kiránduló

Újabb, nyáron is működő libegőt mutatok, aminek ráadásul több érdekessége is van. Az egyik az, hogy menet közben tetőt húzhatunk a fejünk fölé. Persze, aki jár síelni, ismerheti a kék vagy sárga lecsukható tetős sífelvonókat, de ezek nyáron ritkán üzemelnek. Kivéve ezt! A Hochkarbahn libegő nyáron a kirándulók százait szállítja a hegyre, miközben megvédi őket az időjárás viszontagságaitól is. Mutatom milyen!

Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztriában, Lassing település mellett indul a Hochkarra vezető út, és a libegő a panorámaút végénél van. Térképen ITT.

Az alsó állomás körül hatalmas, ingyenes parkoló található. Akkora, hogy nyáron legfeljebb különleges, hegyi rendezvények alkalmával telhet meg. Bááár, ez a kép nyáron, egy sima keddi napon készült, délelőtt 11 körül, és akkor is elég sok autó volt a parkolóban. 

De mi is ez? Ez egy kétsebességes ülőlift (Sesselbahn). A folyamatosan haladó drótkötélpályán sok-sok 4 személyes ülőke jár körbe-körbe. A végállomásokon azonban az ülőkék a gyorsabb szállító-kötélről "lejönnek", és egy lassabb sebességű drótkötélen mennek tovább körbe és fordulnak vissza, miközben a tető felnyílik, és le-, illetve felszállni lehet. Mint a kis-kabinos felvonóknál. Csak ez egy libegő.

De kezdjük az elején. A libegő nyáron hétfő kivételével minden nap üzemel, reggel 9 és délután 4 között. Azonban ha pont hétfőn, vagy 16 óra után nézünk rá a libegőre, csak az üres drótköteleket látjuk.

Ilyet eddig csak kis-kabinos felvonónál láttam, ahol nagy tároló hangárokba éjszakára eltüntették a kabinokat, mint pl. Murau mellett a Kreischbergen.

A Hochkarbahn-nál azonban nem látszik semmilyen nagy hangár, ahova elférne ennyi ülőke. A hosszú, szürke betonfal akár hangár is lehetne, de nincs összeköttetésben a drótkötélpályával. A hátrébb lévő emeletes, ablakos (szintén különálló) épületben pedig pénztárak, irodák és egyéb helyiségek vannak.

Reggel azonban, ahogy felkel a nap, kezdődik a varázslat. Megindul a drótkötél, és hamarosan előkerül az első ülőke, amit aztán a többi is követ a hegy irányába. Talán a napsugarak csalták elő őket. :)

Majd körbeérnek, felkerül a drótkötélre mind, és nyitásig még pihennek kicsit. Várják a kirándulókat. Aztán 9-kor beindul a gépezet.

Télen külön épületben sok kassza várja a sok síelőt. De mivel nyáron azért nincsenek annyian, így csak a libegő kezelőfülkéjében lehet jegyet venni. Jegyvásárlás után a forgókapun átlépve a négy beengedő kapunál várakozni kell. A kapukra nagy betűkkel ki van írva, hogy önműködően nyílik, ne tolják, mégis sokan saját erővel próbáltak átjutni rajta. (Persze a kapuk nem teljesen önműködően nyílnak, hanem a kezelőfiú nyitja őket, amikor a következő üres ülőke megérkezik.)

A kapuk után feltűnő színekkel fel van festve, hogy merre menjük, hova álljunk, hogy pont a hátsónk alá érkezzen az ülőke. Nem bonyolult, csak kicsit figyelni kell.

Ha viszont senki nem ült fel a libegő üléseire, akkor egy szerkezet szépen lassan, automatikusan csukja a lábtartót és a tetőt.

A kezelő személyzet ha látja, hogy szükséges, beszállásnál segítenek is, megfogják az ülőkét, amíg ráhuppan az ember, vagy lelassítják, akár meg is állítják az egész libegőt. (Idősebb kirándulók és kisgyerekes családok érkezésekor több ilyet is láttunk.)

Szóval megérkezik az ülőke, csüccs, lábtartó lehajt és kezdődik a repülés.

A lábtartót kötelező lehajtani, a tetőt azonban nem muszáj, a kettő egymástól függetlenül működik. Az üres ülőkéken a visszafordító szerkezet automatikusan nyitja és csukja a lábtartót és a tetőt, azonban amelyikben ülnek, ott az automatika se nem csuk, se nem nyit.

A tető nyáron is véd az esőtől vagy a hideg széltől, de azért erősen korlátozza a kilátást. Ezért jó idő esetén nem nagyon csukja le senki. A lecsukott tetejű ülőkék mind üresek.

A libegő nem megy túl magasan, és mivel ülni lehet, lábtartó is van és kapaszkodni is van miben, így a tériszony nem lehet akadálya a kipróbálásnak. Ráadásul hangtalanul suhanni a fák között, a sziklák mellett, a bokrok fölött nagyszerű élmény.

A megszállottabb túrázók persze gyalog mennek fel. A libegő alatt jól jelzett túrautak mennek, sőt a csúcshoz több közül is választhatunk idő és erőnlét függvényében. Vannak könnyebbek, nehezebbek is.

És közeledik a "repülés" vége, ott a felső állomás, ahol ki kell szállni. Itt még az oszlopokon villogó táblákkal jelzik, hogy a lábtartót tartsuk lecsukott állapotban. Még ne akarjunk kiugorni. :)

De aztán hamarosan elkezdhetünk szedelőzködni, hiszen a libegő (jó esetben) fent sem áll meg, csak lelassul, hogy ki tudjunk ugrani az ülésből.

Persze a kezelők itt is figyelik az érkezőket és idősebbeknek, illetve kisgyerekkel érkezőknek segítenek. Ők is megfogják az ülőkét, vagy akár le is állítják a libegőt.

Aztán itt is fel van festve, hogy kiszállás után merre hagyjuk el az üzemi területet.

Télen, síléccel talán kicsit egyszerűbb, hiszen leugrás után csak lecsúszunk a dombról, gyalog meg szedhetjük a lábunkat. De tényleg nem vészes a kiszállás, nem kell tőle félni.

Az ülőke persze már fordul is vissza, és indul lefelé. Mi meg felfedezhetjük, hogy mi van a hegyen.

A hegység legközelebbi csúcsa az 1808 méter magas Hochkar, kb. 20 perc túrával érhető el. De a másik irányban is van látnivaló, az antenna tornyon túl. Egy 360 fokos panorámát ígérő körút a kis ház körül, egyik oldalon függőhíddal és kilátóval, a másik oldalon fémrácsos úttal a sziklák mellett. A kilátás lélegzetelállító, bár tériszonyosoknak beparázós a hely, de érdemes körbemenni.

A libegő felső állomása 1773 méteres magasságban található, innen is csodálatos a panoráma.

És egy kis várakozás után az is kiderült, hogy mire jó a libegő egyetlen teherszállító függője, azon kívül, hogy gondolom a sört is azzal küldik fel a fent lévő étterembe. Jött egy bácsi, majd a tehergondolán megérkezett a sárkányrepülője.

Természetesen a libegőt ekkor is megállították, így ezen a libegőn egyáltalán nem kell pánikolni, ha menet közben megáll, mert ez itt elég sűrűn előfordul. De annyival is tovább élvezhetjük a kilátást, a napsütést, a szél zúgását és a "lógást". :)

Aztán ha már mindent megnéztünk a hegyen, indulhatunk lefelé is libegővel, hiszen a lefelé út mindig sokkal csodásabb, a kilátás miatt.

Itt fent nincs külön beengedő kapu, csak a jegyen lévő vonalkódot kell beolvastatni és a forgón átmenni, aztán a nyilakat követve a felfestett helyen várni az ülőkét.

Aztán jöhet ismét a repülés lélegzetelállító panorámával.

Szerencsére az út nem túl rövid, van idő nézelődni. Kb. 10 perc.

Technikai adatok:

• völgyállomás: 1482 m
• hegyállomás: 1773 m
• szintkülönbség: 291 m
• a pálya hossza: 1097 m
• üzembe helyezés éve: 1995
• gyártó: Girak (elektronika: AEG)
• átlagos emelkedés: 27,9 %
• legnagyobb emelkedés: 75,9 %
• hordozó drótkötél átmérő: 38 mm
• oszlopok száma: 11 db
• ülések száma: 88 db (de nyáron csak 42 volt fent)
• menetidő: kb. 10 perc (megállásokkal)
• sebesség: 4,5 m/s
• sebesség az állomásokon: 1,21 m/s
• maximális kapacitás: 2400 fő/óra

A technikai adatok a lift-world.info oldalról és a helyszínen kitett tábláról származnak.

És hamarosan leérünk a völgyállomáshoz. A következő kép alapján is megállapítható, hogy az alsó állomáson semmilyen nagyobb hangár, tároló helyiség nem látszik, de akkor hova teszik az üléseket éjszakára? (Nem, a bal oldalon lévő garázs nincs összeköttetésben a libegővel. A túlsó végében a jegypénztár és az irányító helyiség található.)

Nade következik a leérkezés, a lábtartó nyitás, és a nyilakat követve a távozás.

Jegyárak (2017):

Hegy VAGY völgymenet:

• felnőtt: 13,50 Euro
• gyerek: 9 Euro

Hegy ÉS völgymenet:

• felnőtt: 19 Euro
• gyerek: 12,50 Euro

Gyerek jegy 7-16 éves kor között váltható. 6 év alatt ingyenes.

De! Ha akár egyetlen éjszakát is a Mostviertel és/vagy a Mariazell-i régió partnerszállásain töltünk, kapunk egy névre szóló kedvezménykártyát (Wilde Wunder Card) az itt tartózkodásunk idejére, amivel több mint 50 látnivaló, attrakció és program kereshető fel ingyenesen. Többek között a Hochkarbahn is egy alkalommal ingyenesen vehető igénybe fel és le, a kártyát felmutatva.

A libegő nyáron az alábbiak szerint üzemel:

• május végétől június 15-ig csak hétvégéken 9-16 óra között
• június 15-től szeptember 17-ig hétfő kivételével naponta 9-16 óra között (hétfő szünnap!)
• szeptember 17-től október végéig ismét csak hétvégéken 9-16 óra között

A libegő csak szép idő esetén üzemel. Nyáron a Hochkar Alpenstraße ingyenes. (Ez az a 9 km hosszú, szerpentines panorámaút, ami Lassing mellől indul és a libegő völgyállomásánál ér véget.)

És végül nézzük, mi történik délután, 4 óra után, az üzemidő végén.

Kinyílik a garázskapu és kiderül, hogy a tároló hangár a föld alatt van.

A megfelelő célszerszámmal átállítják a váltót ...

... és megfordítják a menetirányt. Innentől pedig az ülések szépen betolatnak a garázsba.

A szállítókötélről leakadva egy fékekkel ellátott lánc továbbítja az ülőkéket le a lejtőn, a föld alatti hangárba.

A drótkötélről pedig szépen lassan elfogynak az ülések, már csak lefelé jönnek, és látszik is a teherszállító után, az egyes számú ülőke lesz az utolsó.

Ennél a libegőnél kiderült hát, hogy mi történik az egész napos üzem végén, hová teszik a gondolákat éjszakára, és hogy tulajdonképpen miért jó, ha kétsebességes az ülőlift is (külön van a szállító- és a visszafordító kötél).

Ha Alsó-Ausztria Mostviertel régiójában jártok, feltétlenül menjetek fel a Hochkar panorámaúton, mert rengeteg látványos turistaút vezet a libegők között, mellett, fölött, alatt, és általában mindenfelé a Hochkar-on. Közben próbáljátok ki ezt a nyáron is üzemelő libegőt is. Persze nemcsak a túrautak és a libegő miatt érdemes ide jönni, de a többi látnivalóról majd a következő bejegyzésekben mesélek nektek! :)

És ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.