kiránduló

Sokféle arborétum létezik, de olyan, ami egy tóval van körülvéve, talán nincs is több. A Desedai arborétum a Deseda-tó félszigetén található és megközelíteni egy hosszú fahídon lehet. A legszebb színei ősszel vannak, de minden évszakban tud újat és szépet mutatni. Tudom, vannak sokkal különlegesebb arborétumok is, de attól, hogy a miénk, még egyáltalán nem kicsi és nem savanyú, viszont sárga. Legalábbis tavasszal és ősszel biztosan. Egy kellemes sétát mutatok most a kaposváriak egyik kedvenc helyén. Tavasszal virágzó, nyáron zöldellő, ősszel gyönyörű színekben pompázó. A leghangosabb pedig télen, amikor korcsolyázók százai száguldoznak a part mentén. Tartsatok velem a Desedai arborétumba. Mutatom milyen szép!

FRISS: Az arborétumba vezető hidat felújítják, ezért júniusig le lesz zárva! Híd nélkül az arborétum nehezebben, de megközelíthető, Magyaregres felől.

Hol található? Magyarországon, Somogy megyében, Kaposvár mellett, a régi 67-es út mellett Kaposfüred és Somogyaszaló között, a Deseda-tó északi részén. Térképen ITT.

Az arborétum a Deseda tó félszigetén található. Megközelíteni gyalog több irányból is lehet, autóval csak a régi 67-es útról bekanyarodva, Kaposfüred felől érkezve a tó előtt balra, Somogyaszaló felől érkezve a tó után jobbra. De érkezhetünk busszal is, pont a bekötő út mellett, illetve vele szemben van a buszmegálló.

A bekötőút végén van egy kis parkoló, de az elég hamar megtelik, viszont a bekötő út mellett is lehet végig parkolni.

Mivel az arborétum egy félszigeten van, hosszú híd vezet be hozzá. Félsziget jellegéből adódóan természetesen megközelíthető hátulról is, de az inkább csak Magyaregres lakóinak, illetve a Dél-Dunántúli Piros útvonalon érkezőknek opció. Amúgy elég nagy kerülő a parkolóból indulva.

Nyáron is szép, dehát igen, ősszel sokkal változatosabbak a színek. Őszi napsütésben az egész színpaletta megtalálható az arborétumban. (Nem, a fotó nincs manipulálva, nincsenek rátolva a színek, ez tényleg ilyen! A híd mellett egy lombhullató fenyő áll, annak van ilyen fantasztikus színe.)

A híd nagyon régi már és mi tagadás, nincs a legjobb állapotban, de azért bátran át lehet menni rajta. Egyes részeken már megerősítést is kapott.

A híd pont a Deseda forrással szemben van. A víz iható, de nagyon vas ízű.

A hídon keresztül vezet a piros jelzés is, a Dél-Dunántúli Piros túra jelzése.

A piros útvonal három megye, Tolna, Baranya és Somogy dimbes-dombos tájain, többnyire erdei utakon vezeti a vándorokat. A piros jelzésen túrázva a Sárköz pereméről, Szekszárdról indulva a Szekszárdi dombságon keresztül a Mecsek 5-600 méteres csúcsaihoz érkezünk és Pécs mellett haladunk el. Innen a Zselicen át, a betyárok nyomait követve jutunk el Kaposvárra, ahonnan Külső-Somogyon keresztül vezet az utunk Siófokra. A kijelölt piros út hossza összesen 320 km. Célja, hogy megismertesse a túrázókat a Dél-Dunántúl kevésbé ismert részeivel, természeti és kulturális értékeivel.

Pár éve még a piros kereszt jelzés vezetett itt át, de ezek szerint változtattak a nyomvonalon. És milyen jól tették, mert érdemes bemenni a félszigetre.

A hídról megcsodálhatjuk még a tó felszínén kialakuló tükröződéseket, vagy az úszkáló vadkacsákat, hattyúkat. Vagy télen a korcsolyázókat.

A hídon átérve több irányba induló utak közül választhatunk. Van a félszigeten teljesen körbemenő út, van kisebb kör, vagy a közepén áthaladó út is.

Egyenesen van a gördülő ösvény, amin akár kerekes székkel is simán lehet gördülni, és jó pár szép növényt, virágot, fát megcsodálni. A gördülő ösvény nem megy körbe, de tulajdonképpen az egész arborétum bejárható kerekes székkel, babakocsival is. Az utak zúzott kővel szórtak, vagy erdei ösvények.

A közelben mindjárt játszóteret is találunk, ahol a legkisebbek hamar feltalálják magukat.

A piros jelzés ezen a széles, füves úton megy tovább. De "piros túrázóként" is érdemes inkább a félsziget szélén haladó utat választani, mert az sokkal szebb részeket érint, mint ez az egyenes, tujasorral szegélyezett út.

Ha még tovább megyünk egyenesen, akkor rátalálunk a tavasz legszebb bokraira. Pár bokor rhododendron itt is nyílik. Persze nem olyan sok és nagy mint a Jeli Varázskertben, de azért itt is van.

A rhododendronokat bemutató tábla mellett két sárga bokor található. A tábláról megtudhatjuk, hogy a rhododendronok a legszebb virágú díszcserjék közé tartoznak, főleg a savanyú talajokban érzik jól magukat. A fajok jellegzetességei igen változatosak, vannak lombhullató, örökzöld és babérlevelű örökzöld fajok is. Pompás illatú virágainak szín- és formagazdagsága szinte hihetetlen. A virága a kék kivételével szinte bármilyen színű lehet. Legjellemzőbb a bíbor, a húsvörös, a napsárga és a fehér.

Ennek a sárgának az illata is csodálatos.

Ha tovább sétálunk, buja erdőt találunk.

És még pár bokor rhododendront.

A rhododendronnak egy csomó magyar neve is van: hangarózsa, havasi rózsa, havasszépe. Ez utóbbi azért a legtalálóbb, mert utal arra, hogy ez a növény az Alpokban és a Kárpátokban a fenyvesek fölött él, ott, ahol az alacsony fenyők a havasi gyepekkel találkoznak.

De ugorjunk vissza a hídhoz és járjuk körbe a félszigetet. Ehhez persze mehetünk tovább egyenesen is, vagy választhatjuk a híd után követlenül balra, a víz partján futó ösvényt.

Az ösvény mellett található bokrok minden évszakban gyönyörűek, ugyanis egy "aranyeső" sor van itt. Jobban mondva aranyfa vagy aranycserje - Forsythia intermedia, mely élénksárga virágaival a tavasz különleges dísze. Nyáron zöld, majd ősszel újra sárgára vált. Ezért említettem az elején, hogy az arborétum (a híd felől nézve) tavasszal és ősszel sárga. Tavasszal az aranycserje virága, ősszel a levele pompázik sárga színben.

(Ezt a növényt sokan megszokásból, vagy mert mindenki így hívja, aranyesőnek nevezik, de az aranyeső egy sokkal később, május táján virágzó cserje. Virágai inkább az akácvirágra emlékeztetnek, sárgában.)

A Desedai Arborétum a Deseda patak 1974-es felduzzasztásakor létrejött félszigeten lett kialakítva 1977-78-ban, mintegy 30 hektáron. Az arborétum domborzata és termőhelyi adottságai rendkívül változatosak. Találhatók itt száraz dombhátak, keleti és nyugati kitettségű oldalak, a vízparton nedves, helyenként mocsaras foltok. A viszonylag nagy vízfelület és a környező erdők a mikroklímát kedvezően befolyásolják, ezért a növények életéhez az adottságok rendkívül kedvezőek.

Hamarosan útelágazáshoz érünk. A félszigetet körbefutó út balra, a vízparton megy tovább, jobbra egy kisebb kör tehető a félsziget közepén.

Az arborétum kialakítása 1978-ban kezdődött meg. Helyén egykor akác erdő állt. Az erdő letermelése és a terület kituskózása után változatos összetételű, zömében örökzöldekből - tujákból, hamis ciprusokból, különböző fenyőkből - álló növénykert kialakítása kezdődött el.

Az arborétum erdészeti gyűjteményes park célokat is szolgál. Megteremtették a lehetőségét annak, hogy a közelben található agrár közép- és felsőfokú oktatási intézmények részére botanikai és dendrológiai oktatási bázisként is működhessen, valamint más iskolák természetismereti oktatásának gyakorlati helyszínt biztosítson.

A vízparton sétálva hamarosan csónakokat vehetünk észre.

Ez a helyi horgászok csónakjainak kikötője. Innen szépen ráláthatunk a nyílt vízre.

A csónakkikötő mellett kiterjedt vízitök telep található. A sárga virágú növény is a tündérrózsa virágúak rendjébe és a tündérrózsafélék családjához tartozik.

Egész nyáron tele van a víz sárga virágokkal. (És most nem idézném fel a nótát, miszerint sárgán virágzik a tök... De mit csináljak, mindig ez jut róla eszembe.) :-D

1974-től már folyt horgászat a vízen, majd öt év alatt nagyon jó eredményeket produkáló horgászvíz alakult itt ki. Azonban minden összeomlott, amikor betelepítették a tájidegen, nem őshonos busát, majd pont e halfaj miatt lehalászták a tavat. Ezzel mérhetetlen károk keletkeztek az élőhelyekben és a tavi életközösségekben egyaránt. Szerencsére a tó jelentős önfenntartó képességgel bír, ennek hála, hogy ma már újra jó horgászvíznek számít. Halakban gazdag, jól működő horgásztó lett. Megtalálható benne a ponty, amur, dévérkeszeg, kárász, balin, ezüstkárász, küsz, sügér, naphal, angolna, compó, süllő, csuka, harcsa, és néhány védett faj is, mint a réti csík, a vágó csík és a szivárványos ökle. 

2017 szeptemberében 26 ország 208 versenyzőjének részvételével itt rendezték meg a 19. pontyfogó-világbajnokságot, amely Magyarország történetében az első ilyen rendezvény volt.

És elértünk az arborétum végéhez, amit a kerítés is jelez. Erre is van egy kijárat, továbbmenve Magyaregresre jutunk, illetve a piros jelzés erre halad tovább északnak. Kapu nincs, szabadon átmehetünk a kerítés oszlopai között.

Viszont mi elkanyarodunk a kerítésen belül, és egy "komoly" domb mászás következik.

Ha a dombtetőről visszanézünk, pont előttünk van a tó, szemben pedig a Gombás-parkerdő, ami egy csomó nagyon klassz élményelemmel van tele, de arról majd legközelebb írok.

A domb tetején ismét beleshetünk a széles útra, ahol a piros jelzés fel van festve. (Széles, füves, tujákkal szegélyezett. Sokkal unalmasabb, mint a körbefutó ösvények.)

Az arborétum nagyon sokáig zárva volt. 1993-ban merült fel először, hogy a közönség előtt meg kellene nyitni a területet, azonban a növények akkori fejlettségi állapota még nem érte el azt a mértéket, hogy ne essenek áldozatul lopásnak vagy rongálásnak. Különösen igaz volt ez a tűlevelűek fajtáira.

Újabb öt év elteltével, 1998-ban nyitott meg az arborétum először, őrszemélyzet alkalmazásával. Majd a növény-egyedek fejlettségi állapota már lehetővé tette a nagyközönség előtti teljes körű megnyitást, melyhez a félszigetre vezető fahíd 2001-ben épült meg.

Újabb kanyar következik az ösvényen a lejtő után, mert elértük a félsziget túlsó végét, a fákon túl már ott a tó vize.

És itt következik a nekem legjobban tetsző rész, egy mogyoróbokrokból kialakult alagút.

Télen, amikor csak az ágak vannak, akkor is szép, de ahogy kilombosodnak a mogyoróbokrok, még hangulatosabb lesz. Egy hosszú, hűs, zöld alagút.

Az ösvények mellett végig nagy, ismeretterjesztő táblák vannak kihelyezve, melyekről megismerhetjük az arborétum életét is, mind a négy évszakban. Tavasszal felélénkül az élet, virágba borulnak a növények, kizöldellnek az erdők és a mezők. De a lombosodás előtt még gyönyörű virágszőnyeg borítja a talajt, mert a koratavaszi lágyszárúak sietnek a virágzással, hogy sok fény jusson nekik is.

A másik kedvenc helyem ez után következik, a fenyves. Valami gyönyörű! Sűrű, sötét, aljnövény nélküli. Illatos!

Bár a fény hiánya miatt aljnövényzet nem marad meg a fenyvesekben, de azért a gombák vidáman nőnek. Ősszel mese szerű, fehér pöttyös, piros kalapos légyölő galócákat láttunk.

A Deseda patak felduzzasztásával 1974-ben víztározási céllal egy hosszan elnyúló, széles tavat alakítottak ki. Vízmélysége, mederalakulása változatos. A gát felőli oldalon a vízmélység 3 - 3,5 méter is lehet, az északi végén viszont, az arborétum körül csak 1 méter körüli a víz mélysége. A tó összesen 8 km hosszú, és 26 km kerületű. Területe 245 hektár, ezzel hazánk legnagyobb mesterséges tava.

Lassan körbe érünk, visszaértünk a gördülő ösvényre. Itt megismerkedhetünk híres magyar botanikusokkal is.

És már látszik a híd is, de mielőtt elhagynánk a félszigetet, érdemes még egy kört menni középen is, hiszen arra is érdekes fák, hasznos tudnivalók és romantikus zugok várnak ránk.

Az arborétumban kialakított örökzöld- és lombos facsoportok kedvező élőhelyet biztosítanak a madarakon kívül számos kis emlős állatnak, mint például a mogyorós pelének, a mókusnak és az erdei sünnek is.

Ugye vannak akik egyetértenek velem: az ősz a legszebb, na jó, legszínesebb évszak! Ráadásul ősz csak a mérsékelt égövben található, a trópusokon és a hidegebb égövi tájakon nem létezik.

Ilyenkor a lombhullató növények levelei sárgulnak, vörösödnek, barnulnak és gyönyörű színpompába borítják a természetet, mielőtt elszáradnak és lehullanak. A lombhullató növények azért szabadulnak meg ősszel a leveleiktől, mert télen, a fagyos időben nem tudnak annyi vizet felvenni a gyökereiken keresztül, mint amennyit a levelek elpárologtatnak, ezért, hogy a fa ki ne száradjon, megválik a leveleitől. Először egy átalakulási folyamat megy végbe, lebomlik a klorofill, és ez okozza a levelek sárgás-vöröses elszíneződését. Ugye gyönyörű?

Az ösvények melletti táblák segítségével sokféle fával megismerkedhetünk. Megtudjuk milyen a virága és hogy néz ki a rekettyefűz, mezei juhar, mézgás éger, keleti tamariska, molyhos tölgy, cseregalagonya, közönséges jegenyefenyő, bükk, vörösfenyő, jajrózsa, zselnicemeggy, fekete nyár, himalájai selyemfenyő, aranyeső, hegyi szil.

Az arborétum gyűjteménye jelenleg 73 lombos fa- és cserjefajt, valamint 38 fenyőfajt tartalmaz, de a fejlesztés folyamatos. Többfelé látni új telepítésű, vékonyka facsemetéket.

A fák a Földön mindenütt részei az ősi mítoszoknak, a folklórnak, a szertartásoknak. Talán hatalmas termetükkel és hosszú élettartamukkal magyarázható, hogy sok vallás hívei megszentelt szimbólumokat láttak a fákban, egy-egy nevezetes fát pedig istenként imádtak. Sok nép egy fa ősanyától és a fa ősapától eredezteti magát.

A magyar mitológiában központi helyen van az életfa és az égigérő fa. A világfa összeköti az Eget és a Földet, tetején az Ég Ura, jobb oldalon a Nap, bal oldalon a Hold, ágain az ősök és a megszületésre váló lelkek ülnek.

Még egy különleges fa, az andalúziai jegenyefenyő. Minden más jegenyefenyőtől különbözik, a tűlevelei is nagyon különlegesek, egyáltalán nem szúrnak. A jegenyefenyőktől szokatlan módon a meleg, száraz, napos helyeket kedveli; kiválóan tűri a szárazságot és a meszes talajt. És olyan jó simogatni. :-)

Az arborétum területe mára kedvelt kirándulóhellyé vált. Az utóbbi esztendőkben egyre több külföldi turista is felkeresi a Deseda-tó környékének pihenésre, kikapcsolódásra kiválóan alkalmas területét. 

Minden évszakban nyújt látnivalót, látványos részeket. Még télen is sokan sétálnak a zöld fenyők között. Vagy ha az idő elég hideg hozzá, körbekorcsolyázzák az arborétumot. A sekély víz jól átfagy, a szélvédett hely biztosítja a sima jeget, a nagy víz-, akarom mondani jégfelület pedig a határtalan szabadságot korcsolyázás közben. Olyankor kint van a város apraja, nagyja. Imádom! (Sajnos az utóbbi években nem sokszor volt részünk benne.)

Bár ezek az erdei fenyők nem lombhullatóak, mégis arany tűlevél szőnyeg borítja alattuk a talajt.

Az arborétumok mindenfelé azért jók, mert szépen gondozottak, különböző élőhelyeket mutatnak be, és különleges, nálunk nem őshonos fákat, bokrokat, virágokat is megismerhetünk.

Meg amúgy is, a természetben sétálni mindig jó. Ha víz is van a közelben, az még jobb. Ezért nekem az egyik kedvenc helyem a Desedai arborétum. Sokszor érkeztem már feldúltan, és távoztam teljes nyugalomban. Egy teljes kör a félsziget szélén körbefutó ösvényen 2,3 km. Kb. fél óra. Az pont elég, hogy az ember lelke kicsit megnyugodjon. (És ha nem, akkor menni kell még egy kört.) :-)

Remélem kedvet kaptatok egy kellemes sétához egy szépen kialakított arborétumban, és ha Kaposvár környékén jártok, megkeresitek a Desedai arborétumot is.

Amúgy az egész Deseda gyönyörű, számos hangulatos rész van még körülötte, több kalanderdő, tanösvény és más látnivalók is vannak. Több fahíd vezet rajta át, van kilátó és a másik végén található a Fekete István Látogatóközpont természeti kiállítással. Nyáron fürödni is lehet, strand is van kis büfésorral, wakeboard pályával. De ezeket egy külön bejegyzésben mutatom majd meg.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom!

Az információk nagy része a kihelyezett táblákról származik, továbbá a wikipedia oldalairól.