kiránduló

Ha azt mondom Egerszalók, rögtön mindenkinek eszébe jut a "sódomb". Ha azt mondom, hogy sódomb, mindenkinek eszébe jut Egerszalók. A kettő teljesen összenőtt egymással, hiszen ez a hófehér, csillogó dombocska mindenképpen a környék, sőt hazánk egyik legkülönlegesebb természeti csodája. Márcsak azért is, mert az egész Földön csak három ilyen létezik, és pont itt, Egerszalókon van az egyik. De mi is ez? És hogy néz ki? És tényleg só? Reklámfotók, pár tévhit és a kijózanító valóság... Mutatom!

Hol található? Magyarországon, Heves megyében, Egertől 10 km-re dél-nyugatra, Egerszalók és Demjén között. Térképen ITT.

A hely megközelíthető busszal is, az "Egerszalók gyógyfürdő bejárati út" nevű megállóban kell leszállni hozzá. Vagy autóval, az út mellett és a Fürdő utcán feljebb menve is hatalmas (fizetős) parkolók vannak a gyógyfürdőhöz. De ha csak egy rövid nézelődés a cél, akkor nemes egyszerűséggel a Demjén felé vezető út mellett is meg lehet állni a buszmegálló melletti murvás részen. 

Az út mellől kis gyalogút vezet a sódomb felé, a parkoló és a Nosztalgia strandfürdő mellett.

Vigyázzatok, mert ezen a kis gyalogúton is van biztonsági őr! Még szerencse, hogy belépődíjat nem szed... :)

Szalók egyébként a honfoglalás óta lakott hely, a Szalók nemzetség ősi birtoka volt. A település valószínűleg a tatárok áldozatául esett, mivel az 1248-as okiratokban nevét már terra Zolouknak írják, a fennmaradt oklevelekben is ekkor említik első ízben.

Tehát elindulunk a hatalmas parkoló mellett a széles, murvás úton.

1248-ban, 1318-ban, 1323-ban, Kocs (Coch, Koch) szomszédjaként írják az oklevelekben. 1261-ben a Szalók nemzetségbeli Pál és Achilles 8 millió garasért megvásárolta Becsenegh és fia Verpleth Szalókkal szomszédos Kocson levő földjét. 1262-ben ugyanezen Pál és Achilles a Bechenektől (Becsenegh) és fiától Velprethtől vásárolt kocsi földet ugyanannyiért eladták Benedeknek és Lodomernak, László zempléni főesperes testvéreinek, Szalók nemzetségbeli Ádám (Ade de eodem gen. Zalouk) beleegyezésével; e föld az egri püspök, a káptalan és Tek földje szomszédságában terült el.

Elhaladunk a nosztalgia strandfürdő mellett, és hamarosan meg is érkezünk. Pár méter az egész.

1551-ben, a török időkben végzett összeírás szerint csak 17 család élt itt Szalókon. Két évvel később Szalók ismét pusztává vált, azonban hamarosan újranépesedett. 1579-ben a települést már Egyházasszalók néven írják az okiratok. 1550-es évektől és 1730-as évekig Szalók többször vált néptelenné, de mindig újranépesedett. 1731-ben német telepesek érkeznek a községbe, majd a 18. század közepétől ismét sok magyar telepes érkezett ide. Szalók lakossága főleg mezőgazdaságból és szőlőtermelésből élt, de sokan vállaltak munkát a közeli városokba is.

Bal oldalon elfogynak a fák, és rálátni a nagy hotelre, valamint a fürdő medencéire és egy kis tóra.

Nem kell messze menni, hamar odaérünk az első kilátóponthoz, bár itt még inkább majd csak csalódást érzünk.

A sódomb felé ez a látvány fogad bennünket. Egy lépcsőzetesen kialakított beton izé, és azon túl az igazi sódomb. De innen elég messze van még.

Amikor én ott voltam, ebben a részben nem volt víz, pedig ha engednének bele, nagyon látványos lenne. Ez olyan - csak kicsiben - mint a török Pamukkale. (Hogy - hogynem Pamukkale testvérvárosa Eger.)

Annyi különbséggel, hogy az egész mesterséges.

Betonból vannak kialakítva a kis medencék, ez elég jól látszik. Bár valószínűleg volt már benne víz, és úgy látszik, hogy megindult a mészkiválás a beton peremeken, de víz híján a folyamat megállt és így leginkább lehangoló a látvány. (Eső után voltam, így a fotókon látható víz a kis medencékben valószínűleg csak esővíz.)

Itt látszik, hogy a víz csodálatos építő ereje működött már valamikor, és valószínűleg most is működne, ha engednének erre vizet.

Az első kilátó pontról azért nem annyira rossz a kilátás, csakhát nem ezért jöttünk. Tőlünk jobbra vannak a kis medencécskék, balra pedig egy másik "üres" betonlejtő.

Tételezzük fel, hogy ezt is azért csinálták, hogy majd egyszer gyönyörű "sódomb" virítson itt is, csak kellene hozzá a gyógyforrás vize.

Ami viszont csak egy helyen csörgedezik, az innen még kicsit távol lévő, jelenlegi egyetlen, csodálatos, gőzölgő dombocskán.

A környék szimbóluma és védjegye a Sódomb, amelyet az 1961-ben fúrt kút hévizforrása épített. Európában egyedülálló, a világon még két helyen, a törökországi Pamukkaléban és az amerikai Yellowstone Nemzeti Parkban látható ehhez hasonló természeti képződmény.

A kihelyezett táblán, a reklámfotón hófehér, és a kis medencécskékben is van víz. Tehát valamikor már ilyen volt, ha elkészülhetett ez a fotó.

Ma azonban egészen más képet mutat. Ráadásul csak néhol fehér, máshol meg sokszínű.

De végülis talán van magyarázat a jelenségre, amit egy nagy táblán olvashatunk el: "Az Egerszalóki Gyógyforrást Üzemeltető Kft. 2019. évben a sódombot érintő komplex vizsgálat elkészítését végzi. A vizsgálat során szakemberek fognak többek között geodéziai, talajmechanikai, hidraulikai, hidrogeológiai, statikai és hidrobiológiai vizsgálatokat végezni. A tanulmány a sódomb fenntarthatóságának, megóvásának érdekében készül. A vizsgálat 1 éves időtartama alatt előfordulhat, hogy a Sódomb küldő megjelenése (színe, alakja, vízborítottsága...) el fog térni a megszokottól." Hát ezért lehet hófehér helyett ilyen sokszínű?

Úgy látszik, hogy ott tör fel a gyógyforrás, 410 méter mélyről bugyog a víz a felszínre. (De valójában egy csövön van idevezetve...)

És csörgedezik lefelé. Lehet, hogy a fehér medencécskés fotó inkább itt készült, erről a vízlépcsőről, ami a nagy sódomb oldalán található? Mert ez is úgy néz ki...

De ugorjunk egy kicsit vissza az időben. Valamikor réges-régen jártam már Egerszalókon, és már akkor is mindent lefotóztam. Ez annyira régen volt, hogy a hotel még nem volt kész, akkor építették, a fürdő azonban már így nézett ki, mint ma és üzemelt.

A kis tó már ott volt, és a távolban látszanak a beton lejtők is. Egyiken pedig a "sódomb" maga.

A domboldalon lefolyó mintegy 65-68°C-os ásványi anyagokban rendkívül gazdag gyógyvíz 1200 négyzetméteres látványos mészkőlerakódást épített, melyet mai napig is folyamatosan épít.

És bizony 2008-ban még hófehér volt. Valószínűleg több víz folyt át rajta, amit aztán négy kis csövön vezettek tovább, majd nagy csobogással egy patakba ömlött a gyógyvíz.

Viszont látszik a hófehér domb mellett a beton lejtő is, itt még teljesen üres. Én már akkor azt gondoltam, hogy majd a többi betonlejtőre is rávezetik a gyógyvizet, és ott is kialakul egy hasonló, gyönyörű, hófehér csoda. De ez azóta sem valósult még meg.

A sódomb helyi védelem alatt áll, a fürdő építése után kiépített sétaúton lehet megközelíteni. 2013-ban különleges éjszakai díszkivilágítást is kapott a domb, így az esténként arra sétálók, vagy az éjszakai fürdőzők sötétedés után színes fényjátékban gyönyörködhetnek.

Ez a fotó tehát 2008. július 16-án készült, az akkori hófehér "sódomb"-ról.

És akkor ugorjunk vissza a mába.

Több kút is van egymás mellett, de ami most éppen a vizet ontja, az az Egerszalóki Mária-kút, mely 1987 óta működik.

A kút vízhozama 2350 liter/perc. A nátriumot is tartalmazó, kalcium-magnézium- hidrogénkarbonátos hévíz, melynek a metakovasav tartalma is jelentős, a kénes gyógyvizek kategóriájában az egyik legjobb besorolást kapta. (Kénes mivolta a levegőben is érződik, némi záptojásszag formájában.)

A gyógyvíz a felszínre törés után több folyóvá ágazva folyik tovább a domb széle felé.

Aztán a folyók tovább ágaznak, és egyre kisebb patakokban csordogál a forró víz lefelé.

Felülről nem túl látványos. Még szerencse, hogy le lehet menni egy lépcsőn a képződmény mellé is.

És innen egész közelről megcsodálhatjuk a mészkő képződményeket. Hiszen ugye tudjuk, hogy (bár hófehéren annak látszott) a domb nem sóból van, és így színesen ezt nem is igazán feltételeznénk. A gyógyvíz oldott ásványi anyag tartalma csapódik ki a felszínre törés után és rakódik le a már kialakult gátakra, képződményekre, így építve egyre nagyobbra. Kicsit hasonlít a Plitvicei tavaknál megfigyelhető édesvizi mészkő kiválásra és lerakódásra. Persze más a látvány, de a fizikája, kémiája valószínűleg hasonló.

Egészen különleges, cseppkőszerű képződményeket hozott már létre ez a forró gyógyvíz. Talán a gombákhoz hasonlítható leginkább.

A gyógyvíz közepes oldottanyag tartalmú, kalcium-nátrium-hidrogénkarbonátos jellegű, kemény, fluoridos, kénes termálvíz, melynek jelentős a szabad szénsav és metakovasav tartalma. (Ebben a mondatban benne is van a titok: a kalcium-karbonát = mészkő, ami akkor válik ki, amikor a vízből az oldott szénsav elillan.)

A víz 30 nyomelemet tartalmaz - 12 biológiailag nélkülözhetetlen, 7 általánosan kedvező hatású és 11 ismeretlen hatású - (F, Si, P, Cr, Mn, Fe, Cz, Zn, Sn, Mo, I, Al, Sc, Ti, As, Ge, Rb, W, B, Ga, Br, Sr, Z, Yr, Nb, Sb, Cs, Ba, Pb).

A víz enyhén savas jellege tartós fürdőzést tesz lehetővé, mivel nem oldja a bőr savköpenyét.

Alkalmas többek között érelmeszesedés, csontsérülések, ízületi és reumatikus bántalmak gyógyítására, gerincbetegségek, idegrendszeri betegségek - idegzsába és ideggyulladás, anyagcsere zavarok (köszvény, pikkelysömör, cukorbetegség) és mozgásszervi betegségek, vegetatív idegrendszer zavarai, kötőszöveti és bőrbetegségek ízületi elváltozásai, meddőség, vérzészavarok és mozgásszervi műtétek utókezelésére. 

Ivókúra formájában alkalmas túlsúly, epebetegségek és gyomorsav problémák kezelésére.

Aztán ha ezen a kilátó ponton már jó alaposan megvizsgáltuk a csoda-dombot, tovább sétálhatunk az utolsó betonlejtő mentén a túloldalára.

A következő képen látszik jobbra, hogy a betonlejtő mellett kialakítottak egy elég nagy teraszt, ahonnan egész közelről megcsodálhatjuk a mészkő-dombot oldalról.

Közben a másik oldalról is megnézhetjük, ahogy föltör a víz a csőből, és csobogva folyik tovább a mészkő tetején.

Innen is a cseppkőszerű gombákra hasonlító képződményeket figyelhetünk meg, mint már az előbb is.

Látszik az is, ahogy a víz lecsurog a cseppkövek között.

Aztán a sétaút vége után én még visszamentem az első kilátó ponthoz, és onnan fotóztam még jópárat.

Balneológiai vizsgálatok szerint a víz 18-20 000 éves.

Az első kutat 1961-ben kőolaj és földgáz után kutatva fúrták. Olaj helyett kb. 405-410 méteren 65 fokos hévizet találtak. 1969-ben épült az első 6 méter átmérőjű medence.

A második kutat 1987-ben fúrták, amelyből 426 méter mélységéből 68 fokos termálvíz tört föl. A kutak az Egerszalóki Gyógyforrást Üzemeltető Kft fennhatósága alatt működnek.

A kutak megszentelésük során, 2010 őszén kapták a Mária és a Vendel nevet. A Csodatevő Mária-kegykép az egerszalóki katolikus templomban található, míg Szent Vendel a források és kutak védőszentje.

2016 évben a gyógyforrások, a gyógyfürdő és környezete elnyerte a gyógyhelyi minősítést.

A Sódomb szabadon, bárki számára díjmentesen látogatható a Nosztalgia Fürdő parkolójából induló kb. 300 méteres sétaúton. A sétaútnak köszönhetően egészen közelről csodálhatjuk meg ezt a színesen nagyon látványos természeti képződményt.

Noshát ilyen most ez az Európában egyedülálló, csodálatos képződmény. A fürdő területéről alulról, illetve szemből látható, az ingyenes sétaútról pedig felülről és oldalról.

Lehet fanyalogni, hogy csak ekkora, meg nem is fehér, (ha meg fehér lenne, akkor túl szikrázó hófehér lenne, és nem látszanának a cseppkőszerű képződmények benne), meg nem lehet közelre odamenni, megfogni. És hát ott van a másik három, üres betonlejtő is, ami nem túl szép látvány. És a reklámfotókon nem is ilyen. Igen, valóban így van. De ez akkor is egy csoda! Ha Egerszalók felé jártok, álljatok meg egy pillanatra, és nézzétek meg. Szerintem ilyen színesen is gyönyörű! Sőt!

Amúgy Egerszalókon más látnivalók is vannak a gyógyfürdőn kívül, pl. vannak barlanglakások, skanzen, kaptárkövek, meg szabadtéri lepkegyűjtemény is. És Eger is tele van látnivalóval, tehát érdemes a környéken tölteni pár napot, hetet.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.  

Az információk a kihelyezett táblákról, valamint a gyogyvizekvolgye.hu, és a wikipedia oldalairól származnak.