kiránduló

Nyár, Görögország, Kréta. Soha nem gondoltam volna, hogy egy krétai kirándulás során két dolog fog hiányozni, de nagyon: kamásli és hágóvas. Vagy legalább egy cipőre húzható szöges talp. Krétán még tavasszal is havasak a hegyek, hihetetlen kontrasztot adva a napfényes tengerparttal. De hogy ennyire? Sajnos a csúcstámadás meghiúsult, de az élmény feledhetetlen. Ha egy tengerparti nyaralás közben sok havat is szeretnétek látni, Krétára menjetek! Irány az Ida hegy!

Hol található? Görögországban, Kréta szigetén, a sziget közepe táján, a Psiloritis hegységben. Térképen ITT.

A hegység a Nyugat-Krétán, Rethymno régió közelében található, és az utolsó parkolóhoz ilyen szép, szerpentines úton juthatunk fel. A kilátás viszont egyre szebb, a kisebb hegyek között rálátni a tengerre is. Lent zöldellő a táj, vannak erdők, mediterrán cserjék, sok olajfa.

Egyre feljebb érve láttunk már hófoltokat a hegyoldalakon, aztán egy hótolót is. Krétán... Nem mindennapi látvány. (Nekünk.) :-)

Aztán egyszercsak elfogyott az út, még mielőtt a parkolóhoz értünk volna. Persze az út mellett otthagyott autóknál már elgondolkodhattunk volna, hogy nem véletlenül vannak ott. Így aztán mi is kénytelenek voltunk a havas rész előtt, az út mellett leparkolni, és innen már gyalog folytatni az utat a hegy felé.

Talán az olvadás is besegített, hogy a hó elkezdett "lefolyni" a hegyoldalról, így betemette az utat.

Kréta három fő hegyvonulata közül a Psiloritis rejti Kréta legmagasabb hegyvidéki területét, ahol a Mount Idi (avagy Timios Stavros) 2456 méter magas! A hegyvidék Psiloritis Natural Park vagy Psiloritis UNESCO Global Geopark néven is ismert.

Majd megláttuk lent az épületeket. Állítólag azok mellett van nagy parkoló, idáig lehet feljönni autóval (nyáron), innen indul a túraút fel a hegyre.

A kövek között persze egy csomó tavaszi virág nyílott. Ez talán olyan, mint nálunk a hóvirág, ahogy elolvad a hó, már ki is nyílik.

Meg lett a túrautat jelző kis tábla is. Állítólag egy szerpentines, sziklás, köves túraút vezet fel a csúcshoz, amit megmászni nem kis teljesítmény.

Most azonban mindent hó fedett, így mehettünk toronyiránt bármerre, mert nem látszott az ösvény.

Nem tudom próbáltatok-e már hóban hegyet mászni túrabakancsban... nem könnyű. Bár valakinek a nyomában haladni már nem annyira vészes, de eléggé bele kellett nyomni a bakancs orrát a hóba, hogy ne csússzon meg. Ha tavasszal mentek Krétára és megmásznátok egy hegyet is, akkor készüljetek fel ennyi hóra. Ja, és kevés bakancs van, ami nem ázik be ekkora hóban...

A hegységhez számtalan krétai legenda kapcsolódik, mely szerint még a legfőbb Isten, Zeusz is járt ezen a tájon.

Amikor a hó után odaértünk ehhez a sziklás szakaszhoz, azt hittük itt már könnyebb lesz. Tévedtünk. Ezeken a sziklákon mászni felfelé szintén nem könnyű. Közöttük szúrós bokrok, görgő kövek nehezítik a haladást.

Itt én lemaradtam. Csak, hogy az arányokat is lássátok, a sziklás részen, középen ott mászik egy ember világos színű nadrágban. Talán látható... Kb. hangya méretű.

Az Idi csúcson kívül még tovább négy csúcs emelkedik 2000 méter fölé: a Koussakas, a Vouloumenou, a Stolistra és az Agathias.

A csúcsról igazán lenyűgöző a 360 fokos panoráma, ha nem takarják felhők a tájat, akkor Heraklionig is ellátni. Délre pedig a Líbiai-tenger partvonala is kiválóan látszik.

Ameddig én felmentem, a tenger már onnan is látszott. A fotó nem adja vissza, szabad szemmel sokkal szebb volt a kilátás.

Az Idi csúcson egy aprócska, ősi múltú kis kőkápolna található, ami zarándok hely is. A Szent Keresztről elnevezett kis épület azonban csak hosszas, órákig tartó gyalogtúrával érhető el.

Lenézve láttam, hogy mások is elindultak meghódítani a csúcsot, majd közelebb érve kiderült róluk, hogy ők bizony síelők. Mivel Krétán sífelvonó nincs, igy aki síelni szeretne, kénytelen gyalog felmenni.

Borzasztóan elszántnak kell lenni, mert felfelé kb. 2-3 óra mászás, aztán lefelé 10 perc csúszás és kész.

Lefelé viszont már sokkal könnyebb volt, a hó jól megfogta a lábam, és elképesztő sebességgel sikerült haladni. (Nem úgy, mint nyáron, amikor az apró kövek elgurulnak az ember talpa alatt, ezért óvatosan kell menni.) Viszont ha eddig nem lett vizes az ember alulról, akkor most tuti. Itt hiányzott nagyon egy kamásli. Illetve kettő. A nadrágom kb. térdig lett vizes, a bakancsba meg a bokám mellett beleolvadt a hó. 

A lenti épületekben régen valami étteremféle is működött, elhagyatott üdítős hűtők még mindig vannak. Egy nagy, kandallós helyiségben asztalok, székek, a másikban matracok maradványai láthatóak. Persze lehet, hogy csak télire zárt be és nyáron újra élettel telik meg a völgy.

A hegy oldala elég meredek. Aki felment a csúcsra azt mondta, hogy a csúcs közelében egyre nehezebb lett a mászás, mert a meredek hegyoldalon a hó alatt jég volt, így egy óvatlan mozdulatra akár métereket csúszott vissza, és nem volt mibe megkapaszkodni. Ha tavasszal, hóban másznátok meg az Ida hegyet, hótalpat vagy valami csúszásgátló szöges rátétet vigyetek a bakancsra, és a hegyes végű túrabot (hótányérral) is nagy segítség. Meg a kamásli! Az is fontos! :-)

Újabb csapat síelő kezdte meg a mászást a csúcs felé. Minden elismerésem az övék. Sok szenvedés egy kevés élvezetért...

A Psiloritis hegységben barlangokat is találunk. A környék legismertebb barlangja az Ideon, más néven Idaion Antros barlang, melyben már az ókori népek is meghúzták magukat. A régészek több ezer éves ékszereket, ősi fémtárgyakat is találtak a barlangban. Egy másik neves barlang a Kamares cseppkőbarlang (Kamares Cave). Sajnos mindkettőhöz komolyabb túrázás szükséges a Psiloritis szívében.

Hogy az arányok is láttszanak, a négy síelő ott van a kép közepe táján. Hát még elég sok van nekik hátra felfelé...

Én meg kihasználtam a napsütést, és a kis házikó előtti székre ülve megszárítottam az alaposan beázott, vizes bakancsomat. Meg a lábamat. Bár sütött a nap, azért volt szél is, így a kapucnis pulcsi, vagy sapka viselése indokolt volt. Viszont megfelelő magas faktorszámú naptejjel is készülni kell már tavasszal is, mert a fehér hóról visszaverődő fényben csúnyán le lehet égni.

És most nézem a fotót, hogy mennyire narancsos színű a hó. Ez valószínűleg afrikai eredetű homok lehet, ami rárakódott a hóra. Vagy helyi, hiszen Kréta sziklái között is eléggé vörös a talaj. Viszont a helyszínen nem tűnt fel, ott mintha fehérebb lett volna a táj. :-)

Ha megmásznátok a hegyet bármikor, innivalót mindenképpen vigyetek magatokkal (főleg nyáron sokat), mert út közben forrás nincs, a büfé meg bizonytalan, de inkább nincs az sem. Tehát az egész napos túrához elegendő folyadékot, és némi ennivalót is cipelni kell.

A hegy egyik csúcsán obszervatórium is működik, mely nem csupán az eget fürkészi, hanem meteorológiai állomásként is funkcionál.

Ha nem is ilyen sok havat, de hófoltokat még akár nyáron is találhatunk a magasabb részeken. Láttam nyári fotókat is, ahol havasak a hegycsúcsok.

A Psiloritis hegység egész Görögország 10 legmagasabb hegyvidéki területe közé tartozik. Kréta legmagasabb pontja a 2456 méteres magasságával a 9. legmagasabb görög csúcs.

Kréta második legmagasabb csúcsa a Lefka Ori, azaz Fehér-hegységben található Pakhnes (Pachnes), ami mindössze 4 méterrel alacsonyabb az Idi csúcsnál, tehát 2452 méter magas.

Hát ők sem erre készültek, rövidnaciban és sportcipőben a hóban. Szerintem nekik is nagy élmény volt. :-)

És érkeznek a síelők is lefelé. Bizony itt nincs több kör, leértek, visszamentek az autókhoz, levetkőztek és ők is indultak le a hegyről. Pedig ha legalább egy sífelvonó üzemelne, biztosan hatalmas kereslet lenne rá. Igazi kuriózum lehetne Kréta szigetén.

Remélem kedvet kaptatok egyrészt egy Krétai utazáshoz, másrészt ha már ott vagytok, akkor egy kis hegymászáshoz is. A közeli városokból lehet, hogy indítanak ide (vagy másik hegyre) szervezett túrákat is busszal, vagy dzsippekkel, így nem kell vezetni sem odáig, csak élvezhetjük a krétai tájat.

És ami még itt apró érdekesség volt, hogy a menedékházaknál, ahol vártam a többieket, mindig fújt a szél és hűvös volt, aztán átjöttünk a hegy másik oldalára, ahol az autó állt, ott meg nem fújt a szél és már áprilisban is elég meleg volt. (Főleg, hogy rendesen fel voltunk öltözve.)

Az olvadó hóból pedig kis patakok indulnak, melyek egész komoly szurdokvölgyeket alakítottak már ki a hegy lábánál. Ilyeneket is mutatok hamarosan. Tehát folytatása következik más érdekes helyekkel, strandokkal, szurdokokkal és Kréta főbb látnivalóival. Tartsatok velem a jövő héten is!

Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!  

Az információk egy része a https://kretasziget.hu oldalról származik, ahol minden fontos dolgot megtaláltok Krétával kapcsolatban.