Hogy milyen csodákat rejtenek a hazai hegyek is...!?! Nem is gondoltam volna, hogy a Mecsek egyik oldala gyönyörűséges vörös homokkőből van, és egészen különleges, kavicskő oszlopok is megfigyelhetők egy kis hegymászás után. Meg persze a panoráma is pazar. Körtúra guggoló tölgyfák között, vörös szikla-lépcsőn és medvehagyma tengerben, irány a Jakab-hegy! Mutatom milyen!
Hol található? Magyarországon, Baranya megyében, a Mecsek nyugati oldalán, a 6-os út mentén Szigetvár és Pécs között, Cserkút vagy Kővágószőlős településről indulva. Térképen ITT.
Egy körtúrát mutatok, de számtalan más variációban is bejárható ez a túraút, akár Pécsről indulva is. Mi Cserkútról indultunk. Ide akár busszal is ki lehet menni, akkor vagy a 6-os úton a "Cserkúti csárda" nevű buszmegállónál kell leszállni és besétálni a faluba, vagy ha bemegy a busz, akkor a "Cserkút forduló" nevű buszmegállóban (a képen is az látható). Vagy autóval a 6-os útról lekanyarodva bemenni a falu központjába, ahol emellett a szép ház mellett mindkét oldalon van ingyenes parkoló.
Cserkút és környéke ősidők óta lakott hely volt. A felszínre került régészeti leletek is bizonyítják, hogy már a kora vaskorban is éltek itt emberek, és a római korban is számos villa épült.
Az uránbányászati célú ipari kutatás Cserkúton 1953-ban kezdődött. Az ötvenes évek végétől a nyolcvanas évek végéig folyamatosan volt a környéken az uránbányászat. A kitermelés gazdaságtalansága miatt 1996-ban leállt a termelés és 1997-ben végleg bezárták a bányát. Ezután kezdődött meg az üzemi építmények elbontása, a rekultiváció.
Az Árpád-kori román stílusú templom 1270 és 1290 között épült. A fazsindelyes templom főhomlokzata délen volt, ezt jelzi a bejárati kapu és a fölötte lévő három kis ablak. A 14. században tornyot építettek hozzá. A tűzvész miatt elpusztult egykori festményeket restaurálták, ezek és Prokop Péter papfestő alkotásai a homlokzatot és a templom belső falait díszítik.
A templom mellett még megtekinthető pár nagyon régi, vörös homokkőből faragott sírkő is.
Cserkút rendezett, szép falucska. Csinos porták, felújított, mutatós házak - nagyon kellemes meglepetés ezen az eldugott helyen. És sok vendégház is van, ezért aki több napra jönne, rengeteg lehetőség közül választhat.
A falu központjában több útbaigazító tábla is található, jól ki van táblázva tehát, hogy merre is induljunk. Irány a Jakabhegy!
Keskeny utcákon indulunk felfelé, majd ahol végetér Cserkút - és már látszik Kővágószőlős templomának tornya is -, na ott kell befordulni a hegy felé a kék háromszög jelzést követve.
Akár itt is parkolhatunk az út szélén, de igazából nem nagy távolság a falu, szerintem nem érdemes feljönni idáig autóval.
Nagy táblán tájékozódhatunk a környékről és a Dél-Dunántúl látnivalóiról, aztán innen már kezdődik a természet, a vadon, és az egész természetvédelmi terület.
A hegy a földtörténeti ókorban alakult ki, a meredek, déli oldalát jellegzetes színű, vörös, perm és triász időszaki homokkő alkotja, amelyre később több helyen is kovasav tartalmú, gejzírkitörések által összecementálódott kőzet rakódott.
A kocsiút egyenesen a hegy felé vezet. Körülöttünk alacsony tölgyfák, a talpunk alatt pedig vörös, sziklás, köves talaj.
Útba esik a "könyves ház", ami kívülről könyves, mert nagyon szép festés van rajta. Mellette pedig a "szedres ház", ami szintén szépen ki van festve.
Van egy-két elágazás út közben, hol balra kell fordulni, hol jobbra, de mindig kövessétek a kék háromszöget, ami elég jól látszik a fákon. Sőt, a kanyaroknál nyíl is jelzi a helyes irányt. Itt például az út szépen megy tovább, de a kék háromszög folytatása balra van.
Az emelkedőkkel a talaj is durvul, a kellemes erdei keréknyom és túraút átváltozik hegyi, köves, sziklás úttá. Ilyen terepre nem árt a bokát is jól tartó túrabakancs, de minimum egy jobb sportcipő, "kis csinosban" senki se vágjon neki a hegynek. (Találkoztam én már máshol flip-flop papucsosokkal is...)
A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóság működési területén található. A geológiai értékekben bővelkedő vidék különleges élőhelyekkel büszkélkedhet, mint pl.: rekettyés-tölgyesek, sisakvirágos tetőerdők, szurdokerdők és mészkősziklagyepek.
Zoológiai szempontból a rovarok közül a fokozottan védett nyugati őszitegzes és a magyar tarsza, madarak közül a haris tekinthető kuriózumnak.
Igen, ez a keskeny kis ösvény még minding a helyes turistaút.
Aztán egy éles bal kanyar és már nem vagyunk messze az első látnivalótól.
Hatalmas vörös, homokkő sziklák, ez a "Sas-fészek".
Egykor kőbánya működött itt, a vörös homokkövet építőanyagnak, lépcsőfokok, járdakockák, sírkövek, keresztek és malomkövek készítéséhez használták fel a hegy lábánál lévő települések kőfaragói. Ma már a rég elhagyott kőbányát a természet visszahódította és ma már tájvédelmi körzet.
De hogy a sziklafalakon vannak-e sasfészkek és költenek-e sasok? Erről ellentmondásos információkat találni. Meg kell nézni saját szemmel. :)
A homokkő jellegzetessége, hogy az elegyrészek szabad szemmel megkülönböztethetőek. A szemcsék lehetnek lekerekítettek, vagy szögletes alakúak. Jellemző a szemcsék osztályozottsága, ami a szállítóközeg energiájának változásától függ. A homokkövek leggyakrabban réteges szerkezetet mutatnak. A homokkő színe az elegyrészek minőségétől függ. A szín változhat a világos sárgától a vörös árnyalatokon át a zöldes és feketés megjelenésig. A vöröses elszíneződést a vastartalmú elegyrészek okozzák.
A homokkövek a rétegzettség mentén jól hasíthatók, faraghatóságuk a kitöltő agyag minőségének függvényében változik, a magas kovasavtartalmú homokkövek felületét pattintással alakítják. Felülete a szemcsézettség miatt nem csiszolható, csúszásgátló tulajdonságát kihasználják. A kvarcszemcsék miatt csak különleges szerszámokkal fűrészelhető, a kitermelés szaggatással és kőzetkímélő robbantással lehetséges.
Itt van a túra legizgalmasabb része! Nézzétek, az a túraút. Ott. Hol? Hát ahol sikerül. A sziklák szélén, a lépcsőzetes köveken, kicsit feljebb, kicsit lejjebb. Kicsit meredek - de fantasztikus!
Viszont a kilátás már lenyűgöző déli irányba. Lent Cserkút és Kővágószőlős. Tiszta időben a horvát hegyekig is ellátni.
Azért egy kapaszkodó vagy lánc nem ártana, de így is át lehet jutni. A túrajelzés pedig mutatja, merre haladjunk tovább.
Ha túljutunk a sziklás részen, ismét egy erdei szakasz következik, kidőlt fákon való átmászással, és lihegős emelkedővel.
De már nincs sok hátra, hamarosan felérünk a hegy "tetejére".
Fent becsatlakozunk az országos kéktúra útvonalába, és itt már széles túrautak vannak. Majd jobbra folytatjuk az utunkat, de előtte érdemes kb. 100 métert elmenni balra is, ugyanis ott található a vaskorból származó több száz halomból álló sírmező. A jakab-hegyi, kora vaskori erődítmény lakói a földváron kívül temették el halottaikat. A halomsírok között 1-1,5 és 3-4 métereseket is találhatunk.
Visszafordulva haladjunk tovább, a táblák jelzése alapján a Zsongor-kő irányába.
Tavasszal az erdő alja illatos medvehagymával van teli.
Az országos kék túra tábláján beazonosíthatjuk hol is járunk. Ott alul, a piros vonallal jelölt rész közepénél. Az egész piros szakasz egyben egy picit hosszú lenne, hiszen a DDK-04 szakasz Gálosfa és a Harsányi-kereszt között 93,1 km hosszú (szintemelkedés fel 3074 m, le 3169 m), de érdemes kicsit túrázni a kék körön, hiszen országunk legszebb részein halad keresztül.
Az elágazásnál padok, asztalok. Balra a Jakab-hegyi pálos kolostor romja található, ami sajnos a magyar–török háborúk során számos más pálos kolostorral együtt lakatlanná vált, ám 1736-ban helyreállították. 1828-ra megint kiürült, azóta épülete összeomlott, falai jórészt már csak váll- vagy derékmagasságig állnak. Romjain az 1970-es évek végén, valamint 2006–2007-ben állagmegóvó munkálatokat végeztek, illetve környezetét is rendezték, így ma könnyen látogatható.
Jobbra pedig a Zsongor-kő kilátó található.
De van itt más is. A Jakab-hegyi remetebarlang egy kis méretű barlang, a Zsongor-kő felső szintjének egyik sziklájában, körülbelül 560 méter tengerszint feletti magasságban, gyakorlatilag a Jakab-hegy délnyugati peremén. Kialakulása valószínűleg tektonikus eredetű, de feltételezhető, hogy egykor mesterségesen is tágították. Nevét a közhiedelem után kapta, miszerint a Jakab-hegyi pálos kolostor egyik szerzetese építette és lakott benne.
A barlangok általában a csapadékvíz hatására, jól oldódó mészkövekben keletkeznek. Homokkőben - mint itt - igen ritkák. A változó keménységű kb. 200 millió éves tengeri homokkő a belső erők, pl. földrengés hatására összetört, és egyes nagyobb tömbjei az alsó puhább részek kimállása következtében kibillentek eredeti helyükről. Valószínűleg így alakult ki ez a barlang.
A barlang mellől egy meredek sziklalépcső vezet le a Zsongor-kő kilátójához, amely a Mecsek Egyesület által 1892-ben lett vaskorláttal biztonságossá téve. A "Jakabhegyi Homokkő" alkotta sziklaalakzatot 1943-ban nyilvánították megyei jelentőségű természetvédelmi értékké, majd 1978-ban a teljes terület védelem alá került.
A barlang bejáratánál és a környékén többfelé is jól látható a vörös "jakabhegyi homokkő" keresztrétegezettsége, amely az áramló tengervízben, a partszegélyeken való üledéklerakást jelzi.
Csodálatos panoráma tárul elénk déli irányba. Messze a horvát hegyek, előtte az apró falvak, zöld mezők, erdők. Valahol ott kanyarog a Dráva, és látszik a Villányi-hegység is.
A csodálatos panorámát nyújtó kőhöz egy szomorú történet kapcsolódik:
A hódító török elfoglalta a Jakab-hegyet is, s onnan járt portyázni a környékre. A hegy alatti Szőlősön élt egy Zsongor nevű legény, akinek kedvesét a török basa elraboltatta, s a hegytetőn lévő várban őriztette. Zsongor egy zivataros éjjelen lóra kapott bajtársaival, s megpróbálta kiszabadítani kedvesét, de az őrség felfedezve őket, nyomukba eredt. Zsongor - ölében kedvesével - látva, hogy nem menekülhetnek el, megsarkantyúzta lovát, s a Jakab-hegy kiálló sziklájáról a mélybe ugratott, s mindketten meghaltak. Azóta hívja a nép a sziklát Zsongor-kőnek.
Azért egy kellemes hétvégén lehet, hogy nem egyedül leszünk a Zsongor-kőnél, hiszen a Jakab-hegy elég népszerű kirándulóhely, és a kilátó "könnyen" megközelíthető mind Pécs, mind Cserkút-Kővágószőlős irányából.
A hatalmas sziklákon pedig jó megpihenni, akár piknikezésre is alkalmas a hely. De egy "csúcs-csoki" elfogyasztására mindenképpen.
Tanösvény is van, melynek tábláiról érdekes információkat szerezhetünk a Jakab-heggyel kapcsolatban.
Ha kigyönyörködtétek magatokat a kilátásban és kipihentétek a felmászás fáradalmait, valamint ha a Pálos kolostor romjait is megnéztétek, indulhatunk vissza lefelé, egy darabig ugyanazon az úton, ahol feljöttünk.
Tehát vissza a kék háromszög irányába, egy elég meredek lejtőn.
Aztán következnek a vörös homokkő lépcsők visszafelé is, és a Sasfészek nevű valamikori kőfejtő.
Az út egy helyen elágazik, a kék kereszt irányába is el lehet menni, az is a piros háromszög útját köti össze a kékkel, vagy tovább ereszkedhetünk a kék háromszögön is, nem lesz nagy kerülő.
Egyszer csak egy hajtű kanyar jobbra, és máris a piros háromszög által jelzett úton vagyunk. Fölfelé is láthattuk ezt az utat, sőt fölfelé itt figyelni is kell, hogy melyik irányba akarunk tovább menni, melyik háromszöget választjuk.
A piros háromszögön pedig hamarosan megérkezünk a nagyon különleges Babás-szerkövekhez. Az első hatalmas csoporthoz le kell térni az útról balra, de megéri! Ezeket a sziklákat figyeljétek az útról.
A Babás-szerkövek az évezredek során az erózió koptatta homokkőből formálódott kőtornyok, amelyek a déli, meredek, sziklás részeken sorakoznak. A Babás-szerkövek anyagát a benne található kovasav védte meg az eróziótól.
És ez itt már egy másfajta üledékes kőzet: a kavicskő.
A kavicskő vagy konglomerátum az üledékes kőzetek csoportjába tartozó kőzetféle. Általában a kiinduló kőzet feldarabolódása után a szállítódás során lekerített szemcsékből álló, cementálódott extrabazinális üledék. Szemcsemérete 20 centiméter és 2 milliméter közti. A konglomerátum szó jelentése is erre utal, mivel a fogalmat a különböző eredetű elemek halmazára használjuk általában.
A konglomerátum rétegekben látható nagy kavicsok anyaga kvarc (fehér), régi vulkáni kőzet, kvarcporfir (vörös és foltos), valamint egyéb ősi, kemény, ellenálló kristályos kőzet.
Tovább haladva a turistaösvényen, hamarosan további kőtornyokat találhatunk.
A Mecsek hegység déli lejtőjén vörös színű homokkőből "épült" különös formájú groteszk emberi alakokat idéző, rőt színű sziklacsoport: a Babás-szerkövek vonulata magasodik a fák koronája fölé. E különös csengésű név a sziklák bábu szerű alakjára és talán pogány elődeink áldozati helyére (szerkő = oltárkő) utal. Furcsa alakzatukat azonban nem emberkéz formálta.
És következzen a Babás-kövek legendája:
A Jakab-hegy alján, a faluban élt réges-régen két gazdag család. Ezek szakadatlanul versengtek egymással. Egyszer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk. Mindkét házból kizavarták, bántalmazták. Ekkor megátkozta őket: "Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni!"
Mindkét gazdának egy-egy leánygyermeke volt. Egy napon mentek férjhez. Az egyik ház lakodalmas népe ezúttal megelőzte a másikat. Már jöttek vissza a Jakab-hegyi barátok templomából, ahol az esküvő volt, amikor a másik még csak fölfelé tartott. Éppen ott találkoztak, ahol a mély szakadék felett a legkeskenyebb volt az út.
Egyik vendégsereg sem akart kitérni a másik elől. Az egymással versengő örömapák egyszerre szólaltak meg: "inkább váljuk kővé, de ki nem térünk!" Ebben a pillanatban az egész násznép kocsikkal, lovakkal együtt kővé változott. Azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon.
A kőzet szerkezete a sziklák alján (több méteres szakaszon) egyneműnek látszik, felül azonban jellegzetesen keresztrétegzett.
A kőzet jellegzetesen vörös színe a meleg, sivatagi éghajlatú vidékek kőzetanyagára jellemző. Azt, hogy e kőzet keletkezésének idején e térségben is sivatagi éghajlat uralkodott a permi homokkő konglomerátum sorozatából származó különféle trópusi növénymaradványok is megerősítik.
A kőzet anyagának és szerkezetének e jellegzetességei a kőzet keletkezésének körülményeiről vallanak. A földtörténet ókorában a térségben az idősebb képződmények lepusztult kőzetanyagából hatalmas tömegű törmelék halmozódott fel. Minthogy a törmelék kismértékben koptatott és különféle szemcse nagyságú, valószínűleg kis távolságból szállítódott oda. Az íves és átlós irányú rétegezettség pedig a folyami és delta jellegű felhalmozódásról tanúskodik, arról hogy az üledékképződés szakaszosan ment végbe.
Itt sorakozik a násznép időtlen idők óta a hegy oldalában, kikandikálva a fák lombja fölött.
Természetesen a Babás-kövektől is csodás panoráma tárul elénk a Cserkúti-medencére és távolban a hegyekre.
Az itt látható durva konglomerátum kb. 220 millió éves, az előrenyomuló triász kori tenger partszegélyi üledéke. A belső földtani erők hatására e rétegek a kréta időszakban (kb. 100 millió éve) felgyűrődtek, és hatalmas boltozat alakult ki. Ennek egykori legmagasabb része a külső erők hatására lepusztult, helyén ma egy medence található, ebben helyezkedik el Cserkút község. A konglomerátum boltozat két szárnya megmaradt, a déli szárny alkotja a Cserkúti dombsort, az északi szárny pedig a Babás szerköveknél található. Innen jól megfigyelhető a rétegek enyhe északi dőlése is.
A következő rajz a tanösvény egyik tábláján található, és jól megfigyelhető rajta milyen földtani rétegekből áll a Mecsek és környéke.
A Babás szerkövek mellől a piros háromszög jelzésen indulunk tovább.
Csáki Benjámin kővágószőlősi pap emlékére
A Mecsek oldalán, a Nászkövek felett,
Ott áll magányosan egy hófehér kereszt.
Már régóta ott áll, lehet ötven éve,
Mikor felhelyezték a Nászkő tetejére.
Itt lent a faluban , élt egy jámbor, jó pap,
Ki a mennyek felé mutatta az utat.
Minden jövedelmét a szegényeknek adta,
Sose volt még községnek ilyen jószívű papja.
Saját költségéből az Isten dicsőségére,
Keresztet állított a Nászkő tetejére.
Mondván, hogy a kereszt messzire látszódjon,
Aki reá felnéz Istenre gondoljon.
A Jubileumi Kereszt a Jakab-hegy déli oldalán, a babás szerkövek legnyugatibb sziklaalakzatán áll. A jubileumi SZENT-ÉV emlékére 1934-ben, Csáki Benjámin helyi plébános kezdeményezésére került sor a kereszt felállítására, melyet Popilla Mihály cserkúti kőfaragó mester készített és Bátor Károly helyi káplán szentelt fel. Helybeli fuvarosok darabokban vitték fel a helyszínre. A kereszt Kővágószőlős egyik jelképe – óvóan őrködik a falu felett.
A kereszt, mellett alacsony tölgyfák között ismét lehetőség van megpihenni kicsit, elmélkedni és álmélkodni a kilátásban. A túra során utoljára, mert innen már csak lefelé vezet az út.
Aztán egy kicsit érdekesen mohás ösvény visz vissza a túraútra.
A piros kereszt felé fordulva rövidíthetünk lefelé, bár elég meredeken lejtős a rövidebb, összekötőút.
Aztán a piros négyzettel jelölt úton ereszkedünk le a faluba, Kővágószőlősre.
A túraút aljánál a falu szélén táblák jelzik a természetvédelmi terület kezdetét, és itt olvasható az erdő fohásza is. Ennek a körtúrának pedig itt ér véget az erdei része. De látnivaló lesz még a faluban is.
Kővágószőlős környéke időszámításunk előtt 1100 (!) óta lakott, a hegytetőn a kora vaskori nép temetkezési helye ismert régészeti lelőhely. Egymást váltották itt a kelták, rómaiak, és a népvándorlás korának népei, melyeknek jól védhető központja volt a Jakab hegyen található avar kori földvár. A korai magyar középkortól a falu a Szent Istváni alapítású pécsi püspökséghez tartozott, aminek köszönhető a román kori műemlék templom építése.
A község egyik szembetűnő jellegzetessége a helyben kitermelt vörös homokkő építészetben elnyert nagy szerepe. A temető több évszázados síremlékei, de a napjainkban felújított épületek, kerítések is jórészt ebből készültek. Feltűnőek még a faluban a házak mellett található hatalmas, díszes istállók, ami a régvolt gazdagságra utal.
Az egykori általános iskola épületében Bányászati Kiállítást rendeztek be az uránbánya működésével kapcsolatos tárgyakból, dokumentumokból. A kiállítás helyiségeiben a kutatófúrások, a vájatmélyítések során felszínre került kőzetek gyűjteménye látható, fényképek, iratok és egyéb tárgyak társaságában.
Az udvaron még egy bányajáratot is imitáltak, itt egykori bányamentő (mozdony vontatta speciális csillék) és különféle gépek találhatóak.
Legjelentősebb műemlék a faluban a még ma is tekintélyt parancsoló tömegű Sarlós Boldogasszony Plébániatemplom, a XIII. századból származó tornyával, amelynek több szintjén is megfigyelhetőek a román ikerablakok, kosáríves kapuját pedig íves oromzat díszíti. Az épület mai formáját az 1763-1772 között folyt átépítés során nyerte el. A középkori egyhajós templomot a torony kivételével lebontották. Ezt a nyugati tornyot megmagasították (ma 35 méter) és mögé nagy méretű egyhajós templomot építettek. Az építkezést a birtokos pécsi székesegyház káptalanja végeztette, mivel Kővágószőlős egyik fontos központjuk volt, elsősorban jelentős szőlőművelése következtében. A templom déli kapuján felirat található: Exaltata est Sancta Dei Genitrix 1512 (Felmagasztaltatott az Isten Szent Anyja 1512).
Egy középkori háromosztatú, pincés épület már a XV. században is állt a templom mellett, de a XVII. század végén lebontották. Az 1772-es templombővítés, barokk átépítés során a habarcskeverő- és mésztároló gödrök alapozásához még felhasználták a pince kőfalait.
A jelenlegi épület mérete és szerkezete, a kemence és valószínű szemeskályha léte a XV - XVI. századi templomhoz való közelsége jómódú, a falu életében jelentős szerepet betöltő tulajdonost feltételez: az épület korábban paplak lehetett.
Tovább sétálva az úton pedig visszajutunk Cserkútra.
Hát ennyi volt a kör, nagyszerű, minimum fél napos kirándulást lehet itt összehozni érdekes kövekkel, érdekes történetekkel és lenyűgöző kilátásokkal. És mindez semmibe sem kerül, csak egy jó nagy levegőt kell vennünk, és nekivágni! Ha erre jártok, ne hagyjátok ki!
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk a hegyen található táblákról, valamint wikipedia, a www.turautak.com, a kirandulastippek.hu, www.kovagoszolos.hu oldalakról és a Kövirózsa tanösvény letölthető füzetéből származnak.
Utolsó kommentek