Minden eredeti, minden interaktív, minden mozog, beszél, vetít vagy csinál valamit. Elképesztő "múzeumban" jártam és mindenkinek csak ajánlani tudom! Menjetek és nézzétek meg az Oroszlányi Bányászati Múzeumot! Mindenki talál benne valami érdekeset, mindenkit leköt valamelyik része és teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány, fiatal vagy idősebb. Ez a "múzeum" nagyon ki van találva! Múzeumba menni jó! Már sokszor hangoztattam ezt és állítottam, hogy tényleg! De most abszolút tényleg! Több órára el fogtok veszni a hatalmas területen és egy pillanatig sem fogtok unatkozni! Gondolhatnánk, hogy a szénbányászat nem túl izgalmas dolog, pedig de! Legalábbis ahogy bemutatják, az nagyon érdekes. Igazi időutazás, elképesztő nosztalgia és észrevétlen tanulás is egyben. Szóval csak szuperlatívuszokban tudok írni róla! De bizonyosodjatok meg erről a saját szemetekkel. Egy kis ízelítő itt, aztán élőben ott. Milyen egy bányászati múzeum? Mutatom!
Hol található? Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében, Oroszlány mellett. Térképen ITT.
A legkönnyebb a Csákvár - Környe között főútról megközelíteni. A bekötőutat tábla jelzi. Vagy Majkról, a Kamalduli Remeteségtől akár át is sétálhatunk.
A fogadóépület előtt nagy parkoló van, itt meg tudunk állni az autóval. Busz sajnos ide nem jár.
Már a gyönyörű, új fogadóépületben is minden a bányáról szól. A pénztárnál megvehetjük a belépőt és megbeszélhetjük a bánya végignézését. Még kísérőt is kaphatunk magunk mellé, aki mindent megmutat és mindenről mesél. A "mesék" teljesen életszerűek és hitelesek, ugyanis akik ma a múzeumban dolgoznak, azok mind valamikor a bányában dolgoztak. Mindent tudnak a bányáról, a működéséről és a kiállított elemekről, hiszen hosszú évekig ez volt az életük. Igaz történeteket mesélnek, sztorikat, szomorú és vidám pillanatokról. Forduljatok hozzájuk bizalommal!
A fogadóépületben van egy hatalmas előadóterem, ahol különböző szobrok is ki vannak állítva, de természetesen a fő irány itt is a szén és a bánya. A tartóoszlopok körüli táblákon a szén képződéséről olvashatunk, az üveghengerekben pedig meg is nézhetjük a rétegeket.
Tudtátok, hogy a szén képződését "szénülési folyamat"-nak nevezik? A szén keletkezéséhez nagy tömegű, elsősorban fás szárú növényi anyag szükséges, ami betemetődik és hosszú idő alatt, fokozatosan növekvő nyomásnak és azzal összefüggésben növekvő hőmérsékletnek van kitéve. Eközben a szerkezetük átalakul bonyolult bio-, majd geokémiai folyamatoknak köszönhetően. Az átalakulás során egy rendkívül lassú, láng nélküli égés megy végbe, ami alatt az eredeti szerves növényi részek új szervertlen vegyületekké alakulnak.
A folyamat több, jól elkülöníthető átalakulási szakaszból áll: kezdetben tőzeg keletkezik, majd lignit, aztán barna kőszén, fekete kőszén, majd antracit, és a végső állomás a grafit. Az oszlopok körüli nagy táblákon megismerhetjük ezeket a szén típusokat is, és egy csomó más érdekességről is olvashatunk.
A falon pedig az 1937-ben indult oroszlányi szénbányászat történetéről nézhető végig egy idővonal évszámokkal, fotókkal. Láthatjuk, hogy melyik akna milyen mély volt és milyen alakú, mettől-meddig üzemelt. Érdemes végigbogarászni a falat, mert itt is vannak kreatív megoldások.
A fogadóépületből kilépve hatalmas területen találjuk magunkat, ahol megkezdődik az időutazás.
Az egykori bányaüzem területe ma fantasztikus, élménycentrikus helyszín. Itt megismerhetjük a bányászok nem mindennapi munkakörülményeit eredeti környezetben, igazi gépek között, valódi eszközöket kézbe fogva.
A kiállításhoz vezető út mentén múltidéző korabeli plakátok vannak kitéve, melyek nagyrészt a bányászoknak szólnak. Van itt fázó és szénért könyörgő kislány, de sztrájkra buzdító plakát is.
Meg sztrájkról lebeszélő. "A mai sztrájk már nem a Ti sztrájkotok! Most ... magatok ellen sztrájkoltok! Ha nem lesz szén, nem indulnak a vonatok. Ha nem lesz szén, nem lesz áram, nem dolgozhatnak a ruhagyárak, cipőgyárak, élelmiszerüzemek, gyógyszergyárak, dohánygyárak! ... sötétség és némaság borul a városra, ezt nem akarhatjátok! Nem lehetünk önmagunk gyilkosai és rosszakarói! ... Öreg bányászok! Fiatalok! Álljatok munkába! ... Szenet e sokat szenvedett országnak!"
A valamikori aknatorony ma kilátó, ahonnan csodás panoráma tárul elénk a Vértesi Natúrpark vadregényes erdőségeivel.
Alig pár évtizede még bányaüzemek sora szegélyezte Oroszlány határát, mára már egyetlen mélyművelésű üzem sem működik. A múltra emlékeztető létesítmények helyét lassan átveszik a modern ipari üzemek. Itt azonban megőriztek mindent, amit lehetett, így ma is megnézhetjük, milyen élet folyt itt pár évtizeddel ezelőtt.
A volt üzemi épület falánál található táblák a bányamunka veszélyeire, s a föld alatt életüket vesztett bányászokra emlékeztetnek. Az épület belseje az 1937-ben indult oroszlányi szénbányászat történetéről ad áttekintést: itt találhatóak a Vértes hegységre jellemző ásványok, a geológusok és bányamérők eszközei, valamint a – bányásztelepülésekre olyannyira jellemző – fúvószenekar relikviái.
Az eredeti diszpécserközpont, illetve a bányamesteri iroda berendezését is ez az épület őrzi – azok korabeli, eredeti dokumentumaival együtt. Jól követhető a bányászat során használt szerszámok, műszerek és védőeszközök fejlődése is. Az eredeti állapotában meghagyott épület mára elgondolkodtató időutazássá vált.
A környékbeli szénbányák fokozatos bezárása során itt gyűjtötték össze az Oroszlányi-szénmedence jellemző gépi berendezéseit és bányászati relikviáit.
Nemcsak fotókon, hanem élőben is megnézhetjük a vágatbiztosítás módjait és típusait. Ez a legfontosabb a bánya üzemeléséhez.
Rengeteg fotón, eredeti dokumentumon és leírásokon keresztül ismerkedhetünk meg a bánya életével.
Az oldalt nyíló irodákban eredeti berendezési tárgyakat és összegyűjtött érdekességeket nézhetünk meg. Hát igen, az ilyen írógépekkel készített dokumentumok nagy odafigyelést igényeltek, mert a hibajavítás, az elütések javítása nem volt még olyan egyszerű, mint manapság a visszanyíllal.
Minden irodában van valami érdekesség, valami interaktív elem is. Itt például az érintőképernyőn lapozgathatjuk a korabeli dokumentumokat, termelési naplókat, bogarászhatjuk a kézzel írt sorokat.
De az asztalon is megnézhetjük, hogy nézett ki 1984-ben egy műszaknapló, amiből a hozzáértő szem sok mindent ki tud olvasni. Például, hogy ki, mikor, hol és mennyit dolgozott.
Az íróasztalok között nézelődve időnként meglepetés is éri az embert. Például, hogy megszólal az asztalon a telefon.
Igen, kedves fiatalok, ez egy vezetékes telefonkészülék, amin még tárcsázni kellett a hívott számot. Itt viszont ha megcsörren, bátran fel lehet venni és meghallgathatjuk egy kolléga úr jelentését a bányában dolgozó műszakról.
Itt tényleg megállt az idő! A falakon a kor nagyjainak portréi, az asztalon igazi iratok és itt is van egy érintőképernyő.
A padokon helyet foglalhatunk a műszak előtti eligazításhoz, a falon lévő képernyőn pedig érdekes filmet nézhetünk meg.
A hosszú épületben teljesen más stílusban folytatódik a kiállítás és egyre érdekesebb dolgokkal találkozhatunk.
Vannak ásványok is, bár nem sok, de megismerkedhetünk az oroszlányi medence jellemző kőzettípusaival.
A Bányász Koncert Fesztivál Fúvószenekar 1945-ben alakult a város zeneszerető polgáraiból. Egyre szaporodó létszámmal és gyarapodó hangszerállománnyal, kottatárral, valamint heti rendszeres próbákkal a hetvenes évekre a magyar amatőr fúvószenekari élet kiemelkedő együttesévé váltak. Rendszeres szereplői lettek nívós zenei fesztiváloknak, versenyeknek, hagyományos nemzeti és bányász ünnepek, sportrendezvények és népünnepélyek várva vár vendégei voltak és maradtak a mai napig. Rengeteg díjat bezsebelve, folyamatosan megújulva pár év múlva a zenekar fennállásának 80. évfordulójára készülhet. Relikviáikat és okleveleiket az egyik teremben csodálhatjuk meg.
A másik szobában bányász napok, sportos rendezvények fotóit, relikviáit nézhetjük meg. És bevallom őszintén, az ilyen kollektívákat összekovácsoló rendezvényeken hiányolom a mai munkahelyekről. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jók voltak és a résztvevők jó szívvel gondolnak vissza rájuk.
Ehhez nincs mit hozzáfűzni... kiváló dolgozó a szüleimnek is volt. Nosztalgia azoknak, akik tudják, mik ezek. A fiatalok meg nézzenek utána, de nekik már úgysem fog semmit jelenteni. :-)
Itt láthatjuk a geológusok és bányamérők eszközeit, illetve műszereit.
Egy napon az Oroszlányi Bányaigazgatóság Dobai külfejtésén a kotrógép kezelője szokatlan tárgyra figyelt fel. A felszíntől mintegy 25 méter mélyen a felső oligocén homokos, aprókavicsos összletből egy agancs maradvány tűnt elő. Az agancs méreteiből arra következtethetünk, hogy ez egy kb. 1,5 méter fesztávolságú fejdísz volt valamikor, egy kb. 20 millió évvel ezelőtt élt állat fején.
Rendkívül érdekes volt a bánya létszámellenőrző rendszere, hiszen nagyon fontos volt, hogy mindig minden munkás meg legyen. A brigádokat egy nagy táblán tartották nyilván, de minden bányásznak volt egy azonosító száma is.
A műszak kezdésekor mindenki levette a tábláról a saját számával ellátott bilétát, amit levitt a bányába és ott bedobta egy dobozba. Amíg a bányászok dolgoztak, a "létszám felelős" a dobozból a bilétákat feltette egy ugyanilyen üres táblára. Aztán amikor vége volt a műszaknak és indultak a bányászok vissza a felszínre, ismét mindenki levette a bilétáját a tábláról és felhozta. Ha az összes biléta elfogyott a tábláról, akkor minden rendben volt. Ha maradt rajta, akkor valaki lent maradt.
Ugyanígy a számozott polcról vitték magukkal a saját lámpájukat és dobozukat is a dolgozók. Ezeknek is mindig meg kellett lennie.
Hátul a bányamentők felszereléseivel és munkájával ismerkedhetünk még meg.
Egy sötét helyiségben makettek segítségével nézhetjük meg a szén elhelyezkedését a föld rétegei között, és a szénbányában használt modern gépeket.
Kiállították az üzem eredeti zászlóit is, sőt itt még Lenines zászló is van.
A klubszobában is megállt az idő, mintha csak a bányászokat várná a műszak végén.
Ahol van valamilyen készülék, ott az tud is valamit. Vagy csinál. (Na ezt jól megfogalmaztam.)
Például ezen a régi televízió készüléken az Oroszlányi Városi Televízió adását nézhetjük meg, ami a bánya bezárásakor készült.
Van itt valami olyan is, ami egészen biztosan megfogja a fiatalokat is. Például VR szemüveg.
A szemüveget feltéve egy csillébe pottyanunk és követhetjük a szén útját, körülnézhetünk egy vágatban, ott lehetünk a bányászok között.
A diszpécser irodában is minden eredeti.
Ezen a nagy táblán az egész bánya működése követhető volt.
Az épületből kilépve látványos, nagyméretű gépezetek, az úgynevezett „F” gépek sorakoznak. (Ezeket a lánctalpas vágathajtó-eszközöket magyar mérnökök fejlesztették ki.)
A gépeken QR kódokat találunk, amit beolvasva egy-egy videót nézhetünk meg a gépek működéséről. A kód így is működik (kipróbáltam), nézzétek meg a vágathajtó gépet munka közben!
De van két gép, amik még ma is működésbe hozhatóak, ezeket a kísérőnk elindítja. Borzasztóan hangos! :-)
A föld mélyének megismerését biztosítja a külön e célra épített „felszín alatti bánya”, mely valósághűen tárja elénk a bányabeli viszonyokat. Egy izgalmas, földalatti sétába sűrítve ismerhetjük meg a különböző berendezéseket, melyek a veszélyek elkerülését vagy a bányászok munkavégzését segítik. Itt minden kézzel fogható, fotózható és sisak viselése kötelező!
A bejáratnál választhatunk magunknak egy szimpatikus sisakot...
... majd beszállunk a liftbe. Hiszen a bánya a föld alatt van, lifttel szállunk le a föld mélyére. ;-)
A liftből kiszállva pedig egy igazi járatban találjuk magunkat.
A telefon természetesen itt is "működik", ha csörög, nyugodtan vegyétek fel! :-)
Itt is minden eredeti, minden igazi. Mintha csak pár perce tették volna le a munkások a lapátot, csak azért, hogy a pihenőidejükben mi megnézhessük a munkahelyüket.
De a szenet nemcsak lapátolták, hanem komoly gépek segítették a munkát. Ez a gép a szenet lemarta és továbbította hátrafelé, kifelé.
Itt számos egyéb bányászati problémáról, például a szellőztetésről, a robbanásveszély leküzdéséről, világítás kérdésének megoldásáról, illetve magáról a szénfejtés módszereiről is képet kaphatunk.
A függőleges aknák fölött álló aknatorony szerkezete acél. Az aknában a függőleges szállítás az aknagép által mozgatott drótkötelekkel történt. Az aknagéptől a drótkötelek a torony tetejére telepített csigákon átvetve kapcsolódtak az aknában mozgó kasokhoz.
Az aknagép, mint speciális csörlő, az alapelveiben alig változott. Feladata, hogy a kötéldobra fel- vagy lecsévélődő kötéllel mozgassa az aknában a kötélen függő teher- és személyszállításra is szolgáló kasokat. Mérete az elvégzendő feladathoz van illesztve. A meghajtás villamosenergiával történt.
A függőleges aknában történő gépesített szállítás esetén az aknagép általában önálló épületben található, így az aknagépet működtető aknagépész nincs vizuális kapcsolatban sem az akna felszíni, sem a föld alatti rakodójával. A működtetés ezért szigorú jelzésrend szerint történik. A jelzőcsengő működtetését az aknacsatlósok végezték, akik felügyeltek a rakodószinteken a szállítási szabályok betartására. Az aknagépész, figyelve a mélységmérő mutatójának helyzetét, a jelzések alapján emelte vagy engedte a kasokat a rakodási pozíciókba, illetve mozgatta azokat a rakodási szintek között. Munkája nagy fokú összpontosítást, figyelmet és ügyességet kívánt.
Az udvaron van kiállított "személyszállító" vonat is, amibe a gyerekek biztosan szívesen beülnek. Valamikor ilyennel szállították a bányászokat a munkahelyükre, ami értelemszerűen egyre messzebb volt a kiindulási helytől.
Egy-egy fotó erejéig mi is bányászokká válhatunk, ha beállunk a fotópontok képei mögé.
A sétát az aknaházban folytathatjuk, ahol a csilléket továbbították üresen vagy tele a megfelelő irányokba.
A csillék továbbításában kis mozdony is segített.
Az akna külszíni és bányabeli rakodóin az aknacsatlósok gondoskodtak a kasok ürítéséről és megrakodásáról. Az aknagépész pedig az ő jelzéseik szerint mozgatta az aknagéppel az aknában le és fel a kasokat. Az üres csillék, amelyekben rendszeresen szállították a bányaművelés segédanyagait, hátulról közelítettek a kasokhoz, az úgynevezett fokra fordítón keresztül.
A drótkötelekre rögzítve függenek a kasok, melyekben a személyszállítás, a szén és a meddő kiszállítása, a bányaművelési segédanyagok (biztosítás, gépek) beszállítása történt. A XX-as szállítóakna három szintes kasokkal volt szerelve, szintenként 2 db csille befogadásával.
A szénnel vagy meddővel megrakott tele csillék mindig a főbejáraton gördültek ki, hogy folytassák útjukat a kötélpálya feladóállomás, illetve a meddőhányó felé.
A felszínen a kasok töltése és ürítése a csillebetoló szerkezettel történt a zárt fülkébe telepített gépkezelő irányításával.
A csillék tovább mozgatása emberi erővel történt.
A meddőt tartalmazó csilléket a "talpi" vasúton továbbították a közeli meddőgányóhoz, ahol kiürítették őket.
A szenes csillék a végtelenített kötelű függőpályán jutottak el a szénosztályozó műig, ahol vagy az erőműbe, vagy vasúti kocsikba kerül a szén, de innen történt a lakosság kiszolgálása is.
A teli csillék folyamatos feladása és a szállítókampók kezelése nagy rutint kívánt meg az itt dolgozóktól.
Az itt látható csillefeladó állomás és az ahhoz csatlakozó kas, kasház és aknagép így egy gépláncként európai szinten is nagyon kevés helyen tekinthető meg.
De hogy is működött ez az egész? Itt balról jöttek a szénnel teli csillék, felakasztották őket a kampóra, a csillealváz pedig lent maradt...
... az alváz átjött jobbra, itt jöttek a kötélpályán az üres csillék, amiket a kampókról leakasztottak, rá a kerekekre és tolták őket vissza a kashoz, amivel újra a mélybe szálltak szénért.
Így libegőzött a szén és a csillék körbe-körbe a bánya és a szénosztályozó mű között.
Lehetőség van a megmaradt vasúti pályán tekerni is egyet, ezekkel a szép sínbiciklikkel.
Vagy vonatozhatunk igazi bányamozdony által húzott igazi csillékben.
Az üzem belső bányavasútján utazni maradandó élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt, mivel azzal a vonattal utazhatnak, ami korábban több mint kétszáz méterrel a felszín alatt is szállította a szenet és a bányászokat.
A sínpár mellett találhatjuk a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának képét, és egy gombot megnyomva életének történetét is elmeséli. Nem volt túl rózsás élete szegénynek.
Mozdonyvontatású szállítást a XXIII. bányaüzemben alkalmaztak először 1966-ban. Később már - a múzeumnak is helyt adó - XX-as bányaüzemben is ilyen szállítás gondoskodott az üzemrész anyagellátásáról és a termelés felszínre hozataláról.
Több géptípus mellett az itt üzemelő DH30-ast is alkalmazták. Érdemes a mozdonyon lévő QR kódot is beolvasni, mert korabeli filmet nézhetünk meg a mozdony működéséről.
Itt nemcsak kihajolni veszélyes, hanem felállni is. Sőt, a magasabbak még a nyakukat is behúzhatják az alagútban.
A külszíni szállási rendszert 1945 és 1981 között 90 %-ban függőkötél- és sínpályás szállítás, 10 %-ban kisvasúti és tehergépkocsis szállítás képezte. A termelés felfutásának időszakában, a szállítási távolságok növekedése után 1984-ben áttértek a kombinált anyag- és személyszállításra. A beszálló akna és a bányamezők közötti vágatokban talpi vasutat, míg a bányamezőkben és a dőlésben kihajtott alapvágatokban kötélvontatású szállítópályákat építettek.
A vonattal megkerüljük a feladóállomást és megyünk egy kört az épület másik odalán is.
A múzeumban "szabadulószoba" típusú játék is van. Izgalmas, eredeti helyszínen, az Oroszlányi Bányászati Múzeum területén van a legújabb, formabontó szabadulós játék. A főként logikai feladatokkal tarkított program várja a kreatív megfejtőket, remek csapatépítő játék és tréning az elmének. Meg kell fejteni a feladványokat, elhárítani egy üzemi problémát és kiszabadulni a bányából. A játék kialakítása érdekében a fejlesztő / üzemeltető a játéktérben semmilyen átalakítást nem hajtott végre, csak az épület meglévő adottságait használta fel. Ezért nagyon különleges ez a játék és a helyszín.
A vonatozás közben elhaladunk nagy táblák között és egy játszótér mellett is, ahol a gyerekek "külszíni bányagépekkel" (markoló) termelhetik ki a homokot.
A DH30-as mozdonyokat a valamikori Csehszlovákia területén lévő Hliník nad Hronom településen gyártották (ma már Szlovákia, Zólyom és Selmecbánya közelében) az 1970-es évek elejétől a 80-as évek közepéig. Skoda motor van benne, ami kb. 30 lóerős. A mozdony mindkét végén van vezetőállás, melyekben minden kezelőszerv megtalálható. A mozdonyokat elektromos világítással és tűzoltó rendszerrel látták el. Ilyen mozdonyok mind lent a bánya vágataiban, mind a felszínen üzemeltek. A mozdony maximális sebessége 12 km/h.
A vágatbiztosításban használt acél elemekből műalkotások is születtek. A színes "fa" ágait a természeti erők hajlították ilyenné.
A Márkushegyi bányaüzem 1981-ben kezdte meg a termelést, modern gépekkel teljesen gépesítve, gumiszalagos szállítással, föld alatti osztályozóval, automatizált biztonsági berendezésekkel. 34 év alatt 45 millió tonna szenet termeltek ki a Márkushegyen, a 200-560 méter mélységben lévő széntelepekből.
A fa ácsolatok után a vágatbiztosításhoz kezdetben használt csöveket, vasúti síneket felváltotta a Toussanint és Heintzmann mérnökök nevéből származó "TH" harang profil biztosítás. A TH előnye az engedékenység a tartósság és a többszöri felhasználhatóság mellett az, hogy a beszerelési munkafolyamat részben gépesíthető. A TH biztosítás Oroszlányban korán elterjedt és általánossá vált. Kezdetben a 2-4 méter átmérőjű körszelvényű, majd később az ellenív nélküli kapuív, illetve az ellenívű kapuív szelvényeket alkalmazták.
Az anyagszállítási rendszer kialakításában lényeges szempont volt a külszínről a munkahelyig átrakás nélküli anyagmozgatás. Amint a TH acél biztosításnak köszönhetően lehetővé vált a függősínek felszerelése, megjelent ez a még ma is különlegesnek számító, felső sínes, függesztett vasút. A lejtős pályán is biztonságos, személyszállításra is alkalmas, nagy, 6-10 tonna kapacitású szállítási megoldás az idők során igazolta a hozzá fűzött reményeket. A rendszert szerették a dolgozók, a mozdonyvezetők is igyekeztek megőrizni az ide kapott beosztásukat.
Belépő jegy árak:
- 18 éves kor fölött, felnőtt: 2300 Ft
- diák, nyugdíjas: 1200 Ft
- kilátó pótjegy 200 Ft
- bányavasút pótjegy 500 Ft
- sínkerékpár 500 Ft
Szabadulószoba: 12.000 Ft/csoport (max.4 fő), 4 fő felett + 3.000 Ft/fő.
Nyitva tartás: március 1-től október 31-ig, szerdától vasárnapig 10:00–18:00 óráig.
Hétfő szünnap, kedden előzetes bejelentkezés alapján tudnak csoportokat fogadni. Ünnepnapokon is nyitva!
November 1-től február 28-ig csak előzetes bejelentkezés alapján fogadnak látogatókat, minimum 15 fős létszám esetén.
Remélem kedvet kaptatok az Oroszlányi Bányászati Múzeumhoz és ha erre jártok, akkor beugrotok megnézni! Érdemes pár órát szakítani rá, mert irtó érdekes az egész. Aki olyan élményeket keres, amilyet nem talál máshol, annak itt a helye!
És ha nem szeretnétek lemaradni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni és a saját élményeket is szívesen olvasom!
Az információk a kihelyezett táblákról, valamint a múzeum honlapjáról származnak.
Külön köszönet Mike Istvánnak, a múzeum vezetőjének a kíséretért és a rengeteg történetért, amit megosztott velem a bányáról. :-)
Utolsó kommentek