Patak mellett túrázni mindig nagyon jó, hiszen a zöld erdő és a patak csobogása nyugtatóan hat ránk. Nade sétálni egy patak mentén a hegy gyomrában? Az aztán igazán különleges élmény! Az Abaligeti-barlangban ezt is megtehetjük, miközben szebbnél szebb cseppkő alakzatok, rétegződések, víz által kimosott formációk és kőomlások mellett is elhaladunk. És legbelül még a tériszonnyal is megküzdhetünk. Csodálatos mesevilág vár ránk Abaligeten, az ország második legismertebb cseppkőbarlangjában. Különleges alkalom volt, hogy végig is fotózhattam, így meg tudom mutatni mennyire egyedülálló. Tartsatok velem, mutatom milyen!
Hol található? Magyarországon, Baranya megyében, Pécstől északra, a Mecsek vonulatai között, Abaliget településen. Térképen ITT.
Ha Abaliget meg van, ott már ki van táblázva. Több ingyenes parkoló is van a tó partján, onnan pár perc séta.
A barlangból kifolyó patak vizét felduzzasztották, így jött létre két gyönyörű tó. A barlanghoz közelebbiben nyáron fürödni is lehet.
A barlang bejáratát nem nehéz megtalálni a domb oldalában, mellette a házikóban van a jegypénztár.
A bejárat előtt van az Országos Kéktúra útbaigazító táblája is, mert a kék jelzés is itt halad keresztül. Valamint nagy táblán átnézhetjük a barlang alaprajzát és a különleges alakzatokat is felsorolják, valamint olvashatunk a barlang történetéről.
A bejárat úgy tűnik törpéknek készült, de biztosan ez az, hiszen a sziklára fel is van írva, hogy cseppkőbarlang. A kőfal tetején lévő üvegkorláton végignézhetjük a ránk váró útvonalat, itt ki vannak emelve a barlang főbb látványosságai, és érdekességek a barlangról. Rövid válaszokat kaphatunk a felmerülő kérdéseinkre, például Hogyan alakult ki a barlang?, Milyen hosszú a járatrendszer?, Hány fok van bent?, Vanna-e cseppkövek?, Milyen állatok és növények élnek a barlangban?.
A barlang mellett van egy denevér múzeum is, ami mindent bemutat, amit a denevérekről tudni érdemes. Az is kiderül, hogy egyáltalán nem veszélyesek, nem gabajodnak a hajunkba, és pláne nem szívnak vért. (Legalábbis a hazánkban élő fajok.)
A denevér múzeum alagsorában kulturált, ingyenes mosdó található. A barlanglátogatás előtt érdemes kihasználni, mert bent patakcsobogást hallgatva fogunk sétálni.
A bejáratnál folyik ki a patak is, melynek vízhozama változó, főként a felszínen esett csapadéktól függ. Ez táplálja a tavakat, melyeket 1959-ben alakítottak ki a patak völgyének lezárásával.
Méretét tekintve az Abaligeti-tó nagyobb, ez inkább a horgászok kedvelt pihenőhelye, mert rengeteg halfaj megtalálható benne. A Csónakázó-tó gondozott, füves- és fás környezetben várja a látogatókat, akik vízibiciklizhetnek, csónakázhatnak, vagy akár a tavat körülölelő sétányon egy kellemes sétát tehetnek.
A bejárat mellé kihelyezett kőtáblán is ott vannak a főbb tudnivalók, illetve, hogy a barlangnak hajdan Paplika néven egy 38 méteres előürege volt ismeretes, a többi részét egy harántfekvésű szikla zárta el, fölötte csak szűk garaton folyt át a víz.
A barlang bejárati, 25–30 m hosszú része (a szelvény tágítása ellenére) nagyon alacsony, ezért az csak meghajolva járható.
Fejre nagyon kell vigyázni, mert vérző fejjel nem annyira élvezetes a vezetett túra. A magasra nőtt fiúk (és lányok) kicsit hátrányos helyzetűek itt, de lehajolva gyorsan végig lehet érni a bevezető részen.
Aztán kitágul a tér, mindenki felállhat és a hatalmas teremben gyönyörű cseppköveket figyelhetünk meg a plafonon és a falakon.
A barlangban végig kiépített, korláttal védett úton haladhatunk, melynek nagy része beton, egy része vasrács.
A patak pedig szinte végig ott csobog a gyalogút mellett.
A barlang egyik jelentős cseppkő formációja a korona. Sajnos az aljáról sok cseppkövet letörtek, de azért így is impozáns.
A Mecsek egyik legismertebb és legnépszerűbb természeti látnivalója az Abaligeti-gyógybarlang. A víz eróziós tevékenysége által alakított formavilága következtében régebben a világ száz természeti csodája közé sorolták. A folyamatos kutatások nyomán vált ismertté a gyalogosan, kényelmesen megtekinthető 466 méteres főág és a három, nehezen járható mellékág.
A Mecsek hegység észak-nyugati részén található Bodó-hegy oldalában helyezkedik el a barlang, amely triász anisusi szürke mészkőben alakult ki. A bejárat 219 m tengerszint feletti magasságban található. A Nyugati 2. számú oldalág végének befoglaló kőzete konglomerátum. Vízgyűjtőterületének jelentős része a Jakab-hegyi antiklinális homokkövén helyezkedik el. Az Abaligeti-barlang idegenforgalom számára nem megnyitott részei a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthetők meg.
A barlang, az emberi szem számára láthatatlanul, ma is változik. Erről a járat teljes hosszában folyó patak gondoskodik.
Az Abaligeti-barlang élővilágának átfogó felmérését Gebhardt Antal végezte el, aki 1934-ben szisztematikus gyűjtőmunka eredményeként 190 állatfajt írt le a barlangban, köztük bogarakat, pókokat, aprófutonc féléket és a patak vizében egyedülálló vakbolharák fajokat, például a róla elnevezett Niphargus forelli gebhardtit és vak víziászkákat.
A barlang jelentős téli denevérpihenőhely. A kutatók 19 olyan denevérfajt figyeltek meg, amelyek csak barlangban telelnek, vagy szaporodnak. Ezek közül időnként a nagy patkósdenevérek és kis patkósdenevérek a kiépített szakaszokon is láthatók.
A nagy patkósdenevér a legnagyobb termetű európai patkósdenevérfaj. Az állat fej-törzs-hossza 5,7 - 7,1 centiméter, vitorlafesztávolsága 34 - 40 centiméter és testtömege 16,5-34 gramm. Erőteljes, robusztus állat, a nőstény nagyobb, mint a hím. Füle nagy. Bundája szürkéssárga színű. A denevér orrlyukai körüli bőr – az orrfüggelék – három részből tevődik össze. A középső húsos rész patkó alakú. A denevér orra a visszhangos bemérőrendszer legfontosabb eleme. A denevér röptében 85 kHz-es ultrahanghullámokat bocsát ki az orrán keresztül; eközben a hullámok irányát nem feje, hanem orrfüggelék részeinek mozgatásával szabályozza.
Ilyenek lógnak itt a sziklákon.
A nagy patkósdenevér csoportokban alszik és telel át. Az állat nyílt területek, elszórt cserje- és facsoportokkal, napfényes erdők lakója, túlnyomórészt a hegyvidékeken találhatjuk meg. Rendszerint barlangokban alszik, és ott is telel, a meleg bejárati részeket kedveli.
Korán, még a teljes sötétedés beállta előtt repül ki táplálékot keresni. Erdei tisztásokon, ligetekben, legelők fölött vadászik viszonylag alacsonyan, kb. öt méter magasan, sokszor szinte a talajszintig leereszkedik. Bagolylepkékkel, nagyobb bogarakkal (cserebogarak, ganajtúrók), sáskákkal, pókokkal, szúnyogokkal táplálkozik. Berepül egy kisebb területet és visszhangos tájolórendszere segítségével beméri a rovarokat. Lecsap a zsákmányra, vitorláját összevonva megakadályozza szökését, majd állkapcsával megragadja. A nagyobb zsákmányt faágra telepedve fogyasztja el. Szívesen tartózkodik folyók, patakok és tavak mentén. A szabadban akár 23 évig is élhet.
Mellesleg a fotózás egyáltalán nem zavarta őket. A képek leginkább úgy készültek, hogy zseblámpával megvilágítottuk őket, és állványról, hosszú záridővel fotóztunk.
A denevérek után folytattuk az utunk befelé, a hatalmas kőtömbök között kanyargó úton. A barlang a víz oldó és koptató hatása következtében jött létre. Ennek tanúsága, a köveken a víz által vájt mélyedések is megfigyelhetők út közben. Ezek is azt mutatják, a patak nem mindig ott lent volt, ahol most.
A barlang klímája, köszönhetően a 97 %-os páratartalmú levegőnek és a benne található gyulladáscsökkentő kalcium-ionoknak a légúti, allergiás és asztmatikus betegségekben szenvedőknek hoz enyhülést.
A bejárattól 160 m-re, a főjáratban fent lévő Flórián szobra nevű képződménnyel szemben táplálja a patakot a Flórián-kút vize. Itt van a barlang egyik legtágabb terme, ahol asztmás betegek gyógykúrája történik.
Aztán újabb cseppköves bekérgeződést, cseppkő-alakokat figyelhetünk meg a barlang falán. Ott fent van a tengeri csigaház is.
De mi is a cseppkő? Az esővíz a felszínről a föld alá szivárogva feloldja a mészkövet. Amikor a vízcseppek elérik a barlang mennyezetét kalcium-karbonát válik ki belőlük, üreges sztalaktitok formájában. De sok csepp lehullik a barlang padlójára is, ahol a maradék kalcium-karbonát különböző formájú sztalagmitokként rakódik le. Tehát ami fentről nő, az a sztalaktit, ezek a plafonról lógó legkisebb csövecskék vagy spagettik, ami alulról nő, az a sztalagmit, ezek nagyobbak, szélesebbek. És sok-sok év alatt e kettő nő össze cseppkő oszlopokká.
Mivel a barlang évszázadokon át szabadon elérhető volt, rengeteg megcsonkított cseppkő figyelhető meg. Pedig a cseppkövek nagyon lassan nőnek. 10 év alatt 0,1 - 1 mm-t. A cseppkövek növekedése és formája nagyban függ a lehullott csapadék mennyiségétől, a csepegés bőségességétől, a feloldott és lerakott ásványi anyagok mennyiségétől, de akár a felszín növénytakarójának vastagságától is.
A cseppkövek színét a különböző adalékanyagok határozzák meg, amelyeket a víz hoz a felszínről a mélybe. A karszti agyag festi a köveket vörösre a vas-oxid tartalma miatt, a fekete és szürke színekért pedig a mangán-oxidok a felelősek.
A kagylós mészkőben kialakult cseppkőbarlang a Dél-Dunántúl leghosszabb patakos barlangja. A barlang a Katya-patak forrása. A mélyből előtörő víz egykor több malmot hajtott, ma a barlang vize táplálja Abaliget két mesterséges tavát. A tudósok az abaligeti barlang korát félmillió évre becsülik. A triászból származó mészkőréteg a pleisztocén középső szakaszában keletkezett.
Itt is megfigyelhető a patak munkája a köveken, ilyen érdekes részeket is láthatunk.
A barlang történetével kapcsolatos legrégebbi adatot az abaligeti plébánia iratai őrzik. A Decreta visitacionis című kéziratos feljegyzés, melynek vezetését 1829-ben kezdték meg, elmondja, hogy a barlangot 1768-ban fedezte fel Mattenheim József helybéli molnár. A hagyomány szerint vízimalma a Katya-patak partján állt. Feltűnt neki a rendszertelen vízhozam, és egy hosszabb száraz időszakban, amikor a malmot hajtó patak vize elapadt, a víz folyását követve bejutott a barlangba. Ez a kézirat említi meg azt is, hogy a barlangot már a török utáni első plébános, Riedl Antal idejében Paplikának nevezték, minden bizonnyal azért, mert az abaligeti plébános a barlang elő-üregét pincének használta.
A barlangot tudományos igénnyel először Kölessy Vince, a káptalani birtok ispánja kutatta át 1819 nyarán. Elkészítette a barlang alaprajzát és keresztmetszetét. Dolgozata 1820-ban a Tudományos gyűjtemény című folyóiratban jelent meg. Ez az első hiteles és tudományos igényű barlangleírás.
Különleges formájú képződményei közül több nevet is kapott, így látható itt többek között a Pisai ferdetorony, a Flórián szobra, a Kálvária, az Elefántfej, a Karthágó romjai, vagy a Niagara-vízesés.
A sziklákhoz, cseppkőalakzatokhoz gyakran kapcsolódnak legendák, hiedelmek, melyeket a túrán a vezető elmesél. Ilyen például a magasban található „Lebegő-kő”, amely megmozdul, ha egy hazug vagy hűtlen ember halad el alatta.
Kölessy Vince dolgozata után sorra jelentek meg az Abaligeti-barlangról szóló leírások, amelyek magyar, német, francia nyelven ismertetik a barlang szépségeit. A 19. század végén Wosinszky Mór, a szekszárdi múzeum igazgatója végzett a barlangban és környékén régészeti vizsgálatokat. Az Archeológiai Értesítőben megjelent dolgozatában írta le, milyen őskori leletekre bukkant a barlang környékén. Az 1920-as években a figyelem a barlang növény- és állatvilágára is kiterjedt. Bokor Elemér 1923-ban korszerű térképet készített a barlangról. A barlang élővilágának vizsgálatában Gebhardt Antal érte el a legnagyobb eredményeket. Kutatási eredményei az 1930-as évektől jelentek meg a folyóiratokban, tudományos közleményben. 1959-ben jelent meg a barlangról szóló átfogó ismertetése, amelyet Oppe Sándorral együtt írt.
A barlang nem akadálymentes, sok lépcső van benne fel és le egyaránt. Ráadásul ugyanazon az úton lehet kimenni, mint amin bementünk, tehát a lépcsőket oda-vissza megjárjuk.
A kanyarban a mennyezetről leesett több tonnás sziklatömböket figyelhetünk meg.
A barlang állatvilágát sokan tanulmányozták. Ennek eredményeként 1934-ben már 190 állatfajt mutattak ki és írtak le, köztük a vak víziászkát, százlábúakat, több aprófutonc fajt. A barlang jelentős denevérpihenő. A téli időszakban a zavarást jól tűrő kis- és nagy patkósdenevérek százai figyelhetők meg. A napjainkban történő felmérések mintegy 19, a barlangban szaporodó, vagy ott telelő fajt határoztak meg.
A beton járda átvált vasrácsos híddá, ami alatt ott csörgedezik a patak.
Itt annyira szűk a járat, hogy csak híddal lehetett megoldani a továbbhaladást.
A világítás hatására kialakult lámpaflóra kutatását az 1960-as évek végén kezdték meg. 15 mohafajt határoztak meg, de már páfrányok is éltek a lámpák körül. A szakszerűtlen, elavult világítási rendszer következtében elburjánzott lámpaflóra vizsgálatát és a környezetidegen növények eltávolítását a 90-es években megkezdték, de a rossz világítás miatt rövid idő alatt visszatelepült a vegetáció.
A barlang 2001-ben befejezett teljes rekonstrukciója után ismét elvégezték a növénytelenítést. A csökkentett fényerőnek, a lámpatestek jobb elhelyezésének, a szakaszolásnak és az éves karbantartásnak köszönhetően várhatóan visszaszorul a lámpaflóra. Azért még látni imitt-amott zöld foltokat, mohát, zuzmókat ma is.
A bejárattól kb. 300 m-re van a Karthágó romjai kőtömbcsoport, amely hatalmas, egymásra zuhant kőtömbökből áll.
Aztán egészen fiatal cseppkövecskéket figyelhetünk meg a fejünk felett.
Ezek még csak kis szalmacseppkövek.
A barlang belsejében is oda kell figyelni a fejünkre, mert több helyen vannak oldalról belógó sziklát az út mellett/fölött.
Gyönyörű cseppkőzuhatag, de bizony megfigyelhető rajta némi lámpaflóra, mert meg van zöldülve a teteje. Ez nem túl jó a cseppkőnek.
Érdemes a falakat is jól megnézni, mert különleges, fehér kalcit-lerakódást is megfigyelhetünk pár helyen.
A patak a föld alatt pont ugyanúgy viselkedik, mint a szabadban. A sodrása egyik helyen bontja a partját, a másik helyen építi. Ez figyelhető meg itt is, apró homokpadok vannak a patak mentén.
Meg egy csomó lábnyom. A barlangba bejárnak kisebb emlős állatok is, amiknek a lábnyomát megláthatjuk egy-két helyen. Ha viszont cipőnyomokat fedez fel valaki a patak homokjában az azért van, mert a barlang munkatársai lementek valamiért. Például beesett cumiért vagy plüss állatért.
A barlang vége felé a bal oldali falon figyelhetjük meg a Niagara-vízesést, majd a főág végpontján van a barlang egyik legnagyobb terme a Nagy Dóm. Formáját omlások, felszakadások alakították ki. A barlang főágának eredeti, szifonos vége (466 m) a jobbra nyíló Pokol torka után kb. 40 méterre fekszik. A barlangi patak vize innen bukkan elő. A Nagy Dómból karcsú, rozsdaálló acélból készült lépcső vezet fel a 18 méterrel magasabban húzódó, 1954-ben felfedezett Nagy-terembe. Tériszonyosoknak kihívás, de megéri felmenni. A vasrács után már betonlépcsőn haladhatunk tovább felfelé.
A felső nagy terem egyik végén egy hatalmas, 30 m³-es leszakadt kőtömb emelkedik, másik végén pedig a barlang cseppkövekben leggazdagabb része van. Megfigyelhetőek szép cseppkő-bekérgeződések, függőcseppkövek és állócseppkövek is.
A vendégek idáig jutnak el a túrán, majd a befelé bejárt útvonalon térnek vissza a bejárathoz.
A nagyterem színekben is gazdag, a világosabb és sötétebb barna, szürke cseppkövek mellett fehérek is alakulnak.
Sőt a terem másik oldalán vöröses-rozsdás-barnás foltok is vannak a plafonon.
És ha kigyönyörködtük magunkat a hatalmas teremben, akkor indulhatunk vissza. Először a szűk járatban a betonlépcsőkön, majd jön a vasrács, ami lefelé kicsit rosszabb, mint felfelé.
Visszafelé haladva egy teljesen új szemszögből láthatjuk a barlangot, egy csomó új dolgot is felfedezhetünk, amit befelé nem vettünk észre.
A Honművész 1833. október 6-i számában az van írva, hogy "Pécstől Nyugatra, három órára, Abaliget szomszédságában található a híres abaligeti cseppkőbarlang, melyhez 3 öl széles és 20 öl hosszú előterem vezet. Felületét jéghideg, kb. 2,5 láb mélységű folyó víz borítja be. Az 500 öl hosszú barlang barnásfekete márványból áll. A barlangban föld alatt lévő, magas utak, tág termek, rémisztő örvények, melyekbe hangosan rohannak a patakok, és magas tornyokként felmeredő sziklahasábok vannak."
A Hazánk s a Külföld 1866. évi évfolyamában szó van arról, hogy "Abaliget egyik nevezetessége a pap lika, vagy pap lyuka (ahogy a nép nevezi), amely egy hatalmas cseppkőbarlang. A barlanghoz nagyon gyönyörű hegyoldalon vezet át az út, melynek szépsége feledteti a kirándulás fáradalmait. Nagyon széles a barlang bejárata, amelyből folyamatosan folyik ki a víz. Olyan sok a víz és nagy a sodrása, hogy a közelben lévő malmot a víz hajtja. A barlangbejárat előtt célszerű a fáklyákat meggyújtani, majd az égő fáklyákkal elkezdhető a barlang megtekintése. A barlangot egy pap fedezte fel, aki hűvös helyet keresett élelme tárolásához. Ezért lett a barlangnak pap lika a neve. A barlang helyenként templomokéhoz hasonló magasságú, de néhány helyen annyira alacsony, hogy csak meghajolva lehet haladni. Hatalmas sziklák és különleges, állat- és emberalakú cseppkövek merednek felfelé. A fáklyák fénye sok denevért felriaszt. Csak a denevérek hangja zavarja meg a patak zuhogását és a vízcseppek neszét. A barlang közepén van egy hatalmas mélyedés, melybe a habzó patak ömlik. Itt csak kötél segítségével lehet átjutni, majd kissé odébb elérni ennek a nagyszerű barlangnak a végét."
A Turisták Lapja 1890. évi évfolyamában lévő, Kiss József által írt cikkben az olvasható, hogy Alsó-Magyarországnak egy nagy barlangja van, az abaligeti. Az Abaligeti-barlang nem olyan, mint a nagyszerű Postojna-barlang csillogó cseppköveinek remek alakzataival, óriási tánctermével, gyönyörű briliáns oszlopával, magas kálváriájával és templomszerű boltozataival, mert ilyen helyek nincsenek az Abaligeti-barlangban. A látogató mégis elégedetten távozhat a barlang megtekintése után akkor, ha kisebb igénnyel lép át a barlang bejáratán és ha érdeklődik a természet félelmetes, de nagyszerű alkotásaiért. Kiss József a barlang hiányosan ismert történetét Chalupni Jánostól (abaligeti egykori plébános) hallotta. Chalupni János nagyon sokat tett a barlang megtekinthetővé tételéért és megnyitásáért. Fáradhatatlanul, anyagi áldozatot nem kímélve dolgozott, hogy a barlangot olyan állapotba hozza, hogy azt a turisták nehézség és akadály nélkül látogathassák. Az előnyös változás, mely a barlang jelenlegi és régi állapota között megfigyelhető, egyedül Chalupni János maradandó érdeme, akinek neve elválaszthatatlanul összeforrt a barlang történetével.
Az 1830-as években egy főúr tágította a bejáratot, hogy a barlang hozzáférhetőbb legyen, de ez a barlang szépségének elrontásához vezetett, mert a barlangot nem felügyelte senki, a látogatók pedig a cseppkőképződményeket barbár módon megrongálták és elhordták. Állítólag egy földesúr a kertjének virágágyait a barlangból kivitt cseppkövekkel rakatta körbe. Chalupni János még gyűjtést is indított azért, hogy a barlang legszebb részeit meg lehessen nyitni a látogatóknak. Fáradozása sikerrel járt, ezért napjainkban viszonylag kényelmesen járható az egész barlang, melyet korábban helyenként csak négykézláb, vagy mászva, térdig vízben gázolva lehetett megnézni.
A barlangba a belépőjegy személyenként 30 krajcár volt, egy lámpa 10 krajcár, magnéziumsodrony métere 20 krajcár, a vezetőnek pedig az egyszeri kalauzolásért csoportonként 50 krajcár fizetendő. Fizetni a tanítónál kellett. Kiss Józsefék megváltották a belépőjegyüket, majd a barlangi vezetővel együtt elindultak a barlanghoz, amely a kocsmától kb. 8–10 percre található. Az 1,5 m magas, ugyanolyan széles és vasráccsal lezárt barlangbejárat előtt kis kert helyezkedett el, amely rózsabokrokkal és fenyőfákkal volt beültetve, illetve pihenőpadokkal volt ellátva. A barlangból egy kis patak kristálytiszta vize tört elő. A túravezető egy-egy lámpát adott mindenkinek, majd elindult előre. A tág előcsarnokból keskeny sikátor vezetett a cseppkőbarlang első nagy üregébe. Ebből az üregből lett kihordva a legtöbb cseppkő és jelenleg csonka oszlopmaradványok emlékeztetnek szemrehányóan az itt történt vandalizmusra.
A látogatók elhagyták a külvilágot és csak lámpáik fakóvörös fénye mozgott kísértetiesen a boltozatos üregekben. A látogatók félni szoktak akkor, amikor a csarnokot elhagyva egy keskeny, lépcsőzetes úton mentek tovább, a félénkebbek inkább visszafordulnának, hogy ne kövessék a vezetőt, aki nem felejti el felhívni a vendégek figyelmét egy-egy érdekesebb dologra. Azonban senki sem vallja be, hogy milyen hatással van rá az a gondolat, mely akaratlanul felmerül az úton rendetlenül heverő, leszakadt, óriási sziklatömbök látványa miatt. A látogatók arra szoktak gondolni, hogy milyen rossz lenne, ha egy ilyen, leszakadó sziklatömb elzárná mögöttük a visszavezető utat. A látogatók egy idő után megnyugodtak és megbarátkoztak a föld alatti világ különös életével, majd figyelmük megint a barlang látnivalói felé fordult. Kiss Józsefék vezetője azt kiáltotta, hogy itt van a korona. Innentől egymás után következnek a különböző cseppkőalakzatok (pl. függőhíd, pisai ferde torony, kőmoha, Mária-szobor, dóm, oltárszekrény).
Lépcsőn le, lépcsőn fel, csarnokokon keresztül haladtak tovább miközben megtekintették a látnivalókat (pl. Kálvária, oszlopcsarnokok, szószék, elefánt, függöny, sírkő, függő ék, könyvtár, mestergerenda), majd elértek egy kőlapokból rakott, 12 lépcsőfokból álló lépcsőhöz, amelyen leereszkedve kis terembe jutottak, ahol sok apró, de tiszta, átlátszó cseppkövet figyeltek meg. Ezután következett a vízesés és a nagy dóm. Az utóbbiban van egy emberkéz által rakott fal is, mely az itt talált 12 lépcsőfokkal együtt azt tanúsítja, hogy ezen a helyen régen volt a barlangnak egy bejárata, melyet később hegyomlás temetett be. Ennek az omladéknak a tetejére felmászva található meg az út a pokol torkába, amely egy szűk, kéményszerű nyílás. A pokol torkából egy másik üreg nyílik, melynek végén egy teknőalakú boltozattal fedett, néhány négyzetméter területű víztükör, a tó fekszik. A barlang nem a cseppkövek miatt vonzó, érdekes, mert azok barbár módon meg lettek csonkítva. A barlangban a geológusok számára legérdekesebbek az évezredek óta dolgozó víz mestermunkái, a vízmosás által csiszolt különböző mészkőalakzatok. Innen vissza kell fordulni és a patakon átvezető 36 kis tölgyfahídon át lehet kimenni a barlangból.
Eddig az 1800-as évekből való idézet.
A Turistaság és Alpinizmus 1922. évi évfolyamában az van írva, hogy az Abaligeti-barlang az utóbbi években nem volt gondozva, ezért a barlangbejárat annyira eliszaposodott, hogy az iszapba térdig süppedve lehetett bejutni a barlangba. A barlangban folyó patak az összes áthidaló deszkát kimozdította helyéből és elsodorta. Abaliget új plébánosa, Tihanyi János a hagyományhoz hűen elvállalta az egyházi területen lévő barlang gondozását. A barlangból kifolyó patak medrét kitisztíttatta, a bejáratban összegyűlt iszapot eltávolíttatta, a barlangon végigvezető utat kijavíttatta és a kanyarulatokon átvezető hidakat helyreállíttatta. Ennek a nagy munkának, amelyet saját költségén végzett, az eredményeként olyan állapotba került a barlang, hogy jelenleg végigjárható városi ruhában is. Abaliget vasútállomás a Pécs és Dombóvár között lévő fővonalon van. Az állomásról 45 perc gyaloglással lehet eljutni a barlanghoz Abaligeten keresztül. Jegy, vezető és acetilénlámpa az Abaligeten található plébánián és a helyi Hangya üzletvezetőjénél szerezhető be. Az a legjobb, ha a csoportok előre bejelentik érkezésüket. A 989 m hosszú Abaligeti-barlang Magyarország legnevezetesebb természeti emlékei közé tartozik, ezért megtekintése mindenkinek nagyon ajánlott.
Az egyik monda szerint a barlang legborzalmasabb járatainak egyikében pénzzel teli hordók vannak, melyek rendkívül nagy lakatokkal vannak lezárva. Ezeket a zárakat sem emberkéz, sem szerszám nem tudja kinyitni. Egy eddig ismeretlen fűnek azonban megvan az a tulajdonsága, hogy a füvet a zárakhoz érintve kinyílnak a lakatok. Az arannyal töltött hordók közelében fekszik az a halott a koporsójában aki, amíg élt, a török háborúkban biztonságba helyezte kincseit a barlangban. A halott mellett van egy asztal, mely előtt egy másik halott ember ül. Az ülő ember fejét kezébe hajtva, szemét pedig mereven egy nyitott könyvre szegezve, abban a csodálatos fű képét nézi. Ez a halott régen szerencsés volt, mert a koporsóban fekvő, kincset elrejtőtől megkapta a csodafű leírását, azt gyorsan lerajzolta, de annak keresése közben annyira elmélyült az elmélkedésbe, hogy abba belehalt. Régóta meg van kövesedve mindkét halott. Ebbe, a félelmetes járatba nyíló bejáratot két kutya védi. A mondát egy nagyon komoly és fontoskodó arcú pásztor mondta el Grünhold Adolfnak.
Viszonylag magas az Abaligeti-barlang hőmérséklete. A hőmérséklet maximuma 13,6 °C, amelyet nyáron mértek benne, minimuma pedig 10 °C. "Viszonylag magas" - más barlangokhoz képest, de a kinti hőmérséklethez képest már egyáltalán nem magas. Legfeljebb télen. Nyáron feltétlenül készüljetek egy pulcsival, kardigánnal, hosszú nadrággal, zárt cipővel, mert a bent töltött háromnegyed óra alatt eléggé át lehet fázni.
A Magyarországon lévő barlangok között másodikként, már 1941-ben megtörtént a barlang és 1 ha felszíni területének védetté nyilvánítása. 1982 óta fokozottan védett barlang. Fokozottan védett a földtani, hidrológiai, tudománytörténeti és idegenforgalmi értéke miatt lett.
A légúti megbetegedéssel élők gyógyítása történik az 1960-as évektől a barlangban, mert klímája segíti az asztma, a krónikus bronchitis és a légcsőhurut gyógykezelését. Az Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdői Főigazgatóság 2000. szeptember 5-én adta ki a gyógybarlanggá nyilvánításról szóló határozatot.
Ebben a teremben vannak padok, ahol a gyógyulni vágyók pihenhetnek, élvezve a barlang tiszta levegőjét.
Az évek folyamán a barlang hol elhanyagoltan, kihasználatlanul árválkodott, hol a helyi plébánosok által felkarolva működött, majd az 1950-es évekre teljesen tönkrement. Ekkor a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal vette kezelésébe a barlangot és 1957-ben a közlekedést járdákkal és korlátokkal biztonságossá téve, villanyvilágítást bevezetve nyitották meg újra a nagyközönség számára.
A barlang berendezései az idők során elhasználódtak. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 1996. április 1-én vette át a barlang kezelését, majd a barlangi környezetbe jobban illeszkedő betonjárdák, rozsdamentes acél korlátok és lépcsők, valamint korszerű, szakaszolt világítás került a kiépített járatba, így az Abaligeti-barlang 2001 novembere óta megújult formában várja a látogatókat.
Ezt a vízállás mérőt is visszafelé vettem csak észre, befelé simán elmentünk mellette.
A denevérek visszafelé is ugyanott lógtak még. Bár volt olyan is, ami repkedett. De még véletlenül sem jött a közelünkbe, és a hajunkba sem akadt bele. (A hajba akadás különben is csak mese.)
A barlang látogatás előtt vagy után érdemes bemenni a denevérmúzeumba is. Az utolsó túravezetést követően azonban már nincs lehetőség a Denevérmúzeumot megtekinteni, ezért aki az utolsó túravezetésre kombinált jeggyel érkezik, az a Denevérmúzeumot a barlangi túra előtt látogassa meg. A Denevérmúzeum megtekintése kb. 25-30 percet vesz igénybe.
A barlang legfeljebb 40 személyből álló csoportokban, szakvezetővel tekinthető meg. 45 perc a túra időtartama. Bejárata és első, 40 m-es része meghajolva, majd végig, a Nagy-teremig állva látogatható. Az utat csak a Karthágó romjainál és a Könyvtár termeknél nehezíti meg néhány lépcső, valamint a Nagy-terembe vezet fel 81 lépcsőfok. A kb. vízszintesre kialakított, 80 cm széles járda miatt mozgássérültek is bejárhatják a barlang nagyobb részét, egészen a Karthágó romjaiig. Oldalágainak megtekintéséhez azonban engedély kell.
A kanyar után már látszik, hogy alacsony járatban folytatódik az út, már közeledünk a kijárathoz.
A barlang nyitvatartása:
március 15-október 15. - naponta 9.00-18.00
október 16-március 14. - naponta 10.00-15.00
A vezetett túrák minden egész órában indulnak.
Belépő jegy árak
Barlang:
- felnőtt 2000 Ft
- diák, nyugdíjas 1500 Ft
Denevér múzeum:
- felnőtt 1000 Ft
- diák, nyugdíjas 800 Ft
Kombinált barlang + denevér múzeum
- felnőtt 2800 Ft
- diák, nyugdíjas 2000 Ft
A belépőjegyek árát bankkártyával és OTP SZÉP kártyával is lehet fizetni.
Hamarosan meglátjuk a kijáratot is.
A rácson lévő piktogram is mutatja, hogy a barlangban fotózni tilos (de pár képet lőni nem lehetetlen). A tiltás a csoportok sűrű indulási időpontjai miatt szükséges, valamint a világítás fel- és lekapcsolgatása miatt. Senkinek sem jó, ha páran leszakadnak a csoporttól fotózgatás miatt, aztán ott maradnak a sötétben. Viszont időnként hirdetnek kifejezetten fotós túrákat is, amikor lehet vinni a nagy gépeket, az állványt, és van idő végigfotózni az egész barlangot. Én is egy ilyen túrán vettem részt.
Remélem kedvet kaptatok egy barlangi kalandhoz, egy sétához a patak mentén a föld alatt! Ha Baranyában vagy a Mecsekben jártok, Pécs vagy Orfű vagy Kaposvár környékén, akkor ugorjatok be az Abaligeti barlangba is!
És persze rengeteg más látnivaló is van még Baranya megyében, a Mecsek pedig tele van szebbnél szebb túraútvonalakkal. Egy különleges mésztufa-barlang is található Pécsen a hegy másik oldalán.
Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a következő weblapokról származik: szallas.hu, www.abaliget.hu, www.abaligetibarlang.hu, wikipedia.
Külön köszönet a barlang munkatársainak és a Duna-Dráva Nemzeti Parknak, hogy lehetővé tették ezt a fotós túrát.
Utolsó kommentek