kiránduló

A Kányavári sziget a Kis-Balaton egyik legismertebb szigete. Lehet ez talán azért, mert egész évben szabadon látogatható. És látogatják is sokan, hiszen a természetben mindig kellemes egy séta, egy piknik, ráadásul talán a Kis-Balaton madárvilágából is ízelítőt kaphatunk közben. Meg a növényvilágából. Vízen és szárazföldön egyaránt. Érdekes módon a sziget legismertebb látnivalója maga a híd, ami oda vezet. Tényleg nagyon látványos, de azért a szigeten is van miben gyönyörködni. Minden évszakban tartogat valami különlegességet. Mutatom nyár végén milyen!

Hol található? Magyarországon, Zala megyében, Balatonmagyaród mellett. Térképen ITT.

Megközelíthető észak felől Sármellék, Zalavár felől, vagy délről az M7-es, vagy Zalakaros felől. Kerékpárút Zalavár felől, a Kis-Balaton Háztól van a Kányavári-szigetig. Busz is megáll a sziget közelében, a "Balatonmagyaród, Kányavári-sziget, bejárati út" nevű megállónál kell leszállni róla.

A bekötő út végén hatalmas, de fizetős parkoló van a járműveknek. A parkoló sorompós lett, belépésnél jegyet ad, kilépés előtt a fizetőautomatánál tudjuk leróni a díjat, majd kifelé a jeggyel a sorompó kienged. (Kifelé nem árt, ha van még velünk valaki, aki a jegyet bedugja a sorompó előtti oszlopba, mert elég nehéz úgy odaállni mellé, hogy elérjük az autóból.)

A parkoló mellett és a szigetre vezető út mentén büfék, árusok, őstermelők kínálják portékájukat. A parkolónál ingyenes mosdó is van.

A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer területén a kerékpárúton kívül csak a Kányavári sziget látogatható szabadon. A szigetre egy különleges és nagyon látványos híd vezet. Sajnos nem akadálymentes, de lehet, hogy nem véletlenül. Így egészen biztosan nem fog senki motorozni, sőt valószínűleg bicajozni sem a szigeten.

Hát igen, a lépcsőfokok között át lehet látni, de nem annyira magas a híd, így egyáltalán nem vészes tériszonnyal sem.

A szigetre vezető jellegzetes fahíd Varga Gellért erdőmérnök tervei alapján készült 1983-ban, majd 2005-2006-ban felújították. A híd egy ragasztott gerendákból álló, háromnyílású ívhíd.

Már a hídról megfigyelhető a Kis-Balaton gazdag növény és állatvilága. A kilátás Észak felé:

És a kilátás Dél felé:

A híd közepén is van még emelkedő, mert a középső elem magasabban van a két szélsőnél.

A hídról megfigyelhetjük a vízfelszínen úszkáló sulyom bokrokat.

A sulyom Európában rendkívül ritka, de Magyarországon bőséggel található. Lágyszárú, 0,5 - 2 m hosszú, egyéves vízinövény. Kezdetben az iszapban gyökerezik, majd levélrózsájának kifejlődése után úszó hínárrá válik. Vízfelszíni levelei rombuszalakúak, elöl durván fogasak. Alámerült, víz alatti levelei fésűsen szeldeltek, gyökérszerűek. Fehér, 4 tagú virágai a levelek hónaljában magánosak, a szirmok mintegy 8 mm hosszúak. Július-augusztusban virágzik. 

Szürkésfekete termése 2 - 4 szarvú, a csúcsán koronát visel. Belelépve igen fájdalmas találkozás a vízparti fövenyben megbújva. Csapdafegyvert is neveztek el róla. A keményítőben gazdag termése miatt a sulyom bizonyos időszakokban, pl. török háborúk és hódoltság idején mint ínségeledel is ismert volt az Alföldön. A sulyom gyűjtésének módja, hogy 2-3 m hosszú bot végére ruhadarabot szegeztek és ezzel kavargatták a vizet. A sulyom tüskés termése beleragadt a ruhadarabba, amelyről fakéssel kaparták le. A sulymot nyersen, főzve, sütve ették, az alföldi falvakban a gesztenyét helyettesítette, őrölve liszt készült belőle.

Mindenki elidőzik a hídon is, hiszen gyönyörű a kilátás róla, de maga a híd, a híd szerkezete is impozáns.

Aztán, ha átértünk a hídon, választhatunk: szemben van egy alacsonyabb kilátó, madármegfigyelő torony, jobbra pedig kezdődik a Búbos vöcsök tanösvény.

Ha elindulunk jobbra, a tanösvényen észak felé, természetesen erről az oldalról is rálátunk még a hídra.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területének egyik kiemelten látogatott területén, a Kis-Balaton tájegységén található Kányavári-szigeten található a Búbos vöcsök tanösvény. 

A közel két kilométer hosszú, egész évben látogatható, 1-1,5 óra alatt végigjárható tanösvény kutyával (pórázzal) is megtekinthető. És ilyen romantikus helyek is útba esnek.

A sétaút 15 állomása kifejezetten a Kis-Balaton madárvilágának bemutatására törekszik. A táblák mindegyike egy-egy csoportot (parti madarak, énekesek, ragadozók, stb.) ismertet. 

Az ösvény időnként elágazik. Érdemes lekanyarodni, mert eltévedni nem lehet, kicsi az egész sziget. Viszont hangulatos vagy érdekes helyekre juthatunk a mellékösvényeken is. Vagy horgászhelyekre.

Vagy madármegfigyelő pontokhoz. Ez a "paraván" például egy madármegfigyelő hely, bár a dús növényzet miatt túl sok minden nem látszik a másik oldalán. Pedig állítólag a partimadarak, melyek a nádasokban, a vízinövényzeten, a parti iszapon gyűjtögetve élnek, itt megfigyelhetőek lennének. Ilyen madarak a vízityúk, a guvat, a cankó, a sárszalonka, a bíbic, a gólyatöcs, a nagypóling. A nagy táblán megnézhetjük őket.

Persze lehet, hogy van olyan madár, ami a fűben szaladgál, csak türelem kell, és lehet, hogy meg tudjuk figyelni őket a deszkák mögül.

Itt nagyjából ki is értünk a sziget északi csúcsára, a kis ösvény a sziget másik felén dél felé kanyarodik.

A séta, a növények és az állatvilág megfigyelése mellett a szigeten horgászni is lehet. A feltételekről és a horgászjegy megvásárlásáról a helyszínen, illetve a Balatonmagyaródi Önkormányzatnál lehet bővebb felvilágosítást kapni. 

A partközeli ösvényről érdemes kicsit letérni a fák között és nézelődni, mélázgatni, szemlélődni, bámészkodni a víznél. Esetleg a békák hangversenyét hallgatni. Ha jó az idő, akár bele is mehetünk. Na nem strandolni, csak a lábunkat áztatni kicsit.

A nyílt vízfelületek közepén jellegzetes fészkelő szigetek alakulnak ki, melyeken nagy számban költ a dankasirály, de a ritkább szerecsen- és sárgalábú sirályok is előfordulnak. Az összefüggő, lebegő vízinövényzet szolgáltat megfelelő alapot a fészeképítéshez a szerkő fajok számára, melyek időről időre változó nagyságú telepeken költenek. Rendszeresen megfigyelhető itt a küszvágó csér és a lócsér is. A vízben álló fák jellegzetes telepesen fészkelő faja a kormorán.

Az újonnan megjelelő "inváziós" fajok versenytársaivá válhatnak a már itt élő fauna tagjainak. A versengés ebben az esetben azt jelenti, hogy az egy helyen élő állatok ugyanazért a táplálékért, búvóhelyért, párzóhelyért vagy egyéb forrásért vetélkednek és az újonnan érkezők kiszoríthatják az őshonos fajokat az élőhelyekről. Ilyen inváziós fajok, amiket mindannyian ismerünk a harlekin katica, az ázsiai márványpoloska, a burgonyabogár, a zöld vándorpoloska, a spanyol meztelen csiga, de ugyanúgy betelepült (vagy betelepített) faj a márványrák, a fehér busa, a törpeharcsa, az amurgéb, az ezüstkárász, és a vörösfülű ékszerteknős is.

Aztán a hangulatos ösvényünk folytatódik a nagy fák között kanyarogva.

Hamarosan kiérünk arra a rétre, ami a szigetre vezető híddal szemben található. A tágas tisztáson padok-asztalok várják a piknikezőket, tűzgyújtási lehetőség is van.

Itt található továbbá a kisebbik torony, ez is madármegfigyelő hely. Túl messze nem lehet ellátni belőle, hiszen a fák magasabbak a toronynál.

Azért van egy kis kilátás a nyílt víz felé a nádason túl.

Az egykori térképek és a geológiai feltárások szerint a Balaton vízjárása rendkívül változatos volt. A vízállásaiban 3-4 méteres eltérés is mutatkozott. A kiterjedése az időjárási viszonyoknak megfelelően változott. A csapadékos időszakokban a mainál jóval kiterjedtebb volt, öblei 15-20 km-re is benyúltak a környező völgyekbe. A Balaton mellett élő emberek életminőségét (élelmiszer termelését, biztos megélhetését) jelentősen befolyásolta a tó aktuális kiterjedése, ezért több korban is megpróbálták a vízállást szabályozni. Már a római korban is történt ilyen próbálkozás, Galerius császár a mai Siófok környékén erdőket vágatott ki, mocsarakat csapoltatott le, a Sió-csatorna vonalában lefolyást nyitott a tónak. A nyílást azonban a tó mindjárt el is homokolta, turzással elzárta.

A Kis-Balaton a 18. századi katonai felmérési térképeken, mint a Balaton öble szerepel. A mai Hídvégpusztán (Balatonhídvég) hajókikötő volt, ahol a 19. század közepén még a Kisfaludy gőzös is kikötött.

A 18. század végéig nem tettek különbséget a Kis-Balaton és a Balaton között, ugyanis ez a terület valamikor még a tó öble volt. Az öböl fontos szerepet játszott abban, hogy a Zala itt tudta lerakni a hordalékait. A 20. század közepére azonban ezt a szűrő funkcióját fokozatosan elvesztette, ami nagyban tudható be a különböző emberi beavatkozásoknak. Ilyenek voltak például a Sió zsilip megépítése 1864-ben, a 20. század elején a Zala meder kialakítása és a Zala árvízvédelmi töltéseinek megépítése. A Sió zsilip üzembe helyezését követően jelentősen csökkent a Balaton vízszintjének ingadozása (amely előtte az 5-6 métert is elérte). Először az öböl helyén egy lápos, nádas terület alakult ki, ahol a Zala „beleveszett” a mocsárba. A meder kialakítását és főképpen a töltések megépítését követően a Kis-Balaton területének nagy része fokozatosan szárazra került. A hajdani öbölből két kicsi nyílt vízfelület (a Vörsi és Zalavári víz), valamint egy nagyobb (~1400 ha) összefüggő nádas maradt, amely azonban elzárva a folyótól már nem szűrhette meg a Zalán érkező vizet.

Ezen folyamatok következményeként a Zala már közvetlenül a Keszthelyi-öbölbe szállította a hordalékait, köztük a belemosódott, engedett szervesanyagot is, amik a sajátos áramlási viszonyok miatt nagyrészt ott is maradtak. A Balaton vízminősége ezek következtében és a folyamatos gazdasági és technológiai fejlődések (városiasodás, mezőgazdaság fejlődése, szennyvíz elvezetése) miatt rohamosan romlásnak indult. A tó algásodni kezdett, jelentősen elszaporodott a hínár, megkezdődött a tó eutrofizációja. A Balaton már annyira rossz állapotba került, hogy a fürdőzési igényeket sem tudta megfelelő színvonalon kielégíteni.

Az egyik táblán végre megnézhetjük a tanösvény névadó madarát is. Középen a búbos vöcsök.

A búbos vöcsök elsősorban kisebb halakkal, ízeltlábúakkal, kétéltűekkel táplálkozik, olykor étrendjét növényi részek egészítik ki. Táplálékát a víz alá bukva szerzi meg, ahol levegővétel nélkül akár 30-60 másodpercet is eltölthet. Kiváló úszó, úszóhártyás lábainak ujjait karélyos oldallemezek is segítik. Félénk madár, leginkább lebukva menekül ellenfelei elől. Röpte jellegzetes, nyakát mereven előre nyújtja, szárnyaival pedig rendkívüli intenzitással és sebességgel verdes. Csak a vízfelszínről tud felszállni. Hangadása változatos.

És megérkeztünk a sziget magas kilátójához egy másik napsütötte tisztáson. Itt is asztalok, padok vannak a kilátó körül, és további tájékoztató táblákat is böngészhetünk.

Ide már tényleg érdemes felmenni, mert a felső szintről bámulatos panorámában gyönyörködhetünk.

A szigetet a Zala folyó és a Kis-Balaton nyugati víztározója zárja közre. Ezeket is megfigyelhetjük a kilátó legfelső emeletéről.

Szemben rálátni Zalaszabarra, ahol remek vidámpark várja a kicsiket és a nagyokat.

Az ökológiai katasztrófa elkerülésének érdekében a vízügyi szakemberek kidolgoztak egy tervet a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer” ki­építésére. Alapgondolata az volt, hogy a hajdan öbölként, illetve mocsárként létezett terület ismételt elárasztásával kialakuló mocsaras-nádas terület a Zalán érkező hordalékot, tápanyagokat kiszűrje, feldolgozza. Ezzel a világon egyedülálló vízvédelmi rendszerrel a Balatonban – főleg a Keszthelyi-öbölben – lejátszódó folyamatok a Balaton elé, a Zala alsó szakaszán kialakított vízvédelmi rendszer területére helyeződnek át. Ez a megoldás a mintegy 200 évvel ezelőtti, természetes állapothoz hasonlító viszonyokat állít elő.

Nézelődés után folytassuk az utunkat az erdőben tovább a sziget déli csücske felé.

Hamarosan egy újabb napos rétre érünk, ahol nemrég szép új játszóteret építettek a kicsik legnagyobb örömére.

A hangulatos erdőben erre is vannak még pihenőhelyek, a nagy fák árnyékában kellemes egy uzsonna, vagy csak ücsörögni kicsit és figyelni az erdő hangjait, fényeit, színeit.

A fákon pedig rengeteg borostyánt is megfigyelhetünk. A borostyán az eredő egyik szép színfoltja, hiszen örökzöld. Növekedése lassú és akár több száz évig is él. Tévedés, hogy léggyökereivel elveszi a támaszt adó fától a nedveket. Nem élősködő, a vizet és a tápanyagokat a gyökerein keresztül szívja a talajból, levelei zöldek, fotoszintetizálnak. A fára csupán mint támasztékra van szüksége, hogy feljusson a napfényre. Télen a madaraknak szállást ad, terméseivel élelmet is. Az erdészek nem bántják, mi se tegyük.

Hosszú zöld alagúton érjük el lassan a sziget déli végét. A gyönyörű, buján zöldellő növényvilág akkor is megér egy sétát, ha nem látunk madarakat a környező nádasban vagy a vízparton.

Visszafordulás előtt még érdemes kisétálni a keskeny ösvényen a nádas között a vízig.

A Kis-Balaton olyan jelentős élővilággal (növényzet, hal- és főleg madárvilág) rendelkezik, hogy a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, főként a vízimadarak élőhelyéről született Rámszari egyezmény hatálya alatt áll.

^{1951-ben 1403 hektáros kiterjedéssel került be a természetvédelmi törzskönyvbe „Kis Balaton” néven. 1986-ban mintegy 150 km2-re bővült a védett terület, és ekkor kapta a Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet nevet. 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.}

A parton találhatunk egy csomó sulyom termést, itt megvizsgálhatjuk közelről is milyen érdekes a formája és milyen szúrós.

A szigeten nemcsak madarakkal és békákkal találkozhatunk, hanem szőrös hernyókkal is.

Az előző hernyóból lehet, hogy nem pont ilyen Atalanta lepke lesz, de hogy valamilyen csoda lesz belőle is, az biztos.

Azt gondoltátok volna, hogy több mint egymillió rovarfajt ismer eddig a tudomány és ez kétszer annyi, mint az összes többi élőlényfaj együttvéve (beleértve tehát minden más állatot, az összes növényt, gombát és más élőlényeket). Sőt, némely kutatók szerint akár tízmillió rovarfaj is létezhet, mert azt nem is sejtjük, hogy mennyi várja még a felfedezőjét.

Visszafelé a jobb oldali utat válasszuk, ami az elején még nem látszik túlságosan útnak, de a fák között határozottan látszik a "zöld alagút", arra kell visszasétálnunk a híd felé.

Út közben hátulról is rálátunk még a nagy kilátóra, a nagy napos rét szélében vezet visszafelé az ösvény.

Miután mára már a Zala vize tervezett módon kanyarog végig a területen, a mocsárvilág gyorsan regenerálódott, így a terület jelentős része pillanatnyilag fokozottan védett élőhely, ahol jelentős mértékben korlátozott a turisták mozgása. A látogatás egyes területeken csak szervezett csoportokban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakembereinek vezetésével lehetséges. Ez alól kivétel a Kányavári sziget, ami szabadon látogatható.

Kicsit nagyobb testméretük és nagy aktivitásuk miatt könnyen megfigyelhetők a varjúfélék. A dolmányos varjak egyenként vagy kis példányszámban láthatóak, de az északról érkezett vetési varjak télen nagy csapatokban kavarognak. A kis termetű csóka időnként az építmények tetőszerkezetében is költ, a szarka jellegzetes gömb alakú fészket épít. Az elmúlt években a térségben megjelelő holló mára rendszeressé vált. A szajkó vagy mátyásmadár szinte az egész területen látható hallható.

Aztán hamarosan feltűnik a híd ebből az irányból is, csak a magas nádastól nemnagyon lehet még rálátni.

A térségben játszódik Fekete István 1957-ben kiadott ifjúsági regénye a Tüskevár, amely még 2005-ben is egyike volt Magyarország 12 legnépszerűbb regényének.

Itt forgatták 1956-ban Homoki Nagy István Cimborák – Nádi szélben című játékfilmbe burkolt természetfilmjét is.

A Zalavár Várszigeten felépült Kis-Balaton Házban az érdeklődők további részletes információkat kaphatnak a Kis-Balaton vízvédelmi rendszeréről, annak természeti értékeiről, a Balaton vízminőségének védelmében betöltött szerepéről, a térség történeti és néprajzi vonatkozásairól, értékeiről.

Aztán visszaérünk a kis kilátó mögé, a hídhoz.

A Kis-Balaton területén az átfolyásos rendszerű tározókban a víz útját töltések határozzák meg. Ezek hossza mintegy 45 km.

A vízvédelmi rendszeren belül kialakításra került egy 3,4 km2 alapterületű kazetta is. A kazetta lehetőséget biztosít az árhullámok befogadására, illetve az esetlegesen érkező szennyezett vizek tárolására és kezelésére.

A területen kialakított 2 db hallépcső lehetővé teszi, hogy a vonuló halak az ívási időszakban a vízállástól függetlenül feljussanak a Balatonból a Kis-Balatonba, majd onnan az alsó Zala-völgybe.

A Kis-Balatont 24 vízfolyás táplálja. A Balaton természetes hozzáfolyásának 45 %-át a Zala és vízgyűjtője biztosítja.

A Kis-Balaton elárasztása óta mintegy 450 tonna foszfort, 3500 tonna nitrogént és 130 000 tonna lebegő anyagot tartott vissza a Balaton elől, jelentősen hozzájárulva a tó vízminőségének javulásához.

Ha a területen lévő belvízöblözetekben magas vízszintek alakulnak ki, szükségessé válik a víz szivattyúkkal történő átemelése a Kis-Balatonba. Ha a 9 db szivattyútelep együttesen működik, akkor másodpercenként (!) 9,38 m3 vizet tudnak a Kis-Balatonba juttatni.

Ha viszont a Kis-Balatonban tárolt teljes vízmennyiséget a Balatonba juttatnánk, annak vízszintje 3 cm-rel emelkedne.

És hogy van-e kányavár a szigeten? Én nem találtam, de ettől még akár lehet... :-)

Remélem kedvet kaptatok egy túrázáshoz a Kányavári szigeten és évszaktól függetlenül egyszer ellátogattok ide. Ha a Balaton nyugati részén jártok, megér egy kis kitérőt. Ráadásul rengeteg más látnivaló van még Zala megye keleti részén, meg persze a Balaton körül is.

És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Oda várom a kommenteket, és a saját tapasztalatokat is szívesen olvasom.

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, valamint a következő weblapokról származik: www.bfnp.hu, http://www.kisbalaton.hu.