kiránduló

Talpunk alatt homok, fejünk felett hatalmas, sárga sziklák, körülöttünk fenyőerdő. Érdekes egyveleg ez a cseh homokkővidéken, ahol túrázás közben a táj, a minket körülvevő természet egészen különleges, és nagyon más, mint az eddig tapasztaltak. A vidék legismertebb természetes nevezetessége pedig a Pravčická brána (Prebischtor), ami Európa legnagyobb természetes sziklaíve. Szuper, félnapos túrát mutatok! Nézzétek milyen csodálatos!

Hol található? Csehország északi szélén, a német határon, az Elba völgye mellett, Hřensko település fölött. Térképen ITT.

De kezdjük az elején. Hrensko busszal, vonattal, vagy akár az Elbán hajóval is jól megközelíthető az autón kívül. A nagy kőkapu már a falucskában is ki van táblázva.

Az út mentén elég nagy parkoló van, már a falu végénél is, majd a felfelé vezető út mentén, a túraút bejáratától lejjebb és feljebb is. A parkolók fizetősek, 1 óra 30 Korona vagy 1,50 Euro, egész napra 120 Korona vagy 5 Euro. (Csehországba - általában is, de ide különösen - érdemes cseh Koronát vinni, mert bár lehet Euroval is fizetni, az nekünk nagyon nem éri meg!)

Az egész terület a Ceské Svycarsko Nemzeti Park része. A gyalogút mentén már ott csobog egy patak, és vízesésben is gyönyörködhetünk.

Több helyen is nagy táblákon tájékozódhatunk a hely útvonalairól, a környék látnivalóiról. Hrensko a Kamenice patak völgyében fekszik, a nagy kőablakhoz fel kell másznunk a hegyre. A térképen a felső piros útvonalat nézzétek, és az erdőben is a piros sáv jelzést kell követni.

A túrához le kell kanyarodnunk az aszfaltos útról. Az elágazás közelében buszmegálló is van, akár a parkolóból is mehetünk busszal (vagy vissza), de ez nem nagy távolság. A parkolást szigorúan tiltják itt, és érdemes komolyan venni, mert 5000 Korona a büntetés.

A menedékháznál megtörténhet a szerelékigazítás, aztán irány fel a hegyre!

Az elágazásoknál jól ki vannak táblázva az útvonalak. Nekünk a kőkapuig a Pravčická brána irányába mutató táblákat kell követnünk.

A Nemzet Park természetvédelmi szempontból három zónára van osztva. Ez az egész terület az I. zóna része, ahol a legszigorúbb a természet védelme, ezért a kijelölt utakról letérni nem szabad. Az I. zóna a Nemzeti Park teljes területének körülbelül a negyede, ahol mindenekelőtt az állatok védelme a cél. Az I. zónában egy olyan területet hoztak létre, ahol az állatok háborítatlanul élhetnek és szaporodhatnak. (A Nemzeti Park II. és III. zónájában már le szabad térni a kijelölt utakról és szabad gombát, illetve erdei gyümölcsöket is gyűjteni.)

A nagy kőkapuhoz tanösvény vezet, mely a Nemzeti Park legszebb részén halad át. Sűrű erdők mélyén, hatalmas kőfalak alatt túrázunk majd, miközben fantasztikus kilátásban lesz részünk a környékre.

A kihelyezett táblákon megismerkedhetünk a Nemzeti Park egy munkatársával, aki bemutatja a munkáját és sokat mesél a parkról, valamint Elisa-val, aki Edmund Clary-Aldringen herceg felesége volt. A hercegnek nagy érdemei voltak 1841 és 1894 között abban, hogy a turizmus megélénkült a környéken.

A Nemzeti Park területét sűrűn behálózzák a turistautak, melyek egy részét a 19. században alakították ki. Akkor nem volt egyszerű jó túra-utakat kiépíteni. A történelmi túra-utak fantasztikus példája ez a Prebischtor -hoz vezető út. Az eredeti, nem megerősített út a 20. század első felében került bazaltkockákkal lekövezésre.

Az út más részein a lépcsők és az alagút is a helyi homokkőből lett kifaragva. Persze az idő vasfoga és a sok látogató cipőtalpa már látható nyomokat hagyott a köveken. Több helyen a kemény bazalt, de főleg a puha homokkő sem tudott ellenállni már a több százezer látogató, és a természeti katasztrófák okozta hatásoknak. Az utak karbantartása ma is nagyon sok munkát és pénzt emészt fel.

A kihelyezett nagy táblán megnézhetjük az út felépítését. Elisa és a Nemzeti Park munkatársa pedig arról "beszélgetnek", hogy régen hordárok és lovak is jártak fel ezen az úton, ma azonban - bár többen érkeznek kerékpárra is - csak gyalog lehet a túra-utakat használni.

Egyébként fantasztikusan néznek ki a lezuhant hatalmas homokkő sziklák az út mentén.

A felfelé vezető út eleinte nem túl meredek, azonban egy hajtű kanyar után már erőteljesen emelkedni kezd a homokkő sziklák tövében.

Közép-Európa egyik leglátványosabb, legnépszerűbb idegenforgalmi régiója, a Csehország és Németország határán fekvő Cseh Svájc és Szász Svájc nevű, rendkívül változatos felszínű, különleges sziklaformációiról híres régió. Az Elba vágja ketté e csodás vidéket, a cseh és a német oldalon is Nemzeti Parkot alakítottak ki, ahol a legszebb, legérdekesebb látványosságok csoportosulnak.

A területnek Svájchoz annyi köze van, hogy a 18. század második felében svájci festőművészek - akik Drezdában tanultak - erre utazgattak, és a szülőhazájukra emlékeztető tájat ők nevezték el Szász-, illetve Cseh Svájcnak. Aztán a név rajtaragadt a homokkővidéken.

Kaptatós szerpentinen kell egyre feljebb mászni, de maga az út is nagyon szép, látványos.

A homokkőből álló Labské pískovce hegység az évmilliók során csodálatos sziklaalakzatokká erodálódott. De ezekre a látványos alakzatokra majd fentről, a nagy kőkapu melletti kilátókból lehet jól rálátni.

A homokkő üledékes kőzet, a mechanikus üledékek csoportjába tartozik, a kutatók egy része törmelékes vagy detritális üledékként határozza meg. A homokkő 2,0-0,06 mm szemcseméretű elemekből áll, melyeket kötőanyag ragaszt össze. Az üledékképződés folyamatát szedimentációnak nevezik.

Fent már az út mentén is találunk egy kilátópontot, de itt még a fák nagyrészt takarják a kilátást.

Aztán egyszercsak a fák között feltűnik a nagy kőablak, vagy kőkapu, a Pravčická brána, azaz a Prebischtor.

A turisták tízezreit vonzó káprázatos, homokkőből álló diadalív alatt már több mint 100 éve várja a vendégeket a romantikus Sólyomfészek (Sokolí hnízdo) fogadó. Nagyon látványos, kicsit talán keleties, mégis a természetbe illő az épület.

De oda még fel kell jutni. Addig még lépcsőkön, hidakon és szerpentineken kell baktatnunk felfelé.

Az egyik kanyar egy alagútban halad, amit a homokkőbe kézi szerszámokkal véstek ki a 18. században.

Ahogy haladunk az úton egyre közelebb a sziklaívhez, jobbnál jobb szögekből készíthetünk róla csodaszép fotókat.

Az alagútba akár egy fejlámpa, vagy zseblámpa is jól jöhet, de ezek nélkül is keresztülmehetünk rajta. Bár a kanyarban kicsit sötét van, eltévedni senki nem fog benne. :)

Az első fogadó 1826-ban épült itt, a jelenlegi épület 1881-től áll a kirándulók szolgálatára. Az alsó szinten az étterem, felül pedig a szobák találhatók.

A 90-es évek privatizálási hulláma ide is elért, nemcsak a hotel, hanem egész környéke magántulajdonba került, azóta kell belépőt fizetni.

A túraút az épület legalsó szintjén halad keresztül, majd egy újabb jobbkanyar után az udvaron található a pénztár.

A felső rész április elejétől október végéig van nyitva naponta 10 és 18 óra között. A belépődíj felnőtteknek 75 Korona vagy 3 Euro, gyerekeknek 3-16 év között, diákoknak, nyugdíjasoknak 25 Korona vagy 1 Euro.

Az udvaron további útbaigazító táblák és térképek is vannak, illetve egy turista információs iroda.

1982-ben zárták le a turisták elől a sziklaív tetejére felkapaszkodó lépcsősort, a rengeteg látogató okozta felgyorsult erózió miatt kellett így dönteni, azóta csak alulról, ill. a túlsó oldalon lévő kilátópárkányokról tudjuk csodálni a természetes sziklahidat.

A nagy fogadó és étterem épülete mellett egy pici büfé is üzemel, és az árak egyáltalán nem szálltak el annyira, mint amennyire egy ilyen helyen - a monopol helyzetben - lévő büféről el tudjuk képzelni.

Az ív alól csodaszép kilátás nyílik a Cseh Svájc vidékére, keleti irányba.

A sziklaív alulról is elég látványos, de a fotók sajnos ezt nem adják vissza. A saját szemünkkel sokkal többet látunk, mint amit fényképen meg lehet mutatni.

A sziklaívvel szembeni sziklafal tetején kilátópontok vannak, ahova szintén a fogadó udvarából vezet fel az út. Természetesen oda is érdemes felmenni.

A Sólyomfészek épülete mögött, elég hosszú lépcsősor kanyarog fel a Prebischtor-ral szemben álló hatalmas sziklákra.

A panoráma lélegzetelállító, mind a sziklahíd, mind a túlsó oldalon elhelyezkedő hatalmas, bizarr alakú tornyokkal szegélyezett völgyre.

Az út természetesen itt is a hatalmas homokkő sziklák mellett, alatt, fölött vezet, ami nagyon látványos.

A homokkőből álló természetes sziklaív 26,5 méter fesztávolságú, 16 m magas és 8 m széles.

A kiépített út több irányba is kivezet a szikla tornyok szélére, ahonnan a legjobb kilátás nyílik a környező vidékre.

Tériszonyosok egyes helyeken kihívásokkal küzdhetnek, és van keményen bátorságpróbáló hely is, ahol eljátszhatjuk a Titanic hajóorrában népszerűvé vált, kar-széttárós jelenetet is. :)

Több kilátópont is van, több irányba gyönyörködhetünk a nem mindennapi látványban. De minden út zsákutca, tehát a nézelődés után ugyanarra kell majd vissza is menni.

A fenti nézelődésre nyugodtan számolhatunk egy - másfél órát, ami akár a duplájára is meghosszabbodhat ha sörözünk, vagy esetleg még eszünk is valamit a büfénél vagy az étteremben. Sokan kiültek a kilátópontok melletti sziklákra is napozni, nézelődni és feltöltődni. Élvezni a hely energiáit.

Érdekes, hogy bár a Nemzeti Park meredek sziklafalairól, robosztus homokkőoszlopairól híres, mégis itt, a Kamenice-Elba-torkolat közelében található a Cseh Köztársaság legalacsonyabb pontja, mindössze 114 méterrel a tengerszint felett.

És ha már kinézelődtük magunkat, visszaereszkedhetünk a rengeteg lépcsőfokon a fogadó udvarára, majd a teraszról vethetünk egy pillantást a lefelé vezető útra is.

A szikla kapu egyediségére még a hollywoodi filmkészítők is felfigyeltek, a Narnia Krónikái mozifilm-sorozat első részében is feltűnik.

Visszafelé mehetünk ugyanazon az úton, ahol feljöttünk, felfelé kb. 1,5 óra, lefelé 1 alatt is leérhetünk, vagy választhatjuk a hosszabb utat, ami Mezni Louka felé vezet. És ha már kirándulás, akkor miért ne menjük arra. A tanösvény is folytatódik, és várnak még szép helyek ránk arra is.

A másik lehetőség, hogy Mezní Louka felől jövünk fel, így a felfelé vezető út lesz kicsit hosszabb, és lefelé rövidebb. A tábla 6 km-t ír és 70 percet. A távolságot nem mértük, de az idő nagyjából reális (lefelé). Felfelé kicsit több lesz.

A homokkő jellegzetessége, hogy az elegyrészek szabad szemmel megkülönböztethetőek. És egyes helyeken pont úgy néz ki, mint a törökméz. :) Majd 100 millió évvel ezelőtti kialakulásáról a tanösvény kihelyezett tábláin olvashatunk.

A lefelé vezető gyalogút nagyobb részt keskeny, egyszemélyes ösvény, de jól kiépített, jól követhető, nem lehet eltévedni és nagyon szép helyeken visz. Sokáig a hegy oldalában halad és alig lejt.

A homokkövek leggyakrabban réteges szerkezetet mutatnak. A szabályszerű rétegezettség ritmikus kiülepedésre utal. Előfordul osztályozott rétegződés, amikor az alkotószemcsék méret szerint elkülönültek.

A homokkő színe az elegyrészek minőségétől függ. A szín változhat a világos sárgától a vörös árnyalatokon át a zöldes és feketés megjelenésig. A vöröses elszíneződést a vastartalmú elegyrészek okozzák, a sötétszürke, feketés színváltozat a földpátok túlsúlyát jelzik.

A Cseh Svájc homokkőhegyei között minden színváltozatot megfigyelhetünk, bár a zöld színt itt inkább a mohásodás okozza.

Egyes helyeken hatalmas sziklatömbök állják utunkat, de azért meg lehet kerülni őket.

A homokkövek a rétegzettség mentén jól hasíthatók, faraghatóságuk a kitöltő agyag minőségének függvényében változik, a magas kovasavtartalmú homokkövek felületét pattintással alakítják. Felülete a szemcsézettség miatt nem csiszolható, de csúszásgátló tulajdonságát kihasználják. A kvarcszemcsék miatt csak különleges szerszámokkal fűrészelhető. a kitermelés szaggatással és kőzetkímélő robbantással lehetséges.

A túraút ezen részét Gabrielensteig-nek, Gabrielina stezka-nak hívják.

A homokkő már az ókorban kedvelt építőanyag volt. A középkori építészetben is sokfelé alkalmazták, de az újkorban és a jelenben is jelentős a felhasználása. A szobrászatban egyedi, nagyméretű alkotások (obeliszkek, diadalkapuk) készítésénél használták. A kalcitkötésű és az agyagkötésű homokkövek az atmoszferikus hatásra felületükön porladnak, különösen jelentős ez a hatás a savas esők megjelenése óta. Ezért az ilyen homokkőből készült műtárgyakat napjainkban felületi kezeléssel, bevonattal látják el. Ma is kiterjedten alkalmazzák az építészetben, alap és lábazati burkolatoknak, járófelületek kiképzésénél. További alkalmazását láthatjuk a vízépítésben, ahol hullámtörők, mólók, kikötői létesítményeknél a durva kitermelésű homokkövet is hasznosítják.

Az élet a homokköveken egy végtelen küzdelem a túlélésért. Ennek ellenére sokféle növényt és állatot találunk errefelé, amelyek jól alkalmazkodtak az extrém körülményekhez. A homokkövek nagyon kevés tápanyagot nyújtanak a növényeknek, és ezáltal az állatoknak sincs elegendő táplálék. A kopár és meredek sziklák csak nehezen tudják megtartani a vizet. Ami nem folyik el a köveken, az a hasadékokba és a porózus homokkőbe szivárog, így a növények számára elérhetetlen marad. Ráadásul forró nyarakon a sziklák hőmérséklete elérheti az 50 fokot is, míg télen - 20 fokra hűlnek. Ilyen körülmények között csak a legedzettebb fák, bokrok, zuzmók és rovarfajok tudnak megélni.

Az út elég sokáig a hegy oldalában halad, majd erőteljesen elkezd lejteni, sok lépcső is van, és az egyre szélesebb túraúton már nem vagyunk messze a falutól.

A Nemzeti Park egyik célja az erdők és a benne élők védelme. A vegyes erdő túlnyomó részt lucfenyőből és vörösfenyőből áll. Ezek a fafajták jól hasznosíthatóak fűrészáruként, ráadásul alattuk nem nagyon él meg más növény, itt nincsenek cserjék, növények és állatok sem. Az állatok a tiszta fenyőerdőben nem tudnak elrejtőzni, és táplálékot sem találnak. Az ilyen erdők szerkezetét átalakítják, a területidegen fajokat eltávolítják, majd őshonos tűlevelűekkel és lombos fákkal ültetik be. Ezzel az erdők megújulását is támogatják.

A tanösvény rejtvényekkel ér véget (vagy kezdődik, ha innen indulunk). Ezen az állomáson például az itt élő madarakat kell felismerni a körvonalaiból.

A Nemzeti Park nagyon sokféle, köztük sok ritka állatnak nyújt menedéket. A Szász-Cseh Svájc területén található Közép-Európa egyik legnagyobb vándorsólyom populációja. Ez a pompás ragadozó madár a sziklatornyokra, és -peremekre készíti a fészkét. Hasonló helyeken fészkel még a feketególya, az uhu és a holló. De megtalálhatóak itt ritka denevérfajok is.

Aztán hamarosan meglátjuk a házakat, ahol végetér (vagy kezdődik) ez a túrázós kirándulás, ez itt Mezní Louka. Itt is találhatunk szálláshelyeket, éttermek is vannak.

És infocentrum, ahol beszerezhetjük a környék látnivalónak prospektusait, a hely térképeit, és biztosan segíteni is tudnak, ha kérdéseink lennének.

És még valami van itt, Mezní Louka-ban az út mentén: buszmegálló. Ha lent hagytátok az autót Hrensko-ban, érdemes busszal visszamenni (hétvégén óránként jár a busz), mert a kövesúton még 5-6 km a parkoló. A buszjegy ára Hrensko-ig olyan 20 Korona alatt van egy kicsivel. (Két jegyet vettem és az 50 Koronásból kaptam vissza tizenvalamennyit.) Ennyit megér, hogy nem kell az eddig megtett 10-11 km után még egy órát gyalogolni. (Illetve fölfelé is érdemes igénybe venni a buszt Mezní Louká-ig, ha ebből az irányból túráznátok.)

Körbeértünk tehát, ezen a fantasztikusan csodás helyen, ami annyira más, mint a nálunk található hegyek, és annyira más, mint az Alpok vagy a Kárpátok. Mind a mássága, mind a szépsége miatt is érdemes felkeresni.

Ráadásul van itt még más látnivaló is. ;)

Sokan utaznak Prágába egyénileg is, saját autóval. Na onnan már csak 120 km ez a meseország. :) Kalandra fel hát, nézzétek meg Ti is!

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.

Az információk egy része a www.kirandulastippek.hu, a www.mienkavilag.hu, a wikipedia oldalairól és a Nemzeti Park kihelyezett tábláiról származik.

És a könyéken annyi csodaszép látnivaló van még, hogy én is visszamennék. Ha van valaki arrafelé, aki befogadna két éjszakára, szívesen reklámoznám őt cserébe. :)