kiránduló

Nyár, Görögország, Kréta. Mi jut eszünkbe Krétáról? Történelem, kultúra, gasztronómia, tengerpart és gyönyörű színek, finom illatok. Kréta sokkal többet tud, mint gondolnánk! Például csodálatos szurdokok is vannak a szigeten! És minden szurdok teljesen más, nincs két egyforma! Olyanok, mint az emberek, más külsőleg, más belsőleg, más a karakter. Ezért is érdemes többet is megnézni, mert mindegyikben van valami csodálatos. Én azért mentem vissza Krétára 11 év után, hogy eljussak a Szamaria szurdokba. Nem sikerült (zárva volt még) és ezért először csalódott voltam, de kaptam helyette négy másik szurdokot, amik kárpótoltak. Ez volt az első, a magyarra fordítva Szent Irén szurdok, amit a Szamaria szurdok kishúgának neveznek. Több szempontból még jobb is, mint a nagybratyó. Tartsatok velem, mutatom milyen!

Hol található? Görögországban, Kréta szigetén, a Nyugat-Krétai régióban, Chania-tól 43 km-re délre, Agia Eirini falu mellett. Térképen ITT.

Az út mellett meg lehet állni ingyenes parkolóban (mondjuk elég kicsi), onnan már tábla mutatja, hogy merre induljunk. (A táblára írt Sougia egy falu, ami már a tengerparton található, így a szurdoktúra után akár csobbanhatunk is egyet a Líbiai tengerben, de a szurdok után odáig még 5 km az út.)

A parkoló mellett nagy táblák is vannak kirakva, amin megnézhetjük, hogy hol vagyunk, illetve olvashatunk a szurdokról (angolul).

Itt indul az ösvény lefelé az út mellől. Ha Ag. Irini mellől indulunk, akkor a szurdokban végig lefelé fogunk menni (pár kivétellel), így azért kicsit könnyebb, mint fölfelé mászni, de egyébként bejárható a szurdok a másik irányból is.

Az út elején egy valamikori vendéglátó egység mellett megyünk el (bár lehet, hogy nyáron még most is üzemel), aztán az ösvény beér a fák közé. Szinte erdőben haladhatunk.

Az út mellett mindenfelé ciklámenek nyílnak, igaz itt nem rózsaszínűek, hanem fehérek. De rengeteg van belőle. A virág neve az ógörög cyclos (kerek) szóból ered.

Aztán leérünk a patak mellé. Igen, Krétán, bővizű patak csobog lefelé a köveken.

A szurdok ezen része simán lehetne akár Ausztriában is. Vagy másképp fogalmazok: ha csak fotókon mutatom a patakot, a hatalmas köveket és a fákat, a cikláment, akkor nem lehetne megmondani, hogy hol készültek a képek. Igaz a növényzet kicsit árulkodó, de itt is vannak platán, tölgy, juhar és fenyőfák is. Meg közöttük rengeteg leander.

Kis pihenő-helyet is találhatunk az ösvény mellett, ahol vannak padok, asztalok, csak kicsit másképp, mint nálunk megszokott.

Keskeny ösvény vezet tovább a patak mentén, majd kis fahídok át is kell kelni a patak fölött. A fára kiszögezett tábla itt is figyelmeztet: ne hagyj semmilyen nyomot a természetben, a hulladékot pedig vidd magaddal.

A patak túloldalán köves, sziklás ösvény folytatódik, ide erősen ajánlott a megfelelő túracipő, vagy akár a bakancs is.

A szurdok a klasszikus értelemben (mint Ausztriában) nem kiépített, de néhol van korlát, illetve útirányt mutató felfestés is.

Az Agia Irini szurdok a Fehér-hegység nyugati oldalán, Selino tartományban alakult ki. Nevét Agia Irini (Szent Irén) faluról kapta, amely a bejárat közelében található. A szurdok hossza 7,5 km, a séta benne kb. három órát vesz igénybe.

Egyébként a hely tényleg lenyűgöző! Hatalmas, lombos fák, fenyők, kövek között kanyargó, csobogó patak, fenyő és virágillat. Kicsit hihetetlen, hogy ez is Krétán van, a szikrázó napsütés, a türkiz tenger és a homokos strandok mellett.

A szurdok területén található egy bizánci Krisztus-templom (i.sz. 1358) és a romos Szent György-templom (i.sz. 1460). Már nem emlékszem ez melyik a kettő közül, de itt fel lehet menni egy kis ösvényen a fenyők között.

És fent, nem messze az elágazótól van valami kőből rakott épület.

Meg további épületek romjai rajzolódnak ki a hegyoldalban a kőfalakból. És itt is tele van a talaj fehér ciklámennel.

A kis kitérő után folytassuk utunkat a patak mellett, időnként átkelve a patak túloldalára. Erre már nincs híd, itt a köveken kell átlépkedni.

Újabb robosztus épület vagy építmény a patak partján, de erről nem derült ki, hogy mi lehetett.

A szurdokban időnként egy-egy oszlopon számokat találhatunk. Igazából nem sikerült kitalálni, hogy mit jelenthetnek, mert valószínűleg nem a megtett út hosszát. Mindenesetre itt van egy egyes, és ha hátulról is megnéztük volna az oszlopot, kiderült volna, hogy hatig megy a számozás. :-)

A szurdok jelentősége nagy, nemcsak a biológiai sokfélesége vagy esztétikai értéke, hanem történelmi és kulturális identitása miatt is. A szoroson belüli "Polla Spitakia" területen élő lázadók erre szöktek meg az oszmánok elől. Ezen a ponton kezdődik a "Fygou" útja, amely a szurdok menekülési útvonala volt az Omalos fennsíkra.

1866-ban 1000 nő és gyermek szökött meg az oszmánok elől ezen a szoroson keresztül.

A platánfák, a ciprusi fenyők és a juharfák között nőnek a leanderek, rengeteg rózsaszín virággal. És csodás illattal. (Sajnos áprilisban még csak bimbós volt.)

Ha a kirándulásunk előtt esett az eső, nem árt az óvatosság, mert előfordulhat, hogy vízen is át kell menni. De a köveken át lehet lépkedni. 

A szurdok helyenként 500 méter mély, meredek hegyi sziklákkal. És kőomlásokkal.

Van ahol át tudunk sétálni a kőomláson, és van, ahol nem.

Azt írják, jó jelzések vannak az út mentén. Hát... Ott a sziklán a kék nyíl és a rózsaszín pötty, az a jelzés. Végülis látszik. :-D

Egy helyen fel kell mennünk a hegyoldalba, hogy elkerüljük a völgybe zuhant hatalmas sziklákat.

Itt elég sokat kell felfelé mászni, de csak azért, hogy kicsit kimelegedjünk, hiszen a hűvös szurdokban lefelé sétálva a hideg patak mellett szinte fázhatunk is.

Itt újra van egy kis fa-korlát...

... meg keskeny ösvény a kőomláson keresztül ...

... aztán rengeteg lépcső lefelé. A lépcsők mellett pedig illatos fűszernövények: zsálya, rozmaring, kakukkfű.

Ilyen sárga virágból is rengeteg volt a szurdok egy szakaszán. Ha valaki tudja mi ez, kérem kommentelje be a facebookon. Köszi!

Megérkeztünk a kettes oszlophoz.

És utána mindjárt egy nagy pihenőhely is van.

Aztán újból át kell mennünk a patakon, itt legalább egy deszkával segítettek.

A patakban rengeteg kis vízesésen keresztül csobog lefelé a víz.

A szurdok az E4 európai gyalogút része. NATURA 2000 védett területek közé tartozik, és a Földművelésügyi Minisztérium vadrezervátumnak nyilvánította.

A szurdokban él a veszélyeztetett krétai kőszáli kecske. A sokféle mikrokörnyezet és élőhely kedvező számos más vadfaj számára is.

A köveken piros nyilak mutatják, hogy merre kell átkelni újra a patakon.

Az út pedig leander "erdőben" folytatódik. És bár a leander gyönyörű bokor, virág, azért ne felejtsük el, hogy nagyon mérgező. A növényben található oleandrin nevű glükozidát megfelelő mennyiségben fejfájás, rosszullét ellen használják a gyógyászatban. De a leander minden részében megtalálható a vegyület, mely a nagy koncentrációja miatt az emberi szervezetbe kerülve mérgezést, nagyobb dózisban halált okoz. 

Érdemes időnként megállva fölfelé is nézni, hiszen hatalmas sziklafalak veszik körül a völgyet, ráadásul igen érdekes színekben pompáznak a kövek.

Ez a fa a tanúja, hogy a völgyben időnként (vagy régebben) sokkal több víz volt, hiszen a gyökerei közül kimosta a talajt.

Viszont a nagy kövek, melyeket a gyökerek körülszőttek, most is ott vannak a gyökerek között, magasan a talaj jelenlegi szintje felett.

Bár eltévedni nem lehet, hiszen csak egy út megy lefelé a szűk völgyben, azért kövessük a jeleket.

A jelek időnként nyilak, időnként csak pöttyök, de jól látszanak a köveken.

Az Agia Irini-szurdok kiváló alternatíva a Szamariai szurdok mellé-helyett. És hogy miért? Sokkal kevésbé zsúfolt. Míg a Szamaria szurdokot napi több száz (és forgalmas időkben több ezer) kiránduló látogatja, itt csak egy maroknyit találni (mozgalmas időben pedig legfeljebb száz embert naponta). (Áprilisban senkivel sem találkoztunk!)

Tehát itt nyugodt körülmények között gyönyörködhetünk a patakban, a sziklákban, a mély völgyben.

És mi itt még nem tudtuk, de így utólag már elárulom, hogy a patakátkeléssel el is búcsúzunk a víztől. A szurdok egyik "arca" itt véget ér és a hátralévő rész kicsit más lesz.

Újabb érv a Szent Irén szurdok mellett, hogy jóval rövidebb: 7,5 km a szurdok kijáratáig, míg a Szamárián át vezető út 16 km hosszú. A szintkülönbség pedig 1230 m helyett csak 500 m körül van. Így ez sokkal könnyebb túra, főleg a térdeinknek. 

Ráadásul ez egész évben nyitva tart, míg Szamaria csak májustól októberig van nyitva. És a túraút nagy része árnyékban halad, így meleg napokon is alkalmas a kirándulásra. (Ez a fotókon is látszik, bár süt a nap, mi árnyékban voltunk.)

Megérkeztünk a harmadik oszlophoz, talán itt a szurdok fele. A fölső fele vizes, az alsó száraz. Ez a "vízválasztó". :-)

Újabb pihenő hely, és az épületben wc is van. (Hát igen, olyan, amilyen a civilizációtól messzire elzárva várható.)

Itt a patakmeder, de erre sajnos víz már nem volt benne. Lehet, hogy még korábban, tavasszal még erre is van víz, később, nyáron pedig már feljebb sincs, ezt nem tudom. Mi április közepén voltunk ott, akkor ezt volt a helyzet.

A fejünk felett a sziklák akár 500 méter magasak is lehetnek, de ezt nem nagyon érezni. A keskeny ösvény viszont időnként felmegy a hegy oldalára is, nemcsak a patakmeder mellett halad.

Azért látszik, hogy időnként karban tartják az utat, hiszen ebbe a kidőlt fába is vágtak egy átjárót.

Errefelé az út menti sárga virágot felváltotta egy rózsaszín, ez talán valamilyen zsálya féle. Nagyon jó illata volt.

Aztán visszaértünk a patakmederhez, ahol a kövekre fújt pöttyök mutatják, merre is menjünk. Így, hogy nincs benne víz, kicsit könnyebb a haladás, mintha lenne benne.

Itt megint elsüthetném azt a viccet, hogy

- Te, honnan került ide ez a rengeteg kő?
- Hát, ide hordta a patak.
- Aha, de hol van a patak?
- Szerintem elment kőért...

Mivel a napos és árnyékos részek vegyesen voltak, a fotó nem adja vissza azt a látványt, amit ott a helyszínen láthattunk. Csodás volt ez a rész is, fenyők között fenyőillat, a tűlevéllel vastagon borított talaj, a patakmeder kövei... Azért nekem egy kicsit hiányzott a víz a patakból, úgy még szebb lett volna. :-)

Megérkeztünk a negyedik számozott oszlophoz.

Még egy kis kő kerülgetés, fűszernövény szaglálás és ...

... megérkeztünk a következő pihenőhelyhez. Aki elfáradt, itt kifújhatja magát.

Fent, magasan a narancssárga sziklák tele vannak hasadékokkal, barlangokkal. Persze eléggé megközelíthetetlen helyen.

Aztán ismét a túloldalon mehetünk tovább.

A fa mögött ott kukucskál az ötödik számozott oszlop.

Vannak ilyen keskeny, magasabban futó részek is az ösvényen, ráadásul ez is apróköves, amin vigyázni kell, hogy ne guruljanak el a kövek a talpunk alatt.

Az ösvény továbbra is hol innen, hol onnan megy tovább. Az átkelési helyeket piros jelzések mutatják a köveken. (Nagyon-nagyon sokszor át kell menni a patakon.)

Nézzétek, még épített fa-járda is van! Mint egy "igazi klasszikus" szurdokban. (Na jó, nem olyan, de kicsit hasonlít.) Viszont nincs túl jó állapotban, azért ez nincs úgy karbantartva, mint az osztrákoknál.

A patak hatalmas kövei között néhol nem egyszerű átmászni. Ez is egy ilyen hely. De ettől lett kalandos ez a szurdoktúra. Hát még ha víz is lenne benne... :-)

Itt kicsit feljebb megy az ösvény, és még egy kis kapaszkodó is van mellette.

A nagy zöld-ségben, az árnyékban elbújva ott a hatodik számozott oszlop. Innen már nincs sok hátra a végéig.

Azért még botorkálhatunk kicsit a patak kavicsai között.

Érdemes újra és újra fölfelé is nézelődni, mert ezek a narancssárga sziklák is gyönyörűek.

Valahol azt írták, hogy az idegenforgalmi szezonban (áprilistól októberig) a szurdok bejáratánál (vagy kilépésnél) 2 eurós belépőt kell fizetni. A díjat az ösvény karbantartására, a szemétszállításra és általában annak biztosítására használják fel, hogy a szurdokban minden rendben legyen.

Én ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mert mi áprilisban nem fizettünk, de ettől még lehet, hogy nyáron valóban kell. Viszont nem egy nagy összeg, annyit mindenképpen megér.

És a végén egy tábla mutatja a kijáratot, fel balra a lépcsőn. Erre hagyjuk el a patak medrét.

A túra legvégén a jutalom egy kis taverna, ahol inni és enni is lehet. A nevéhez hűen a terasz tele van virágokkal, ember méretű muskátlik (hiszen itt nem kell bevinni télire), liliomok, kálák, és minden más csodás virág.

Továbbá, ha visszafelé nem szeretnénk még egyszer végigjárni a szurdokot, akkor itt tudunk szerezni magunknak fuvart is. Biztosan lesz valaki, aki visszavisz minket a parkolóhoz. (Persze némi pénzért cserébe.)

Itt is van térkép, jól látható, hogy hova érkeztünk fentről, Agia Eirini falu mellől. És az út visszafelé autóval sem egyszerű...

Remélem kedvet kaptatok egy szurdoktúrához, és ha Krétán nyaraltok, akkor nevezzetek be egy ilyen kirándulásra. Nagyobb városokban kínálnak egész napos, szervezett kirándulásokat, és van olyan, ami érinti ezt a szurdokot is. Érdemes megnézni a Szamária mellett ezt is. Vagy helyett! Hiszen gyönyörű!

A különleges krétai látnivalók sora hamarosan folytatódik. Lesznek még strandok, városok és persze szurdokok is. Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!  

Az információk egy része a következő weboldalakról származik: www.west-crete.com, www.cretanbeaches.com, wikipedia.