kiránduló

Ha nyár, akkor Balaton... ha Balaton, akkor strandolás... De mi van, ha felhős az idő és nincs túl meleg? Akkor jön a kirándulás, túrázás! Persze erről meg rögtön az északi part ugrik be. Pedig a déli parton is rengeteg lehetőség van. Például Siófok közelében. A Töreki tanösvény egy hosszú séta "zöld alagutakban", erdőkön át, halastavak mellett, kisebb dombokon keresztül. Játszóterek, kilátótorony, forrás és erdei pihenő is van, ahol akár szalonnát is süthetünk. Hallottatok már róla? Megmutatom milyen, aztán keressétek meg. :-)

Hol található? Magyarországon, Somogy megyében, Siófok és Zamárdi között kb. félúton. Térképen ITT.

A 7-es főútról a 111 és a 112 km kő között, a Lukoil benzinkútnál kell Dél felé fordulni, tábla is jelzi: "Siófok-Töreki". Befordulás után pedig alig 200 méterre már ott is a parkoló az út bal oldalán.

A tanösvényt jelző kapu és tábla pedig a jobb oldalon. Ha sok időnk van és bírjuk a hosszabb sétát, akkor érdemes innen indulni és végigjárni az egészet. (De rá lehet csatlakozni később is.)

A keskeny ösvény rögtön az erdősávban halad, nyáron hűvös árnyékban, ősszel színes falevelek között, tavasszal meg napsütésben.

A tanösvény mellett ismertető táblák vannak, melyekről megtudhatjuk például azt, milyen állatok élnek ezen a területen.

A tanösvény állomásait pedig ilyen barna táblák jelzik.

Az első állomás a töreki lápot mutatja be. A terület uralkodó növényállománya a gyékényes-nádas, a vizeken pedig mindenhol jelen vannak a hínárok, a békalencse, a kolokán, a békatutaj.

E területnek fontos szerepe van a Balaton vízminőségének megóvása szempontjából, mert a vízgyűjtő területről a Cinege patakba kerülő szennyeződések nagy részétől itt megszabadul a patak és tiszta víz ömlik a Balatonba.

Ha a tábla melletti kis ösvényen bemegyünk a bokrok közé, akkor láthatunk egy kis vizet is a mocsaras területen. Itt találkozhatunk a vízinövényeken kívül békákkal, akár siklóval is.

Aztán folytathatjuk az utunkat ilyen hosszú, egyenes ösvényeken a zöld erdőben. (Jó, hát nyáron zöld. Én még márciusban voltam, akkor csak az örökzöld borostyán volt zöld.)

Aztán az ösvény kicsit kikanyarodik a Töreki felé vezető autóút mellé, de nem kell az úton menni, lehet az erdősáv mellett is.

Persze egy újabb kanyarral ismét az erdőben mehetünk tovább.

Itt hamarosan rátalálunk a tanösvény 2. állomására, az idős szürke nyárfa csoportra. A szürke nyár a rezgő és a fehér nyár természetes kereszteződéséből létrejött önálló faj. Európa nagy részén őshonos. Az árterek jó vízgazdálkodású termőhelyein jól növekszik, de alkalmazkodó képességére jellemző, hogy az Alföld homokvidékén is megfelelően nő, ezért az Alföld fásításánál széles körben alkalmazták.

Aztán meglátjuk az M7-es autópályát, ami egy felüljárón keresztezi utunkat. Valószínűleg a zaját már korábban hallottuk, mint ahogy megláttuk. A természet "csendjéhez" képest nagyon hangos, zajos egy autópálya.

Az autópálya után még egy darabon az út mellett halad az ösvény, aztán újra befordul az erdőbe. Az oszlopon lévő zöld sáv jelzést kell követnünk.

És a bokrokon túl ott látjuk az első, nagyobb nyílt vízfelületű halastavat.

A Cinege-patak völgye egyik utóda annak a Balaton kialakulása előtti, párhuzamos völgyekből álló vízhálózatnak, amely a Dunántúli-középhegység felől, dél-délkelet felé futott végig a Dunántúlon. Ennek bizonyítéka, hogy a völgyoldalakban és a völgytalp alatt megtalálhatjuk a Balaton-felvidékről származó kőzetanyag kvarc, vörös homokkő és dolomit kavics darabjait.

Ilyen kis táblák is mutatják az utat, merre kell tovább mennünk.

A tóban pecázni is lehet, erre utalnak a kis stégek a vízben.

Ezen a kis területen számos eltérő földrajzi-ökológiai területtípus található. Az erdős sztyepp zónába tartozó völgymenti tájelemek - az erdőtalajtól a mezőségi talajig terjedő átmenetek - mellett megfigyelhetők az ártéri - völgytalpi vízi hatásokat tükröző különböző réti és lápos területek is.

A tanösvény mentén több helyre lettek kitéve új pihenőpadok és egy-egy játék a gyerekeknek. 

A tavakat elválasztó gátakra általában ösvény is vezet. A kereszteződésnél kis tábla jelezte, hogy jobbra fordulva "halászat", vagy azzal kapcsolatos dolgok figyelhetők meg. Be is mentem a töltésre, de én nem találtam itt semmit, ami a halászattal összefügg. A tanösvény 3. állomásának valahol itt kellett volna lennie, de én nem vettem észre a táblát. (Vagy nincs is már meg.)

Viszont a nyílt vízen láthattam hattyúkat és kacsákat, közöttük tőkésrécét és cigányrécét is.

A fán pedig picinke cinke csivitelt, pont úgy, ahogy Szabó Lőrinc megírta. 

"Egyszerre mégis rezzen a táj: hármat fütyül egy kis madár. Háromszor hármat lüktet a dala, vígan, szaporán, mint éles fuvola."

"Nyitni kék, fütyüli, nyitni kék, szívnek és tavasznak nyílni kék!"

A gát után pedig folytathatjuk utunkat tovább az erdőben.

A következő tó mellett végigsétálva a következő gátnál pihenőhelyet találunk. Itt autóút is vezet át a gáton, sőt egy túraútvonal is megy arra.

Ha a sárga keresztet követve tovább megyünk (amikor elkanyarodik a jelzés jobbra Tóközpuszta felé, ott mehetünk egyenesen is tovább, nem muszáj kerülni), akkor egy másik zöld sáv jelzésre érünk, ami Balatonendrédre vezet. Azonban ott is van három tó, ami körül a Csipkebokor tanösvény segítségével ismerhetjük meg az élővilágot. Viszont ez a kör + 9 km.

A töltésen madármegfigyelő torony is van, ahonnan ráláthatunk a tavakra.

Ha szerencsénk van, láthatunk gémeket, kócsagokat, darukat, hattyúkat, különböző kacsákat, és ragadozó madarakat is.

A kilátó tornyon túl nagy játszótér, pihenőhely, esőbeálló és tűzrakó hely is van. Itt akár bográcsozni is lehet. A helyet egyébként Tóközi-pihenőnek hívják, és 2,6 km-re van a tanösvény kezdetétől, a parkolótól. (Viszont idáig is be lehet jönni autóval. A piknikezés kellékeit nem muszáj cipelnünk.)

A kis kitérő után folytassuk az utat a tábla által jelzett irányba, a zöld sáv jelzésen.

A tanösvény mellett sok tábla volt kihelyezve, melyekről megismerhettük a növényeket és az állatokat. Ma már egy csomó tábla hiányzik (csak a helye van meg), de azért még akad egy pár.

A salátaboglárka gyakori növény füves útszéleken. Virága fényes sárga, levelei is üdék, fényes zöldek, melyeket salátaként is lehet fogyasztani.

Az erdős részek jellemző fái: mezei juhar, hegyi juhar, cserfa, kocsányos tölgy, fehér fűz, magas kőris, kislevelű hárs, nagylevelű hárs, mezei szil, hegyi szil.

Mára 10 tagú a felduzzasztott tófüzér. Mellettünk a következő tagja.

Az ösvény ismét kivezet bennünket a kövesút mellé, de itt nem véletlenül.

Az út túloldalán találjuk ugyanis a tanösvény 4. állomását. Itt egy löszfalat és benne gyurgyalag telepet figyelhetünk meg.

A pannon időszak vízmozgatta üledékére a jégkorszak hideg, száraz éghajlatakor több méter vastag lösz rakódott. A lösz jellegzetessége, hogy bányászás vagy erózió hatására függőleges falban áll meg. Ilyen meredek falban található itt a gyurgyalag telep. A színpompás tollú, hosszú csőrű, nyilalló röptű madár hangja jellegzetesen lágy, bugyborékoló. Repülő rovarokra vadászik. Löszfalakban telepesen fészkel. Vonuló madár, nálunk májustól szeptemberig tartózkodik, fiókáit júniusban költi. Gyakran közös telepet alkotnak Európa legkisebb fecskefajával a parti fecskével.

És hamarosan el is érünk Törekibe, bár mi nem megyünk fel a faluba, hanem a tavak melletti erdősávban folytatjuk utunkat a tanösvényen.

Az aszfaltról pedig hamar le is kanyarodunk a következő tó mellé.

Errefelé megtalálható cserjék pl.: közönséges mogyoró, veresgyűrű som, cseregalagonya, egybibés galagonya, kökény, fekete bodza, csíkos kecskerágó, varjútövis, sóskaborbola, közönséges fagyal.

Lágyszárú növények közül megtalálható itt: békatutaj, mocsári nőszirom, mocsári zsurló, tőzegpáfrány, őszi kikerics, tavaszi hérics, pusztai csenkesz, pusztai kutyatej, leánykökörcsin, erdei pajzsika, nefelejcs, komló, hólyagos habszekfű, erdei sás, erdei szálkaperje, indás ínfű. És még sokan mások.

A táblák mindig jól mutatják merre kell mennünk, de tulajdonképpen nem nagyon lehet eltéveszteni, csak menni kell a tavak mellett.

A kormorán néven is sokak által ismert kárókatona, viszonylag gyakori a hazai vizek táján. Tavakban, ritkábban folyókban víz alá bukással keresi halakból álló táplálékát. Halastavak környékén nagy károkat okoz. Akár egy 50 centiméteres halat is képes lenyelni. A fákat is károsítja, amelyeken nagy számban fészkel, mert azok az ürüléküktől teljesen kiégnek. Vonuló madár, de a be nem fagyó vizeken sok példány áttelel.

A vízimadarak többségével ellentétben nincs faggyúmirigyük, tollazatukat nem tudják vízlepergető réteggel bevonni, ami így a víz alatt teljesen átnedvesedik. Ezért sokszor látható vizek mentén, hogy a kárókatonák kinyújtott szárnyakkal szárítkoznak néhány merülést követően. 

Aztán az ösvényünk kiér az erdőből és jobbra kanyarodik.

Átvezet két tó közötti gáton és innentől a tavak túloldalán vezet tovább.

Egy kisebb dombot is meg kell mászni, de nem vészes. A táblázás itt kevésbé jó, de a kitaposott ösvény mutatja az utat.

Ahogy egyre feljebb érünk, szép kilátás nyílik elénk a halastavakra.

Itt van az európai madárfajok vonulási útvonala is. Ősszel és tavasszal a halastavak pihenő és táplálkozó helyet biztosítanak számtalan, hazánkban nem honos madárnak, melyek vonulás idején nagy tömegben lepik el a környéket.

Az ösvény egy kerítés mellett vezet tovább. Itt már kicsit elbizonytalanodtam, de jó az irány, erre kell menni.

És hamarosan meg is látjuk a tanösvény 6. állomását. (Igen, az 5. is kimaradt. Annak valahol még a túloldali mocsaras területen kellett volna lennie.)

Itt még menni kell tovább a kerítés mentén, a domboldalban.

Majd a zöld sáv jelzés is feltűnik egy már félig kidőlt oszlopon, tehát jó felé megyünk.

És kiérünk egy napos, púpokkal tarkított fennsíkra, ahol száraz gyepet találunk, itt sztyepprétek, homoki pusztarét és homoki legelő alakult ki.

A mérsékelt égöv kontinentális klímájú területein ott alakul ki sztyepprét, ahol az évi csapadék mennyisége 400-500 mm között van és a növények gyökere nem éri el a talajvizet. Itt szárazságtűrő gyeptársulások alakultak ki, melyeket legeltetéssel hasznosítanak.

Innen is rá lehet látni a tavakra, sőt, innen több tó is látszik. Viszont nyáron ezen a részen nagyon meleg van, itt nagyon tűz a nap, úgyhogy meneküljünk is vissza be az erdőbe.

A legeltetéses állattartás megszüntetése esetén ezeken a gyepterületeken a szukcessziós fejlődés következtében vadrózsás, galagonyás bozótosok jönnek létre.

Nem túl hosszú a napos rész, de jól fog esni vissza bemenni a zöld alagútba. A lejtő alján ismét az erdős részen mehetünk tovább.

Leérve egy kis hídon mehetünk át a patak fölött ...

... és megérkeztünk a Cinege forráshoz. A tanösvény 7. állomását jelző táblának itt kellene lennie. (De nincs.)

A környék legfőbb értéke a Cinege patak - Siófok környékének egyetlen Balatonba torkolló, élővizet szállító vízfolyása -, valamint a patakra épült, 10 tóból álló, 36 hektár területű vízrendszer. A patak forrásvidéke is védett. A territórium jellemzője az élőhelyek nagy változatossága: tó, mocsár, üde kaszáló, száraz gyep és erdő. Ez a változatosság sok értékes élőlény életterét biztosítja.

Innen ismét felfelé kell mennünk. Egy rövid ösvényen felmászva pedig elénk tárul a Cinege-pihenőhely.

A nagy réten rengeteg asztal padokkal, esőbeálló és tűzrakóhely is van.

A réten megtaláltam a tanösvény 9. állomását jelző táblát, de már ez is a földön van, az oszlopa mellett. Ezen a fűzlápról olvashatunk, hogy a vízhez közeli nedves, tocsogós területeken számos fűzfajból és mézgás égerből álló láperdők alakulnak ki a mocsári rétek és vízfolyások szomszédságában.

Itt is van egy olyan nagy tábla, mint a parkolónál is volt, ezen megnézhetjük a tanösvény teljes útvonalát. Itt jelölve vannak az állomások is. A Cinege pihenőtől még van egy kör az erdőben, ahol további három állomást jelöltek ki: üde lomberdő, erdőgazdálkodás és vadgazdálkodás címmel.

Én el is indultam tovább az ösvényen, hiszen azért jöttem, hogy végig járjam az egészet.

De aztán az erdőben se a fákra festett turista jelzést, se útirányt jelző táblát nem láttam. Pedig a zöld jelzés is elvileg erre megy tovább. Egy darabig még sikerült követni az ösvényt, de aztán valahogy az is eltűnt, pedig én igyekeztem folyamatosan egyenesen menni, ahogy a térképen volt.

Így aztán egy idő után egy keresztbe menő erdei úton balra fordultam, majd újra balra, hogy így visszaérjek a Cinege pihenőhöz. Út közben találkoztam fekete harkályokkal, és láttam egy csomó fadoboz odút a fákon, amit fészkelőhelynek tettek ki a madaraknak.

Aztán egyszercsak megérkezett jobbról a piros sáv jelzés, innentől legalább már tudtam, hogy jó felé megyek. Ez a piros jelzés a Dél-Dunántúli Piros út része, ami Szekszárdról indul és Siófokon ér véget. Három megye, Tolna, Baranya és Somogy legszebb részein vezet keresztül, érintve a Mecseket is. Ugyanúgy van igazolófüzete és bélyegzőhelyei, mint a kéktúrának. Az útvonal teljes hossza több mint 300 km.

Hamarosan vissza is értem a Cinege pihenőhöz.

Tulajdonképpen ide is be lehet jönni autóval is, de ide már nem aszfaltos út vezet.

Hanem poros, homokos út. Eső után meg sáros.

Kifelé választhatjuk a piros jelzést is, bár az hamarosan elfordul jobbra, és Töreki területén keresztül megy tovább Siófokra. Egy darabig kövessük, aztán ahol elkanyarodik, mi menjünk tovább egyenesen.

Ezen az úton kevesebb az árnyék, száraz rétek között visz a homokos út kifelé.

Út közben még találkoztam szajkókkal, vagy másik nevén mátyásmadarakkal.

Tudjátok miért nagyon hasznos a szajkó? Mert télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a rejtekhelyeket – például fatuskókban, avar alatt – nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat, biztosítva a magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást. Nyáron viszont inkább rovarokkal táplálkozik, esetleg elkapja a gyíkot, békát, kisebb rágcsálókat is.

Finom homokos úton mehetünk tovább kifelé, nyáron akár mezítláb is.

És kiérünk a gyurgyalag telephez, amit befelé már láttunk.

Innentől mehetünk újra a tanösvényen a fák között, még kb. 3 km, és vissza is értünk. Oda-vissza a teljes túra kb. 14 km. Kisebb gyerekekkel érdemesebb talán a madármegfigyelő toronytól bejárni.

Remélem kedvet kaptatok a Balaton mellett a déli parti túrákhoz is, és ha még nem ismeritek, megkeresitek majd a Töreki Tanösvényt. Mivel vizes élőhelyek mellett megy az ösvény végig, nyáron szúnyogokra készüljetek. De egyébként ez minden évszakban szép.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!  

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, a wikipedia oldalairól és a siofok.hu oldalról származik.