kiránduló

Az általam eddig bejárt szurdokok közül ebben lettem a legvizesebb. (Bár erről elsősorban nem a patak tehetett.) A Szlovák Paradicsom egyik kedvelt, jól kiépített szurdoka a Suchá Belá, ahol az út egy része, illetve a nagy része konkrétan a patakmederben vezet. És mégis száraz fehér szurdoknak hívják... Ki érti ezt? Csodaszép, vadregényes, romantikus völgyszoros, ahol a Szlovák Paradicsom kiépített szurdokainak segédeszközei mind megtalálhatók: láncok, vaslétrák, falétrák, lépőtálcák, fahidak. A bejárása nem túl nehéz, de kihívásokkal teli. Főleg tériszonnyal. De megéri a küzdelem, mert hihetetlenül gyönyörű az egész. Mutatom milyen!

Hol található? Szlovákiában, a Magas-Tátrától és Popradtól délre, a Szlovák Paradicsom területén. A túraút a Káposztafalva melletti Podlesoknál található parkolótól indul. Térképen ITT.

Elég jó a kitáblázás, az irány a Slovensky Raj, ez alapján simán megtalálható. A hatalmas parkoló áprilistól novemberig fizetős, napi jegy kb. 3 Euro. Ajándékbolt már a parkolónál is van, ahol túratérképet is vehetünk.

Podlesokban, gyönyörű környezetben található egy kemping, szálloda, panziók, éttermek, sörözők, gyermektábor. Mivel ez a Hernád-áttörés nyugati bejáratának és a Sucha bela szurdok megmászásának kiindulópontja, elég sokan jönnek és indulnak innen.

Hatalmas táblákon átnézhetjük a túrázási lehetőségeket. A zöld jelzés vezet át a Suchá belá szurdokon. A teljes kör tehát a zöldön fel, balra a sárgán, majd a piroson le. (És itt is az a baj, hogy a lefelé tartó út sokkal hosszabb, mint felfelé. Meg kevésbé látványos.)

A Suchá belá szurdok egyirányú, csak felfelé járható!

És a házakat elhagyva, egy napos, füves réten indul a túra. Természetesen táblákkal segítenek megtalálni a helyes irányt.

Az út mellett kis házikóban a bácsi a belépő jegyek árát szedi. A napijegy a szurdok bejárásához felnőtteknek 1,50 Euro, diákoknak 0,50 Euro. Azt hiszem ez igazán jutányos ár, egy ilyen fantasztikus szurdokhoz! (A belépő árából finanszírozzák a megsérült vagy tönkrement hidak, létrák javítását, felújítását.)

Az út a szurdokban rögtön a patak partján indul. Vagy a patakban. Mikor, hol sikerül. Ha ilyen kevés víz csordogál a kövek között, akkor ez nem jelent gondot. De a nagy farönköket is idehozta valami...

A Szlovák Paradicsom (Slovenský raj) területén találhatunk szűk szurdokokat, mély szakadékokat vízesésekkel, melyek bejárhatóságát számos létrával és egyéb módon segítik. A leglátogatottabb szakadék a Suchá Belá, a Veľký Sokol, amelynek a folytatása a Róth-szakadék (Róthova roklina), (mely a szlovák paradicsombeli turizmus úttörőjéről, Martin Róth professzorról kapta a nevét, aki a vidék szakadékait megközelíthetővé tette), valamint a Hernád-áttörés (Prielom Hornádu) és a Kyseľ. A látogatók körében közkedveltségnek örvendő további célpont a sziklanyúlványon elhelyezkedő Tamásfalvi-kilátó (Tomášovský výhľad) vagy a Menedékkő (Kláštorisko) egy kolostor romjaival.

A szurdok alsó fele kellemesen romantikus, a szintkülönbség nem túl nagy, az út gyakran a köves mederben vezet.

A kellemes erdei séta után aztán megjelennek először a fahidak, melyek egy szinttel feljebb visznek minket a patakból.

Vannak helyek, ahol csúszós köveken, ferde sziklákon kell továbbmenni, ott láncban kapaszkodva tarthatjuk magunkat.

A terület vitathatatlanul a Kárpát-medence legszebb tájai közé tartozik. Hajts Béla (1872-1926), a Kárpát Egyesület Iglói Osztályának egykori elnöke nevezte el Felső Magyarország Paradicsomának, azaz a Felvidék Paradicsomának, amit a szlovákok később átneveztek Szlovák Paradicsomnak, szlovákul Slovensky Raj-nak.

Mint látható, a fa hidakon semmilyen oldalsó korlát, kapaszkodó nincs. Ráadásul vizesen még csúszósak is. Ezeken a haladás nagy odafigyelést igényel, itt nem lehet menet közben bámészkodni. Stabil cipő, stabil mozgáskordináció és szédülésmentes fej elengedhetetlen a szurdok bejárásához. Kicsi tériszony nem akadály, de súlyos esetben lesznek problémák. (Még nem itt, majd később.)

Cserébe a fahidak és létrák sokat segítenek a szurdok bejárhatóságában. Egy-egy stabil helyen meg-meg állva ne felejtsetek el körülnézni. Csodálatos a környezet.

A szurdokok bejárását-feltárását elsősorban magyar kutatóknak és természetbarátoknak köszönhetjük. Rókfalusy Lajos, Zejmár József és mások tárták fel, tették járhatóvá a völgyeket.  Hajts Béla 1906-ban kezdeményezte a Hernád-áttörés járhatóvá tételét itt, a Felvidék Paradicsomában.

Sok helyen megfigyelhetjük, hogy a sziklák ki vannak támasztva egy csomó bottal, fahasábbal, hosszabb rúddal is. Persze, mindenki szeretne biztosra menni, nehogy eldőljenek az ilyen nagy kövek. :)

A szurdokban egy út van felfelé, de azért a biztonság kedvéért sok helyen fel van festve a zöld jelzés. Végig a zöldön kell felmenni a völgyön keresztül.

Ez a 142 négyzetkilométeres terület a Gömör-Szepesi Érchegység része.

Északon Erdőalja, a Hernád-áttörés, keleten Csingó, a Nyugat-Király-hegy, Garamfő, délről Sztracena-Dobsina, Imrik falva, a Zejmár-szakadék, és Hollópatak határolják. Az északi terület régen Káposztafalvi-karszt néven is ismert volt.

Egy idő után a fa hidakat felváltják a fém hidak. Ezeken kicsit könnyebb menni, talán nem is csúsznak annyira.

Majd újra és újra ismét a patakban tudunk tovább haladni. Nyáron lehet, hogy jól is esik a hűs patak, de inkább javasolt vízálló túrabakancsban, mint egy kis túraszandiban nekiindulni.

Egészen addig tart a kellemes patakmeder, amíg el nem érjük az első vaslétrás részt. Ezek itt a Tálacska-vízesések.

A fotó sajnos nem lett tökéletes, mert hirtelen besötétedett és csöpögni kezdett az eső. De aztán az első létrán felmászva találtunk a szikla kiszögellést, ami alá be tudtunk állni, így megúsztuk szárazon, pedig rendesen leszakadt az ég.

A következő képen az is látszik, hogy a létrák függőleges mászáshoz lettek tervezve, a létra fokok kialakítása legalábbis ezt mutatja. De így elfektetve a fém-fok élén elég kényelmetlen menni.

Szerencsénkre hamar elállt az eső, így indulhattunk tovább felfelé. Viszont innentől már minden nagyon vizes, csúszós lett.

Ilyen vasrácsos tálcákon és hidakon lehet tovább haladni, miközben a patak ott csobog a lábunk alatt, a hidak mellett. Körben hatalmas sziklák, csodálatos az egész!

Ez még mindig a Tálacska-vízesések mellett vezető létrák sora. Van amelyik majdnem teljesen függőleges. És hosszú. Kell hozzá bátorság, nem kevés.

Visszanézve bizony hirtelen elég magasra jutottunk, nagy szintkülönbséget sikerült leküzdeni a hosszú létrával.

Az út lépőtálcákon folytatódik. Ettől (is) elég különleges a Suchá belá, ilyen megoldást más szurdokban sehol nem láttam még. (Persze sok szurdokban nem jártam még.)

Az út a sziklákhoz rögzítve hol az egyik, hol a másik oldalon halad. És itt legalább van egy lánc is, amiben kapaszkodni lehet.

A Szlovák Paradicsom 1988 óta szigorúan védett Nemzeti Park, rezervátum.

A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park székhelye Iglóban (Spišská Nová Ves) található. A legfiatalabb nemzeti parkok közé tartozik Szlovákiában. Természetileg különösen értékes Szepes (Spiš) és Gömör (Gemer) között terjedő része, mely 1964-től védett területté lett nyilvánítva. 1988-ban kapta meg a nemzeti park státuszt 328 km2 kiterjedésére, mivel ez a kategória magasabb védettséget biztosít. A nemzeti park kb. egy ötöde szigorúbban védett a 11 nemzeti természeti rezervátum és 8 természeti rezervátum keretén belül.

Nem egyszerű ezeken a tálcákon lépkedni, de nem is annyira nehéz. És lenyűgözően csodálatos a környezet.

A nemzeti park nagy természeti kincse a fenyőerdő, mely a terület 90 százalékát borítja. A mészkő alapú talaj ásványokban gazdag alapjának köszönhető a növényvilág gazdagsága és sokszínűsége. A gerincesek 200 fajt képviselnek, többek között medvével, hiúzzal, farkassal, szarvassal, őzzel és vaddisznóval is találkozhatunk. De inkább ne találkozzunk.

Megtalálható még: 1950 féle lepke, a pataki pisztráng, angolna, köviponty, szalamandrák, keresztes vipera, sasok, sólymok, ölyvek, zergék, és vadmacskák.

A Száraz-Fehér (Suchá Belá) elnevezés a patak időnkénti búvópatak jellegének köszönhető, néhol éppenhogy csak csordogál, szárazabb időben szinte el is tűnik, némely helyen meg ereje teljében robog. A meder kavicsai pedig szép fehéren világítanak a félhomályos szorosban.

Szép időben, hétvégén nagyobb tömegre is lehet számítani, ilyenkor a szűkebb szakaszoknál, a hosszabb létráknál sorállás is valószínű. De, hogy miért nem voltak sokan akkor, amikor én ott voltam? Pedig vasárnap volt. És sütött a nap. Az csak utólag derült ki számunkra. Aki megnézte az időjárás előrejelzést, esetleg egy radarképet, az nem indult el. Mi nem néztük meg. :)

Ismét egy jó hosszú fahíd, minden kapaszkodó nélkül. De alatta ott csobog a patak, körülötte a gyönyörű zöld növényzet. Csak nézelődni nem nagyon tud az ember lépegetés közben.

A változatos állatvilág ellenére csak nagyon ritkán találkozhatunk vadállatokkal. Indokolatlan tehát farkasoktól, medvéktől, kígyóktól tartani. Kerülik az embert. Az is szerencse, ha mókussal találkozunk. Én mondjuk semmilyen állatra nem emlékszem, szerintem mi nem is láttunk semmit, esetleg csak pillangót. Meg madárdalt hallottunk.

A gyalog végigjárható kanyonok némelyike százötven-kétszáz méteres falak között húzódik és helyenként egy (!) méter széles.

Mint minden "rendes" szurdokban, itt is van egy összeszűkülő rész. Itt még a lépőtálcák is összementek, sokkal keskenyebbek, mint máshol. Nézzétek csak az előző és a következő képet! Itt a két szikla között alig lehet átférni. Fantasztikus!

Aztán következik a Kisablak-vízesés. És következik megint egy nagyon-nagyon-nagyon hosszú, meredek létra.

A létra természetesen teljesen stabil, nem mozog, nem billeg, de nagyon hosszú. Mászásnál hagyjatok időt és teret a mászóknak. Ha túl közel mentek az előttetek mászóhoz, rátok potyoghat a cipőjéből sár, kavics, vagy a mászás miatt a sziklákról leguruló kődarab. Inkább várjatok kicsit, de ne menjetek túl sűrűn.

És a létrán felérve egy szikla alatt kell átbújni.

Ez a Kisablak, amiről a vízesés is kapta a nevét. Visszanézve szédítő, az előbb még ott voltunk lent.

A szikla ablaktól újabb fa-hidak vezetnek egyre feljebb.

Meg az itt már szokásos fémrácsos lépőtálcák sora. De látjátok, nincsenek magasan, ezen a szakaszon nem jelent hátrányt a tériszony. Azzal inkább a hosszú létráknál kell megküzdeni.

Újabb vízesés sorozat, a Teknő-vízesés. Egyszerűen csodálatos az egész. Lenyűgöző. A fotó nem adja vissza, ott kell lenni, érezni a hely energiáit.

Fent a szikla oldalában vezet tovább az út. Keskeny, csúszós, bokatörős.

De legalább van mibe kapaszkodni.

A keskeny sziklaperem után ismét kiszélesedik a völgy, és ismét a patakban, a patak kövei között folytatódik az út.

Mi pedig ismét kaptunk a nyakunkba egy özönvizet. Szerencsénkre ismét sikerült egy nagy szikla alá beállni, így szárazon figyeltük, ahogy szakad az eső.

A patakban még mindig kevés víz csörgedezett, de az eső harmadik nekilendülése után már kezdett több víz jönni fentről. Ekkor döntöttük el, hogy bár eddig megúsztuk a három nagy esőt szárazon, itt már nem várhatunk tovább, elő az esőkabátot és futás, amíg el nem árasztja a völgyet egy nagyobb mennyiségű víz.

És bizony hamarosan megjött a víz is. Ha megnéztük volna az időjárás radart, láttuk volna, hogy nagy kiterjedésű, intenzív zivatarzóna haladt el a Szlovák Paradicsom fölött, így esélyünk sem volt megúszni szárazon. A radarképen pont a pirossal jelölt gócok mentek át fölöttünk, hatalmas égzengéssel, folyamatos villámlással és nagy mennyiségű esővel. A hirtelen lezúdult, rengeteg víz pedig jól felduzzasztotta a patakot. Így sokkal látványosabb lett.

Újabb csodálatos vízesés sorozat következett, bár ezt ott a helyszínen már nem tudtuk annyira élvezni. Sajnos a kép sem tökéletes, mert csak gyorsan, az esőkabát alól előkapva a fényképezőt nyomtam pár fotót, de közben szakadt az eső és a gépet is féltettem.

Persze mindez nem vette el a kedvem a Suchá Belá szurdok újbóli bejárásától. Már alig várom, hogy visszatérhessek, és újból megnézhessem, lehetőleg szép időben. Mert a felső szakasz is gyönyörű.

Aztán kiszélesedik a völgy, elmaradnak a sziklafalak, és ismét egy kellemes erdei túrán találjuk magunkat. Itt is a patak mellett, vagy benne lehetett csak tovább haladni. És mivel már sokkal több víz volt a patakban, így már nehezebb volt úgy menni, hogy lehetőség szerint ne folyjon bele a cipőnkbe a víz. Sikerült is itt egy új, vízálló bakancsot jó alaposan letesztelnem. Megbukott. :( Bár a tesztpálya tényleg elég extrém volt.

Fent egy forrás is útba esik, mely fölé kis házikót építettek. Állítólag iható a vize, de mi nem próbáltuk ki. (A szakadó esőben valahogy nem voltunk szomjasak.)

Itt a szurdok vége, innentől már csak a lefelé vezető utat kell megtalálni. Innen egy darabig a sárga jelzésen, majd a piroson térhetünk vissza Podlesok parkolójába.

Természetesen táblák is segítik a tájékozódást. A sárga túristajelzés helyett választhatjuk a kék C kerékpáros jelzést is, azon 4,3 km innen Podlesok. Bicajjal széles, murvás, lejtős úton lehet lemenni, azon sétálni is kényelmes.

A táblák alapján szintén a sárga jelzésen mehetünk tovább a Kláštorisko romokhoz is, amerre hangulatos fogadó is található.

Gyalog erről az útról rövidíthetünk is, jó pár helyen egy meredekebb, sziklásabb szakasszal levágják a kanyarokat. Száraz időben mehetünk arra is, de eső után, vagy esőben nagyon csúsznak a sziklák, így az óvatos ereszkedéssel nem nyertünk semmit azokkal szemben, akik inkább a kerülőutat választották.

Lefelé a fönti útbaigazító tábláktól Podlesokig nekünk kb. egy óráig tartott az út, de eléggé megnyomtuk a tempót, mert az erdőben nem volt annyira biztonságos érzés, ahogy a villámok villogtak és egyfolytában dörgött az ég. Tehát kicsit kényelmesebb tempóban max. 1,5 óra alatt simán vissza lehet érni.

A lefelé út már nem túl látványos, de egy szép erdei túra.

Tehát összefoglalva a Suchá belá völgy egy végig jól kitáblázott, jelentős szintkülönbséget leküzdő kiépített szurdok. Eltévedni szinte lehetetlen, de ne térjünk le a kijelölt utakról. A szurdok egyirányú, csak felfelé, a patak folyásirányával szemben lehet menni benne, lefelé kerülőúton jöhetünk vissza.

Összességében a nehezebb szurdokok közé sorolnám, közel a Medve-szurdokkal van egy szinten, de nem olyan nehéz, mint a Weichtalklamm. Persze bárki végig tudja járni, legfeljebb több pihenőt kell beiktatni.

A szurdokban változatos segédeszközöket találunk, melyekkel "megkönnyítik" a haladást: vaslétrák, doronglétrák, fahidak, fémtálcák, vaskapcsok, fémhidak, lánccal biztosított szakaszok váltogatják egymást. Ha valaki ragaszkodik a túrabothoz, csak összecsukhatót vigyen, mert a szurdokban mindkét kezére szüksége lesz. A bot inkább lefelé segít, mert a visszaút utolsó szakasza igen meredek, de ezt el lehet kerülni, ha végig a murvás úton megyünk és nem vágjuk le a kanyarokat. Enni, innivalót hátizsákban kell vinni, hogy mindkét kezünk szabad legyen a kapaszkodáshoz. Természetesen mindig legyen esőkabát is a hátizsákban, és száraz ruha, cipő az autóban, hogy szükség esetén legyen mibe átöltözni.

Egyensúlyérzék, szédülésmentesség, biztos lépés nagyon fontos!

Ha Szlovákiában jártok tehát, ki ne hagyjátok a Szlovák Paradicsomot. És a sok szurdok között a Suchá belá kanyont - mert egyszerűen meseszép! Nem könnyű, technikás, de csodálatos. Még akkor is, ha kissé vizesek leszünk benne. :)

Ausztriában is van rengeteg gyönyörűséges szurdok, de a Suchá belá nagyon más, és ettől olyan lenyűgöző.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk egy része a slovakia.travel, a www.kirandulastippek.hu, és a szlovakparadicsom.blog.hu oldalakról származik.