A legeslegszebb, legváltozatosabb és legszínesebb teljesítménytúra, amit el lehet képzelni a Füredi Ősz! Tavaly végigmentem mindhárom balatoni teljesítménytúrán (Téli Tihany, Tanúhegyek és Füredi Ősz), és a balatonfüredi tetszett a legjobban. A szervezők nagyon tudják, mikorra kell oda túrát szervezni, mikor a legszebb az erdő Balatonfüred körül. Hát ősszel! A kék kivételével a teljes színpaletta megjelent az út mellett és tényleg csodálatos volt. Ráadásul útba esett több hegy, több kilátó, vadaspark, forrás, barlang, és több helyről a csodás Balaton látványa. Egyszer nézzétek meg ti is! Hamarosan lesz idén is! Most pedig kedvcsinálónak tartsatok velem, mutatom milyen!
Hol található? Magyarországon, Veszprém megyében, Balatonfüred körül. Térképen ITT.
A teljesítménytúra az Arácsi Népházból indult, oda kell eljutni valahogy. Buszmegálló van előtte, így busszal is megközelíthető. Parkoló viszont nincs, csak kicsit távolabb, pl. a temetőnél.
A teljesítmény túrát a Balatontúra szervezi, a honlapjukon lehet a túrákra nevezni.
A regisztrációnál megkapjuk a pecsétgyűjtő füzetet a térképpel. Látszik, hogy mennyi féle táv közül választhatunk: 10, 20, 30 és 37 km.
Mi a 20 km-t vállaltuk be. De itt az elején még minden táv ugyanarra indul. Fölfelé Arács házai között. Balatonarács egyébként 1954 óta Balatonfüred városrésze.
A házak után rögtön egy hegy kerül elénk, a Péter-hegy. A tábla tanúsága szerint a csúcs 700 méterre van innen, a szintemelkedés viszont 108 méter lesz.
A Péter-hegyre vezető ösvény mellett több, nagyon hasznos táblát láthatunk. Például ez a tábla felhívja a figyelmünket, hogy eső esetén a túra napján sár lehet. De olyan tábla is van, ami azt mutatja, miért jobb ha hagyunk két táncoló unikornisnyi helyet az előttünk haladó mögött, ez ugyanis nagyban növeli a túra élvezeti szintjét.
És rögtön a túra elején, már a Péter-hegyen megkezdődik a gyalogösvény melletti színorgia, a cserszömörce bokrok segítségével.
A jó kis kaptató után fent a hegyen van a túra első ellenőrzőpontja, ahol begyűjthetjük a pecsétet a lapunkra. Az ellenőrző pontokat mindenhol egy ilyen fehér-narancs lampion jelzi.
A Péter-hegy tetejéről csodás panoráma tárul elénk, bár a kilátást némileg takarják a fák. Kilátó itt nincs.
Majd gyönyörű piros bokrok között indulhatunk a hegy túloldalán lefelé.
A teljesítmény túra nagyrészt jelzett túrautakon visz, azonban van pár szakasz, ahol nincs a fákon jelzés. Ezeken a részeken piros-fehér csíkos szalagokat kötöttek az ágakra, azok mutatják merre kell menni.
A következő képen látszik is egy ilyen szalag.
Van, ahol kis tábla is jelzi az útirányt, illetve a táblán a távokat is feltüntetik, hogy melyik távon gyaloglók merre menjenek.
Gyönyörű az őszi erdő! Színes és illatos.
Aztán az erdőből kiérve csodás panoráma tárult elénk.
Aki szereti, itt borókabogyót is szedhet. A borókát régóta használják fűszernek, főznek belőle lekvárt és borókapárlatot, és felhasználják a gin ízesítésére is.
A dombról a kocsinyomon lassan leereszkedünk a völgybe, piros-fehér szalagok mutatják itt is, hogy merre kell mennünk.
Aztán feltűnik a távolban egy kerítés. Ez már itt a Koloska-völgyi vadaspark.
A több mint két hektáros park egy erdő mélyén található, pár perces sétára a Koloska Csárdától. A parkban jelenleg nyolc vadfajnak: gím- és dámszarvasoknak, muflonoknak, őzeknek, és különböző madaraknak – fürj, fogoly, fácán és a tőkésréce – ad otthont.
A vadaspark egész évben, belépődíj nélkül várja a látogatókat.
A kerítés mellett sétálva mi is megfigyelhetjük a fenséges szarvasbikákat, vagy a szelídebbnek tűnő szarvasteheneket.
Aztán a két kifutó között elkanyarodva egy kilátót is találunk, ahonnan jobban rálátunk a vadak területére. Meg egy ellenőrző pont is van a magaslesnél, így újabb pecsétet gyűjthetünk be itt.
A Koloska-völgy felé vesszük az irányt, ami egy elég ismert kirándulóhely Balatonfüred mellett.
A füredi kikötőtől a Koloska-sziklákig gyalogolva - az útközben látható kőzetek révén - vázlatosan megismerkedhetünk a Balaton-felvidék földtörténetével. A savanyúvíz források környékén a legidősebb felszíni kőzeteket láthatjuk. a perm időszak második felében, kb. 260 millió éve keletkezett vörös homokkő egy félsivatagi környezetben errefelé kanyargó folyó összecementálódott hordalékanyaga. Tízmillió évvel később a térséget elöntötte a Tethys-tenger, melynek vizében karbonátos iszapok rakódtak le. Ezekből keletkeztek a márgák, dolomitok és mészkövek. Az Arácsi Márga a vasúti megálló környékén fordul elő, a Füredi Mészkő a Péter- és Tamás-hegyek északi lejtőin látható. A Koloska-sziklák falait egy kicsit fiatalabb Fődolomit alkotja.
A tábla jelzése szerint már csak 100 méterre vagyunk a Koloska-kiránduló erdőtől.
A parkolónál látszik, hogy ide akár autóval is be lehet jönni, így a völgy a kevésbé mozgékonyaknak is jó kirándulási célpont lehet. Sőt, a Koloska-völgyet megkeresni teljesítménytúra nélkül is jó ötlet.
Az Füredi Ősz teljesítménytúra fő frissítőpontja bújik meg a völgyben. Itt beszerezhetünk egy pecsétet is, aztán fogyaszthatunk az önkéntesek által idevarázsolt uzsonnából.
Zsíroskenyér lilahagymával, töpörtyűkrémes kenyér uborkával, ilyesmikkel várják a megfáradt vándorokat. És ha hoztunk magunkkal saját poharat, túrabögrét, akkor innivalót is töltenek bele.
A Koloska-völgy remek piknikhely, sok paddal, asztalokkal, kis tóval, forrással. Az árnyas fák alatt valószínűleg a nyári kánikulában is kellemesebb a klíma, bár tudom a Balatonnál nyáron a fürdésé a főszerep.
A város fölötti fennsíkot jellegzetes szubmediterrán karszterdő borítja, a mészkőhegyekbe vájt völgyekben pedig kis patakok csörgedeznek, amik a XX. század elejéig még a helyi vízimalmokat hajtották.
A Koloska völgyi erdei pihenő a Balatoni Csillagösvény Missziós Körút egyik helyszíne is. Böjte Csaba 2016-ban ajándékozta a "Gyermek Jézus" szobrot a Bakonyerdő Zrt-nek. A szobor gyermekrajzok kiállításából és árverezéséből befolyt összegből született, egy Marosvásárhely melletti székely fafaragó munkája. A Bakonyerdő a szobor méltó elhelyezéséhez kialakította ezt a helyszínt, amit 2017. július 20-án Csaba testvér felavatott és megáldott azzal a hittel, hogy ez a Kegyhely egy olyan hely legyen, ahol imádkozni lehet a gyermekeinkért, a családjainkért, mert az imának, a hitnek csodatévő ereje van.
A völgyben van a Koloska-forrás is, ami ottjártamkor az aszályos idő miatt épp ki volt száradva, és a kis tó sem nagyon látszott.
A völgyben tavasszal nagy tömegben nyílik a hóvirág, a sziklákon aranyos és kövi fodorkákat találunk. A száraz részeken gyakori az ezerjófű, a törpe nőszirom, az agárkosbor, a bíborkosbor, varjúhájak és kövirózsa. Fészkel itt fekete harkály, gyurgyalag és néhány éve újra a holló is. Gyakori az egerészölyv és ősszel az erdei fülesbagoly. Megtalálható itt a nagy és kis szarvasbogár, hőscincérek, orrszarvú bogár, fecskefarkú és kardoslepke, nappali pávaszem és még megszámlálhatatlan más élőlény.
A völgyet az erdei tornapálya felé hagyjuk el, de nem megyünk rajta sokat, mert a piros-fehér csíkos nyilacska mutatja, hogy induljunk el balra, fölfelé a dombra.
Lépcsők segítik a feljutást.
A szalagok mellett a piros háromszög jelzés is mutatja, merre menjünk. Nyirkos, esős időben itt nem árt vigyázni, mert erősen csúszhat.
Az ösvény felszerpentinezik a Koloska-sziklák tetejére.
Fent több kilátópont is van, ahonnan rálátunk a környező dombokra és az őszi színekben pompázó erdőkre.
Az 50 méter magas Koloska-sziklák szélén egy fakorláttal védett kilátópont is van és mesés színű bokrok. Érdemes itt megállni egy pillanatra, szusszanni egyet a "hegymászás" után és szétnézni fentről, a korlát mellől.
Az ösvény mellett tájékoztató táblákat is találunk, mert egy tanösvény is erre vezet. A táblákról megtudhatjuk mik azok az életközösségek és milyen törvényszerűségeik vannak, valamint megismerkedhetünk a száraz lejtők és hegytetők molyhos tölgyeseinek életével, a rovarvilág színeivel és a Balaton-felvidéki erdőgazdálkodás történetével.
Aztán a színes bokrok között folytatódik az utunk.
A domb másik oldalán, a zöld háromszög jelzésen ereszkedünk vissza a völgybe.
Ezen az oldalon is van lejtős és lépcsős szakasz is, de legalább kapaszkodhatunk is menet közben.
Vissza leérve a völgybe a piros jelzésen folytatódik a túra.
Útba esik a koloskai hárs, ami egy különleges fa. Hamvas Béla író, filozófus a Fák című esszéjében hősnek, heroikus fának látja a sziklákba kapaszkodó évszázados hársfát. És elnézve ezt a három- vagy négytörzsű, hatalmas fát, ahogy előtör a kőtömbök közül, tényleg van benne valami gigászi. Nagy harcos, az biztos. Nem a legjobb helyre született, két szikla közé, mégis tette a dolgát, és szüntelenül nőtt. Sziklákat kebelezett be, rájuk fonódott, szinte eggyé vált velük. Az elmúlt közel két évszázadot közöttük töltötte, legyőzte őket, életben maradt, és szemmel láthatóan remek formában van. Még az erős szelek sem tudják innen kimozdítani. Tényleg lenyűgöző példány.
Szalagokkal kísérve folytatódik az utunk a piros jelzés mentén tovább a völgyben, az őszi erdőben.
Erre volt egy kis bizonytalanság bennünk, mert több útkereszteződés is az utunkba akadt, de aztán kiderült, hogy csak egyenesen kell menni ...
... egészen addig, amíg meg nem találjuk a balra mutató nyilat. Itt fordul balra a piros jelzés is, amit követünk.
Kellemes erdei úton haladhatunk tovább, szinte nyílegyenesen.
A fákon jól láthatóak a jelzések, a piros mellé a zöld is bejött. És az út elkezd kissé emelkedni.
Aztán az enyhe emelkedő egyre durvul, a végén már kissé meredek is lesz. Így jutunk fel a Recsek-hegyre, mely 431 méter magas.
Fent van a következő ellenőrző pont, ahol pecsételnek a lapunkra.
És itt találunk egy kilátót is, amire felmászva feljutunk a lombkoronák fölé, így csodás kilátásban lehet részünk.
A kilátó neve Noszlopy Gáspár (1820-1853) honvédőrnagy, kormánybiztos emlékét őrzi, aki Pápán végezte jogi tanulmányait, majd 1848-49-ben a Dél-Dunántúl kormánybiztosaként szolgálta hazáját, később a Bakonyban szabadcsapatokat szervezett. 1852-ben fogták el, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.
A recsek-hegyi Noszlopy Gáspár kilátót a Balatonfelvidéki Erdőgazdaság létesítette 1983-ban, amit a Balatonfelvidéki Nemzeti Park 2002-ben felújított. 26 évig állt a kilátó, aztán 2009-ben a Bakonyerdő Zrt. újjáépítette.
A fából épült, háromszintes kilátóból a környező dombokra...
... és a Balaton keleti medencéjére, valamint Tihanyra láthatunk rá. Lent vannak Balatonfüred emeletes szállodáit is, innen elég messzinek tűnnek.
A pecsételés és a nézelődés után indulhatunk tovább a hegy másik oldalán lefelé. A piros jelzést felváltotta a sárga és innentől nekünk egy darabig ezt kell követnünk.
A 30 és 37 km-es túrák részvevői mennek tovább egyenesen a zöld jelzésen, a 20 km-es túra részvevői viszont itt elkanyarodnak balra, a sárga jelzésen.
Ez a sárga jelzés fog minket visszavinni Balatonfüredre, illetve az Országos Kéktúra útvonalára.
Kellemes és színes erdőben sétálhatunk enyhe lejtőn lefelé. Itt jól lehet haladni, a fölfelé elvesztett perceket itt behozhatjuk.
A széles útról egy murvahalomnál a jelzés letér egy keskeny ösvényre, de mind a jelzések, mind a szalagozás jól látható.
És itt kezdődik az újabb színorgia.
A keskeny gyalogút hatalmas cserszömörcésben vezet. A cserszömörce fásszárú: többnyire nagyobb cserje, ritkábban kis fa. Cserzőnövényként, festőnövényként és gyógynövényként is hasznosítható. Karsztbokorerdőkben, meszes, dolomitos kopárokon él. A cserszömörcés-molyhos tölgyes bokorerdő jellegzetes növénye.
Ugye ti is használtatok már cserszömörcés szájvizet, ami fogínygyulladás esetén segít, mivel a levelekből készített kivonat gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatású. Használható még torokgyulladás, bélhurut, gyomor- és bélvérzés ellen, illetve ülőfrüdőként aranyeres problémák esetén.
Egy fán pedig azt is láthatjuk, hogy a túrautak itt már nagyon régóta kijelölésre kerültek. A fa által körbenőtt táblákon magyar és német felirat is van, amiből kiderül, hogy a Noszlopy kilátótól már 3 km-t jöttünk idáig.
Túrautak találkozása. A zöld kereszt a Koloska-sziklákra felvivő zöld háromszöggel köti össze ezt az utat, a sárga kereszt pedig tulajdonképpen a sárga sávval majdnem párhuzamosan haladva Balatonfüred belvárosába visz le.
A teljesítménytúra azonban a sárga sávon halad tovább az őszi erdőben.
Elképesztő volt a színek váltakozása és intenzitása. Ezek a fotók nincsenek manipulálva, nincs rátolva a szín, ez az erdő tényleg ilyen színes ősszel. És aki nem hiszi, járjon utána! :-)
Egyszerűen nem lehet betelni vele! :-)
Aztán az erdőből egy napos rétre érünk ki, amin keréknyom kanyarog.
Itt átvágunk a sárga jelzésről a kékre, hogy a túránkból egy látványosság se maradjon ki.
Csak követni kell a keréknyomokat.
Majd egy elágazásnál figyelni, mert a kék jelzés itt balra lesz.
És ha megtaláltuk, akkor már nem veszhetünk el, hiszen ez az Országos Kéktúra jelzése, ami nagyon sűrűn és jól láthatóan fel van festve.
A távolban feltűnik a Balaton, mi pedig a kék jelzést követve beérünk Balatonfüred házai közé.
Illetve egészen pontosan a Papsoka, illetve Siske néven ismert településrészre, ahol érdekes látnivalók és egy ellenőrző-frissítő pont is vár ránk.
1211-től 1314-ig Papsoka néven ismert település volt itt, egy koraközépkori kis falu templommal, temetővel. Aztán 1373-ban már Siske néven találkozhatunk vele, mely minden bizonnyal a Siskei családról kapta a nevét. De aztán Siske neve, mint önálló falu a 16. századra teljesen eltűnt, beolvadt Füredbe. A település a templomával együtt az 1550-es években, a török hódoltság alatt elpusztult, lakatlanná vált. Maradványainak azonosítását a fennmaradt templomrom tette lehetővé.
Eredetileg egy római villa állt a Szent Mihály templom helyén még a 4. században, ennek alapjaira építették a 12-13. században a templomot, melyet a pusztulásáig többször átépítettek, így megfigyelhetők rajta román kori, valamint kora- és késő gótikus jegyek is. A 18. századtól temetkeztek is a templom köré.
Mára már csak egy szép rom maradt a templomból, de hangulatos park van körülötte a valamikori temetők sírkőmaradványaival, és innen is csodás kilátás nyílik a Balatonra.
Kis pihenés, felfrissülés, pecsételés és nézelődés után a szalagokat követve Balatonfüred utcáin haladhatunk tovább.
A szalagok és a kis táblácskák mindig mutatják merre kell tovább mennünk.
És újra megkezdődik a "hegymászás". Én nem is gondoltam, hogy Balatonfüred ennyire dimbes-dombos.
A felsőbb utcákból pedig ismét csodás kilátásban lehet részünk a Balaton felé.
Egy kis átvezető utcán pedig megérkezünk a következő, ismert látnivalóhoz...
Itt található a Lóczy-barlang, melyhez új látogatóközpont is épült. A Lóczy-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik, de régészeti védelem alatt is áll. Turisztikai célra kiépített és bárki által megtekinthető barlang. Neve Lóczy Lajos geológus, geográfus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar földtan és földrajz kiváló tudósa emlékét őrzi.
Az 1882-ben kőfejtő munkások által felfedezett, közel 150 m hosszú és 20 m mély, formakincsét tekintve különleges barlang vezetett túrák keretében tekinthető meg. A mintegy félórás séta során megcsodálható a befoglaló kőzet gyűrt rétegsora és padjai, a változatos oldásformák, valamint a ma már csak rejtett zugokban található aragonit kristály csoportjai. A vezetések minden egész órakor indulnak, aki szeretné megnézni, érdemes így időzíteni az érkezést. Mondjuk a teljesítménytúra során nem biztos, hogy belefér a szintidőbe a barlang is, ezért érdemes ide külön visszatérni.
Keskeny utcán folytatjuk a túrát ismét a - valahonnan előkerült - zöld jelzésen.
Ez a szakasz már újra a teljesítménytúra összes távjának közös szakasza, ezek szerint hamarosan visszaérünk a kiindulóponthoz Arácsra.
Előtte azonban jön még egy "hegy". És egy újabb ellenőrző pont. Eddigre a teljes távból már 17,69 km-t megtettünk és a következő ellenőrzőpont 640 méterre van innen. A célig pedig már csak 2,25 km van vissza.
A kék jelzésre fordulva elindulunk a 317 méter magas Tamás-hegyre. Erre megy az "Aranyember útja" nevű tanösvény is. Jókai Mór, a magyar romantikus regényírás nagymestere mintegy 30 éven át Füreden írta kiemelkedő művei sorát, köztük 1872-ben "Az Arany-ember" regényét is.
A lépcsők már nincsenek túl jó állapotban és a sok apró guruló kő sem túl stabil talaj, de talán fölfelé még nem olyan vészes és megéri felmászni.
A hatalmas Tamás-hegyi keresztet már városból is lehet látni, sőt este ki is van világítva. Néhány percnyi kaptató után megérkezünk hozzá.
A kereszt mellől csodás panoráma tárul elénk a Balatonra és a Tihanyi-félszigetre.
De a kereszttől még van feljebb. A Jókai-kilátóhoz vezető balatonfüredi "Aranyember útja" tanösvény az Országos Kéktúra része. A rövid tanösvény hat pihenőhelyen nem csupán felejthetetlen kilátást nyújt a Balatonra, de a helyi flórával-faunával, vagy éppen a tájkép kialakulásával kapcsolatos ismereteinket is bővíthetjük. Az út rövidsége ellenére 100 méternyi szintkülönbséget kell leküzdeni, amelynek döntő része az első útszakaszra esik.
A keskeny ösvényen nem lehet eltévedni, utunkat pedig ismét gyönyörű cserszömörce bokrok szegélyezik.
A folyamatosan emelkedő út mellett mindig pont jó helyekre van kitéve egy-egy pad, melyek Jókai regényének főszereplőiről lettek elnevezve és ahol kicsit megpihenhetünk...
... és gyönyörködhetünk a panorámában. Ahogy egyre feljebb érünk, már nemcsak Tihany felé, hanem a Balaton keleti medencéje felé is egyre jobb a kilátás.
A tanösvény mellett ismertető táblák is vannak a Tamás-hegy különleges növényeiről, pl. az árvalányhajról és kosborokról, az erdőről, az erdő fáiról és a cserszömörcéről. Megismerkedhetünk Cholnoky Jenő munkásságával, aki a magyar geográfia legnagyobb tudósainak egyike.
Majd beérünk ismét a fák közé, ahol harsány színek várnak.
És feltűnik a hegy tetején lévő Jókai-kilátó.
Jól jelzett turistaút vezet fel a 317 méter magas Tamás-hegyen álló, fából épített, háromemeletes Jókai-kilátóhoz, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Balatonra, Balatonfüredre és a Tihanyi-félsziget irányába.
Fentről még jobb a kilátás a Balaton felé ...
... meg Észak felé, a hegyek felé is.
A kilátó lábánál van az utolsó ellenőrző pont, ahol begyűjthetjük az utolsó pecsétet is az igazolólapunkra.
Eddig az ellenőrző pontig megtettünk 18,33 km-t és más csak 1,61 km van vissza az Arácsi Népházig. Ráadásul innentől már csak lefelé kell menni.
Van ahol az ösvény összeszűkül, és a cserszömörce bokrok által simogatva tudunk továbbmenni...
... és van ahol kiérünk egy kis sziklás rétre, ahol több hely van.
A mai Balatonfüred területe a középkori Papsoka-Siske, Kék, Füred, Arács és Magyare falvak területén, azok összeépülésével alakult ki. A település Szent István király korától 1946-ig Zala vármegyéhez tartozott. „A Balaton északi partjának fővárosa”, a Balaton-part legrégebbi üdülőhelye. Körülbelül 12 900 fős lakosságával Veszprém megye hatodik legnépesebb városa.
Balatonfüred belvárosát zömmel 18. és 19. századi épületek alkotják. A város hagyományos rendezvénye az "Anna bál", melyet 1825 óta minden év július végén rendeznek meg a centrumban.
A Balatonfüredi Kardiológiai Klinika 1913-ban nyílt meg, ez rendelkezik Magyarország legnagyobb szív-rehabilitációs központjával.
Ezen a szakaszon gyönyörködhetünk az utolsó színes cserszömörce bokrokban, hamarosan kiérünk ugyanis az erdőből.
Visszaérkeztünk Balatonfüred Arács városrészébe. Balatonarács 1954 óta Balatonfüred része.
Balatonarács ősrégi település, az első említése 1118-ban történt. A lakosság elsősorban szőlőtermesztéssel és földműveléssel foglalkozott. Az arácsi bor évszázadokon keresztül nagyon neves volt, híres volt gyógyító hatásáról.
És ha már látjuk a templomot, nem vagyunk messze.
Ez a sárga épület pedig az Arácsi Népház, ahonnan indultunk. Nincs már hátra, mint bevinni a "menetlevelünket" és begyűjteni a megérdemelt jutalmakat: kitűzőt vagy hűtőmágnest, oklevelet és nasikat.
Ráadásul a túra végén meleg étellel is várják a megfáradt vándorokat. A népházzal szemben egy gyönyörű nádtetős ház udvarán osztják az ételeket. Kettőből lehetett választani már regisztrációkor, a normál "menü" virsli volt kenyérrel, mustárral.
A másik "menü" húsmentes, mákostészta, de megfáradva nagyon jól esett.
Ez volt tehát a Füredi Ősz nevű teljesítménytúra 20 km-es távja, melyet a Balatontúra egyesület szervez minden évben. Remélem kedvet kaptatok hozzá Ti is, mert nekem annyira tetszett, hogy idén is megyek!
A teljesítménytúráról minden részlet fent van a Balatontúra honlapján: https://balatontura.hu, nevezni is ott lehet. Nevezési díj előnevezéssel a 20 km távra 2900 Ft, a helyszínen 3900 Ft. Szolgáltatások a nevezési díjért: az útvonalon szörp, fröccs vagy forralt bor, csokoládé, gyümölcs, pogácsa, zsíros kenyér, a célban a 37 km, 30 km, 20 km, 10 km előnevezett és fizetett résztvevőinek: meleg étel.
Időpont 2023.10.21.! Le ne maradjatok róla!
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!
A bejegyzésbe rejtett információk egy része a kihelyezett táblákról, a wikipedia oldalairól, valamint a következő honlapokról származik: https://welovebalaton.hu/hely/koloska-volgy-1, https://welovebalaton.hu/hely/jokai-kilato, https://www.turistamagazin.hu/hir/hamvas-hars-a-koloska-volgyben, https://csodalatosbalaton.hu/latnivalok/kilatok/noszlopy-gaspar-kilato-hidegkut.
Utolsó kommentek