kiránduló

Magyarország egyik kiemelkedő turisztikai látványossága a fertődi Esterházy kastély. Nem véletlenül, hiszen Esterházy (Fényes) Miklós jelmondata az volt: „Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!"  E mondat jegyében épült fel az ország legnagyobb és legfényűzőbb barokk-rokokó kastélya a Fertő-tó nádrengeteggel szegélyezett lápos, vadban gazdag vidékén. Érdemes ellátogatni Fertődre, hiszen ott állni a díszudvaron és átélni a kastély méreteit, aztán sétálni a szobákban és átérezni letűnt korok pompáját elképesztő élmény. Aki volt már, nosztalgiázzon velem, aki még nem volt, az remélem kedvet kap a fotók láttán. Időutazásra fel! Lássuk a magyar kastélyt, mely a bécsi Schönbrunn és a párizsi Versailles méltó párja!

Hol található? Magyarországon, Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron és Győr közötti 85-ös főúttól Fertőszentmiklósnál lekanyarodva 4 km. Térképen ITT.

Érkezhetünk busszal is, akkor a "Fertőd, gránátosház" megállóban kell leszállni. A vonat Fertőszentmiklóson áll meg, ahonnan a kastély kicsit több mint 3 km, vagy egy másik vonalon Fertőszéplak-Fertőd megállóhelyen, ahonnan kb. 1,5 km a kastély.

A kapu mellett nagy térképen átnézhetjük a fő látnivalókat. A narancssárgával lejöltek az épületek. És alul kékkel jelölték a nagy parkolót, ami a "főút" túloldalán van, kb. 80-100 méterre a bejárattól és fizetni is kell a parkolásért.

A kastély több irányból megközelíthető, hiszen a parknak oldalkapui is vannak, de azért a legszebb elölről, a főút felől, ahonnan a gyönyörű kovácsoltvas kapun keresztül rögtön a díszudvarra jutunk.

A kaput Melchior Hefele építész tervezte. A tiroli születésű Hefele a klasszicizáló késő barokk építészet jelentős mestere volt. Eszterháza kovácsoltvas díszkapuját Hefele tervei alapján Johann Karl Franke kovácsmester készítette. A kert kovácsoltvas oldalkapuit is az ő munkái. Franke az aranyozott díszkapuért 2631 rajnai forint 36 krajcár, a két oldalkapuért összesen pedig 2840 forint 24 krajcár fizetséget kapott. Ez jelentős összegnek számított, de ebbe bele kell kalkulálni, hogy a segédeit is fizetnie kellett. Továbbá a műhely felállítása és a nyersanyag beszerzése is sok pénzt emésztett fel.

A kapun belépve a gyönyörű díszudvarra jutunk, melyet a kastély épületszárnyai fognak körbe. Ezt a kastélyt a "magyar Versailles”-nak is nevezik, ami azért lássuk be kissé túlzó (bár megközelíthetjük onnan is, hogy kicsi, sárga, savanyú de a miénk), viszont Esterházy Miklóst valóban lenyűgözte XIV. Lajos udvara, illetve a versailles-i kastély, (és mivel ugye megteheti) ezért ő is valami hasonlót álmodott ide.

A nagy kapun belépve balra találjuk a pénztárat, ahol megválthatjuk a jegyünket a kastélylátogatáshoz. A kastély belső terei vezetett túrák keretében látogathatók, a vezetések indulási időpontja a pénztárnál van kiírva. (Vezetések német és angol nyelven is indulnak - a magyar mellett.)

A park és a rózsakert viszont ingyenesen látogatható.

A díszudvar eredetileg nem kertként, hanem ünnepi aktusok – például főispáni beiktatás, fogadási felvonulás – helyszíneként szolgált, s ezért a 18. században nem volt növényzettel beültetve. Sőt, még 2010-ben sem. Az akkori fotóimat nézegetve meglepve láttam, hogy bizony az udvar egészen máshogy nézett ki még 10 éve is, mint most.

A belsőudvar neobarokk díszkertté emelése először a kastély 1959-es részleges helyreállítása, majd a 2010-11-es felújítás során történt. Ma mértanilag kialakított parterek pázsitjai, a bejáratoknál elhelyezett dézsás növények és szezonálisan kiültetett többezernyi virág üde színei fogadják a kastélyba érkezőket.

A fertődi Esterházy-kastély hazánk legnagyobb, különleges építészet- és művészettörténeti értékű barokk-rokokó műemlékegyüttese. Fénykorát az építtető Esterházy „Fényes” Miklós idején, a 18. század második felében élte. Falai közt hangzottak fel először a bécsi klasszicizmus atyjának, Joseph Haydnnak halhatatlan művei, operaházának színpadán táncolt a klasszikus balett megteremtője, Jean-Georges Noverre. „Fesztinjein” (ünnepségein) a kor minden jelentős képviselője megjelent, többek közt Mária Terézia és családja, Pável Petrovics Romanov nagyherceg (1796–1801 között orosz cár), XV. Lajos francia királyt képviselve a strassbourgi érsek és bécsi követ Rohan Guémené herceg, de a „két Amerika hőse” Francisco de Miranda tábornok is.

A patkó alakú főépület emeletes nyugati szárnyában egykor az Esterházyakkal rokon családok (Weissenwolfok, Stahrembergek, Grassalkovichok, stb.) lakosztályai sorakoztak, de a főbejáratig futó földszintes térsorral (nyugati patkó) összekapcsolva itt kaptak helyet a különböző hercegi gyűjtemények (például a könyvtár és a porcelán gyűjtemény), s emellett néhány inasszoba is. A szárnyból nyugat felé húzódó hosszú, nagy belmagasságú tér volt a képtár, melyben a műalkotások száma – a krónikák szerint – 350 körül lehetett. A kastély fénykorában a keleti épületszárny emeletén is kialakítottak vendéglakosztályokat, de ezen a részen inkább a hercegi udvart kiszolgáló (garderobe, fegyverraktár stb.), a földszintes részen (keleti patkó) pedig az ellátó terek (konyha, cukrászda, stb.) voltak jellemzők. A képtár pandanjaként itt ugrott ki a keleti park felé a képtári szárny méretével egyező télikert. A főépülethez tartoznak még közvetlenül a főbejárat előtti út túloldalán álló a gránátosházak, melyeket a hercegi testőrség számára emeltek.

Az oldalt kihelyezett padokon meg is pihenhetünk, gyönyörködhetünk az udvar pompájában, és élvezhetjük a szökőkutak vízcsobogását.

A gazdag architektúrájú főépület karéjában a szobrászati kompozíciók domináltak: a tér centrumában és az oldalszárnyak grottáiban vizet köpő, sárkányölő jeleneteket ábrázoló szökőkutak vannak.

A kastély kezdetben csak egy emeletes volt, a második emeletet és a középső részt koronázó ún. belvedert csak később, 1775 és 1778 között építették fel.

A központi rész koronája, a Belvedere (olasz, nyers fordításban: szép kilátó) hatalmas méretű tere az emeleti Díszterem és Zeneterem fölött húzódik. (Részben feltárt falképei valószínűsítik, hogy egykor lugasszerűen, gazdag növényi ornamentikával volt kifestve.) Ablakaiból kitekintve tárul elénk a barokk szerkezetét még őrző parkrendszer hármas alléja és kelet–nyugati tengelye a fasorokkal.

A fertődi Esterházy-kastély, a hajdani Eszterháza rokokó díszlépcsője a kastély Észak felé néző díszudvarában emelkedik és az I. emeleti díszterem előterébe vezet. Ha azt gondoljuk, hogy a rokokó építészetnek ezt a remekművét naponta használták, akkor tévedünk. Mivel a díszterem (és a hozzá vezető előtér) csak bizonyos alkalmakkor volt használatban a díszlépcsőt is csak ritkán vették igénybe. Funkciója inkább a reprezentáció volt.

Ezen a 2010-es fotón is nagyon szépek a szobrok és a korlát. De ...

A lépcső építésének története elsőre egyértelműnek tűnik: 1959-ben, amikor felújították az egyik lépcsőfok hátsó felületén bevésve megtalálták az 1768-as évszámot, ami nyilvánvalóan elkészültének az évét jelöli. Akkoriban a kastély még csak egyemeletes volt, ahogy egy valószínűleg 1768 és 1772 között készült rajzon is kivehető.

A díszlépcső mögött, az épület belsejében található egy másik lépcsőház is: a belső főlépcsőház. Ide egy olyan ajtón át juthatunk be, ami a díszlépcső mellett nyílik. Ez a belső lépcső szintén a díszterem előterébe vezet. Falait rokokó díszítőfestés borítja, amit legutóbb 2011-ben restauráltak. Ezt a lépcsőházat is 1768 körül alakíthatták ki.

De nézzétek csak mi változott azóta? Lámpákat kaptak a kis puttók, és az aranyozás is megújult.

És akkor nézzük mi van bent, milyen körülmények között élt itt "Fényes" Miklós és családja.

A kétemeletes kastélyegyüttes főépületének középső traktusaiban helyezkednek el a reprezentatív terek és lakosztályok. A földszint a hercegi használatú térsorok és díszterek szintje, míg az emeleten a fejedelmi lakosztályokat és centrumukban az uralkodói pompát mutató – a díszudvari kétkarú lépcsőn is megközelíthető – dísztereket találjuk. A természeti környezettel való együttélés szép példája, hogy a földszinti hercegi lakosztályok minden terméből ki lehet lépni a déli nagy parkba vagy a kamarakertekbe, s ugyancsak a kertekre néznek az emeleti szobák kis kilépő erkélyei. A térszervezés másik jellegzetessége, hogy a keleti oldal a hölgyeké (földszint: hercegnéi-, emelet: királynői lakosztály), a nyugati pedig a férfiaké (földszint: hercegi-, emelet: fejedelmi lakosztály).

Tükör van a kis asztalon, akkor ez csak a hercegnői lakosztály lehet... :)

A szalonban felszolgálták a teát, és igen izgalmas dominóparti folyhat... Külön felhívnám a figyelmet az asztalka kis kihúzható oldalfiókjaira, amiken a dominókat tárolni lehet! (Szerintem ötletes.)

A fertődi Esterházy-kastély fűtését a 18. században díszes cserépkályhákkal és kandallókkal oldották meg. A kályhák fűtését – a begyújtással járó korom és piszok főúri szobákba, díszterekbe kerülését elkerülendő – a cselédfolyosókról nyíló kis ajtókon keresztül oldották meg, amelyek a tűzterekbe nyíltak. A kályhákat a szobák sarkaiban állították fel, így egy tűztérből több helyiség fűtését is meg tudták oldani.

A fertőd-eszterházai Esterházy-kastély hercegnéi lakosztálya előszobájában látható falfestések az 1760-as évek második felében készültek. A kor egyik legnépszerűbb európai irányzatát, a kínaizáló vagy chinoiserie divatot követik. A kínaizálás a földrajzi felfedezéseknek és a kialakuló világkereskedelemnek köszönhetően a 17. század utolsó harmadától söpört végig Európán. Az eszterházai falképek megrendelője, Esterházy „Fényes” Miklós herceg a távol-keleti luxustárgyak kereskedelmének egyik központjában, Hollandiában, a leideni egyetemen tanult, de a kínaizáló divattal Európa-szerte találkozott.

Az Eszterházán láthatókhoz hasonló, fehér alapon kék kínaizáló dekorációk leginkább a hollandiai Delftben gyártott kínaizáló fajanszokat, illetve magukat a kínai porcelánokat, vagy a 17–18. századi európai úti beszámolók illusztrációit követték. A divat azonban japán, koreai, közel-keleti, vagy akár dél-amerikai motívumokat is felhasznált, ezért az ún. „kínai” motívumok elég vegyesek. Előszeretettel kölcsönöztek hozzájuk elemeket a korabeli színház, azon belül a vásári komédia világából is. Ezek a különböző motívumok Eszterháza hercegnéi előszobájában is keverednek, de leginkább a 18. századi európai színpadok fantáziavilágát idézik.

A sala terrana a kastély földszinti, hercegi lakosztályainak különös varázsú dísztere. Télikertszerű kialakításával átmenetet képez az épület és a kert között, hosszanti tengelye a park észak–déli tengelyében áll. Déli kijárata egyúttal a nagy park hármas vue-rendszerének fókusza is.

Mennyezeti freskóciklusa mitológiai szerelmi történet Ámorral, s talán a hercegi pár „égi szerelmének” a megjelenítése is. (A bécsi akadémián tanult Wolfgang Köpp munkái.) A ciklus középső három mezőjében a puttók tartotta virágfüzérek az építtető Esterházy „Fényes” Miklós herceg német monogramját formálják: F. N. E. = Fürst Nikolaus Esterházy. Az áttört pillérekkel tagolt tér falait gazdagon díszített, lüszterezett ezüst- és aranylapokkal bevont, gazdag virágfüzéres rokokó stukkó ékesíti, mintegy behozva a belső térbe a természetet. Padozata eredeti fehér carrarai márvány. Fűtése padlófűtés volt, az oszlopok tövében lévő rácsokon áramlott a terembe a meleg levegő. A keleti és nyugati falmezők tükrös grottáinak aljában található vörösmárvány medencékben vízi világot imitáló, növény és állatfigurákkal komponált szökőkutak voltak.

Egyedülálló ugyanakkor már Eszterháza puszta elhelyezkedése is Kelet és Nyugat határán: maga a főépület a francia kastélyépítészet legkeletebbre merészkedő képviselője; a Fertő-tó viszont, amelynek mocsarai között az eredeti vadászkastélyt felépítették, egész Eurázsia legnyugatibb sztyeppei tava. Szinte jelképes, hogy a Nyugat és Kelet megosztottságát jelképező Vasfüggöny is a közvetlen közelben húzódott évtizedeken át; s hogy az osztrákok számára a Fertőzug ma is a pusztai romantikával, a Kelet "begyűrűzésével" egyenértékű, míg a mai Magyarországon épp Eszterháza az egyetlen hely, ahol valaha is tartós otthonra lelt a nyugati kultúra egyik vezető géniusza.

Ugyanakkor Haydn jelenléte mégis nemzeti kultúránk, közelebbről a magyar főúri rezidenciális kultúra része és csúcsteljesítménye abban az értelemben, hogy egy művelt és zenei, valamint általában véve kulturális tekintetben rendkívül eredeti és koncepciózus magyar arisztokrata egészen tudatosan épített ki udvartartásában egy a kor legmagasabb színvonalán álló zenekart, majd operatársulatot, s bízott meg a vezetésével egy Joseph Haydnt. Azt a Haydnt, akit világhírű, ünnepelt zeneszerzőként is meg tudott tartani, s akinek nem csupán kenyéradója, hanem kamarapartnere is lehetett. Mindez pedig akkor is magyar zenetörténet, ha Haydn itt komponált zenéje csak kevés és felszíni magyar elemet tartalmaz.

Esterházy Miklós herceg hálószobáját 1767-ben alakították ki a kastély középrészében, a földszinti díszteremből Nyugat felé nyíló volt hercegi lakosztályban. A szobán ugyanaz a bécsi mesterkör dolgozott, mint a kastély többi részén. Közülük név szerint Johann Friedrich Schroth szobrászt, Johann Michael Reiff stukkátort, Bonaventura Corvetta aranyozót és Andreas Sedlmayr aranyozót ismerjük. A kastély középrészében berendezett másik három díszlakosztályhoz hasonlóan a hercegi lakosztályt is a korabeli előírásoknak megfelelően alakították ki. A hercegnek az építészeti divaton túl ugyanis a társadalmi elvárásokhoz is alkalmazkodnia kellett. Eszterháza közép-európai, leginkább német közvetítéssel a francia mintákat vette át. Így a földszinti díszteremből, a sala terrenából nyílt a hercegi lakosztály előszobája. Utána következtek a szalonok, majd végül a hálószoba. Miklós herceg továbbá e mellett hozta létre a kínai lakk-kabinetet.

Különleges dísztárgy ez a lámpának látszó... na mi ez? Bizony ez egy óra. Látjátok hogyan mutatja az időt?

A hercegi hálószobát fényes felületűre polírozott, fehér krétával „mázolt” faborítással látták el. A burkolatba kis képecskéket foglaltak bele, amelyek az istenek szerelmeit ábrázolták. A fehér felület ragyogása a legdrágább anyagokat, a márványt és az alabástromot idézte fel, amit aranyozással gazdagítottak. Ez a fajta falkialakítás a közép-európai kastélyépítészetben elterjedtnek számított. A herceg ágyát égszínkék selyemdamaszttal húzták be, amit aranyfonalból készített hímzésekkel díszítettek. Ez egy francia, ún. lit à tros dossiers típusú ágy volt. A bútort a fallal párhuzamosan helyezték el és egy fallal párhuzamos támlával is ellátták, míg két rövidebb oldala is támlás volt. Felette baldachin emelkedett, amiről függönyök lógtak le. Ezeknek az volt a szerepük, hogy éjszaka – miután elhúzták őket – a gyakran hűvös szobában melegen tartsák az ágyat.

A színválasztás sem volt véletlen: a kék-arany kombináció az Esterházy család címerét idézte. Az egész hercegi lakosztály ezt a színt kapta, minden bútort égszínkék selyemdamaszttal húztak be. Ez az eljárás is a korszak jellegzetességei közé tartozott: egy-egy lakosztálynak vagy szobának megvolt a saját színe, a szöveteket, bútorhuzatokat, függönyöket, falborításokat egyazon színvilágban tartották.

A hercegi ágy akkor pusztult el, amikor a II. világháború végén a helyi lakosság és a Vörös Hadsereg kifosztotta a kastélyt. Magát a helyiséget 1961-ben újították fel, amikor a régi falburkolat megmaradt elemeinek a felhasználásával kialakították a rekonstruált falborítást. Ebből már hiányoznak a régi falburkolatba befoglalt kis festmények. A mennyezet négy sarkában található kis festett képeket azonban sikerült megmenteni: ezek fáziskép módjára a fáklyát emelő, a nyilazó, a vesszőjét kilőtt és a boldogság koszorúját felmutató Amort, a szerelem istenét ábrázolják. Ezeket legutóbb 2005-ben restaurálták, amikor a hercegi ágy rekonstrukcióját is elkészítették.

Az elsősorban családi használatú kastélykápolna a díszudvarról, a hercegi lakosztályból és a fejedelmi traktusból egyaránt megközelíthető. Ovális alakú, márványborítású teréhez az emeleten és a földszinten is karzatok csatlakoznak.

Mennyezetfreskója a kor „Regnum Marianum” eszmekörében fogant: Szent István felajánlja az országot Szűz Máriának. Alkotója a dísztermi mennyezetfreskót is megfestő Joseph Ignatz Mildorfer, a stukkó kereteket Johann Michael Reiff formázta. A szakrális teret páduai Szent Antal tiszteletére szentelték fel, az eredeti – 1945 körül elpusztult – oltárkép is őt ábrázolta. A jelenlegi oltárkép Jézus égi küldetését örökíti meg Félix Leichertől. A kápolna helyreállításának minőségét 2001-ben Europa Nostra-díjjal ismerték el. A mennyezeti freskó azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent István, Magyarország első királya Szűz Mária pártfogásába ajánlja Magyarországot (Patrona Hungariae). Az államalapító Szent István országfelajánlásáról Hartvik győri püspök 12. században írt legendája emlékezik meg. Eszerint a király ezt öt nappal halála előtt, 1038. augusztus 15-én tette meg. Ez Nagyboldogasszony napja, a római katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe. A Hartvik-legendára alapozva alakult ki a 17. században az a nézet, hogy Magyarország mindenkori oltalmazója, sőt birtokosa Szűz Mária. Valószínűleg tehát nem lehet véletlen, hogy Esterházy herceg ezt a jelenetet örökíttette meg kastélykápolnája kupoláján. Hiszen a Magyarország legbefolyásosabb családjának feje, a Királyi Magyar Nemesi Testőrség tagja és fényes katonai karriert befutó főnemes volt.

A kápolna eredeti oltárképét 1945-ben a megszálló szovjet hadsereg elégette. Ez a kastélykápolna tituláris szentjét, Páduai Szent Antalt ábrázolta Szűz Mária társaságában. Feltehetőleg egy itáliai, vagy itáliai tanultságú mester műve lehetett. Minden felszentelt római katolikus templomnak vagy kápolnának van egy tituláris szentje, azaz védőszentje. Ez az a szent, akinek az épületet a védelmébe ajánlják. Páduai Szent Antal a 13. században élt. Portugál származású ferences szerzetes volt. A szegények védőszentje. A kápolnáról készült 1940 körüli fotón is látható, hogy az eredeti oltárképen jellegzetes attribútumával, azaz ismertetőjegyével, karján a gyermek Jézussal ábrázolták.

A kápolnát a II. világháború végén bekövetkezett pusztítások után 1998 és 2001 között restaurálták. Ekkor a 19. században lebontott laternát is rekonstruálták. A kupolafreskó helyreállítását Pintér Attila és Radukov Angel restaurátorok végezték el.

A kápolna után pedig megérkezünk a díszterembe.

A díszterem 1767-ben, előtere pedig 1768 körül lett kész. A mennyezeti képet Josef Ignaz Mildorfer, a bécsi képzőművészeti akadémia professzora festette csakúgy, mint három évvel korábban a kastélykápolna kupolafreskóját. A dísztermen jól látható, hogy kialakítása és berendezése vagyonokat emésztett fel. A költségekből néhány részösszeg fennmaradt, így Mildorfer fizetségének a nagyságát is tudjuk: 500 rajnai forintot kapott a munkáért.

A kandallók Langwieder műhelyében készültek salzburgi márványból. Georg Stollenbergerrel bécsi asztalossal ajtótokokat és konzolasztalokat gyárttattak 543 forintért, Leopold Wolff udvari tükörkészítő pedig 8952 forintért szállította le a tükröket. Az ajtó- és ablakkereteket valószínűleg Christoph Schönlaub gyártotta 390 forintért. Az öt csillárt 2000 forintért Josef Palmer Csehországból szállította.

Az „Apolló diadala” címet viselő mennyezeti freskó középpontjába a nap került, de már Vulcanus ajándékán, a magas kocsin, amelyen minden nap megteszi útját, hogy világosságot vigyen a földnek. E kocsinak aranyból volt a tengelye és a rúdja, sőt a kerék talpának külseje, küllői sora ezüstből. A szerszámokat egymás mellé rakott topázok és gyöngyök díszítették, melyek ragyogó fényben tündököltek a nap visszasugárzásától. Amikor Aurora, a hajnal kinyitja a pirosló kelettől bíborszín ajtaját, s rózsáiról az ég aljára vörös fény vetődik, eltűnnek a csillagok, s utoljára Lucifer a hajnalcsillag is távozik. Apolló, látva a világ pirosodását, parancsot ad a gyors Hóráknak, hogy fogják be a tüzet okádó, ambrózia nedvével jóllakott lovakat.

Eredetileg a keleti és a nyugati falon lévő összesen négy képkeretben Wolfgang Köpp olajfestményeit helyezték el. A képek a görög mitológia egyes jeleneteit ábrázolták: Európa elrablását, Vénuszt és Adóniszt, a fürdőző Vénuszt, valamint Apollót és Daphnét. A II. világháború végén ezek a képek elpusztultak, a díszterem pedig romos állapotba került. Az 1950-es évek elején terményeket tároltak benne. A műemléki felújítás csak 1957-ben kezdődött el. Akkoriban azonban nem pontosan restaurálták a teret. A teljes rekonstrukcióra 2010–2011-ben került sor. (A fotó még 2010-ben, valószínűleg a rekonstrukció előtt készült.)

A II. világháború után a berendezést is széthordták. Korabeli leírások és archív fotók is tanúskodnak arról, hogy a teremben eredetileg nyolc karosszék, négy kanapé és nyolc zsámoly állt. Ezek a luxusbútorok egy garnitúrát képeztek. 2014-ben sikerült ebből a garnitúrából visszavásárolni hat karosszéket és hat zsámolyt. A műtárgyak külföldön bukkantak elő. Ezt a garnitúrát még kiegészíti két karosszék és két zsámoly másolata, ami magántulajdonban van és letétként látható a kastélyban.

Az ablakokból pedig szép kilátás nyílik a kastély parkjára.

A díszterem után további, szépen berendezett szobákon halad keresztül a vezetés.

Herceg Esterházy "Fényes" Miklós, mint a Magyar Királyi Nemesi Testőrség parancsnoka, Mária Terézia rendelete alapján 120 fős (5 évfolyam, évfolyamonként 24 fővel) kiképző intézményt működtetett itt. A vármegyékből delegált nemes ifjak a katonai ismereteken kívül olasz, francia, német és latin nyelven tanultak. Az európai műveltség és kultúrtörténet magas szintű megértésére és élvezetére is megtanította az ifjakat a nívós oktatógárda: a zenét Joseph Haydn, az építészetet Hefele Menyhért, az irodalmat Bessenyei György irányításával ismerték meg. Az oktatómunkát is segítették a kastély gazdag gyűjteményei: könyvtára, képtára és metszetei. A 25 évesen vármegyéikbe hazatérő ifjak magukkal vitték birtokukra az európai kultúra ismeretét, így ma már észrevétlenül beépült Eszterháza hatása a magyar kultúrtörténetbe.

Az Esterházy család legendás alakja I. „Fényes" Miklós herceg, Eszterháza megépítője. Az „Eszterházi tündérvilág" az 1770-80-as években érte el csúcspontját: Haydn zenéje és számos művész közreműködésével rendezett ünnepségek közepette - amelyek egyikére Mária Terézia is ellátogatott - „Fényes" Miklós létrehozta a „magyar Versailles"-t. 1778-79-ben 1200 saját katonájával tábornagyként háborúzott II. József császár mellett Bajorországban, ezért a császár a hercegi rangot a család minden tagjára kiterjesztette.

Unokája, II. Miklós herceg túl szerette volna lépni nagyapja pompáját és a kismartoni kastélyt empire stílusban átépíttette. Ő vásárolta össze a világhírű képgyűjteményt, amely ma a Szépművészeti Múzeumban látható. Bajorországban megvette az edelstetteni kastélyt és birtokot, miáltal német-római birodalmi herceg lett. 1809-ben - állítólag - Napóleon felajánlotta neki a magyar koronát, amit visszautasított. 1814-15-ben a Bécsi Kongresszuson az egész európai diplomáciai testületet pompásan megvendégelte.

Halála évében azonban oly magasak voltak az adósságok, hogy a birtokok zálog alá kerültek. Unokája, III. Miklós rákényszerült a kincsgyűjtemények egy részét a magyar királyi államnak eladni. Csak 1898-ban sikerült IV. Miklósnak a zálog utolsó részletét kifizetni.

A kastély fénykora Esterházy „Fényes" Miklós haláláig, 1790-ig tartott. Ezt követően a család Kismartonba helyezte át székhelyét, s az elkövetkező évtizedekben a kastélyt csak ritkán használták. 1902-ben Esterházy IV. Miklós herceg feleségével, gróf Cziráky Margittal visszaköltözött a helyreállított kastélyba. Ezekben az években ismét Eszterháza lett a család első számú rezidenciája, s bár a hercegné halála (1910) lezárta ezt a rövid fénykort, a család 1945-ig a kastélyban lakott.

Sajnos a második világháború után a népi köztársaság kárpótlás nélkül kisajátította az összes magyarországi birtokot. A fertőd-eszterházai kastély is állami tulajdonba került, fénye megkopott és évtizedekre álomba merült.

A II. világháború után a kastély berendezését széthordták, falai között mezőgazdasági kutatóintézet működött, helyiségeit irodáknak, raktárnak, géptároló-színnek használták. Az 1950-es évek második felére kikerültek a traktorok és a gabonás zsákok a kastély termeiből, és elkezdődött az a munka, amelynek eredményeként - Joseph Haydn halálának 150. évfordulójára - 1959-ben múzeum nyílt az épületben.

A felújítás 2010-ben már megkezdődött, a díszudvar felől már egészen szép arcát mutatta a kastély, azonban hátulról, a park felől még valóban kicsit megkopott és az álomból még fel nem ébredt formája volt. Mára azonban már elkészült a teljes rekonstrukció, és a kastély hátulról is csodaszép.

A kastély mellett találkozhatunk magával Esterházy "Fényes" Miklóssal is, ahogy épp a parkot szemléli. Vagy esetleg vár valakit?

Talán éppen udvari zeneszerzőjét, Joseph Haydn-t várja, hátha komponált neki pár új, gyönyörű dallamot. De siet is már a zeneszerző, hóna alatt hegedűjével.

Joseph Haydn és Eszterháza két elválaszthatatlan név az európai zene történetében. A nagy osztrák zeneszerző aktív korszakának mintegy a felében, 1766-tól 1790-ig itt lakott, és az év legnagyobb részét itt is töltötte.

Amit ma számunkra a klasszikus stílus - mindenekelőtt a szimfónia és a vonósnégyes - jelent, az döntő részben itt, a világ zajától távol, Haydn keze alatt kovácsolódott ki. Mindez Eszterházát egy történelmi pillanatra az európai magas-kultúra egyik centrumává tette. Magyarországnak ez a pontja néhány évtizedig - mint Párizs, Velence vagy Bécs annyi évszázadon át - olyan központ volt, ahonnan a zene fejlődését több emberöltőn át döntően befolyásoló, sőt forradalmasító impulzusok sugároztak ki Európa minden tájára.

Vonósnégyes-œuvre-jének több mint a felét, továbbá ötvenvalahány szimfóniáját - egészen az Oxfordi szimfóniáig - itt, a ma is álló Muzsika-házban komponálta Haydn, s ezek a művek, köztük a méltán népszerű Búcsú-szimfónia, az itteni kastély pompás zenetermében hangzottak fel először.

A kastély két oldalán elterülő, alacsony kerítéssel elválasztott, eredetileg szobrokkal és vázákkal díszített geometrikus kertek a herceg és a hercegné földszinti magánlakosztályaihoz kapcsolódtak. A 18. században szintjük süllyesztett volt, bennük dézsában nevelt narancs, citrom és egyéb délszaki növényeket helyeztek el. A 19. század első felében tájképi jellegű kerteket létesítettek itt kanyargó utacskákkal és cserjecsoportokkal. A ma látható, hatalmasra nőtt tiszafák ugyan már nem tükrözik Anton Umlauft 1903-ból származó neobarokk tervének eleganciáját, a sajátos növényzet érdekes aurát teremt.

A kastély barokk parkjának fénykora Esterházy „Fényes" Miklós herceg idejében volt. Ekkor a kastély két oldalán lévő hercegi és a hercegnéi lakosztályhoz szobrokkal és kővázákkal díszített kamarakertek kapcsolódtak. A kaviccsal felszórt díszudvart szökőkutak díszítették. A 300 hektáros parkban szobrok, szökőkutak, vízesések, mitológiai istenekről elnevezett mulatóházak és kínai pagoda szolgálta a szertelen rokokó pompát.

A Lés-erdő nevében is a vadászatra (les) utaló, de az 1760-as évektől a mulatókert részévé vált erdőt ma a helyi erdészet kezeli. Az egykori építmények, sétányok, szobrok mára eltűntek, csak a lúdlábszerűen szétágazó három fő nyiladék és néhány másik sétány maradt fenn. A nyiladékok fasorainak belső ágait nemrég visszavágták, hogy a park térszerkezete ismét érvényesülhessen. Így a középső nyiladék végén jól látható a szomszédos Fertőszentmiklós templomának tornya. Az egykori Bagatelle nevű, fából épített kínai pavilon helyén ma egy, az 1980-as években épült „kínai" vendégház áll.

A ma is csaknem 200 hektár alapterületű kertkompozíció struktúráját a kastély fókuszából (Sala Terrena, nyári ebédlő) kiinduló három sugárirányú látványtengely („lúdláb"-allé) szabja meg, amelyek a parter (nyitott barokk díszkert) mögött a nagy kiterjedésű mulatóerdőben, fácánosban és vadaskertben folytatódnak.

Magát a kastélyt is eleve úgy helyezték el, hogy főbb tengelyei környező falvak templomainak irányába essenek. A korábbi hímzéses partert (barokk ruhák hímzésmotívumaira emlékeztető minták bukszusból kiültetve) 1775 körül alakították át virágszegélyes gyepes parterré (vagyis virágágyakkal szegélyezett, utakkal felosztott szabályos gyepfelületekké), valószínűleg Jakoby tervei szerint. Ezt 40 szobor, száznál több dézsás narancs- és citromfa, 40000 virág (minden hónapban kicserélve!), valamint kővázák és szökőkutak díszítették.

A díszkert mögött elterülő, ahhoz szorosan kapcsolódó mulatóerdő szélén két mesterséges vízesés (ún. kaszkád), beljebb pedig Diana és Apolló, Fortuna és Vénusz temploma, több szökőkút, rózsakert, valamint egy kínai mulatóház (ún. Bagatelle) épült, amelyek az előkelő látogatók többnapos szórakoztatását szolgálták a kastély közelében épült Bábszínházzal és Operaházzal együtt.

A park központi és leglátványosabb része, kamarakertekhez hasonlóan túlnőtt tiszafáival az Umlauft-féle neobarokk kompozíció maradványa. Először Anton Zinner tervezett ide egy négyszögletes táblákból álló hímzéses partert bukszusból kiültetett motívumokkal az 1720-as években. „Fényes" Miklós herceg ezt előbb megnagyobbíttatta, majd 1775 körül teljesen átalakíttatta - valószínűleg Jacoby tervei szerint - egy gyepes parterré, amelynek tábláit szobrok, vázák, virágágyak szegélyezték, és szökőkutak díszítették. A 60 ezer kiültetett virágot havonta cserélték, ami óriási költséggel járt. A 19. században a szobrok eltűntek, és csak néhány facsoportot ültettek a nagy gyepfelületen.

A 20. század elején készült, ma is látható legyező alaprajzú parterben a tiszafákkal keretezett gyepfelületeket az első világháború előtt virágok ezrei díszítették, majd a háború alatt krumplival vetették be. A partert szegélyező hármas fasort úgy nyírták, hogy az kívülről hosszú, zöld dobozként jelent meg, belül pedig kettős alagutat képezett. A közelmúltban ismét visszavágott idős fák némelyikén még ma is felfedezhető ez a forma.

A fasorok mögött baloldalt ma is látható a „kiskastély", vagyis a hercegi jószágkormányzóság épülete, valamint a vele egy tömböt alkotó, 1773-ban épült Bábszínház, amelyet a 19. században magtárrá alakítottak a mögötte álló Narancsházzal együtt.

A Bábszínházzal szemben, a parter másik oldalán (a mai angolkert területén) állt a híres Operaház, amelyben Haydn operáit bemutatták. A 19. század végén leégett, s ma csak a hozzá csatlakozó földszintes épület egy falszakasza áll a partert határoló fasor mentén.

A hercegi udvar „Fényes" Miklós halála után elhagyta a kastélyt, mely ezután egy évszázadon keresztül hanyatlott; így a híres Operaház, több más épület és a kert jelentős része is megsemmisült a 19. században. 1902-ben azonban a parkot Anton Umlauft schönbrunni császári kertigazgató tervei alapján, és Hulesch Károly hercegi főkertész vezetésével újjáalakították. A barokk park alapszerkezete továbbra is megmaradt. Az ekkor készült historizáló parkkompozíció (geometrikus neobarokk és tájképi - angolkert-szerű - részletekkel) az, amelyet nagyrészt ma is megcsodálhatnak a látogatók. Számos idős növénykülönlegesség maradt fenn ebből a korból (például mamutfenyők, gyantás cédrusok stb).

A II. világháborúban erősen megsérült kastélyt és parkját az utolsó hercegi főkertész, Porpáczy Aladár akadémikus mentette meg, aki kertészeti szakiskolát és kutatóintézetet alapított a kastélyban és a híres kertészetben. A park rendszeres gondozása és tudományos kutatáson alapuló szakszerű helyreállítása, az egykor nyírott fasorok újbóli visszavágása megkezdődött, s bár sok munka van még hátra, Eszterháza parkja mára ismét az ország egyik leglátványosabb történeti kertjévé vált.

Cziráky Margit grófnő kedvenc virága a rózsa volt, az ő kívánságára épült 1908-ban az eredeti rózsakert. A korabeli kertről készült egykori fényképek és leírások alapján történt meg a jelenlegi rózsakert rekonstrukciója. A régi rózsakertből csak az egykori lugas rendszer és a központi pavilon maradt ránk, e fontos elemek helyreállítása a helyszínen történt meg. A rózsaágyásokba 8000 rózsatő került kiültetésre. A rózsafajták kiválasztásánál cél volt, hogy a kertet Márk Gergely rózsanemesítő által nemesített fajták díszítsék, a rózsakertben az általa nemesített több, mint 600 fajtából megközelítőleg 300 rózsafajta található. A rendkívüli látvány- és illatélményt ígérő rózsakertben helyreállításra került a 220 méter hosszú, futórózsákkal befuttatott, kereszt alakú lugas, közepén a pagodaszerű pavilonnal.

Esterházy IV. Miklós feleségével Cziráky Margit grófnővel 1898-ban költözött a kastélyba, és ezzel beköszöntött Eszterháza második fénykora. Ebben az időben jelentős kertfelújítási munkálatok is folytak.

Esterházy IV. Miklós herceg és felesége, Cziráky Margit grófnő az 1902-ben elindított parkhelyreállítás során alakíttatta ki a rózsakertet. A kertek egy részének terveit az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legismertebb kertésze, Anton Umlauf készítette, a rózsakert 1908-ra készült el.

A korabeli kertet 20 000 rózsatő díszítette, 220 méter hosszú lugas rendszerrel elrendezve, középen nyolcszög alaprajzú pavilonnal. A kertben kereszt alakot formáló úthálózat futott végig.

A hercegnéi rózsakert a II. világháború és az azt követő sorsfordító idők alatt szinte teljesen tönkrement. Kipusztultak a rózsák, összedőltek a támrendszerek, elvadult minden, csak a pavilon maradt meg „hírmondónak”.

Kerttörténeti tudományos dokumentációk alapján valósult meg a rózsakert helyreállítása 2015-ben. Ma közel 8000 rózsatő pompáját élvezhetik a kertbe látogatók. A rendkívüli látvány- és illatélménnyel minden látogatót elkápráztató rózsakertben megújult a futórózsákkal befuttatott, kereszt alakú lugas, közepén a pagodaszerű pavilonnal.

A rózsakert legkedveltebb rózsa fajtái 2020 május közepére nagymértékben bevirágoztak. Több 100 méter hosszúságban látható a lugasok mentén a Mami fajta vajszínűből rózsaszínbe átmenő hatalmas virágai.

A Futótűz fajta piros,

a Crimson Glori mély bordó

és a Rozália fajta narancsszínű virágai káprázatosan szépek.

De van itt még Aranyhíd sárga...

... és Magyarok Nagyasszonya piros is.

Az utak mentén pedig Magyarország híres szülötteinek, színészeknek, színésznőknek címzett rózsákkal is találkozhatunk.

A rózsakertet belengő intenzívebb illathatás a nemesített, folyamatosan virágzó rózsáknak köszönhető.

És rózsanézegetés közben térjünk még vissza pár gondolat erejéig Haydn-hoz és az operákhoz.

A jó opera záloga az épület, a társulat, s a kitűnő darabok mellett, mindenek előtt az Opera élén álló karmester, Joseph Haydn volt. A szárnyait bontogató fiatal muzsikus 29 évesen állt az Esterházy- hercegek szolgálatába és lassan a „világi” zene minden típusa Haydn ellenőrzése alá került. Az Operaház megépítése után a zenei élet súlypontja Kismartonból teljesen Eszterházára tevődött át. Az Operaházban hetente többször tartottak előadást, amelyet a herceg bőkezűségéből bárki szabadon, ingyen élvezhetett.

Az Eszterháza életében kiemelkedő szerepet betöltő operaépület 1768 őszén nyílt meg, méltó helyet biztosítva végre az addigra már kiformálódott hercegi színtársulat és operajátszás számára. A szívének oly kedves kamaradarabok, mindenek előtt kedvenc hangszerére a baritonra komponált művek mellett, a herceg rajongott az operáért, különösen az itáliai vígoperában lelte örömét. Az igazi csemegét Haydn operái jelentették. Az operaépületet is természetesen Haydn zenéjével, A patikus című operával avatták fel. Miklós herceg megbecsült udvari zeneszerzője az évek során európai rangra emelkedett. 1773 szeptemberében Mária Terézia császárnő látogatott el Eszterházára. A császári vendég tiszteletére természetesen új Haydn kompozíciónak kellett felcsendülnie: ez adott alkalmat a zeneszerzőnek arra, hogy színre vigye az Aki hűtlen pórul jár című olasz nyelvű operáját, a marionett színházban pedig a Philemon és Baucis című német nyelvű darabját.

Az Operaház a fényes hercegi udvartartás egyik gyöngyszeme volt, s amellyel a herceg Európa-szerte büszkélkedhetett, akár a zeneértő, előkelő bécsi közönség előtt is, élén a Habsburg császári udvarral, s magával a császárnővel, Mária Teréziával. Eszterháza méltatói sokszor és sokan idézték a császárnő híressé vált szavait: „Ha jó operát akarok látni, Eszterházára kell utaznom!”

A herceg évi jövedelme vetekedett az akkori fejedelmi udvarokéval, ugyanúgy vetekedett Eszterháza kialakítása és mindennapi élete is. Az épületek, a berendezések, a műkincsek, a könyvtár, a szórakozások színhelyei, a színházak, a kert és az erdő, mind egy-egy darabkája a herceg által formált képnek. E képen keresztül a politikus és államférfi Esterházy mint művelt nagyúr, bőkezű mecénás, műértő és művész jelenhetett meg a kortársak előtt. Akaratának megvalósulását jól tükrözi a kortársak által használt egykori mellékneve: „Pompakedvelő”.

Az angol kert területét csak 1906-ban parkosították. Az 1770-as évektől e terület délkeleti sarkában állt a híres Operaház, amely a 19. században leégett. Az Umlauft által tervezett, tájképi kialakítású Angolkertet elegánsan kanyargó utak hálózták be, és számos növénykülönlegességgel gazdagították, amelyek közül ma is sok szép példány látható.

A kertrészt átszelő négyes hársfasor mentén áll a hercegi istálló igényes épülete, amelyben 1945 után mozi és művelődési ház, a közelmúltig pedig konzervgyár működött, ma pedig üresen áll.

Az Angolpark különleges látványeleme a katedrálisra emlékeztető, ágaival boltozatot alkotó négyes krími hársfasor, melynek végén a Fertőszéplaki templom tornya látszik.

A kastély északi oldalán, a kovácsoltvas díszkapuval szemben álló Gránátosházak egykor az Esterházyak hercegi őrsége számára épültek, Esterházy „Fényes” Miklós (1714–1790) idején. A család közvetlen védelmét, testőri feladatait ellátó mintegy 150 fős alakulatban válogatott, különösen jó fizikai adottságú ifjak vétettek föl, akiknél a minimálisan elvárt magasság 180 cm volt. Az őrség egyenruháját maga a herceg tervezte: sötétkék kabát piros hajtókával, fehér mellény és harisnya, valamint fekete medveprém kucsma sárga ellenzővel. A két árkádos kialakítású Gránátosház e látványos megjelenésű legénység körletéül szolgált, majd a fénykor elmúltával az uradalom vette használatba őket.

A meglehetősen leromlott barokk épületek az uniós projekt keretében újultak meg és visszakapták eredeti, 18. századi szépségüket. Hercegi őrség nem lévén, ma már a kastélyba látogatók kényelmét hivatottak szolgálni, ezért mindkettőben a turizmust ellátó funkciók kaptak helyet. A nyugati épületben színvonalas, kerthelyiséges étterem, míg a keletiben pizzéria és kávézó várja a betérőket. Ez utóbbi ház különlegessége még a helyi termékbolt, amely a Fertő–Hanság sajátos táji termékeit vonultatja fel. Ugyanitt kapott helyet az az információs pont is, ahol a szállásfoglalástól a különböző regionális rendezvényekre szóló jegyekig minden elérhető a turisták számára.

A kastély parkja és a kapcsolódó táj a barokk kertművészet legérettebb magyarországi alkotása, s egyben a barokk tájformálás európai léptékkel mérve is nagyszabású, példaértékű megjelenése. A Zinner Ferenc, majd feltételezhetően Jacoby tervei szerint formált park és tájegyüttes stílusjegyeit tekintve az európai barokk kertépítészet egyik legtisztább kompozíciója és a világ egyetlen kétfókuszos barokk tájrendszere, amelynek főbb vonalai, kompozíciós lényege és karaktert adó elemei ma is felismerhetők és rekonstruálhatóak.

Csodálatos az egész! Kint és bent egyaránt. És egy csomó mindent még kihagytam, ezért el kell menni és meg kell nézni ott a helyszínen. Aki régen volt már, annak is érdemes lehet újra felfedezni az Esterházy birtokot, mert nagyon sokat változott.

Őszi nyitvatartás október 1-től

• kedd-vasárnap: 9.00 - 17.00
• pénztár: 8.45 - 15.55
• hétfőn zárva

Kastélytúra belépő jegy árak (2020):

• felnőtt 3500 Ft
• diák/nyugdíjas 1750 Ft
• családi I. (2 felnőtt és egy 18 év alatti gyermek) 8000 Ft
• családi II. (2 felnőtt és 2 vagy több gyermek) 8500 Ft
• 6 év alatt és 70 év fölött ingyenes

Érdemes hát felkeresni Eszterházát, azaz Fertődöt és megnézni az Esterházy család legfényűzőbb kastélyát kívül - belül. De a család többi kastélya is igen látványos, viszont mindegyik nagyon más. Egyben megegyeznek, fantasztikus élményekkel és ismeretekkel gazdagodhatunk mindegyikben. Van a családi ősi vára Fraknó-Forchtenstein, ahol a kincstár minden kincset megőrzött, és csodálatos időutazásban lehet részünk a vár termeiben. Sőt háromban is. 1. várlátogatás és fegyvergyűjtemény, 2. a kincstár és 3. az ősök galériája + a családi ezüst. Aztán ott van Eisenstadtban a család másik kastélya,  ahol kiemelt figyelmet kapnak a hercegnői lakosztályok, de a kastély fénypontjai kiállítás is lenyűgöző. Itt van még külön Haydn jegy, és az utolsó hercegnőnek, Esterházy Melindának is külön kiállítást szenteltek. És van egy kisebb, reneszánsz kastély Lackenbach-ban, ahol természeti élménymúzeum várja az oda látogatókat. Az Esterházy Magánalapítvány kezelésében van még a Szentmargitbányai kőfejtő, amiről hamarosan írok majd.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk egy része a kastély saját honlapjáról származik.