kiránduló

A koratavasz csodája az a rengeteg lágyszárú, színes virág, ami a lombfakadás előtt az erdők talaját borítja. Az elsők között bújik ki a tőzike is, ami sokkal ritkább, mint a hóvirág, sokkal kevesebb helyen található meg vadon, az erdőkben. Ezért különleges a Csáfordjánosfa melletti terület, mert itt tőzike tenger hullámzik egy pár hétig tavasszal. Érdemes ilyenkor (is) felkeresni a Csáfordi-erdőt, mert csodaszép a milliónyi kis fehér harangocska, igazi kuriózum ez a tőzikés erdő. Kicsit eldugott helyen van, de nem nehéz megtalálni, mutatom hol van és milyen (szép)! :-)

Hol található? Magyarországon, Győr-Sopron és Vas megye határán, Csáfordjánosfa mellett. Térképen ITT.

Megközelíthető a Balatonederics és Sopron között lévő 84-es főút felől, Tompaládonynál lekanyarodva (Cirák felé), Csáfordjánosfán keresztül, vagy az M86-os autópályáról Répcelaknál lehajtva, Répceszemere felől.

Az út mentén jól ki van táblázva (már Csáfordjánosfán is), hogy merre van a Tőzike tanösvény.

Parkolni a táblával szemben kialakított helyen lehet, de Csáfordjánosfától kisétálva sincs messze.

Széles ösvényen indulunk befelé az erdőbe, és hamar meglátjuk a tanösvény első tábláját is egy híd mellett.

A táblán lévő kis térképen megnézhetjük, hogy merre kell mennünk. Szépen egyenesen, ott lesznek sorban, egymás után a tanösvény táblái. Aztán majd jobbra és vissza. Na ez lesz kicsit nehezebb, mert sehol semmilyen jelölés nincs, tábla nincs, de azért meg lehet találni a visszafelé vezető utat. Csak emlékezni kell a térképre.

A terület a Fertő-Hanság Nemzeti Park területe, ezt a kihelyezett tábla is mutatja. A Fertő–Hanság Nemzeti Park Magyarország északnyugati területén fekszik. Elődje a Fertő-tó Nemzeti Park volt, mely 1991-ben jött létre a Fertő-tó Tájvédelmi Körzet átszervezésével, mai nevét pedig 1994-ben kapta, amikor hozzácsatolták a Hanság Tájvédelmi Körzetet.

A Répce ártér 1999 óta része a nemzeti parknak. A védett terület Győr-Moson-Sopron és Vas megye határán, a Répce Nagygeresdtől Dénesfáig húzódó szakaszát, az azt övező réteket, erdőket, valamint a csáfordi tőzikés erdőt foglalja magába. Az ártéri mocsárrétek és ligeterdők együttese számos értékes növény- és állatfaj otthona.

Kis patak fölött ível át az első híd.

A környék "legnagyobb" folyója a Répce, ami a 16. századig a Hanságba torkollott. A folyót rétek, legelők, rossz elfolyású lapályok és a Hansághoz hasonló mocsári vegetáció kísérte. A 20. száza nagy tájalakításainak következtében azonban az eredeti növénytakaró 50-70 százalékban elpusztult.

És az egyik hídról már látszik is a következő.

A térkép szerint ennek a Kócsod-pataknak kellene lennie, de lehet, hogy az az előző volt.

Ebben ugyanis semmi víz nem csörgedez, teljesen ki van száradva a patakmeder.

A híd után keskeny ösvény vezet tovább, és már látszik is a tanösvény következő táblája.

A következő híd a Répce folyó fölött ível át. A Répce és a Rábca ugyanazon folyó a Kisalföldön. A Répce a Hanság területén, Osli északi határában egyesül a Kis-Rábával, onnantól Rábca a neve. Abdánál torkollik a Mosoni-Dunába.

Az Ős-Répce a pleisztocénben jelent meg a területen, s végül Zsira-Bük-Vasegerszeg vonalában talált magának utat. A folyó Ausztriában, több forrásból ered, s többszörös mederváltása újabb és újabb kavicstakarókat alakított ki.

A védett területen a szabályozatlan Répce igazi kanyargós lefutású vadvíz. A folyót a legtöbb helyen csak egy mindössze néhány méter széles galériaerdő kíséri, amely azonban így is jól ellátja a meder árnyalását. A víz tisztasága, jó biológiai minősége lehetővé teszi az olyan érzékeny, védett fajok előfordulását is, mint a feketelábú szitakötő, vagy az Európában már a kipusztulás szélére sodródott erdei szitakötő. Ugyancsak a víz tisztaságára utal a dunavirág és a tompa folyami kagyló jelenléte.

A híd mellett valamikor vízimalom üzemelt, ma viszont csak egy (mesterséges) vízesés dübörög.

A folyó, amely a Csáfordi-erdő és a Répce menti rétek éltető vizét adja, egykor az itt élő emberek megélhetését segítette a rá épített malmaival. Ma már csak romjaiban találhatók meg ezek a malmok.

A civilizáció legfeltűnőbb jelei a folyócskán sorakozó vízimalmok voltak, ahová a környező falvak lakói hordták őröltetni a gabonát. Ezek a malmok azonban nem okoztak kárt a folyó által meghatározott ökológiai rendszerben, sőt a víz duzzasztása miatt bekövetkező hordaléklerakódás megakadályozta a meder mélyebbre vágódását. A Répce a környék talajvízszintjét kellően magasan tudta tartani, amely kedvező hatást gyakorolt az ártér erdeire, rétjeire. 

A vízimalmok megszűnésének, valamint a védett terület alatti és fölötti folyószakasz szabályozásának következtében a Répce folyása felgyorsult, medre mélyülni kezdett, s ezzel a talajvíz szintje is csökkent.

Az itt lévő természeti értékek sorsa nagyrészt azon múlik, hogy a jövőben képes lesz-e a folyó annyi vizet juttatni a területre, ami elegendő a vízhez kötődő társulások hosszú távú fennmaradásához.

Még egy kis híd egy kiszáradt patakmeder felett és kiérünk a folyót kísérő keskeny erdő-sávból.

Hatalmas, napos rétre jutunk a fák közül, amin a tájékozódást keréknyomok segítik. Itt egyenesen kell tovább mennünk a tőzikés erdő felé. Szabad szemmel látszott a következő tájékoztató tábla is, de a fotón sajnos nem látszik.

A Répce-menti ligeterdőben évekkel ezelőtt alakították ki a 4 km hosszúságú Tőzike-tanösvényt, amely bárki számára szabadon látogatható. A látogatókra vonatkozó szabályokat viszont be kell tartani.

Az első szabály: a tanösvényről letérni szigorúan tilos.

A taposás ugyanis elpusztítja a növényeket, ezért aki letér az útvonalról akár 50 ezer forintos büntetést is kaphat, és garantált, hogy egy életre emlékezetes marad számára a látogatás. A kialakított útvonalon nem lehet eltévedni és tőzikét fotózni az útról is remekül lehet. Minél beljebb megyünk a tanösvényen, annál sűrűbben nőnek a virágok.

A második szabály: időjárástól függetlenül nagyon ajánlott a gumicsizma vagy vízhatlan lábbeli. Ártéri erdőben járunk, hiába a kijelölt útvonal, ez is gyakran vízátfolyásos, sáros, tehát nem feltétlenül fogjuk száraz lábbal megúszni a tőzike túrát. Persze ha télen nem esett hó és hetek óta eső sem, akkor nem kell attól tartanunk, hogy túl nagy sár lesz. Amikor februárban én ott jártam, akkor egyáltalán nem volt se víz, se sár.

A kijelölt útról letérő látogatók meggondolatlan cselekedetükkel a korábbi években olyan taposási kárt okoztak, amelynek során a nemzeti park legszerényebb becslései szerint is több tízezer tő virág pusztult el - több millió forint értékben. Az eszmei kár pedig felbecsülhetetlen. Ezért maradjunk az ösvényen.

A rétről az erdőbe érve kezdődik a virág-varázslat, bármerre nézünk, mindenfelé fehér virágszőnyeg borítja az erdőt.

A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj.

Sokan összekeverik a hóvirággal, de tessék megnézni! Egyáltalán nem olyan! :-)

A tavaszi tőzike elegyes lomberdők, ligetek, nyirkos, de nem túl nedves rétek lakója. Virágzási ideje március–április között van. Általában. De előfordul, hogy már februárban kivirágzik. (A fotók 2022.02.18-án készültek, de a neten már egy héttel korábban is láttam képeket.)

A tavaszi tőzike 15-35 centiméter magas, hagymás, évelő növény. Levelei tőállásúak, 1 centiméter szélesek. A tőkocsány csúcsán mintegy 3,5 centiméter hosszú levélhüvelyben folytatódik, melynek hónaljában egy, ritkán két bókoló virág fejlődik. Mind a hat lepellevél egyforma, csúcsa alatt sárgászöld folttal. Apró toktermése van.

Az erdőn egy karókkal jelölt ösvény vezet át, ezen sétálhatunk úgy, hogy ne tegyünk kárt a természet értékeiben. Erről az ösvényről letérni nem szabad.

És senki ne kóstolja meg a tőzikét! Galantamint tartalmaz, mérgező.

Itt egy szép, "kétfejű" példány, ilyet is találni a kijelölt ösvény mellett. Nem kell hozzá letérni az útról.

A fák között bevilágító napsugarak látványos fény-árnyék játékot hoznak létre az erdőben. Ez szabad szemmel csodás látvány, a fotózást viszont kicsit nehezíti.

A „Répce erdeje” vagy más néven a „Tőzikés csáfordi erdő” a Fertő-Hanság Nemzeti Park egyik kiemelkedő értékekkel bíró keményfás ligeterdeje. Egyrészt táji szépsége és fekvése, másrészt kiemelkedő növényi értékei miatt már 1955-ben helyi természeti értékké nyilvánították. A jellegzetesen ligetes erdőállományt egy időszakos vízfolyás sekély medre szeli át, mely a déli oldalon az erdőszegély közelében halad, egy vízállásos mélyedést hozva létre. Emiatt lehet víz és sár az ösvényen.

Az erdei ösvényen továbbsétálva nemcsak a milliónyi tavaszi tőzike és színes virágtársaik jelzik számunkra a tavaszt, hanem a madarak trillázó hangjai és a kidőlt, korhadó fákon élő rovarvilág apró népe is újra életre kel. 

A tőzikés erdő öreg fái különösen jó fészkelési lehetőséget kínálnak az odúlakó madarak számára. A terület jellemző harkályfaja a közép fakopáncs, de itt költ a fekete harkály is. A magas fák koronájában héja és egerészölyv neveli fiókáit, ritka fekete gólya fészkelése szintén megfigyelhető. Az idős, korhadó, odúkban bővelkedő fáknak köszönhetően megannyi erdei rovar (cincérek, különböző futóbogarak, szarvasbogár stb.) otthona az erdő. Ez, a rovarokban gazdag erdő, számos erdei énekesmadárnak jelent táplálékot. A csuszka, erdei pinty, vörösbegy, ökörszem, énekes rigó, búbosbanka hangjától “hangos” az erdő. A denevér és más kisemlősök is növelik az erdő biológiai sokféleségét. 

Az erdei ösvény bejáratánál tábla figyelmeztet arra, hogy szeles időben az erdőben tartózkodni veszélyes. Amikor ott jártam csak kicsit fújt a szél, de a hatalmas fák félelmetesen nyikorogtak, úgyhogy én is azt ajánlom, ha nagyon fúj a szél, inkább halasszátok az erdőlátogatást. Persze a nyikorgás még nem veszélyes, viszont a fakidőlés az lehet. És nemcsak szerte az erdőben vannak kidőlt fák, hanem a kijelölt úton is.

A Csáfordi-erdő évszázadokon keresztül a Simon család tulajdonát képezte. Az erdő öreg kocsányos tölgyei, a valamikori tulajdonos Simon család egy-egy tagjának nevét viselik ma is (Attala-fa, Tibor-fa, Ödön-fa).

A 18-20. században a Simon család tagjai közül többen a megye vezető tisztségviselői voltak, az apát a fiú követte a táblabírói, az alispáni és három főispáni székben. A család legutolsó tisztségviselője, Simon Elemér 1922 és 1935 között főispán, 1935 és 1944 között, a német megszállásig a magyar és a nemzetközi vöröskereszt elnöke volt.

Az alábbi fotón is látszik, hogy tőzike bőséggel nyílik az ösvény mellett is, közelről is lehet fotózni őket.

Ma a Fertő-Hanság Nemzeti Park által védett területen nincsen erdészeti beavatkozás. Az öreg, mintegy 250-300 éves kocsányos tölgy matuzsálemek mellett a magas- és magyar kőris, a mézgás éger és a gyertyán alkotják az erdőállományt.

Az erdő növényfajai:

• A lombkoronaszintben jellemző a magyar és magas kőris, a kocsányos tölgy, a mezei juhar, vénic-szil, a mezei szil, gyertyán, mézgás éger.
• A cserjeszintben a fafajok cserjeméretű egyedei és mellettük a közönséges mogyoró, veresgyűrűsom, erdei iszalag, cseregalagonya található meg.
• A gyepszint fajai a tavaszi tőzike mellett a bogláros és berki szellőrózsa, a kapotnyak, az odvas keltike, a sárga tyúktaréj, az olocsáncsillaghúr, a ligeti csillagvirág, a borostyán, az orvosi tüdőfű, a foltos árvacsalán, sárgaárvacsalán, a nagy csalán, a kerek repkény, az erdei ibolya, a salátaboglárka, a ragadós galaj, az ernyős sárma, a tavaszi lednek, az erdei szamóca a gyöngyvirág, az erdei és borostás sás.

Mivel az erdőben nincs erdészeti beavatkozás, így nagyon sok kidőlt fa van mindenfelé. A kidőlt fákat hivatalosan holtfának nevezik. 

A holtfa több szempontból is nagyon fontos az erdőben:

• Merőlegesen feküdve a lejtésirányra meggátolja a csapadék hatására bekövetkező eróziót.
• A bennük élő rovar álcák, pajorok táplálékot biztosítanak a fekete harkálynak, és sok más madárnak is.

A fekete harkály úgynevezett pillér-faj. Olyan pillér, mint a boltíveket egyedüliként összetartó záró-, vagy pillér-kő.

A fekete harkály minden évben új odút ácsol magának. Az elhagyott régieket pedig számtalan más, olyan állatfaj használja, amely képtelen lenne erre a nehéz műveletre. Odúlakó énekesmadarak, kisebb harkályfélék, macskabagoly, az egyetlen odúban költő galamb-féle, a kék galamb, denevérek, pele-fajok, mókus, nyuszt, de akár az odú későbbi kibővülésével még vadmacska is. Így tehát a holtfa és az ezáltal bekövetkező táplálékhiány miatt a fekete harkály eltűnésével „összedőlne a boltív”, és elköltözne a felsorolt rengeteg állatfaj is adott erdőből.

A kirándulásra készülve nem árt gondolni a kullancsokra is, melyek kimondottan nagy számban vannak jelen a területen, és az enyhe időnek köszönhetően már kora tavasszal is aktívak. Bár nem kell átvágni semmilyen rekettyés-zanócás részen, a kullancs ránk akaszkodhat a füves réten is. Zárt ruházattal és a túra utáni önvizsgálattal megelőzhető a csípése.

Az ösvényen két kidőlt fán is át kellett mászni, de azért ez nem jelentett túl nagy kihívást. Viszont lehet, hogy a tanösvény karbantartói majd idővel legalább ezeket odébb teszik egy kicsit.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatósághoz bejelentkezve szakavatott vezetővel is bejárhatjuk a tanösvényt. Az előre meghirdetett időpontokról a honlapjukon lehet tájékozódni.

Tényleg meseszép ez a rengeteg tőzike. :-)

És a fotók nem is adják teljesen vissza a látványt, szabad szemmel sokkal távolabbra is ellátni a fák között, és ott is látszik a fehér virágszőnyeg.

A tőzike legfőbb ismertetőjegye a kis sárgás-zöld pötty a szirmok csúcsán.

Még egy "táblás-fa", ez az Elemér-fa, mely Simon Elemér emlékét őrzi.

Az erdő különleges hangulatát a holtfák adják. Ezekre úgy kell tekinteni, mint ritka és izgalmas élőhelyekre, amik sok védett és fokozottan védett ízeltlábúnak és gombának adnak élőhelyet.

Régen a hóvirággal együtt a tőzikét is tömegesen szedték és csokorba kötve árulták a piacokon, azonban ez veszélyeztette az állomány fennmaradását, ezért került védelem alá. A tőzike eszmei értéke 5000 Ft/db.

És az erdő túlsó végén megérkeztünk a tanösvény utolsó táblájához, melyen a Répce-menti rétek élővilágáról olvashatunk, hiszen mindjárt kiérünk egy ilyen rétre.

A XVI. századig a Fertőbe ömlő folyónak a zabolázatlan, medrüket gyakran elhagyó vizei fajokban gazdag vizes élőhelyek láncolatát hozták létre az idők során. Az ártéri ligeterdők mellett a legnagyobb értékek őrzői a folyót kísérő rétek, legelők, vízállásos helyek. A gyakori vízborítás a Hansághoz hasonló, gazdag mocsári vegetációt hozott létre.

Az erdőből kiérve JOBBRA (!) kell fordulni, és az erdő vonalát követve indulhatunk visszafelé. Az erdő szélén egy részen még folytatódik kikarózott elkerítés, hiszen az erdőbe, a tőzikék közé ebből az irányból sem szabad bemenni.

Persze benézve itt is folytatódik a fehér virágszőnyeg, de itt se menjünk be, mert letapossuk a kis virágokat.

A rét mellett virágzik a mogyoró, virágport szórva a szélbe, ami az allergiásoknak nem túl jó. Azok a szerencsések, akik nem érzékenyek rá viszont gyönyörködhetnek a tavasszal éledő természetben.

Az elmúlt évszázad táj-átalakítási munkái ezeket az ártéri területeket sem kímélték. A Répce mentén fekvő rétek közül összefüggő, nagyobb területek napjainkra már csak Nagygeresd, Vámoscsalád, Csáfordjánosfa, és Répceszemere környékén maradtak fenn.

A visszafelé vezető úton kis segítség egy keréknyom a réten keresztül, ezt kövessük az erdő mellett. (Nekem viszont nagy segítség volt a képen is látható kis csoport, mert láttam, hogy hol fordultak ismét jobbra.)

Az út mellett barka is van tavasszal, tojásfának kiváló. Persze nem szeretnék senkit arra bíztatni, hogy törje le az ágakat. Én is csak a természetben gyönyörködöm a virágokban, bokrokban, fákban. Így lefotózva viszem haza mindet, nem pedig leszakítva, letörve, megölve.

A természetközeli állapotban megmaradt gyepek közül a legértékesebbek és a legnagyobb kiterjedésűek az ártéri mocsárrétek. Jellemző ezekre a területekre a szélsőséges vízállás - a tavaszi és nyárvégi vízborítás közti jelentős különbség. A friss, oxigénben gazdag vizek táplálta mocsárrét növénytársulásai alatt - a láprétektől eltérően - tőzegesedés nincs.

Az erdő egy idő után jól láthatóan végetér, itt kell letérni a keréknyomról és az erdő szegélye mentén jobbra fordulni. Tábla nincs, jelzés nincs, de a tanösvény tábláin lévő kis térkép is azt mutatta, hogy az erdő szélén haladva lehet visszatérni a parkolóhoz.

A keskeny fasorhoz közeledve sem látszik még semmi, de tudtam, hogy az előttem haladó csoport is erre jött, tehát valami ösvénynek lennie kell, nem tűnhettek el csak úgy.

És közelebb érve meg is lett a keskeny, fák között átvezető ösvény, aminek a túloldalán meg lett a csoport is. Jó felé jöttem.

A réteken megfigyelhető gyakori fajok között említhető a réti- és kúszóboglárka, az indás ínfű, a réti kakukkszegfű, a gyíkhagyma és az őszi kikerics. A rajtuk kívül előforduló védett növényfajok között található az egyik legkorábban virágzó orchideánk, az agárkosbor. Az ugyancsak védett szibériai nőszirom kék virágai mellett a réti iszalag is előfordul itt. A kisebb foltokban fennmaradt kiszáradó láprétdarabok egyik nevezetes növénye a buglyos szegfű. Mellette megtalálható még a kornistárnics vagy a gyakori fajok közül a szarvaskocsord, az ördögharaptafű és a bakfű.

A széles, napos réten keresztül sétáljunk továbbra is az erdő szélével párhuzamosan, és néha bekukucskálva még erre is láthatjuk a tőzikéket.

A sokszínű növényvilág mellett a rétek állatvilága is gazdagságról tanúskodik. A növényzet, mint táplálékforrás, szaporodóhely elsősorban a rovarvilág fő élettere. Az erdő közelében az erdei szitakötő példányaival találkozhatunk. Alkalmas időben a rétek felett nagy tűzlepke vagy akár farkasalmalepke reptében gyönyörködhetünk. A réten élő őszi vérfű egy kistermetű lepkének, a vérfűboglárkának a tápnövénye.

Aztán ismét lesz egy keréknyom is, ami már visszavezet bennünket a folyókon átívelő hidakhoz.

Persze még itt is érdemes be-be kukucskálni az erdőbe.

Lehet, hogy ha az erdő végénél tovább megyünk a keréknyomon, előbb-utóbb összetalálkoztunk volna ezzel a jobbra kiágazó keréknyommal is, de a biztos az, ha a tőzikés erdő szegélyét követjük mindig jobbra fordulva. Illetve tőlünk mindig jobbra legyen az erdő.

Még erre is lesz az út mellett is tőzike, itt is meg lehet csodálni őket egészen közelről.

A rétek és az erdőszélek találkozásánál húzódó cserjésből ökörszem és vörösbegy példányai szólnak. A területet télen csapatostól látogatják a cinegék és a tengelicek. A tavaszi és őszi áradásos időszakban víz alatt álló, apró kandicsrákokban és szúnyoglárvában bővelkedő réteken gyakran megfigyelhetők a bíbicek és a réti cankók, akik vonulás idején csapatostól keresik fel ezeket a táplálkozó-helyeket.

És visszaértünk arra a nagy, napos rétre, amin már a tőzikés erdő felé tartva is átsétáltunk. Itt már elhagyhatjuk az erdő szélét, és mehetünk tovább a keréknyomon. Vagy követhetjük tovább az erdőszélét, és a tőzikés sétány kezdeténél mehetünk vissza a folyók felé.

A keréknyomon haladva, az erdősávot elérve figyeljünk balra, mert itt sem jelzi semmi, még különösebben kitaposott ösvény sem, hogy hol kell balra fordulni a kis hidak felé, de ha figyeljük a tőzikés sétányt jelölő táblát az erdő szélén (ami szabad szemmel azért látszik a távolban), akkor azzal szemben megtaláljuk a kis ösvényt, ahol balra kell fordulnunk. Nagyjából itt:

A fák között látszik az utolsó kis vashíd, ezt kell keresni a visszaúthoz.

És innentől már nem lehet gond, hiszen erre már jól látható a keskeny ösvény, ami hídtól hídig vezet. Átkelünk a Répcén, és megyünk tovább egyenesen kifelé.

Remélem kedvet kaptatok egy kis tavaszi sétához, és ha Csáfordjánosfa környékén jártok, bementek megcsodálni a tőzikék millióit. Február közepétől március közepéig nagy eséllyel hasonló virágszőnyeget találtok az erdőben, mint a fenti fotókon.

Már csak pár perc az immár széles úton, és vissza is érünk az út mellé, illetve a parkolóhoz.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk egy része a tanösvény tábláiról és az alábbi honlapokról származik: www.elmenynektek.hu, www.ferto-hansag.hu, www.turistamagazin.hu.