kiránduló

Az általam bejárt szurdokok közül ez a legcsónakosabb, hiszen ebben két helyen is csak csónakkal lehet tovább menni. Az Edmundsklamm csak félig van kiépítve - a nagy része klasszikus szurdok, két szakaszon azonban csónakázni is lehet/kell. Ettől különleges és egyedi ez a szurdok. Ráadásul elég hosszú is és meseszép! Hatalmas homokkő sziklák által határolt völgy mélyén folyó gyönyörű színű patak, két nagy és sok kis vízesés, fa hidak és járdák, csend, madárfütty, elvarázsolt hely. A cseh homokkővidék egyik festői látványossága (a nagy kőablak mellett). Mutatom milyen!

Hol található? Csehország északi szélén, a német határon, az Elba völgye mellett, Hřensko település után, a Kamenice patak mentén. Térképen ITT.

A Kamenice patak völgyében lévő szurdoknak két szakasza van. Edmund-szurdok és Vad-szurdok. A völgy mindkét irányból megközelíthető és bejárható, mindkét végén vannak parkolók is (igaz fizetősek). Én Hrensko falu felől mentem, ezért most így mutatom meg, ezen az oldalon az Edmund szurdok kezdődik, de a másik végén is lehet indulni.

A falu melletti parkoló után egy híddal kezdődik a szurdok, mely átvisz a patak túlpartjára. Ott egy fogadó és étterem várja vendégeit, emellett kell elmenni, hogy a szurdokba jussunk.

A szurdok bejáratánál fizetni nem kell, tehát a szurdok tulajdonképpen ingyen bejárható. Fizetni csak a csónakázásokért kell.

Nagy táblán tájékozódhatunk a Hrensko környéki túrautakról, köztük a szurdok a folyó menti sárga vonal. Ezen rajta vannak a távolságok és az idők, hogy melyik szakasz milyen hosszú lesz.

A tábla szerint tehát a falu felől indulva az Edmund szurdok 20 perc (1,8 km), majd 20 perc (950 m) csónakázás következik. Újabb 20 perc (900 m) a Mezni hídig, ahol lehetőség van kisétálni Mezná felé (a zöld úton), vagy tovább a szurdokban újabb 10 perc (600 m) a következő csónakázásig. 15 perc (500 m) csónakázás, és 20 perc (1 km) a Vad szurdok, majd a végén még 20 perc séta Mezní Louka-ig, ahonnan busszal vissza tudunk jönni. A szintidő tisztán 125 perc, ehhez még hozzá jönnek a várakozási idők a kikötőknél. De ez csak az elmélet, a gyakorlat egy kicsit más. :)

És még egy fontos tábla, a következőn a csónakok üzemideje van feltüntetve.

E szerint Hrensko és az Edmundsklamm felől az utolsó csónak 17:30-kor indul befelé, viszont a másik csónak tovább a Vad szurdok felé 16:30-kor. Mezní Louka és a Vad szurdok felől 17 órakor indul az utolsó csónak kifelé, majd a másik az Edmundsklamm és Hrensko felé 18 órakor.

De induljunk, és nézzük meg mi lesz a fentebb említett szintidőkből.

A Kamenice az Elba egyik jelentős mellékfolyója, mely Hrensko szélén ömlik bele az Elbába.

A Kamenice folyónak két forrása van. Egyik ága a Srbská Kamenice a Lausitzi hegységben, 595 méteres magasságban ered, majd néhány méter után egyesül a Chribská Kamenice patakkal, mely szintén ott, 580 méteres magasságban ered. Ezek után a víz a Hranciní rybník tóba ömlik, amit már mint Kamenice hagy el.

Kb. negyed órás séta után érünk ehhez a fa építményhez. Kicsit kilátó, kicsit esőbeálló, kicsit pihenőhely.

A Kamenice teljes lejtése az Elbáig tartó 35,7 km hosszú útja során 13,41 ezrelék.

A folyóba egész sor mellékfolyó ömlik. A legismertebb talán a Lísecky patak, a Prysksky patak, a Jetrichovická Bélá és a Dlouhá Bélá.

A patak, a sziklák és a homokkő képződmények miatt amúgy sem unalmas utat még ilyen kis alagutak is színesítik, ahol nagyobb homokkő sziklák zuhantak be a völgybe.

Már a régmúlt időkben is híres volt a Kamenice arról, hogy halakban igen gazdag. A pisztráng mellett itt a lazac is előfordult. Ősszel, ívási időben indultak a tengerből az Elbán át a tiszta patakokba. Azonban a víz szennyezésének következtében egyre kevesebb lazac jött már a Kamenice patakba, az utolsót 1923-ban fogták be. 

A víz erejét régen malmok és fűrészüzemek meghajtására használták. Textil-fehérítő műhely is volt itt, de leginkább egy papírgyár működése járt katasztrofális következményekkel a környezetre. A károkat csak néhány éve sikerült teljesen felszámolni.

Már a 19. században kialakítottak három vonzó folyószakaszt csónakázáshoz, ebből kettő ma is üzemel.

Hamarosan találkozunk is az elsővel. Nagy vízesés hangját hallani már messziről, és a látvány is lenyűgöző.

De addig még visszavan egy izgalmas szakasz: egy alagút, amit a homokkő sziklákba vájtak.

Ahogy közeledünk a vízeséshez, egyre nagyobb lesz a hangja is, és az is kiderül, hogy ez egy mesterséges vízesés.

Út közben csepegő sziklák mellett haladunk el. Itt aztán mindenhonnan dől a víz.

Tehát a patakot mesterségesen duzzasztották fel, hogy csónakázni lehessen rajta.

A tábla szerint 2 km-t jöttünk már Hrensko falucskától, és nekünk ez csaknem 40 percig tartott. Persze nem siettünk és fotóztam is sokat, dehát ezen a gyönyörű helyen nem is lehet másképp.

A csónakok viszonylag nagyok, több mint 20 fő belefér, ezért 1-2 fővel nem indítják el, kicsit várnak, hogy többen összejöjjenek. De a hely népszerű és sokan látogatják, ezért túl sokat nem kell várni.

A kiránduláshoz mindenképpen érdemes cseh koronát váltani és vinni (kb. 12-13 Ft 1 Korona), mert az árak a következők: 

Egy út a csónakkal:

• felnőtt 80 Korona vagy 3,50 Euro
• gyerek, nyugdíjas 40 Korona vagy 1,50 Euro
• kutya (szájkosárral) 40 Korona vagy 1,50 Euro

A csónakázás közben a csónakot irányító férfiú több nyelven mesél a helyről, a szurdokról és a hatalmas sziklákon látható alakzatokról.

Kell hozzá némi fantázia, hogy belelássuk a kövekbe mindazt, amit a csónakos felsorol, de van ahol tényleg felismerhetőek állatok, emberek, manók és koboldok. :)

A sziklák egyik hasadékából egy sárkány is kandikál, szerencsére oda volt láncolva.

Fent, magasan egészen jól kivehető egy delfin:

És itt lakik a szurdok óriási anakondája is. A kígyó olyan hosszú, hogy itt látható a feje, a farka viszont innen legalább 2,5 km-re, a másik csónakos szakaszon lóg ki a kövek közül.

A bennünket körülvevő környezet egyébként meseszép, egy elvarázsolt völgy, hatalmas sziklák között sima víztükör, ahonnan bármikor tündérek reppenhetnek fel és manók serénykedhetnek a sziklák között. 

A csónakos szakasz körülbelül 1 km hosszú, amit nagyjából 20 perc alatt tesz meg a csónak. A folyó fel van duzzasztva, így az indulásnál a víz mélysége a 6 métert is elérheti, aztán ez fokozatosan csökken.

Fantasztikus energiákkal rendelkezik a mély szurdok, igazi "idegvasaló" annak ellenére is, hogy legalább 20 ismeretlennel ülünk egy csónakban, és a csónakos folyamatosan szövegel csehül és németül. De ha el tudunk vonatkoztatni ettől, nagyon élvezhetjük a csendet, a víz apró csobbanásait, a hűvös völgyet és a hatalmas, mohás sziklákat.

A szurdokkal kapcsolatos reklámanyagok és képek mind egy vízesést mutatnak, ami magasról ömlik lefelé. Ott mintha lenne egy ilyen hely, sima a kő és némi víz is csordogál rajta. Hát (gondoltam), most nincs sok víz, nincs vízesés.

Pedig itt ül a völgy fából faragott manója, és vigyázza a vízesést. De mi az a keresztbe menő drótkötél? És miért húzódunk a csónakkal közvetlenül a kövek mellé?

Hát mégis csak van vízesés! Igaz kicsi csalással, de megkaptuk. (Szerencsére nem a nyakunkba, sőt egyáltalán nem lettünk vizesek.)

Aztán hamarosan feltűnnek a távolban újabb csónakok, ez pedig a hajókázás végét jelenti.

A csónakos végig egy hosszú bottal löködte előrefelé a csónakot, és szórakoztatta a társaságot sztorikkal, mesékkel, mesebeli lényekkel.

Úgy látszik a másik oldalról is korán indultak már a kirándulók, mert már ennél a kikötőnél is várják a csónakot, hogy tovább mehessenek kifelé, a falu felé.

A víz fölött, az út mellett mesebeli házikó. Komolyan olyan volt, mint egy manólak. Apró ablakok, füstölő kémény... De a házikó funkciója ennél kicsit prózaibb, ebben található a jegypénztár azoknak, akik kifelé szeretnének csónakázni.

Még egy pillantás vissza, a csónakos részre, mielőtt tovább indulnánk. Gyönyörűséges! (Élőben még sokkal szebb, mint amit a fotó mutat!)

Aztán indulás tovább, lássuk mit tartogat számunkra a szurdok következő szakasza.

És hamarosan egy kis étteremhez és kiállító helyhez érkezünk. Wc is van, olyan toi-toi forma.

Bent a házban egy kis kiállítás található a környékről, a folyóról és a múltról, a vízről és a víz hasznosításáról. Látható itt egy korábbi csónak is, és a környék növényvilágát is bemutatják. A kiállítás ingyen megtekinthető. 

Kis modelleken mutatják be a homokkő erózióját. Más típusú amikor homokkő oszlopok maradnak, és másképp kopik a homokkő masszívum.

A vendéglátó helyen az árak nem szálltak el nagyon, tea 25 Korona, espresso 35, capuccino, latte, forró csoki 45 Korona, forralt bor 50.

Az épület mellett jól kiépített pihenőhely található, ahol akár szalonnát is süthetünk. Legalábbis a nyársakat már odakészítették. :)

És mivel az asztalok és a padok tető alatt vannak, akár egy zápor esetén is meg tudunk itt húzódni. Mondjuk jól beépítették a hatalmas szikla alá... Így visszanézve kicsit félelmetes.

Az út pedig ismét egy izgalmas, alagutas szakasszal folytatódik. Az út konkrétan a szikláBAN megy tovább.

Az egyik kőablakon kileshetünk a folyóra, rálátunk az út folytatására. Ez a szakasz is gyönyörűséges!

Az alagutakból kiérve még egy kicsit behúzhatjuk a nyakunkat, a magasabbak főleg, de aztán ismét sima erdei túraúton folytatódik a szurdok.

A Kamenice patak alsó szakasza, a meredeken emelkedő, sőt helyenként függőleges sziklafalaival, és a mindig párás, nedves klímájának köszönhető buja növényzetével a Cseh-Svájc egyik legszebb részéhez tartozik.

Ha a fákon látható mohából próbálnánk meg belőni, hogy merre van észak, nem sikerülne, mert a fák körben, minden oldalról mohásak. Meg a sziklák is.

A szurdokban öt bátor férfi járt először, 1877-ben. Ezután Anton Dagostini vezetésével olasz építőmunkások építették ki 17 000 guldenért 1889-re.

Az Edmund szurok nagyközönség előtti ünnepélyes megnyitójára 1890. május 4-én került sor. A szurdok cseh neve Tichá soutěska, azaz csendes szurdok. A szurdok folytatásában lévő "Vad-szurdok" részen is megindult a hajóforgalom 1898-ban.

Említettem már a lazacokat, és azt, hogy a víz szennyezése miatt eltűntek a Kamenice folyóból. Azonban a 20. század végére ismét kiváló lett a vízminőség, így életre hívták az "Elbai lazac 2000" programot, melynek keretében vadlazacok ikráját hozták ide Svédországból. 1995 tavaszán felnevelték az első lazacgenerációt, mely később visszaúszott az Északi-Tengerbe. Egy-egy generáció kb. 4 év múlva tér vissza a patakba. És bár 1998-ban felfüggesztették a projektet, mégis a Kamenice lett az első olyan bohémiai patak, ahova visszatértek a halak. Ezért ma már vannak a szurdoknak és a pataknak olyan részei, melyeket a halak védelmében látogatók elől lezártak.

De azért nem kell aggódni, elég hosszú szakasz bejárható. Annyira hosszú, hogy el is fáradunk, mire végigjárjuk. :)

Pedig itt gondolom senki nem siet. Élvezi a hatalmas sziklák energiáját, a patak csobogását, az erdő hűvösét.

Nahát, egy nagy kő elzárja az utat. Vagy legalábbis úgy látszik. Pedig nem, át lehet bújni mellette. :)

És hamarosan megérkezünk egy kiszállási ponthoz. Ha valaki megelégszik egy csónakázással, és nem szeretné bejárni a Vad-szurdok részt, vagy csak elég volt ennyi a gyalogolásból, akkor a Mezní hídon átkelve kimehet Mezná felé. Onnan még egy kis gyalogolás a főbb út, ahol már jár a busz, de lehet, hogy van olyan busz, ami Mezná-ba is bemegy.

A híd mellett táblarengeteg, ahol betájolhatjuk magunkat. A csónakázós csendes szurdoktól jöttünk már 1 km-t, Hrensko-tól már 3-at. A következő csónakázós rész 500 méterre található és Mezní Louká-ig még 3,5 km-t kell megtennünk.

Nekem nem volt elég egy csónakázás, irány tovább a szurdokban, és nézzük a Vad-szurdokot is!

Hát itt is vannak hatalmas sziklák leesve. Még szerencse, hogy a másik szikla megtartotta, így át tudunk bújni alatta.

Itt van egy kis emelkedő, lejtő is. A talaj sziklás, gyökeres, köves, nem éppen babakocsi barát.

Majd hamarosan feltűnik egy nagy vízesés. Most már tudjuk, hogy ez mit jelent, hamarosan megérkezünk a következő csónakos szakaszhoz.

Megérkeztünk bizony, de itt nem volt olyan szerencsénk, mint az elsőnél, pont elment a hajó...

Bár hajó van még, de nincs, aki irányítsa, így várnunk kellett, nem tudtunk tovább menni.

Oké, addig nézzünk körül, biztos jönnek hamarosan vissza. És nézelődés közben találtunk egy jelzőkészüléket. Ha a kurblit kétszer megtekerjük, kb. 15 perc múlva érkezik a csónak.

Megtekertük. Kétszer. :)

Tehát ha itt kirándultok, és a kikötőhöz érve egy árva lélek sincs sehol, nem kell csüggedni. Tekerni kell, aztán várni még egy kicsit. És lőn, jött is a hajó!

Ez a csónakos szakasz nem annyira szűk és mély, ide besüt a nap is. Vannak magas sziklafalak, de nem annyi, mint az előzőnél.

Itt a csónakos bácsinak kellett fizetni. Ennek az útnak az ára felnőtteknek 60 Korona vagy 2,5 Euro, gyerekeknek és nyugdíjasoknak 30 Korona vagy 1,50 Euro. 3 év alatti gyerekeknek ingyenes.

A hajó 9 és 17 óra között jár, az utolsó hajó 16:30-kor megy el a Vad-szurdok irányába.

A hajót hosszú bottal lökő csónakos itt is csehül és németül szórakoztatja az utasokat. Mutogatja a sziklákon a különböző alakzatokat, bár saját bevallása szerint is kell fantázia hozzá, hogy belelássuk azt, amit éppen mond.

Viszont itt van egy "szoborcsoport" is a vízben, az egyik nagy sziklán egy királylány elhagyott koronája, valamint megnézhetjük a szurdokvölgy hatalmas anakondájának a farkát is.

Ez a csónakázás sokkal rövidebb volt, mint a másik, sőt, még a táblára kiírt időnél is rövidebb. A szurdok elejénél lévő tájékoztató tábla szerint 15 perces a hajóút, de nekünk nem tartott tovább 10 percnél.

Kicsit sajnáltam, hogy ilyen rövid volt, mert csónakázni a patakon a hatalmas homokkő falak között igazán csodálatos, ráadásul így kicsit pihenhet is a megfáradt vándor. Dehát ennyi jutott, irány tovább.

Át kell kelnünk a hídon, ahonnan megcsodálhatjuk ismét a patakot, aztán tovább a szurdokban. Ez a rész már a Vad-szurdok.

És ez a rész már klasszikus fahidas, sziklákhoz erősített fa-járdás, bővizű patakos szurdok rész. Ráadásul úgy látszott a fa elemeken, hogy valószínűleg nemrég újították fel az egészet.

A Kamenice patak szurdokvölgye már az első világháború alatt olyan látogatott volt, hogy az Edmund szurdok részen 14 csónakot, a Vad szurdok részen 7 csónakot üzemeltettek.

A Cseh-Svájci másik írásomban, Európa legnagyobb kőkapujáról szólóban is megemlítettem már Edmund Clary-Aldringen herceg nevét, A hercegnek nagy érdemei voltak 1841 és 1894 között abban, hogy a turizmus megélénkült a környéken. Az Edmund-szurdok is róla kapta a nevét.

Többször említettem már a vidéket Cseh-Svájc-ként is. A területnek Svájchoz annyi köze van, hogy a 18. század második felében svájci festőművészek - akik Drezdában tanultak - erre utazgattak, és a szülőhazájukra emlékeztető tájat ők nevezték el Szász-, illetve Cseh-Svájcnak. Aztán a név rajtaragadt a homokkővidéken.

A homokkő üledékes kőzet, a mechanikus üledékek csoportjába tartozik, a kutatók egy része törmelékes vagy detritális üledékként határozza meg. A homokkő 2,0-0,06 mm szemcseméretű elemekből áll, melyeket kötőanyag ragaszt össze. Az üledékképződés folyamatát szedimentációnak nevezik.

A homokkő jellegzetessége, hogy az elegyrészek szabad szemmel megkülönböztethetőek. És egyes helyeken pont úgy néz ki, mint a törökméz. :)

Más helyeken meg teljesen beborította a moha.

Ez a szakasz is lenyűgözően csodálatos. Igazi, klasszikus szurdok, gyönyörű színű, tiszta, bővizű patakkal. Vetekszik a Vintgar-szurdokkal a látvány ... De azért nálam még mindig a Vintgar az etalon. :)

A homokkövek leggyakrabban réteges szerkezetet mutatnak. A szabályszerű rétegezettség ritmikus kiülepedésre utal. Előfordul osztályozott rétegződés, amikor az alkotószemcsék méret szerint elkülönültek.

A homokkő színe az elegyrészek minőségétől függ. A szín változhat a világos sárgától a vörös árnyalatokon át a zöldes és feketés megjelenésig. A vöröses elszíneződést a vastartalmú elegyrészek okozzák, a sötétszürke, feketés színváltozat a földpátok túlsúlyát jelzik.

Aztán egyszercsak a Kamenice elkanyarodik...

... a szurdokban kiépített út pedig véget ér.

A folyó tehát elfordul jobbra, mi pedig balra. A patakcsobogást hátrahagyva a sárga jelzésen indulunk tovább felfelé a falu felé.

Út közben itt is megcsodálhatjuk még a homokkő érdekes rétegződéseit.

És azért e mellett az út mellett is van még patak, csak sokkal-sokkal kisebb mint a Kamenice.

Növényvilágát tekintve egyébként az egész szurdok nagyon különleges, hiszen egy középhegység mély völgyében találhatunk olyan magas-hegységre jellemző növényeket, melyek itt, alig 200 méterrel a tengerszint felett virágoznak. Ilyen például a sárga ibolya és a harmatos hegyékesség. Emellett a folyó partján számos moha és páfrányfaj is megtalálható, mint például az erdei bordapáfrány, a huperzia, vagy a kígyózó korpafű.

A Cseh-Svájc-i patakok völgyében nagyon gazdag a madárvilág. Él errefelé barázdabillegető, vízirigó, ökörszem és jégmadár is. Rengeteg féle szitakötőnek is otthont ad a szurdok, és vidrák is laknak a patakban.

Hamarosan útelágazáshoz érünk. A szurdok felől a sárga jelzésen jöttünk felfelé, innentől a kék jelzést kell követni Mezní Louka felé.

A táblák szerint már 1,5 km-t jöttünk a második csónakos szakasztól és még 1,5 km-re van Mezní Louka, ahonnan busszal vissza tudunk menni Hrensko-ba.

Szép erdei szakasz következik, ahol magas fenyők árnyékában, mohás kövek között sétálhatunk tovább kényelmesen, bár a talaj elég sziklás, oda kell figyelni hova lépünk.

A szurdokban a szezon idén 2018.03.30-tól 11.04-ig tart. Valószínűleg a gyalogösvények bármikor látogathatóak, akár télen is, hiszen nincs kapu, nem kell belépőt fizetni, csak nem járnak a hajók. Egészen biztos, hogy a Kamenice völgye minden évszakban elbűvölően szép, és egészen más arcát mutatja ősszel, vagy télen.

És a fenyves után vissza is érünk a civilizációba, feltűnnek Mezní Louka házai.

Az ösvényről egy viszonylag nagy parkoló mellé érünk ki. A parkolás sajnos itt is fizetős, autóknak egy órára 30 Korona vagy 1,50 Euro, egész napra 100 Korona vagy 4 Euro. A parkoló melletti út pedig Mezná-ba vezet (kb. 2 km innen), ahova a szurdok közepénél lévő Mezní hídon keresztül lehet kimenni.

Ezért írtam már az elején is, hogy a szurdok három irányból közelíthető meg. Vagy úgy, ahogy én leírtam Hrensko felől, vagy Mezní Louka-ban parkolva visszafelé végigjárva, akkor Hrensko-ból busszal lehet visszajönni (vagy gyalog), esetleg középről, Mezná felől, ha valaki megelégszik a felével.

Ilyen szép zöld buszok járnak és elég olcsó a jegy is. Egy ilyen túra után érdemes igénybe venni, mert a két falu közötti távolság 6 km.

Ez egy jó fél napos kirándulás volt a szurdokokban. De ha egy egész napot rá tudtok szánni, és nem féltek a kihívásoktól, akkor kössétek össze a kettőt. Indulás Hrensko-ból a szurdokokon keresztül, majd Mezní Louká-ból irány a hegy, Európa legnagyobb kőkapuja a Prebischtor, és onnan vissza Hrenskoba. Nem könnyű túra, de csodálatos! Mutatom térképen: balra Hrensko, onnan a patak mentén le jobbra a piros nyílig, majd fel Mezní Loukába, és onnan felfelé a piros úton a kőkapuhoz, majd tovább a piros úton vissza le Hrenskoba.

Csodálatos tehát ez a szurdok is, mint ahogy valamennyi, melyekben jártam már. Mindegyik más, mindegyik valami miatt különleges, de ami közös - minden szurdok csodálatos! Ha erre jártok, semmiképpen ne hagyjátok ki, de akár Prágából is érdemes elugrani, mert csak 128 km (de ebből 90 autópálya). (Én lehet, hogy szervezek egy ilyet jövő tavasszal... Vagy még ősszel?) :)

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk nagy része a kihelyezett táblákról, a wikipedia oldalairól és a Hrensko weboldaláról származnak.