A Medve-szurdok közismert és kedvelt kirándulóhely, nagyon sokan túráznak benne és körülötte egész szezonban. Azonban ha egy egész napot rá tudunk szánni, akkor ne elégedjünk meg a szurdokkal, a túraút megy tovább, érdemes még feljebb menni egy kicsit, vagy még sokat, ahogy erőnlétünk engedi.
A Hochlantsch csúcs 1722 méteres magasságban található, és csodálatos, 360 fokos körpanoráma tárul elénk a környező hegyekre és völgyekre. Megéri a fáradtságot, bár megdolgoztatja az izmainkat és az ízületeinket. Mutatom hogyan lehet feljutni!
Hol található? Ausztriában, Stájerország tartományban, Graztól északra, Mixnitz vagy Teichalm település mellől indulnak turista utak felfelé. Térképen: ITT.
A Hochlantsch csúcsban nem annyira maga a csúcs, mint inkább az oda vezető út az érdekes. Itt nincsenek "attrakciók" a hegyen, mégis érdemes felmászni a mászás élményéért.
Már nem emlékszem hol találtam ezt, de most pont ide illik:
"A túrázás több mint aminek elsőre látszik: sétálva intenzívebben érezhetjük, szagolhatjuk és hallhatjuk a természetet. A túrázás testi-lelki méregtelenítésre ösztökél, és segít megismerni önmagunkat, belső világunkat. Az így nyerhető tapasztalatok legalább olyan sokszínűek, mint maguk az útvonalak, amelyeket Ausztria a kirándulni vágyóknak kínál."
A teljes túrát Mixnitz felől mutatom, mert nekünk az elsődleges cél a Medve-szurdok volt, ezért innen indultunk. A csúcs Teichalm felől is megközelíthető, úgy sokkal (könnyebb) rövidebb, de akkor a szurdok kimarad.
A falu mellett nagy és ingyenes parkoló van, konténeres mosdóval, turista információs hellyel.
Sőt, kicsiben az egész hegységet áttekinthetjük.
Mixnitz 479 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, innen kezdjük a mászást felfelé. Az út mellett még fogadót, éttermet is találunk, majd ezeket elhagyva elindulunk a Mixnitz patak mentén az erdőben. Az irány innen a Medve-szurdok.
Kezdődik a bemelegítő szakasz, egy kb. 45-50 perces rész a szurdok bejáratáig. 3 km-en kb. 350 méter szintemelkedést kell megtenni, ezért lesznek közben kicsit meredekebb részek is, de nem vészes.
Azt viszont már itt kipróbálhatjuk, hogy mennyire stabil a cipőnk és a bokánk, mert ilyen sziklás útszakaszok is vannak.
Aztán következik az útelágazás. Az egyik irányban a Medve-szurdok van, a belépő felnőtteknek 3,50 Euro, a másik irányban egy túraút, ami elkerüli a szurdokot. De kár lenne kihagyni. :)
A szurdokban fahidakon és létrákon haladhatunk. A hidak elég keskenyek, ezért a szurdok egyirányú, csak alulról felfelé járható.
A hidak alatt, mellett csobog a patak, csodálatos vízeséseken keresztül, hatalmas sziklák között. Gyönyörűséges az egész! :)
A szurdok után egy Hütténél pihenhetünk, ahol mindig nagyon sokan vannak. Itt már 1209 méteres magasságban vagyunk.
A Hüttében enni is lehet, vannak levesek, szendvicsek és sok hideg innivaló. Az árakat természetesen a monopol helyzetükhöz igazítják. Nekünk kicsit magasak. (Áram aggregátorról, wc pottyantós, víz a patakból, tehát nem ivóvíz.)
A Hütte mellett táblarengeteg mutatja a sok túraútvonalat. Innen indul lefelé, vissza Mixnitzbe a szurdokot elkerülő út (aki megelégszik ennyivel, itt fordulhat vissza a parkolóhoz), és innen indul felfelé a Hochlantsch csúcsra is az út. A táblán látható, még 1,5 óra a csúcs, ami, bár függ a sebességünktől, de nagyjából reális.
Elhagyva a nagy napos rétet, egy fenyőerdőben folytatódik az út. Ausztriában mindig a piros-fehér-piros jelzést kell követni az erdőben. A túrautakat számokkal különböztetik meg egymástól, itt a 746-os utat kell követnünk, de az útelágazásoknál jól ki vannak táblázva az irányok.
Egy rövid átkötő út után kiérünk egy széles, autóval is járható útra, ahol ismét táblák mutatják a helyes irányt.
Itt már a Hochlantsch az irány.
Ezt a táblát és a helyet felfelé jól jegyezzétek meg, ugyanis mint látható, a legalsó tábla mutatja a Mixnitz (Parkplatz) irányába vezető utat, azonban a tábla csak alulról felfelé jövet olvasható, mi viszont fentről lefelé jövünk majd visszafelé, ezért csak a tábla hátulját látjuk, így könnyű elmenni mellette!
A régi táblákat újakra cserélték, de fentről lefelé még mindig az útbaigazító tábla hátulja látszik csak...
És valahonnan innen már látszik a csúcs is, az ott fent a Hochlantsch! Ugye nincs is már olyan messze...
Az út itt széles és enyhén emelkedő. Ha a piros-fehér-piros jelzést figyelve haladunk, akkor rövidíthetünk a réten át, sokan mennek arra is, de ez a széles út is ugyanoda visz. Majd hamarosan egy következő Hüttéhez érünk.
A Steirischer Jokl nevű Hüttéig mindenképpen érdemes elmenni több okból is. Egyrészt mert ott ismét lehet pihenni (enni, inni).
Másrészt, mert onnan már csodálatos a kilátás.
Harmadrészt mert ott van egy nagyon különleges, csodatévő kápolna is a Schüsserlbrunn, melynek magyar vonatkozása van, ugyanis egy magyar grófnő gyermekének csodába menő gyógyulása után állították emlékül. Egy kis kitérőt ez is megér.
És negyedrészt azért, mert idáig még nem jelent különösebb kihívást az út. A neheze ez után jön. Megéri a fáradtságot, mert lenyűgöző a kilátás fentről, de nekem tényleg elég kemény volt. (És ezt így előre senki nem hiszi el.)
Innen továbbindulva következik a sziklás, hegyi szakasz, ahol többször nézhetünk szét nagyra nyílt szemekkel, hogy most tulajdonképpen hol is van az út?, és biztos, hogy erre kell menni? De kövessük csak a piros-fehér-piros jelzést. Vagy a fákon, vagy a köveken mindig ott lesz a következő.
És különösen erre a szakaszra tekintettel a stabil, csúszásmentes túracipő feltétlenül szükséges ide. Száraz időben még nincs is olyan nagy baj, de fent a hegyen bármelyik pillanatban jöhet hirtelen egy zuhi, és a vizes sziklák nagyon tudnak csúszni. (Főleg majd lefelé.)
Még mindig magas fenyők között vezet az út, de hamarosan elérjük az erdőhatárt.
A fenyők összemennek, már csak bokrok, cserjék szegélyezik az utat, és mi egyre jobban kilátunk közülük, és egyre inkább reménykedünk, hogy nincs már messze a csúcs.
És valóban nincs már messze, sőt már meg is pillanthatjuk. Viszont ekkor rádöbbenünk, hogy mi még nem is azon a hegyen vagyunk, még a gerincen el kell menni odáig. Sziklás, járhatatlannak tűnő út vezet arra, de legalább már nem emelkedik, és kb. 5 perc alatt már ott is leszünk.
Igaz, ismét kihívás elé állít minket a hegy, mert még fel is kell mászni a kereszthez a sziklákon.
De ez már nem jelenthet akadályt. És már fent is vagyunk! Igazán büszkék lehetünk magunkra, ha ide felmásztunk. Megérdemeljük a csúcscsokit! (Azt ne felejtsetek el magatokkal vinni!) :)
El kell ismerni, hogy felmenni a csúcsig nem könnyű, de cserébe olyan élményekben lesz része mindenkinek, amelyek nagyon sokáig (örökre) emlékezetesek maradnak.
Nehéznek tűnik, de egyáltalán nem lehetetlen. 479 méterről 1722 méterre gyalog felmenni nem kis teljesítmény. Jó tüdő és szív nem árt hozzá (meg lefelé jó térd!), de nem feltétlenül kell hegymászónak lennünk. Amikor először ott jártam, egy horvát nyugdíjas csoporttal találkoztunk a csúcs közelében, akik még felfelé tartva, de mosolyogva köszöntek, és nem látszottak túlságosan elcsigázottnak (velem ellentétben).
De a boldogság és a látvány, a 360 fokos körpanoráma mindenkivel hamar feledteti a fáradtságot. És a kereszten lévő dobozban emlékkönyvet is találhatunk (tollal együtt), így beírhatjuk, hogy ott jártunk. :)
A körben látható csúcsok nevét egy ilyen fémlapon nézhetjük végig.
A következő fotón látható tó partján van Teichalm, a szomszéd falu. Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy valaki átviszi oda az autónkat, vagy a busz átáll, akkor lefelé választhatunk rövidebb utat is. Ráadásul Teichalm kb. 1200 méteres magasságban fekszik, tehát nem kell olyan nagy szintkülönbséget megtennünk.
Ha nincs ilyen szerencsénk, akkor a pihenés és a csúcscsoki (vagy szendvics) elfogyasztása után ugyanazon az útvonalon kell visszamennünk, amelyiken feljöttünk. És bizony lefelé az út sokkal rosszabb lesz, mint fölfelé. Sokkal fárasztóbb. De ezt előre úgysem hiszi el senki. (Csak aki már próbálta.) :)
Lefelé is pihenhetünk a Steierischer Jokl vagy a Jausenstation zum Guten Hirten fogadókban.
Sőt útközben találkozhatunk ilyen szobornak látszó, de nagyonis élő, gyönyörű állatokkal is.
Aztán a táblánál ne felejtsetek el befordulni jobbra az alsó Hütte irányába, és onnan a szurdokot elkerülő úton lehet visszamenni a parkolóhoz.
A Hütte mellett indul a turistaút, jól ki van táblázva, és nagyon változatos. Lesz széles murvás út, aztán erdei ösvény, aztán legelőn átvezető keréknyom, majd ismét széles út.
Lefelé is a piros-fehér-piros jelzéseket kell figyelnünk az erdőben.
A kapu a tehenek miatt van, hogy ne tudjanak elmenni, de a kapu mellett van egy kis átjáró, ahol ők nem férnek át, mi viszont igen. :)
Amikor ilyen táblával találkozunk, és megnézzük rajta az időt, az kicsit hihetetlen és lehangoló tud lenni, de a táblákon jelölt idő általában reális.
És amikor már hallani a patak csobogását, akkor már nem vagyunk messze ... a szurdok alsó bejáratától. :) Onnan már csak 45 perc, hisz ugyanazon az úton kell visszamenni, mint amin feljöttünk. De lefelé már lehet, hogy gyorsabbak leszünk.
És még egy-két tanács, mielőtt belevágtok:
A parkolóban az autóból (buszból) kiszállva érdemes legalább öt percben bemelegíteni, átmozgatni az elgémberedett végtagokat a későbbi sérülések elkerülése végett, mert az ízületek elég komoly igénybevételnek lesznek kitéve mind fölfelé, mind lefelé. (Sőt, útközben sem árt majd időnként nyújtani.)
Szintén nagyon fontos a megfelelő lábbeli, ami stabilan tartja a bokánkat is. Bátrabbak túraszandálban is próbálkozhatnak (főleg nyáron), de ehhez gyakorlott túrázónak kell lenni, stabil ízületekkel.
Utasbiztosítás nélkül senki ne vágjon bele, mert itt egy bokaficam is helikopteres mentést igényel, és azt nem fedezi az EU egészségkártyánk. Már ha sikerül felhívni a mentőket, mert térerő sem nagyon van. Inkább mindenki nagyon vigyázzon magára és a társaira. :)
A szurdok előtt és után nagy segítség a túrabot fölfelé is, meg lefelé is. De fontos, hogy összecsukható legyen, hogy a szurdokban a hidakon haladás közben el tudjuk tenni a hátizsákba, mert ott csak akadályozna.
A túrára feltétlenül vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű enni és innivalót, mert az erdőben iható vizű forrás nincs, a parkoló után az első hely, ahol innivalót vehetünk az a szurdok közepénél lévő Hütte, ennivaló pedig csak a tetején lévő Hüttében kapható (borsos áron).
Feltétlenül vigyen magával mindenki esőkabátot, mert a Medve-szurdokban, vagy utána a hegyen pillanatok alatt jöhet egy zuhi. Ha szerencsénk van hamar eláll, ha nem, akkor végig a vízfolyásban kell lemennünk. (Nem volt szerencsénk, de az esőkabát nagyon hasznos volt. Minél nagyobb, minél hosszabb annál jobb. Legjobb, ha a hátizsák is befér alá.)
(Én háromszor megúsztam szárazon, de negyedszer egy nagyon csúnya jégeső kapott el bennünket. Attól nemcsak vizesek lettünk, hanem az esőkabáton keresztül még fájt is.)
Egy szurdokban a rohanó hidegvizű patak és az árnyékos völgy miatt mindig sokkal hűvösebb van, mint máshol. Itt is igaz ez, de nehéz jól öltözni, mert míg egyébként hűvös a völgy, a mászástól a hátunk bizony izzadni fog. Nem árt egy cserepóló, hogy a Hütténél szárazra cseréljük a vizeset.
Apropó vizes cucc: a hirtelen jövő esők miatt az is jó, ha az autóban (buszban) marad egy teljes garnitúra száraz ruha és cipő, mert ha megázunk, nagyon jó lesz átöltözni visszaérkezés után.
És a legfontosabb: ha nyár van és hétágra süt a nap, a telefonunkat akkor is vízhatlan tokba, vagy egyszerűen egy nejlon zacsiba csomagoljuk be a hátizsákon vagy a zsebünkön belül, mert a hátizsák (és a zsebünk is) átázik és bizony a víztől hamar tönkre mennek ezek a csoda-telefonok! (Sajnos tapasztalat.)
Azért remélem mindenki kedvet kapott ahhoz, hogy megmássza a Hochlantsch csúcsot és készítsen egy fotót a csúcskereszttel! Ráadásul ezek után felkészültebben vághat neki. :)
Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Ha itt jártok, ne hagyjátok ki a Medve-szurdokot! :)
És ha szeretitek az ilyen hegyeket csúcskereszttel, akkor figyelmetekbe ajánlom még a szintén Stájerországban található Kreischberg-et Murau mellett, ahol télen sok magyar síel, viszont nyáron túrázni jó, aztán Schladming mellett a Planai hegyet, ahonnan csodálatos a rálátás például a Dachsteinre, a Dachstein egyik csúcsa a Krippenstein is tartogat látnivalókat, pl. a Five Fingers kilátót, ami a szakadék fölé nyúlik ki. Felső-Ausztriában van, Bad Ischl mellett a Katrinberg, ahonnan fantasztikus körpanoráma nyílik a Salzkammerguti tóvidékre, és Alsó-Ausztria legmagasabb hegyén, a Schneebergen is van csúcskereszt.
Utolsó kommentek