kiránduló

Kréta, nyár, nyaralás. Nézzünk most egy várost. Iraklion, Iráklio, Irakleio, Herakleion, sőt  Ηράκλειο - ez mind egy várost jelent, Kréta fővárosát. Mai neve Irakleio, ógörögös neve Herakleion. Kréta legnagyobb és legforgalmasabb városa. Itt van a sziget központja, itt száll le a legtöbb repülőgép, itt kötnek ki a hatalmas szállodahajók, innen indulnak távolsági buszjáratok a sziget minden szegletébe, és itt található a sziget több ezer éves múltját feltáró múzeum és a közelben a Knossosi palota is. Elismerem, vannak Herakliontól hangulatosabb városok is Krétán, de azért egy látogatást megér, elvégre ez a főváros. A Knosszoszi palotával összekötve már egy egész napos program. Mutatom milyen. Tartsatok velem.

Hol található? Görögországban, Kréta szigetén, az északi parton. Térképen ITT.

Megközelíthető autóval, busszal, repülővel. A szigeten jó a tömegközlekedés is, a nyaralóhelyekről távolsági busszal is jöhetünk, a buszállomás a belváros közelében a tengerparton található. Ha autóval érkeznénk, akkor ezeket a táblákat kell követni. Aki ismeri a cirill betűket, a felső szót is el tudja olvasni. :-)

Irakleio belvárosa tulajdonképpen egy hosszú sétálóutca tele üzletekkel, kávézókkal, éttermekkel. A legtöbb turista ezen sétál végig és nem is nagyon megy tovább. Nagyjából én is idáig jutottam, de azért mutatok jó pár látnivalót ezen a kis területen is.

Az Augusztus 25. utca már a velencei korban is a város egyik legjelentősebb utcája volt, bár akkor még nem így hívták. Az út a kikötőt köti össze a Szent Márk térrel, a velencei herceg palotájával.

A sétálóutca felső végén, egy téren található az a gyönyörű oroszlános szökőkút, amely 1628-ban készült. A helyiek és a turisták életének központi pontja Heraklionban ez a tér, hangulatos üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal.

A szökőkút építésében többen részt vettek, de Francesco Morosini volt az, aki felügyelte és tervezte annak a vízvezetéknek az építését is, amely az Archanioti-szoros forrásaiból Heraklion központjába vezette a vizet. A szökőkút naponta több mint 1000 hordó vízzel látta el a várost. Az építkezés több mint 14 hónapig tartott, majd a szökőkutat 1628. április 25-én avatták fel, Velence védőszentjének, Szent Márknak ünnepén. A medencék domborművei a görög mitológiából származó témákat ábrázolnak, mint például a delfinek és a nimfák, valamint a Velencei Köztársaság címerét.

Az oszmán megszállás idején a szökőkutat a lakosság igényeinek megfelelően átalakították. A szökőkút körül márványoszlopokat állítottak fel és lyukakat fúrtak, hogy az emberek könnyebben tisztálkodhassanak, mielőtt beléptek a mecsetbe imádkozni. Ezeket a módosításokat aztán később eltávolították, és Kréta függetlenné válása után a szökőkutat visszaállították eredeti formájára.

A Morosini-kút Heraklion városának egyik legfontosabb műemléke a Szent Minas, Szent Titos, Szent Katalin és Szent Péter templomokkal, a Loggia gyönyörű velencei épületével és a velencei erőddel együtt.

A szökőkúttól nem messze, a sétálóutca melletti másik réten található a Szent Tito templom.

Az Agios Titos templomot eredetileg Kréta Nikiforos Fokas általi felszabadítása után építették i.sz. 961-ben. A velencei időszakban katolikus templommá alakították át, de bizánci jellegét nem veszítette el. Megőrizték a díszítéseket és a templom formáját, valamint az ortodox emlékeket és a bizánci ikonokat. Valószínűleg 1446-ban jelentős károkat okozott egy földrengés, amelyet azonnal helyreállítottak. 1557-ben az 1554-es nagy tűzvész után lényegében újjáépítették. Az 1557-es újjáépítés során a templom négyzet alakú bazilika formát kapott, közepén kupolával. A török ​​hódoltság idején a sziget összes többi ortodox templomához hasonlóan mecsetté alakították. Az oszmán megszállás alatt az ereklyék nagy részét eltávolították és Velencébe vitték biztonságos megőrzésre, ahol a mai napig megmaradtak, kivéve Szent Titus koponyáját, amelyet 1966-ban adtak vissza. Egy másik földrengés 1856-ban majdnem teljesen elpusztította. a semmiből újjáépítették Moussis építész tervei szerint, aki az Agios Minas templomot is tervezte.

A templom mecsetként működött egészen 1922-ig, amikor a nagy minaretet lebontották. 1925-től jelentős javítások és átalakítások után ismét ortodox templomként működik. Körülbelül 700 évnek kellett eltelnie Kréta velenceiek és törökök általi elfoglalása után, hogy a templom újra az ortodox keresztények kegyhelye legyen.

A bejára mellett rögtön ott a nagy gyertyatartó, ahol mi is gyújthatunk egy-egy hosszú gyertyát szeretteinkért.

A templom előcsarnoka átmenet a világi és a szent hely között. Lelki szempontból a bűnbánat és a megtisztulás helye.

A templom belseje gyönyörű, csupa arany. A templom belső tere spirituálisan a megvilágosodás helye. Ez a hívek közösségi tere, az igehirdetés helye, fontos liturgikus mozgások színtere.

Hátul az ikonosztázion a külső és a belső szentély határán emelkedő, meghatározott rendet mutató ikonokkal fölékesített, ajtóval ellátott építmény, amely a mennyei és a földi, az isteni és az emberi szintek egymásba kapcsolódásának szempontjából értelmezhető, gazdag szimbolikus tartalommal bír.

Mint szinte minden görögkatolikus templomban, itt is van egy szent kép, Mária és gyermeke, melyhez imádkoznak, melytől csodákat várnak és melynek köszönetet mondanak az ide betérők. Az alulra feltűzött ezüst lapocskákon kezek, lábak, egyéb szimbólumok láthatóak, melyek a kérésekre vagy a csodás gyógyulásokra utalnak.

1897. augusztus 25-én a török ​​fanatikusok körülbelül 500 keresztényt és 17 brit katonát mészároltak le, valamint jelentős károkat okoztak az itt lévő épületekben és emlékművekben. Az utcát végül erről a szomorú évfordulóról nevezték el. Ez az erőszakos cselekmény felgyorsította a Krétai Unióról folytatott tárgyalásokat Görögország többi részével és a török ​​erők eltávolítását a szigetről.

A 20. század elején, miután Krétát felszabadították a törököktől, az August 25. utca Heraklion legnépszerűbb és legkiemelkedőbb útja lett. Új épületek épültek annak érdekében, hogy különböző hivatalos kormányzati épületeket helyezzenek el, és a város fenséges, lenyűgöző arculatát mutassák be az utcára a tenger felőli oldalról érkező látogatóknak. Viszont az impozáns épületek mögött már nem annyira impozáns házak álltak, az eltakart valóság miatt Heraklion lakói az „illúzió utcájának” vagy „Odos Planis”-nak nevezték el a sétálóutcát.

A velencei kultúra több száz évig virágzott a városban, ennek nyomai még a mai napig látszanak a régi épületek stílusában, építészetében, színeiben.

Időnként érdemes nemcsak a házakat nézni, hanem a lábunk elé is figyelni, mert a járdák szép motívumokkal vannak kirakva.

Tovább sétálva a főutcán hamarosan egy impozáns épületet vehetünk észre. A Loggia (az olasz „lodge” szóból) a velencei időszak egyik legfontosabb épülete Krétán. Amolyan úri klub volt, ahol a gazdag nemesek és főurak gyűltek össze. Az épület 1541 körül épült. Ezt követően 1628 után Francesco Morosini építette újjá jelenlegi formájában.

A Loggia a város gazdasági és társadalmi életének központja volt, ahol az urak összegyűltek, hogy politikáról beszéljenek, vagy pihenjenek és társalogjanak. A középkorban a legtöbb olasz városban volt ilyen.

A török hódoltság idején fegyverraktárnak használták, súlyos károkat szenvedett. 1961-ben megkezdődött az emlékmű végleges helyreállítása, amely nem sokkal 1979 után fejeződött be.

Ma a Loggia ad otthont a Városházának, és a legszebben restaurált, felújított műemléknek járó díjat is megkapta.

Heraklion történelmi nevezetességeit sajnos a háborúk során lerombolták, így a többi nagy múltú krétai városhoz, Chania-hoz és Rethymno-hoz képest aránylag kevés történelmi látnivaló maradt meg. De azért még van mit nézni.

Manapság az Augusztus 25. utca a világ minden tájáról fogadja a turistákat. A látogatók információs központokat, utazási irodákat, kiskereskedelmi és ajándékboltokat, valamint bankokat és más virágzó vállalkozásokat találnak itt.

Rengeteg ajándékbolt kínálatából válogathatunk magunknak vagy szeretteinknek valami kis krétai specialitást vagy emléket. Ami egészen biztosan megéri, az a krétai olívaolaj. Nagyon finom, nagyon más, nagyon eredeti. Praktikus fémdobozban is árulják, amit nyugodtan betehetünk a feladott bőröndbe. Viszont ha csak kézipoggyászunk van, akkor érdemesebb a repülőtéren, bent megvenni. (Máskülönben nem tudjuk felvinni a gépre.)

Az Augusztus 25. utcán végigsétálva leérünk a tengerpartra. Forgalmas út fut a parton végig és itt vannak a nagy kikötők is. A város a nagyszámú lakosság és a rengeteg autó miatt meglehetősen forgalmas, utcái és belvárosa a legnyüzsgőbb a szigeten. Autóval érkezve a parkolás a belvárosban meglehetősen nehézkes, a legtöbb parkolóhely fizetős, de vannak már parkolóházak is. Mivel az utcán megállva az autók sérülésveszélye elég magas, bérelt autóval kimondottan érdemes parkolóházat vagy nagyobb, fizetős parkolót keresni. (Az egyik parkolóház érdekessége, hogy a bejáratnál át kell adnunk az autót az ott dolgozóknak és ők parkolnak le vele valahova az épületben. Cserébe kapunk egy cédulát, amivel ha visszajövünk, visszakapjuk az autót. Végülis ez jó, mert nem nekünk kell bolyongani a parkolóházban, keresgélni a parkolóhelyet, utána meg az autót.) :)

A velencei időkben még Candia nevű város hamar Kréta északi részének egyik kulturális központjává vált Chania és Rethymno mellett. Élen járt a művészetekben, a tudományokban és a gazdaság is fejlődött. Akkoriban azonban még nem Candia volt Kréta fővárosa, hanem Chania számított annak.

1462-ben Candia falait megerősítették a törökök egyre erősebb tengeri haderejének fenyegetése miatt. Új, még erősebb falakat emeltek, melyeket masszív védőbástyákkal egészítettek ki. A valamikori városfal több helyen ma is látható.

A forgalmas út mellett továbbsétálva a járda a régi városfal boltívei alatt vezet keresztül. Erre van a buszállomás és a hajókikötő is.

Ha valaki biztosra akar menni étkezés terén, akkor ilyen éttermet is talál Heraklionban. Ebben egészen biztosan ugyanazt a minőséget kapja a világ minden táján. De szerintem érdemesebb megkóstolni a krétai specialitásokat, meg a rengeteg halételt, amit a helyi kis éttermek kínálnak.

Az utcákat itt is szobrokkal, szökőkutakkal díszítik. A tükrös csodaház pedig egy bankot rejt.

Ez az épület rendőrségnek látszik (persze csak az autók miatt), de a felirat szerint a Krétai régió hivatalai vannak benne.

De térjünk vissza a kikötőhöz. A belvároshoz közelebbi kisebb kikötő tele van kis halászbárkákkal, melyek reggelenként a friss tengeri herkentyűket szállítják a helyi vásárlóiknak. Biztosan érdemes reggel korán kimenni a kikötőbe, saját hangulata lehet.

Heraklion legjobb látnivalói közé tartozik még a Rocca A Mare erőd, ami több néven is ismert. Hívják velencei erődnek, Kastello del Molo-nak és Koules-nek is. Ez majdnem szemben van a sétálóutcával.

Az első, kezdetleges erődöt itt még az arabok építették a 10. század környékén, ám a régió földrengései súlyok károkat okoztak benne, többször is újjá kellett építeni. Aztán mivel a város a középkorban már fontos kereskedelmi központnak számított, a velenceiek igyekeztek megvédeni a szárazföld és a tenger felől érkező veszedelmektől egyaránt. Bár akkor még nem Candia volt Kréta fővárosa, a kikötőben már volt egy kisebb, katonáknak szánt épület.

A Rocca A Mare erőd építését a régi épült alapjain kezdték meg 1523-ban, majd 1540-re készült el. A kikötő bejáratánál lévő erődtől hatásos védelmet vártak, ám a tenger hullámainak folyamatos ostromától és a kalózhajók rajtaütésszerű csapásaitól állandó javításra szorult.

A kétszintes Rocca A Mare erőd alsó részén raktárhelyiségeket alakítottak ki az élelemnek és a fegyvereknek, a felső szinten pedig az ágyúkat és a katonaságot helyezték el. Bár eleinte a kisebb ostromokban sikerrel védte az erőd a várost, az oszmán birodalom félelmetes tengeri erejét már nem tudta megtörni. A törökök hosszas ágyúzás után végül bevették a várat és vele együtt 1669-ben megszállták a környéket. 22 évig tartó harcok során a törökök végül sikerrel űzték el a velenceieket a szigetről. A törökök uralma alatt a város török neve Candia helyett Kandiye lett.

A mólón kisétálva jobbra lehet bemenni az erődbe, balra pedig megkerülhetjük azt és tovább sétálhatunk ki egy hosszú hullámtörő gáton.

Az Oszmán Birodalom az erőd elfoglalását követően a saját igényeikhez igazították az építményt: a szobák egy részét börtönné alakították át, belül pedig egy minarettel is kibővítették. A Koules név már a törököktől származik, akik ezt az erődöt nem hanyagolták el, hanem folyamatosan karbantartották. 1897-től, Kréta felszabadítását követően a Rocca A Mare erőd sokáig üresen állt, napjainkra pedig Heraklion egyik fő jelképeként emlegetik.

A mólóról szépen rálátni a fővárosra és a tőle nyugatra emelkedő hegyekre, miközben élvezhetjük a tenger zúgását.

És ugye említettem már a tenger hullámainak folyamatos ostromát... Itt először azt gondoltam, hogy az aszfaltozásnál a megmaradt aszfaltot ilyen furcsát terítették szét. Ami mondjuk kicsit viccesnek tűnt. A valószínűbb viszont, hogy ezt a részt rendesen leaszfaltozták, azonban a tenger hullámai már részben lemosták az aszfaltot a betonról. Hát ilyen ereje van a víznek.

A Velencei Erőd hátsó falán ott a szokásos velencei szárnyas oroszlán domborműve. A lába alatt nyitott könyv. Állítólag a szárnyas oroszlán mancsa alatt lévő könyvet békeidőben nyitva, háborús évek alatt csukva ábrázolták. Azonban ez a legenda nem biztos, hogy igaz, legalábbis semmiféle írásos bizonyíték nincs rá.

A mólóról a másik oldalon belátni a kikötőbe, ahol nyáron egymást érik a nagy szállodahajók. Kikötés után az utasokat buszokkal elviszik Kréta (szerintük) legjelentősebb látnivalóihoz, pl. a Knosszoszi palotához, aztán este visszaviszik őket és indulhatnak tovább a következő sziget felé.

A török uralom 1897-ben ért véget, amikor a sziget görög lakossága föllázadt és a Görögországgal való egyesítést követelte. Iráklion a krétai nemzetközi protektorátus része volt (1897–1913), előbb a független krétai állam, majd 1913-tól a Görög Királyság része lett. A függetlenség elnyerésekor a közelben létezett római kikötőre Heracleumra utalva a város nevét Heraklionra, Herkules városára változtatták. A város középkori neveit pedig a helyi lakosság a megszállás emléke miatt nem szívesen emlegette.

Mára Heraklion Kréta legnagyobb, legjelentősebb városa, 1971 óta fővárosa is.

A hosszú hullámtörő gáton találjuk Nicos Kitsikis szobrát, aki a 20. század vezető építészmérnöke volt Görögországban. Mögötte látszik milyen hosszú a gát, hosszan be lehet sétálni rajta a tengerbe. Sőt akár a falra is fel lehet menni, de azért csak óvatosan, mert elég magas; a perem - amin lehet menni - keskeny, és mindig van szembeforgalom is.

Heraklion látnivalói között találhatunk Természettudományi Múzeumot is, mely Kréta szigetének egyik legnagyobb mérettel rendelkező zárt terű múzeuma. A háromemeletes épületben különféle természettudományokkal, valamint a mediterrán térség állat- és növényvilágával foglalkozó kiállításokkal találkozhatunk, melyek több órára is lekötik az embert. A múzeum 1980 óta Kréta egyetemének felügyelete alatt működik és az elmúlt években nem csak Kréta, de egész Görögország legjobb múzeumai között jegyzik. Szárazföldi és tengeri állatok kitömött és élő változatai is vannak, hatalmas dinoszauruszok, valamint egy földrengés szimulátor is helyet kapott az épületben. A múzeum a tengerparton van, az Augusztus 25. utcán lesétálva a partig, ott balra fordulva, a körforgalomból kb. 800 méterre. Nyitvatartás: hétfőtől péntekig 9 -17 óra között, hétvégén 10 - 18 óra között. Belépő jegy ára 7,50 Euro. (2022)

Heraklionban található Kréta legjelentősebb kikötője is.

Heraklionnak a földrajzi sajátosságok miatt nincs igazán jó saját strandja. A tengerpart sziklás és a hatalmas kikötő is itt van, így sem a hely, sem a vízminőség nem alkalmas fürdőzésre. Viszont a várostól pál km-re nyugatra is és keletre is szép strandok találhatók. A legszebb strandok keletre, a repülőtér mellett vannak, a Karteros beach és az Arena beach, valamint kicsit távolabb, a szomszéd falu, Kokkini Hani strandjai. Itt már sekélyebb és tisztább a víz, homokos a part.

A hosszú gátról és a Velencei erődtől visszatérve a városhoz érdemes még a tengerparton elsétálni (ebből a szögből nézve) jobbra, hiszen arra van a Természettudományi Múzeum is és a Krétai Történelmi Múzeum is (Historical Museum).

De ami még nagyon híres és érdekes múzeum, az az Archeológiai Múzeum, ami kicsit távolabb van a tengerparttól, bent a házak között. Ez is egy elég nagy múzeum, rengeteg régészeti kinccsel. És ez az a múzeum, amivel van kombinált belépő a Knossos-i palotába is.

2014-ben teljeskörű felújításon esett át a múzeum épülete és a kiállítás is. Az alábbi kép még előtte készült, a google street view 2014-es fotói alapján az épület ma már sárga színű. 

Az 1937-ben alapított világhírű múzeumban a világ legnagyobb, a Kr. e. II. évezredből, a minószi időkből származó gyűjteménye tekinthető meg, köztük kerámiák, szobrok, vázák, fegyverek, ékszerek, kőedények, freskók, épülethomlokzatok. A knósszoszi palota híres freskói itt kerülnek kiállításra, valamint itt őrzik a fesztoszi korongot: az agyagkorong az ókori világ egyik legjelentősebb emléke. Jelentős és híres kiállítási tárgynak számít a Bikafejes rúton (Kr. e. 16. századi edény), a Kígyós istennő (ugyanebből a korból származó fajanszszobor nőalak).

Görögország egyik legnagyobb, Európa egyik legfontosabb régészeti múzeumában tehát betekintést kaphatunk a 3500 évvel ezelőtti mindennapokba, az első virágzó európai civilizáció életébe. Újabb kiállítási tárgyak is vannak, egészen a római korig. Elég színvonalas múzeum, jó leírásokkal, elrendezéssel és a tárgyak jó megvilágításával. Kb. 2-3 óra alatt járható be.

Nyáron, nagy melegben azért is érdemes betérni, mert itt legalább nem a napon és a forró aszfalton vagyunk. :-)

A nyitvatartás (kicsit érdekes): hétfőn, szerdán és vasárnap 8 - 20 óra között, kedden 10 - 20 óra között. A belépő jegy ára április 1. és október 31. között 12 Euro, november 1. és március 31. között 6 Euro. (2022) Ingyenesen látogatható a múzeum a következő napokon: március 6., április 18., május 18., szeptember utolsó hétvégéje, október 28., téli időszakban minden hónap első vasárnapja. Remélem jól értelmeztem a weboldalukat. :-)

A főváros házai külsőre megegyeznek bármely más görög település házaival. Közös még bennük a tetőkön elhelyezett tartály is, amivel a melegvizet "készítik". Nagyobb szállodáknál természetesen nem jellemző, de kisebb panzióknál, apartmanoknál figyelni kell erre, nem mindegy mikor megyünk zuhanyozni, mert a melegvíz hamar elfogy. :-)

Remélem kedvet kaptatok Kréta fővárosához is! Aki Krétán nyaral, annak ajánlom, keresse fel Herakliont is, pár órát mindenképpen megér a főváros. És ha bemegyünk a Természettudományi és az Archeológiai Múzeumba is, akkor simán elmegy rá az egész délután. Meg Knosszosszal is összeköthető.

A krétai kalandok még mindig folytatódnak. Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a következő weboldalakról származik: https://www.destinationcrete.gr, https://kretasziget.hu, wikipedia.