kiránduló

Ha szívesen megnéznétek közelről egy vörös bolygót, vörös dűnék és lila kövek között, narancs homokon sétálva, akkor nem kell olyan messzire utazni. És még szkafander sem kell hozzá. Marsbéli táj várja a kirándulókat Gánt mellett egy elhagyott bányaudvarban, a Gánti Bauxit Földtani Park és Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeumban. A pompázatos színekhez nem árt ha süt a nap, de felhős időben is lenyűgöző. A fotókon semmilyen utómunka nincs, a színek pont ilyenek a valóságban is! (Vagy legalábbis ilyenek voltak, amikor ott jártam.) Múzeumba menni jó! Főleg, ha ilyen különleges! Mutatom milyen! Tartsatok velem!

Hol található? Magyarországon, Fejér megyében, Székesfehérvártól északra, Gánt és Gánt-Bányatelep között. Térképen ITT.

Megközelíthető autóval vagy busszal. A legközelebbi buszmegálló Gánt-Bányatelepnél van, kb. 400 méterre a földtani parktól. Belépőjegyet a kis fabódénál kell váltani, a látogatóközpontban pedig van mosdó is.

Parkolni a Gánti Bauxit Földtani Park udvarán, valamint vele szemben, az útról letérve lehet. Illetve a bekötő út mellett beljebb is van még parkolásra alkalmas hely. Szerintem bármikor mentek arra, biztos, hogy lesz egy pár autó már az út szélén.

A kis fa-bódéban, jegyvásárlás közben észrevettem a falon egy versikét, mely a valamikor itt dolgozó bányászok előtt tiszteleg. Az írója nem volt feltüntetve a papíron, de a vers nagyon jól érzékelteti a bányász-élet nehézségeit.

Legények (a) Gánton

Gigászi teraszán a Vértesnek, Gánton
bányászok sokaságát görnyedezni látom.
Nézem a vöröslő, marsbéli tájat,
mit emberi vér és verejték áztat.
Minden cseppért cserébe egy bauxit érc,
tucat óra, harminc csille-naponta ennyit érsz.
Acél ívek és hátak hajlanak
a kitermelt, roppant súly alatt.
Minden hiábavaló és meddő mozdulat,
ha csak egyetlen rög is a föld alatt marad.
Ezért markol lapátot millió izzadt tenyér,
nem lehet megállni mert kell a kenyér.
Gigászi teraszán a Vértesnek, Gánton,
aranyéletre vágyott egy ALuminium-álom.

A magyarországi bauxitbányászat történetét tárgyaló kiállítást 1926-ban, az egykori gánti külfejtés peremén található táróban alakították ki. A Fejér megyei Bauxitbányák Vállalat által létrehozott múzeum a bányászat aranykorát, azaz 1914-1990 közötti időszakot mutatja be. A tárlat egy udvari, szabadtéri kiállításból, ahol nagyobb bányagépek kaptak helyet, és egy földalatti múzeumtárból áll. Az utóbbiban a Vértes-hegység bányászatának történelmét bemutató posztersorozat és bauxitbányászat szerszámai, gépei, biztosítási rendszerei, jellegzetes munkahelyei láthatóak. A kisgyermekes családok számára különösen érdekes lehet az udvaron álló két hajdani bauxitszállító mozdony.

A zöld mozdony leginkább egy krokodilra hasonlít és nem igazán találtam róla semmi konkrétumot. Ha valaki tudja mi a neve, esetleg néhány műszaki paramétert megoszt velem, akkor szívesen kiegészítem vele a bejegyzést. :-)

A zöld mozdony mögött személyszállító vagon áll. Akár ki is próbálhatjuk milyen alacsony és szűkös helyen vitték a bányászokat munkába minden nap.

A gőzmozdonyt az Imre névre keresztelték. Később, a tanösvény mentén majd fogunk látni róla munka közbeni fotót.

A Gántot Zámollyal összekötő út a magyarországi bauxit „őshazájába” vezet. Itt, a Bagoly-hegyen tárta fel Balás Jenő bányamérnök 1923-ban az ország első művelésre alkalmas bauxittelepét. A területen 1925-ben kezdődött a bányászat. A 30-as években Gánt a bauxit Mekkája lett: a világ akkor ismert legnagyobb bauxit-előfordulásaként ezekben az években a világtermelés harmadát adta és szakemberek népes csoportjai zarándokoltak ide a világ minden tájáról. 

A kültéri kiállítás részeként megnézhetünk még hatalmas villanymotorokat és egyéb nagy gépeket, amikről a szakvezetés során biztosan mesélnek, de táblák nincsenek kihelyezve, így én nem tudtam meg mik ezek.

Ez itt tehát a Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum. Balás Jenő (Gyergyóremete, 1882. – Budapest, 1938.) székely származású bányamérnök volt, kutató, a magyar bauxitbányászat úttörője és jelentős vízszabályozási munkálatok tervezője.

A 19. század végének egyik nagy találmánya, az alumínium rövid idővel a bemutatása után már léghajókat segített a levegőbe, ezüstösen csillogó dekorációvá vált, és a következő évszázad ipara is hatalmas reményeket fűzött a különleges, könnyű fémnek. Érce, a bauxit sok helyen hiánycikk volt, hazánk azonban bővelkedett a vöröses színű kőzetben.

Gánton 1920-ban bukkantak a jelentős karsztbauxittelepre. A külszíni bányát 1926-ban nyitották meg. Az 1930-as években a világ egyik legismertebb bauxitbányája volt. A II. világháború idején teljes kapacitását Németország foglalta le hadiipara számára. A bánya csúcstermelése 1953-ban, 600 000 tonna volt. Egymás után nyitották meg a különböző külszíni fejtéseket, öt helyen is bányásztak bauxitot Gánt határában. Az 1980-as évekre a telepek kimerültek, 1987-ben pedig meg is szűnt a kitermelés. Azóta a Vértes oldalában lévő hatalmas, felszakított sebeknek tűnő fejtéseket rekultiválták, több-kevesebb sikerrel visszaadták őket a természetnek.

A bauxit bányászatról bővebben olvashatunk a föld alá vezető táró mindkét oldalán kihelyezett molinókon.

A földalatti kiállítótérbe lépve pedig úgy érezhetjük magunkat, mintha egy mélyművelésű bányában járnánk. A vágat falait úgy biztosították az omlás ellen, mint egy valódi bányában, s a légajtó is egy működő bánya biztonsági rendszerét idézi. A kézi erővel dolgozó bányászok szerszámaitól, a teljesen gépesített fejtésig használt a munkaeszközök tárulnak a szemünk elé az élethű munkahelyeken.

Van itt egy a bányában használt villanymozdony is, ami különféle kocsikat húz maga után. Van közöttük csille, fahasábok szállítására alkalmas kocsi, és személyszállító vagon is. 

Különlegesnek számít a bányában a benzines teherautó. A szénbányákkal szemben ugyanis itt ilyen üzemű járművek használata is lehetséges volt. 

Kiállították a diszpécser nagy pultját is, amin szemmel tarthatta a bánya működését.

Ahogy haladunk a táróban, úgy haladunk az időben is, itt már egy gépesített bányarészen járunk. A szállítást függő kocsikkal és futószalaggal van megoldva.

Aztán a bányászati berendezések után jön még egy kőzettani folyosó is, ahol különféle ásványokat, kőzeteket láthatunk. Nemcsak a Vértesből, hanem a Mecsekből is vannak itt kőzetminták.

Aztán jönnek az Alsópere és Tés környékén talált bauxit darabok. Ott találhatjuk a legidősebb középhegységi bauxit lelőhelyet.

A bauxit tengerfenéken képződik. Ám mielőtt azt gondolnánk, valaha egy tenger hullámai mosták a gánti tájat, az is kiderül, hogy ezek a bauxitrétegek Afrikában keletkeztek és a lemezek tektonikus mozgásának köszönhetően kerültek ide az évmilliók során.

Aztán van még itt Halimba és Fenyőfő közeléből származó bauxit minták is. A halimbai telep hazánk legnagyobb bauxittelepe, mely az Északnyugati-Bakonyban található.

A világ valamennyi ismert karsztbauxitjában 140 féle ásvány fordul elő. Ezeknek azonban csak elenyésző hányada van valamennyi lelőhelyen és kimutatható mennyiségben. Az alumínium ásványok színtelenek, a bauxit a hematit nevű vas-ásványtól vörös.

A falakra kitett táblákról sok érdekességet megtudhatunk még, majd a járat végén egy vendégkönyv is vár. Aztán a végén a légajtón keresztül jutunk vissza ki a szabadba.

A bányamúzeum után pedig jöjjön maga a bánya, a vörös, marsbéli táj.

A Bagoly-hegy lábánál húzódó, egykori külszíni bauxitbányában ma egy igen érdekes tanösvény vezet. Az egykori külszíni fejtés bemutatására létrehozott sétaösvényt végigjárva földtörténeti korok hátrahagyott emlékeivel találkozhat a látogató. A marsbéli tájon járva megismerhetjük, hogy mi zajlott le évmilliók alatt a területen. A bányászatnak köszönhetően felszínre került színek, rétegek, alakzatok elvarázsolják az ide látogatót.

A bejárás során az egymást keresztező vagy szétágazó utak rövidítésre ösztönöznek, de a tanösvényt célszerű az állomások sorrendjében végigjárni.

A bányafal kb. 28 m magas, az alapkőzet (dolomit) színárnyalatai a különböző ásványok miatt a sárgástól egészen a lilás-pirosig terjednek.

Földünk szilárd kértének 99 %-át mindössze 8 elem alkotja: az oxigén, a szilícium, az alumínium, a vas, a kalcium, a nátrium, a kálium és a magnézium. Az alumínium tehát a harmadik leggyakoribb elem a földkéregben, gyakoribb, mint a vas!

A tanösvény mentén régi fotókon bemutatják a bányában végzett munkát.

Az alumínium kizárólagos természetes alapanyaga a bauxit. A bauxit kizárólag jellegzetes trópusi éghajlat alatti szárazföldeken (ahol az éves csapadék mennyisége meghaladja az 1500-2000 mm-t, az éves átlagos középhőmérséklet pedig magasabb mint 22-24 fok), alumínium tartalmú kőzetek geokémiai mállása útján keletkezik. Ezek tömeges megjelenését hívjuk lateritbauxit telepeknek. A Föld egyes trópusi tájain ma is képződnek ilyen lateritbauxit telepek.

Karsztbauxit telepek azonban napjainkban nem képződnek. Az elénk táruló - már kitermelt - bauxit telep bauxitja a kréta időszak közepén, mintegy 100 millió évvel ezelőtt kezdett kialakulni. Ez a geokémiai folyamat megszakításokkal 30-35 millió éven át tartott.

A kréta időszak befejező szakaszában a Föld mélységi változásainak következtében hatalmas kőzettömegek egymáshoz képest elmozdultak és erősen tagolták a felszínt. Ezeket a hatalmas, földrengésekkel járó folyamatokat tektonizmusnak hívjuk. Amikor az elmozdulások iránya többnyire függőleges, akkor árokszerű, meredek falú süllyedékek jönnek létre. Ezeket a felületeket vetősíkoknak vagy vetőfalnak nevezik. A bányagödör szemben lévő oldalán pont egy ilyen vetősíkot láthatunk.

A gödör alján látható szürkés-világos színű kőzet a dolomit, e felett helyezkedett el a bauxit. A bauxitot az eocén korban (36-52 millió évvel ezelőtt) előbb édesvízi, majd tengeri üledék fedte be, és ezek megvédték a lepusztulástól. Később ezt a mélyebben fekvő réteget fedezte fel és termelte ki az ember.

Ez a vöröses alapszínű, fekete foltokkal tarkított kőtömb egy úgynevezett dolomit-börc. A szürkés dolomit megváltozott felszíne azokról a folyamatokról tanúskodik, amelyek a dolomit és a bauxit határán végbementek. Először egy vasból és kénből álló vegyület, a pirit vonta be a bauxittal érintkező dolomitot. A vas a bauxitból, a kén valószínűleg eltemetődött növényzet maradványokból származott. Ezután a leszivárgó vizek elősegítették a pirit oxidációját, emiatt kénes-savas oldatok jöttek létre, innen a lilás-fekete szín. A dolomit ezek hatására porlódni kezdett és közben a pirit hematittá alakult át.

A következő állomásnál megfigyelhetünk a falban húzódó keskeny, sötétbarna, fekete sávot, mely egy elszenesedett réteg. Ez is bizonyítja, hogy a kéregmozgások következtében a területet elöntötte előbb édes-, majd tengervíz, megjelent a növényzet, mely később eltemetődött és ebből alakultak ki kőszén telepek.

Bár a tanösvény táblái más irányba visznek tovább, én itt előbb feljöttem a bányagödör tetejére megnézni, hogy mi van itt fent.

Innen is szép rálátás van a kőfalakra, melyek elképesztő színekben pompáznak. Talán így télen még jobban is látszanak a bányafalak, amikor nincs lombozat a fákon.

A külszíni bányászat hatására az eredeti földfelszín teljes mértékben eltűnik. A termékeny talajréteget elhordják annak érdekében, hogy az értékes ásványt ki tudják termelni a föld mélyéből. A bányászati tevékenység befejeztével óriási tátogó tájsebek éktelenkednek a területen, melyek a talaj hiányában teljesen alkalmatlanok a növények megtelepedésére. Rekultivációnak hívjuk azt a folyamatot, amely során esztétikai és ökológiai állapotát helyreállítják ezeknek a területeknek. A legfontosabb teendő a csupasz kőzetek és meddőhányók elfedése termékeny talajtakaróval, majd ezután lehet a területre olyan növényeket telepíteni, melyek elviselik ezeket a mostoha élőhelyi körülményeket. Csak néhány gyorsan növő és kevéssé igényes növényt lehet bányarekultiváció során alkalmazni. Ilyen például az itt is ültetett fekete fenyő.

De az is megfigyelhető, hogy a természet milyen csodálatos módon képes visszahódítani a lepusztított területet. Itt, a Bagoly-hegyi bányában a nem rekultivált területeken már 1998 tavaszán megjelentek az első martilapu-tövek és néhány év alatt beborították a terméketlen területet.

Az ösvény egy kerítéshez vezetett, majd a kerítés mellett továbbsétálva egy kilátópontra érkezünk.

Innen jól belátható az egész bánya terület, a lent kanyargó ösvények.

A túloldalon is jól megfigyelhető a kőzetek rétegződése, és látható az is, hogy milyen vékony a kőzet tetején a termékeny talajréteg, mégis megélnek rajta a fák.

Ezt a bányát, a Bagoly-hegyi külfejtést 1942-ben kezdték el letakarítani, majd kitermelni és az utolsó tonna bauxitot 1987-ben szállították el innen. Az itt látható mélyedésekben még kb. 15-20 méter vastag bauxit található, de azt már technikai okok miatt nem tudták kitermelni.

A külfejtéses bányaművelés gépesítettsége mindig tükrözte az adott kor műszaki színvonalát. A külfejtések a 100 %-os gépesítettséggel - eltekintve a szélsőséges időjárási viszonyoktól - késő ősszel és a téli időszakban is folyamatosan üzemeltek.

Az egyik mélyedésben kristálytiszta vizű tavacska alakult ki.

A tó mellől visszanézve látszik, milyen vastag az üledékes mészkőréteg és milyen magasan volt eredetileg a talajszint.

Itt lent, ha egy marsjáróval forgatnának filmet, mindenki elhinné, hogy a Marson vizet találtak. :-D

És ha az eddigi színorgia még nem lenne elég, újabb elképesztő sziklák következnek.

A bauxit színe ott változott sárgára, ahol a mocsári víz kimosta a vasat belőle, és a mocsárból kén-, foszfor és szénvegyületek oldódtak a bauxit közé. Ez utóbbiak nem kívánatosak, mert rontják a bauxit minőségét, ezért a bányászok az ilyen zónákat külön termelték ki, vagy ha vékony volt a bauxit réteg, akkor egyszerűen kikerülték. Ezért maradt meg ez az érdekes, színes fal is.

Tényleg hihetetlen színei vannak, olyan, mintha festékkel kenték volna össze. Persze erről szó sincs. A természet hihetetlen csodája ez.

Itt is látszik egy vetőfal (mint amilyen a másik oldalon is megfigyelhető), mely mentén elmozdult egymáson két kőzettömb. A fekete szín utólag képződött úgy, hogy a felszínről lassan leszivárgó vizek mangános-vasas ásványokat oldottak fel, melyek vékony hártya formájában kicsapódtak.

A diagenezis az a folyamat, amikor a különböző üledékekből üledékes kőzet alakul ki. A gánti bauxit-összletek egy magasabb térszínről ereszkedtek le a gravitáció hatására, majd ezeken az összleteken trópusi talajok alakultak ki. Később a terület megsüllyedése és a tenger előretörése miatt megindult a mocsarasodás. Az itt élő növények a bauxitba nyomódva kémiai reakciókat idéztek elő, ezek következtében alakultak ki ezek a foltos színelváltozások.

Tehát ezeknek a gyönyörű színes szikláknak a fennmaradása egy szép példája a diagenezisnek.

A téli fagyok és a csapadékvíz hatására sajnos erősen pusztul a fal.

A termelő munkahelyekről a jövesztett kőzet elszállítása billenőputtonyos csillékkel történt. A munkahelyektől egy 600 mm nyomtávú, ideiglenes csillevasút hálózat épült, melyen az üres és a megrakott csilléket mozgatták a gyűjtőhelyig kézi erővel, majd onnan a tölcséres rakodóig lóvontatással. De ahogy a fotón is láthatjuk (és a múzeum előtt megnézhettük élőben is), gőzmozdony is dolgozott a bányában. A termelvény elszállítására 760 mm nyomtávú iparvasúti kocsikat alkalmaztak gőzmozdony vontatással.

A tanösvényen járva meg kell emlékezni a bányászokról is, akik kemény munkájukkal kitermelték ezt a hatalmas mennyiségű ásványkincset. 1925-től 1985-ig robbantások dörejétől volt hangos ez a vidék. Eleinte kézi erővel lapátolták a csillékbe a lerobbantott ércet, aztán később már nagykanalú markolók végezték ezt a nehéz munkát. De a környék lakosságának sokáig megélhetést jelentett a bányászat.

A bauxittal kitöltött töbrök szélét börcök tarkítják a jellegzetes vasköpennyel.

Egy korábbi tábláról megtudtuk már, hogy a mocsarakból leszivárgó kénes-savas víz a bauxitból kioldotta a vasat, ezért a vöröses bauxit színe sárgára változott. A kőzetrések és a növényzet gyökerei mentén leszivárgó víz azonban újra oxidálni tudta a vastartalmú alkotórészeket és ezeken réseken a szín újra vörösre változott. Ezen folyamatok és kölcsönhatások megfejtéséhez a trópusokon ma is folyó laterit- és bauxitképződés tanulmányozása is hozzásegítette a kutatókat.

A tanösvény itt újra fölfelé visz, felmehetünk ismét az egykori talajszintre, a vörös dűnék tetejére.

A bejárattal szemben, a bányagödör túloldalán található kilátóból újra átnézhetjük az egész bányát. Szemben a látogatóközpont épülete, balra a bányamúzeum. Jobbra egy elhagyott dolomitbánya, a háttérben pedig egy másik vörös domb látszik, egy másik bányaudvar, ahova szintén elsétálhatunk. Arról már korábban írtam egy bejegyzést ITT.

Fent, a kilátóponton pihenőhely is van, itt akár piknikezhetünk is. Mivel a tanösvény bejárása legalább 1,5 - 2 óra a múzeummal együtt, mire ideérünk az aprónép már lehet hogy éhes is lesz.

Szépen rálátni innen az egész bányára, a tanösvény útjaira.

Újra leszögezném, hogy a fotókon semmilyen utólagos manipuláció nem történt, a tájnak tényleg ilyen színe van. Illetve ilyen színe volt január 2-án, amikor ott jártam. A színek árnyalataihoz nyilván hozzájárult az is, hogy sütött a nap, de mint a hosszú árnyékomon is látszik, (meg a januárból is kitalálható), hogy a nap alacsonyan járt, így a súrlófény még rásegített a színek tobzódására.

Remélem kedvet kaptatok egy túrázáshoz a (földi) Marson! Bár van ingyenesen is bejárható bányaudvar, ahol hasonló táj tárul elénk, azért érdemes ide is bejönni, megvenni a jelképes belépőt, mert a múzeum és a tanösvény rengeteg érdekességet mutat be.

Nyitvatartás 2022. november 7-től csak hétvégeken, szombat és vasárnap, valamint munkaszüneti napokon, 9-17 óra között.

Belépő jegy árak:

• Felnőtt: 1000 Ft
• Gyerek, diák, nyugdíjas: 500 Ft

Lehet kérni a parkba tárlatvezetést is csoportoknak, előzetes bejelentkezéssel.

És lassan véget is ér a "marsi" kaland. Ha erre jártok, mindenképpen érdemes megállni egy kis sétára, de akár egy kis kitérőt is érdemes tenni érte. Ráadásul a környéken még számos más látnivaló is van. És a túrautak is behálózzák a Vértes erdőit. Az Országos Kéktúra is a közelben halad, Gánton pecsételőhely is van.

Ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

Az információk nagy része a kihelyezett táblákról, és a következő weboldalakról származik: wikipedia, https://bauxitfoldtanipark.hu.