges.

Ezután visszaérünk a sárga sáv jelzésre, itt aztán jelzések sokasága a fán és táblák garmadája az oszlopon.

A Hálóeresztő-hegy innen balra van 200 méter (visszafelé, az újlaki templomrom felé, ami viszont mindössze 800 méter innen - hja, ha egyenesen jöttünk volna, de akkor a rengeteg forráskúp mind kimarad). A másik irányba, jobbra viszont az Erdei iskola már csak 1,3 km, a Csúcs-hegy 3,1 km.

Utunk le-föl hullámzik a Szarkádi-erdő romantikus tölgyerdejében, néhol pazar kilátást nyújtva a Balaton víztükrére.

A fák között időnként kibukkan a Balaton, szépen rá lehet látni a vízre, és a messzeségben a Badacsonyra is.

A félsziget peremének hegyeit nagyrészt erdő borítja, ezek legszebbje a délnyugati oldalon fekvő Szarkádi-erdő. Jellemző faállománya a cseres–kocsánytalan tölgyes, melybe molyhos tölgy, virágos kőris, mezei juhar és mezei szil elegyedik. Néhány különleges tölgy is él itt, így olasz tölgy, ennek a molyhos tölggyel alkotott természetes hibridjei, valamint a kocsánytalan tölgy egyik szárazságtűrő változata, a sokmagvú tölgy. A gazdag cserjeszint alatt sok értékes lágyszárú növény él, köztük a védett bíboros kosbor és a nagyezerjófű. A Szarkádi-erdő állatvilágának jellegzetes tagja a védett nagy hőscincér, a szarvasbogár, az éjszakai lepkék közül pedig a tölgyfa-szender. A mohos fatörzsek tövében rábukkanhatunk az apró termetű pettyes gőtére és a barna ásóbékára. A Szarkádi-erdő jellemző hüllőfaja az erdei sikló, termetesebb példányai a két méteres hosszúságot is elérhetik. (Jaj! Lehet, hogy annak a bőrével találkoztam a Borsóköves-kúpnál.) A sokféle fafajból álló, vegyes korú erdő változatos élőhelyet kínál az énekesmadaraknak, nagy testű harkályfajok – fekete harkály, szürke és zöld küllő – nagy számban figyelhetők meg a területen, valamint a búbosbankák és seregélyek, karvalyok, erdei fülesbaglyok. Jellemző állatfajok még a mogyorós pele és az apró durvavitorlájú denevérek.

Kb. 20 perc séta után oda is érünk az Erdei iskolához.

A Tihanyi Levendula Erdei Iskola a „Környezeti nevelést szolgáló szálláshely". Elsődleges és mindenkori célja a hozzájuk érkező csoportok természet iránti érzékenyítése. Speciális szolgáltatása, hogy a szállóvendégek környezettudatosságát és a természet iránti elköteleződését elősegítse, megerősítse. Ennek értelmében a szállást foglaló csoportok környezeti nevelési szolgáltatást is kapnak. A Lóczy-gejzír ösvény mentén lévő erdei iskola épület kiváló pihenési, kirándulási lehetőséget biztosít iskolai csoportoknak, baráti és rokoni társaságoknak. 

Az iskola előtti fán itt is van egy festett óra. Az órán öt óra lesz 10 perc múlva. De mi lehet ez?

A jelzett út az iskola előtt balra folytatódik, majd a széles útról jobbra befordul az erdőbe és felkapaszkodik a Gurbicza-tetőre.

Az út legszebb szakasza itt kezdődik, a következő 2 kilométer Magyarország legpazarabb turistaútjai közé tartozik. A keskeny ösvény a domb legszélén kanyarog, miközben ...

... parádés a kilátás a Balatonra, egészen a Badacsonyig ellátunk, a Kőröshegyi völgyhídtól a Sajkodi-öbölig.

Az ösvény keskeny és csak egy van, a jelzések jól fel vannak festve a fákra, nem lehet eltévedni.

Gondoltam ezt mindaddig, amíg el nem értem egy olyan kereszteződéshez, ahol se jelzések nem voltak, se táblák. Az ösvény viszont vagy jobbra vagy balra vezetett tovább. Gondoltam balra kell menni, tovább a hegy szélén, azonban balra csak egy házikót találtam padokkal, asztalokkal, ami remek piknik hely, csodás kilátással a Balatonra. Ez a Gurbicza pihenő. Továbbmenni viszont a logikának ellentmondóan jobbra, a félsziget belseje felé kell.

Utunk tulajdonképpen végig a gerincen fut, a Balaton partja közvetlenül, mélyen alattunk, de itt meredekebben kezd emelkedni a Gurbicza-tetőre, ami 174 méterrel van tengerszint felett.

Fent csak erdő van, aztán az emelkedő után hamar lejteni kezd az út. Meg lett a jelzés is, jó felé megyünk.

Aztán egyszercsak kiérünk az erdőből egy betonos útra. Itt van a második pont, ahol semmi, de tényleg semmi nem mutatja, hogy merre kell menni. Se jelzés a fákon, se tábla. Jobbra is erdő, balra is erdő. És most merre?

Az előzőből tanulva elindultam jobbra. Szerencsére nem lehetett sokat menni, hamarosan egy kerítés állta utamat, így kénytelen voltam visszaballagni. Újra megnéztem a jelzéseket a fákon, az erdőben volt, de a betonos út mentén nem. Elindultam hát balra, most már csak az lehet a helyes irány.

És valóban, a kanyar után jobbra megtaláltam a fákon a jelzéseket, ezen a meredek részen kell felmenni, és az ösvény újra az erdőben folytatódik. A beton út pedig levisz a Balaton partján futó Sajkodi útra.

Persze itt már ismét jól láthatóan fel vannak festve a jelzések... (Kicsit irgum-burgum, tessék pótolni a betonos útnál!) És miután lejöttünk az előző hegyről, megyünk a következőre, ismét lépcsős rész következik.

Most megyünk fel a Csúcs-hegyre (232 m), a félsziget legmagasabb hegycsúcsára. Innen újra csodás panoráma nyílik elénk nyugati irányba.

Szépen rálátni a Kőröshegyi-völgyhídra is.

Út közben innen jobbra ágazik le a zöld háromszög jelzés a Belső-tó felé, itt lerövidíthetjük utunkat, ha már elegünk van a csodás kilátásból. Dehát abból sosem elég.

Viszont amikor ehhez a száraz fához érünk, már magunk is nagyjából így ki leszünk száradva a sok lihegésről felfelé, ideje egy kis pihenőt tartani "igyunk egyet!" felkiáltással.

Hamarosan kettéválik az út, itt egy kis kitérőt tehetünk balra a hegy oldalában nyíló gejzír forrásbarlanghoz. Kövessük itt is a tanösvény jelzését, hiszen azzal már korábban is jól jártunk.

A szikláknál ismét van mit nézegetni, egyik oldalon a gejzirit kövek, a másik oldalon meg a csodálatos panoráma.

A heves utóvulkáni tevékenység hatására egész sor gejzírkúp alakult ki a félszigeten, ezek egyike látható a Csúcs-hegyen. A forráskúp és a feltörő forró víz vájta kürtő ma is szépen látható a félsziget legmagasabb pontján. A kúpszerűen kiemelkedő sziklák lemezes hidrokvarcitból, kovás mészkőből és tömeges gejziritből állnak.

Ha a sárga jelzést követtem volna a tanösvény helyett, akkor elvileg itt egy Árpád kori lakótorony maradványaira bukkanhattam volna. De én a tanösvényt választottam, a forráskúpot és a csodás kilátást.

A Nyereg-hegy a Csúcs-hegyet az Apáti-heggyel összekötő keskeny, sziklás gerinc, melyről csodálatos panoráma nyílik a Balaton-felvidék, a Balaton déli medencéje és a Bázsai-öböl felé. A félsziget egyik legértékesebb földtani képződménye ez az ék alakú hegygerinc. A bazalt-vulkánosság utóműködésének hatására forró víz áramlott az egykori felszínre. A kisebb-nagyobb melegvizű tavakban növénymaradványokat őrző tavi hidrokvarcit és vékony lemezes, kovás mészkő képződött. A mészkő lemezek szeszélyesen gyűrt formája az egykori víz- és kéregmozgások eredménye.

Újra kettéágazik az út, a sárga sáv ismét jobbra megy, a tanösvény pedig balra. Én természetesen ismét a tanösvényt választottam, hátha lesz itt is valami látnivaló.

Nem is kellett messze menni, épp csak elindultam a zöld T jelzésen...

... amikor megláttam a Csúcs-hegyi-forrásbarlangot, mely Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A barlang a hatalmas, kb. 150 m széles és 25 m magas forráskúp oldalában, 221 m tengerszint feletti magasságban található. 3,2 m magas és 2,7 m széles bejárata Nyugat felé néz. Ezen belépve a barlang kúpszerű, ovális alaprajzú termébe lehet jutni. A barlangot befoglaló gejzírit meszet alig tartalmazó, sejtes hidrokvarcit. A barlang neveként többmindent is találhatunk, például Sobri Jóska lacikonyhája, Sobri Jóska zsiványbarlangja és Savanyú Józsi lacikonyhája. Tehát a Bakonyi betyárokhoz is lehetett köze.

A barlang mellett is van egy óra, amin negyed 4 múlt 5 perccel. Még mindig nem értem, mi lehet ez?! Légyszi, aki tudja, kommentelje oda Facebookon! :-)

Újra lépcsős rész következik, amin még feljebb megyünk.

Aztán összetalálkozunk a jobbról érkező sárga sáv jelzéssel és balra megyünk tovább lefelé.

Tovább a sárga jelzésen a gyönyörű gerincen sétálunk át Nyereg-hegyen (223 m).

Kiérünk az erdőből és kinyílik a horizont, csodás kilátásban gyönyörködhetünk minden irányba.

Lent a Sajkodi-öböl és az Aszófő temploma látszik.

Keskeny ösvény vezet tovább a rózsaszín virágú bokrok között.

Újabb sziklák között is elvezet az út, és nehogy eltévedjünk, a jelzések is jól láthatóak.

Ott az ösvény, hol az ösvény? Ott a bokrok között. Nyáron virágoznak, gyönyörű!

Kimerészkedve a gejzirit sziklákra, jutalmunk ismét csak a lenyűgöző panoráma.

Szinte lépésről lépésre újabb és újabb sziklák kerülnek elő, aztán újabb és újabb csodás kilátás tárul elénk.

Erre a nagy sziklára rá is hasalhatunk, úgy nézelődhetünk lefelé. A szikla itt is tele van zuzmóval, azokat is megcsodálhatjuk.

Az út mellett végre egy kis árnyékot is találtam és a fa alatti szikla tökéletes volt egy kis pihenéshez. Aztán amikor felkeltem vettem észre, hogy a fa másik oldalán pad is van. Innen kényelmesen gyönyörködhetünk a kilátásban.

"Teljesen véletlenül", amikor Tihanyban túráztam, éppen balatoni retro hétvégét tartott a MÁV. Az viszont már tényleg véletlen volt, hogy pont akkor jött a két HÉV Bobo által húzott vonat, amikor az árnyékban pihentem és nézelődtem. :-)

És a másik irányból is pont akkor jött a Csörgő húzta felújított IC kocsikból álló szerelvény. (Bocs, de nem tudtam kihagyni a vonatokat. :-)) (Túrázni is szerető vonatfotósoknak egy jó hely ez fotózáshoz, bár elég erős zoom kell hozzá, hiszen a vasút legalább 2 km-re van innen légvonalban.)

Továbbindulva újabb sziklák között vezet az út a hegy szélén.

Majd erős lejtő kezdődik.

És a lejtő alján leérünk egy tágas, napos rétre, ahol több út találkozik. Fent pedig kimagaslik a fák közül a Apáti-hegyen lévő Őrtorony kilátó.

Lent a sok útirányt jelző tábláról kiderül, hogy innen 5,3 km-re van a Tihanyi rév, 2,5 km az Erdei iskola. Ha balra mennénk, akkor arra 1,1 km-re van az Apáti templomrom, és 1,5 km-re az Apáti parkoló. (Tehát onnan sokkal rövidebb úton is fel lehet jönni ide a kilátótoronyhoz.)

Az Apáti-hegy a kalderaperemnek a Külső-tóhoz legközelebb eső egysége. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-templomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét.

Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élőhelye. A hegytetőn a részben másodlagos gyepekben egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él, köztük a vetővirág, az őszi csillagvirág, a borzas szulák, a hártyás galambbegy. Több árvalányhaj-faj található meg a területen, valamint töviskés lucerna és törpe nőszirom is előfordul. A keleti oldal szikláin virít a cseh-tyúktaréj, a pannon madárbirs és a bokros koronafürt. A délszaki klíma a rovaroknak is kedvező, a hazánkban ritka nagy termetű mediterrán kabócafajok, az óriás énekes kabóca és a mannakabóca is szép számban él itt. Őket hallhatjuk is nyáron koncertezni.

A kilátó toronyhoz a sárga háromszög jelzés visz fel, de itt a kilátót is felfestették a fákra.

Az Őrtorony kilátó az egykor itt található római kori őrtornyokat idéző formában készült fa és helyi terméskő felhasználásával. Négy vasbeton oszlopa a környék geológiájára jellemző bazalttufa burkolatú, megdolgozatlan szikla, rusztikus textúrával. Felépítménye az erdő világát idéző fa szerkezet. A 3,5 m-, 7 m- és 10,5 m-es szintek felfelé szélesednek – mintázva ezzel mindjobban az őrtornyokat. Ezek a szintek teljes egészében körbejárhatók, a kilátó teljes magassága 16,5 m. 

A lépcső persze, hogy olyan, ahol átláthatunk a lépcsőfokok között, de annyira nem vészes, hiszen az egész torony nem túl magas.

Az Apáti-hegy déli oldalán található a félsziget egykori híres levendulásainak maradványa. A levendulatövek telepítését 1924-ben kezdték, s a negyvenes évekre közel száz hektáros ültetvény alakult ki. A későbbiekben mandulafákat is ültettek, a terület kettős hasznosításúvá vált. A hatvanas években felhagytak a műveléssel, s a levendulás java részét szőlővel telepítették be, a maradék mintegy húsz hektáron pedig megindult a beerdősödés. A kilencvenes évek közepétől a Nemzeti Park megkezdte a cserjék visszaszorítását. A fásszárúak rendszeres irtásával, legeltetéssel tartják fenn a régi levendulást. A művelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért.

Mi pedig visszanézhetünk arra a részre, ahol eljöttünk idáig. Azon a dombsoron jött a sárga jelzésű ösvény végig.

A kilátóból szinte az egész Balaton látszik: feltárul a nagy kaldera, a Külső-tó, a Belső-tó és az ófalu, a háttérben pedig Balatonfüred, Délre nézve Zamárdit, Szántódot, Balatonföldvárt, szerintem Siófokot is, nyugatra a Csúcs-hegyet, Nyereg-hegyet, Örvényest, Aszófőt, Udvardit és a Sajkodi-öblöt csodálhatjuk meg.

A körtúra első részének itt a vége. Remélem kedvet kaptatok a forráskúpok nyomába eredni, felkeresni sorban őket, és végigjárni a Tihanyi-félsziget nyugati oldalát. Ha a Balaton körül nyaraltok, és éppen nincs strandidő, mindenképpen remek program egy ilyen túrázás Tihanyban. Ráadásul a Tihanyi-félsziget még ennél is több látnivalót rejt, tartsatok velem legközelebb is, a következő bejegyzésben megmutatom mi minden van a keleti oldalon.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Oda várom a kommenteket, és a saját tapasztalatokat is szívesen olvasom.

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a következő weblapokról származik: balatoniromok.blogspot.com, funiq.hu, kirandulastippek.hu, www.bfnp.hu, csodalatosbalaton.hu.