Szlovéniában, Bled mellett van egy eldugottabb szurdok a Pokljuka, amit talán még kevesen ismernek. Mindenki a Vintgar szurdokba megy, amire nyári napokon ki is lehet tenni a megtelt táblát. Ehhez képest a Pokljuka szurdokban kevesen vannak, pedig ez is nagyon különleges: a gigantikus sziklafalak között szűk átjárókon vezet át az út, patakmeder méretes kövein lépkedhetünk, küszködhetünk a tériszonnyal, átmehetünk egy barlangon és buja növényzettel is találkozhatunk. A Pokljuka szurdok nekem a meglepetések szurdoka lett, és azóta másokat is sikerült ezzel meglepnem. Ha arra jártok, ne hagyjátok ki, de most tartsatok velem, mutatom milyen!
Hol található? Szlovéniában, a Bledi-tó szomszédságában, Krnica falu mellett. Térképen ITT.
Autóval figyeljetek, mert a faluba beérve a "fő" útról le kell térni jobbra egy keskeny útra. A mellékutca előtt a tábla a Pokljuka szurdokot egyenesen mutatja, más települések vannak kiírva jobbra, de a szurdokhoz is le kell menni jobbra. Az elágazás előtt közvetlenül van még egy tábla, melyen a Pokljuska soteska felirat szerepel és jobbra mutat a nyíl. Ennek higgyetek. Aztán kicsit még tovább kell menni egyenesen, majd újabb tábla mutatja balra a szurdokot. A szurdok előtt van egy nagy parkoló, be lehet menni autóval is odáig, bár egy keskeny út van csak. Ha jönnek szembe, az centizős. De ha sikerül a faluban megállni, onnan csak kb. 1 km a szurdok eleje.
Krnica busszal is megközelíthető, az elágazásnál van buszmegálló, onnan ki lehet sétálni a szurdokhoz.
A szurdok parkolójához vezető út egy darabig napos rétek között halad, vannak lovak, tehenek, aztán amikor egy nagy balkanyarral beér az erdőbe, már nem vagyunk messze. Viszont itt tényleg annyira szűk, hogy mi gyalog is alig fértünk el a szembe jövő lakóautó mellett.
Átmegyünk a patak hídján és itt a parkoló. Amikor ősszel ott voltam autóval, bementem, mert nem tudtam megállni a faluban. Szerencsémre nem jött szembe senki, pedig több autó is volt. Ettől függetlenül kaptam néhány idegösszeomlást út közben. Aztán tavasszal besétáltunk inkább. Az út egy darabig aszfalt, utána zúzott köves.
A szurdok a parkolónál kezdődik. A kis házban komposzt wc található. Mellette kell elindulni az ösvényen.
A patakban nem mindig van víz, illetve nem mindenhol van víz. Az ösvény többször átvezet a patak medrén, ha van benne víz, akkor sem jelent gondot száraz lábban átkelni.
Aztán az út egy darabig még a patak mellett halad, ha van víz, hallgathatjuk a csobogást. De tavasszal csak egy rövid szakaszon volt víz a mederben, se előtte, se utána. Tehát inkább ne várjatok vizet, és legyen meglepetés, ha mégis van.
Szóval kicsit beljebb eltűnik a patak, itt már csak a száraz meder látható. De talán jobb is így...
... mert hamarosan a mederben kell mennünk, amit eléggé megnehezítene, ha víz is lenne benne.
A Pokljuka gleccser által vájt szurdokban haladhatunk egyre beljebb az erdőbe, kalandos, látványos szakaszokon, néhol nehezebben járható ösvényeken.
Aztán megjelennek a gigantikus sziklafalak is mindkét oldalon.
És a sziklafalak között vezet tovább az út.
A kidőlt fatörzsek és nagyobb kövek között felfedezhetjük egy valamikori lépcső maradványait is, de azt már elsodorta a természet ereje. Azért a kövek között simán fel lehet menni.
Itt megérkezünk egy elágazáshoz. A szurdok ösvénye balra vezet tovább, jobbra van egy hatalmas átjáróbarlang.
Ha felnézünk jobbra, láthatjuk a barlang hatalmas száját, és ha valaki nagyon kíváncsi rá, fel is mehet. De ha körtúrát tervezünk, akkor visszafelé pont a barlangon keresztül fogunk megérkezni ugyanide, ezért nem érdemes túlságosan belemerülni befelé.
Vagy, be lehet járni a körtúrát a másik irányban is, akkor itt fel kell menni a barlangon keresztül vezető ösvényre, fent kanyarogni tovább, a megfelelő helyen balra kanyarodva ugyanide érkezünk vissza. A barlangon keresztül vezető ösvény elég meredek, lefelé is nehéz jönni rajta, de egyéni döntés kérdése, hogy melyik irányba szeretnénk megtenni ezt a meredek szakaszt.
A tábla is azt mutatja, hogy mindkét irány a "Galerije" nevű fahídhoz vezet, csak az egyik a rövidebb, a másik a hosszabb út.
Ha a szurdokban megyünk tovább, akkor a sziklafalat balra kerüljük ki, és menjünk tovább az ösvényen.
Egyre jobban szűkül a völgy, záródnak a fejünk fölött a hatalmas sziklafalak.
Szűk sziklaszorosba érünk, a több helyen 70-80 m magas, függőleges sziklafalak közt hatolunk be a kanyon mélyére.
Felfelé nézve egy kőablakot is láthatunk. Meglepően látványos és különleges ez a rész.
Itt egészen összeszűkül a völgy, alig pár méter széles, vízmosta ösvényen haladhatunk át a sziklafalak között.
Az arányokat jól mutatja a következő fotó, ahol a túratársaim keresgélik a kövek között a felfelé vezető utat. Az is látszik, hogy bár süt a nap, a nagy sziklák közé nem süt be, így ott jóval hűvösebb is van. Lenyűgöző hely egyébként, egészen különleges atmoszférája van itt a szikláknak.
Aztán a szűk rész után van még egy kis mászás fölfelé a kövek között, ami valóban nem túl könnyű séta. De megéri, mert hamarosan jön a következő meglepetés.
Megérkeztünk a "galériához", egy fahídhoz, amin majd átsétálhatunk a szurdok legszűkebb részén.
Előtte van egy kis tér, padok, pihenőhely és ismertető táblák is. Az egyiken az áll, hogy egy percig ne nézd a táblákat, ne beszélj és ne csinálj fotókat, csak figyeld és csodáld a természet e remekművét. Az előző szűk részen és itt is igen, érdemes egy kicsit elcsendesedni és csak élvezni a hely energiáit.
A fahídra balra indulva tudunk felmenni. Nélküle itt nem tudnánk tovább menni. A szűk szoros tele van bezuhant sziklákkal, ott nem lehet átjutni. (Volt aki megpróbálta... :-) Ja, nem én voltam az.)
Felsétálva a szerpentinen a kissé csúszós sziklapárkány után már a stabil fahíd vár bennünket.
A Gorge Alpine Association egyesület 1930-ban építette ezt az összetett fahíd-sorozatot, majd megnyitotta a szurdokot a nagyközönség előtt. A szorosnak ezt a szakaszát Galériáknak nevezték el, majd később András herceg galériának, Karadjordjevics jugoszláv király újszülött fia tiszteletére. A király akkoriban rendszeresen vadászott a Pokljuka-fennsík részét képező Mezakla-fennsíkon és a Radovna-fennsíkon.
Hát igen, a híd tartogat kihívásokat a tériszonnyal élőknek, de megéri leküzdeni a félelmet, hiszen csak erre lehet tovább menni. A fahíd után hosszú lépcsősor következik.
Aztán itt, a "pokol lyukán" áthaladva újabb meglepetések várnak ránk.
Már látszik a fény az alagút végén...
... és hamar át is érünk a szűk szoroson, a "pokol lyukán", de hova is?
A szoros után elvarázsolt táj tárul elénk. Mintha visszaugrottunk volna az időben is pár millió évet. Párás, buja völgy, hatalmas páfrányokkal, sziklákkal, keskeny ösvénnyel.
Többen megjegyezték, hogy azon sem lepődnének meg, ha egy dinoszaurusz bukkanna elő az oldalt lévő valamelyik barlangból.
A Pokljuka szurdokban kétszer jártam (eddig). Először ősszel, október végén felfedeztem milyen is, aztán tavasszal, május elején visszatértem. Mindkét alkalommal végigfotóztam a szurdokot, mert annyira tetszett. A következő két fotót sikerült szinte ugyanarról a helyről készítenem. Itt a tavaszi, üde zöld ösvény:
Itt pedig ősszel, színesen, sárosan, mert előző éjjel özönvízszerű vihar volt. Szerintem mindkettő szép, mindkettőnek meg van a maga hangulata. Tehát bármelyik évszakban jöhetünk, a látvány mindig megkapó. (Bár a látogatást télen, havas, jeges körülmények között nem javasolják.)
A kellemes őserdős rész után ismét jön egy szűkebb, sziklás szakasz.
Itt megint elsüthetném a szokásos viccet, hogy - Te Pista, ki hordta ide ezt a rengeteg követ, meg farönköket? - Hát a patak. - Dehát hol van a patak? - Szerintem elment kőért. Ha-ha.
A kövekből és a farönkökből valóban arra következtethetünk, hogy valamikor itt rengeteg víz zúdulhatott le, de szerencsére most nincs víz. Csak felmászni nem olyan egyszerű ezen az akadálypályán.
Aztán folytatódik az őserdő jellegű táj. A mély völgy párás mikroklímája kedvez ennek.
A fákon különleges "zselés" gombák nőnek.
Az eddigiekhez képest itt kicsit unalmassá válik az ösvény, de menjünk csak tovább, lesz még érdekes rész és meglepetés.
A keskeny ösvényt nem nehéz követni, itt a völgy mélyén nem lehet eltévedni.
Aztán egyszercsak egy útbaigazító táblát láthatunk. Balra (illetve szinte egyenesen) Zatrnik falucska felé mehetünk tovább, ha viszont jobbra megyünk, akkor egy körtúra keretében visszaérünk a barlangon át a szurdokba.
Ha valaki tovább menne, akkor a folyamatosan emelkedő úton még ilyen patakmederben mászás, kidőlt fákon átlépés ...
... meg további buja növényzet és őserdő várja. Lehet nagyobb körtúrát is tenni, térképet, gps-t vigyetek hozzá.
De ugorjunk vissza az útelágazáshoz és a kis táblákhoz. És induljunk Krnica irányába jobbra.
A keskeny ösvény még jobban emelkedni kezd, ezen szépen kimegyünk a völgyből.
Egyre magasabbra jutunk az ösvényen, és itt sincs elágazás, nem lehet eltévedni.
A szurdokot a helyiek mindig is Pokljuka-lyuk néven ismerték. A barlangot pedig nagyon régóta használták átjáróként a fölötte lévő legelőkre, a Pokljuka-fennsíkra.
Aztán a fennsík után megkezdjük az ereszkedést. Időnként elég meredek szakaszok is vannak. Az elágazásoknál mindig Krnica irányába tartsunk, általában jobbra, követve a szurdok vonalát. Pár helyről még fentről be is lehet nézni a szurdokba.
Aztán durvul a lejtő, egyre meredekebben ereszkedik az ösvény vissza a völgybe.
Egy helyen van egy kis kilátóterasz, ahonnan benézhetünk a szurdokba. De a fák kilombosodása után már nem túl sok minden látszik.
Aztán jobbra meglátjuk a barlang száját. Azon keresztül kell tovább ereszkednünk.
Nagyon meredeken vezet le az út a földrengések miatt több helyen is leszakadt mennyezetű, három „ablakos” barlangba.
Ahogy haladunk lefelé, úgy tűnnek elő a fejünk felett az ablakok, melyeken akár a nap is besüthet. A barlang is nagyon kellemes meglepetés, lenyűgöző és bámulatos. Főleg a méretei.
Alul pedig a hatalmas nyíláson keresztül gyönyörködhetünk az erdőben, a tájban. Majd egy szerpentines úton ereszkedhetünk tovább le, egészen a befelé már látott sziklafalhoz és táblához. Itt mentünk el balra a galéria felé. Most viszont innentől ugyanazon az úton mehetünk ki a völgyből, mint amin bejöttünk.
Lefelé sem sokkal könnyebb a nagy köveken, fatörzseken menni. Innen még kb. 20 perc, és ismét a parkolónál leszünk.
Remélem kedvet kaptatok egy kalandos, mászós, meglepetésekkel teli szurdok felfedezéséhez. A köveken mászás miatt egy enyhén-közepesen nehéz túrának mondanám. Befelé folyamatosan emelkedik, visszafelé meg elég meredeken lejt, emiatt sem túl könnyű. De tényleg fantasztikus!
Érdemes kicsit letérni a Bledi-tó - Vingar szurok tengelyről, mert pár km-rel arrébb is vannak bámulatos helyek. Sőt, egy másik csodálatos szurdok van a Bohinji-tó mellett, amit szintén érdemes felkeresni. De Szlovénia rengeteg csodát rejt még!
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk egy része a kihelyezett táblákról származik. A többi saját tapasztalat. :)
Utolsó kommentek