kiránduló

Nem is gondolnánk, mennyi mindent rejthet a somogyi erdő! Egy világvégi erdészház körül, Kaszóban, szenzációs látványosságok várnak ránk, ha tudunk róla. Hát most megmutatom, hogy minél többen tudják. Az apró településen tanösvények, különleges tó, víz feletti sétaút, kisvasút, lombkorona tanösvény, ökoturisztikai látogatóközpont, rengeteg erdő és persze vadászati lehetőség is van. Kaszó Somogyország "zöld szíve", mert Belső-Somogy lenagyobb összefüggő erdőtömbjében található. Az erdőben sétálni pedig mindig jó, a természet feltölti a merülő akkumulátorainkat, kirándulásra fel hát! Mutatom mi minden van!

Hol található? Magyarországon, Somogy megyében, Iharosberény és Somogyszob (Nagyatád) között, valahol a sűrű erdőben. Térképen ITT.

Megközelíthető Iharosberény felől egy kb. 11 km hosszú, elég rossz minőségű betonúton, vagy Somogyszob felől egy kb. 7 km hosszú bekötőúton.

Kaszó neve egységbe foglalja az egymástól elválaszthatatlan kaszói erdőt és az azt kezelő erdőgazdaságot, a fokozottan védett természeti értékeket képviselő Baláta-tavat, az erdő mélyén megbúvó kisközséget és vadászházat, a hozzá kapcsolódó üdülővel.

A Kaszó tábla után már meg is állhatunk, mert itt található egy kis vadaspark. Nem komoly, csak néhány szarvas, őz, aranysakál de legalább közelről megnézhetőek.

Kaszó körül kb. 22 ezer hektáron folytatnak vadgazdálkodást. A vadászterület 70 %-a erdő, sok a vízfolyás, a terület kiváló élőhelyet biztosít a vadállománynak. Éves szinten mintegy 1400-1500 db nagyvad kerül itt terítékre, melyből a gímszarvas 400, a dámvad 250, az őz 120 és a vaddisznó 7-800 db-ot tesz ki. A területen kiváló minőségű gímszarvas állomány él, a bikák trófeája 7 kg körül van, de akadnak 10-13 kg-os példányok is. A dámbika állomány közepesnek mondható, de távlati cél a minőség javítása. Az elejtett vad trófeája az elejtőt illeti meg, a húsát pedig az erdőgazdaság a vadhús feldolgozóknak értékesíti.

Az elkerített részen látható szarvasok vadak, félnek az embertől, nem lehet kézből etetni őket. És talán jobb is ez így.

Aki nem vadász, azt gondolja a vadászok csak ölik az állatokat. Pedig ez így, ebben a formában nem igaz.

A hivatásos vadász az erdő vadállományával foglalkozó szakember, aki a vadat, mint a jó gazda ápolja, gondozza, védi és gazdálkodik vele. Etetőket épít, szórókat, sózókat üzemeltet, ahol a vad az egész év folyamán találhat táplálékot. A bajba jutott vadnak segítséget nyújt. A területén magasleseket épít, cserkelő utakat alakít ki. A lőtt vadat a kellő tisztelet megadását követően szakszerűen ellátja és elszállításáról gondoskodik.

Ott jártamkor találkoztam egy unikornis őzikével is, akinek csak egy agancsa volt, a másikat elhullajtotta már. Ő is vad, ráadásul veszélyes is. Az erdészet munkatársa épp etette a szarvasokat, tőle azt is megtudtam, hogy miért. És hogy miért nem szabad az erdőből hazavinni és felnevelni egy kicsi őzet. Bármennyire is elhagyatottnak tűnik.

Ezt az őzet bébi korában az erdőből hazavitték és egy háznál felnevelték. Megszokta az emberek közelségét, nem fél tőlük. És pont ez a baj. Ugyanis a vérét nem lehet megváltoztatni, az ösztönei nem múltak el. Védi a területét, támad. És mivel nem fél az embertől, az embert is megtámadja. Az erdészet munkatársa azt mesélte, hogy hozzá ő sem mer benyúlni se, mert az agancsával simán átdöfné a kezét. Sajnos így szabadon engedni sem lehet, mert a kirándulókat is megtámadhatja. Lefotózni sem volt könnyű, mert egy pillanatra sem állt meg, rohangált fel-alá, nagyon ideges volt, amíg ott voltunk. Az őzike cuki, és nem gondolnánk milyen veszélyes. Pedig az.

Kaszóban a látványosságok felé útbaigazító táblák is egészen egyediek, és a helyhez, az erdőhöz illőek. Tölgylevelek mutatják az irányokat, mi merre található.

Kezdjük is el megkeresni a fő látnivalókat - a kisvasutat, és a lombkorona tanösvényt. Ehhez sétálnunk kell egy keveset.

A település központjából hangulatos kisvasúttal juthat el a közeli Baláta-tavat övező lápvidékre. A túrázás és kerékpározás szerelmesei kiépített séta és kerékpárútvonalak segítségével fedezhetik fel a környező erdők rejtett zugait, sajátos atmoszféráját, lenyűgöző állatvilágát. Nyáron lovas kocsival, télen pedig hangulatos lovas szánnal barangolhatják be az ezerarcú kaszói erdőt.

A kisvasútnál került kialakításra a Kaszói Kirándulóközpont játszótérrel, kerti tóval, sövénylabirintussal, füves focipályával és több kiépített tűzrakóhellyel is.

Nagy táblán olvashatunk a környékről, Kaszóról és rajzos térképet is böngészhetünk.

Sajnos a kisvonat a járványhelyzetre való tekintettel nem jár. Valami építkezés viszont van körülötte, így lehet, hogy mire újra indul, valami új épülettel, vagy más látnivalóval bővül az állomás. Ennyit sikerült lefotózni belőle.

Induljunk is tovább, mert a lombkorona tanösvény izgalmasnak hangzik.

Somogy megye déli erdeiben bújik meg a korábban többnyire csak Kaszópuszta néven ismert aprócska település, amelytől nyugatra találhatjuk a Baláta-tavat, ami a ritka Aldrovanda vesiculosa húsevő növény mellett gazdag élővilággal büszkélkedhet. A település a Kaszó nevet 1994 óta viselheti. Népszerűségét nagyban köszönheti a környező erdők bőséges vadállományának, amely miatt a vidék Magyarország egyik legjobb minőségű vadászterületének számít.

Itt kell balra bemenni az erdőbe.

Kaszó környezetében 4 tanösvény is található, melyek mindegyike a környék növény- és állatvilágát, valamint az erdész és vadász munkáját hivatott bemutatni. 

• A közel 1 km hosszú Öregerdő Tanösvény a Kaszói Kirándulóközponttól indul, majd összesen 15 tájékoztató tábla segítségével nyerhet a látogató betekintést a kaszói pagony vadregényes birodalmába. 
• 2017 májusától kibővült az Öregerdő tanösvény a Lombkorona Tanösvénnyel, mely különleges módon, a lombok közt sétálva enged betekintést az erdőbe. A 9 m magas, 124 m hosszú ösvényen interaktív elemek teszik izgalmasabbá az élővilág megismerését.
• A Fafaj- és vadismereti Tanösvény 3,520 m hosszú, 16 db információs tábla segítségével mutatja be a terület fontosabb őshonos fafajait. Az útvonal mentén több pihenőhely is kialakításra került.
• A Kűvölgyi-tó körül kialakított Erdőkerülő Tanösvény az erdő hasznát, a benne zajló munkákat, az erdész feladatait, a természetvédelmet és vadgazdálkodást, valamint a KASZÓ-LIFE pályázatot 960 m hosszú, 10 állomásból álló útvonalon mutatja be.

A lobkorona tanösvényhez a széles útról le kell kanyarodni egy keskenyebb ösvényre.

A HM Kaszó Erdőgazdaság Zrt. által kezelt erdőkben a gyertyán és a cser gyakori kísérő fafajai a kocsányos tölgyek, a nyír. A nyír a somogyi homokon, a felhagyott területek első megtelepülő fafaja. A vadgyümölcsök pedig nemcsak a szemet gyönyörködtetik, hanem több szempontból is növelik az erdő értékét. Az erdei vadfajok és a madarak eleségeként szolgálnak például a vadcseresznye, a vadalma és a vadkörte. Bár az erdőkben csak szórványosan fordulnak elő, az erdészek nagy figyelmet fordítanak a vadgyümölcsök telepítésére.

És hamarosan megpillanthatjuk a lombkorona tanösvény hatalmas építményét.

A lombkorona tanösvény interaktív, játékos módon mutatja be a Belső-Somogy vidékének, azon belül is "Somogyország zöld szívének" élővilágát. Mindezt egyedülálló módon, a fák koronája között sétálva ismerhetjük meg. A lombkorona szintjében több mint 9 méter magasan és több mint 120 méter hosszan húzódik a tanösvény.

És tényleg tele van játékokkal.

Már lent a bejárat mellett kezdődik a játék és a tanulás. Nagy táblán bemutatják az erdő szintjein élő állatokat. Megtudhatjuk mik élnek a lobkorona szinten, a cserje szinten, a gyep/lágyszárú szinte és a moha/avar szinten.

A korláton végig sok helyen van ilyen kis ablakocska, amin felül egy kép van, alatta pedig valami érdekesség a képen szereplő növényről, állatról.

A lombkorona szintre sok lépcső vezet. Igen, a lépcsőfokok között át lehet látni, éshát a 9 méter nem a súlyos tériszonyban szenvedőknek való. De itt szerintem leküzdhető a félelem, és meg is éri, mert sok érdekesség van fent. Az építmény nagyon stabil, nem mozog, és folyamatosan lekötik valamivel a figyelmünket.

Például tudjátok milyen madár van a képen? Ez itt egy baráta poszáta. És azt az érdekességet lehet megtudni róla, hogy párzási időszakban a hím több fészekkezdeményt is készít, és ezek közül a tojó választja ki, hogy melyiket fejezzék be közösen.

Már majdnem fent vagyunk, de még hiányzik egy forduló.

Fent nem túl széles a híd, de általában nem lehet lelátni a deszkák között, és a magas, stabil korlát biztonságot nyújt. Ettől függetlenül a házirend szerint természetesen mindenki saját felelősségre veheti igénybe a lombkorona tanösvényt, 14 év alatti gyermekek pedig csak felnőtt kíséretével és folyamatos felügyelet mellett, a kísérő kizárólagos felelősségével mehetnek fel.

A legérdekesebb tabló talán a következő. Ki hogyan töri fel a mogyorót? Nem is gondoltam volna, hogy a mogyoró héján lévő lyukból akár az is megállapítható, hogy milyen állat dézsmálta meg a magot. Elég nagy különbségek vannak.

Mivel nem teljesen olvashatóak a feliratok, le is írom: az első a nagy fakopács, mellette a hosszú vékony rés a mókus, mellette a pici lyuk a széncinege, a nagy lyuk a vöröshátú erdeipocok, az utolsó előtti a csuszka, és az utolsó a sárganyakú erdeiegér.

Aztán vannak forgatós játékok az erdő növényeivel. Memóriajáték az erdő terméseivel: makkokkal, vadkörtével, szúrós csodabogyóval, bodzával, galagonyával, szederrel, madárcseresznyével.

Egy pillanatra sem lehet unatkozni, alig fejtjük meg az egyik rejtvényt, vagy olvassuk ki a táblákat, máris jön a következő. A kettő között pedig gyönyörködhetünk a fák lombjában. Mármint nyáron. Télen meg a kilátásban, mert ilyenkor messze el lehet látni a fák között.

Kis "távcsővel" leshetjük a fák lomja között élő madarakat, vagy a lombkorona sétányon sétálókat. Oké, kicsit túlzás a távcső, mondjuk azt, hogy játszásiból távcső, egyébként egy fa-cső.

És hogy mit figyelhetünk meg a "távcsővel"? Hát a fák ágain ülő madarakat. Hogy biztosan ne maradjon ki az élmény, és minden kíváncsiskodó biztosan lásson maradat a távcsővel, tettek is párat a fákra. Széncinegét, galambot, meggyvágót, harkályt, hollót.

A következő táblán jól meg is figyelhetjük őket, hogy néznek ki, hogy aztán a távcsőben megpillantva felismerjük a cinkét, a csuszkát, a galambot, a szajkót. Másik táblán van még harkály, sas, varjú is.

Csodálatos, ahogy a lombkorona tanösvény kialakításakor felhasználták a meglévő fákat. Nem kivágták őket, hanem körbeépítették.

Az ösvény elágazásánál pedig egy izgalmas szakasz következik. Nem kötelező arra menni, van stabil út is tovább, de aki szeretné kipróbálhatja a függőhidakat is. (Bár ezt a részt mindig lezárva találtam.)

A másik irányból talán jobban látszik, ezt a hídszakaszt drótok tartják, és mozog az egész.

Érdekes, forgatós táblán ismerhetjük meg és hasonlíthatjuk össze egy májusi cserebogár és egy tölgy-selyemlepke teljes átalakulását.

Tudtátok, hogy hazánkban is van olyan madár, ami egész életét a levegőben tölti, csak a fészkelési időszakban száll le. Még aludni is a levegőben szokott például a sarlósfecske. És a következő tábláról azt is megtudhatjuk, hogy milyen sajátosságai vannak a madaraknak, amik segítik őket a repülésben.

A lobkorona tanösvény másik végén fedett házikó van, ami a széltől, esőtől is megvéd. Itt is találhatunk "távcsövet", ezzel viszont nagyvadakat leshetünk meg.

A talajra visszatérés előtt még hasznos információ, hogy milyen nagy vadak élnek az erdőben, és hogy ismerhetjük fel őket az általuk hátrahagyott nyomokból...

Elég zárt a lépcső lefelé is, nem annyira lehet kilátni belőle. Nem mondom, hogy tériszonyosoknak meg sem kottyan, de azért kibírható.

A lombkorona tanösvény tehát 2017-ben épült, Hent László építész tervei szerint 200 köbméter faanyag felhasználásával. A hídon hosszában több pihenő is van.

Apró érdekesség, hogy a lombkorona tanösvény interaktív tábláit és játékait ugyanaz a cég készítette, akik a Tisza-tavi vízi-sétány és tanösvény tábláit is. :)

Leérve a lombok közül, lent már az erdő nagyvadjait nézhetjük meg. Van szarvas, őz és vaddisznó is.

Alulról talán még látványosabb a függőhíd. És még félelmetesebb is.

A lombkorona tanösvény mellett a sok látnivaló után egy hallanivaló is akad. A dendrofon segítségével meghallgathatjuk a fák hangját. A fakalapáccsal megütögetve egészen más hangot ad a csertölgy, a bükk, az éger, a nyár, a gyertyán. Egyes fák különböző fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért lehet más a hangjuk.

Valószínűleg mezítlábas ösvény is van, de ez az ősszel ráhullott lombtól csak körvonalaiban látszott.

És miután már mindent megnéztünk a lombkorona tanösvény körül, tovább is indulhatunk. Érdemes még túrázni az erdőben, ráadásul van itt még látnivaló!

Az alábbi térkép máshol található, de ide illesztem, hogy átnézzük mik a lehetőségek. Az erdőt négyzetrácsos szerkezetben szelik át az utak, így ha nagyjából meg van az irány, akkor talán nem tévedünk el. De kapaszkodót nyújt a kisvasút nyomvonala is. Ha mellette sétálunk, akkor egészen biztosan eljutunk a Baláta-tóhoz, ami egész Somogy legkülönlegesebb tava.

Ehhez az egyik széles úton el kell indulni a sínek felé. Visszafelé már én is bátrabb voltam, de odafelé még inkább biztosra mentem.

Hamarosan meg is lesz a kis sínpár, és innentől az vezet majd bennünket a következő látnivaló felé.

A síneken kicsit elmentem a másik irányba, hátha innen közelebb kerülök a kisvonathoz, de sajnos a sínek felől is megközelíthetetlen. Viszont a markolós traktorból is látszik, hogy valamit építenek.

Még szerencse, hogy akadt valahol a fiam archívumában két régi kép a kaszói kisvasútról.

A Somogy megyei kisvasutak sorában a legfiatalabb a Belső-Somogy legnagyobb összefüggő erdőtömbjében, a kaszói erdőben működő erdei vasút. A teljes hosszában erdőben futó vasútvonal csodálatos tájon halad át. A változatos erdőállományok, a Baláta-tó természetvédelmi területe, a természeti környezet sokszínű élővilágával felejthetetlen élményt nyújt az itt kirándulóknak.

A járványhelyzet miatt a kaszói kisvasút sem jár, de amikor még közlekedett, ez volt a menetrendje:

Kaszóból indul 10 és 14 órakor
Baláta megállóhelyről indul 11:14 és 15:45 órakor.

A menetidő 15 perc.

A menetrend szerinti járat jegy ára 3-14 éves kor között, valamint 65 éves kor felett oda-vissza 1000,- Ft/fő, 14-65 éves kor között 1500,- Ft/fő. 3 éves kor alatt ingyenes.

Az erdőtömb nagyon sokáig nem rendelkezett feltáró úthálózattal, ami nehezítette a faanyag állandó és biztonságos szállítását. A vasút őse a két világháború között épült, összekötötte a somogyszobi vasútállomást, valamint a kaszópuszta-bördeci erdőrészt. Előbb lóvontatással, majd a negyvenes évektől gőzmozdonnyal szállították a fát. A fakitermelés, de főként a szállítás időjárástól független elvégzését a kisvasút biztosította.

A jelenlegi vasúti vonal kiépítésének gondolata az Országos Erdészeti Főigazgatóság budapesti központjában Káldy Józseftől származott. A fővonal tervei (Szenta-Bojsza-Rinya) 1951-52-ben készültek, építése a Kaszó-Bojsza szárnyvonallal együtt folyamatosan 1952-55 között történt. Ekkor a fa keresztaljakra szerelt és homok ágyazatra helyezett vasúti vonal teljes hossza 17 km volt.

Az erdei vasút működési engedélyét 1955. június 2-án adták meg, a szállítás egy C50-es diesel mozdonnyal indult be. Két év múlva épült meg a csillagpusztai erdőtömbbe vezető 3 km-es újabb szakasz.

A vasút tényleg az erdő mélyén, gyönyörű környezetben halad. A kihelyezett táblán látható 69, illetve igazából 6,9 azt jelenti, hogy még ennyi kilométerre vagyunk Szenta állomástól.

A személyszállítás 1961. május 17-én indult meg Szenta és Kaszópuszta között. 1963-ban még egy 1,8 km-es szakasszal meghosszabbították a fővonalat, mely így a Böhönyei Állami gazdaság nagyrinyapusztai telephelyét is bekapcsolta a személy-, de főleg a teherszállításba. A szakasz az Állami Gazdaság felbomlásáig (1968) üzemelt, utána a pályarész elbontásáig (1970) már csak személyszállítás történt rajta.

Az idő múlásával a vasút jelentősége a faanyag szállításában egyre csökkent. A teherszállítást 1985-ben teljes egészében átvették a tehergépjárművek. Ennek következtében 1989-ben a fővonal Bojsza-Rinya szakaszát is felszedték.

1997-ben a KASZÓ Erdőgazdaság Zártkörűen Működő Részvénytársaság megvásárolta az 1954-ben Resicán gyártott, majd 1984-ben Szászrégenben felújított gőzmozdonyt. A Karácsony névre keresztelt gőzös 1997. december 14-én érkezett Kaszóra és a következő év április 16-án helyezték üzembe.

Jelenleg kisvasút az Állami Erdei Vasút menetrend szerint közlekedik, az állam tulajdonában lévő és a KASZÓ Zrt. által üzemeltetett saját használatú, keskeny nyomtávú vasútjához tartozik. A jelenlegi vonal hossza (Kaszó-Szenta) 8 km. A kisvasút menetideje a teljes vonalon 40 perc.

Az első megállóhely Bojsza, de igazából itt az erdőn kívül nincs semmi, innen még egy picit tovább kell menni.

Biztosan nagyon hangulatos lenne itt kisvonattal zakatolni, de most nekünk csak a túra maradt. Azért így is kellemes, és sokkal csendesebb. :-)

A Baláta megállóhoz is nagyon hamar megérkezünk, hiszen nagyon közel van. Kb. 1,5 - 2 km. Itt van egy kis esőbeálló, térkép, padok asztalok, de a látnivalóhoz még sétálnunk kell egy kicsit.

Eredeti szöveg: "Olyan igazi útbaigazító tábla nincs a megállónál, ezért fogalmam sem volt merre lehet tovább menni. De volt egy nyíl egy oszlopon. Semmi felirat, csak egy nyíl. Gondoltam, talán nem véletlenül van ott, így elindultam a jelzett irányba."

Mióta a bejegyzés született már vannak útbaigazító táblák itt is és a következő elágazásnál is. Így könnyebben megtaláljuk a Baláta-tavat. (Viszont ez a zöld nyíl eltűnt. :-) )

Rövid séta után egy gyönyörű fenyves erdő következik, ott kell elfordulni balra, a tó irányába.

És hamarosan meg is láthatjuk a kilátót.

A kilátóba érdemes távcsövet is vinni, hogy a távolabb lévő nyílt víz virágait, madarait is megfigyelhessük. (Most éppen a kilátó is le van zárva, de remélhetőleg megnyitják majd.)

2014. május 27-én adták át a tó kutatójáról, az 1950-es években az ősláp gerinces élővilágáról doktori disszertációt is író dr. Marián Miklósról elnevezett, mintegy 540 méter összhosszúságú stégrendszert, amelyen járva a látogató az eddig lehetségesnél közelebbről is megismerheti a tavat. 

A stégrendszer a kilátó mellett kezdődik, és pihenők is vannak rajta.

Az elején kitett táblán az olvasható, hogy a stégrendszer csak vezetővel látogatható, azonban lezárva nincs, és ott jártamkor közel s távol nem találkoztam senkivel. Persze jól jön egy szakavatott kísérő a sétán, aki megmutatja az érdekességeket, illetve felhívja a figyelmünket olyan látnivalókra, amelyek mellett lehet, hogy simán elmennénk a nagy nézelődésben.

A Baláta-tó és a körülötte elterülő Baláta-tó Természetvédelmi Terület és Erdőrezervátum Somogy megye egyik kiemelkedő természeti értéke. A lefolyástalan, elláposodott tavat élővilágának megőrzése érdekében már 1942-ben védetté nyilvánították, így ez lett a megye első természetvédelmi területe, 2008-ban pedig a környéket felvették az erdőrezervátumok sorába is. A terület nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó kijelölései: a Szentai erdő kiemelt jelentőségű különleges természetmegőrzési terület, Belső-Somogy különleges madárvédelmi terület.

A sétányon egy madármegfigyelő házikó is található.

A madármegfigyelő házikóban pihenhetünk is, gondolom a vezetett túrákon itt hallgathatjuk meg a sok érdekességet.

A házikóban kis tábla őrzi Dr. Marián Miklós (1914-2011) emlékét, akinek a Somogyban végzett kutatásai mind a saját élete, mind a megye természeti kincseinek feltárása szempontjából meghatározó jelentőségűek voltak. Munkásságának köszönhetően a Baláta-tó ma nemcsak Magyarország egyik leghíresebb lápterülete, hanem Európa szerte jól ismert védett terület.

A madármegfigyelő házikóból még nem lehetett rálátni a nyílt vízre, viszont egy hosszú stég vezet tovább a víz felé, arról talán megpillanthatjuk majd a csillogó tavat is.

Az erdőrezervátum védőzónájának az a része, ami nem szigorúan védett, szabadon látogatható. Itt viszont kivételes helyzetben vagyunk, ugyanis a szigorúan védett részek - a kisvasút megállója és a madármegfigyelő torony közötti sétaút kivételével - nem látogathatók, csak a természetvédelmi hatóság engedélyével.

A Baláta-tó vízellátása a csapaték és a talajvíz mennyiségétől függ. A vízszint magassága az éves csapadék mennyiség alapján változik. Átlagos időjárási viszonyok között a vízmélység 2-3 m, erősen csapadékos esztendők után akár 5-6 m is lehet. Nagy szárazságok miatt azonban volt, hogy csaknem teljesen kiszáradt a tó. A barna színét a növények bomlásából, tőzegesedéséből származó huminsavtól kapja.

Nyáron a növényvilág is nagyon gazdag. A tó felszínét helyenként sűrűn borítja a gyökér nélküli úszó páfrány a rucaöröm, amit a vízitök sárga virágai tesznek színesebbé. A tündérrózsa fehér virágai nyáron szépen díszlenek, melyek között a tündérfátyol is folyamatosan hozza sárga virágait.

A Somogyi Hírlap és a Sonline.hu közös szavazást hirdetett, melyben arra kérték olvasóikat, hogy válasszák ki Somogy megye hét csodáját. A legtöbb szavazatot begyűjtő természeti értékek képviselői, 2019. október 24-én, a Somogyi Hírlap szerkesztőségében vehették át az erről szóló elismerő táblát. A szavazáson 19 természeti érték közül választhattak a szavazók. A szavazatok alapján a páratlan madár-, és növényvilággal rendelkező, a KASZÓ Zrt. szakkezelésében lévő Baláta-tó is bekerült Somogy Megye hét csodája közé.

A fahíd melletti fákon érdekes "dolgot" figyelhetünk meg. Mi ez? Gomba? Zuzmó? Igen.

A zuzmók két élőlény szoros együttműködésén alapuló életközösségek: gombák és algák élnek együtt szimbiózisban. A gombák az algák által előállított szerves vegyületekkel táplálkoznak, az algák pedig a gombák által felvett vizet és ásványi anyagokat hasznosítják fény segítségével.  A zuzmók táplálékukat önállóan készítik, nem a fákból nyerik, a fákat nem károsítják.

A víz felett gyakoriak a szitakötő, mint például az amúgy ritka tócsa szitakötő, de megtalálható a lápi szitakötő is. A hazai kétéltű fajok több mint felét megtalálhatjuk a lápvidéken, melyek közül az egyik leglátványosabbak a mocsári béka tavaszi párzási szezonban kékre színeződött hím példányai.

A Baláta-tó vizében él a réti csík, a compó, és a visszaszorulóban lévő aranykárász is.

A tónál állandóan fészkelő fajok közé tartoznak a tőkés réce, a szárcsa és a kis vöcsök. Időnként megjelenik a nagy kócsag, a szürke gém, a vörös gém és a hattyú, de ezen a területen találja meg táplálékát a fekete gólya, és bíbic is megfigyelhető a tónál. Vonulási időszakban a tó pihenő és táplálkozóhelyet biztosít több madárfajnak is, például a kanalas récének, a nyílfarkú récének és a böjti récének is. A ragadozó madarak közül gyakran lehet látni barna rétihéját.

A Baláta-tó keletkezésének magyarázata, hogy a területen jelen levő agyagborítású, pleisztocén kori eredetű homokbuckák mélyedései nem engedik elszivárogni a vizet, így az összegyűlik. Ma a tó lefolyástalan, de a múltban feltételezések szerint volt lefolyása. A csapadék és a párolgás mennyisége erősen befolyásolja a vízszintet, így a tó területe is gyorsan tud változni. A nyílt vízfelület általában kicsi, a legnagyobb rész zsombékos, nádas. A legbelső lápterületet azonban még a legnagyobb aszály idején is nehéz megközelíteni, csak keskeny, kanyargós vadcsapásokon lehet, ahol a magas nád miatt nehéz a tájékozódás. Idős kaszóiak mesélték, hogy egyszer az 1930-as években, egy száraz időszakban, egy kéményseprő rövidebb utat keresvén nekivágott a tónak, de többé nem került elő.

A tónak és környékének első írásos említése 1295-ből származik, ekkor Balátafőnek nevezték és Balatafew alakban írták. Ekkor a magyar királyné tulajdonában állt, a 19. században a Festeticseké, majd közel 3 évtizeden át, egészen 1945-ig Hohenlohe Oehringen Keresztély hercegé. Az ő idejében a hatalmas erdészetet csak vadászatra használták, utakat nem is alakítottak ki, csak nyiladékokat a vadászat számára. 1945-től 1950-ig szovjet kezelésben állt a terület, majd a Magyar Állami Erdészeté lett, később pedig a Kaszó Erdőgazdasági Rt-hez került. Védelmét már 1929 óta tervezték, de csak 1942-ben hoztak róla rendeletet, a gyakorlatban pedig csak 1954-ben valósult meg.

Régebben csónakáztak is a tavon, illetve Hohenlohe herceg idejében pallósort is építettek a tóba kacsavadászat céljára, sőt, az 1930-as években még a lecsapolás gondolata is felvetődött, hogy tátrai (javorinai) birtokairól a herceg bölényeket telepíthessen az erdőbe. Mivel a számítások kimutatták, hogy lecsapolás esetén a környék kútjai is elvesztették volna vizüket, az ötletet elvetették.

A tó környékét többféle növénytársulás jellemzi. Előfordulnak a lebegőhínár-vegetáció úszó lápszigetei, a zsombékos, gyékényes ingólápok, a tőzegmohás fűz-ingólápok, a tőzegmohás égerlápok és a genyőtés cseres-tölgyesek egyaránt. Egyik különlegessége a csalános égerláp. Az égerfák lápi viszonyoknak megfelelően fejlődött gyökérzete a talaj fölött szétágazik, jelezve az egy-egy időszakban mérhető legmagasabb vízszintet. Érdekességek még a keskenylevelű gyékényből és vízi harmatkásából kialakult úszó szigetek is. Ezek úgy jönnek létre, hogy a vízinövények sűrű, összefonódó gyökereire por és lomb hull, amin már megtelepszenek egyéb növények is.

Fajai közül a legjelentősebb ritkaság a rovaremésztő növény, az aldrovanda, de fontos értéket képvisel a szíveslevelű hídőr, a tőzegeper, a vidrafű, a tőzegmoha, a kárpáti sáfrány, a tóalma és az újabban megjelent fehér tündérrózsa.

A terület legértékesebb állatfajai a keresztes vipera (a fekete változat is), a csalitjáró pocok, a mocsári teknős és a vidra, valamint fészkel itt fekete gólya, cigányréce, rétisas és barna rétihéja is. A partvidékeken megél a vízityúk, a pettyes vízicsibe, a jégmadár, a szürke gém, valamint szárcsák, vöcskök és kacsák is. Halfaunája szegényes, de sokféle kétéltű megtalálható a tóban, így például számos békafaj mellett a pettyes gőte is.

A hosszú fahidakon azért előbb-utóbb visszaérünk az erőbe. Ez egy verőfényes, nyári, meleg napon kifejezetten jól eshet. A kijárat melletti táblán még az erdőtársulásokról is olvashatunk.

Aztán a fák között visszaballaghatunk a pallórendszer másik végéhez.

A kilátónál körbe értünk. Ha a vonatjegyet oda-vissza vettük meg, akkor a fenyvesen keresztül visszasétálhatunk a kisvonathoz. A menetrend úgy van kitalálva, hogy Baláta megállónál a vonat egy órát áll, utána indul vissza. A tó bejárható részének felfedezésére pedig ez az egy óra elegendő is.

Én viszont télen voltam ott, amikor se kisvonat, se vezetés. Viszont a kilátó mellett megláttam egy jelzést a fán, ami gyalogutat jelöl. Visszafelé már bátrabb voltam, és elindultam a jelzés irányába.

Gyönyörű erdőn vezetett keresztül az út.

Aztán hamarosan kiértem a sínek mellé.

És a sínek után a jelzett út is elkanyarodik.

Tábla is jelzi a természetvédelmi területet, de ez a rész valószínűleg nem tartozik a fokozottan védett részhez, mert arra nem utalt ez a tábla.

És az erdőből vissza is érünk Kaszóba, ahol az utcák kereszteződésében is találunk még egy kilátó tornyot.

Kaszóban 2015. tavaszától kezdte meg működését a Vadász Göri Erdészeti Erdei Iskola, melynek fő célkitűzése a 3-18 év közötti korosztály környezeti nevelése, a „természet szeretet” szemléletének kialakítása. Mindezt tematikus programok és foglalkozások segítségével biztosítják az ide látogató gyermekeknek.

Szakmai vezetés igénybevételével az erdei környezet, a helyi növény- és állatvilág, a védett és ritka fajok különböző módokon ismerhetők meg: tanösvények bejárásával, túrázással, kerékpározással, vagy akár egy kisvasutazás alkalmával. Emellett különböző erdei iskola modulok igénybevétele esetén gyakorlati tapasztalatokat szerezhetnek magáról az erdőről, annak élőlényeiről, az őket körül vevő környezeti elemekről, valamint az erdő- és vadgazdálkodásról.

Tehát nyáron van itt élet, táborozó gyerekek, kiránduló családok, vonatozó tömegek.

Télen viszont nyugalom van. A tanösvények és az erdő egyénileg szabadon látogatható.

Remélem felkeltette a figyelmeteket ez az erdő mélyén megbúvó, de látványelemekben bővelkedő kisközség. És ha majd újra lehet utazni, vonatozni, táborozni, akkor ha erre jártok, ne hagyjátok ki. Érdemes egy kis kitérőt tenni a kedvéért.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, a másik része a wikipedia oldalairól, és a Kaszó Zrt. honlapjáról származik.