kiránduló

Hangulatos kisváros Bosznia-Hercegovinában Jajca, ahol bámulatos vízesésben gyönyörködhetünk az óváros alatt. Ez a vízesés már Csontváry-Kosztka Tivadart is megihlette, 1903-ban született a "Jajcei vízesés" című festménye. Igaz, ma már egy kicsit másképp néz ki mint akkor, de ha valaki Dél-Dalmáciában nyaral, és bevállalja a távolságra rövidebb, időben esetleg kicsit hosszabb utat Bosznián keresztül oda- vagy hazafelé, akkor érdemes egy kis kitérőt tenni a Jajce vízeséshez, mert gyönyörű. Fölötte pedig a városka központja igazán hangulatos, és egy vár is van a dombtetőn. Ha még nem láttátok, tartsatok velem! Ha már láttátok, akkor is! :-) Mutatom milyen!

Hol található? Bosznia-Hercegovinában, Banja Luka-tól 50 km-re délre, Sarajevo-tól észak-nyugatra, az Orbász (Vrbas) folyó partján, Jajca település mellett. Térképen ITT.

Ha Jajca meg van, ott már ki van táblázva. Parkolni a buszállomás mellett lehet.

Mivel ez a környék legnagyobb látványossága, ezért jól ki van táblázva. A parkolótól is mutatják az utat, merre kell mennünk a vízesés aljához. Minden ki van írva angolul is.

Egy keskeny ösvényen ereszkedhetünk le az Orbász folyó mellé.

Az ösvény végén kis házikó, itt belépő díjat kell fizetnünk. Bosznia pénze a Bosnyák Konvertibilis Márka (kicsivel több mint 200 FT = 1 BAM), de ha csak átutazunk az országon felesleges ilyet váltanunk, mert a pénztárnál Eurót is elfogadnak. (Mondjuk ha a városkában fagyizni is szeretnénk, vagy enni valamit, ahhoz már lehet, hogy kelleni fog a helyi valuta, de a parkolónál várakozó taxisok ezt valószínűleg megoldják. Nekünk legalábbis megoldották és nem vertek át.)

Jegyvásárlás után mehetünk tovább az ösvényen, de már nem vagyunk messze. Ezt a dübörgésből is sejthetjük.

És egy kanyar után meg is pillantjuk a Pliva folyó 22 méter magas vízesését, melyen keresztül csatlakozik az Orbász folyóhoz.

A vízesés előtt kiépített teraszok találhatóak, melyekről közelről is megnézhetjük a lezúduló vizet.

A hosszú lépcsősoron felmászva pedig felülről is rálátni a vízesésekre.

A vízesés mésztufa gátja kb. 50 000 éve alakult ki. Becslések szerint eredeti magassága 36 méter volt, de a földrengések, árvizek, vízerőművek építése, mederrendezés, szennyezés, és a délszláv háború következtében 22 méter magasságúvá zsugorodott.

Azért a 22 méter sem kevés, így is elég nagy robajjal zúdul le a rengeteg víz.

A vízesést javasolták felvenni az UNESCO világörökség listájára, de a felvétel még nem történt meg.

A felső teraszról készítettem egy rövid videót is, hogy a hangját is hallhassátok. :-)

A hatalmas vízesés a Pliva folyón alakult ki, mely innen 33 km-re két forrásból, a Jastrebnjak és a Smiljevac hegyek lábánál ered. A két ág 300 méter után egyesül, majd a folyó áthalad Šipovo városán, a Szerb Köztársaság és a Föderáció határán tavakká szélesedik, végül Jajcánál az Orbászba ömlik.

A folyó két tava a Nagy Pliva-tó (Veliko Plivsko) és a Kis Pliva-tó (Malo Plivsko). Ezeket a természetes víztározókat, továbbá a folyó egyenletes hozamát kihasználva az osztrák–magyar monarchia már az 1890-es években vízerőművet épített a Plivára (Elektrobosna) – az első vízerőművet a Balkánon. A jelenlegi erőmű 1957-ből származik – a munkálatok és szabályozás eredményeként a tavak tovább duzzadtak és végül mesterséges tározóvá alakultak.

A nagy vízesés után még egy kisebb is van, ezen keresztül érkezik meg a Pliva vize az Orbász folyóba.

A Pliva folyó két tava közötti mésztufagáton húsz régi vízimalom tekinthető meg, melyeket egykoron őrlésre és sajtolásra használtak. Vízimalmok már a 17. században is voltak a Pliván, és a 19. században száznál is több működött. Az 1980-as években a megmaradt malmokat összegyűjtötték, felújították, és jelenlegi helyükre (Mlinčići) szállították. A turisták számára sétányokat és parkolókat létesítettek.

Ez pedig itt a völgyben az Orbász, mely a Száva jobb oldali mellékfolyója. Hossza 250 km és számos vízierőmű üzemel ezen a folyón is.

A terasz elég közel van a vízeséshez, így folyamatosan vizes. A szél ráfújja a vízpermetet, meg azokra is, akik a teraszon állnak, így túl sokat nem lehet innen nézelődni.

Szépen látszik a teraszon az édesvízi mészkőképződés. Mészkővidékeken a források, patakok kioldják a kőből az ásványi anyagokat, így sok oldott meszet szállítanak magukkal. Ez az oldott mésztartalom kicsapódik a vízből, ha elillan belőle az oldott szén-dioxid. A vékony rétegben kicsapódó mész a patakok partján lévő növényeken, a vízbe dőlt fákon, köveken bevonatot képez.

Aztán ha kigyönyörködtük magunkat a vízesésben, akkor indulhatunk vissza ugyanazon az ösvényen, ahol bejöttünk.

Lyukacsos sziklák mellett vezet itt is az út.

És mehetünk vissza fel a parkolóhoz a hosszú emelkedőn.

Fent van egy nagy térkép, amin a városka látnivalói is rajta vannak. Érdemes tovább menni, érdemes felmenni az óvárosba is.

És mindenképpen érdemes egy kicsit sétálni még, ugyanis a folyón felfelé további vízesések vannak.

A parkolótól a benzinkút melletti úton kell tovább menni a város felé.

És innen újabb szögből csodálhatjuk meg a hatalmas vízesést. Már ezért is érdemes erre tovább menni.

Közben a másik oldalon a városka házait láthatjuk. Neve a szláv jajce (= tojás) főnévből ered, és arról a tojás alakú hegyről kapta, amelyen fekszik.

Megsúgok egy titkot: innen fentről is fantasztikus rálátás van a vízesésre teljesen ingyen. Igazából azt kell, hogy mondjam, csak azért fizetni, hogy kimehessünk arra a teraszra... nem igazán éri meg, bár a belépő nem drága. (Csak én nem tudtam, hogy fentről ingyen is megnézhető, mert először lefelé indultunk.)

Fent a folyó partján nagy park van és itt is ösvények mennek a lezúduló víz mentén.

Innen is egészen közelről láthatjuk a vízesést, csak felülről. Oké, alulról sokkal látványosabb volt.

Igen, így látszik, hogy a vízesés egy mesterséges beton falon zúdul le. Ez azért van így, hogy a vízesés fennmaradjon. Az eredeti traventínó (édesvízi mészkő) egy puha anyag, amit a víz épít és pusztít. Ha a vízjárás állandó, akkor ez a folyamat egyensúlyban marad. A Pliva folyó vízjárása azonban nagyon változó volt, nyáron szinte kiszáradt, akkor a mészkőben repedések keletkeztek, a tavasszal és ősszel kialakuló heves áradások pedig komoly károkat okoztak. Így két lehetőségük volt Jajca lakóinak: vagy végig nézik, ahogy a vízesés elpusztul, vagy megerősítik. Már az 1950-es években is voltak beton erősítések, de a jelenlegi formáját a vízesésnek a 90-es évek végén alakították ki. Az utolsó beavatkozás 2011-ben volt, azóta a vízesés teljes szélességében megerősített. Az állandó vízhozamot a feljebb található vízierőművel és mesterséges víztározókkal biztosítják, valamint a nagy vízesés előtti betonlépcsős rendszert is ezért építették.

És ha elnézünk még feljebb, az óváros felé, akkor további, kisebb vízesésekben gyönyörködhetünk. Ezek a vízesés megőrzése érdekében, mesterségesen beépített beton lépcsők.

A folyó túlpartján ott az óváros, aminek várfallal körülvett magjába a kaputorony alatt átsétálva juthatunk be.

Az Orbász-menti város a 13. században lett bánság székhelye. Várát 1391 és 1404 között Hervoja építtette, majd a bosnyák királyoké volt. 1434-ben Tallóci Matkó foglalta el Zsigmond részére, de még 1449 előtt visszakerült István Tamás bosnyák király birtokába.

A folyón egy zöld vashídon kelhetünk át, amin már egy csomó lakat van. Erre felé is divat a szerelemlakat, ezek szerint.

A tiszta és gyors vizű folyóban sebes pisztráng és pénzes pér él. A forrástól Šipovóig tartó nyolc kilométeres szakasz kiváló feltételeket biztosít a legyező horgászatra, horgász világbajnokságot is tartottak már itt.

Jajca várát 1463-ban a török foglalta el, mire Mátyás király december 25-én visszafoglalta.

1464-től 1527-es elestéig Jajcai bánság néven Magyarország része volt. 1464-ben megint ostromolta a török, de Mátyás hada visszaverte őket. 1501-ben és 1502-ben ismét ostromolta a török, de akkor Corvin János, 1516-ban Zrínyi Miklós, majd 1524-ben, utoljára Frangepán Kristóf mentette fel. 1527-ben végül Gazi Huszrev elfoglalta a várost, amely 1878-ig az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt maradt. A várat 1833-ban elhagyták és elpusztult. De azért romok még vannak belőle, amik megnézhetőek a domb tetején.

A város 1878 és 1918 között a Osztrák–Magyar Monarchia része lett, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, majd Jugoszláviához tartozott. 1992-ben a boszniai háború során a szerb csapatok elfoglalták. 1995-ben a boszniai horvát erők foglalták vissza.

Az 1995-ös daytoni békével a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság helyére lépő Bosznia-Hercegovina nagyobbik szövetségi egységének, a Bosznia-hercegovinai Föderációnak („bosnyák-horvát föderáció”) része lett.

A zöld hídon átkelve a másik oldalon is sétálhatunk a folyó partján.

Ezen az oldalon is park van kialakítva, melynek ösvényeiről szintén ráláthatunk a vízesés tetejére, illetve egy teljesen új szemszögből nézhetjük meg.

Persze megoszlanak a vélemények, hogy ilyen átalakítások után mennyire tekinthető még a Pliva vízesése természetesnek, de abban mindenki egyet ért, hogy a vízesés így is gyönyörű.

Vannak még látványosságok - a Pliva tavain kívül is - a környéken.

A Plivához hasonlóan látványos a Janj, egy jobb oldali mellékfolyó, mely 9 kilométerre a forrástól ömlik a Plivába. Szigetei (Janjske otoke), kis vízesései, mészkőkanyonjai népszerű túrázó, piknikező célponttá tették.

Bal oldali mellékfolyója a Sokočnica, mely mentén megtekinthető a Sokolačka barlang és Sokograd (Sólyomvár) romjai. A várat a középkorban építették, kezdetben a bosnyákok, 1463–1527 között a magyarok, ezután pedig a törökök használták. 1833-ban elhagyták és elpusztult.

Fent az óváros városfallal védett magjában hangulatos utcákat, mecseteket, teraszos kávézókat, éttermeket és üzleteket találhatunk. A pékségben isteni pékárut kínálnak (a burek itt is nagyon finom) és a fagyijuk is jó. Pár perc alatt felsétálhatunk a hegy tetején lévő várromokhoz is.

Remélem kedvet kaptatok ahhoz, hogy élőben is megnézzétek a természet (és az ember) eme csodálatos alkotását. Persze Bosznia-Hercegovina is tartogat még rengeteg látnivalót, de ez pont útba esik a horvát tengerpartról jövet-menet.

És akkor nézzük, milyennek látta Csontváry-Kosztka Tivadar a Jajcei vízesést. (Hát kicsit más volt még...)

(A fotó a wikipedia-ról származik.)

A fizetős rész elvileg minden nap 9 és 19 óra között van nyitva. A belépő árát sajnos nem találtam meg, de pár Euro volt csak.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!  

Az információk a wikipedia oldalairól származnak.