kiránduló

Dél-Csehország legnagyobb városa České Budějovice, melyen sokan keresztülmennek különböző más látványosságokhoz sietve. Pedig ha tudná az a sok ember, hogy milyen ékszerdobozka bújik meg a nagy, unalmas, beton ipari városnak látszó település szívében, biztosan sokkal többen megállnának itt is. Remek kiindulópontja lehet Dél-Csehország megismerésének, de magában is megérdemel pár napot ez a város. Mutatom miért!

Hol található? Csehország déli részén, közel az osztrák határhoz, Linz és Prága között. Térképen ITT.

Persze Ceske Budejovice nagy város, majdnem százezer lakossal, panelrengeteggel és ipari létesítményekkel. Aki csak átmegy rajta mert éppen Cesky Krumlovba, vagy Prága felé igyekszik, csak ennyit lát.

Én is többször átmentem már így rajta, és megállapítottam, hogy ez biztosan egy jó nagy ipari város nagy forgalommal, trolival és hatalmas lakótelepekkel. De ne ítéljünk elsőre! Ez a város kívülről ronda nem túl szép, de belülről nagyon finom! :)

Ceske Budejovice megőrizte történelmi jellegzetességeit az évszázadok során, ezzel párhuzamosan azonban modern regionális központtá is tudott fejlődni.

A Moldva és a Maltsch folyó találkozása melletti területet választotta II. Přemysl Ottokar 1265-ben egy királyi város megalapítására, mellyel hatalmát kívánta megerősíteni Dél-Csehországban a Rosenberg hercegekkel szemben.  

A két folyó az óváros mellett válik eggyé.

A várost a Felső-Ausztriából és Bohémiából származó kézművesek és kereskedők hamar benépesítették, és a kereskedelmi útvonalak kereszteződésében lévő kedvező fekvésének és a kivetett vámoknak köszönhetően gazdaságilag gyorsan fejlődött.

Az 1300-as években kezdődött a település legfontosabb épületeinek építése: a templom és domonkos kolostor kerengővel, valamint a szomszédos "sóhivatal". A város a korona iránti hűsége jutalmául kiváltságokat kapott, majd a 13. század végén, 14. század elején újabb két templom épült, valamint a várost fallal vették körül.

Ceske Budejovice-ben is megfigyelhető az a jellegzetes építészeti stílus (mint pl. Telc-ben), hogy az alul árkádos házak legfelső szintje már csak egy ál-emelet, csak olyan, mintha...

A 15. században a huszita forradalom söpört végig Dél-Csehországon – kivéve egy települést, Ceske Budejovicét, ami nagyrészt német katolikus lakossága révén feltétel nélkül hű maradt a királyhoz. Ez a hűség meghozta jutalmát, a város 4000 lakosával az ország egyik leggazdagabb és legjelentősebb városa lett. Ahogy a jómód egyre nőtt, a régi gótikus épületek lassacskán reneszánsz külsőt öltöttek az új divat szerint. Ekkor épült az új Városháza és a piac, a város számos új épülettel gazdagodott.

A 16. század újabb hatalmas gazdasági növekedést hozott az ezüstnek köszönhetően. 1550-ben indult az első hajó 125 dézsa sóval a városból Prágába a Moldván. 1560-ban a mészárszék mellett fogadó is nyílt az átutazó vendégeknek. 1569-ben saját pénzverdét létesítettek Budweis-ben, ahol a Rudolfstadt városka mellett bányászott ezüstöt dolgozták fel.

A város a harmincéves háború alatt is hű maradt a királyhoz, ezért sokat szenvedett. Az akkori erődítmények a várost stratégiailag fontos erőddé tették, 1631-ben a cseh koronázó ékszereket is itt őrizték a Szent Miklós templomban. Többször a legmagasabb tisztségviselők is a Budweis erődbe menekültek. De míg a háború nem tett nagy kárt a város épületeiben, 1641 júliusában egy hatalmas tűzvész a városnak majdnem a felét, 226 házat elpusztított. A háború után, 1648-ban kezdődött a város leghosszabb újjáépítése, mely több évtizedig tartott. A városi templom javára kolduló zarándoklatokat tartottak Ausztriába és Bohémiába, melyek során sok pénz és tárgyi adomány összejött. Például a Schlägl-i apátság főapátja 47 060 kis üvegdarabot adományozott a templom üvegablakainak felújításához.

A barokk korszak jelentősen megváltoztatta Budweis arculatát, több vallási épülettel is gazdagította.

Mária Terézia, majd II. József reformjai a 18. században a várost a környék székhelyévé tették. Ceske Budejovice további kulturális jelentőségét növelte az 1762-ben megalapított piarista rend. A piaristák egy latin oktatási nyelvű gimnáziumot is létre hoztak, ami Dél-Csehország tehetséges ifjainak képzési központjává vált. Ugyanebben az időben hozták létre a város színházát is.

A 19. századi polgárosodás ismét fellendülést hozott a városnak. 1841-ben 13 907 lakója volt a városnak és a hozzá tartozó településeknek összesen. Az uralkodó nyelv a német volt, de sokan voltak, főleg a városban, akik mind németül, mind csehül beszéltek.

A folyóparton álló valamikori sóhivatal ma már szállodaként működik.

Nagy siker volt a Franz Anton von Gerstner által tervezett lóvasút Linz és Ceske Budejovice között, melyet 1825 és 1832 között építettek meg. Modernizálták és racionalizálták a hajóközlekedést is a Moldván Prága felé. Így mind Bécs, mind Prága irányába megnőtt az áruforgalom, aminek következtében nőtt az ipar és a kereskedelem jelentősége.

1847-ben helyezték át cégüket Joseph Hardtmuth építész fiai a Bécs melletti Asparnból Budweisbe, amikor a közelben, Mugrauban grafitot találtak, és létrejött a máig üzemelő Koh-i-Noor Hardtmuth cég, mely ceruzákat és kerámia termékeket gyárt. Ez lett a város első gyára, melyben akkor 2000 munkás dolgozott.

(A kép a www.nemcsakpraga.blogspot.com oldalról származik.)

1890-ig a város németajkú volt, német szigetként maradt meg az egyébként cseh anyanyelvű területen. Ezután a csehek tömeges betelepülésével a cseh nyelvű lakosság megszerezte a többséget, de még 1918 után, Csehszlovákia megalakulása után is a polgármesterek németül beszélő személyek voltak. Azonban az 1930-as népszámlálás adatai szerint akkor már a város lakosságának csak 14 %-a volt német ajkú.

A Ceske Budejovice-i Dél-Csehországi Múzeum Bohémia egyik legfontosabb kulturális intézménye. 1877-ben alapították az egyik legrégebbi regionális múzeumként, és először a mai városháza épületében működött. Az első gyűjtemények a város polgárainak adományaiból származtak. Kicsit később pedig megépült a neoreneszánsz stílusú múzeumépület, melyet 1903-ban nyitottak meg a nagyközönség számára. Ma számos, különleges állandó és időszaki kiállításnak ad otthon. A belépő 80 Korona.

1939-ben Budweis városát a német Wehrmacht megszállta, és a Cseh-Morva Protektorátus részévé tette. 1945 után újra Csehszlovákia része lett, a német lakosság nagy részét pedig Ausztriába és Bajorországba telepítették át. 

A város továbbra is Dél-Csehország kulturális és gazdasági központja maradt. Majd 1991 óta a České Budějovice Dél-Csehországi Egyetem székhelye, 2000 óta pedig a Dél-Csehország közigazgatási központja lett.

(Az egyetem fotója az egyetem holnapjáról származik: www.jcu.cz)

Ceske Budejovice II. Ottokárról elnevezett főtere az egyik legnagyobb az országban és Európában. A területe 1,7 hektár, oldalainak hossza kb. 133 × 133 méter.

És hogy miért lett ekkora? Ceske Budejovice a Bécs és Prága között húzódó kereskedelmi útvonal mentén fekszik, ahol a középkorban hatalmas vásárokat tartottak.

A tér szélein 1265 körül mértek ki 8 méter szélességű parcellákat polgári házak építéséhez. Majd hamarosan létrehoztak a téren egy kutat és egy kivégző helyet is.

A főtéren több tucat gyönyörű reneszánsz épületet találunk, ezek nagy része a 16. században épült. A teret összesen 48 db ház veszi körül.

A tér közepén az 1720-as években épült Sámson szökőkutat láthatjuk, mely a város egyik jelképe is.

A téren a szökőkút közelében van egy szabálytalan formájú kő, ami a régi akasztófa helyét jelöli. Állítólag, ha valaki az esti sörözésből hazafelé tartván, éjfél után a kőre rálép, aznap már nem talál haza. (Ez persze valóban előfordulhat, de valószínűbb, hogy nem is annyira a kő miatt, mint inkább az elfogyasztott alkoholos italok miatt...) Azért, biztos ami biztos, nem mertem rálépni. :)

A tér érdekessége még, hogy 1915 és 1991 között, tehát 76 év alatt hétszer nevezték át. Volt Ferenc József császár tér, majd Szabadság tér, Masaryk és Žižkov tér, és a végén 1991. január 1. óta Přemysla Otakara II., azaz II. Ottokár tér.

A tér egyik kiemelkedő épülete a városháza, mely egy gyönyörű 1727 és 1730 között (át)épült barokk épület. Persze a történelme sokkal régebbre nyúlik vissza.

Biskupská és Radniční utca sarkán lévő eredeti helyről a városi irodát az úgynevezett Knollova-házba helyezték át 1417-1433 között, amelyhez a Terczebuchov-ház kapcsolódott a 15. század végén, majd a két épületet összekötötték és többször átépítették. Az 1641-ben és 1655-ben történt tűzvészek alatt az épület súlyos károkat szenvedett, miután a 18. században építették újjá Anton Erhard Martinelli építész tervei alapján barokk stílusban.

A városháza épületének három tornya van. A középső legnagyobb óratoronyban harangjáték is van, összesen 16 db haranggal, melyek 8 - 60 kg súlyúak. A harangjáték összesen 80 dalt tud lejátszani, melyeket a napszakoktól, évszakoktól, illetve eseményektől függően állítanak be.

A homlokzaton a négy polgári erény szobra látható: a Bölcsesség, a Szorgalom, a Bátorság és az Igazságosság.

Jelentős műalkotások vannak az épületben is, mint pl. az ünnepi terem freskója, illetve Josef Dietrich barokk szobrászművész eredeti szobrai.

Az épületnek két főbejárata van. Az egyiket főként esküvőkön és protokoll eseményeken használják, ezen keresztül közvetlenül a díszterembe juthatunk, a másik az udvaron keresztül az önkormányzat hivatalos irodához vezet.

És ha hihetünk a wikipedia oldalnak, akkor a városháza tetején (?) méhkaptárak is vannak, melyek mézét a hivatalos látogatások reprezentatív ajándékaként hasznosítják.

A Cerná vez a város szinte valamennyi pontjáról látható. A 16. században épült Fekete torony a város egyik jelképe. A főtér mellett áll, a Szent Miklós templom nyugati homlokzatánál. A templom harangtornyául is szolgál. A 72 méter magas toronyból csodás kilátás nyílik a városra és az egész környékre.

A torony 1549 és 1577 között épült. 1606-ban építették bele az első toronyórát.

A bejárat fölött és az ajtón is a dátum 1553. Alul kő-csigalépcsővel indul a felfelé vezető út.

A négyzet alapú torony 9 emelet magas, a 6. és a 7. emeletnél harangok vannak felszerelve, melyekből a legnehezebb 3,5 tonna.

A fotón a bal oldali harang neve Budvar, 1100 kg, 1995-ben készült és F hangon szól, a jobb oldali Marta, 1742 kg, 1723-ban készült és Cisz hangon szól.

1723-ból még két harang van a toronyban, Bumerin 3429 kg és A hangon szól, valamint Oktáva, a 434 kg-os csöppség. De Maria még régebbi, 1684-ben készült, 163 kg és E hangon szól.

Az alsó kőlépcső után a torony belsejében már fa lépcsők vannak. Bizony kihívás felmenni rajtuk és nem csak erőnlétileg, hanem tériszonyilag is.

Aki szeretne felmenni a kilátóba, 225 lépcsőfokot kell annak megmásznia.

A torony egyszerre szolgált harang- és tűztoronyként; sőt, egy család (illetve több) egészen az 1950-es évekig élt a torony legfelső részén. A tornyot nem túl romantikus okokból hívják feketének: a 19. században a kosztól lett fekete a színe (azóta lemosták).

Belül is szép a torony, és nagy tájékoztató táblákon olvashatunk is az építéséről, a történetéről.

Például a toronyóráról, amit Ludvik Hainz, a valamikor prágai óragyártó 1891-ben épített be a korábbi, öreg óra helyére. Az órát három súly működtette egészen a hatvanas évekig, amikor elektromosra cserélték a szerkezetét. Az óra minden negyed órát jelez, majd egészkor annyit kongat, ahány óra van. Az óra számlapja a piactér felőli oldalon a holdfázisokat is mutatja.

A Fekete-toronyhoz több mítosz és legenda is kapcsolódik. Az egyik, hogy a harangozó lusta volt minden alkalommal felmászni a toronyba, hogy meghúzza a harangot, amikor valaki meghalt a városban, ezért egy csontvázat ültetett a toronyba, attól kezdve az kongatta meg a harangokat. A legenda úgy tartja, a csontváz ma is ott van, de csak a gyermekek képesek meglátni.

A Fekete tornyon mászó légyről nem sikerült kideríteni, hogy hogyan került oda, de ha tudja valaki, kérem írja meg kommentben.

A torony április 1. és október 31. között hétfői napok kivételével látogatható 10 és 18 óra között. Nyáron, júliusban és augusztusban hétfőn is nyitva. A jegypénztár fent található, ahol képeslapokat, hűtőmágneseket és ajándéktárgyakat is vásárolhatunk. A belépő felnőtteknek 30 Korona, gyerekeknek 20.

A sóház 1531-ben épült és ma védett műemlék. Az épület eredetileg a város magtárának épült, majd lőpor-tárnak használták, később szolgált sóházként. Ma egy motorkerékpár múzeum található benne.

A homlokzaton három, a hátsó falon egy kőből faragott arcot láthatunk. A legenda szerint tolvajokról mintázták őket, akiket a templomban kaptak rajta, fejüket vették, majd kifüggesztették a fejüket a Sóház falára.

A főtérrel párhuzamos Cseh utcában szebbnél szebb gótikus és reneszánsz árkádos házakat láthatunk. Ebben az utcában nagyrészt cseh mesteremberek (szabó, cipész, kovács) laktak, amikor a városnak még vegyes cseh-német lakossága volt.

A 13. századi Szent Miklós templomot 1649-ben építették át, katedrálisi rangot 1784-ben kapott. Történelmi szempontból országos jelentősége volt, hiszen a római katolikus vallás bástyájaként töltött be fontos szerepet a huszita felkelés idején.

A templomot nem csak kívülről érdemes megnézni, fényűző barokk belső tere még inkább hirdeti nagyságát.

A templom előtt le is fotóztam, de Csehországban több helyen is nagyon jellemző a kockakő mindenhol. Úttesten macskakő és a nagyobb négyzetes változata, a járdákon pedig apróbb kockakövek. Nagyon szép, nagyon látványos és nagyon kreatív, de igazi "magassarkú gyilkos" burkolat. Ezért én a csehországi városokba látogató hölgyeknek javaslom a lapos sarkú topánka viselését, akár Prágába mennek, akár más városokba. 

Ceske Budejovice-ben több kerékpárút is találkozik. A Moldva mentén jól kitáblázott kerékpárutakat is találhatunk.

A város a Moldva és a Malše folyó találkozásánál fekszik. A két folyó a belváros mellett egyesül. Balról a keskenyebb Malše, jobbról a szélesebb Moldva érkezik.

A mellettük lévő Sokol szigeten sportlétesítmények vannak. A sziget túloldalán folyó csatornán pedig nyáron csónakázási, vizibiciklizési lehetőség is van.

A régi óvárost körbe ölelő folyók túloldalán széles, klasszikus bevásárló utca húzódik. A sarkon a Cseh Nemzeti Bank szép épületével.

Az utca elején Michal Trpák Humanoidi című modern szoborcsoportja.

A széles bevásárló utca pedig csak a gyalogosoké. Megtalálható itt minden híres márka boltja, meg egy-két helyi étterem és jellegzetesség is.

Ha pedig szép és különleges emléket szeretnétek Csehországból, akkor itt is beszerezhetőek a cseh nemzeti drágakővel, a gránáttal díszített ékszerek.  A gyönyörű sötétvörös kő (ritkábban zöld) különleges bűverővel is bír, kitartással és energiával ruházza fel a viselőjét. A hagyomány szerint megvéd a tolvajoktól, elűzi a démonokat és óvja az egészséget. Az ára attól függ, hogy ezüstbe vagy aranyba van foglalva, de a legtöbb helyen lehet egészen megfizethető áron, nagyon szép ékszereket is venni.

Ceske Budejovice színházát bár már nagyon rég alapították, az épület mégis modern. Sajnos már csak este sikerült lefotózni, de azért így is látszik, hogy a "kultúra temploma" egy újabb épület.

České Budějovice német neve Budweis - ugye ismerősen cseng a név. A városban főzött sör két néven Budějovický Budvar és Budweiser néven is ismert, hiszen a gyár alapítása idején békésen élt egymás mellett a német és a cseh ajkú lakosság az Osztrák-Magyar Monarchiában. A Budvar gyár jogelődjénél a Cseh Részvényesi Sörfőzdében 1895. október 1-én tartották az első csapolást, majd 7-én megindult a termelés.

(A kép a sörgyár honlapjáról származik. www.budejovickybudvar.cz)

Az új sörgyár komoly versenytársakkal találta magát szemben. Egyrészt a városban ekkor már működött a német érdekeltségbe tartozó Városi Sörfőzde, másrészt a Budějovice közelében lévő, 1379-es alapítású třeboni-, és az 1598-as alapítású protivíni sörfőzde is előnyösebb pozícióban volt.

Az új sörgyárnak azonban volt egy titkos aduásza: név szerint Antonín Holaček sörfőzőmester! Holaček úr a helyi lágy vízből és a kiváló cseh alapanyagokból olyan mesteri árpaitalt készített, amely bármelyik riválisával felvette a versenyt! Sőt, a nyitást követő évben 1896-ban a Prágai Ipari Kiállításon megnyerte a a vásár első díját.

Az ígéretes fejlődés 1922-ben került komoly veszélybe. Ekkor a létező legnagyobb csapás érte a sörgyárat: kiapadt az első ártézi kútja, majd nemsokára rá a másik kettő is. (A legenda szerint 1922-ig egy kristálytiszta, jégkorszaki tóból nyerték ki a vizet.) Óriási szerencse, hogy a Budweisernek sikerült új, szintén kiváló vízforrást találnia.

(A kép a wikipedia-ról származik.)

A sörgyár ma egy háromszáz méter mélyre nyúló artézi kútból nyeri a vizet, amelyhez semmilyen mesterséges adalékot nem adnak. A Budějovický Budvar utánozhatatlan arany színét a moráviai maláta adja, enyhén kesernyés jellegét pedig a zateci komlónak köszönheti. A sört a hordóba kerülés előtt kilencven napig érlelik.

A gyár hétszáz embernek biztosít munkát, egyben az utolsó nagy cseh sörgyár, amely még állami tulajdonban van. Bár eladása időről időre szóba kerül, még nem tudta rátenni a kezét egyetlen nemzetközi söróriás sem.

A sörgyár látogatható is, csoportokat fogadnak és bemutatják a sörkészítést, kóstolóval egybekötve.

És ha egy igazán jót szeretnétek enni (és gyorsan), akkor ezt az éttermet keressétek. A Masné krámy a valamikori mészárszék helyén található, ahol ugye már a 1364-től kifőzde is volt. A jelenlegi épületet a 16. század második felében építették. A főtértől mindössze egy saroknyira van az egyik utcában.

Este felé, vacsoraidőben betérve szabad asztalt találni lehetetlenség, pedig elég nagy az étterem, de előre foglalni már másnapra is lehet.

Megkóstolhatók itt a tradicionális cseh konyha remekei: a gulyás, a csülök, a kacsa és más sült sertésalkatrészek is. Természetesen Budvar-t csapolnak hozzá. A képen látható fél kacsa lilakáposztával és knédlivel 255 Korona volt (1 CZK kb. 12 HUF) és alig bírtuk megenni. Ráadásul meglepően gyorsak voltak, teltház mellett a belépésünk és a kilépésünk között alig egy óra telt el.

Remélem meggyőztelek benneteket, hogy érdemes Ceske Budejovice-be is betérni, mert egy nagyon kedves, hangulatos belvárosa van. Érdemes megállni legalább pár órára, vagy akár pár napra is, hiszen mind a város, mind a környék tele van látnivalóval.

Az információk a wikipedia, a www.pragaisorozok.hu, www.mienkavilag.hu, www.nagyutazas.hu oldalakról származnak.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.