A Deménvölgyi barlangok Liptószentmiklós és az Alacsony-Tátra népszerű csúcsa, a Chopok között vannak "félúton". Az egyik barlang inkább cseppköves, ez a Szabadság-barlang, ami magasabban van a hegy oldalában. A másikat, az alsót Jégbarlangnak hívják, tehát meseszép jégformációkat vár tőle az ember. Néha nem hiába, néha hiába. De nézzük inkább milyen is?!
A Demänovai-jégbarlang a világhírű Demänovai barlangok északi részét képezi. Figyelemreméltóak tartós jégképződményei, járatainak különleges alakjai és hatalmas méretei, értékes állatvilága és gazdag történelme.
(A fotó a barlang hivatalos weboldaláról (www.ssj.sk) származik.)
Hol található? Szlovákiában, az Alacsony-Tátrában, a Zsolnai kerületben (Žilinský kraj), Liptószentmiklós (Liptovsky Mikulas) mellett, a Deménvölgyben (Demänovská dolina). Térképen ITT.
A cseppkő és jég kombinációja érdekessé teszi ezt a barlangot, amelyben a látogatók megismerkedhetnek a járatok és a képződmények keletkezésével, az eljegesedés feltételeivel, valamint a jég cseppkövekre gyakorolt hatásával. A barlangi járatok főképp ovális, folyóvíz által kialakított folyosókból és omlásos-kifagyásos termekből tevődnek össze.
(A fotó a barlang hivatalos weboldaláról (www.ssj.sk) származik.)
De nézzük előbb, hogyan jutunk oda a barlang bejáratához. A Liptószentmiklósról a Chopokra vezető út mentén, Demänovská Dolina szállodái után egyszercsak bal oldalon feltűnik egy parkoló. A parkolás fizetős, méghozzá borsos ára van, a napi jegy autóknak 6 Euro, motoroknak 3 Euro. Jó nagy parkoló van, délután mégis már alig lehet helyet találni. Érdemes inkább reggel menni, akár az első vezetésre, akkor még elviselhető a turisták létszáma.
Viszont már a parkolóban nagy tábla hirdeti a jégbarlangot, és minden tudnivaló ki van írva. Köztük az is, hogy merre induljunk.
A táblára kiírt 20 perc a kényelmes ballagást jelenti, mi 12 perc alatt fent voltunk, pedig nem siettünk.
Szóval először át kell kelni a hegyről lezúduló patakon, ami mellett egyébként nagyon kellemes túraút is van. Sőt, a patak melletti jól jelzett túraúton elmehetünk a másik, a Szabadság-barlangig is, hiszen csak 2 km-re van innen. Így egy parkolójeggyel megjárhatjuk mindkét barlangot (mert a parkolás természetesen a másiknál is ugyanennyibe kerül).
Aztán a patak mellől a táblák jelzései alapján be kell fordulni az erdőbe, és elindulni felfelé az emelkedőn. A barlanghoz vezető út 450 méter hosszú, és ezen a távon 90 méter szintkülönbséget kell leküzdeni.
A parkolótól a barlang bejáratáig egy tanösvény vezet, melyet a Szlovák Barlangok Igazgatósága (Liptovsky Mikulás) és az Alacsony-Tátra Nemzeti Park közösen alakított ki 1997-ben. Az út során 6 állomáson ismerkedhetünk meg mind a Deménvölgy, mind a jégbarlang élővilágával, történetével és érdekességeivel.
A völgy karsztvidéke már 1929 óta természetvédelmi terület, mely az Alacsony-Tátra Nemzeti Park területén fekszik 740-1560 méteres magasságban. A völgy a Demänovka folyó eróziós tevékenységének köszönhetően jött létre.
A Deménvölgyben nagykiterjedésű erdők húzódnak, melynek kb. 50 %-a erdei fenyő, 30 %-a lucfenyő és 20 %-a vörösfenyő. De van még kisebb mennyiségben kőris, nemes fenyő, vérbükk, és tiszafa is. Valamint a karsztvidékre jellemző védett virágok és állatok.
A Deménvölgy területén hegyi- és magashegyi állatvilág jellemző sok hűvöset szerető rovarral és pillangóval. A patak mentén láthatunk vízi rigókat repülni, és ha nagyon óvatosak és főleg szerencsések vagyunk, akár vidrát is láthatunk. De él még itt tűz-szalamandra, gyepi béka, hegyi gőte és kárpáti gőte is. A csúszómászók közül láthatunk itt keresztes viperát, és különböző gyíkokat is.
A kis énekes madarakon kívül megfigyelhetünk itt egerészölyvet, héját, karvalyt, sólymot, és bagolyfajtákat is. És a nagyvadak közül él az erdőben szarvas és vaddisznó is. Imitt-amott farkas, hiúz és barna medve is.
Még egy kanyar, és egy szép kilátó-pihenő ponthoz érünk, ahonnan csodás kilátás tárul elénk a Chopok csúcsára. Persze a fotó soha nem adja vissza azt a látványt, amit ott átélhetünk. Szóval érdemes picit megpihenni, ha időnk engedi (hiszen óránként indulnak a csoportok a barlangba), vagy ha nem, akkor visszafelé.
És már csak pár lépcső, és megérkeztünk a barlang jegypénztárához (ahol mosdó is van).
Belépő jegy árak (2018.):
- felnőtt 8 Euro
- diák, nyugdíjas (60 év felett): 7 Euro
- gyerek (6-15 év között) és fogyatékkal élők: 4 Euro
- fotó, videó jegy: + 10 Euro
A pénztár mellett padok, asztalok is vannak, ha várni kell, lehet pihenni, piknikezni. Van ajándékbolt és leírások, fotók is vannak kirakva, amiken megnézhetjük, hogy milyen a barlang sok jéggel.
A barlang csak vezetéssel látogatható, a vezetés csak szlovák nyelvű. A külföldiek a kért nyelven írásos tájékoztatót kaphatnak (amit - lássuk be -, a barlang gyér világítása mellett nem könnyű bent elolvasni, de legalább van).
Vezetés indul június 1. és augusztus 31. között óránként 9 és 16 óra között. Hétfőn zárva! Csoport indul 4 főtől.
Május 15. és 31. között, valamint szeptember 1. és 30. között 9:30, 11:00, 12:30 és 14:00 órakor. Hétfőn ekkor is zárva.
A barlanghoz további 100 métert kell még sétálni, ahol egy kis esőbeálló, pár pad és egy nagy kijelző is van, ami mutatja a következő vezetések indulási időpontját.
A barlang bejárata egy sima fémajtó a sziklában, rajta a rendszabályokkal. A barlangba természetesen túravezető nélkül belépni tilos. Nem szabad bent letérni az útról, nem lehet bent dohányozni, és kutyát sem lehet bevinni.
Viszont a hőmérséklet bent 0 és 5 fok között van (nyáron is!). A túra hossza 650 méter, kb. 45 perc. Ennyi idő elég ahhoz, hogy ha nem megfelelően vagyunk felöltözve, kellően átfázzunk, ezért nyáron is vinni kell meleg holmit. (Viszont a werfeni Eisriesenwelt-tel ellentétben, itt simán adtak jegyet a szandiban, rövidnadrágban és egy szál pólóban érkező látogatóknak is. Végülis, ők tudják...)
A Krížna-takaró középtriászi sötétszürke gutensteini mészkövében jött létre a barlang a szerkezeti törések mentén az egykori Demänovka-patak oldó és koptató hatására, amely a Demänovai-béke-barlang felől áramlott ide. A barlang felmért járatainak hossza 2 445 m, szintkülönbsége 57 m. A három szinten, folyóvíz által kialakított ovális járatokban számos mennyezeti és oldalsó járatot figyelhetünk meg (Čierna galéria, Jazerná chodba, Medvedia chodba). Előfordulnak omlásos és lefagyásos termek is (Štrkový dóm, Veľký dóm, Kmeťov dóm, Belov dóm, Halašov dóm, Dóm trosiek).
Az első "megálló helynél" egy kis tó is látható, a vezető itt beszél a barlang múltjáról, kialakulásáról és a látogatási szabályokról. Legalábbis ezt feltételeztük - hiszen szlovákul beszélt.
A jégképződmények a barlang alsó részeire, főleg a Kmeť-dómra korlátozódnak. A jég egyrészt az aljzaton képződött, de található itt jégoszlop, jégsztalaktit és jégsztalagmit is. A jég képződése a felszíni nyílások törmelékes eltömődése, vagyis a légcsere korlátozása után indult meg. A nehezebb hideg levegő a barlang alsóbb részein gyülemlik fel, ahol a beszivárgó csapadékvíz megfagy. A léghőmérséklet a jeges részeken 0 °C körül mozog, míg a jég nélküli részek felé 1,3 - 5,7 °C-ig növekszik. A levegő relatív páratartalma 92 - 98 %.
És megkezdődik a lépcsőzés, hiszen a barlangban összesen 670 lépcsőfok található.
A barlang számos részén megmaradtak az eredeti cseppkőképződmények (sztalaktitok, sztalagmitok, cseppkőlefolyások, bekérgeződések, stb.). A jeges részeken egyrészt a fagy általi aprózódás tizedelte meg őket, másrészt pedig a fáklyák, olajmécsesek és petróleumlámpák füstje festette szürkére vagy feketére. Ezeket a világítóeszközöket egészen 1924-ig használták a barlangban. Nyomai ma már a barlang történelmi múltját gazdagítják.
A Demänovai-jégbarlang emberemlékezet óta ismert. A Demänovai-völgy barlangnyílásainak említése az Esztergomi Érsekség 1299-ből származó okiratában szerepel először, de nem vonatkoztatható konkrét barlangra. A Demänovai-jégbarlangról szóló első írásos említés J. P. Haintól származik 1672-ből, aki a Liptovský Mikulášhoz közel fekvő barlangban található barlangi medve csontjait sárkánycsontoknak vélte. A Demänovai-jégbarlang további említése ifj. Buchholtz G. nevéhez fűződik, aki 1719-ben kutatta át járatait. A barlang leírását és rajzát megküldte Bél Mátyásnak, aki azokat 1723-ban tette közzé.
A barlangban régóta ismertek különböző csontok maradványai. Legjelentősebbek a barlangi medve (Ursus spelaeus), csontjai, amelyeket a 18. század első felében sárkánycsontoknak néztek. A barlangot ezért is nevezték Sárkány-barlangnak (Dračia jaskyňa). A medvecsontok kora több mint 12 000 év.
A barlang járataiban 8 denevérfajt is azonosítottak, melyek rendszeresen itt telelnek. A barlang az északi kései denevér (Eptesicus nilssoni) legjelentősebb telelőhelye, valamint a bajuszos/Brandti denevér (Myotis mystacinus/brandtii) második legnagyobb előfordulási helye Szlovákiában.
A barlangnak ez a része Bél Mátyásról, az egykori polihisztorról kapta a nevét.
A cseppkövek beszivárgó vizes oldatokból kristályosodnak ki. 1 mm3 cseppkő létrejöttéhez kb. 10-15 év szükséges. A különböző elszíneződéseket a fedő rétegből kioldott ásványi anyagok és a levegő szilárd részecskéi okozzák.
A barlang első turisztikai megnyitása valószínűleg már a 19. század derekán megvalósult, de a demänovai komposszeszorátus tagjai már ez előtt is járhatóvá tették a meredek és jeges részeket. A munkálatokat folytatta a Magyarországi Kárpátegyesület liptói részlege, amely 1885-ben a barlang előtt menedékházat épített és fellendítette a völgy turistaforgalmát. Később, 1909-ben ifj. A. Žuffa felfedezte a Dóm trosiek nevű termet. A barlang iránti érdeklődés 1924-ben némileg visszaesett, amikor megnyitották a Demänovai Szabadság-barlangot. Ezután azonban még A. Král és V. Benický 1926-ban feltárták a barlang felső cseppköves részeit.
A továbbiakban keresztül haladunk a Halas-dom-on, ahol egy 5 méter magasságú sztalagmit látható, melynek kora kb. 365 ezer év!
A barlangot 1751-ben a császári megbízottak is megtekintették, akik a Tátrát és a környező hegyeket vizsgálták. A barlang falán található számos felirat és a gazdag irodalmi említés az akkori tudományos körök és a nyilvánosság élénk érdeklődéséről tanúskodnak a barlang iránt. A falakon a szlovák történelem néhány jelentős személyiségének nevét is fellelhetjük (M. M. Hodža, S. Chalupka, G. Fejérpataky-Belopotocký és mások).
A barlang falán valóságos vendégkönyv látható, a barlang egykori látogatónak nevei olvashatóak. A legrégebbi felirat 1714-ből származik, de felismerhető a 18. és 19. század kulturális és társadalmi élet számos jeles képviselőjének neve is.
A barlang folytatása a Fekete-folyosó, amely egy valamikori folyóvíz által kivájt 30 méter (!) magas folyosó.
A túra leghatalmasabb terme a Jánosík-terem, mely 35 méter magas. Nevét Juraj Jánosíkról, az ismert szlovák hősről kapta, aki a szlovákok "Rózsa Sándora". Más megvilágításban Jánosik György hírhedt szlovák betyár volt ugyanis.
A barlangnak ezen részéből tárták fel a Béke-barlangot, mely összeköti a Deménfalvai jégbarlangot a Szabadság-barlanggal.
A barlangot újonnan 1950 – 1952-ben tették látogathatóvá, amikor bevezették a villanyvilágítást is. A Tavas-járatból (Jazerná chodba) 1952-ben S. Šrol, P. Revaj és P. Droppa felfedezték a Demänovai Béke-barlangot (Demänovská jaskyňa mieru). Ezzel azonban felborult a barlang hőháztartása, ezért 1953 – 1954-ben a jégképződmények védelmében intézkedéseket hoztak (lezárták a Dóm trosiek-be átvágott nyílást, falat húztak a jeges és a jég nélküli részek közé). Az 1974 – 1976-os években újjáépítették a látogatási útvonalat és megnyitották a Kavicsos-dómot (Štrkový dóm).
Aztán lassan átérünk a jeges részre, hiszen eddig még csak cseppköveket csodálhattunk.
A jégképződmények a barlang alsó részeire, főleg a Kmeť-dómra korlátozódnak. A jég egyrészt az aljzaton képződött, de található itt jégoszlop, jégsztalaktit és jégsztalagmit is.
Jég jön létre mindenütt, ahova bejut a víz és a környezet megfelelően hideg. Ezáltal különböző jégoszlopok, zuhatagok és jégtakarók képződnek, melyek decembertől áprilisig növekednek, áprilistól decemberig pedig olvadnak. Talán ennek az olvadásnak volt köszönhető, hogy júliusban már nem volt túl sok és túl látványos jég a barlangban.
Bár a barlangban a fotós jegyet vásárló látogatók korlátlanul fényképezhetnek, azért célravezető hosszú záridővel és valahova a gépet letámasztva fotózni (állványt nem lehet bevinni). Viszont lemaradni nem szabad, mert több más barlanghoz hasonlóan itt is fel és le kapcsolgatják a villany világítást, tehát amerre megy a csapat a vezető felkapcsolja a lámpákat, és ahol elhaladt már a csoport, ott le. És ott nagyon sötét tud lenni. :) (Kiegészítő jegy nélkül sem lehetetlen a fotózás, de azért úgy nagyon korlátozottak a lehetőségek - főleg kisebb csoport esetén.)
A barlangi túra vége a Nagy-terem, ahol szintén a jégképződmények a jellemzőek, mert a cseppkövek a jegesedés miatt szétfagytak, elmállottak.
A jég mennyisége és formavilága függ a téli időszak hosszától és hőmérsékletétől, ezért minden évben változik.
A falakon úgynevezett gömbüstök is láthatóak, melyek bizonyítják a Demänovka patak egykori jelenlétét.
És itt meg kell még másznunk 213 lépcsőfokot, hiszen a bejárat és a kijárat szinte azonos magasságban található, azonban a látogatás első felében elég sok lépcsőt tettünk meg lefelé, tehát vissza is kell másznunk a lépcsőkön.
A kijárat egy másik ajtó a sziklában.
A Deménvölgyi jégbarlang nem dinamikus jégbarlang, itt ajtónyitáskor nincs őrült nagy huzat (mint az Eisriesenwelt-nél), és a jégképződmények sem olyan hatalmasak és látványosak, de ezért mindenképpen figyelemre méltó és érdekes, hiszen cseppkő és jég egy barlangban figyelhető meg.
A barlangból kiérve pár méterrel feljebb vagyunk, mint a bejárat volt, de a túraúton arra kell indulni visszafelé. Az aznapi második vezetésre már egész szép kis tömeg gyűlt össze a bejáratnál.
A parkolóhoz pedig vissza kell ereszkednünk a meredek tanösvényen, de lefelé már kevésbé lihegünk rajta, és a szívünk sem kalapál oly hevesen.
A patak partján útjelző tábla mutatja a Demänovská dolina túraútjait, melyek egyikén elsétálhatunk a kb. 2 km-re lévő Szabadság-barlanghoz, vagy akár fel a Jasná sípályáihoz is.
Még egyszer összefoglalva, nagy csodát ne várjatok ettől a kis barlangtól (hiszen cseppkövességben messze elmarad az Aggteleki karszttól, vagy a Postojnai cseppkőbarlangtól, de még Alsó-Ausztria legnagyobb cseppkőbarlangjától, a Hermannshöhle-től is, és jegességében sem hozza az Eisriesenwelt élményét, de azért nem rossz, nem rossz. Üde színfoltja lehet a szlovákiai nyaralásnak, klassz kiegészítés hegymászás mellé, vagy jó program kicsit rosszabb idő esetére is. :)
Ha már erre jártok, természetesen menjetek fel a Chopokra is, ahova libegővel, siklóval és kabinos felvonóval lehet feljutni (vagy gyalog, de ezekkel sokkal kényelmesebb). Izgalmas élmények várnak a hegyen kicsiket és nagyokat egyaránt.
Az információk a barlang magyarul is elérhető honlapjáról, és a helyszínen kapott írásos anyagból származnak.
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Utolsó kommentek