kiránduló

Jártam egy hegyen, ahol a békésen legelésző tehenek helyett birkák legelésznek békésen. A Hauser Kaibling csúcsa körül bárányos tanösvényt alakítottak ki, és egész nyáron birkanyájat terelget a hegyoldalban a juhász a kutyáival, aminek nagyon komoly tudományos magyarázata van. Ez már magában is különlegesség, de persze rengeteg túrázási lehetőség, és más ínyencségek is várják nyáron az ide látogatókat. Könnyen elérhető, vállalható távolságban lévő remek kirándulóhely Schladming mellett. Mutatom!

Hol található? Ausztriában, Stájerországban, annak is az egészen nyugati részén, az Enns folyó völgyében, Schladming mellett, a 320-as főút mentén fekvő Haus (am Ennstal) falucska mellett. Térképen ITT.

A főút mellett is van egy kabinos felvonó, ráadásul hatalmas betűkkel rá van írva, hogy Hauser Kaibling - ami a hegy neve. 2019 nyarától már annak is van nyári üzeme heti négy napon. Ez a Quattralpina egy vadi új, sárga, kis-kabinos felvonó, amivel a hegy egy másik pontjára lehet felmenni. Onnan is lehet a csúcsra túrázni, csak kicsit messzebb van.

Amit azonban most mutatok, az a csúcs a régi felvonóval könnyebben elérhető. A muzeális felvonóhoz vezető út Haus falucskában végig ki van táblázva - a táblákon a "Tauern-Seilbahn Sommerbetrieb" feliratot keressétek (valamint a kabinos felvonó piktogramját), és kövessétek a nyilakat a házak között, a szűk utcákon felfelé. Parkoló van közvetlenül a völgyállomás mellett, vagy lejjebb a faluban is (pl. a templomnál).

Ez a "nagy" kabinos felvonó tényleg muzeális, 1960-ban építették, és szerintem a kabinok még az eredetiek. Persze műszakilag nyilván teljesen rendben van, de valódi időutazásban lehet részünk, ha beállunk a kabinba és a kezelő kívülről ránk zárja az ajtót. Fél úton át kell szállni a másik pályán közlekedő kabinba, mert a drótkötélen 2-2 kabin közlekedik inga üzemben, kettő az alsó, kettő a felső szakaszon.

A túraútvonalak pedig a felvonó felső állomása mellől indulnak, ami fentről így néz ki. Fogadó, étterem is van az épületben. (Természetesen kulturált mosdók is.) Itt már 1840 méteren vagyunk.

A felső állomástól jobbra lévő régi fogadó, a Krummholzhütte pedig már 1908 óta várja a vendégeket.

Az út elején rögtön megtaláljuk a bárányos útbaigazító táblát. Akár a sárga, akár a kék irányba indulhatunk, mivel körtúra van kijelölve, mindegy merre kezdjük. A sárga út innen inkább lejt a Kaibling Alm házig, a kék út pedig felfelé a csúcs irányába indul.

És mielőtt a kutyabarátok megijednek a piros körtől - lehet kutyával is sétálni, de csak pórázzal.

Innen a Hauser Kaibling csúcs (2015 m) 40 perc, a Bärfallspitze csúcs (2150 m) 1 óra 35 perc, és a Höchstein csúcs (2543 m) 3 óra, a Kaibling Alm pedig kb. 35 perc.

Természetesen nagy táblákon tájékozódhatunk a lehetőségekről és bemutatják a bárányos körutat is. A legfőbb különbség a kék és a sárga szakasz között az, hogy míg sárga úton babakocsival, kerekes székkel és kényelmes sétával elérhető a Kaibling Alm fogadó, a kék szakasz hegymászós, útba esik a csúcs és több kilátópont is, továbbá a sziklás talaj miatt túracipő is ajánlott. A teljes kör 5,6 km, és kb. 2 és fél óra alatt járható be.

Egy másik útbaigazító tábla a sípályák, a felvonók és a vendéglátó helyek irányát mutatja. A csúcsok felé pedig a tévétorony irányába kell elindulnunk.

A Hauser Kaibling egyébként a Schladming melletti négy hegyre kiterjedő síparadicsom (síhinta) legmagasabb pontja. Az egy jeggyel végigsíelhető négy hegy: a Hauser Kaibling, a Planai, a Hochwurzen és a Reiteralm, ahol összesen 123 km összefüggő sípálya van, 43 modern sífelvonó és 61 db Hütte, azaz hegyi vendégfogadó. Továbbá 8 db síiskola. A sípályákból 46 km kék, 68 km piros és 8 km fekete. A Hauser Kaibling 2013-ban és 2010-ben megkapta az "Európa legjobb síterülete" címet. A síterületek világszerte legnagyobb tesztportálja a skiresort.de pedig már többször öt csillaggal tüntette ki a "4-hegy-síhintát".

Tehát, ha valaki szeretne kiszakadni a mindennapok monotóniájából, vagy forró nyári napokon kiszökni a városból - irány a Hauser Kaibling, a kristálytiszta levegő és a lenyűgöző panorámák hegye. Meg a bárányoké! De mint tudjuk, ők hallgatnak, ezért nem zavarják a kikapcsolódásunkat. :)

A tévé torony köré gyűltek a hóágyúk, mint éjjeli bogarak a lámpa köré. Lehet, hogy egy bazinagy mágnes is van a tévé toronyban, ami idevonzotta őket a hegyoldalról? :)

Nyáron jó dolguk van, csak lógnak egész nap, de aztán télen felfújják magukat! Akarom mondani a havat a hegyoldalra. :)

A tévé torony mellett tágas pihenőterasz is található, ahol akár napozhatunk is a kényelmes műanyag ágyakban. Márha süt a nap, és nem esik éppen.

A szórólapon egyszerűen csak az élvezet szigetének nevezik ezt a teraszt, ahol foto-hotspot is található. Meg ingyenes wifi. És ezek a színes fotelek nemcsak nyáron mutatósak, hanem télen, a fehér havon is nagyon jól mutatnak.

Természetesen itt is vannak táblák, melyek megmutatják, hogy a távolban milyen hegyeket, hegycsúcsokat láthatunk. Vagy nem láthatunk. Attól függően, hogy mennyire kegyes hozzánk az időjárás és a felhőjárás. Pedig a Dachstein irányában lélegzetelállító kilátásban gyönyörködhetünk.

Itt például az észak-kelet felé található hegycsúcsokat nem láthatjuk.

A napozóterasz mellett pedig egy kis kalandparkra emlékeztető játszótér gyerekeknek. Itt nem kell semmiféle védőfelszerelés és karabiner, mert alacsonyan vannak az akadályok, de jó kis próba ez a gyerekeknek. Amíg a szülők a teraszon pihennek, a gyerekek próbálgathatják az akadálypályát.

És akkor nézzük, merre lehet felmenni a csúcsra. A bárányos táblánál természetesen a kék irányba indulunk, majd követjük az Ausztriában szokásos sárga útbaigazító táblákat. Irány a Hauser Kaibling csúcs.

A Hauser Kaibling hegyre májusban felhajtanak több mint 800 gyapjas báránykát, amik szépen karbantartják a legelőket egész nyáron. Aztán ősszel ismét levonulnak a völgybe, az akolba.

Az Almlamm bárányos programot még 2008-ban indították az EU-LEADER projekt keretében. A cél egy magas minőségű termék előállítása - ez az Enns völgyi bárány. Ugyanakkor a juhok jót tesznek az alpesi táj ökológiai fenntartásának, a biodiverzitás megőrzésének is. Vajon hogyan? Mindjárt kifejtem.

A juhtenyésztésnek komoly hagyományai vannak Ausztriában, és természetesen itt Liezen környékén is. Az Almlamm bárányos program legfontosabb eseménye minden nyáron az Almlamm fesztivál, amely minden év júliusának utolsó vasárnapján kerül megrendezésre.

A csúcs felé sétálás közben aztán az addigi szemerkélő eső jó kis hódarás záporba csapott át, komoly széllel kísérve. Ilyen időben már nem annyira vidám a túrázás, de nem adtam fel, legalább egy csúcs legyen meg, ha már itt van közel.

A hó hamarosan a fű között is meglátszott. Oké, síelni még nem lehet rajta, de szeptemberben ez is meglepő volt. (Nekem.)

Visszanézve pedig gyönyörű szivárvány rajzolódott ki a völgy fölött. Mert persze lent, és a szemben lévő Dachstein lábánál szépen sütött a nap. Bár sajnos a Dachstein gyönyörű, havas csúcsai nem látszottak a felhők miatt.

És persze irigykedve néztem a szomszéd, Planai hegyre is, mert ott is hétágra süt a nap. A Planai lábánál van Schladming, ahonnan kis-kabinos felvonóval lehet felmenni a hegyre, és az is nagyon klassz kirándulóhely, ráadásul sokféle élménnyel várják a turistákat. Meg ott a nap is mindig süt... :)

És már nincs messze a cél, a ködben kirajzolódni látszik a csúcskereszt is, a sífelvonó mellett.

Csak a gerincre felérve egyre jobban fúj a szél. A táblák a szakadékra hívják fel a figyelmet, ami a sziklák mögött van. Innen felől lankás, lejtős a hegyoldal, a másik oldalon meg majdnem függőleges.

Lent egy tavacska, meg másik sífelvonó is látszik. A tó valószínűleg egy vízgyűjtő, amiben egész nyáron gyűjtik a patakocskák és a nagy nyári esők vizét, hogy aztán majd télen abból gyártsanak havat a hóágyúk, ha kevesebb esne, mint szükséges a minőségi sípályákhoz.

És a csúcson ott vár egy kék bárány...

Bármilyen hihetetlen, a hegyek között is vannak gondok. A gazdaságok hanyatlása, a növekvő költségek és a munkaerő hiánya miatt az Alm-ok, a hegyi állattartással foglalkozó gazdaságok egyre nehezebben kezelték az alpesi legelőket. (Ahol pedig ugye - mint ahogy a Nockberg-Brunnach-i bioszféra rezervátumnál is kikerült - nagyon tápláló, gyógynövényekben gazdag fű terem, amit folyamatosan gondozni, és két évenként kaszálni kell.) Márpedig ha elhanyagolják a legelőt, akkor megjelennek a törpecserjék, a cserjék, majd a fák is. Ehhez nagyban hozzájárul az éghajlat általános felmelegedése is, mert az erdőhatár egyre feljebb tolódik a hegyek oldalán. Mit lehet hát ez ellen tenni?

Itt Haus im Ennstal település önkormányzata összefogott a juhtenyésztők szövetségével, a mezőgazdasági hivatallal, a felvonók üzemeltetőjével, meg még másokkal is, és életre hívták a bárányos projektet. Ennek keretében május elején/közepén felterelnek kb. 800 birkát a hegyre, akik fent töltik a nyári vakációjukat. De előtte egy ellenőrzésen esnek át. A juhokat regisztrálják, megmérik a súlyukat, megnyírják őket és az egészségüket is ellenőrzik.

Az állatok össz súlya kb. 40 ezer kilogramm, amikor felmennek a hegyre. A fent töltött 120 napos legeltetési periódus alatt a nyáj több mint 1 millió kg értékes, ízletes, gyógynövényekkel teli füvet és cserjét eszik a Hauser Kaibling oldalán. Ezzel jelentősen hozzájárulnak a hegyi legelő karbantartásához, és megőrzéséhez. (Meg persze trágyázzák is a füvet. Erre nem árt odafigyelni túrázás közben is.)

A csúcs 2015 méter magasan van, a csúcskereszten pedig dobozka. És mi lapul a dobozkában? Természetesen vendég könyv, természetesen tollal együtt.

Ha felmásztok ide, írjatok bele Ti is, hiszen mindig nagy öröm feljutni egy csúcsra, ezt meg kell osztani másokkal is. Igen, tudom, az öröm megosztásának ma már sokkal gyorsabb és hatékonyabb megoldásai is léteznek, de néha kipróbálhatunk ilyen hagyományos módszereket is. :-)

(A botok véletlenül kerültek a képre, nem reklám. Bár szívesen venném, ha a gyártó vagy a forgalmazó kicsit szponzorálná a hegymászásaimat... ;-D)

A csúcsról csodálatos, 360 fokos panorámában gyönyörködhetünk. Déli irányban a Schladminger Tauern vonulatai és csúcsai, itt a közelben még egy kis további sétával elérhető távolságban a Bärfallspitze 2150 méteres magasságban, és a Höchstein 2543 méteres magasságban. Bár a felhők a csúcsok látványát kioffolták, azért az is gyönyörű volt, ahogy a köd beúszott a hegyek közé.

Északi irányban pedig a Dachstein háromezres csúcsai. Innen a déli oldal látszik, ott van a Dachstein gleccser is, ahol nyáron is lehet síelni, sífutni, vagy legalább hógolyózni. Ez sajnáltam a legjobban, hogy ez nem látszott, mert előző nap a Planai-ról eszméletlen szép volt a ki/rálátás. (A blog felső, borító képe is a Dachsteinről akkor és ott készült.)

Visszatérve a bárányokra, itt fent a Hauser Kaibling hegy legelőin - amellett, hogy a barik nagyon jól érzik magukat a friss hegyi levegőn, olyan ez nekik mint egy gyógy-szanatóriumi wellness program - a magas tápértékű, gyógynövényekben gazdag fű legelése a legjobb feltételeket biztosítja a legkiválóbb minőségű bárányhús előállításához, melyet az Enns-völgyi Juhtenyésztő Központon keresztül értékesítenek.

Ráadásul a jó hatás kölcsönös, hiszen a bárányok meg rendkívüli ökológiai "ápolást" biztosítanak a legelőknek és a sípályáknak, így a nehéz gépek és berendezések használata jelentősen csökkenthető.

Érdemes hát ezen a hegyen is kirándulni egyet! A Hauser Kaibling nem nehéz csúcs, és bámulatos panoráma tárul elénk róla.

A Hauser Kaibling további élményeken kínál, ha a fő út mellett található, 8 személyes, kis-kabinos felvonóval a Quattralpina-val megyünk fel, mert annak a hegyállomása mellett nagyon klassz E-Trial-Park névre hallgató elektromos biciklis ugrató és élménypályát alakítottak ki, ahol minden korosztály számára vannak izgalmas lehetőségek, valamint egy Disc-Golf-Parcours nevű frizbi célba dobó pályát, amihez a frizbiket a völgyállomás mellett lehet kölcsönözni vagy megvásárolni. És persze nyáron, jó időben siklóernyőzésre is van lehetőség a hegyről.

Ráadásul:

Ha akár egy éjszakát is Schladmingban (vagy a környékén) töltünk (a partner szállásadóknál), akkor kapunk egy Schladming-Dachstein SommerCard-ot, amivel többszáz helyre mehetünk be ingyen, vagy kedvezményes áron.

Például a Schladminger Tauern és a Quattralpina felvonó is INGYEN használható egy alkalommal a völgyállomástól a csúcsig. Hát így mégjobban megéri itt (is) túrázni! :)

(Arra azért figyeljetek, hogy egy nap csak egy felvonót lehet ingyen használni, és a Dachstein Südwandbahn ingyenességéhez két éjszakát kell már ott tölteni.)

Szóval ha erre jártok, ne hagyjátok ki ezt a klassz "túra-hegyet" sem, de természetesen rengeteg más látnivaló van a környéken még. A központ mondjuk Schladming, egy bájos kisváros, ami mellett ott a Planai hegy rengeteg élménnyel, ahova kis-kabinos felvonóval lehet kényelmesen feljutni. A városka mellett közvetlenül is van szurdok, a Talbachklamm. A szomszéd hegy pedig a Hauser Kaibling, ahova egy muzeális felvonóval utazhatunk fel. Vele szemben a gyönyörűséges Dachstein, ahova egy "félelmetes" felvonó visz fel, a gleccsernél pedig nyáron is lehet hógolyózni. Valamint van fent egy szédítő mélység felett átívelő függőhíd, lépcső a semmibe és üvegpadlós kilátó is. Meg egy jégbarlang, konkrétan a jégbe vájva, tele csodálatos jégszoborral.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.