kiránduló

Nyár, Görögország, Kréta. Tenger, nyaralás, strandolás. Folytassuk krétai sorozatunkat strandokkal. Míg a nyugati parton két lagúnás, rózsaszín homokos strandot mutattam, most jöjjön a déli part és két hasonló, sárga homokkő sziklák közé szorult öböl. A színek itt is lenyűgözőek, a tenger mérsékelten mélyülő, a part homokos, apró kavicsos. És a megközelítés sem mindig egyszerű. Az egyikhez ismét tartozik egy gyalogtúra is.

Ahhoz, hogy Kréta tengerpartjának rejtett kincseit is megismerjük, autóra van szükség, de ez ott nem probléma. Közvetlenül a repülőterek mellett lehet autót bérelni. És bár a tömegközlekedés sem rossz, megy busz mindenhova, de azért van, ami busszal nem elérhető. 

Például Agiofarago!

Hol található? Görögországban, Kréta szigetén, a sziget közepén és lent, egészen délen. Térképen ITT.

Az oda vezető út egy darabig jónak mondható (a szerpentineket leszámítva), aztán egyszercsak elfogy az aszfalt és ilyen aprókavicsos földút vezet tovább még több km-en keresztül.

És ha ez még nem lenne meglepő, akkor jön egy kapu, ami elzárja az utat. Bent rengeteg birka és kecske. Itt erősen elgondolkodik az ember, hogy biztos erre? De parkoló nincs a kapun kívül, itt megállni nem lehet, egyszerűbb, ha tovább megyünk. A kapu nincs zárva, ki lehet nyitni, majd ha áthaladtunk rajta, akkor vissza kell csukni, hogy az állatok meg ne szökjenek.

Bent lassan, óvatosan lehet csak menni, mert a birkákat nem nagyon zavarja a forgalom. Ők kényelmesen elsétálgatnak az úton is.

Majd, miután még egy patakon is átmentünk, jön a következő kapu (vagy a patakon már a kapun kívül mentünk át?). Természetesen ez is nyitva van, az áthaladás: megáll, kiszáll, kinyit, átmegy, becsuk, visszaül, megy tovább. Előny, ha nem egyedül érkezik az ember. :-)

Egyébként ez a kapu elég szűk, tükrökre figyelni kell!

És innen már nincs messze a szurdokvölgy bejárata, ami előtt nagy parkoló van. Végre megérkeztünk az autóút végére, innentől már gyalog folytatjuk.

A parkolónál egy kis bódé-büfé is van, nyáron biztosan üzemel. A strand pedig a sorompóval lezárt út túlsó végén van. Eltévedni nem fogunk, csak egy út megy át a szurdokon.

A büfénél tábla hirdeti, hogy ez az utolsó állomás Afrika előtt, innen Líbia már csak 177 mérföld.

Az elején még patakocska is van, tele ebihallal, bár elég kevés víz van benne.

A patakon átmenni nem jelent kihívást, hiszen kevés a víz benne. Az ösvény pedig jól látható, jól követhető. De jelzés nincs mellette.

Tehát ez is tulajdonképpen egy szurdoktúra, bár elég rövid. A parkolótól már csak 1,4 km az út. Ez kényelmesen 15-20 perc alatt megtehető.

Út közben pedig rácsodálkozhatunk a hatalmas sziklákban tátongó barlangokra. A barlangok plafonjáról pedig mindenfelé cseppkövek lógnak.

Valamikor régen a völgy barlangjaiban remeték éltek teljesen elszigetelve a civilizációtól. Évente egyszer gyűltek össze, azon kívül magányosan éltek itt és imádkoztak. (De mit ettek vajon? Kecskét?)

Barlang nemcsak magasan van, találunk lejjebb is. Aki érez rá késztetést, akár be is mehet.

A szurdok nem túl szűk, de magas sziklafalak határolják. Lent a patak kiszáradt medrében, illetve mellette sétálhatunk. És végig leánder sorfal szegélyezi a patakot.

Beljebb találhatunk nagyon öreg olajfákat is. Meg kecskéket, amik mindenfelé mekegnek.

Az olajfák áprilisban virágoztak, ilyen szép és illatos a viráguk.

A kecskéknek nem probléma a sziklamászás, mindenhova felmennek.

A helyiek az egész Agiofarago szurdokot szent helyként tisztelik. Út közben megnézhetjük az Agios Antonios kápolnát is. Régen kolostor volt és az itt élő aszkéták központja. Itt tartották a keresztény istentiszteleteket és minden hozzá kapcsolódó rituálét.

Az Agios Antonios templomot a feltételezések szerint háromszor építették át, míg elérte a jelenlegi formáját. Eleinte egy kis templom volt csak a szikla barlangjában, de ahogy teltek az évek, és nőtt a völgyben élők száma, szükség volt egy nagyobb templomra, ezért bővítették. Harmadszor és utoljára a 14. vagy 15. században újították fel vagy bővítették. A beltérben freskók is voltak, de a tengerhez való közelsége miatt a freskók megsemmisültek. 

A templomon kívül van egy kút, ahonnan az aszkéták szokták a vizet meríteni, mivel forrás nincs a közelben. A templomtól délre egy kis dombon egy körboltozatú minószi sírt találtak, amely a minószi korból származó emberi jelenlétet mutatja. A templomtól lefelé haladva a tenger felé bal oldalon található a Goumenospilios barlang, ahol egykor szerzetesek és remeték is laktak.

Ma meg hegyi kecskék laknak benne.

A szurdok egyenesen az Agiofarago strandba torkollik.

A kis strandot mindkét oldalról a tengerbe benyúló sziklafal védi.

A part kb. 120 méter széles itt, ennyi a strand. Eléggé eldugott, de a néptelenség ne keltsen hamis illúziót. Mondjuk már a parkolónál láthatjuk az autók mennyiségéből, hogy kb. mennyien lehetnek a strandon. Nyáron egészen biztosan többen vannak ennél. :-)

A part inkább kavicsos, némi homokkal keverve. Viszont ilyen szép, csíkos kavicsokkal van tele. A nagy barack-színű kő meg tele volt apró csiga és kagyló héjjal. Ilyen különlegességeket is találhatunk a parton.

A strand minden infrastruktúrát nélkülöz, ha nem csak fél órára jövünk megnézni, akkor hozni kell enni, innivalót, napernyőt, mindent.

A sziklafal mellett jobb oldalon van egy nagy kőkapu. Nagyon látványos, de a hullámzás miatt a megközelítése veszélyes is lehet.

Itt is a Krétára oly jellemző narancssárga színű sziklákban gyönyörködhetünk. A jobb oldali, kb. 250 méter hosszú szikla vége nagyjából Kréta legdélebbi pontja. A bal oldali mindössze 80 méter hosszú, de vannak benne barlangok is.

Van egy barlang, ami megfelelő vízállás esetén száraz lábbal megnézhető.

Érdekes forma- és színvilág jellemzi a kis barlangot.

A víz színe csodálatos, elég hamar mélyül és hideg még tavasszal, de nyáron biztosan felmelegszik, hiszen ez a déli oldal, ez a Líbiai tenger. Szemben Afrika van (csak nem látszik). :-)

Amikor ott voltam, egyszercsak elkezdtek özönleni az emberek a szurdokon keresztül. Úgy tűnt, mintha nagy turistabuszok érkeztek volna, csak azért nem értettük, mert az úton lévő kapun a mi autónk is alig fért át, ott busszal nem lehet keresztül jönni. Viszont nagyobb településekről szerveznek ide is egész napos kirándulásokat, így autóbérlés nélkül is el lehet jönni megnézni ezt az eldugott kis strandot.

A visszaút természetesen ugyanúgy a szurdokon keresztül vezet. Csak most a másik irányból láthatjuk.

Ezek szerint sziklamászásra is van itt lehetőség, hiszen a barlang előtt ott lógott egy bátor férfiú.

Újra végig sétálhatunk a leanderek sorfala között is. Nyáron, amikor virágzik, biztosan nagyon jó illat van itt végig.

Még átkelünk a patakon, megmásszuk a dombot és vissza is értünk a parkolóba.

Remélem kedvet kaptatok egy ilyen szurdoktúrával kombinált strandoláshoz, és ha Krétán nyaraltok, felkeresitek Agiofarago strandját.

A parkolóba visszaérve pedig kiderült az is, hogy honnan jött a rengeteg ember. Egy csomó dzsip állt mindenfelé, az oldalukon Kreta-safari felirattal. Hát így lehet eljutni ide akár a fővárosból, Heraklionból is.

A másik, a közelben található strand tulajdonképpen Agiofarago ikertestvére is lehetne, vagy inkább nagytesója, mert sokkal nagyobb. És sokkal ismertebb is. És sokkal népszerűbb is. Tehát sokkal többen is vannak.

Ez Matala.

Hol található? Kréta déli részén, térképen ITT. Mivel nagyjából a sziget közepénél van a déli parton, ezért tulajdonképpen a keleti és a nyugati részről is elérhető.

A Matala strand a tengerpartra épült Matala nevű település mellett található. Kemping, hatalmas parkoló és infrastruktúra is van (viszonylag kulturált mosdók formájában). (A parkoló elvileg fizetős.)

Itt minden színes, vidám, nyüzsgő és hangos. Matala messze földön ismert hírnevét a hippik alapozták meg a hatvanas években. Ezért mindenfelé festett virágokat, béke jeleket, WV bogarat és lakóautót láthatunk, melyek különleges karaktert adnak a helynek.

A strand itt majd 300 méter széles, két oldalán a sziklák kb. 250 méter mélyen nyúlnak a tengerbe, ezáltal védve ezt a strandot is.

A jobb oldali sziklafalban rengeteg barlang található, ide költöztek be a hippik is a hatvanas években, a bal oldali sziklán pedig házak, tavernák vannak.

A legenda szerint ez az a hely, ahol Zeusz bika képében úszott partra, Európával a hátán.

A part szürkés homokos, apró kavicsos. A vízben is vannak helyenként kövek, lapos sziklák. A strand szinte minden évben elnyeri a Kék Zászló minősítést, és itt nyaranta életmentő szolgálat is működik.

A parton ülve a legkülönlegesebb élmény a látvány, ugyanis szemben havas hegyek sejlenek. (Szabad szemmel sokkal jobban látszik, a fotó sajnos nem adja vissza.) Ez a strand nyugatra néz, így a Chania melletti hegyeket láthatjuk a tenger fölött lebegni.

A strand mellett végig tavernák sora mindenféle finomsággal, halakkal, tengeri herkentyűkkel várnak.

Matala legérdekesebb látnivalója mindenképpen a kilyuggatott, törökméz szerű homokkő szikla, melyben rengeteg barlang, üreg található.

A sziklaüregek eredete a mai napig sem tisztázott. A régészek szerint annyi bizonyos csupán, hogy kb. kétezer évvel ezelőtt keletkezhettek és vagy a rómaiak, vagy a korai keresztények faraghatták ki őket.

A sziklaüregeket megnézhetjük, a bejárathoz fapallós járda vezet. És ahogy látható, itt is vannak - mint Görögországban mindenfelé - macskák, akik jól érzik magukat a sok turista között, hiszen mindig pottyan le nekik valami az uzsonnából.

(Egyszer mesélte egy helyi - oda házasodott - idegenvezető, hogy megkérdezte, hogyan küldik el a macskát, mi a magyar "sicc" görög megfelelője? De a helyek értetlenül néztek rá. Nincs ilyen szó. Miért kellene a macskákat elküldeni? :-) Végülis...)

A barlangokat közelről 4 Euroért nézhetjük meg, amit a kapunál kell fizetnünk.

Belépve kezdődhet a sziklamászás. Nincsenek kiépített utak, korlátok, semmilyen védőrács nincs, így a mutatvány nem veszélytelen, de feltételezem, hogy nem nagyon van baleset (mert akkor már lenne védőkorlát). :-)

Vannak könnyebben megközelíthető barlangok, amiket megnézni nem jelent kihívást.

Bent érdekes az enteriőr.

Matala már évezredekkel ezelőtt is lakott volt, amikor a mínoszi kultúra virágzása idején kikötőként szolgált. Amikor a környék római kézre került, akkor egy közeli város tengeri kijárataként funkcionált. A helyi legendák szerint Brutus római parancsnok is többször időzött itt. Az évszázadok során azonban a tenger szintjének emelkedésével az ófalu part menti házai víz alá kerültek, Matala lakosai pedig feljebb költöztek. A régi épületek maradványai, a házfalak és födémek masszívabb részei helyenként még ma is láthatóak az öbölben, a tenger felszíne alatt.

A bejáratnál "roman cementery" van kiírva, és feltételezhető, hogy eleinte temetkezési helyként használták a barlangokat, de évszázadokkal később laktak is bennük. Erre utal, hogy némelyik barlangban fekvőhely, sőt néhányban ablak is ki van faragva.

A 60-as években a felhőtlen szabadságot kereső, Dél-Krétán kalandozó hippik fedezték fel maguknak ismét az üregeket, akiket elvarázsolt az itteni táj és hangulat.

Pár barlangban festések is láthatóak, de hogy melyik korból származnak, ki tudja...

A hippik között szájról szájra terjedt a hely híre, így a világ minden tájáról idesereglettek. Virágkorában több száz fős hippikolónia élt a barlangok között, voltak akik éveket töltöttek itt. A csodás tengerpart és a végtelen szabadság érzése miatt eszük ágában sem volt továbbállni innen.

Mondjuk nem csoda, hiszen ilyen kilátás kevés helyen van. Itt kávézni minden reggel nem lehet rossz dolog. :-)

A krétai lakosok azonban nem nézték jó szemmel az idesereglő hippiket és kultúrájukat, ezért sokáig minden erejükkel megpróbálták őket távozásra kényszeríteni, de évekig sikertelenül próbálkoztak. Végül csak évekkel később, némi katonai segítséggel sikerült a hippiket kitenni a barlangokból, de néhányan még így is vissza-vissza szöktek. A végső megoldást az hozta, hogy a helyi hivatalok védetté nyilvánították és teljesen elkerítették Matala sziklabarlangjait.

Azért vannak barlangok, amelyek valóban inkább temetkezési helyre hasonlítanak a barlang padlójába vésett mélyedésekkel.

Aki bírja, felmászhat egészen magasra is, de a mászáshoz nincs segítség, nincs lépcső, létra. Mindenki próbálkozik amerre lát, föl is, le is.

A strand nyáron napernyőkkel és napágyakkal sűrűn benépesített partszakasz. Ez tavasszal még nem látszott, de nyáron biztosan rengetegen járnak ide. Sőt, júniusban itt rendezik meg a Matala Beach Festival-t, ami egy legendás könnyűzenei fesztivál Krétán. Ilyenkor szó szerint az egész világról érkeznek zenerajongók, a parton több ezren gyűlnek össze és élvezik Matala különleges hangulatát.

A tenger színe gyönyörű, mérsékelten mélyül, néhol kavicsos. És mivel nyugatra néz, a naplemente is csodálható a partról.

A hippik itt töltött két évtizede azért jelentős nyomot hagyott a településen és Matalának elválaszthatatlan részét képezi. Az általuk hozott légkör meghonosodott a faluban és ma már az idegenforgalom nagy része is erre épül. Mindenfelé feltűnnek jelképeik, színesek az utcák. És tele vannak tavernákkal, kávézókkal, teraszokkal és ajándékboltokkal.

Az aszfalt festményei egy nagy buli keretében készültek, amikor tulajdonképpen egy aszfaltrajz-versenyt tartottak 2021 nyarán. Azóta 2022-ben is volt már ilyen "Matala street paiting", júniusban.

Van egy kis templom is az egyik utcán. Görög nevét a fordító program Szűz Mária mennybemenetele templomnak fordította. Kívülről nem mutat sokat, de belül nagyon szép.

Tele van gyönyörű, aranyozott ikonnal, szentek képeivel, érdemes bemenni pár pillanatra.

És a legmegmagyarázhatatlanabb dolgot is itt találtam. Eddig nem találtam rá értelmes magyarázatot, bár nem vagyok otthon teljesen a görögkatolikus vallás rituáléiban és kellékeiben. De hátha valaki tudja a választ: mi ez? Egy tál, benne valami liszthez hasonló porral és mellette fültisztító pálcikák... (Nem gondolnám, hogy valami drog lehet így kirakva, pedig elsőre mindenkinek az ugrik be.) Ha valaki tudja, kérem kommentelje be a facebookon a poszt alá. Köszi!

Hát remélem ez a strand is megtetszett sokaknak, és ha Krétán nyaralnak/tavaszolnak/őszölnek, akkor felkerekednek, hogy megkeressék. Ide is szerveznek (szafari) túrákat nagyobb városokból, akár az Agiofarago stranddal együtt. Matala a fővárostól, Herakliontól mindössze 67 km-re található.

Az ajándékboltok kínálatában is visszaköszön a hippi múlt, de nemcsak ilyen típusú szuvenírek vannak. 

A krétai kalandok folytatódnak. Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!  

Az információk egy része a https://kretasziget.hu oldalról származik, ahol minden fontos dolgot megtaláltok Krétával kapcsolatban.