kiránduló

Hegyek között, völgyek között, zakatol a vonaaaaat..., helyett a Zselici csühögő nádasokkal szegélyezett, hullámzó tavak mellett, lankás dombok között, a Zselicség sűrű erdői mélyén zakatol 6 km hosszan. Az ország egyik legkeskenyebb nyomtávú kisvonata Almamellék és Sasrét között közlekedik hétvégéken, különleges turisztikai látványosságként. Gyerekekkel érdemes megkeresni, mert játszótérből nincs hiány, de túrázni szerető felnőtteknek is remek kirándulást lehet kihozni a vonatozásból. Mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Baranya megye északi részén, Szigetvártól nem messze északra, a 67-es útról Szentlászló falu végén lekanyarodva, Almamellék település mellett. Vagy a másik vége, a Sasréti vadászházhoz szintén a 67-es útról Antalszállás és Bőszénfa között az erdőben kell lekanyarodni (tábla jelzi). Térképen ITT.

Az almamelléki állomás a falut elhagyva már külterületen van. A takaros házikó eredetileg a valamikori Kaposvár - Szigetvár (nagy)vasút állomás épülete volt.

A kisvasút üzemeltetője, a Mecsekerdő Zrt. vásárolta meg az igen lepusztult állapotban lévő, egykori MÁV-állomásépületet Almamelléken, majd 2001-re felújították, és múzeumot rendeztek be benne.

A faragott emlékoszlop pedig a kisvasút 100. születésnapjára készült.

Egy kiágazó vágányon két teherkocsinak látszó vagon van félreállítva, pedig ezek nem azok. Az erdőgazdaság 1959-ben vásárolta ezeket a kéttengelyes zárt kocsikat, személyszállítás céljából. A deszkafalazat mögött 14 ülőhely rejtőzött. Bár 1966-ban selejtezték őket, 1994-ben újra forgalomba álltak, majd 2000-ben kiállították őket az egykori MÁV állomás előtt. A kocsikon túl fa játszótér található, csak itt pont nem látszik, mert a vagonok kitakarják.

A zöld kisvonat szép fűtőházban és nyitott kocsiszínben pihenhet.

A szerelvényt egy C–50-es a magyar gyártmányú kisvasúti dízelmozdony vontatja. A C-50-es mozdonyt az 1950-es évek elején a Szállítóberendezések Gyárában és a MÁV Északi Járműjavító Üzemében fejlesztették ki, majd másfél évtized alatt több mint 200 darabot gyártottak belőle. Fénykorában a gazdasági vasutak meghatározó vontatójárműve volt, és a magyar kisvasutak jó részén még ma is ezek a mozdonyok húzzák a vonatokat.

A mozdony főkerete hengerelt idomacélból, hegesztéssel készült. A főkeret mind a négy sarkán súlyszekrények vannak elhelyezve. Ezekbe tetszés szerint előre gyártott súlyok helyezhetők, amivel növelhető a mozdony tapadása. A súlyszekrények alacsony elhelyezése miatt alacsonyra kerül a mozdony súlypontja, így az a rossz minőségű pályán is képes biztonságosan közlekedni. A vezetőállás a mozdony közepén található, minden irányban jó kilátást biztosít. A C–50-esekbe eredetileg Csepel D413-as típusú négyütemű, előkamrás dízelmotor lett beépítve, amely osztrák (Steyr) licenc alapján készült. A motor nedves perselyű hengerekkel, különálló, és leszerelhető hengerfejekkel, könnyűfém forgattyúházzal és dugattyúkkal készült. Befecskendező szivattyúja állandó löketű, porlasztói zártak. Olajozása fogaskerék-szivattyúval, indítása villamos indítómotorral és izzítógyertyákkal történik. Az üzemanyagtartályt a motorházban helyezték el, űrtartalma 80 liter.

A mozdony erőátviteli rendszere teljesen mechanikus. A motor tárcsás tengelykapcsolóval csatlakozik a Csepel gyártású ötfokozatú sebességváltóhoz. A sebességváltó fokozatai gömbcsuklós karral kapcsolhatók. A sebességváltó teljesen azonos a Csepel teherautókban használtéval, ezért hátrameneti fokozat is be van építve. Ennek azonban a beépített irányváltó miatt nincs vasútüzemi jelentősége. A többfokozatú tolókerekes irány- és fokozatváltó tengelyhajtóműben ("tornyos hajtómű") gyorsító áttétel (tolató-vonali fokozatváltó) is található, ennek kapcsolásával a sebességfokozatok száma megkétszerezhető, tehát a mozdony gyakorlatilag 10 sebességfokozattal rendelkezik. A tornyos hajtóműből a hajtónyomaték kardántengelyeken keresztül jut a tengelyhajtóművekbe, ahol kúpkerekes hajtás útján jut az a tengelyekre. A kerékpárok kéregöntésűek, görgős ágyazásúak, rugózásuk lemezes hordrugóval készült. Tengelyterhelés: 3,5 t

Hűvös időjárás és/vagy rossz idő esetén zárt személykocsik is közlekedhetnek. Ezek a MÁV Dunakeszi Járműjavítóban készültek, nagy személykocsik építőelemeinek felhasználásával. A közelmúltban a kocsikat felújították, most nagyon szépek kívül, belül. Nem látszik rajtuk, hogy már több mint 50 évesek.

Ezek négytengelyes, kályhafűtéses, villanyvilágítással ellátott, 22 ülő- és 26 állóhellyel rendelkező kényelmes személykocsik. Érdekesség, hogy a Kaposvár - Szigetvár vonal megszüntetéséig gyakran piszkálták a kisvasút dolgozói a nagyvasút alkalmazottait amiatt, hogy ott fapados kocsik közlekedtek, míg a kisvasúton ezeknek a járműveknek köszönhetően bőrüléses kocsikban lehetett élvezni az utazást.

Mivel a kocsikba kályha is van, akár télen is közlekedhetnének. De a vonatok 2020-ban április 11-től október 25-ig járnak, azonban lehetőség van különvonat megrendelésére az év bármely napján (kivéve karácsony).

2004-ben a MOFA (Mohácsi Farostlemezgyár) egyik selejtezett MD–40-es mozdonya is ide került. Az ilyen mozdonyok közül több a MÁV GV vonalain közlekedett. Fő profiljuk azonban a külszíni bányák és a mélyművelésű bányák felszíni bányavasútjai, valamint a kisebb erdei vasutak vontatási igényeinek kielégítése volt. Ezen kívül téglagyárakban és különféle ipari üzemekben is szolgáltak.

Ma főként a Kemencei Erdei Múzeumvasúton találkozhatunk velük, ott nyolc darab is van belőle, de egyet itt Almamelléken is helyrehoztak, ami ott pihen a kocsiszín alatt.

Ha jó az idő, akkor a vonat nyitott kocsikkal közlekedik.

2001-ben két "MASZOLAJ" teherkocsira nyitott személykocsit építettek, amely megszüntette a néha már krónikus személykocsihiányt. A személyvagon a teherkocsiból házilag lett átépítve, a királyréti erdei vasúton korábban épített azonos kivitelű kocsik mintájára.

Ezek a nyitott kocsik is szépen felújítottak, oldaluk átlátszó fóliával lezárható, így esőben is közlekedhetnek, nem áznak meg az utasok, és az erős széltől is véd.

A mozdony vezetőfülkéje a külsőleg közel azonos kivitelű motorház és akkumulátorszekrény között helyezkedik el. A mozdony két vége közti egyetlen látható különbség, hogy a motorház eleje rácsozott, míg az akkumulátorszekrényé zárt. (+ a kipufogó kémény a motor oldalán mered az égnek)

Ezen a végén tehát az akkumulátor van.

A vezetőfülkében átlósan két vezetőállás van beépítve. Itt a teherautókhoz hasonlóan három lábpedál szolgál a mozdony kezelésére. Míg a lábpedálok a vezetőfülke mindkét vezetőállásán megtalálhatók, a sebességváltó, az irányváltó és a kézifék csak egy karú, de mindkét vezetőállásból biztonságosan kezelhető.

A mind a négy kerékre ható fék kézzel, vagy lábpedállal működtethető. A mozdony homokoló berendezése kézzel működtethető (a homokot a vezetőálláson elhelyezett, erre a célra szolgáló nyílásba kell kézzel belapátolni).  (Most úgy elképzeltem, amikor valami miatt annyira kell fékezni, amihez a sima fékerő nem elég, tehát nagy valószínűséggel vészhelyzet van, hogy homokolni is kell hozzá, a mozdonyvezető kissé idegesen kislapáttal lapátolja be a homokot egy nyílásba...)

Egészen tudományosan a következő képen egy átszelési kitérő látható! :)

Az átszelési kitérőt (vagy angolváltót) ritkábban alkalmazzák, jellemzően pályaudvarokon vagy rendező pályaudvarokon lehet találkozni velük. Az oldalanként 4-4, összesen 8 darab csúcssín, illetve a bonyolult és költséges fenntartású szerkezetek miatt az alkalmazását próbálják visszaszorítani, azonban sokszor elkerülhetetlen az alkalmazása. Az átszelési kitérő tulajdonképpen az átszelés és a kitérő egyesítése, a két, egymást kis szögben metsző vágány esetében biztosítja a metsződő vágányok közötti átmenetet mindkét irányból. Egyébként szép látvány, nem igaz?

Az almamelléki megálló betonperonja körül háromszög alakban futnak a sínek, amin a vonat érkezése után az egész szerelvény megfordítható a mozdony körüljárása nélkül.

És akkor induljunk el Sasrét felé, egy kis erdőn és patakhídon keresztül. Útközben pedig tegyünk egy időutazást is.

1899-ben épült meg a MÁV Szigetvár-Kaposvár közötti vasútvonala, mely érintette Almamellék községet. A leegyszerűsödött szállítási lehetőségek arra ösztönözték a községtől északra fekvő erdőterületek birtokosát, Báró Biedermann Rezsőt, hogy a faanyag elszállítására keskenynyomközű vasutat létesítsen területei és az almamelléki MÁV-állomás között. Az elképzelés 1901-ben valósult meg, ekkor épült meg az első vonal az almamelléki MÁV-állomás és a Németlukafai Cigányvölgy között 7,2 km hosszan. A kisvasút nyomtávolsága 600 mm lett, a talpfákra 7 kg/m tömegű sínek kerültek. A kisvasúton főleg az erdőben kitermelt fát szállították le a nagyvasúthoz, de emellett a németlukafai hamuzsír égető boksa és üveghuta termékeit is a kisvasúton fuvarozták. Szintén megemlítendő az erdők közötti irtásokon termelt mezőgazdasági termények szállítása is. Vontatóként itt is - mint leggazdaságosabb megoldás - a ló szolgált.

A személyforgalom egyidős a vasúttal, a báró által Sasréten alapított iskolába vonaton utaztak a környék gyerekei.

"A báró Sasréten telepített iskolát, a konvencióban benne volt az oda és hazaszállításunk. A fából készült kocsin körben korlát volt, szemben pedig padok. Úgy harmincan fértünk fel rá. Mindegyik kocsihoz tartozott egy hajtó, ő képezte a vonatszemélyzetet." - emlékezett egy ott lakó.

Közben láthatjuk, hogy az állomás felé az utolsó kanyar előtt van egy kiágazás, talán ez volt a Terecsenypusztai kitérő, ahol két Maszolaj gyártású négytengelyes rönkszállító kocsi pihen félreállítva.

A kisvasút vonala tovább gyarapodott: még 1901-ben megépült a Szentmártonpusztai leágazás, 1915-ben 0,5 kilométer hosszban a Terecsenypusztai vonal (II-es sz. szárnyvonal), 1925-ben a Lukafai elágazástól a Sasréti vadászkastélyig vezető 1 kilométer hosszú vonal (ez később az I. sz. fővonal részévé vált), 1935-ben az 1,5 kilométer hosszú Csikóréti szárny, amit 1940-ben el is bontottak. Szintén 1935-ben a Lukafai vonalból is felszedtek egy fél kilométeres szakaszt. Az 1935-ös vonalmegszüntetések valószínűleg a fakitermelési területek megváltozásával magyarázhatók.

Még egy kanyar, és a sínpár kiér az Almás-patak által táplált Szentmártoni-halastó mellé.

És itt zötyög a hosszú egyenesben a kisvonat. A horgászok közben biztosan pisszegnek, hogy csend legyen, mert elmennek a halak... De valószínűleg ezek a halak már megszokták a Zselici csühögő zakatolását. Másrészt nem a tóparton vezet a sínpár, hanem kicsit arrébb.

Az Almamelléki horgásztó és környéke igazi kincs Baranya szívében. A Zselic dombos-völgyes, érintetlen területein csodás panoráma, szemet gyönyörködtető vidék tárul a látogatók elé. Kifejezetten ajánlott azoknak, akik a pörgős hétköznapokból a természetbe kívánkoznak. A gondos telepítésnek köszönhetően a tó könnyen, jól horgászható. A kapitális méretű pontyok, harcsák, amurok nap mint nap türelmetlenül várják lelkes amatőr vagy profi horgászok megjelenését. 

Közben a vasút mellett láthatjuk az Almamelléki állomástól számított távolságot mutató karókat, itt már több mint 1 km-re vagyunk Almamellék végállomástól.

A tó és környéke szépen karbantartott, személyautóval is könnyen megközelíthető. A tópart gondozott, igényesen kialakított horgászhelyek állnak a pecázni vágyók rendelkezésére.

A Szentmártonpusztai tórendszert az 1800-as évek végén Biedermann Kázmér építtette, azzal a céllal, hogy munkát adjon a környéken élők számára. A kilenc tóból álló tórendszert később a Görösgali Állami Gazdaság kezelésében üzemeltették 1975-ig. A tavakat halgazdálkodásra használták, majd a Szentlászlói termelőszövetkezet tulajdonába kerültek. A termelőszövetkezet kacsatelepet működtetett a tó keleti oldalán néhány éven keresztül. Azután benőtte a fűz és a nád az egész tó területét. 1987-ben horgászegyesület alakult, mely először bérelte, majd megvásárolta a tórendszer legnagyobb, 21 Ha területű tavát, mely akkor még nádasból, füzesből és mocsárból állt.
A tagok társadalmi munkájának eredményeként a 21 hektárból 3-4 Ha terület lett alkalmas horgászásra. Jelenleg a tó felét még mindig nádas és füzes szegélyezi, mert a keleti oldal teljes területe védett.

A tópart után a kisvasúti pálya keresztezi az Almamellék felől Ibafa irányába tartó utat. A kereszt azonban nem egy szintben van, az autók mennek fent, a kisvasút meg át az út alatt.

A természet egyes helyeken próbálja átvenni az uralmat. A gazdag vegetáció imitt-amott eltünteti a síneket, de azért a vonatnak ez még nem jelent akadályt. (A fotó még a tavaszi kényszerpihenő idején készült, mielőtt újra megindult volna a vonatforgalom a pályán. A vonatok újraindulása óta már lehet, hogy jobban kilátszanak a sínek a fű közül.)

A sínek melletti kék-fehér oszlop az egyszerű útátjárót jelzi. Az oszlop mellett elhaladva a mozdony dudál egy jó nagyot. Itt természetesen nem a felüljáró miatt van, hanem a túloldalon lévő szintbeli kereszteződés miatt.

Az átjáró után még hosszan újabb halastavak oldalában, nádasos partja mentén halad a kisvonat pályája, melyek annak a tórendszernek a részei voltak, amit az 1800-as évek végén Biedermann Kázmér építtetett. Sajnos ma már ezekben a tavakban nemnagyon van se hal, se víz. Csak az Almás-patak folyik át az egykori medrekben.

A sínpár mentén sok helyen még meg van a kilométerkő, bár nem mindenhol látszik rajta a szám is. Itt már 2,9 km-re vagyunk az almamelléki állomástól.

Újabb kék-fehér oszlop jelzi, hogy egyszerű útátjáró következik, és itt az ideje a dudálásnak.

Itt is az útátjáró, ahol az autók kerekei jól ráhordták a sarat a sínekre. Alig látszanak ki.

Egy újabb kanyar után feltűnik a vasútvonal első megállóhelye: Jámborka. A kisvonat csak akkor áll meg, ha van fel- vagy leszálló utas.

Nevét a megállóval pont szemben található Jámborka-forrásról kapta, mely a fedett pihenőhely mellett csordogál. A pihenő remek piknikező hely, vannak padok, asztalok, sőt a tető alatt egy padlás is. :)

És elérkeztünk a lukafai kitérőhöz.

Az 1990-es évek közepén az utolsó lukafai állandó lakos is elköltözött egykori lakóhelyéről. Azóta a tovább, egyenesen haladó lukafai vonalon csak különmenetek közlekednek, a mindennapi személyvonatok ezt a vonalat csak igény esetén érintik.

A kisvonat elkanyarodik a hídon és az újabb közúti kereszteződésen át Sasrét felé.

Kellemes, árnyas, erdős rész következik, egy végtelen egyenesen át.

Aztán a távolban feltűnik a következő megálló: Kikerics.

Nevét a megállóval szemben lévő Kikerics Erdei Iskoláról kapta.

A minden évben, május 2. szombatján rendezik meg a kisvasút napját, mely nagyszerű alkalmat kínál e sajátos közlekedési eszköz felfedezésére. Ezen a napon egész nap közlekedik kisvonat az Almamellék-Sasréti fővonalon. A programok nagy része a Sasréti Kikerics Erdészeti Erdei Iskolában és környezetében zajlanak, ahol kicsik és nagyok is megtalálják az érdeklődésüknek megfelelő szórakozást.

Megérkezett a szerelvény a Kikerics megállóhelyre.

A végállomás azonban nem ez, innen még majd 1 km a Sasréti vadászház.

Sasrét felől bújik ki a fák közül a zöld vonat a zöld rengetegben.

A végállomás tehát Sasrét. A megállók szépen felújítottak, egységes képet mutatnak. Bár a beton peron nem annyira tetszetős megoldás, de mindenképpen praktikus. És minden peron végén ott van a rámpán megközelíthető emelvény, ami a babakocsis és kerekesszékes beszállást könnyíti meg.

A vonal vége valahol a fatelep után található, ahol a mozdony körül tud járni, így újra a szerelvény elejére kerülve indulhat a visszaútra, Almamellék felé.

A Zselic dombjai között, egy hosszan elnyúló völgy közepén található vadászkastélyt (mai vendégház) a Biedermann család építtette a 20. század elején. A báró érdeme ugye a jelenleg is üzemelő Almamellék - Sasrét nyomvonalú erdei kisvasút is. A ház melletti 200 éves ősbükkös a megye legöregebb erdeje, melyet a benne kanyargó tanösvény és kiépített források tesznek még izgalmasabbá.

A vadászház természetesen autóval is megközelíthető egy kb. 5 km-es bekötőúton. És vonatos kiránduláshoz is indulhatunk innen is.

És akkor ugorjunk is vissza a Kikerics Erdészeti Erdei Iskolához, mert ott lehet még az időt jól eltölteni. Az épület előtt nagy fa játszótér van, a közelben tó egy kis szigettel és patak is csörgedez.

Térképen is betájolhatjuk magunkat, hogy hol is vagyunk.

A Kikerics Erdészeti Erdei Iskoláról a következőket olvashatjuk a Mecsekerdő honlapján:

"Az erdőpedagógiai programokon kívül erdei iskolánk otthont ad továbbképzéseknek, szakköri programoknak, nyári táboroknak és egyéb természetbarát rendezvényeknek.

Erdészeti erdei iskolaként fontos feladatunknak tekintjük a tananyagot kiegészítő gyakorlati programok mellett az erdészeti ismeretek bővítését és a természet szeretetére nevelést. Céljaink eléréséhez fontos, hogy a gyerekek közvetlen tapasztalati úton szerezzenek élményeket a természetről."

Az erdei iskolában témanapos oktatás folyik, illetve nyári táborokat is szerveznek. A szépen felújított épületben szállást is tudnak biztosítani.

Az épület előtt gyönyörű, gondozott gyógynövénykert van, mögötte katonás farakások. És itt indul a táblával jelzett irányban a Sasréti Kikerics tanösvény is az ősbükkös erdőben.

A tanösvényen sétálva megismerkedhetünk a hely jellegzetességeivel, és élvezhetjük a természetes, "érintetlen" erdő változatosságát, a levegő tisztaságát, hallgathatjuk az erdőlakó állatok neszeit. Találkozhatunk szarvasbogárral, nagy hőscincérrel vagy akár nünükével is. De élnek itt különböző denevérfajok, sünök és cickányok is. A fákon mókusok ugrálnak, alattuk pedig pele pisszeg.

Itt semmiféle erdészeti tevékenység nem folyik, ezért az erdő korosztály-összetétele nagyon vegyes, Ha egy "megfáradt", idős bükk kidől, tömegével jelenik meg alatta az újulat. Aztán az idő előrehaladtával a kis fácskák közül valamelyik megnyeri a fényért folytatott harcot, és elfoglalja a kidőlt idős fa helyét.

A tanösvény mellett esőbeállót is találunk.

Az esőbeálló mellett pedig két forrás ered, az Almás-forrás és a Kis-Almás-forrás. A gyerekek szerintem itt is nagyon jól el tudnak játszani a patakban, a kövek között, a csörgedező vízben. A patakpart pedig telis-tele van medvehagymával. Tavasszal az erdőben sok helyütt szinte 100 %-os borításban medvehagyma szőnyeg fedi a nedves, laza talajt, jellegzetes illatot kölcsönözve a környéknek. 

A Szigetvári várat is körülölelő Almás patak ered itt a forrásnál. A forrás és a patak neve valószínűleg onnan származik, hogy régen nagyon sok vadalmafa volt a környéken, és a patakba hulló gyümölcsöt a víz elszállította.

A forrásokra és környezetükre a hűvös mikroklíma, a páratelt levegő, a vízzel állandóan átitatott talaj, és a kristálytiszta hideg víz jellemző.

Az ősbükkös területén rengeteg érdekes természeti megfigyelést tehetünk, és a nagy táblákról hasznos dolgokat tanulhatunk mind az itt előforduló fákról, mind a talajról, mind a növényekről, mind az állatokról. Az erdőben természetesen nemcsak bükkfák vannak, hanem akad itt többek között hárs, kocsánytalan tölgy, éger, csertölgy, juhar, gyertyán és madárcseresznye is.

A tanösvény után (vagy előtte) még kipróbálhatjuk az erdei iskola melletti tornapályát is, könnyebb, nehezebb elemekkel. Vagy pihenhetünk a padok egyikén, míg az aprónép végigpróbálja az összes tornaeszközt.

Aztán már várja a kisvonat a visszaútra is az utasokat.

A menetrend úgy van összeállítva, hogy ha Almamellékről jövünk, akkor kb. fél óránk van érkezéstől indulásig, ami nem túl sok, főleg ha gyerekkel kirándulunk. De a délutáni 2 órás vonat csak 4 órakor indul vissza, úgy másfél óránk van Sasrét felfedezésére. Vagy indulhatunk innen is. Vagy vonatozhatunk csak az egyik úton, a másikat le is sétálhatjuk, hiszen nem annyira sok az a 6 km. És akkor megnézhetjük a Jámborka forrást is, meg a horgásztavat közelről.

És induljunk is el visszafelé, most Sasrétről Almamellékre.

1945 után a kisvasút vonalait államosították: a hálózat - a Szentmártonpusztai vonalat kivéve - erdőgazdasági kezelésbe került. A 0,4 kilométer hosszú Szentmártonpusztai vonal ugyanis a Görösgali Állami Gazdaság tulajdonába került.

A lóvontatás még az államosítás után is tartotta magát, de 1955. december 21-én az erdőgazdaság egy R-20-22 típusú Hofher motormozdonyt vásárolt, melynek előző üzemelési helye a Kemencei Erdei Vasút volt (az a másik 600 mm nyomtávú, ma is működő kisvasút). Almamelléken a mozdony 1964-ben történt selejtezéséig üzemelt.

Itt van újra a lukafai kitérő, csak a másik irányból.

Szintén 1955-ben érkeztek meg a kisvasúthoz az úgynevezett "MASZOLAJ" kocsik. Ezek a négytengelyes teherkocsik a budapesti Magyar-Szovjet Olajipari Gépgyárban (Maszolaj) készültek. Üzembe helyezésükkel lecserélhették a régi farakoncás ikerkocsikat.

A távolban feltűnt a Jámborka megállóhely.

1957-ben a kisvasút egy 250 cm³-es Csepel motoros hajtányt kapott, amelyet a MÁV Északi Járműjavító Üzeme gyártott. Ez mind a mai napig üzemben van.

1959-ben az erdőgazdaság egy kéttengelyes, zárt személykocsit vásárolt az Iregszemcsei GV-től. A kocsi deszkafalazatú, 14 ülőhellyel. Ez van kiállítva az almamelléki egykori MÁV állomás mellett.

1962. augusztus 16-án érkezett az első C-50-es mozdony a kisvasútra a Vitézipusztai Erdei Vasútról. Ez a típus megbízhatóbbnak bizonyult elődjénél, amit ezek után 1964-ben le is selejteztek.

1965. december 11-én egy MD-40-es mozdony érkezett Almamellékre a Mecseki Szénbányászati Vállalattól. Nem időzött sokat ezen a vasúton: 1966. november 9-én a Csányoszrói Erdei Vasútra szállították, ahol 1971-ben selejtezték.

1968. június 6-án a Huszárokelőpusztai Erdei Vasútról egy 40-HP típusú Montánia motormozdony érkezett Almamellékre, amit 1970-ben, két újabb C-50-es érkezése után selejteztek.

1966. február 5-én két korszerű, ún. "Dunakeszi-személykocsi" érkezett Almamellékre. Az egyik - 1963-as gyártású - kocsi a Gemenci Erdei Vasútról, a másik - 1965-ös darab - pedig egyenesen a Dunakeszi Járműjavítóból került ide. Ezek a négytengelyes, kályhafűtéses, villanyvilágítással ellátott, 22 ülő- és 26 állóhellyel rendelkező személykocsik ma is közlekednek.

A Zselic lankás dombjai pedig akár windows háttérképnek is jók lennének. :)

Az évek során a fővonalon számos vonalkorrekciót végeztek: 1958-ban a szentmártonpusztai halastó létesítése miatt a kisvasút egy 750 méteres szakaszát feljebb fektették. 1961-től a talpfákat folyamatosan vasbetonaljakra cserélték (bár a munkával a mai napig nem végeztek, mert még mindig nagyon sok a fa talpfa). A könnyű, 5 kg/m tömegű síneket 9 kg-osokra cserélték, amelyeket a Devecseri Erdei Vasút bontásából kaptak. 1962-ben átalakították az almamelléki végállomás vágányhálózatát, kialakult a ma is látható deltavágányos vágányszerkezet. 1965-től folyamatosan a fa átereszeket betoncsövekre, a fahidakat pedig teknős vasbetonhidakra cserélték. 1961. április 12-től a kisvasút korlátozott közforgalmú minősítést kapott - azóta közlekednek menetrendszerinti személyvonatok a vonalon.

A kisvasút vonalai is folyamatosan változtak ebben az időszakban. 1952-ben elbontották a Lukafai vonalat, majd 1961-1962-ben 1 km hosszban újjáépítették. 1961 és 1962 között a Sasréti vonalat meghosszabbították a fűrésztelepig szintén 1 km hosszban.

Itt pedig a ma már nemnagyon létező halastó talán halőr vagy gátőr háza (bódéja).

A Terecsenyi vonal többször meghosszabbodott néhány száz méterrel (1947, 1957, 1970, 1975). Szintén több apró hosszabbításon ment keresztül a Klotz-gödöri és a Kisterecsenyi vonal. 1975-ben azonban mindkettőt elbontották. 1975-ben épült meg a Kápolnási vonal 0,5 kilométer hosszban. Ez a Terecsenyi vonal 34+60 szelvényéből ágazott ki. 1984-ben a Terecsenyi vonallal együtt elbontották. A Terecsenyi vonalból egy 150 méteres csonkavágány maradt meg, ahol 1999-ig a "MASZOLAJ-kocsikat" tárolták.

1972-ben elbontották a Szentmártonpusztai vonalat. 1975-ben egy 0,9 kilométeres szakaszon újból lefektették a Csikóréti vonalat, de 1983-ban ezt is elbontották, csak egy 50 méter hosszú csonkavágány maradt meg belőle.

És vissza is értünk a horgásztó mellé, ez a közúti felüljáró alól a látvány. Itt látható az út, amin a horgásztó autóval megközelíthető.

A kisvasút - és a Zselicség - életére és működésére igen károsan hatott, hogy 1977. január 1-én megszüntette a MÁV a Kaposvár-Szigetvár szárnyvonalát. Így a kisvasútnak megszakadt a közvetlen nagyvasúti összeköttetése, azóta elszigetelten működik.

A nagyvasúton forgatták 1977-ben a Kihajolni Veszélyes című filmet, melyben kisvasúti jelenetek is szerepelnek. A pályát csak ezután bontották fel. Érdekesség, hogy az Almamellék állomás utáni egykori útátjáróban - beaszfaltozva - még mindig megtalálhatók a hajdanvolt vasútvonal sínjei.

A kisvasút teherszállítása a '60-as évek közepétől kezdett visszaesni - ekkor jelentek meg nagy számban a korszerű tehergépjárművek, illetve ekkor kezdtek országos szinten kiépülni az erdészeti feltáró utak. 

A '80-as évek közepére egy olyan vasútüzemet találhattunk Almamelléken, melynek fenntartása gazdaságilag már nem volt rentábilis, és csak töredéke volt egykori önmagának az aprófalvas szerkezetű, gazdaságilag elmaradt Zselicség közepén. Meglepő, de mégis sikerült kilábalnia ebből a válságból.

Valószínű, hogy a kisvasút fennmaradásában az játszotta a legfőbb szerepet, hogy közforgalmú személyszállítást végzett. Bár a Zselic nem tartozott a frekventált turisztikai területeink közé, mégis vonzott valamennyi turistát a területre. A kisvasút mindig is rendelkezett egy minimális hivatásforgalommal, ami látszott a kimutatásokban. Végül pedig az almamelléki kisvasút vezetett valahová: a sasréti végponton ott volt a vadászkastély, a tó, magyarán volt miért felülni az érdeklődőknek a kis szerelvényre.

Az 1990-es évek elején a hazai erdei vasutak szerepe átértékelődött - az üzemeltető erdőgazdaságok rájöttek arra, hogy egy-egy ilyen vasútban reklámlehetőségek rejlenek. Az almamelléki kisvasút megszüntetése is lekerült a napirendről.

Almamelléken 1991-ben szűnt meg a teherszállítás. A teherkocsik egy részét azóta pályafenntartási célokra használják. 2001-ben két "MASZOLAJ-kocsira" házilag nyitott személykocsit építettek, a feleslegessé vált teherkocsikat pedig szétvágták, forgóvázaikat a Csömödéri Erdei Vasútra szállították.

1994-ben két mozdonyszínt építettek Almamellék állomáson. 1995-ben egy-egy fa esőbeálló épült Almamelléken és Sasréten. A kisvasút üzemeltetője, a Mecsekerdő Rt. megvásárolta az igen lepusztult állapotban lévő, egykori MÁV-állomásépületet Almamelléken, majd 2001-re felújították, és múzeumot rendeztek be benne. 

A következő képen jól látszik az állomás delta vágánya, illetve a kiállított két kerék-pár is.

Menetrend (2020.) - a vonatok csak hétvégén és ünnepnapokon közlekednek!

Almamellékről indul 10:00, 12:00 és 14:00 órakor.

Sasrétről indul 11:00, 13:00 és 16:00 órakor.

Az út kb. 25 perig tart.

Menetjegy árlista:

Egy útra:

• teljesárú: 700 Ft
• kedvezményes: 400 Ft

Menettérti útra (oda-vissza):

• teljesárú: 1400 Ft
• kedvezményes: 800 Ft

Kedvezményes menetjegyet a gyermekek és a nyugdíjasok válthatnak.

Az utazás 3 éves kor alatt ingyenes.

Különvonatot az év bármely napjára lehet rendelni (kivéve december 24-25-26.). A különjáratnál is csak a menetjegyek árát kell kifizetni, de a jegyérték összegének a 10 000 forintot el kell érnie. (Nagyobb családok, baráti társaságok esetén simán megéri saját különjáratot rendelni!) :)

Sajátos turisztikai élményt nyújt tehát a „ZSELICI CSÜHÖGŐ” erdei vasút. Érdemes megkeresni a Zselici rengetegben, és kipróbálni, zötyögni rajta egyet. Remélem kedvet kaptatok hozzá! Ráadásul más látnivalók is vannak a környéken: pl. az Ibafai papifapipa múzeum, Szigetvár a Zrínyi várral, és Kaposvár egy csomó látnivalóval. És amióta megépült a 67-es gyorsforgalmi út, a Balaton sincs messze.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk egy része a www.kisvasut.hu, www.mefa.hu, www.mecsekerdo.hu, www.almamellekihorgaszto.hu, és a wikipedia oldalairól, valamint a kihelyezett tájékoztató táblákról származik.