kiránduló

A Stuhleck hegyet télen másztam meg először, hóban, hótalppal és nagyon tetszett. Bár belehaltam. De már akkor tudtam, hogy ide visszajövök nyáron is! Visszamentem és nyáron is tetszett. Persze nyáron is belehaltam. Mert ez egy HEGY! De ha már ott van, hát miért ne másszuk meg?

Fölfelé suttogó fenyvesek, a csúcson lenyűgöző körpanoráma, lefelé pedig meredek sípálya - így mentünk egy körtúrát a Stuhleck-en. Tartsatok velem, megmutatom milyen, aztán másszátok meg Ti is! Csak mert hegy és mert hegyet mászni jó! És a panoráma szépsége egyenesen arányos a feljutás nehézségével. :-)

Hol található? Ausztriában, Stájerország észak-keleti csücskében, a Semmeringi régióban, Spital am Semmering település mellett. Térképen ITT.

Spital megközelíthető tömegközlekedéssel is, a Semmeringi-vasút vonalán van állomása Mürzzuschlag és Semmering között. Az autóval érkezőknek pedig rengeteg és hatalmas parkoló áll rendelkezésére, hiszen a Stuhleck télen hatalmas síközpont. Mivel a libegő nyáron sajnos nem jár, ezért nem kell megállni már az alsó parkolóban, hanem kicsit feljebb lehet menni a faluban legalább a libegő középső állomásáig. A faluban a parkolók ki vannak táblázva, a "P2 - Mittelstation Stuhleckbahn" vagy a "P4 - Talstation Promibahn" parkoló jó nekünk. 

Én javaslom a P2 - középső állomás parkolót, bár így a túra kezdőpontja kicsit távolabb van, de azért érdemes itt megállni, mert itt van egy vendéglő, a lépcsőn felmenve kulturált mosdók vannak és lefelé itt fogunk leérni.

Tehát ha az autót letettük a libegő középső állomásánál, akkor sétáljunk tovább felfelé az aszfaltos úton. Kb. 1 km múlva fogunk odaérni az utolsó libegő alsó állomásához és az utolsó P4-es parkolóhoz. Természetesen fel lehet jönni autóval idáig is, de akkor a túra végén, a hegyről leérve kell ezt az 1 km-t megtenni.

A túránk célpontja a Stuhleck 1782 méter magas csúcsa. 818 méterről indulunk. Az aszfalt lassan elfogy, helyette murvás úton mehetünk tovább. A sárga táblákon jelzett irány a Karl-Lechner-Haus.

Az út mellett patak csobog hol az egyik, hol a másik oldalon. Aztán egyszercsak egy valamikori vízimalom is útba esik, itt akár tarthatunk egy kis pihenőt is.

Az elágazásnál mi megyünk tovább egyenesen, bár a balra kanyarodó út is a hegyre vezet, csak több kanyarral, hosszabban, mi viszont rövidítünk az erdőn át.

A rövidítésnek persze ára van, de itt még alig érezhető. Csak sétáljunk tovább a patak mentén. Bár nem látszik annyira, de haladás közben a pulzusunkból érezni fogjuk, hogy ez az út is emelkedik már rendesen. Csak ilyen kis alattomos, nem pont olyan, amilyennek látszik.

Az út mellett hamarosan egy hütte mellett haladunk el. Ez viszont be van zárva, az állapotán az látszik, hogy már évek óta nem használhatják. Szusszanhatunk egyet, de ezzel a hüttével még nem vagyunk kisegítve.

Viszont sokáig kíséri utunkat a csobogó patak.

Aztán bekanyarodunk az eredőbe. A sárga táblákon továbbra is a Karl-Lechner-Haus feliratot kell követni, illetve a fákra festett piros-fehér-piros jelzéseket. 

A jelzések mindenhol jól látszanak a fákon vagy a sziklákon. Figyeljétek és kövessétek őket, akkor nem fogtok eltévedni.

Innentől bedurvult az ösvény és elég meredeken kellett felfelé kapaszkodni. 

Aztán kérünk egy napos rétre, ahol nyáron tehenek legelésznek jámboran. Bármilyen békésnek tűnnek, azért ne zaklassuk őket. Egy kis szusszanás után inkább haladjunk tovább.

Keressük meg a fákon a jelzést, és arra folytassuk az utat.

Itt egy elég kemény rész következik, meredeken szerpentinezik fel az út a hegy oldalán.

Itt látszik, hogy a hegyoldal milyen meredek, erre kell valahogy felkanyarogni.

Aztán jön egy útkereszteződés a széles murvás úttal. De mi továbbra is rövidítünk az erdőn át, ezért itt nagyon tessék figyelni, merre látható a következő piros-fehér-piros jelzés a fákon!

Az erdőből kiérve balra kell kanyarodni, ahogy a szemben lévő sziklán a nyíl is mutatja. Majd a már innen is látható kerítésnél tovább felfelé a fák között.

A kerítés csak egy kitérő a tehenek miatt, fölötte jól látszik a fán a jelzés.

Újabb meredek szakasz következik, amit egy kis híd is színesít.

Tovább szerpentinezünk fölfelé a fák között.

És amikor már kiugrik a szívünk és egyre kevesebb oxigént találunk a levegőben, akkor világosságot láthatunk a fák között. Na akkor már nem sok van hátra az első hüttéig.

Majdnem 2 óra mászás után értük el a Karl-Lechner-Haus hüttét, ahol lehetőség van kicsit megpihenni, akár melegedni, a vizes cuccokat kicsit megszárítani és inni egy hideg sört vagy jó forró teát.

1890. január 3-án 13 hegymászó megalapította Bécsben az Alpine Geselschaft d’Stuhecker nevű társaságot azzal a céllal, hogy a hegyet az idegenforgalom számára fejlesszék.

Rögtön 9 túrautat hoztak létre és jelöltek ki a Stuhleck-en, majd 4 évig tartott a menedékházak helyének keresése. Végül 1906-ban vásárolták meg az első telket, amire menedékházat építettek. 1907. szeptember 1-jén készült el az első menedékház, melyet Karl Lechner ház néven nyitottak meg. Karl Lechner az egyesület egyik akkori elnöke volt. A ház ekkortól télen-nyáron üzemelt.

A klubtagok ma önkéntes alapon működtetik a fogadót, június elejétől október végéig hétvégéken és munkaszüneti napokon. De télen is nyitva tart, csak a téli nyitvatartása most éppen nincs fent a honlapjukon.

Az ajtó fölötti tábláról is kiderül, hogy a hüttét 1907-ben építették és 1450 méteres magasságban található.

A hüttétől tovább indulva vissza kell kanyarodnunk a zászlók felé, mert a piros autó mellett folytatódik az ösvényünk. Persze az nem biztos, hogy a piros autó mindig ott áll... :-D

Innentől az irány az Alois Günther-Haus, ami még kb. egy órára van. És most milyen magasnak tűnik a tábla. Télen kb. térdig ért. A piros-fehér-piros jelzés alatt kb. 10 cm-rel volt a hó teteje, amin álltunk.

Ismét a fák közé kanyarodunk, és folytatódik a meredek ösvényen mászás fölfelé.

A Stuhleck egyébként télen Kelet-Ausztria legnagyobb síterülete, ahol 24 kilométer sípálya fogadja a síelés és snowboardozás kedvelőit. A pályák kékek és pirosak, éjszakai- és FIS versenypálya is található a síterepen. 5 km hosszúságú, igazán családbarát, természetes szánkópálya is van. És a határtól nincs messze, kedvelt síterep a magyarok körében is.

Nyáron viszont elég kevesen túráznak erre. A parkolók üresek voltak, útközben senkivel sem találkoztunk. De a hüttékben mindig ülnek vendégek. :-)

Ide mindenképpen javaslom a túrabot használatát, ami egyrészt stabilizálja a mozgásunk a meredek ösvényeken, másrészt segíti a haladásunk fölfelé. Harmadrészt legalább a karunkban is lesz izomláz másnapra, nemcsak a lábunkban. :-)

Ahol ritkább az erdő, ott az út menti kövekre, nagy sziklákra is fel van festve a turistajelzés.

És megérkezünk most már arra a szakaszra, ahonnan érdemes néha hátra is nézni. Ha már úgyis megáll az ember lihegni egy kicsit, legalább gyönyörködhet a kilátásban. 

Itt ismét látszik a fény a fák között, ami azt jelenti, hogy vége az erdőnek.

Keskeny ösvény vezet innen tovább az áfonyabokrok között. A jelzésre mindig figyeljetek!

Hogy merre kell menni? Azt ilyen narancs sávos fa oszlopok mutatják. Bár ahol lehet, a piros-fehér-piros jelzés is fel van festve. Itt is látszik a fenyő ágai között.

És bizony innen is érdemes hátrafordulni, mert láthatjuk a Schneeberg és a Rax vonulatait.

Ahol nincs fa, ott az útba eső köveken vannak a jelzések.

De a karók jól követhetőek, élőben sokkal jobban látszanak, mint itt a fotón.

Kis lihegés, kis nézelődés, nagy szemekkel csodálkozás, és már nem sok van hátra a csúcsig.

Ahol már összementek a fenyők, ahol már csak térdig érnek, ott már nem vagyunk messze.

És ott a háááááz! Igeeeen! Hamarosan felérünk! Higgyétek el, ez itt, ezen a ponton nagy boldogság! :)

A csúcson a menedékház alapkövét 1914-ben rakták le, majd egy évvel később az elkészült házat Alois Günter Haus néven avatták fel. Alois Günter volt az építkezés fő kezdeményezője és támogatója, és abban az időben az Alpine Gesellschaft d'Schtuhlecker elnöke.

Az 1950-es években gazdasági okokból eladásra kínálták a menedékházat az Apenverein Edelwess-nek, akik végül 1959 januárjában vették meg a házat egy 2340 m2-es területtel együtt. Ezután épült meg az ide vezető 4 km-es fizetős út, a házat kibővítették és kiépítették a vízvezetéket is. Felújították a tetőt, a vendégszobákat és a vizes helyiségeket is.

2001-ben hőtechnikailag az egész házat felújították, így ez lett az első alacsony energiafelhasználású ház több mint 1780 méteres magasságban Stájerországban.

A házban szálláshely is működik, egy- és kétágyas szobákkal, valamint közös hálóval. A szobák ára 29 Euro, a közös hálóban 15 Euróért alhatunk.

A ház mellett tábla jelzi, hogy hol is vagyunk: Alois-Günter-Haus 1783 m. Innen már csak pár lépés a csúcs.

De előtte nézzünk be a hüttébe. Elég nagy, sok asztallal, a sarokban meleg cserépkályhával. A kályha fölött akasztók, amikre feltéve megszáríthatjuk az átizzadt pólóinkat. Feltéve, ha van nálunk cserepóló.

A kínálat változó, de mindig van leves gerslivel, meg virsli frissen reszelt tormával.

A vendéglő úgy "működik", hogy a pultnál kell elmondani mit szeretnénk, kifizetni, majd adnak egy számot. A számot jól látható helyre ki kell tenni az asztalra és amikor elkészül a kért étel, akkor kihozzák a számok alapján.

Igazi, frissensült császármorzsa (Kaisersmarrn) is van Apfelmuss-szal és áfonyalekvárral. :-)

A melegedés és/vagy hűsölés, evés/ivás után pedig nézzük, mi van a csúcson.

Például csodás panoráma. Ahonnan jöttünk, arra látható Semmering másik hegye, a Zau/:ber:/g (varázshegy) néven is ismert Hirschenkogel. Messzebb pedig a Schneeberg széles teteje.

A csúcskereszt a Hütte másik oldalán van. Innen dél-délnyugati irányba nézelődhetünk. A kereszten lévő tábla szerint itt 1782 méteres magasságban vagyunk.

A kereszt mellett egy fémlapon megismerkedhetünk név szerint is a környező hegyekkel és hegycsúcsokkal.

A Stuhleck csúcsán találkozhatunk a Plútó kisbolygóval is, ami egy naprendszer tanösvény része. A Nap Rettenegg nevű településen van, ahonnan egy 6,5 km hosszú túraút vezet a Stuhleck-ra. A túra során 1 : 1 milliárdhoz arányú bolygókkal találkozhatunk. A méretarányos kialakítás miatt került a Plútó a Stuhleck tetejére, a többi bolygó a falu és a hegy közötti túraút mentén helyezkedik el. 

A Stuhleck Stájerország egyik legszebb panorámájú hegycsúcsa. A csúcsról 360 fokos körpanoráma tárul elénk, innen már arra is láthatjuk a panorámát, amerre eddig a hegy takarta előlünk. Körben, mindenfelé hegyek vannak még, havasabbak, kevésbé havasak. Elvileg ellátni akár a Balatonig is.

Ha körtúrát megyünk, akkor visszafelé a sípályákon mehetünk le, a libegők mellett. A csúcs közelében is van egy libegő, de ez nem jó nekünk, ez nem Spital-ba megy le. Mi induljunk el a széles úton lefelé, a kerítés mellett. Akkor jó az irány, ha a Hütte a hátunk mögött van, a látható libegő felső állomása és a szélerőművek pedig tőlünk balra.

Az utat itt is karók jelölik.

És innen indulnak több irányba is a sípályák télen, hiszen ez Kelet-Ausztria legnagyobb síterülete, ahol összesen 24 kilométer sípálya van. A pályák kékek és pirosak, éjszakai- és FIS versenypálya is található a síterepen.

A panoráma erre is lélegzetelállító. És talán már a falu is látszik lent a völgyben. Csak még nagyon messze van.

Széles, lankás a hegy teteje, ezek télen sípályák, nyáron meg legelők, ahol tehenekkel is találkozhatunk.

Sőt, hamarosan egy hatalmas felirattal is, ami a hegy nevét jelzi - egy szék (amibe akár fel is mászhatunk), tehát Stuhl - eck.

Tovább sétálva a felirattól lefelé, hamarosan odaérünk ahhoz a libegőhöz, ami Spital felé megy le a hegyoldal feléig kb., ez a Weißenelfbahn. Itt már csak 1644 méteres magasságban vagyunk.

Mielőtt tovább indulunk, még lehet fotózkodni egy keretbe foglalt libegő üléssel.

Aztán haladjunk el a felső állomás mellett, tulajdonképpen mindegy melyik oldalon, bal oldalon széles, murvás út van, jobb oldalon meg a sípálya. Azon is mehetünk lefelé. Elhaladunk egy mesterséges tó mellett, melybe nyáron gyűjtik a vizet, hogy majd télen tudjanak hóágyúzni.

És mehetünk tovább lefelé a sípályán, a hóágyúk mellett. Kicsit meredek, viszont rövid.

Lefelé is több alkalommal keresztezzük a széles, murvás utat, amin akár autóval is fel lehet menni a csúcshoz.

Az elágazásnál a bal oldalt válasszuk, mert az visz tovább, lefelé a libegő középső állomásához. Jobbra a Promibahn van kiírva, az a P4 parkolónál van az erdő szélén. Ha ott hagytuk az autót, akkor próbálkozhatunk arra is lemenni.

Ha viszont Spital-ba szeretnénk visszajutni, akkor a bal oldali pályán hamarosan elérkezünk a felső libegő alsó állomásához, illetve az alsó libegő felső állomásához. Ez a Stuhleckbahn már az a libegő, aminek az alsó állomása közelébe kell visszajutnunk, tehát ha ennek az oszlopait, drótkötelét követjük, akkor pont jó helyre fogunk leérni.

Innen indul az 5 km hosszúságú, igazán családbarát, természetes szánkópálya is. Bátrak azon is lemehetnek.

Mi viszont követtük a piros-fehér-piros jelzést, ami itt a libegő egyik oszlopára volt festve.

A nyíl által jelzett helyen lefordulva egy darabig a libegő alatt, majd az erdőben folytathatjuk utunkat.

Itt a jelzések mellett táblák is mutatják a helyes irányt.

Az út kicsit kanyarog az erdőből ki, az erdőbe be, kicsit szerpentines lefelé is.

Az erdősáv másik oldalán kibukkanva egy másik sípályán ereszkedhetünk lefelé a faluba, ami innen már jól látszik. A sípálya elég meredek, igénybe veszi a combizmokat és a térdeket nyáron is, nemcsak télen. Lehet, hogy ez már egy fekete pálya?

Újabb Speichersee, víztározó mellett mehetünk el.

Majd tovább a széles sípályán, az erdősáv mellett vezet az út.

Aztán kiérünk ismét a murvás útra és innen már érdemes azt követni, mert azon is hamarosan leérünk.

A murva aszfaltra vált, és még pár kanyar van a célig.

Remélem Ti is kedvet kaptatok egy jó kis hegymászáshoz, amíg nem esik le a hó, addig jó kis túraterep ez a hegyeket kedvelőknek. Vannak azért a Stuhleck-nél könnyebb túrák is, meg nehezebbek is, lehet válogatni vérmérséklet szerint. De a környék tele van más túra-lehetőségekkel is. Semmering évszázados gyógy-üdülőhely és síközpont, ahova vonattal is érkezhetünk. A vasút mellett pedig nagyon klassz túraútvonal van és kilátókról figyelhetjük a hosszú, kanyargó vonatokat. És a Schneeberg is itt van a szomszédban, ahol szintén rengeteg kirándulási lehetőséget találhatunk.

A libegő állomásától kicsit feljebb érünk ki az autóútra, de onnan már nem sokat kell menni a parkolóig.

Persze Ausztria tele van hegyekkel, és rengeteg lehetőség van felmenni a csúcskeresztekhez. Kicsit könnyebb, ha nyáron is működő felvonók is vannak a hegyoldalon. De hegyet mászni nemcsak külföldön lehet, hanem itthon is. Igaz kisebbek a hegyek, de a panoráma azokról is csodálatos. Hamarosan írok még hegyekről (is), mert szeretem őket!

És ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

Az információk egy része a wikipedia oldalairól és a hegy saját honlapjáról származott.