kiránduló

Kréta leghíresebb és leglátogatottabb régészeti területe Knosszosz, vagy Knossos, avagy Minoan Palace of Knossos. Nemcsak egy palota, hanem egy egész város volt itt valamikor, királyi rezidencia és szakrális szertartási központ közel 20 ezer négyzetméteren. Aki Krétára látogat, annak szinte kötelező látnivaló a fővárostól, Herakliontól mindössze 6 km-re található Knosszosz, a történelem ma is látható szelete. Mindannyian tanultunk történelemből a görögök fejlett társadalmáról és kultúrájáról, ezért is érdekes ez a hely, ahol saját szemünkkel láthatjuk a letűnt korok tanúit, a több ezer éves falakat. Ráadásul legendák és mítoszok is fűződnek a palotához, így még érdekesebb az egész. De itt volt-e a labirintus? A végére ez is kiderül. Tartsatok velem.

Hol található? Görögországban, Kréta szigetén, a sziget közepe felé, a fővárostól, Herakliontól 6 km-re délre. Térképen ITT.

Megközelítése igazán egyszerű, mert nagyon jól ki van táblázva, de ide autó nélkül is simán kijuthatunk tömegközlekedéssel is. Heraklionból a kettes busz jár ki, de a városnéző buszok is kimennek eddig. A bejárat mellett hatalmas parkoló található. Vele szemben üzletsor. A bejárat pedig a narancsfák alatt van.

Szerencsére árnyékban állhatunk sorba a jegypénztárnál. Nyáron ennél valószínűleg többen vannak. Áprilisban sikerült kifognunk a műemlékek nemzetközi napját, amikor ingyen mehettünk be, talán ezért sem volt sor. (Meg azért, mert a főszezon május-júniusban indul.)

Ingyenes a belépés mindenki számára a következő napokon: március 6., április 18., május 18., szeptember utolsó hétvégéje, október 28., továbbá november 1. - március 31. között minden hónap első vasárnapján.

Egyébként a belépő ára 2022-ben:

• felnőtt: 15 Euro
• kedvezményes: 8 Euro
• kombi jegy a Heraklioni Archeológiai Múzeummal: 20 Euro

És belépés után mindjárt ott vár bennünket a szuvenírbolt, ahol természetesen rengeteg Knossos-ra vagy a görög történelemre emlékeztető csecsebecsét vehetünk.

Árnyas lugas vezet tovább a romok felé.

Itt Kréta mindennapjaival ismerkedhetünk 3500-4000 (!) évvel ezelőttről. A régészeti helyszínt Európa legrégebbi városának tartják, hiszen a minószi Európa első civilizációja volt. A palota Kréta uralkodói, közigazgatási és kulturális központjaként működött, a minószi kultúra központja volt. A Kr. e. 1900-ban épült palotát Kr. e. 1700-ban egy földrengés elpusztította, de rövid időn belül újjáépítették. Ma nagy részben ennek a második palotának a romjait láthatjuk.

Nagy táblákon követhetjük, hogy mit látunk éppen. Angolul is ki van írva, hogy melyik milyen része volt a palotakomplexumnak.

Mindjárt az elején három nagy, kerek gödröt láthatunk egymás mellett, ezek eredeti funkciója nem tisztázott. Az valószínűsíthető, hogy a régi palota idejéből származnak, időszámításunk előtt 1900-1700 közöttről. Lehet, hogy szemetet gyűjtöttek bennük - vagy a palota összes szemetét, vagy csak a szent felajánlások maradékát. De az is lehet, hogy gabona tárolására szolgáltak.

Knósszosz nem csupán egy uralkodói palota volt, hanem városközpont is. Az 53 m hosszú, 28 m széles központi udvar mintegy 1400 termet kapcsolt össze a 20 ezer ^{négyzetméter}es területen. Knossos területén kiépített úthálózat és csatornarendszer volt - miközben a csatornázás még több ezer évvel később, a középkorban sem volt jellemző. Sőt, a királynő lakosztályában vízöblítéses (!) toalett is volt.

Knósszoszt a "régészet Disneylandjének" tartják, mivel Sir Arthur Evans ma már igen vitatott módszerrel dolgozott: egyes tárgyakat kidobott, bizonyos részeket pedig önkényesen épített újjá pusztán az alapján, ahogy ő gondolta, ahogy ő képzelte, hogy nézhetett ki vagy mire használhatták. Ugyanakkor ez azt eredményezte, hogy a legtöbb régészeti helyszínhez képest itt jóval több látható, de emiatt a régészek által megkérdőjelezett módszer miatt lett varázslatos a hely.

Knossos jelenlegi lakója pár páva. :-)

Krétán, az Égei-tenger déli végében elnyúló szigetek legnagyobbikán, már a neolitikumtól (i. e. 7. évezred) megjelentek a valószínűleg Észak-Afrikából származó pelaszgok, majd i. e. 2600 körül érkeztek a bronzkori prehellén civilizációt képviselő anatóliai telepesek. Több mint ezer évig tartó kulturális fejlődés nyomán Kréta lett a mediterrán térség tengeri kereskedelmének legjelentősebb résztvevője. Kréta szigetén több város is volt, és ezek között néhányban – Knósszosz, Phaisztosz, Malia – i. e. 2000-1600 között pompás paloták épültek. Ezeket többször lerombolták a szigetre jellemző földrengések, de mindig újjáépítették őket. A sziget északi partjától hat kilométerre, a Kephala domb csúcsán és keleti lejtőjén fejlődött ki a Knósszosz nevű gazdag város, ahol a település fénykorában 50 000 ember élt.

A palotát Sir Arthur John Evans, az oxfordi Ashmolean Museum korábbi főintendánsa tárta fel, több mint harmincévi munkával. Evans négy korszakra osztotta a „minószi civilizációt”, és az egész épületegyüttest e teória szerint, több részletben teljesen restaurálta, illetve újjáépítette.

A több helyen is látható beton gerendák és kiegészítések az ő munkájának gyümölcsei.

Knósszosz területén a legrégebbi település i. e. 6000 táján jött létre. E korból katonai tevékenységnek nincs nyoma, egyetlen fegyverszerű lelettípus a kovakő késélek sorozata. A települést csak i. e. 5000 körül vették körbe fallal.

Az oxfordi régész restaurációs tevékenysége alapos, de sok szempontból megkérdőjelezhető volt. Ő négy korszakra osztotta a minószi civilizációt, és az egész restauráció a saját teóriájának megfelelően zajlott, így – történészek szerint – valószínűleg olyan elemeket is beépített, melyek az ókorban nem léteztek vagy biztosan nem úgy néztek ki. Ennél nagyobb gond, hogy olyan technikákat is alkalmazott a restauráció során, amivel kárt tett a feltárt épületekben.

A bronzkor legnagyobb kiterjedésű épületegyüttesének története i. e. 2000 körül kezdődött. Ekkor emelték az első, négyszögletes alaprajzú, kőtömbökből álló épületet, amelyet évszázadokkal később egy földrengés romba döntött. Ezután, ennek helyére nagyobb épületet húztak, de i. e. 1700 körül azt is földrengés és tűzvész sújtotta. A palota a harmadik újjáépítés és kibővítés során nyerte el azt a formáját, amelyet az 1900-as évek elején Evans rekonstruált. I. e. 1450 körül azonban ismét leomlott és kigyulladt. Egyesek szerint újabb természeti csapás következtében, mások úgy tartják, hogy a Görögország kontinentális részéről érkező mükénéiek okozták pusztulását, megint mások polgárháborút vagy járványt feltételeznek, de a legvalószínűbb, hogy földrengés okozta.

A vita alapja, hogy i. e. 1600 és 1400 között Théra (Szantorini) szigetét vulkánkitörés sújtotta, amelyet cunami és hamueső követett. Ennek hatását a Thérától 125 kilométerre délre fekvő Krétán is érezni lehetett – az eddigi elméletek szerint emiatt néptelenedett el a sziget; ez okozta a krétai kultúra hanyatlását. A zavart az okozza, hogy az eddigi legmegbízhatóbb adat, amely egy fatörzs radiokarbon elemzése alapján az eseményt i. e. 1456-ra datálta, megdőlni látszik, mivel az újabb vizsgálatok szerint a vulkánkitörés helyes időpontja i. e. 1628 volt; ez alaposan összezavarja a korábbi hipotéziseket.

Bármi is történt, a palotát i. e. 1400 körül ismét felépítették és még három évszázadon át használták.

A palota két és fél hektárnyi területe, nyugati szektorának körülbelül 130 méteres kultikus területe, valamint az egész épület teraszos, kaotikus épületcsoportjai alapján, a római korban alakult ki a palota mitikus labirintusának legendája. A klasszikus mitológia szerint Minósz, Kréta királya, akinek felesége Pasziphaé hat gyermeket szült, nem akart feláldozni egy szép bikát, amelyet Poszeidóntól kapott ajándékba. Az emiatt haragra gerjedt tengeristen rávette a szép Pasziphaét, hogy egyesüljön a bikával. Nászukból született a szörnyű, embertestű, de bikafejű Minótaurosz. Minósz a knosszoszi királyi palotában egy szobákból és folyosókból álló, áthatolhatatlan labirintust építtetett Daidalosszal és ide zárta be a Minótauroszt. A szörnyeteget Thészeusz athéni herceg győzte le. A labirintus valódi létezésére azonban semmilyen bizonyítékot nem találtak a tudósok.

A legendabeli labirintus valódi névadója egy szertartási célokra használt kettős bárd, a labürosz szentélye. A régészek egy lineáris B írással készült felirat alapján megerősítették, hogy a minószi királyi palotában volt egy szakrális hely, ahol ezt a kétélű bárdot őrizték.

A knósszoszi palotakomplexum közel 20 000 négyzetméteres négyszögletű területet foglal el. Miután az újjáépítések és bővítések során egyszer sem rombolták le a már meglévő részeket, a Kephala domb lejtőjén meglehetősen bonyolult négyszintes épületrendszer jött létre, amelyben 1300 helyiség volt. Figyelmes tanulmányozás után tűnik csak elő, hogy merőleges tengelyek mentén szervezett komplexumról van szó, amelynek négy bejárata a négy égtáj felé fordul. A nyugati oldal vallási célokat szolgált; a templomok és más szakrális helyiségek homlokzata a tavaszi napéjegyenlőség napkeltéje felé nézett. A felső szinten egy monumentális lépcső vezet a reprezentációs termekhez, a földszinten pedig a raktárak kaptak helyet, amelyben rituális használatra szánt olajat tartalmazó, lepecsételt nagy agyagkorsók (píthoszok) sorakoztak. A központi udvar 1500 négyzetméteres volt. A keleti szektorban voltak a lakosztályok, a vendégszobák, a cselédség szobái, továbbá a kézművesek műhelyei és a terményraktárak. A domboldalon teraszos árkádos kertek terültek el, a palota északnyugati sarkában álló lépcsőzetes ülésekkel ellátott, kikövezett térség színházi előadásoknak adott otthont. A palota fő építőanyaga a mészkő volt, a falakat gondosan előkészített alabástromlapokkal burkolták. Figyelemre méltó, hogy a várost és a palotát nem övezik védőfalak.

A knósszoszi palota alaprajza és falfreskói arra utalnak, hogy a minószi kultúrában a sport a vallás része volt – az épületszárnyak által közrefogott óriási központi tér ideális helyszíne volt az udvari és vallási ünnepségeknek, sőt a bikaugratásnak is. A teret közrefogó magas lépcsőfokok a nézők lelátói lehettek.

A trónteremben áll az alabástrom királyi trónus; a terem vörös falait liliomos mezőben egymással szemben álló griffek ékesítik.

Egyszerre körülbelül 16 ember vehetett részt az uralkodói kihallgatásokon. A kutatók véleménye megoszlik, hogy a trónus az uralkodó pap-királyé, vagy a legfőbb papnőé volt-e. A palota feltárása során előkerült szobrok és edények alapján egyes kutatók azt feltételezik, hogy a szigeten matriarchátus volt. Paul Faure – francia régész a minószi-civilizáció és a lineáris-A írás kutatója – szerint a minósz szó nem személynév, hanem egy egyszerű jelző, ami annyit jelentett: „áldott”, „termékeny”. Szintén a termékenységhez köthető a szent Bika kultusza, valamint a Kígyó-anyaistennő kultusza. (A palota leletei között van néhány olyan szobrocska, amely a Kígyóistennőt ábrázolja: az istennő fiatal, fedetlen keblű, földig érő szoknyát, rajta kötényt viselő nő, aki felemelt kezeiben egy-egy kígyót tart – a szobrokat az anyaistennő kultuszához kapcsolják, de a bikaimádat és a két kígyó akár egyiptomi hatás bizonyítéka is lehet.)

Az ásatások során több mint 4000, rendkívüli alapossággal kifaragott pecsétnyomót is találtak a régészek. A zömében állatokat (főleg bikákat) és hajókat ábrázoló pecséteken olyan precíz a vésés, hogy nem tartják kizártnak a történészek, hogy készítésük során valamiféle nagyítólencsét használtak.

A palota legjelentősebb helyiségeinek vakolt falait naturalisztikus stílusú falfestmények és színezett domborművek díszítették. A „dombormű freskókat” több réteg gipszből formálták meg, majd kiszínezték; virágokat (liliomok, nárciszok, krókuszok) és fűszernövényeket, bikákat, madarakat, delfineket és halakat, felvonulási meneteket, versenyeket és játékokat ábrázoltak. A pillanatfelvételekre emlékeztető, élénk színekkel festett képek arról árulkodnak, hogy a társadalom tagjai felszabadult, derűs, az életet élvező emberek voltak.

A knósszoszi palota jellegzetességei közé tartoznak a kerek, fejjel lefelé fordított ciprustörzsekből készült, alul elvékonyított vörösre festett oszlopok, amelyek tetején kerek oszlopfők támasztották alá a födémszerkezetet. Ezek az oszlopok megjelennek a hosszú, árkádos teraszokon, az előcsarnokokban, a díszesebb helyiségekben, valamint az ún. „világítóaknákban” – ezek a kis belső udvarok biztosították a friss levegő keringetését, az udvarok és a szobák szellőzését, továbbá a lépcsőházak világítását.

Knósszosz egyik legkülönlegesebb tulajdonsága az, ahogy leleményes építészeti technikákkal megoldották a belső terekbe a fény bejutását és minél jobb kihasználását. Ennek fontos eleme volt az, hogy alabástromlapokkal fedték be a falakat. Evans azonban cementet használt a restauráció során, ezzel korrigálta a felületeket, amin azonban nem tükröződik úgy a fény, és az eredeti felületek tartósságának is árt, így amióta erre rájöttek a régészek, lézeres technológiával próbálják eltávolítani a felvitt cementréteget.

Az itt látható épületet Evans teljesen újjáépítette. A belseje medencére hasonlít, mely mélyebben van a környező padlószinttől és lépcsőn lehet megközelíteni. De igazából semmi bizonyíték nincs arra, hogy vízzel töltötték volna meg, amit alátámaszt az is, hogy nincs vízelvezető csatorna sem hozzá.

De Evans úgy gondolta, hogy ezt a helyiséget tisztító szertartásokon használták, ezért medencének nevezte el. Evans véleménye szerint a szóban forgó medencét a szomszédos északi bejáraton keresztül a palotába betérő látogatók "megtisztítására" használták.

Ahogy a Minószi civilizáció helyét átvették a mükénéiek, úgy Knósszosz is veszített szerepéből, i.e. 1300 körül már lakossága nagyrésze elhagyta, majd az ezt követő évszázadokban maga a palota is teljesen feledésbe merült, állapota leromlott, és csak a 19. században vált újra érdekessé, amikor görög, majd brit régészek is ásatásokba kezdtek a területen.

A királynő megaronjában (szobájában) fa-ülőkével, folyóvízzel és csatornával ellátott árnyékszék található. Égetett agyag fürdőkádak, vízvezeték és szennyvízcsatorna-rendszer szolgálták a palota lakóinak kényelmét. Ezt a lakrészt díszítik a híres delfines freskók – de eredetiségük vitatott.

Knosszosz mai lakóival viszont bárhol összefuthatunk. A gyönyörű, színes pávákból több is van.

A leglátványosabb freskó a keleti szárny egyik udvarának falát ékesítette (ma az Iraklion Múzeumban látható), a „bikaugratás jelenet”: egy ifjú, miután szarvánál fogva megállította a rohanó bikát, akrobatikus gyakorlatokat mutat be az állat hátán, és leugrani készül; a bika mögött álló felemelt kezű fiatal lány készen áll arra, hogy elkapja, miközben az állat fejénél egy másik lány készülődik a veszélyes gyakorlatra.

Ez a falfestmény a palota egy fedett, zárt részén megnézhető itt is, de áprilisban oda mi sajnos a járványveszély miatt nem jutottunk be. Szerencse, hogy sok évvel ezelőtt jártam már Krétán, és az akkori fotók között találtam róla képet.

És találtam a palota belső tereiről is. Hát igen, itt is elég sok beton van, valószínűleg ezt a részt is Evans építette újra.

Ez viszont már újra a kültér, és a Knosszoszi palota egyik legjellegzetesebb részlete. Ha rákeresünk arra, hogy "knosszoszi palota" és "kép", a legtöbb fotón ez a rész szerepel.

A másik legismertebb kép ez a bika, a vörös oszlopokkal. Ez annyira jellegzetes, hogy ilyen hűtőmágneseket is árulnak.

Valószínűleg az épületrendszer bonyolultsága miatt keletkezhetett Minótaurosz legendája, amely szerint Minósz király parancsára lett zegzugos a palota, azért hogy el tudja ott rejteni szörnyszülött, bikafejű, embertestű fiát, Minótauroszt. A mitológiából ismert történet szerint a szörnyet Tézeusz győzte le, aki Minósz király lánya, Ariadné fonalának segítségével ki is jutott a labirintusból.

A palota ugye mészkőből épült, a mészkövet pedig a víz folyamatosan alakítja. A területen ilyen érdekes, víz által "berovátkázott" köveket is találhatunk. A jelenség létezik nagyban is, akkor "ördög szántás"-nak hívják. De így kicsiben is lenyűgöző a víz ereje, ahogy átformálja a köveket.

Lassan körbe is érünk az ókori épületegyüttes körül és a több ezer éves időutazásunk a végéhez közeledik.

Még felmehetünk egy olyan lépcsősoron, amin ki tudja hányan jártak már az elmúlt kb. 3500-4000 évben... Mindenesetre jól elkoptatta már a rengeteg cipő. Vajon a mai lépcsőink is megmaradnak még 4000 évig?

A palota területén nem sok fa és árnyék van. Bár a következő fotón pont van néhány, de nem ez a jellemző. Nyáron iszonyú meleg tud lenni, ezerrel süt a nap, ezért mindenképpen javasolt a naptej használata, fejfedő és akár a szellős, de hosszú, minél jobban takaró ruha viselete.

A be- és kijáratnál oldalt kulturált mosdók találhatók, de nem ingyenesek.

És remélem Ti is úgy gondoljátok, hogy aki Krétán jár, annak meg kell néznie ezeket a több ezer éves falakat, épületeket, palotát. Knosszosz egy valódi, létező helyszíne a görög történelemnek és mitológiának. Ilyen csak egy van a földön. Ha már ott vagyunk, ezt látni kell.

És a bejáratnál a narancs bármennyire csábító, állítólag keserű-narancs. Meg magasan is van.

A krétai kalandok még mindig folytatódnak. Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a következő weboldalakról származik: https://utazas-nyaralas.info/gorogorszag/kreta.html, https://netkoffer.hu/knosszoszi-palota, wikipedia.