Varázskertre keresztelték a Jeli Arborétumot és teljesen jogosan. A rododendronok virágzása idején tényleg varázslatos az egész, lenyűgöző látvány a rengeteg, több méter magas, színes virágos bokor. De nemcsak májusban érdemes eljönni, bár kétségtelen, hogy az arborétum május elején a leglátványosabb. És persze ilyenkor látogatják a legtöbben. Máskor is van látnivaló, minimum fél napot bármikor el lehet bóklászni a hatalmas parkban. Mutatom is milyen!
Az eredeti bejegyzés kicsit már régi volt, frissítettem új fotókkal és infókkal. Tartsatok velem!
Hol található? Magyarországon, Vas megyében, Szombathelytől dél-keletre, a 8-as és a 87-es főutak találkozásánál lévő Kám település mellett. A 8-as úton Kám mellett ki van táblázva. Térképen ITT.
A bekötő út végén nagy parkolók vannak a fák között. A pénztár pedig külön házikóban van a nagy bejárati kapuval szemben. A pénztár mellett jegyautomata is van már, de ha nem szeretnétek sorban állni, akkor érdemes a jegyet előre a neten megvenni. Az online vett jegy a vásárlás napjától egy hónapig érvényes, így ha a tervezett napon elromlik az időjárás, elhalasztható a látogatás.
A nyitvatartási időre figyeljetek, mert záróra esetén simán rázárják a kaput a még bent lévőkre. Szerencsém volt, hogy a kaputól nem messze, oldalt sikerült kimászni a kerítésen... :-D (De ez már régen történt, azóta lehet, hogy nem így van...)
A pénztár mellett vehetünk magunknak is ilyen csodálatos virágokat. Kár, hogy elég kényesek, nem biztos, hogy sikerül életben tartani őket.
A nagy kapun belépve rögtön kezdődik is a hatalmas, virágzó rododendron varázslat, azonban mielőtt belevetjük magunkat az ösvények labirintusába, átnézhetjük egy nagy táblán az egész arborétum térképét.
Az arborétumban kialakítottak egy akadálymentes ösvényt a vakok és gyengénlátók számára, ami végig térkővel van lerakva. Erre rögtön a bejárat után rá lehet csatlakozni, és elég hosszan kanyarog a fák és rododendron bokrok között. Az ösvény melletti tájékoztató táblákról megismerhetjük a park növényeit, fáit, és a sima szöveg mellett Braille írás is van rajtuk.
A bejárat után széles "sztráda" vezet az arborétum belseje felé, az a fő "csapás irány", nagyjából mindenki arra megy. Ha azonban kedvelitek az eldugottabb helyeket, nyugodtan induljatok el a keskenyebb ösvényeken. Bármerre indultok, mindenfelé lesznek színes rododendron bokrok, és mindegyik ösvény előbb-utóbb egy széles útba torkollik.
Annyian voltak a fő útvonalon, hogy inkább egy keskeny ösvényen indultam el és senkivel sem találkoztam, csak rengeteg színes bokorral. A keskeny ösvények mellett padok is vannak, ahol megpihenve élvezhetjük a virágok illatát és a madárcsicsergést.
És a keskeny ösvények mellett zavartalanul fotózhattam a csodálatos virágokat. Az egészen aprótól a hatalmas nagyig.
Az egyik bokron sok pici virág van.
A másikon közepesek.
Aztán nagyobbak...
... és még nagyobbak.
És mennyi színváltozat...
Narancssárgából is rengeteg...
És persze van hófehér is.
A babérmeggynek is bódító illata van, az élénkpiros rododendronnal pedig jól mutatnak együtt.
Persze a keskeny ösvényekről is kiértem egy széles útra, ami az arborétum más látnivalói felé visz.
Itt kialakítottak egy sétányt, amit áprilisban javasolnak bejárni. Talán olyan virágok vannak mellette, melyek áprilisban nyílnak. De azért májusban is érdemes rákanyarodni, mert a rododendronok meg májusban virágoznak.
És itt találtam egy olyan különleges példányt, aminek minden virága sárga volt, de egy csokorban egy virág valahogy rózsaszín lett.
Nade ugorjunk vissza az elejére, a bejárat utáni főútra.
A varázslatos kert telis-tele van olyan lenyűgöző fákkal is, amelyekre hazánkban a szabad természetben nem akad példa. De nem kell több ezer kilométert megtenni, hogy ezeket az egzotikus különlegességeket láthassuk. Az arborétumi sétánk során a világ számos országából származó egyedülálló, örökké zöldellő fenyőfélét csodálhatunk meg.
A Varázskert pompája már a kapun belépve magával ragad minket, ahogy jobbra tekintve megpillanthatjuk az impozáns atlaszcédrusokat, amelyek természetes észak-afrikai élőfordulási helyük után kapták nevüket, s hazájukban a 40 méteres magasságot is elérik. A rendkívül hosszú életű örökzöld akár 2-3000 évig is elél, lenyűgöző megjelenése és rendkívül jó minőségű fája miatt is lett az ókori hajóépítők kedvelt alapanyaga, illatos fájából készítették az egyiptomi múmiák koporsóit is.
A bejárat után nem sokkal az arborétum kialakításának két meghatározó személyiségéről olvashatunk egy-egy táblán.
Dr. Ambrózy-Migazzi Istvánnak, az arborétum alapítójának emlékoszlopot is állítottak.
A másik tábla Dr. Nagy László erdőmérnökre emlékeztet, akinek köszönhetjük az arborétum mai állapotát. Önzetlen munkássága nélkül a Jeli Arborétum helyén ma is az a birkalegelő lenne, melynek bozótosaiban az 1933-as telepítések nyomai 1958-ban még fellelhetők voltak. Ő volt az, aki az alapító Ambrózy 2 hektáros parkját gyönyörű, 76 hektáros arborétummá alakította. (Amikor nem virágoznak, akkor is látványosak a hatalmas rododendron bokrok.)
A leghíresebb és legszebb esemény az arborétum életében a havasszépe, vagyis különleges a rododendron késő tavaszi, kora nyári virágzása. Ilyenkor szinte az egész arborétum virágba borul, és a gyönyörű pompázatos színek mellett édes, bódító illatfelhő veszi körül a látogatókat. Ez az esemény Európa-szerte ismert, rengeteg országból utaznak ide az emberek azért, hogy egy sétát tehessenek ebben a gyönyörűséges mesebirodalomban.
A Jeli Varázskert igazi ékkövei az örökzöld rododendronok, mint például ezek a Ketaba havasszépe (Rhododendron catawbiense) bokrok. A májusban virágzó örökzöld 2-3 méteres óriási bokrai nagy lilásrózsaszín dús virágokkal gyönyörködtetik a látogatókat. A már kihalt katawba indián néptörzs nevét őrző havasszépének sok szép színváltozata, hibridje ismert.
A Sárga havasszépe (Rhododendron flavum/luteum) a Ketaba nevű rokonához képest egy valamivel kisebb, de még mindig impozáns 1-4 méteresre növő, széles lombú, csodálatos virágú örökzöld növény. Élőhelye Kelet-Európa vidéke a Kaukázusig és a Fekete-tengerig. Fiatal ága bozontos, fiatal korában levelein pillás, szürkés szőrt találunk, ezt májusban gyönyörű aranysárga virágok borítják.
Az, hogy ez a felejthetetlen arborétum ma már évről évre ilyen szemet gyönyörködtető és lélekemelő élményt nyújthat vendégeinek, legnagyobbrészt a Szombathelyi Erdészeti Zrt. gondoskodó figyelmének és hozzáértésének köszönhető.
De hosszú út vezetett az arborétum életében eddig a lenyűgöző látványig.
Három út kereszteződésében, Kám község határában feküdt a középkorban elpusztult település, a történelmi és vadregényes Jeli. Már az ókorban a római katonák útja erre vezetett, a másik irányból egy későbbi nemzedék a Hegyhát borát szállította a Rába völgyébe kenyérért cserébe. A vadregényes táj zegzugos, meredek és lankás, akár egy görög mitológiai erdő. S talán ez valóban igaz, hiszen egy jó darab varázslat rejtőzik itt. Az antik hitrege szerint a királyné gyertyája (Asphodelus albus) világította meg az alvilági mezőket, s ennek a növénynek az egyik legszebb otthona ma is ezen a vidéken van.
Nem csoda, hogy ez a mágikus, vad táj megihlette hazánk legendás botanikusát, Ambrózy-Migazzi Istvánt, akit mintha a sors rendelt volna a Jeli Arborétum megteremtésére.
A „virágos gróf” 1869-ben született báró Ambrózy Lajos és gróf Erdődy Agathe gyermekeként Nizzában, Franciaország mediterrán klímájú vidékén. Később a Vas megyei Tanán nevelkedvén édesanyja különleges módon plántálta belé a növények szeretetét, marékszám hordta kastélyuk parkjába a vadvirágokat, amelyek fiának lelkes közreműködésével el is szaporodtak ott.
Így nem meglepő, hogy a bécsi középiskolában a botanika lett a legkedvesebb tantárgya, majd jogi tanulmányai mellett is e tárgyban folytatott tanulmányokat. A legváltozatosabb tájakon utazván rabul ejtették Anglia parkjai, Algéria buja flórája, a Földközi-tenger mediterrán növényei, lombhullató örökzöldjei. Ambrózy-Migazzi István a csodálatos élményektől elbűvölve, lehetetlent nem ismervén tűzte ki életcélját: elhozni a kontinentális éghajlatú Magyarországra az örök tavaszt.
1892-ben házasságot kötött Migazzi Antónia grófnővel, akivel még kanári-szigeteki nászútjukon is különleges délszaki növények magjait gyűjtötték, s azokat hazahozván megvetették a jövő örökké zöldellő kertjének alapjait. A szerető hitves támogatásával, annak felvidéki, malonyai birtokán a gróf létrehozta első arborétumát, amely mintegy 1500, többnyire külhoni fajtából állt.
Ám első csodakertje történetének az I. világháború vetett véget. A házaspár magyar állampolgárságához ragaszkodván elvesztette otthonát.
Ambrózy a világháború időszakában már a vas megyei Tanán élt, s a megyét járván keresett egy új arborétum létesítésére alkalmas földterületet. Az alkalmas helyet végül Kám község határában, Jelihálás pusztán találta meg. Tömörd határában, Nádor major mellett is vásárolt leromlott állapotú, ún. tűzifaerdőt, melyben növényhonosításokat végzett. A telepítés eredménye még napjainkban is fellelhető, s főként különböző sáfrány-, hóvirág- és tőzike-fajokra bukkanhatunk a ma Ambrózy-erdőnek nevezett területen.
A mai arborétum helyén a Felsőkertben, 5 hektárnyi területen indította a munkát, s folytatta 1933-ban bekövetkezett haláláig.
A Jeli Arborétum kalandos sorsa a megálmodó „virágos” Ambrózy gróf 1933-as szomorú halála utáni zavaros időkben veszélyes fordulatot vett.
Az egész világot megrázó és átalakító második világháború alatt és után az arborétumot a honos és a telepített növényekkel egyetemben csaknem teljesen magára hagyták és elhanyagolták, a tündérkert ezután lassú, szomorú haldoklásba kezdett...
Szerencsére néhány évvel később, 1953-ban megtörtént az áhított változás, ami megmentette a gazdag flórát a kegyetlen elmúlástól: a kertet védetté nyilvánították, és folytatták az Ambrózy által megkezdett óvó gondozását. Az, hogy ez mennyire sürgős lépés volt, jól mutatja, hogy egy nem sokkal későbbi összeírás során kiderült, hogy a grófi hagyatékból mindössze 15 fenyő és 19 lombhullató fás növényfajta maradt.
A hatvanas években szerencsére tovább javult a helyzet: egy olyan erdészeti rekonstrukció vette kezdetét, amelynek segítségével az egész arborétum újjászülethetett. A területet tájkörzetekre osztották, amelyek Kína, Japán, Amerika, a Balkán és a Kaukázus hazánk földrajzi szélességével, illetve domborzatával megegyező területeinek növényeit mutatták be.
A következő évtizedben a virágzás folytatódott, egyre több fafaj kapott otthont ebben a varázslatos birodalomban. Botanikusok egész sora dolgozott, hogy mára már több mint 50 fenyő, 39 nyír, több mint 100 lágyszárú hagymás, hagymagubós és gyöktörzses faj színesítse az arborétum növénypalettáját. Illetve ebben az időben készültek el a látogatókat segítő sétautak, az esőházak, a padok és az útbaigazító táblák is. Ezek a kertépítő-szépítő munkák mind a mai napig folytatódnak.
De mi is ez a gyönyörűséges virág? A havasszépe vagy rododendron (Rhododendron) a zárvatermők (Magnoliophyta) osztályába tartozó hangafélék (Ericaceae) családjának egy nemzetsége.
Tudományos nevét Linné a görög rodón (rózsa) és dendron (fa) szavakból képezte. Mivel azonban a rododendron nem rózsa és nem is fa, ő maga is elégedetlen volt vele, olyannyira, hogy átkeresztelte azaleának, de ezt a nevet ma főleg a kertészeti, cserépben nevelt szubtrópusi fajtákra használják.
A Távol-Keletről származik, de napjainkra közel ezer faja él az északi féltekén: Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában – a legtöbb Kínában, Japánban és Indiában, kiváltképp a Himalája lejtőin. Elterjesztésében döntő szerepe volt a kertészetnek. Az európai körülményeket hamar megszokta, de csak azokon a helyeken telepedett meg végérvényesen, ahol a tél nem túlságosan zord, a tavasz hűvös és nedves, a nyár pedig meleg, de párás. Nem véletlen, hogy a legszebb rododendronkerteket Angliában és Írországban találjuk.
Tömeges előfordulásukkal meghatározzák a különböző magassági övek vegetációjának arculatát. A tűlevelű erdők övében magas cserje és fa nagyságúra nőnek. Magasabban, az 5000 méter feletti hegyvonulatokon pedig, alkalmazkodva a zord körülményekhez csupán néhány centiméteres nagyságúak.
De mi kell ahhoz, hogy nekünk is legyen ilyen gyönyörű virágzó bokrunk otthon? Ha rododendront (Rhododendron sp.) szeretnénk ültetni, nem árt tájékozódni talajunk kémhatásáról és szerkezetéről. A rododendronok ugyanis a savanyú (pH 4.2-5.5), jó vízgazdálkodású, szerves anyagban gazdag talajt kedvelik.
A növény a tűző napsütést és a szelet sem kedveli, ezért félárnyékos, szélvédett, magasabb páratartalmú helyet kell találnunk a rododendronok számára. Nagyobb fák alatt kifejezetten jól érzik magukat. Valószínűleg nem kerülhető el a rendszeres öntözésük sem.
Nem könnyű tehát a rododendronok nevelése, itt a Jeli Arborétumban azonban ideálisak a körülmények ahhoz, hogy megmaradjanak és hatalmasra nőjenek ezek a gyönyörű virágos bokrok.
De az arborétum sokkal nagyobb, és sokkal több érdekességet találhatunk még benne a rododendron bokrokon kívül. Ha tovább sétálunk az ösvényeken, más földrészek növényvilágába találhatjuk magunkat.
A gyerekek pedig játszótérre lelhetnek. (Lehet, hogy nem arra mentem, de én 2023-ban ezt a játszóteret nem láttam. Lehet, hogy nincs már meg.)
Az elágazásoknál táblák mutatják, hogy mi merre van, több irány közül is választhatunk.
Még erre felé is akadnak gyönyörű, virágos rododendron bokrok, de innentől már inkább az erdőé, a fáké a terep.
Az utak mentén információs táblák tájékoztatnak arról, hogy adott területen földünk mely részéről származó milyen növények találhatóak meg. Például az egyik táblán a Kaukázus növényvilágát mutatják be. A tábla utáni részen találkozhatunk keleti lucfenyővel, Bornmüller jegenyefenyővel, kaukázusi jegenyefenyővel és közönséges babérmeggyel is.
Aztán a Balkánra jellemző növények közül sétálhatunk balkáni selyemfenyő, közönséges jegenyefenyő, görög jegenyefenyő és szerb luc alatt is.
Következik a sorban Kis-Ázsia, ahonnan a közönséges tiszafa, a kaukázusi jegenyefenyő és a kisázsiai jegenyefenyő származik.
A kert legismertebb örökzöldféléje a hegyi mamutfenyő. Amerikai hazájában jelenleg legöregebb, 3200 éves példánya 95 méter magasságú és 12 méter törzsátmérővel büszkélkedhet, nem véletlen, hogy Kaliforniában autóutak is elhaladnak az egyes példányainak törzsébe vájt alagutakban. Ám ez a fenyőféle nem csak hatalmas mérete miatt különleges, aprócska tobozainak levetéséhez szüksége van az erdő állataira, a magok életben maradásához pedig, bármilyen meglepő, a tűzre is. Az avartűz nem károsítja a fákat, 60 centiméter vastag kérge pont ezért fejlődött ilyen ellenállóvá, ellenben megtisztítja a talajt az aljnövényzettől. A tobozoknak így válik szabaddá az út, a csemeték pedig ezek után háborítatlanul fejlődhetnek.
Az egyik napos réten állították fel a gróf Ambrózy-Migazzi István kilátót 2015-ben. A kilátó felső teraszára 72 lépcső vezet.
A kilátóból az egyik irányban egy tavat láhatunk. A Kaponyás-patak felduzzasztásával létrehozott tavat japán erdőfolt keretezi. Az örökzöld japánciprusok között a tavasz egyik legszebb fái, a japán liliomfák fehér virágaiban gyönyörködhetünk. A japán rododendronok aranysárga virágai tükröződnek a tó víztükrén.
A másik irányban az Észak-Amerikai óriások erdeje húzódik, ahol láthatunk oregoni hamisciprust és nyugati sárgafenyőt. Az óriás jegenye a világ legmagasabb fái közé tartozik, az Olympic-hegységben 100 méteresre is megnőhet. De nála is nagyobb lehet az amerikai duglászfenyő.
A kilátóban található táblák segítenek beazonosítani a hatalmas fákat.
A kilátóban a felirat szerint egyszerre 15 fő tartózkodhat, ezért nagyobb csoportok esetén kialakulhat némi sor a feljáratnál. De itt is vannak gyönyörű és illatos rododendron bokrok, meg padok a pihenni vágyóknak.
A kilátó mellett keskeny, lépcsős ösvény vezet le a japán erdőhöz, ahol közelebbről is megnézhetjük a japán ciprusokat és a magnóliát.
A Kaponyás-patak völgyében az erdészek által kialakított tájövezetek részén 10 különböző mérsékeltövi erdőtársulást ismerhetnek meg a látogatók. Spanyolország, Balkán, Kis-Ázsia, Kaukázus, Himalája, Kína, Japán, Sziklás-hegység, Appalache-hegység és a Mississippi erdőrészei hívják "világkörüli" sétára a természetkedvelőket.
Itt kialakítottak egy bambusz ösvényt is, mely a japán erdőtársulásban található. Ezt a területet 1959-től alakították ki. Itt találhatóak a japán ciprusok, japán gyertyánszilek, pálmalevelű juharok, kislevelű hinoki álciprusok és japán liliomfák. Meg bambuszok.
A deres botnád hazánkban a legelterjedtebb bambusz, 7-9 méteres magasságra nő. Télállósága nagyon jó, mert akár a -26-30 fokot is elviseli. A legyezős törpebambusz Japánból származik és 2-3 méteres magasra nő. Ez az egyik legnagyobb levelű bambusz.
A bambuszok között kis ösvény van kialakítva, melyen besétálhatunk a sötét "erdőbe". Több kis patak is folyik a bambuszok között.
Majd innen visszakanyarodva felnézhetünk a kilátóra. Csak nekem tűnik úgy, hogy űrrakéta alakja van? :-D
A japán részen átvezető széles ösvényen is mehetünk tovább, vagy visszamehetünk a felső útra is. Ha alul megyünk, akkor a forrásokhoz, ha felül, akkor a lombkorona sétányhoz érünk.
Amióta én a Jeli Arborétumban jártam, nagy divatja lett a lombkorona sétányoknak. Így a Szombathelyi Erdészet is közel 130 m hosszú lombkorona-sétányt épített a Jeli Varázskertben, az óriások erdejében. A sétányhoz egy akadálymentesített völgyhíd is tartozik, melyen tolószékkel és babakocsival is lehet közlekedni.
A fák koronája közé viszont nagyon sok lépcső visz fel. A lombkorona sétány közvetlenül a hatalmas fák között van, de egy teljesen különálló acélszerkezet az egész. Nagyon stabil, de azért picit mozog.
A tériszonyosoknak felmenni nem könnyű, mert a lépcsőfokok között lelátni, de lefelé már nem lesz ilyen gond.
A sétányon 10 m magasságból ismerhetik meg a látogatók a Sziklás-hegységben honos fenyőritkaságokat. A mamutfenyők, óriás jegenyefenyők, hemlokfenyők lombjában tett séta közben a Vasi-hegyhát madárvilága is megfigyelhető.
Tájékoztató táblákon olvashatunk a fákról és a madarakról. A legnagyobb tobozú Jeffrey fenyő termését pedig meg is nézhetjük egy dobozban. Mellette "normál" méretű tobozok is vannak, így összehasonlítható, hogy mennyivel is nagyobb ez az Észak-Amerikai fenyőtoboz.
Az élményeket egy csúszda is színesíti a kalandvágyó látogatók részére. A csúszda elég meredek, de biztosan nagy élmény. A csúszda csak az arborétum munkatársának felügyelete mellett használható, ezért külön "nyitvatartási" ideje van. Csak hétvégén, csak 10 és 15 óra között lehet csúszdázni. Egyébként viharos időben biztonsági okokból az egész lombkorona sétányt lezárják.
A faóriások között északra haladva egy kilátóhoz jutunk, ahol rögtön felhívják magukra a figyelmünket a még ennél is magasabbra növő parti mamutfenyők. Ez a rendkívüli fafaj a Sequoia-nemzetség egyetlen élő képviselője, neve a cseroki indián Sequoyah emléke előtti tiszteletadás, aki megalkotta népének ábécéjét. Bár gyakoribb a hegyi mamutfenyőnél, élete rövidebb, ennek ellenére az utókor még akár 1500 év múlva is láthatja ezeket a lenyűgöző örökzöldeket. Eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában számos háborítatlan állománya maradt meg, ami egész egyszerűen annak köszönhető, hogy az érkező telepeseknek még nem voltak megfelelő szerszámaik a hatalmas fák kidöntéséhez.
A parti mamutfenyő fája igen ellenálló, az amerikai aranyásók által épített házak közül sok még ma is áll. Egyben a föld egyik legmagasabb fája is, legmagasabb példánya az USA-ban látható. A legnagyobb példányok az óceánhoz közel élnek, leginkább a sűrű csapadék miatt képződött ködben szeretnek sejtelmesen tündökölni.
Ez a régi, kisebb kilátó jelenleg le van zárva.
Azonban nem csak Amerikában léteznek bámulatos mamutfenyők, a varázsparkban megcsodálhatjuk Kína különlegességeit is. Az egyszer már kihaltnak vélt mamutfenyőt 1947-ben találták meg újra Kínában, ezért az országon kívül élő példányok nagy része egyetlen fától származik. A csak Dél- és Közép-Kínában honos faj 1980 óta védett, kivágását szigorúan tiltják. A kínai mamutfenyő a ciprusfélék családjába tartozik, kitűnő alkalmazkodóképessége miatt mára az egyik legsikeresebb növény lett kertjeinkben, legfőbb jellegzetességei az átellenesen két sorban elhelyezkedő rügyei és hajtásai, s az, hogy lombhullató fenyő.
Ezen kívül van még a kínai részen kéktobozú jegenyefenyő és koreai tuja is.
A pompás parkba belépő vendéget a kínai szúrósfenyő köszönti. Ezt az érdekes, főleg Közép- és Dél-Kínában honos fajtát 1702-ben fedezte fel Európa számára James Cunningham, akinek a fenyő tudományos elnevezése őrzi a nevét. A szúrósfenyő tekintélyes méretre, akár 25-30 méteresre is meg tud nőni. A fiatalkorában még földig hajoló koronája később emeletekre tagolódik.
Bár a kínai tájrész a tónál véget ér, a Távol-Kelet még korántsem, a szúrós fenyő mögött kezdődik Japán csodája. A Japán erdőkre legjellemzőbb japánciprus fák története magával ragadó. A legenda szerint egy japán szegény ember ültette szeretett császára temetésére ezeket a pompás fákat a Nikko hegyére. A kétlaki, akár 30-70 méter magasságot is elérő örökzöld a Jeli Varázskert féltve őrzött kincse. A parkban megcsodálható azonban két olyan örökzöld is, amelyet előszeretettel használnak karácsonyfának a világ különböző pontjain.
A varázspark Hétforrását három oldalról körbevevő „Sziklás-hegység” erdején keresztül haladva találkozhatunk az óriási hamvas-borzas tűkkel pompázó kolorádói jegenyefenyővel. Eredeti környezetében 50-60 méterre is megnő, törzsének átmérője eléri a másfél-két métert. Koronája szabályos emeletekben áll, alsó ágait csak nagyon idős korában kezdi elveszíteni. Bizonyára ezen tulajdonságai miatt is lett a kolorádói jegenyefenyő Kaliforniában szinte „a” karácsonyfa, de másutt is egyre inkább hódít ebben a szerepkörben: tűlevelei a száraz szobalevegőn is hetekig megtartják színüket, és később sem hullanak le, csupán felvesznek egy még mindig csodálatos sárga árnyalatot. Tűlevelei rugalmasak, nem szúrnak, megtört levelei pedig narancsos illatot árasztanak.
És van még az amerikai részen ezüstfenyő, szitkaluc, oregoni hamisciprus, oregoni vagy közönséges duglászfenyő, óriás tuja, hegyi mamutfenyő és óriás jegenyefenyő is.
A lombkorona ösvény felől hosszú lépcsősoron ereszkedhetünk le a Hétforráshoz.
A források egy völgyben vannak és három irányból közelíthetők meg. Ebből kettő hosszú lépcsősoron keresztül, a harmadik út a tavak felől vezet ide.
A völgyben sok a bedőlt fa, ezért a források nehezen megközelíthetőek.
Ennél a forrásnál a fák gyökerei közül folyik ki a víz.
A Hétforrás, neve megtévesztő, mert itt több mint hét, bő vízhozamú forrás ered. Ezek táplálják a Kaponyás-patakot és természetesen az arborétum tavait. A patakok vize régen, a malomipar államosítása előtt a nyolcas főútig terjedő területen négy malmot hajtott.
A források mellett, a közel száz éves bükkfák hűvös árnyékában kellemes piknikező helyet alakítottak ki és esőbeálló házikó is van.
A Jeli Varázskertben az aljnövényzettől kezdve a fák kérgein keresztül egészen a lombkoronáig, akárhova nézünk, különleges állatokra bukkanhatunk. A madármegfigyelés szerelmesei ritka, védett madárfajokkal találkozhatnak, és megfigyelhetjük, ahogy az egészen aprótól kezdve a nagyobb, kopácsoló élőlények művészi rajzolatokat vájnak a fák kérgébe. A bokrok között pedig ne lepődjünk meg, ha napozó rézsiklót vagy akár pihegő madárfiókákat látunk, amiket a szüleik hívogatnak kedves hangon.
Nyitva tartás: április 1-től szeptember 30-ig
- áprilisban hétköznap 8-tól 15 óráig, hétvégén 8-tól 17 óráig
- májusban hétköznap 8-tól 17 óráig, hétvégén 8-tól 18 óráig
- júniusban minden nap 9-től 17 óráig
- júliusban, augusztusban és szeptemberben hétköznap 9-től 15 óráig, hétvégén 9-től 17 óráig
Időjárástól függően általában április közepétől kezdődik a Rhododendron virágzása a Jeli Arborétumban. Azonban a CSÚCSVIRÁGZÁS nagyjából április 30-tól május 20-ig tart. Csúcsvirágzásnak azt az időszaki hívjuk, amikor a korábban nyíló illatos lombhullató Rhododendronok, vagy más néven azáleák együtt virágoznak a később nyíló nagyvirágú örökzöld Rhododendronokkal. A két csoport együttnyílásakor több ezer bokor ontja virágait a Jeli Arborétumban.
Belépő díjak (2023):
- felnőtt 2300 Ft
- diák, nyugdíjas 2000 Ft (diák - általános vagy középiskolás, nappali tagozatos egyetemi hallható)
- gyermek 1000 Ft (3 és 14 év között)
- 3 éves kor alatt ingyenes
- családi jegy 2 felnőtt + egy vagy több gyermek 5500 Ft
Természetjáró kártyával 25 % kedvezmény.
Ha kedvet kaptatok, leginkább tehát májusban érdemes meglátogatni a Jeli Arborétumot, avagy Varázskertet, mert akkor a legszebb a rododendron virágzás. Ha lehet, érdemes inkább hétköznap menni, mert hétvégén rengetegen vannak. De bármikor máskor is jó sétálni egyet ebben a gyönyörű arborétumban.
Az információk egy része a kihelyezett táblákról, a többi a Jeli Arborétum honlapjáról (www.jelivarazskert.hu) származik.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. A kommenteken is oda várom, a saját élményeket, a tapasztalatokat, esetleg a kérdéseket.
Utolsó kommentek