Fertőrákos neve egybeforrt a kőfejtővel, hiszen ez a legismertebb látványossága a településnek. Van persze egy csomó más látnivaló is, püspöki kastély, pellengér, ráadásul a Fertő-tó partján fekszik, strandja is volt és talán lesz, hajókirándulások is indulnak, de azért a leglátványosabb, legérdekesebb és legsokoldalúbb látványosság a kőfejtő. Ráadásul ez már nem csak egy sima mészkő barlang és elhagyott kőbánya, hanem tanösvény, kilátó, emlékhely, kőtár, tenger alatti bemutatóhely, mozi és színház is. Persze a kőfejtő maga is lenyűgöző monumentális méreteivel, hatalmas csarnokaival, de ez ma már sokkal több ennél. Ha régen jártatok itt utoljára, talán érdemes lenne újra felkeresni! Mutatom milyen lett!
Hol található? Magyarországon, Győr-Moson-Sopron megyében, Soprontól 10 km-re, a Fertő-tó partján, Fertőrákos település Sopronkőhida felőli szélén. Térképen ITT.
A Fő utcáról bekanyarodva viszonylag nagy és ingyenes parkoló áll rendelkezésre.
Fertőrákos település nyugatról, a kőfejtő lajta mészkövétől a Fertő nádasáig húzódik a Rákos-patak szakadékos völgye mentén. A helységtől délre a Kecske-hegyet és a Szárhalmi erdőt találjuk, északra pedig az országhatárig főleg szőlőket.
A római uralom alatt valószínűleg népes település lehetett, mert rengeteg római pénz került elő a fertőrákosi szőlőkből. Ebből a korból való egy ritka emlék, a hajdani borostyánút mellett található Mithrász-szentély is, amit a napistennek hódoló katonák részére építettek a 3. században.
A kőfejtő területére a pénztárnál lehet bejutni, de van az épületben kávézó, étterem és kulturált mosdó is.
A pénztárnál javasolták, először a tanösvény felé menjek, nézzek szét előbb a felszínen, aztán utána jöhet a föld alatti világ. De persze fordítva is lehet menni. Az egész egy nagy körút, mindegy melyik irányba indulunk. Én megfogadtam a tanácsot, és erre indultam, ezért így mutatom be a látnivalók sorát.
Az ösvényt bejárva a fertőrákosi kőfejtő, a Fertő melléke és a Fertő-Hanság Nemzeti Park természeti értékeivel találkozhatnak látogatók. A kilátópontokon kialakított tematikus bemutatóhelyek segítségével nemcsak a természetvédelmi területen előforduló védett növény és állatfajokat ismerhetik meg, de csodálatos kilátás is nyílik a Fertő-tóra és a Páneurópai Piknik helyszínére.
Fertőrákost az 1919-es saint-germain-i békeszerződés Ausztriához csatolta, azonban nem került a fennhatósága alá. A községben 1921. december 16-án megtartott népszavazáson a 96,6 %-ban német ajkú lakosság többsége Ausztriát választotta. Mivel a népszavazás végső eredményét azonban Sopron és a környező nyolc falu egyesített szavazata adta, a község jogilag visszakerült Magyarországhoz.
A kőfejtő egy nagy része, főleg a barlangban a fő attrakció rész akadálymentes, tehát a lényeg kerekes székkel, babakocsival is bejárható. De a tanösvény nem ilyen, hiszen rengeteg lépcsővel kezdődik.
Még szerencse, hogy van közben pihenő, és megállhatunk kicsit lihegni. Közben visszanézhetünk a pénztár lapos tetejére, a parkolóra és a falu házaira. Meg olvasgathatjuk a tanösvény első tábláját, ami a környék történetét írja le.
A Fertőmelléki-dombsor természetes növényzete valószínűleg az erdő volt, melyben tölgyfajok, bükk, gyertyán és erdei fenyő dominálhatott. Az emberi civilizációk már nagyon korán megtelepedtek Sopron környékén, itt már a bronzkortól folyamatos az emberi jelenlét. A lajta mészkő bányászata is ekkor kezdődött meg, valamint megjelent a mezőgazdaság és a szőlőművelés is.
Aztán még több lépcső jön, hiszen a földszintről fel kell jutnunk a hatalmas sziklák tetejére, ami legalább 30 méter magasan van.
A szőlőterületek közül kiemelkedik a balfi, illetve a ruszti, meggyesi dűlők, ezen községek gazdagságát is a szőlőtermelés alapozta meg. A 19. század végén bekövetkezett filoxéria vész jelentősen átalakította a szőlőtermesztést, a korábban jellemző fehér fajták helyén ekkor jelent meg a mai napig meghatározó kékfrankos.
Felérve megpillanthatunk egy érdekes "szobrot". Talán drótkerítésre asszociálhatunk, és ha tudjuk földrajzilag, hogy hol is vagyunk, meg emlékszünk a történelemre (vagy tanultuk), akkor hamar rájöhetünk, mit is szimbolizál ez az emlékmű.
1996-ban állították fel itt Habsburg Gabriella alkotását, egy 10 méter magas fém-plasztikát. A műalkotás egy darab szögesdrótot jelképez, amely távolról nézve kereszt alakot mutat
1989. augusztus 19-én rendezték meg Fertőrákos közelében, az osztrák-magyar államhatár magyar oldalán az a Páneurópai Pikniket, amely eredetileg Pozsgai Imre és Habsburg Ottó fővédnökségével megrendezett békedemonstráció volt. De aztán, miután aznap hajnalra kiürült a budapesti NDK turisták menekülttábora, délután a határon összegyűlt, de érvényes nyugati útlevél nélküli NDK állampolgárok a piknik eseményeit kihasználva áttörtek a határkapun. A szolgálatban lévő fegyveres határőrök azonban tanúbizonyságát adták annak, hogy a szolgálati előírások fölé helyezhető az emberiesség, és nem akadályozták meg a határátlépést. A rozoga határkapu áttörése az egyik fontos előzményévé vált az Európát kettéosztó vasfüggöny végleges eltűnésének, Németország egyesítésének és az Európai Unió keleti bővítésének.
Erre az eseményre emlékeztet ez a drótkerítés szerű emlékmű, ami mellől a panoráma is elég szép, hiszen rálátni a Fertő-tóra, ami ugye már Ausztria. (A Páneurópai Piknik helyszínén, a határ mellett kialakítottak egy nagyon szép emlékparkot, azt egy külön posztban részletesen bemutatom majd.)
Szóval egyik oldalon a Fertő-tó panorámájában gyönyörködhetünk, a másik oldalon pedig rálátunk a kőfejtő hatalmas csarnokára.
A második világháború után a település etnikai összetétele gyökeresen megváltozott. A németeket kitelepítették, helyükre nagyrészt a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről elűzött magyar családok költöztek. A falu eredeti lakosságának mindössze 10%-a maradt Fertőrákoson. Megváltozott a falu lakosainak életvitele is: a régi időket inkább csak a történeti és művészeti emlékek idézik. A korábban mezőgazdaságból és szőlőművelésből élő település gazdasági arculata átalakult.
Aztán a felfelé sok lépcső után jön lefelé is sok lépcső. A tanösvény pedig körbe vezet minket a hatalmas kőfejtő tetején.
Út közben a kihelyezett táblákról megismerhetjük a hely növény és állatvilágát.
A sziklák tetején a sziklagyepi növényzet jellemző, így kora tavasszal megcsodálhatjuk a környéken a lila virágú leánykökörcsint. A köveken pedig szívesen napoznak fürge gyíkok.
A közeli Fertő tó, mely a tájkép meghatározó eleme sekély, szikes tó, jellemzően sótűrő fajokból álló növényzettel és állatvilággal. A tómeder déli oldalát kiterjedt nádasok uralják, a Magyarországra eső rész háromnegyede összefüggő, illetve tagolt nádas. A Hanság lecsapolása előtt a Fertő vízállása magasabb volt és hatalmas, összefüggő víztükre még szinte mentes volt a nádastól. A vízszint csökkenése és a mederfeltöltődés együttesen okozta a nád előre törését, a jelenlegi kép kialakulását.
Az egyik kilátóponton szépen rálátni a település házai felett a Fertő tóra, még a vitorlások is látszanak a vízen. A nádason túli víztükör viszont már Ausztriához tartozik.
A Fertőmelléki-dombsor kiemelkedő természeti értékei részben a talajviszonyoknak, részben a korábbi legelőgazdálkodásnak köszönhetően kialakult értékes lejtősztyep-rétek és sziklagyepek. Ezek tipikus előfordulása a fertőrákosi és a margitbányai kőfejtő, ahol ezek többsége majdnem természetes állapotban tanulmányozható.
A füves dombokon korábban sokfelé előfordult az ürge, mára azonban mindössze két helyen maradtak meg kisebb kolóniái, ahol földbe vájt üregrendszerben él. Nyáron a rövid füvű réten legelésznek, és gyakran két lábra állva kémlelik a ragadozókat.
A nyílt lajtamészkő felszínek pionír növényzetét kezdetben a kőtörő aszúszegfű, a fűzlevelű ökörszem és a vízparti deréce mellett mohák, zúzmók alkotják. Idővel a nyílt felszíneken megjelenik a közönséges naprózsa, a szürke napvirág és a hegyi gamandor is.
Aztán feltűnik a túloldalon a tanösvény vége, és láthatjuk, hogy merre fogjuk elhagyni a sziklák tetejét. Egy kilátó terasz mellett csigalépcső vezet a mélybe.
Innen beláthatjuk az egész kőfejtő területét. Szemben van a pénztár, balra hatalmas sziklafalak, jobbra pedig a nagy csarnokok láthatóak.
Két kőbánya van Fertőrákoson. Az évente közel kétszázezer embert vonzó, látogatható bánya a község északi részén található. A geológusok szerint mintegy 12 millió évre, a miocénban képződött az lithothamnium-gumós lajtamészkő, amit már a rómaiak is bányászták – egyebek között a mai Sopron helyén állt Scarbantia falainak építéséhez. 1500-as években a fertőrákosiak megkapták rá a bányászengedélyt, és ezután már iparszerűen fejtették a követ. A nagyobb ütemű kitermelés 1857-ben indult meg, amikor a kőbánya a Bécsi Építőtársaság tulajdonába került. A bányászat 1948-ig tartott. A kőfejtőt 1951-ben műemlékké nyilvánították.
A dombsor talán legértékesebb, legnagyobb kiterjedésben előforduló gyeptípusa a zárt mészkő sziklagyep és sztyepprét, mely a kőfejtő területének nagy részét borítja. A sztyepprétek számos védett növényfajnak biztosítanak élőhelyet. Kora tavasszal virágzik a leánykökörcsin és a tavaszi hérics, májusban jelentik meg a vitézkosbor és a kisfészkű hangyabogáncs.
A dombsor száraz, meleg gyepterületein rendkívül gazdag lepke és rovarfauna él.
A kőfejtő őslénytani szempontból is igen érdekes: a függőlegesre fejtett, hatalmas falak jól megőrizték a tenger állatainak és növényeinek mészvázát. A növényvilágból a lithothamniumok jelentősek, az állatvilágból pedig a fésűskagylófélék, e kettő kőzetalkotó mennyiségben fordul elő.
A Fertőmelléki dombsor a Lajta-hegység folytatása déli irányba, alapkőzete az ún. lajta mészkő. Természetvédelmi szempontból kiemelkedő értékű a Sopron és Fertőrákos között található Szárhalmi-erdő, mely a hozzá kapcsolódó láprétekkel nemcsak a Fertő-Hanság Nemzeti Park, hanem az egész Nyugat-Dunántúl egyik legértékesebb területe, több tucat védett és fokozottan védett növény- és állatfaj élőhelye.
A tanösvény végén egy újabb kilátó és pihenő pont. Innen is jól rálátni a Fertő tóra és egy jó távcsővel lehet, hogy még a madarait is láthatjuk. A tónak ugyanis gazdag madárvilága a legnagyobb látványossága. A nádrengetegben helyenként nagy gémtelepek alakultak ki, ahol nagy kócsagok, szürke és vörös gémek egymás mellett fészkelnek, nemritkán több száz pár neveli egyszerre fiókáit. De a nádasban fészkel még a nyári lúd, a különböző vadrécék és nádi énekes madarak, mint a barkóscinege, a cserregő nádiposzáta és a nádirigó is. Rajtuk kívül minden évben ősszel és tavasszal nagy tömegben vonulnak át a vándormadarak erre, ilyenkor szinte minden madár előfordulhat itt, amely Európában honos.
Az érdekes faragott kő a különböző irányokban található településeket és távolságukat mutatja. Például Sopron, Bratislava, Wien, Budapest és Fertőboz távolságát.
Nagy táblákon megismerkedhetünk a Fertő tó madaraival, mint például kanalas gém, nagy kócsag, bíbic, foltos nádiposzáta, gulipán, gólyatöcs és nyári lúd.
Aztán kis pihenés után indulhatunk lefelé. Előtte még kipróbálhatjuk bátorságunkat a szikla fölé épített kilátóteraszon, aminek az alja vasrács, tehát át lehet látni rajta, aztán indulhatunk lefelé a csigalépcsőn.
Szerencsére a lépcsők között vannak betonos vagy földes részek, amiken nem lehet keresztül látni, itt erőt gyűjthetünk a továbblépéshez. :)
Ahogy ereszkedünk lefelé barlangok tűnnek fel, és ahol barlangok vannak, ott vannak denevérek is. A fertőrákosi kőfejtőnek és környékének denevérvilága kiemelkedően gazdag, köszönhetően a kis helyen megtalálható változatos élőhelyeknek. A hazánkban megtalálható 28 denevér fajból már 23 előfordult itt. A denevérek megtelepedését három tényező határozza meg: a rendelkezésre álló búvóhely, a táplálék és a víz. A napirendjük is e szerint alakul: a nappali búvóhelyről kirepülve először az ivó helyre igyekeznek és csak szomjuk oltása után kezdik meg a vadászatot a táplálékul szolgáló rovarok után. Kizárólag tavasztól őszig repülnek, a telet mély álomban töltik.
A denevérek szaporodása késő nyáron, ősszel kezdődik, amikor a nászodúknál, nász barlangoknál gyülekeznek. A megtermékenyítés ekkor megtörténik, azonban a vemhesség csak a téli álom, a téli hibernáció után, tavasszal kezdődik. A kisdenevérek születésük után néhány napig anyjuk hasán kapaszkodva utaznak, majd később a denevér óvodákban várják anyjukat. Az utódok fejlődése gyors, augusztusra már röpképessé válnak és ősszel már követik fajtársaikat a téli szálláshelyükre.
Nem kell tehát aggódni a barlang látogatása során a denevérek miatt, hiszen ők nappal alszanak és éjszaka vadásznak. Senkit nem fognak megtámadni. :)
Viszont nagyon sok lépcső van lefelé, be a sziklák alá, sőt egyenesen a tenger fenekére...
A sziklák sok helyen be vannak hálózva omlás ellen.
Nyáron, amikor a meleg miatt lengén öltözünk, ajánlatos egy pulcsit vagy kardigánt, kiskabátot magunkkal vinni, mert bent, a barlangi részen hűvös van. Mivel elég sok a látnivaló a kőfejtő mélyén, talán még több is, mint a felszínen, ezért viszonylag sok időt el lehet tölteni bent, és egy idő után bizony mindenki fázni fog.
A földtörténeti miocén korban, 23-8 millió évvel ezelőtt rendkívül gazdag tengeri, majd később tavi élővilág nyüzsgött a mai Kárpát-medence területén. A Soproni-hegység környékét, így a fertőrákosi kőfejtő területét is sekély, tenger borította úgy 16-12 millió évvel ezelőtt. Ennek a tengernek az üledékéből alakult ki az ősmaradványokban gazdag Rákosi Mészkő Formáció, közismertebb nevén lajta mészkő. Ez utóbbi elnevezés a közeli Lajta-hegységre utal, ahol nagyon gyakori ez a kőzet.
A barlangba beérve rögtön nagy kivetítőn nézhetjük a hatalmas ősállatokat a tenger mélyén.
És itt kezdődik egy időutazás a miocén tenger világába.
15 millió évvel ezelőtt a Középső-Paratethys nevű, normál sótartalmú tenger hullámzott itt, melyben igen változatos színű és méretű halak úszkáltak, az alját pedig elsősorban gerinctelen állatok, csigák, kagylók, korallok, tengeri sünök változatos közössége népesítette be.
Az időalagúton áthaladva a tenger fenekén találjuk magunkat, ahol rengeteg élőlényt figyelhetünk meg, és rengeteg információt olvashatunk a nagy táblákon.
Nagy kivetítőn folyamatosan meg egy film, melyből megismerhetjük az ős-tengeri tehenet, az ős-delfint, az ős-cápát, hallgathatjuk a tenger hangjait. Azonban fél óránként indul egy másik kisfilm Fertőrákosról, a kőfejtőről sok érdekes információval, amit érdemes megnézni.
A tenger sekély, meleg vizében éltek azok a mészvázas vörösmoszatok is, melyek hatalmas iszaptömeget hoztak létre. Ebbe a mésziszapba sokféle állat teteme és maradványa rakódott bele. Ezek együttese a lajta mészkő, melynek fő kövülete a mohaállatok, a vastaghéjú osztrigák, a fésűskagylók, a tüskésbőrűek, a csigák és a halak körébe tartozik. A mészkő vastagsága Fertőrákosnál eléri a 100-150 métert.
Üvegezett tetejű mély barlangokban ős-ráják úszkálnak.
A hatalmas csarnokban tényleg úgy érezhetjük, hogy a tenger fenekén sétálunk, hiszen körülöttünk kagylók, csigák, fölöttünk pedig életnagyságú, tehát hatalmas bálnák, delfinek, cápák "úszkálnak".
A mai szubtrópusi tengerekhez hasonlóan a miocén kori tenger is igazi búvárparadicsomnak számított volna. A változatos csontoshal fauna mellett a ma is élő cápák rokonai nyüzsögtek a vízben. A legfeltűnőbb a hatalmas méretű, óriásfogú Carcharocles megalodon ős-cápa volt. A legnagyobb példányok hossza jóval meghaladhatta a 10 métert is, sőt a Kárpát-medence területéről előkerült eddigi legnagyobb fogak alapján a leghosszabb egyedek 14 méter körüliek lehettek. Iszonyatos méret, főleg annak tudatában, hogy a ma élő legnagyobb cápafaj, a fehér cápa testhossza legfeljebb 6 méter.
Egy ilyen ős-cápa szájába akár be is állhatunk egy fotó kedvéért.
A lajta mészkő keletkezésének körülményei és az egyköri őskörnyezet jól rekonstruálható a benne megőrződött fosszíliákból.
Ezeket is bemutatják egy barlangrészben.
A fertőrákosi kőfejtőben a rétegsor mélyebb szintje pados kifejlődésű vörös algás mészkőből áll, melyben két vékony réteg zöldesszürke színű bentonit is látható. A bentonit az üledékképződéssel egyidejűleg működő vulkánok tevékenysége során lerakódott tufa mállásával keletkezett. E fölött krémszínű, tömörebb és keményebb mészkő rétegek láthatóak. A kőzetben elszórtan kvarc- és csillámpala kavicsok is megfigyelhetőek.
És megnézhetjük az ős-csigaházakat és ős-kagylóhéjakat is.
Az ős-cápa tényleg hatalmas méretekkel rendelkezett, mellette szinte eltörpül az ős-delfin, pedig az sem kicsi.
Aztán ha már minden ősállatot végig nézegettünk, valamint a filmeket is megnéztük, indulhatunk felfelé a rámpán, a kőfejtő további látnivalói felé.
Ez a rész teljesen akadálymentes, a tenger fenekére kerekes székkel és babakocsival is be lehet jönni.
Kisebb kőtárban összehasonlíthatjuk a hazánkban található mészköveket, hiszen van különbség az egészen más korban keletkezett triász dolomit, a dachsteini mészkő, a jura időszaki ammoniteszes mészkő, a kréta időszaki ugodi mészkő, az eocén nummuliteszes mészkő, a lajta mészkő és az édesvízi mészkő között.
Továbbmenve bekukkanthatunk a méltán híres barlangszínházba is, ahol rendszeresen tartanak előadásokat tavasztól őszig. A repertoár széles, a komoly zenei koncertektől a színházi darabokon át a könnyűzenei koncertekig mindenki találhat kedvére valót. Természetesen hatalmas élmény itt megnézni egy koncertet, és az akusztika is egészen különleges.
A Barlangszínház egészen különleges atmoszférájú, a maga nemében egyedülálló színházi és koncert helyszín, ahol az évezredes képződmények adják a hátteret az előadásokhoz.
Dohányi Ernő a híres zeneszerző, karmester, zongoraművész és pedagógus látta meg először, hogy a kőfejtő kiválóan alkalmas szabadtéri játékok megrendezésére. Kóth Ferenc bariton 1937-ben fedezte fel magának a kőfejtőt, baráti társaságával gyakran tartottak itt műsoros énekléseket. 1937. június 27-én operarészletek csendültek fel a kőfejtőben, fáklyák fényeinél, fekete háttérrel, és odafölt a csillagokkal. A rendezőség helyből toborozta a statisztákat, így 1500 fertőrákosi néző tapsolt a falu másik felének. De még Sopronból is érkeztek az előadásra buszokkal. Azonban a szabadtéri előadásnál az időjárás nagy kockázatot jelentett, ezért terv született arra, hogy a kőfejtő kivájt csarnokait színházteremként hasznosítják.
A barlangszínházat 1970-ben alapította meg Várady György, a Győri Kisfaludy Színház igazgatója. A remek akusztikájú teremben 1970. június 27-én tartották az első előadást.
Az eredeti színházat 1985-ben korszerűsítették: a nézőtérre padlófűtést és új széksorokat, a színpadra modern világítást szereltek, és megoldották a műszaki személyzet elhelyezését is. 2011-re a kőfejtő állaga leromlott, életveszélyessé vált, ezért bezárták. 2013 és 2015 között jelentős Európai Uniós támogatással – a barlangszínházzal együtt – rendbe hozták, kialakítva látogatóközpontot, parkolót, kiállító- és bemutatóhelyeket.
A színpadon a felújítás során a legmodernebb hang és fénytechnika került kialakításra.
Az előadások feliratozásra kerülnek, a két oldalon elhelyezett led falakon megjelenő német/angol, - adott esetben magyar fordítások - mindenhonnan kiválóan olvashatóak.
A forgószínpad előtt kialakításra került egy zenekari árok, ahol egyszerre hatvan zenész tud játszani.
A nézőtéren kb. 750 fő foglalhat helyet egyszerre. Az ülések fűtöttek, a kedvező hőfok háromfokozatú kapcsolóval állítható.
A színpad alatt 1100 négyzetméter alapterületű kiszolgáló helyiségrendszer található, ahol a fellépők öltöznek, készülnek az előadásra.
Nyáron a „Barlangoló” túra keretében lehetőség van betekinteni a kulisszák mögé is. Vezetéssel bejárhatjuk a színpadot, bemehetünk a zenekari árokba, megnézhetjük milyen technikák működnek az előadások alatt, illetve, hogy hol öltöznek, készülődnek a fellépő művészek.
A színház után elérkezünk a kőfejtő a lajta mészkő hasznosításával foglalkozó egységéhez, ahol vár minket még a kőbányászat csarnoka és a kőfaragás csarnoka.
A lajta mészkő a közeli és távolabbi környék kedvelt építőköve volt a történelem során. Könnyen fejthető, jól alakítható és az időjárás viszontagságainak ellenálló. Már a rómaiak is használták Scarbantia falaihoz. 1208 körül szerzetesek vitték a mészkövet a lébényi templom építéséhez.
A nagy kőfejtőről 1587-ben Draskovich bíboros urbáriuma rendelkezett. Rákoson nem csak ez az egy kőfejtő működött. Az emberek saját szükségleteikre ott fejtettek követ, ahol az a legcélszerűbbnek látszott. Sopron környékén szinte minden községben találunk még ma is "rákosi" kőből épült épületeket. Először csak a templomok, majd a lakóépületek anyaga is ez lett.
A kő fejtését az uradalom maga nem végezte, hanem az alkalmilag jelentkező kőfaragóknak engedte meg a kövek kibányászását. A püspökség nem csak a rákosi kastély és a templom építéséhez vette igénybe a kőfejtőt, hanem 1823-ban a győri székesegyház oromfalához is.
A kőfejtő 1848 után is a püspökség tulajdona maradt. Amikor Simor Jánost 1857-ben győri püspökké nevezték ki, a bécsi Baugesellschaft kibérelte a rákosi kőfejtőt. Az 1860-as évek elejétől állandóan mintegy 50-100 ember dolgozott a kőfejtőben, akik néha 40-50 mázsás köveket vágtak ki. A helybeli napszámosok is szívesen jöttek, hiszen jól megfizették őket. Ezen felül a kőfejtő őre minden nap lovaskocsin szállított nekik egy hordó bort, valamint kolbászt és kenyeret, hogy jó erőnlétben bírják a nehéz munkát.
A bécsi Baugesellschaft elsősorban Bécsnek dolgozott. Akkor épült a városháza, az egyetem, a Votivkirche, a Művészettörténeti Múzeum és a Természettudományi Múzeum. A bécsi építkezésekhez nagy kőblokkokra volt szükség. 40-50 mázsás köveket vágtak ki a kőfejtőből. Elszállításukat különleges, nagy, erős szekereken végezték, amelyeket 8-12 pár bivaly húzott. Sokszor egy hónapnál is tovább tartott, amíg a kő megérkezett Bécsbe, rendeltetési helyére. Festetich herceg is csak összeköttetései révén jutott rákosi kőhöz, hogy keszthelyi kastélyát kibővíthesse.
Még 30-40 évvel ezelőtt is használták azt a több évezredes technológiát, mellyel a kőtömböket leválasztották az anyakőzetről. Ezt az ékelésnek nevezett kőfejtő módszert függőleges irányban, felülről haladva végezték. A hajszálrepedések mentén a csapatvezető kijelölte az ékelés vonalát, ügyelve a kő erezetére, anyaghibáira, ezután vésővel a kijelölt vonalon 8-10 cm széles és mély V alakú lyukakat véstek a kőbe. Ezekbe a lyukakba kerültek a szögeknek is nevezett vasékek, melléjük kisebb kalapáccsal ütögetve acéllapokat szorítottak. Ezután nagy, nehéz, hosszú nyelű kalapáccsal sorban ütni kezdték a szegeket. Ez a feszítés akár napokon át is folyhatott, attól függően, milyen nehezen vált el a kő az anyakőzettől.
A másik módszer során a vájatokba acéllemez-csíkokkal történő kibélelés után nagy, keményfa ékeket vertek 8-10 kg-os kalapácsokkal, majd a lyukakba feszített fa ékeket vízzel locsolták. Az így megdagadt ékek szétfeszítették a követ.
A Kőfaragás csarnokában kiállított középületek díszítőkövei a 17-19. századból valók, amelyek restaurálás után kerültek ide.
Aztán még itt is próbára tehetjük az állóképességünket és a tériszonyunkat. A feljutáshoz állóképesség kell, mert 99 db lépcsőt kell megmászni a felső sétaútig. Ott meg aztán bátorság kell, hogy a több tíz méter magasan épített keskeny járdán végigsétáljunk.
A kőfejtők a kőzetek közül csak a 10-15 méter vastag, laza szerkezetű, de nagy szilárdságú mészkőréteget fejtették úgy, hogy a felette lévő kemény, de szétesésre hajlamos részt a helyén hagyták. Ezzel az egyiptomi sziklatemplomokra emlékeztető kőfejtőt alakítottak ki, ahol a fedő rétegeket pillérként meghagyott vaskos mészkő oszlopok tartják.
A második világháború végén a német és magyar szervek a légitámadásoktól védett lőszergyártó üzemet és raktárakat kívántak a kőfejtőben kiépíteni. 1944 decemberétől zsidó munkaszolgálatosokat – köztük egy rövid ideig Szerb Antal írót, Sárközi György költőt és Halász Gábor irodalomtörténész –, valamint olasz hadifoglyokat, szerb és horvát munkásszázadok tagjait, környékbeli kivezényelt lakosokat dolgoztattak az építkezésen. Az itteni kényszermunka mintegy 400 magyar zsidó életét követelte.
A kőfejtő több jelentős nagyjátékfilm forgatási helyszíne volt. 1958-ban Jancsó Miklós itt forgatta A harangok Rómába mentek egyes jeleneteit, majd 1965-ben Várkonyi Zoltán forgatta itt A kőszívű ember fiai egyik legendás jelenetét. Ez utóbbi film képsorai annyira ikonikussá váltak, hogy a regény egy későbbi kiadásának borítóján is ez a helyszín látható. A kőfejtő oszlopai ugyancsak feltűnnek Fábri Zoltán 1966-ban készült Utószezon című filmdrámájában, amikor a főszereplő lázálmában egykori munkaadóit keresi a sziklacsarnokban heverő zsidó tetemek között. 1979-ben ugyancsak a kőbányában készült a Sándor Mátyás televíziós sorozat egy jelenetsora.
A Fertőrákosi Kőfejtő tavasztól őszig, időszakos nyitva tartással üzemel. (Sajnos 2020-ban már szeptember 21-én bezárt. Tervezett nyitás 2021. április 1.)
A Fertőrákosi Kőfejtő nyitva tartási időszakában, minden szerdán, szombaton és vasárnap 11:00 és 15:00 órakor előzetes jelentkezés alapján ún. "Barlangoló" indul. A „Barlangoló” a kőfejtő munkatársai - alkalmanként a Soproni Petőfi Színház színészei - által vezetett túra, melynek során nemcsak végig a Témaparkot lehet végigjárni, hanem olyan különlegességekről, érdekességekről is hallhatnak a túra során a résztvevők, amelyek a kiállítási táblákon nem olvashatóak. A Témapark mellett kizárólag a „Barlangoló” keretében lehet betekinteni - szó szerint - a kulisszák mögé. Bejárhatjuk a színpadot, bemehetünk a zenekari árokba, megnézhetjük milyen technikák működnek az előadások alatt, illetve, hogy hol öltöznek, készülődnek a fellépő művészek.
Belépő jegy árak (2020):
- Kőfejtő belépő: 1.800 Ft
- Gyermek, diák (25 év alatt), nyugdíjas (igazolvánnyal) 1.200 Ft
- Családi (2 felnőtt, 2 fő 18 év alatti gyermek) 4.000 Ft
- 6 éves kor alatt ingyenes
14 év alatti gyermekek csak felnőtt (18 év feletti személy) felügyelete mellett látogathatják a Kőfejtő-témaparkot.
Kutyák és más háziállatok a területre nem vihetők be! Kerékpár, roller és hasonló eszközök bevitele a Kőfejtő-témapark területére nem engedélyezett!
Rossz idő esetén fenntartják a jogot a nyitva tartási idő megváltoztatására, illetve a Kőfejtő-témapark szabadtéri területein a látogatás korlátozására.
Összességében tehát a Fertőrákosi Kőfejtő is feledhetetlen élmény. A monumentális sziklák, a csarnokok hatalmassága, a "kiállítások" érdekessége, látványossága, az információk halmaza, a kinti és benti jelentős hőmérséklet különbség, mind maradandó emlék lehet. Mindenképpen érdemes útba ejteni, felkeresni, ha még nem voltatok azért, ha meg már voltatok, de valamikor régen, akkor azért. Ha a környéken jártok, ne hagyjátok ki! :)
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Az információk a kihelyezett táblákról, a www.fertorakosikirandulas.hu, a wikipedia oldalairól és a Fertőrákosi Kőfejtő honlapjáról származnak.
Utolsó kommentek