kiránduló

Az általam eddig bejárt szurdokok közül a legnagyobb! Ausztria Grand Canyon-ja. Nagy, fehér sziklák, mély és széles völgy, csodás színű csobogó patak, hatalmas vízesések - ez mind az Ötschergräben, azaz az Ötscher szurdok, az Ötscher-Tormäuer Nemzeti Parkban.

Pár éve a túraútvonalak versenyén Ötschergräben-t választották a legszebb osztrák kirándulóhelynek, így ez lett "Ausztria legszebb szurdokvölgye". Nézzük, igazuk van-e az osztrákoknak?

Hol található? Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban, Mariazell közelében, Wienerbruck település mellett. Térképen ITT.

Az Ötscher szurdok két irányból is megközelíthető. Az egyik lehetőség, hogy Mariazell egyik parkolójában (vagy a vasútállomásnál) hagyjuk az autót és vonattal megyünk, vagy Erlaufklause, vagy Wienerbruck-Josefsberg megállóig, majd vissza. A másik lehetőség, hogy elmegyünk autóval Wienerbruck-ig, és ide visszafelé vonatozunk.

Kedves "szóvicc" a térség jelzője: Österreich - Ötscherreich.

Mi is a szurdokvölgy? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a mészkőbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. Az Ötscher szurdokban a folyó a Lassingbach, az Erlauf és az Ötscherbach, ők végzik a nehéz munkát és mélyítik a völgyet folyamatosan.

Aki a szurdokvölgyeket szűknek, a folyót bővizűnek ismeri, az itt egészen mást tapasztalhat. Ez a szurdok nagy. Nagyon nagy. Széles, mély, hosszú. A folyó nem túl bővizű, de ennek ellenére vagy pont ezért csodálatos!

Wienerbruck település mellett szép, új látogatóközpont várja a kirándulni indulókat. Benne pénztár, információ, kávézó, étterem és kulturált mosdó (talán még zuhanyzó is) van.

Itt szerezhetünk be az útra térképet, a vonathoz menetrendet, rengeteg prospektust a környékről és jegyet is vehetünk. Ha a vonatot is szeretnénk egyik útra igénybe venni, akkor mindenképpen itt vegyük meg a kombinált jegyet.

Mert egyébként a szurdok bejárata mellett becsületkassza található.

A belépő felnőtteknek 2 Euro, gyerekeknek 1 Euro.

Ha Wienerbruck felől indulunk, először a Lassing patak folyásirányával szemben megyünk, mégis nagyon sokat lejtőn, mert az erdőben egészen magasan indul a gyalogút, a patak mélyen lent, a völgyben csobog.

Útközben kisebb, nagyobb, és még nagyobb vízesések mellett haladunk el, bár a dús növényzettől egyik-másik alig látszik. Fotózni sem könnyű őket.

Azért egy kilátópontról jól rá lehet látni a Lassingfall magas szikláról lezúduló vizére.

De csodálatos kilátás nyílik a környékre is.

Útközben az erdei ösvényt felváltja néhol egy-egy híd, lépcső.

És kis alagutak is színesítik a túrát.

Az Ötscher hegység legmagasabb csúcsa 1893 méter magas. Az északi oldalról, Lackenhof település mellől felvonóval is elérhető, bár a felvonó "csak" 1436 méterig megy fel.

Miután leereszkedtünk a völgy mélyére, a folyó mellé érve egy vizierőmű mellett halad el az út, ahol meg lehet pihenni kicsit. A vizierőmű gyönyörű, régi épülete 2015 óta kiállításnak ad otthont. Régen ez az erőmű termelte meg a Mariazelli vasút mozdonyai számára az áramot.

Itt ömlik a Lassing patak az Erlauf folyóba. Itt útelágazás is van, a szurdok az Ötscherhias felé halad tovább.

Majd pihenés után újult erővel lehet nekivágni az izgalmasabb szakasznak. Innentől kicsit emelkedik az út, de alig észrevehetően.

Erre egyre több lesz a fahíd és a keskeny ösvény. Az Ötscher szurdokban nem nagyon divat a fahidakon a korlát. Igaz van a szikla oldalában kapaszkodó. Hát ebben is különbözik a "klasszikus" szurdokvölgyektől. Itt másmilyenek a fahidak. :)

A folyó viszont már egész közel van, az út itt már nem sokkal a folyó felett megy tovább. És a víz hihetetlen színekben pompázik. 

A gyalogút néhol egészen szűk, egyszemélyes, ráadásul sziklákkal tarkított. Itt jobban oda kell figyelni hova lépünk, különösen ha szembe forgalom is van.

De a táj gyönyörű a kék-zöld-sárga-türkiz csobogó patakkal, a sziklákkal, a harsogó-zöld fenyvesekkel, a magas hegyekkel! :)

És van egy-két igazán jó fotóhely is. :)

Megy tovább az ösvény, valahogy így:

A víznek továbbra is hihetetlen színe van. Szerintem festik! :-D
Pedig biztosan nem. A gyönyörű szín inkább a folyó tisztaságán, a mészkő talajon és a napsugarakon múlik. :)

Vízesés ikrek. :)

És hamarosan az is kiderül, mi az az Ötscherhias, mert az útvonaljelző táblákat figyelve egész eddig ennek az irányába kellett jönni. A távolban feltűnik a szurdok egyetlen menedékháza, vagy hüttéje. És itt van a szurdok vége is.

Az Ötscherhias egy kis menedéház, ahol az ember az éhségét, de legfőképpen a szomjúságát csillapíthatja. :) Hűtött üdítők, Almdudler, limonádék, sörök, borok, fröccsök, pálinkák várják a szomjas betérőt. És enni is lehet néhány alap dolgot, pár leves (pl. Gulaschsuppe), kolbászok, szendvicsek, zsíroskenyér hagymával (!), palacsinta. Az árak 2,60-tól felfelé. Az árakba beleszámították azt is, hogy ide az árut csak hátizsákokban tudják behozni, gyalog.

A hídon átkelve, a ház mellett kell majd tovább haladni, de előtte érdemes továbbmenni egyenesen is.

Kb. 20 perces séta után (1 km) érhetjük el a Mirafall nevű vízesést.

A víz kb. 80 méter magasból zúdul alá. Nagy sziklák vannak alatta, amikre fel lehet mászni, egész közel lehet menni a vízeséshez. Megéri az erőfeszítést. :)

Majd ugyanazon az úton kell visszamenni a menedékházig, amin jöttünk. Tehát ez a kitérő kb. 50 perc - 1 óra alatt teljesíthető. (Attól függ, mennyi időt töltünk a vízesés mellett, alatt.)

Aztán az útelágazáshoz visszaérve átkelünk a hídon, megpihenünk a menedékházban, és nekivágunk a hegynek. Ugyanis a szurdok eddig könnyű volt, a neheze itt következik. Mivel a szurdokban egy darabig lefelé haladtunk, majd ugyan a legmélyebb ponttól, az erőműtől lassan emelkedett az út, ez alig volt észrevehető, ezért még elég sokat kell mászni fölfelé, a vasúthoz. Szerpetinen, kisebb, vagy inkább nagyobb emelkedőkön keresztül.

Aztán még itt is lesz patak az út mellett, sőt kis vizimalom is.

A vasútállomás a Hüttétől kb. 1 óra alatt érhető el. Minimum ennyivel számoljunk a vasúti menetrend ismeretében.

Egy kis kápolna mellett elhaladva lassan elérjük az Erlaufstausee tavat, mely egy völgy lezárásával jött létre. Az út a hatalmas, beton völgyzáró gáton megy keresztül.

Az út utolsó szakasza már kicsit "unalmas", széles, murvás út, különösebb szintemelkedés nélkül, de azért jó az erdő, a tó, a tiszta levegő.
Aztán jön a vasútállomás - Erlaufklause.

A Mariazell és St. Pölten között közlekedő, keskenynyomtávú vasút fut itt, hegyek-völgyek között, tavak mellett, alagutakon keresztül. A vonat modern, alacsony padlós, tiszta, kényelmes és pontos!

Csak egy megállót kell menni a vonattal, a következő állomás már Wienerbruck.

Körbeértünk. Lássuk a legfontosabbakat.

A túra hossza kb. 15 km. Nehézségét tekintve könnyű túrának nevezhető. Egyetlen nehezebb szakasza van, a menedékháztól fölfelé a kápolnáig. De ha a fent leírthoz képest fordítva járjuk be, akkor ez a szakasz is könnyebb, akkor az erőműtől lesz fölfelé több lépcső.

A túra hossza kényelmesen kb. 5 óra + vonatozás. Ha már átértünk a szurdokon és eljutottunk a menedékházhoz, onnan már lehet számolni, hogy még a  Mirafalle oda-vissza kb. 1 óra, és a vasútállomás is kb. 1 óra.

A vonat menetrendje nyári idényben Erlaufklause megállóhelynél Mariazell felől Wienerbruck (St.Pölten) felé: minden páratlan óra előtt 1 perccel, minden páros óra után 9 perccel (pl.: 14:59, 16:09, 16:59, 18:09), utolsó vonat 19:19! Tehát gyakorlatilag, ha bármely óra 55-kor a vasútállomáson vagyunk, akkor előbb-utóbb jön egy vonat, ami jó lesz nekünk. :)

A vonat menetrendje nyári idényben Wienerbruck-Josefsberg megállóhelynél Erlaufklause, illetve Mariazell irányába: 12:42,13:52, 14:42, 15:52, 16:42. Utolsó vonat 18:42-kor. Tehát bármely óra 35-40-re a vasútállomáson vagyunk, akkor előbb-utóbb jön egy vonat, ami jó lesz nekünk. :) (Kivéve a 17:52, akkor nincs vonat.)

Ez a szurdok-túra nem nehéz (csak hosszú). De a (nekem néha) hiányzó korlátok miatt, és az egyszemélyesre szűkülő, köves, sziklás gyalogutak miatt biztos láb és szédülésmentes fej feltétlenül szükséges. Tériszony nem akadály, nincs olyan szakasz, ami nagyon vészes lenne - vagy legalábbis nem emlékszem (de én már győzelemre állok a tériszony elleni küzdelemben). :)
Különösebben fájdalmas, több napig tartó izomláz sem marad utána.

Remélem kedvet kaptatok ahhoz, hogy Ti is megnézzétek Ausztria legszebb szurdokvölgyét, az Ötschergäben-t! Aztán kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy egyet értetek-e az osztrákokkal?

(Én nem. Én tudok ennél szebbet is!) :)

Ha már szurdokvölgy, ott van mindjárt a szűk és gyönyörű Liechtensteinklamm, aztán az extrém létrás Steinwandklamm, és mellette a rengeteg vízeséses Myrafälle, valamint az elég nehéz Bärenschützklamm. Van a kellemes erdei túrát ígérő Raabklamm, a Schneeberg oldalában a kiépítetlen Weichtalklamm, az eléggé eldugott és kimondhatatlan nevű Wörschachklamm, valamint az este kivilágított Talbachklamm.

Svájcban a legmélyebb Aareschlucht, és a barlangos Trümmelbachfälle. Szlovéniában van szurdok a föld alatt a Skocjan barlangban, és ott van a leges-leges-legszebb, a Vintgar szurdok!

De ha már a környéken jártok, nézzetek be a csodatévő zarándokhelyre Mariazell-be is, ahol a belvárosból indul a klassz kabinos felvonó a hegyre. A szomszéd faluban pedig nyáron is üzemelő libegővel utazhatunk.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.