kiránduló

A Barbarossaschlucht útba esik jövet-menet a különböző ismert látnivalók és túrázási lehetőségek felé, de valószínűleg sokan csak elszáguldanak mellette, mert nem is tudják milyen csodát rejt az egyik falu, Mühldorf fölött az erdő. Én is csak véletlenül vettem észre egy táblát az út szélén, és mivel elolvasni sem sikerült rendesen (Barbaraschlucht-ot olvastam), így megtalálni sem volt könnyű a térképen, hogy mi is ez. De sikerült a térképen is, majd az erdőben is megtalálni, és állítom, hogy nagyon megérte! Aki Karintiában jár a hegyek között a Mölltal-ban, Mallnitz vagy a Mölltaler-gletscher felé, az álljon meg egy órácskára Mühldorf-ban is, mert érdemes! Mutatom miért!

Hol található? Ausztriában, Karintia tartomány nyugati felén, a Millstädter See-től nyugatra, a Mölltal-ba bevezető 106-os út mentén, Mühldorf mellett. Térképen ITT.

Megközelíthető az A10-es autópályán, majd a 106-os úton. Mühldorf-ban van külön parkoló a szurdokhoz a vasút mellett, az ehhez vezető utat tábla jelzi a főút mentén. De ha a Gutschi nevű bolt körül megálltok, onnan fel lehet menni gyalog is. A főút mentén van buszmegálló is, Spittal an der Drau-ból járnak buszok errefelé.

A faluban táblák mutatják az irányt a szurdok felé. Mint a tábláról látszik az Alpok-Adria túraútvonal is itt halad keresztül. Ez összeköti a Grossglocknert Triest-tel.

Én kiszúrtam a térképen, hogy a falu egyik utcáján is vannak felfestve parkolóhelyek, odáig mentem, majd onnan gyalog. Így hosszabb volt az út, mint a vasút melletti parkolóból, de nem sokkal. A vasút alatt átvezető alagútnál is ki van írva a szurdok - jó felé megyünk.

Hamarosan egy pihenőhelyhez érünk, ahol nagy táblán kezdődik a mese, a legenda mesélése. Hát igen, németül van, de ma már, a fordítóprogramok világában talán ez sem jelent akadályt. Az öreg hársfa alatt pihenjük meg egy kicsit és képzeljük bele magunkat Barbarossa harcosainak helyébe.

Itt, ezen a helyen gyűltek össze Barbarossa hűséges követői, hogy négy varázsszert keressenek a beteg császár számára. A helyi várúr, egy Klinzer nevű nemes adott nekik szállást és mesélt a szurdokban fellelhető négy gyógyító dologról: ritka növény, különleges víz, különös állat és csillogó kő. De figyelmeztette őket, hogy ne menjenek át a szurdokon, mert el van átkozva. Valóban hallgatni kellett volna rá, mert...

Mi már bátran elindulhatunk a szurdokban, tanúsítom, hogy nincs elátkozva. De a séta során követhetjük a vitézek nyomait, és a végére talán összeáll a Barbarossáról szóló történet is.

Az itt álló öreg hársfa alatt ültek Barbarossa követői, amikor megtervezték az útjukat. Sötétedéskor titokzatos suhogás hallatszott az ágak között. A helyi várúr elmesélte, hogy az ókori népek szent fának tartották a hársfát, amely gyakran a falvak közepén állt és fájának gyógyító tulajdonságai voltak. Azt is mondta, hogy a gonosz szellemek kerülik a hársfák illatát, és soha nem bújnak el a hársfa koronájában.

Az öreg hársfa lombkoronája az egykori Klinzer-kastély alapfalai fölé tornyosul, ami a korábban virágzó mühldorfi acélgyártásról tanúskodik.

I. Frigyes, akit az olaszok vörös szakálla miatt Barbarossának neveztek, 1122 körül született, és a Stauferek uralkodóházából származott. 1152-ben német-római király, 1155-ben pedig a Római Birodalom császára lett.

I. Frigyes császár, azaz „Barbarossa”, egyszer visszatért a keresztes hadjáratból bátor harcosaival és megpihent a szurdokban. Kimerülten elaludt a „Barbarossa-asztalnál”, miközben néhány katona virrasztott. Az ördög hamarosan megjelent nekik, majd üldözte őket. A varázslatosan gyönyörű szurdokösvény mentén megtudhatjuk, hogyan végződik a történet. (Bár szerintem ez egy másik történet, mint amit a szurdokban olvashatunk...)

A harcosok kora reggel itt kerestek menedéket a folyami szellemekkel való éjszakai harcunk után, és pihentek. Egy öregasszony jött és amikor látta, milyen szánalmas állapotban vannak a harcosok, különféle gyógynövényekkel etette meg őket a táskájából, és lám: azonnal jobban érezték magunkat és hamar begyógyultak a sebeik is. Kérdezték, honnan szerezte a gyógynövényeket, de azt válaszolta: nagyon sok gyógynövény van itt, csak meg kell keresni őket. Van egy speciális is, amely segít a beteg császáron, ha abból adtok neki. Tehát ez volt az első a négy varázsszer közül, a gyógynövény, de mire meg akarták kérdezni, hogy pontosan hol találják, az öregasszony hirtelen eltűnt. Valaki megtalálja?

A túraút mellett meredek vízlépcsőn csobog lefelé egy patak vize.

A harcosok amikor erre a helyre értek, hirtelen egy furcsa szellem állta útjukat: ősi ruhába volt öltözve és olyan fegyvereket hordott, amilyeneket még soha nem láttak. A kelták hercege vagyok - kiáltotta fenyegető hangon - és ez a domb a sírhalmom. Ide csak az léphet be, aki tiszteli az erdő fáit és állatait. A harcosok biztosították, hogy nem fognak bántani egyetlen élőlényt sem, legyen bármilyen kicsi is, ezért elengedte őket. De úgy tűnt, nem bízott bennük teljesen, amikor visszafeküdt a sírjába. Úgy tűnt, mintha a hegyről a szúrós tekintetével követte volna a betolakodókat.

A harcosok a patak parton gyönyörűséges, fiatal lányokkal találkoztak, akik a vízben fürödtek. Kik vagytok ti? - kérdezték és a lányok válaszoltak: Mi olyan lányok vagyunk, akik ismerik a víz titokzatos erejét. Reménykedve kérdezték őket: ismertek olyan vizet is, ami meggyógyítaná a királyunkat? Bólintottak, és egy szent forráshoz vezették a harcosokat – ez volt a második varázsszer, amit kerestek. Nedvesítsétek meg vele a királyotok ajkát - mondták -, akkor újra folyni kezd a vére. De meg kell ígérnetek nekünk, hogy tisztán fogtok tartani minden patakot és folyót, ami az utatokba kerül.

Ez a kis épület talán valamilyen vízierőműhöz tartozik. A falán van egy térkép, amin megnézhetjük a szurdok elhelyezkedését és a visszafelé vezető kerülőutat.

A szent forráshoz érve a harcosoknak eszébe jutott, hogy Barbarossa császár egykor arról beszélt, hogy a folyók jelentik a határt világunk és a túlvilág között minden nép számára. Áhítattal nézték a víz felszínre törését, szinte élőnek tűnt a patak. Hullámainak csobogásában hangokat és halk nevetést hallottak.

A víztől felfrissültek és a már szükségtelen páncéldarabokat hanyagul a vízbe dobták. Mit csináltok? - kiabálta egyik társuk - szavunkat adtuk a víz szent lényeinek, hogy tisztán tartjuk az utunkba kerülő patakokat. Ők azonban nem hallgattak rá és még az ételmaradékokat is maguk mögé dobva folytatták a duhajkodást. Aki nem hiszi, nézzen bele a vízbe, és találja meg a maradványokat, amelyekkel nem csak a katonák szennyezték be a vizet.

A harcosok tovább haladtak a szurdokban, azonban azok, akik beszennyezték a patakot, hamarosan szörnyű szomjúságot éreztek. Szomjukat azonban a víz sem csillapította, az ivás nem segített. Hamarosan elértek egy kis házhoz, ahol egy öreg remete lakott. Réges-régen ide vonult vissza a világ nehézségei elől és egyszerű létet élt. Szívesen adott inni, de még ez sem oltotta a harcosok szomját. Aztán megláttak egy furcsa állatot, akit a remete tartott magánál és megkérdezték, mi az. Ez egy tűzszalamandra, misztikus állat, ami nemcsak a földön és a vízben tud megélni, hanem a tűzben is. Ha egy beteg belélegzi a szalamandra füstjét, visszatér az életereje.

Rögtön tudták, hogy a szalamandra a harmadik gyógyító erő, ezért egyikük kikapta a remete kezéből a szalamandrát és a tűzbe vetette, hogy a császár belélegezhesse a füstöt. Ez tényleg segített, Barbarossa azonnal mocorogni kezdett, bár még nagyon gyengén. A remete azonban káromkodott és kiabált, hogy a szurdokban meg fogják kapni méltó büntetésüket. De a harcosok kinevették és továbbmentek.

Eddig tartott a széles kövesút, innentől kezdődik az igazi, vadregényes ösvény. A szurdok hivatalosan április 1. és október 31. között látogatható, de igazából télen sem zárják le, csak az átjárás saját felelősségre történik. (Mondjuk szerintem nyáron is.)

A legendából kicsit visszatérve a valósághoz: a patak vizén régen több malom is működött. Andreas Klinzer, aki már nem tudta megakadályozni a malmok hanyatlását, a turizmusban a jövő nagy lehetőségét látta. 1899-ben 800 méter hosszú ösvényt épített ki a szurdokon keresztül, amelyen a turisták csodálatos természeti látványban gyönyörködhettek.

Az ösvény mellett sok kisebb-nagyobb vízesésen keresztül csobog lefelé a patak hűs vize. Meleg nyári napokon jól esik a hűsölés a szurdokban, sőt aki bírja, meg is fürödhet a jeges vízben.

Hát, a következő állomásnál durva dolgok történtek.

A remete házát elhagyva, miután néhány lépést tettek a szurdokban, azok a katonák, akik megsértették a vizet, jajgatni és siránkozni kezdtek. És pár perc múlva kővé és fává változtak. Kemény büntetés érte őket. Évszázadok óta még mindig látni az arcukat és végtagjaikat a sólymok sziklájában, ha elég alaposan megnézzük.

Ebben a sziklában kell keresni a kővé dermedt katonákat.

Az a kevés katona, akik nem váltak fává vagy kővé, folytatták az útjukat a szurdokban. Sietniük kellett, hogy a legnehezebb részen átérjenek még sötétedés előtt, mert akkor ismét feltűnnek a vízi szellemek, kelta hercegek, boszorkányok és varázslók. Kis pihenőt tartottak és nagy szerencséjükre felfedeztek egy barlangot, amelyben csillogó kő feküdt. Ez lesz a negyedik gyógyító dolog. Ráfektették a kőre a királyt, aki hamarosan kinyitotta a szemeit.

Barbarossa életre kelt, de még mindig a szurdokban voltak, ahonnan sötétedésre ki kellett volna érniük.

És itt ránk is egy nehéz szakasz vár. A tériszonyosokra mindenképpen. Az eredeti, 1899-ben épített fahidak az idők során már tönkre mentek, ezért Mühldorf polgármestere új hidakat építtetett a szurdokba. Természetesen acélrácsból.

Persze nem vészesen magas, de azért átlátni a lépcsőfokok között. Tériszonnyal kihívás itt tovább menni, de higgyétek el érdemes!

A hídról újabb vízesésekben gyönyörködhetünk.

A híd után hatalmas sziklák között vezet tovább az ösvény.

Visszanézve látszik igazán, mekkora is ez az acél szerkezet.

Ahogy Barbarossa átvezette megmaradt katonáit ezen a szikla kapun, a nap eltűnt a hegyek mögött. A gyülekező sötétségben iszonyatos üvöltés támadt mögöttük. Vissza akartak fordulni, de megjelent egy nagy, magányos alak és elállta az útjukat. Maga az ördög volt. Dühösen taposott az egyik lábával, amelyen ló patája volt, égő nyomot hagyva a földben. Nappal még ma is ott látható a nyoma a kövek között.

A katonákon úrrá lett a pánik és elmenekültek ebből a szűk hasadékból, a Démonok Urával a sarkukban.

Nekünk viszont nem kell sietni, nagyon szép ez a rész.

A sziklás rész után újabb acélhídon kelhetünk át a patak felett.

Az egymásra borult sziklák között pedig felfedezhetjük az ördögöt.

A másik oldalon nagyobb vízesés dübörög.

Igen, az út erre megy tovább. Kissé sziklás a talaj, nedves időben csúszhat is.

Még egy falépcső és hamarosan a szurdok végéhez érünk. De előtte még van egy látványos hely.

A sziklák között a másik oldalról is találunk egy kis képet, mely bemutatja a harcosok és az ördög közötti küzdelmet.

A maradék harcos és a király a sötétben, az utat csak fáklyáinktól megvilágítva, lélegzetvisszafojtva értek el erre a helyre, amelyet már az ókori népek is szent helynek tartottak. Nagy megkönnyebbülésünkre még az ördög sem mert ide jönni. Így hát itt maradtak, és Barbarossa, aki éppen megmenekült a haláltól, lehajtotta fáradt fejét arra a kőasztalra, hogy aludjon egy kicsit. Ám míg császárunk aludt, az ördögnek sikerült ravaszsággal és csellel kicsalnia a harcosokat ennek a szikla túlnyúlásának biztonságos rejtekéből, és azonnal letaszította őket a mélybe.

Mielőtt az újabb falépcsőn felmennénk a szikla alá, előbb térjünk le balra, a kis ösvényre a lépcső mellett.

A kis ösvény ugyanis egy hatalmas vízeséshez vezet. Fantasztikus ereje van, csodálatos hangja és jó energiák veszik körül. A vízesések mellett amúgy is érdemes jó mélyeket lélegezni, mert a vízesés erősíti az immunrendszert és csökkenti az allergiás panaszokat. A levegő gazdag a vízesésből felszabaduló negatív ionokban, ez pedig pozitívan hat a testre, a lélekre és a szellemre egyaránt.

A jó energiák ellenére, miközben videóztam is a vízesést, mintha kissé mozgott volna alattam a hatalmas szikla, amin álltam. Nem tudom, hogy csak a víz dübörgése tette, vagy amúgy is billegett, vagy Barbarossa próbált megijeszteni, de kicsit sikerült neki. Kíváncsi vagyok, más is érzett-e ilyet a helyszínen?

Aztán a vízesés után a falépcső egy hatalmas, kiugró sziklához vezet fel.

Itt található Barbarossa asztala. Ez a szurdok vége.

Amikor végre felvirradt a nap, már azt hitték, hogy túljutottak a veszélyen, de aztán a reggeli első napsugárral megjelentek azok a varázslatos figurák, akikkel az úton idefelé találkoztak: a gyógynövényes asszony, a kelta herceg, a vízi-lányok és a remete. Komoran gyülekeztek e hely körül, és átkot mondtak Barbarossára: itt kell aludnia ezekben a hegyekben, amíg évszázadokkal később egy vándor követi a nyomát, és megtalálja a négy gyógyító varázsszert. A császár csak úgy váltható meg, ha egy vándor életet lehel Barbarossa páncéljába. A történet elmesélőjének ezt nem szabad megtennie, mert ennek a szurdoknak nyughatatlan szellemévé tették - arra a sorsra jutott, hogy újra és újra elmesélje történetüket. Ki lesz hát az a nemes vándor, aki megmenti Barbarossát?

Bizony, ebbe a páncélba kellene életet lehelni. Ha megtalálnánk a megfelelő gyógynövényt, a forrás vizét, a tűzszalamandrát és a csillogó követ, akkor biztosan sikerülne. Nekem nem ment, mert siettem, hiszen közeledett az est, a nap már lenyugvóban volt és én is ki akartam jutni a szurdokból még a sötétedés előtt. :-)

Mindenesetre a nagy szikla alatt tűzrakó helyet és bogrács tartó szerkezet is találni, úgyhogy aki ráér, piknikezhet is e szent helyen, ahova még az ördög sem merte betenni a lábát patáját.

A kőasztallal szemben pedig indul a visszafelé vezető kerülőút, amin az öreg hársfa közelébe érhetünk vissza. De akinek tetszett a szurdok, az visszasétálhat arra is.

Remélem kedvet kaptatok egy szurdoktúrára, és ha erre jártok, megkeresitek Ti is a Barbarossaschlucht-ot. És próbáljátok meg ki is szabadítani Barbarossa szellemét, hátha nektek sikerül.

A szurdok igazából egész évben szabadon látogatható, belépő díj nincs. Azért a látogatás tavasztól őszig javasolt. A körtúra kényelmesen kb. 90 perc alatt tehető meg. (Én siettem, én egy óra alatt visszaértem az autóhoz.)

Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

Az információk egy része a https://www.tourismus-muehldorf.at/sport-freizeit/wandern/barbarossaschlucht/ weboldalról, a legenda pedig a kihelyezett táblákról származik.